Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói újból nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 18.50) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)
Ennél picit harsányabban, de hasonlóan pozitív üzenetet közvetít a legendás Jég veled! (Viasat3, 21.00) című sport-komédia, mely megtörtént esetet feldolgozva, a jamaicai bob-válogatott felkészülését és szereplését meséli el. Annak idején alapos feltűnést keltettek a trópusi szigetországból érkező, ébenfekete sportolók ebben a szó szerint jeges, téli sportban, s bár nem nyertek semmit az 1988-as Calgary Téli Olimpián, mégis világhírt és óriási szimpátiát arattak.
Diane Keaton ezalatt amolyan tyúkanyóba oltott anyatigrist alakít a Férjhez mész, mert azt mondtam (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiában, aki azt hiszi magáról, hogy csakis ő tudja a tutiságot pasiügyben, és azt rendszeresen meg is osztja három lánya közül azzal, amelyik éppen előtte van. A legidősebb, Maggie (Lauren Graham) bölcs mosollyal hallgatja ezeket, hiszen pszichológus. Mae (Piper Perabo), a középső tettetett kíváncsisággal figyeli a tanácsokat, hiszen ő úgy van a pasikkal, hogy reggelre egy, ebédre egy másik, vacsorára egy harmadik, és aztán kell egy negyedik az éjszakára is… A legkisebb Milly (Mandy Moore), aki viszont valóban védelemre és tanácsokra szorulna, viszont nem feltétlenül olyanokra és akkor, amikor azt, és ahogy anyu tálalja…
Mondanám, hogy Klaus Kinski fejével (a képen) gyerekjáték eljátszani Woyzeck (m5, 22.05) figuráját, de nem! Ilyen mértékű azonosulást a szereppel ritkán lehet látni filmvásznon, mint amit Kinski művel Woyzeck, a tébolyult baka figurájában. De nem (csak) miatta nagyszerű e film, hanem Werner Herzog rendezése miatt is, hiszen lényegre törő, töretlen ívű drámát alkotott Büchner torzójából. Gyakorlatilag csontvázra csupaszította a mű testét, hogy aztán az utolsó pillanatban összerombolja, szilánkokra törje. Mindezt tette Kaspar David Friedrich ecsetjére méltó festőiséggel. A társadalom kitaszítottainak, a másoknak, a “furáknak”, a lúzereknek örök mementója e film.
Hasonlóan csúcsteljesítmény Orson Welles 1958-as A gonosz érintése (Duna, 22.35) című filmje, csak éppen egy másik mezőnyben: a thriller az ún. film noir egyik izgalmas darabja. A főszerepet is magára vállaló Welles egy korrupt rendőrkapitányt alakít, aki a saját érdekeinek megfelelően értelmezi, vagy akár hagyja figyelmen kívül a törvényt. Egy bonyolult ügyben azonban emberére akad egy kábítószerügyi nyomozóval (Charlton Heston), aki hamar rájön arra, hogy van az úgy, amikor a bűn üldözője a valódi bűnös. Filmtörténeti szempontból, de amúgy is rendkívül fontos film ez.
Az életet, az élet szépségét ünnepli Ang Lee Woodstock a kertemben (Paramount Channel, 23.00) című színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája, mely a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről mesél. A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: