Martin Scorsese gyerekfilmjének, A leleményes Hugónak (Paramount Channel, 19.25) címszereplőjét órásmester édesapja már kisgyerek korában megtanította a szakma összes rejtelmére. Mikor Hugo megárvul, részeges bácsikája veszi magához, aki az egyik pályaudvar mindenese. Bezárja Hugót a pályaudvar óriási óraszekrényébe, hogy ő tartsa karban az órákat, amíg ő nyugodtan piál. Egy nap a pályaudvar egyik játékbutikjának morózus, öreg tulaja fülön csípi, mivel azt hiszi, Hugo elcsent tőle valamit. Hugo hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét, az öreg elveszi zsebeinek összes tartalmát, csipeszeket, műszerész-csavarhúzókat, nagyszámú rugót és fogaskereket, valamint azt a noteszt, amit apja hagyott rá, tele műszaki rajzaival és működési ábráival egy csodálatos szerkezetnek… (Bővebben)
A főműsoridőben aztán például a John Grisham regényéből készült Siralomházban (Galaxy, 21.00) nézhetünk két akkora színészt, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, ám rajtuk kívül, pontosabban rajtuk keresztül, itt még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá tárgyalótermi thriller-köntösben. Egy ambiciózus, fiatal ügyvéd (Chris O’Donnell) saját nagyapját (Hackman) készül megmenteni a halálbüntetéstől, de ahogy készül a perre, egyre zavarba ejtőbb dolgokra bukkan családja múltjából…
Az Életem értelme (Story5, 21.00) című drámában viszont Meryl Streep alakít egy rákban haldokló anyát, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.
Ugyanekkor a Későnérők (Film+2, 21.10) egy közepes romantikus komédia, melyben a Keira Knightley által alakított huszonéves, túlképzett, ám alul-foglalkoztatott hölgy bepánikol egy házassági ajánlat hallatán és világgá szalad. Egy furcsa családban köt ki, ahol egy életrevaló tinédzser (Chloe Grace Moretz), valamint életunt apukája (Sam Rockwell) tanítja meg az életet élni és élvezni.
Azonban A 22-es csapdájának (m3, 21.05) 1971-es, Mike Nichols-féle feldolgozása szerintem az egyik legjobb irodalmi filmadaptáció, mely valaha készült. Joseph Heller frivol, groteszk szövege, kíméletlen iróniája tűpontosan jelenik meg a mára már kissé karcos képeken, de az illúzió tökéletes. Minden, amit tudni muszáj a háború természetéről, az itt van benne, ebben a filmben. (Yossarian szerepében Alan Arkin – a képen)
A dán Tobias Lindholm Egy háború (m5, 21.10) című alkotása a Saul fia vetélytársa volt a 2016-os Oscar-díj ceremónián, a legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Elég erős versenyző ez a film is, hogy úgy mondjam, a lényeget a velejénél megragadó, elgondolkodtató filmdráma, még ha nem is teljesen hibátlan. (Bővebben)
Miközben nemsokára nyakunkon a lángsugarú nyár, a borzongató télbe ruccanhatunk vissza a Fehér pokol (Duna, 22.20) című kalandfilmben, melyben Liam Neeson a sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…
Az Augusztus Oklahomábant (Prime, 23.30) pedig láthattuk már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most Meryl Streep hoz: remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett például Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis és Benedict Cumberbatch játszik a filmben), vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám lássuk jól, hogy valójában kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: