Nagyon sokáig nem néztem meg a Forrest Gumpot (Paramount Channel, 21.00). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy ez már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos, beteg, vagy csupán hátrányos helyzetű emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában és a magamfajtáknak már megint csak egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit azonban minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben – és a képen, elöl).
Manapság az a kormányzati álláspont, hogy nőnek, asszonynak a konyhában a helye, kezében fakanállal, nyakában a pulyákkal, és csak várni, várni az urát, hogy hazajöjjön a munkából. Az Ügyféllista (Story4, 21.00) című dráma viszont egy valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban (szül, mos, főz, takarít), amikor a sorozatos balszerencse, a pénzkereső férj balesete, és más effélék folytán egyszerre csúszik ki a szőnyeg a lábuk alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll (nyilván közmunkaprogram híján…), hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…
Ma este az igazi kérdés viszont az, hogy Ismeri a szandi-mandit? (m5, 21.05) Na, az egy világszám! Főszerepben Schütz Ila és Sztankay István. Minden idők egyik legviccesebb magyar filmszatírája a békés, boldog kádárizmusból, illetve -ról.
A Kvartett – A nagy négyes (Duna, 22.00) színdarab eredetijét nálunk egy kiváló színész, Gálffi László rendezte meg a Belvárosi Színházban. A darab filmváltozata szintén egy színész, bizonyos Dustin Hoffman munkája, akinek 76 évesen ez a bemutatkozása ebben a szerepben. Mármint a rendezésben. Persze, Dustin bácsi azért olyan nagyot nem kockáztatott, hiszen elég nehéz elrontani ezt a történetet. Egy csodálatos környezetben fekvő, decens vidéki abbey-ben játszódik a cselekmény, egy nyugdíjas operaénekeseknek és zenészeknek fenntartott otthonban. A szereplők túlnyomórészt és értelemszerűen idős művészek, akiknek szerepeiben idős, tapasztalt színészek (pl. Maggie Smith, akit a Downton Abbey vicces, pikírt modorú matrónájaként imádtunk nemrégiben) brillíroznak, gyakorlatilag kedvük szerint. Közeledik az otthon nagy eseménye, Verdi születésnapja, amire a lakók a hagyományos házikoncerttel készülnek… (Bővebben)
A kései kezdés ellenére is igen melegen ajánlom A méhek világa (Duna, 23.45) című, igen szép osztrák természetfilmet, melyről előzetesen csak annyit mondanék el, hogy nagyon sok igazság lehet abban a mondásban, miszerint: “az utolsó méhek elpusztulását az emberiség legfeljebb hetekig éli túl”. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: