Elsőként talán nézzük meg, ahogyan Hugh Grant lesz Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (Duna, 20.30). Ez az angol romantikus komédia az első világháború idején játszódik egy walesi faluban (Ffynnon Garwban 🙂 ), valamint a hozzátartozó dombon. Hegyen. Majd kiderül a filmből. Nem nagyon emlékszem már rá, csak annyira, hogy Grant egy angol térképész, aki idegenül mozog a bájos, maguknak való, furcsa modorú emberekkel lakott faluban. Cuki film.
Később Clint Eastwood, ez az öreg, valóban konzervatív, valóban republikánus és valóban hazafi ad elő újra egy kompakt nagydoktori-szintű kiselőadást az egészségesnek vélt honderű korrelációjában megjelenő tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában. A Gran Torino (SuperTV2, 21.00) egy igazán remek film, picit arról is, amin mi, magyarok is keresztülmentünk az elmúlt napokban, hónapokban. (Bővebben)
A Nanny McPhee és a nagy bumm (Prime, 21.00) a mindig csodás Emma Thompsonmagánvállalkozása, hiszen ő írta Cristianna Brand híres regényalakjának történetét e filmbe, és aki el is játssza a varázsdadát. A családi mesefilm szereposztása nyugodtan mondható brutálisnak: Emma néni mellett láthatjuk Maggie Smith-t, Maggie Gyllenhaalt, valamint Rhys Ifanst, Ralph Fiennest is, mások mellett.
Brian De Palma 2006-os filmjét, a Fekete Dáliát (Filmcafe, 21.00) több fesztiválon jelölték fődíjra, a film operatőrét, Zsigmond Vilmost pedig Oscar-díjra is. A történet egy 1946-ban elkövetett bűnügy fiktív felgombolyítása, két, címeres rendőrré előlépett bokszoló (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) által. Sok minden történik a filmben, brutális csonkolásos gyilkosság, bankrablás, leszámolás, korrupció, rivalizálás, szerelem (pl. Scarlett Johansson), féltékenység és bosszú. A rettentően szövevényes eset elmesélésére De Palma kézenfekvő, korban is stimmelő, ráadásul a szívének is kedves stílust választott: a film noirt. (Bővebben)
Annak idején Török Feri előszeretettel becézte bemutatkozó és rögtön díjnyertes nagyjátékfilmjét “Moszkva tré”-nek, pedig a Moszkva tér (m5, 21.25) egyáltalán nem tré, sőt. Egy virtigli nemzedéki film ez, mely őszinteségével, spontán hitelességével joggal vívta ki magának a “kult” státuszt abban a generációban, akiknek mond még valamit a film címében említett helyszín. Nem mellesleg, a mai napig ez az egyik legjobban sikerült magyar film, amely pontosan meg tudta fogni a rendszerváltás hangulatát (lásd a képen), még akkor is, ha nem feltétlenül ez volt az elsődleges célja. Vagy talán, éppen azért…
A féktelen fantáziájú Tim Burton éjfekete, viktoriánus horror-meseoperettje, a Sweeney Todd, avagy a Fleet Street démoni borbélya (Viasat6, 22.00) sok határon túlmegy. Én magam sem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, jó-e vagy sem, de hogy nem akármi, az szinte bizonyos. Vértől csöpögő, posztmodern giccs, avagy zseniális stílusbravúr? Perverz látványorgia, vagy csupán a banalitás nagyképű és fellengzős fricskája? Passz. Kétszer láttam, először kifejezetten utáltam, másodszor meg visítottam a kéjes élvezettől… Hát így.
Az Életrevalók, a Samba csupavigyor sztárja, Omar Sy alá ezúttal Hugo Gélin író-rendező tolta -Eugenio Derbez eredeti színdarabja alapján- a “biciklit”, azaz, ezúttal egy full-extrás motorcsónakot a Derült égből apu (Duna, 22.11) című cukiságban. Ezt az eszközt hajtja ugyanis munkaidőben Omar barátunk (azaz a történetben Samuel) a napos tengerparton, éjszakánként pedig ennek folyományaként a lányokat, ugyanott, a parti buliban. Egy ilyen éjszaka azonban olyan eredményesen zárult egy alkalmi partnerrel, hogy egy év múlva Samuel nyakában már egy három hónapos, göndör hajú, kávészínű baba lóg. A léha, felelőtlen(ül boldog) életet élő Samuel számára vége a legényéletnek és kezdetét veszi az apai tortúra, ugyanis az anyuka úgy hagyta ott nála gyermeküket, ahogyan egy évvel korábban magát, Samuelt is, egy akkor még boldognak tűnő éjszaka után. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: