Itt a nyár, ezért nyugodtan töltsük az estét szabadban. Főleg, ha Már megint bérgyilkos a szomszédom (RTL Klub, 20.00), hiszen Bruce Willis még mindig nyugdíjas bérgyilkos, és annak a csávónak a Jóbarátokból szomszédból (Matthew Perry) már megint problémája van…
Dumas legendás regényalakjának, D’Artagnannak egy kissé rendhagyó jelenése a következő ajánlat. A Bertrand Tavernier által rendezett film a hős testőr eltitkolt lányának történetét meséli el. A D’Artagnan lánya (Duna, 20.35) címszerepében Sophie Marceau látható, ami így önmagában elég, bár nyilván kasán is kardozik. Azért jár hozzá kíséret is, Philippe Noiret személyében (aki az idős D’Artagnant alakítja).
A ma esti Kiképzés (Viasat6, 21.00) viszont egy kőkemény zsarufilm lesz, méghozzá igen naturalista megközelítésben. Denzel Washington adja itt rutinos drognyomozót, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke) kap társnak, hogy bevezesse a tutiba. Oscart kapott ezért az alakításért Washington, mégpedig megérdemelten, de a film maga is igen jó darab a maga műfajában, érdemes megnézni – amennyiben nincs jobb dolgunk.
A magát egyszerűen csap Pifnek nevező Pierfrancesco Diliberto amolyan ‘coming of age-történetben’ meséli el a szicíliai maffia mai, illetve közelmúltbáli véres napjait: Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl (Filmbox Prémium, 21.00). Miközben valós nevek, személyiségek és valós merényletek archív képei idézik meg a történet helyszínéül szolgáló Palermo hetvenes évekbeli kétarcú idilljét (egyfelől van ugye, a hangos, kiabálós, temperamentumos, de vidám dél-olasz purparlé, másrészt viszont a maffia barmira nem cicózik, ha a “dolgát” végzi), eközben pedig a főszereplő kissrác (nyilván az író-rendező Pif alteregója) szerelmes lesz, természetesen reménytelenül, majd felnő, és végre, valahára. Satöbbi. Elsősorban a személyes élmények alapján, sajátos, öniróniában gazdag humorral megidézett történelem miatt érdekes a film – de emellett talán szórakoztat is.
A Kingsman: A titkos szolgálat (TV2, 21.25) című kémfilm/kémfilmparódia egy igen friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás, Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na.
A Capote (Cinemax2, 22.15) című film viszont a valóságban is igen színes életet élt, igenis valóságos Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába ezúttal Philip Seymour Hoffman bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, és ezért első, de egyben sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.
Milos Forman múlt héten elkezdett portréfilmjének második része is adásba kerül ma este (Duna, 22.50), utána pedig a Meghallgatás (Duna, 23.45) című korai (1963-as), még otthon, Csehszlovákiában készült filmjét láthatjuk. Tulajdonképpen két kisfilmből áll ez a mozi: az egyikben két kisvárosi fúvószenekar verseng, azonban két fiatal tag úgy dönt, hogy a trombitálás és az állandó rivalizálás helyett inkább motorversenyre megy; a másodikban pedig egy színházi meghallgatásra kukkanthatunk be, ahol a színpadra vágyakozó Verának éppen a döntő pillanatban megy el a hangja…
A Beépített hiba (RTL II, 23.45) Paul Thomas Anderson Thomas Pynchon-adaptációja. A beavatottaknak ennyi is elég, a beavatatlanoknak pedig talán annyi, hogy az amerikai irodalom legmegfilmesíthetetlenebb írójának és az amerikai film egyik legtehetségesebb rendezőjének találkozása egy hihetetlenül szórakoztató, pszichedelikus álom, egy krimi-parafrázis, melyben az áldozat és az elkövető személye nem is igazán lényeges, de valójában mégiscsak egy furcsa humorú, ám mégis igen romantikus szerelmi történet, remek szereposztással (pl. Jouquin Phoenix – a képen) és remek zenékkel. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: