Az Irán – Spanyolország meccs helyett Kegyetlen bánásmódban (AMC, 20.05) is lehet részünk. Pontosabban nem nekünk, hiszen ebben a romantikus komédiában Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a történet). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. (Valójában messze nem a legsikerültebb filmjük, de legalább Zeta-Jones dögös benne, Clooney őszülő halántéka pedig ezt kellő mértékben ellensúlyozza.)
Ízekben, színekben, textúrájában, hangulatokban és gondolatban is gazdag, pikáns, mégis tüneményesen intim, személyes, érzékeny kis film Ofir Raul Graizer fesztiválokon és a közönség előtt is szépen futó alkotása, A cukrász (Cinemax 2, 20.30). A német Tomas (Tim Kalkhof) nagymamája mellett tanulta ki a tökéletes sütemények elkészítésének tudományát. Egyedül vezeti falatnyi cukrászdáját Berlinben. Rendszeres vendége Oren (Roy Miller), aki egy izraeli-német vegyesvállalat képviselőjeként gyakran fordul meg a német fővárosban. A két férfi, a sok édesség közepette lassan, bizonytalanul és megkapó ártatlansággal egymásba szerelmesedik, azonban egy nap Orennek -akinek otthon, Jeruzsálemben felesége és kisfia van- egy nap nyoma vész. Miután Tomas megtudja, hogy Oren baleset áldozata lett, a számára teljesen idegen kultúrájú városba utazik. Titkolva Orennel való kapcsolatukat, megkeresi a kávézóját éppen megnyitó Anatot (Sarah Adler), Oren feleségét és beáll hozzá segédnek, hogy valahogyan segíteni tudjon a magára maradt özvegyen. Oren iránt érzett szerelme sarkallja erre, tudja, hogy Oren számára, a vele való kapcsolat mellett, mennyire fontos volt a családja. (Bővebben)
Mivel nyilván Van az a pénz, ami megbolondít (Filmcafe, 21.00), a vígjáték műfaja sem marad ki a mai ajánlóból. A történet -amit amúgy nem láttam- arról szól, hogy egy bő ötvenes, kertvárosi feleség (Diane Keaton) életében először dolgozni kényszerül, mivel férje (Ted Danson) már egy éve elvesztette munkáját. A hölgy diplomája szerint filozófus, akikre viszont manapság nincs szükség a munkaerőpiacon – takarítónőkre viszont annál inkább! Érzek a sztoriban humorforrást, Diane pedig a műfajt érzi, úgyhogy.
Ha a wikipédia Johannes Anglicusról szóló szócikkelyét hozzávetőleg hitelesnek fogadjuk el, és végül is miért ne tennék, akkor Sönke Wortmann Johanna, a nőpápa (Filmbox Prémium, 21.00) című monstre, összeurópai mozija által elmondottak ennek nagyjából szóról-szóra megfelelnek. A több mint ezer éves történetről ennyi hitelesség éppen elég is, hiszen ekkora időtávlatból minden érvre van ellenérv, és viszont. Egy alapvetően történelmileg és ideológiailag is férfiak által irányított (mondjam, hogy hímsoviniszta?), nagy hatalmú egyházba, az isz. 800-as években, a setét, nagyon-borzalmas középkor legeslegelején beférkőzött egy férfit játszó nő, akit aztán még pápává is választanak: Ez olyan skandalum, aminek még picinyke töredékéért is megégették az embert nem sokkal később. (Bővebben)
A Szökőhévben (SuperTV2, 21.00) ezalatt Amy Adams várja már hosszú évek óta hiába, hogy barátja, a tökéletes férfi végre feleségül vegye. Az ír babonák világában találja meg a végső megoldást: február 29-én, a négyévenkénti szökőnapon a lányok is megkérhetik a fiúk kezét. Ennek érdekében azonban végig kell bumliznia egész Írországon, a pocsék időben – egy igen szúrós modorú, cinikus, viszont igen jó képű, véletlen útitárssal (Matthew Goode).
Az ír Martin McDonagh, igen sikeres kortárs drámaíróként (pl. Kripli, Vaknyugat) a színház világából jön, ám filmeket is rendez (legutóbb például a remek Három óriásplakát Ebbing határában-t). Ezúttal azonban saját kalandját meséli el, némileg kiszínezve, amit abban a messzi, zűrzavaros Hollywoodban kellett átélnie, amikor ott is felfigyeltek lendületes, nyers, élet-közeli írói világára. A hét pszichopata és a Si-cu (AMC, 22.00) főszerepeit Colin Farrell (a képen Si-cuval), valamint Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken és Tom Waits játsszák. (Bővebben)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: