Hogy miért éppen egy albínó aligátorról kapta az Albínó aligátor (Paramount Channel, 21.00) című film a címét, azt nem tudom, mert szerintem még nem láttam. Viszont eredetileg is ez a címe. Nyilván kiderül a filmből. Viszont, hogy mást ne mondjak, a színészként, minden bulvárhiszti ellenére, mindig is zseniális Kevin Spacey rendezése ez a krimikomédia, mely a balul sikerült rablás meglepő fordulatokban gazdag utóéletét hivatott elmesélni, igen erős szereposztásban: Faye Dunaway partnerei például William Fichtner, Matt Dillon, Gary Sinise (ők hárman a képen) és Viggo Mortensen. Szerintem egy pillantást mindenképpen megér ez a film.
Szerintem tök jó lesz a mai másik idétlen című film is, ugyanis a Rakoncátlan célpont (Filmcafe, 21.00) főszereplője egy érző szívű bérgyilkos, akit a szintén zseniális Bill Nighy alakít. Filmbéli, tán utolsónak hitt megbízatása egy fiatal lány (Emily Blunt) meggyilkolása lenne, akinek bája azonban meglágyítja foglyul ejti leendő gyilkosát, ám az így végül is meghiúsult bérgyilok megrendelője egy újabb, immár végképp kőszívű likvidátort küld a páros nyakára. Szóval így. Ezt sem láttam még, így nem is tudom, mi legyen…
Richard Wagner klasszikus operájából is (talán) ismert ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Film Mánia, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet. Ennyi: se több, de nem is kevesebb… (Bővebben)
Menekülhetünk azonban a Pánikszobába (Sony Movie Channel, 21.00) is. David Fincher mesteri thrillerjének “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)
Peter Falk nem azt a joviális, szivarozgató karaktert hozza a következő ajánlatban, amit Columbóként megszoktunk tőle. John Cassavetes klasszikus drámájában, az Egy hatás alatt álló nőben (m5, 21.55) egy teljesen más arcát mutatja meg a magyar származású színész. Falk egy építésvezetőt játszik ebben a keserű drámában, akinek felesége (Christina Grisanti) idegösszeomlást kap, amikor meghiúsul régóta tervezett, kettesben eltöltendő vacsorájuk. A kissé blődnek ható szüzsé mélyén azonban pszichológiailag igen pontosan felrajzolt lelki és érzelmi dinamika, valamint hiteles társadalomábrázolás rejlik. (Nem tudom magamban tartani, de azért valahol baromira idegesít, hogy az évente 80+ milliárdból gazdálkodó ún. közmédia mennyire gyér filmkínálattal dolgozik. Nem Cassavetesszel, nem Wendersszel, Herzoggal, Bergmannal vagy éppen Kieslowskival van bajom, de könyörgöm, ezeknek az amúgy zseniális alkotóknak néhány önkényesen kiválasztott filmjét már legalább ötször vetítették az elmúlt egy-két évben, miközben azért a filmtörténelem telis-tele van jobbnál jobb, ám kevéssé játszott, de filmjogilag ezeknél egy fityinggel sem többe kerülő alkotásokkal. Ha nincs megfelelő filmszerkesztőjük, én tudok egyet.)
Itt van például Fellini, akinek Satyricon (Film Mánia, 23.25) című 1969-ben bemutatott alkotását egy kereskedelmi csatorna tűzi képernyőre. Bár a történet Néró császár udvarában, az őrült uralkodó regnálásának végnapjaiban játszódik, azért Fellini tesz róla, hogy pontosan értsük, hogy valójában a boldog, őrült, zakkant és furcsa hatvanas évekről szól. Groteszk, varázslatos forgatag, menny és pokol, közte meg a purgatórium – mind e filmben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: