A neves szereplőgárda (Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg) ellenére A bűn állomásai (Film Mánia, 21.00) egyáltalán nem az a tipikus hollywoodi tucatfilm. Leginkább talán arról szól a történet, hogy ha valaki egy alapvetően bűnöző életmódba szocializálódott családba születik, akkor onnan mennyire nehéz az ún. tisztességes, törvénytisztelő életet választani. Tovább gazdagítja James Gray annak idején Cannes-ban Arany Pálmára is jelölt filmjét az, hogy a tárgyául szolgáló család “bűnös életvitele” nem csak egyfajta sztereotipikus stigmaként, hanem alapos(nak tűnő), szinte szociografikus igényű háttértanulmányként jelenik meg. Emellett azonban a film meg tud maradni izgalmas, sőt néha érzelmes kriminek is.
A nagy spanyol polgárpukkasztó filmrendező, Luis Bunuel utolsó filmje A vágy titokzatos tárgya (m5, 21.05), mely már címében is sokat idézett klasszikusa a filmművészetnek. A sztori megint baromi egyszerű: egy idősödő nagypolgár szerelmes lesz szobalányába, aki viszont csak cicázik vele. Azonban ebből nyúlfarknyi ötletből Bunuel egy olyan, szimbólumoktól és következetesen kifejtett allegóriáktól zsúfolt, többféle jelentésréteggel bíró filmet alkotott, hogy az valódi ínyencfalat az igazi, komoly filmeket szerető nézőknek. Komoly téma, maró társadalomrajz- és kritika, de nagyon viccesen, szellemesen előadva. (A képen jelenet a filmből.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: