Shirley Valentine (m3, 19.10), a hajdani lázadó, ma már tisztes családanya (Pauline Collins) szerint a pozitív életszemlélet csapdája, ha mindennek csak a jó oldalát nézed, mivel attól még mindennek megvan a rossz oldala is… Ergo, a strucc sem ússza meg az oroszlán közeledését, ha homokba dugja a fejét. A története azért közel sem ennyire drámai, csupán a mindenki által jól ismert, hétköznapi córesz, viszont két hét luxusnyaralás Mykonos festői szigetén mindent a helyes mederbe terel(het).
![az-utolso-csaszar]()
Picit később Tolvajtempóban (film+, 20.45) folytatjuk, egy fullsebességes, autótolvajos akciófilmmel, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben.
A Bajos csajok (TV2, 20.50) főszerepében a pletykalapok tegnapelőtti állandó címlaplányát, Lindsay Lohant nézhetjük meg, aki -a történet szerint- ekkor még nincs túl mindenen, pedig már ekkor is úgy néz ki. (Bővebben)
A Vonzások és állatságok (FOX, 21.00) című, az előbbinél azért jóval cukibb romantikus komédia viszont nagyjából arról szól, hogy mennyire nincs összhangban a szemünk és a fülünk által tapasztalt élményanyag, ha azt egy olyan (férfi)agy koordinálja, melyből a vér leszállt… oda le. A Ben Chaplin alakította romantikus lelkületű fiatalember szerelmes lesz kedvenc rádióműsorát vezető szellemes, okos pszichológusnőbe (Janeanne Garofalo), azonban a hangja alapján egy magas, dekoratív, szőke nőt képzel el. Természetes, hogy első személyes találkozásuk alkalmával éppen egy ilyen nőt (Uma Thurman) lát meg először… Szórakoztató Cyrano-parafrázis.
A Ford Fairlane kalandjai (AMC, 21.00) című virtigli legendáról, azt hiszem, mindennél többet mond el az, hogy a legtöbben csak arra emlékszünk belőle, ahogyan Nagy Feró szinkronizálta a címszereplő rock&roll-detektívként aposztrofált karaktert. A film valójában elég gagyi. Remélem, nem szinkronizálták újra…
A dél-koreai Joon-ho Bong poszt-apokaliptikus vonattripje, a Snowpiercer – Túlélők viadala (RTL+, 21.00) elsősorban akciófilmes műfajhoz képest kifejezetten gazdag szimbólumrendszerével, mintsem látványvilágával vagy éppen a pergő cselekményével hódíthatja meg a különlegességekre és furcsaságokra fogékony, igényesebb nézőket. A nemsokára bekövetkező globális jégkorszakban száguldó, amúgy teljesen önellátó vonat ideája (miért pont vonat, de főleg, miért száguld?) első olvasatra úgy baromság, ahogy van (bár a mai hőségben nyilván jól esik nézni), aztán ahogy megismerjük a szerelvény felépítését, ahogy látjuk a nyomorúságos hátsó traktusokból előretörő éhséglázadás hőseit, úgy értjük meg az alkotók szándékát is. Van messzidzs bőven, ráadásul ki is van rendesen táblázva, fáklyákkal megvilágítva az odavezető út, felsejlik egy univerzális emberi piramis, karma és nirvána, kis szekér, nagy szekér, Öszvér, miegymás; a végső jegesmedve-poén pedig egyszerűen zseniális – minden idők egyik legjobb csattanója. Tilda Swinton pediglen egy állat.
A Lány a hídont (m2, 21.15), Patrice Leconte fekete-fehér, dekadensen romantikus drámáját viszont csak egy paraszthajszál választja el attól, hogy a zseniális filmek kategóriájának közepén csücsüljön. Csak egy picit modorosabb a kelleténél, csak néhány helyen bizonytalanodik el az operatőr, és csak egy picit idegesítőbb Vanessa Paradis, mint amennyi a báj-kecs-kellem alapvetéséhez elegendő. Daniel Auteuil kihúzott szemével viszont pazar késdobáló. Könnyed, laza, bohém művészet ez a film.
Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (SuperTV2, 21.20) című filmjének címében is ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt -hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit- s mivel Mark Wahlberg a legnagyobb név a stáblistán, nyilván az általa alakított szereplő lesz az. A forgatókönyvíró-rendező Berget nyilvánvalóan nem is érdekelte, hogy filmje megfeleljen bármiféle háborús, harcolós, katonás zsáner kötelmeinek, azon kívül, hogy az akciójelenetek bizony igen látványosak, vagy ha nem, akkor viszont hitelesek, mint egy lesben álló merénylő Kalasnyikovjából kilőtt, csontot forgácsoló 7.65-ös lövedék. A film inkább az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (na, őt alakítja Wahlberg, in blood, sweat & tears) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)
Bernardo Bertolucci nagyszabású Oscar-szivacsa, Az utolsó császár (m5, 21.25) bizonyos Pu Ji elvtársról, azaz utolsó kínai császárról szól. A komoly díjeső ellenére ez messze nem Bertolucci legjobb filmje, kicsit dagályos, nem kicsit aránytalan is, azonban még e viszonylag relatív bibiket (na ja, minek csinált jobbakat…) negligálva is olyan film, amilyeneket ma már nem csinálnak. Látványos (lásd a képen), pedig nincs is benne CGI, hozzávetőleg tartja magát a történelmi hitelességhez is, valamint képes érvényes mondanivalót is megfogalmazni.
A Red 2. (RTL Klub, 21.50) -ahogyan a címe is mutatja- a második része annak, aminek első részét a múlt héten (és még rengetegszer) láthattuk, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt. A “hangnem” ezúttal is felvállaltan az akció-vígjáték formátuma, a DC Comics idevágó képregénysorozata alapján amolyan képtelen kémtörténet, egy rakat nyugdíjaskorú szuperkém részvételével, akik természetesen, az öreg profi szertelenségével abszolválják az adott problémát – ergo, mentik meg a Földet. Ebben így, önmagában még nem lenne benne a tuti töltet, azonban a Bruce Willis, John Malkovich, Helen Mirren alkotta belsőhármas már adhat okot az érdeklődésre. A triót -az igen szerethető karakterű Marie-Louise Parkeren kívül- Morgan Freeman egészítette ki az első részben. Ő most hiányzik, de itt van helyette Catherine Zeta-Jones, mint a KGB tábornoka, a villámgyors mozgású Byung-hun Lee, mint a világ legveszedelmesebb bérgyilkosa, David Thewlis, mint borrajongó francia terrorista, és nem utolsósorban Sir Anthony Hopkins, mint zseniális tudós, aki olyan bombát készített, hogy! (Bővebben)
A felolvasó (Filmcafe, 23.00) viszont ennél jóval fajsúlyosabb, de szintén remek darab. Sokszor láthattuk már, olvashattuk is; remélem más is, viszont érdemes lehet repetázni is belőle. Kate Winslet például nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)
Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (SuperTV2, 23.20), melyben azért az egyik kulcsszerepet, biztonság kedvéért, magára osztotta. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történetet mesél el, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.
A Gyilkos Joe (Mozi+, 23.25) viszont William Friedkin bizarr, morbid humorú családi drámája a “jó útra tért” (értsd: minőségi filmekben nyújtott minőségi alakításokkal a kor egyik vezető színészévé vált) Matthew McConaughey egyik első, méghozzá igen komoly jelenése ezen új státuszában. (Bővebben)
