Mit nézzünk ma a tévében?

Mivel úgyis mindenki az X-faktort nézi, a maradéknak mindegy – legalábbis, a csatornák műsorszerkesztői így gondolják. Ami nem jön ki a könyökünkön, az hülyeség. A Barney és a nők (Filmcafe, 19.30) című, kissé pikírt romantikus komédia talán kivétel, és elsősorban Paul Giamatti (a képen) miatt lehet érdekes – Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett. Giamattit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez az első film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. A pasas itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, viszont az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva keményen, annyi szent.

Aktuális, legalábbis címében az Édes november (Duna, 19.35), egy igazi, könnyekben bővelkedő, romantikus dráma. Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz.

Érdekes, izgalmas, különféle összeesküvés-elméleteknek is táptalajt szolgáló (valójában inkább azokból sarjadó) történet Dan Brown bestsellerének filmváltozata, A Da Vinci-kód (Cool, 21.00), amiben Audrey Tautou és Tom Hanks egymást kergeti a Louvre-ban, azonban már kevésbé izgalmas és még kevésbé érdekes, ha láttuk már. Márpedig, láttuk.

Láttuk már Robert de Nirót is sokszor. Ma az igazán penetráns komédiáiból szemezgethetünk: a Vejedre ütökben (Prime, 21.00) szuperkocka, ultrakonzervatív extitkosügynök-apósként, míg a Még egy kis pánikban (Viasat3, 21.00) még pánikbetegebb maffiózóként láthatjuk az amúgy kiváló színészt. Partnere mindkét esetben az amerikai zsidóság egy-egy reprezentáns karaktere.

A háború kísértetei (Film Mánia, 21.00) című háborús dráma “kísértetei” emberek, néhány, véletlenszerűen összeverődött angol és amerikai katona a német frontvonalak mögött a második világháborúban. A háborús filmes kliséknek határozott hátraarcot mutató -tehát akciókban nem dúskáló!- film valóban dráma, mégpedig mélyen humanista és pacifista üzenettel.

Az “átkos” múlt egy hozzánk közelebb álló szelete elevenedik meg Bacsó Péter Te rongyos élet (m3, 21.05) című filmjében, miáltal az okozott élmény is keserédesebb. Udvaros Dorottya egyik első nagy alakítására ad alkalmat ez a dráma, melyben tulajdonképpen saját édesanyjának életét játszhatta el. Van aztán még benne kitelepítés, korrupt, vidéki, kisszerű hatalmasságok, Bástya elvtárs… Még jó, hogy ma már van búza, lágy kenyér, no meg kolbászból kerítés, ugyebár.

A Peacemaker (Duna, 21.40) című atombomba-rablásos piff-puffban Nicole Kidman alakítja az atommag-hasadáshoz értő tudóst, George Clooney pedig a szuperkommandóst. Nem tudom, nekem ez annyira rosszul hangzik, hogy a film lehet, hogy pont ezért lesz vicces… (Állítólag láttam már, mert lepontoztam 5/10-re, de nem emlékszem belőle az égadta világon semmire.)

Később, minden háborús filmek egyik legpontosabb filmjét, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (AMC, 22.00) című, szintén a háborús tematikájú filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla. Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

Szerintem, mára ennyi.

Először is, jön Paolo Sorrentino, a hírek szerint egészen különleges sorozatának, Az ifjú pápának a harmadik és a negyedik része (HBO, 20.00/21.00), amire én majd akkor reflektálnék, amikor láttam az egészet, egyben.

Van aztán megint 88 perce (AMC, 20.00) az Al Pacino által alakított pszichiáternek, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve.

A Gravitációval sok elismerést szerzett Alfonso Cuarón Az ember gyermeke (Story4, 21.00) című filmdrámája sem könnyű darab. Egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek (…fogy az angol!), mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval, Clive Owennel, Julianne Moore-ral és Michael Caine-nel.

Tony Kaye kultikus, de kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Mozi+, 21.00) című filmje elsősorban a be- és elfogadó közönség számára lehet fontos mozgóképes segédanyag. A film ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása viszont már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história X egy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Kedves, hamvas romantikus történet az Őrülten hiányzol (Paramount Channel, 21.00), melyben két egyetemista, az angol Anna (Felicity Jones) és az amerikai Jacob (Anton Yelchin) esik őrült szerelembe egymás iránt, azonban Annának hamarosan lejár a vízuma és el kell válniuk. (Hagyjuk a miérteket, el kell és kész.) Kiállja-e szerelmük az idő és főleg, a távolság próbáját?

Az utolsó meló (Film Mánia, 21.00) akciófilmes közhelyerdő, annyi, ami a címéből azonnal kiolvasható. Val Kilmer. Mégis elvállalja, és meg is csinálja.

A Kilenc (Filmcafe, 21.00) című, nagyigényű musical állítólag a 2009-es év legnagyobb bukása volt a mozikban. Viszont, ha ez így van, akkor is muszáj megemlíteni, mivel itten akkora elefántok szülték ezt az állítólagosan ványadtan cincogó kisegeret, mint ide Hollywood: rendezte Rob Marshall, aki a Chicagoval már bizonyította, hogy ért ehhez a nehéz műfajhoz. Írták sokan, Anthony Minghellától Federico Felliniig, játssza Daniel Day-Lewis, aki itt világhírű filmrendező, meg egy csomó nő, Sophia Lorentől (!) Nicole Kidmanen át Penélope Cruzig, akik mint megvesznek érte. A film Fellini klasszikus Nyolc és fél-jének egyfajta blaszfém variációja, azonban bár matematikailag több, művészi értelemben sokkal kevesebb annál – mondják a kritikusok (akik nem feltétlenül tévedhetetlenek).

Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (SuperTV2, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)

Robert De Niro pánikbeteg maffiavezér, akit egy kétbalkezes zsidó pszichológusnak (Billy Crystal) kell meggyógyítania. A diagnózis: Csak egy kis pánik (Viasat3, 21.00). Pont fél éve láttuk utoljára.

Jim Carrey hasadt személyiségű rendőrjárőrt játszik az Én és én, meg az Irén (FOX, 21.55) című baromságban, ahol Renée Zellweger az Irén, akire ő és ő, valamint a maffia vágyakozik. Ez a film már bőven túl van az én tűrőképességemen, de azért szólok.

Nagy feltűnést, egyben nagy sikert is aratott annak idején Mészáros Márta Kilenc hónap (m5, 21.45) című drámája, melyben egy megesett, de az amúgy családos apa (Jan Nowicki) által nem vállalt gyermek megszületéséig terjedő időszakot ismerünk meg az anya (Monori Lili) szemszögéből.

Az Ónodi Eszter (a képen Móga Piroskával) és Deák Krisztina nevével fémjelzett és díjakkal, nemzetközi elismerésekkel szépen jutalmazott Aglaja (film+2, 22.50) is újra műsorra kerül ma este. Ha tetszett az Anyám és más futóbolondok…, akkor -bár ez egy másik, másmilyen történet- ez is tetszeni fog. (Bővebben)

Érdekes film az Éli könyve (film+, 22.55). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A Senki bolondja (Filmcafe, 23.05) viszont nyilván igen komoly hatással lesz a tél közeledtére felhalmozott papírzsebkendő-készletekre. Robert Benton remek rendezése és Paul Newman Oscar-díja egy magának való, morózus öregemberről szól, aki késhegyig menő küzdelmet vív a felebaráti szeretettel és a családi kör melegségével, nem kérdés, milyen eredménnyel…

Hogy ne mondjak ma este sem csütörtököt, Csak barátok (Filmcafe, 19.15) maradunk. A ma esti egyik romantikus történet (mert minden napra kell egy szippantás az orrból) azzal a közismert helyzettel játszik el, amikor a fiú szerelmes a lányba, aki viszont látszólag nem akar mást, minthogy csak barátok legyenek. Anna Faris, Amy Smart, Ryan Reynolds. (Bővebben)

Másrészt, elsősorban a Jane Austen-rajongó hölgyeknek nyújthat kellemes elfoglaltságot ma estére A Jane Austen könyvklub (Filmcafe, 21.00). E kellemes, romantikus film napjainkban játszódik Los Angelesben, ahol a címbéli klubban öt nő és egy férfi jön össze rendszeresen kedvenc írónőjük regényeinek megvitatásának céljából. Hamarosan rájönnek azonban, hogy saját sorsuk mennyire hasonlít Austen hőseinek kétszáz évvel ezelőtti sorsára – ez azonban csak még inkább elmélyíti a Austen iránti rajongásukat és egymás iránti barátságukat.

Az annak idején -1977-ben- meglepetésszerűen Oscar-esőben részesített Rocky (film+, 21.00) a bokszfilmek non plus ultrája. Biztos, hogy nem a legjobb ökölvívás-témájú film, de hogy a legnépszerűbb, abban szerintem nincs vita. Sylvester Stallone e filmmel futott be igazán, ebben püföli az azóta közhellyé nemesedett hűtőházi jelenetben a fagyott félmarhákat, és ebben fut fel a Philadelphiai Művészeti Múzeum (Philadelphia Museum of Art) lépcsőjén. Amúgy irtózatosan patetikus, túlheroizált giccs – egyben imádnivaló pop-kulturális ikon.

Jean-Paul Rappeneau is mindent kihozott szerintem Rostand Cyrano de Bergerac (Film Mánia, 21.00) című klasszikus komédiájából, amit egy filmben, sok pénzzel ki lehet hozni, úgy, hogy az azért ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a magyar szinkron elég pocsék, szinte csikorog az igyekezet, ám rendszerint mégis “leválik” a hang a szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan, és Gérard Depardieu is telitalálat a címszerepre – élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

A ma esti Bergman-filmklubban A csend (m5, 22.20) lesz. Két nő és egy kisfiú a vonaton. Azt mondja Ingmar, arról szól a film, milyen Isten, szeretet, őszinte, feltárulkozó emberi kapcsolatok és vágyak nélkül élni. (A képen Jörgen Lindström és Ingrid Thulin)

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (film+, 23.30) hőse (John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

Na, ma este már böjtöljük az elmúlt négy nap viszonylagos bőségét… Tom Clancy regényhőse, Jack Ryan: Árnyékügynök (Mozi+, 21.00) lehet ma este az egyik vendégünk. Azonban Kenneth Branagh, aki rendezte a filmet és a főgonoszt -egy orosz oligarchát- is eljátssza, szemmel láthatóan csupán pénzt akart keresni a projekttel: semmi eredeti nem jutott eszébe, a bankszámláján kívül. Sima akciófilm ez, egy csomó sztárral.

Katherine Heigl lehet a másik választás, aki már 27-szer férjhez kísérte falucskájának összes lánykáját, csak őérte nem jött még el a szép szőke herceg a hófehér lovacskáján. A 27 idegen igen (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia azonban nem véletlenül szokott kimaradni az ajánlókból, túl sok benne a cukor, a bájolgás és a rózsaszín az én lelkemnek. Még akkor is, ha Katherine végzete egy hozzám hasonlóan érzéketlen, cinikus újságíró (James Marsden) képében érkezik meg a filmbe.

Miután az m5-ön óriásléptekkel gázoltak keresztül Andrzej Wajda hatalmas életművén, úgy tűnik, a lengyel-magyar barátság jegyében szegény Krzysztof Zanussi kerül sorra. In medias res. A Konstans (m5, 22.10) című film a rendező pályájának derekán, 1980-ban készült, és ahogyan Zanussi szinte minden filmjében itt is alapvető erkölcsi kérdésekkel foglalkozik. A film főhőse egy becsületes fiatalember, akit -mint amúgy mindenkit- nap, mint nap kihívások érnek a szocialista hiánygazdaságokban (és ami azok romjain maradt), mindenhol. Vagy lop a közösből, mint szinte mindenki, vagy kimarad mindenből. Witoldot, a főhőst (Tadeusz Bradecki – a képen) ráadásul még nemzeti hősként tisztelt apja emléke is kötelezi a tisztességes, de a valóságban szinte járhatatlan úton való haladásra. Életben tud maradni egy ilyen ember egyáltalán egy ilyen korban?

Ennyi.

A mai nap szellemiségéhez leginkább a Páduai Szent Antal életét feldolgozó A szó, mely éget (Duna, 20.25) című olasz tévédráma kapcsolódik. Azonban mi már régóta tudjuk, hogy a legnagyobb szentek életén nincs semmi ki-, és nevetnivaló, és általában ezek az olasz szent-életrajzok sem szoktak nézhetetlenek lenni. Oké, pátoszban, gondolom, itt sem lesz hiány, de hát ez egy ilyen műfaj… Példákra, példamutatóan áldozatos életek megismerésére márpedig mindig szükség van, főleg a mai dölyfös, önző, kirekesztő világban.

Emlékszünk még Kodaj Bencére, a békéscsabai postásra, aki valamikor, még a magyar kereskedelmi tévézés hajnalán egy raklapnyi pénzt nyert valamelyik műveltségi vetélkedőn meglepően szerteágazó tudásával? Nos, az annak idején szépen agyondíjazott Gettómilliomos (SuperTV2, 21.00) egy ehhez igen hasonlító történetet mesél el, az indiai Mumbai valamelyik végtelen szegénynegyedéből. Innen származik Jamal, aki meglepetésre megnyeri az egyik nagy, helyi tévés vetélkedőt, ám a játékvezető csalással vádolja a szegény utcagyereket. A reménytelen helyzetből érkező, reménytelen helyzetbe kerülő Jamal csakis intelligenciájára támaszkodhat, viszont abból van neki, bőven… Danny Boyle színes, cukros, ám azért helyenként igen csípős filmje egyszerre média-, és társadalomkritika, és bűbájos mese, habbal. (Bővebben)

Az Életem értelme (Story4, 21.00) viszont mély víz. A drámában Meryl Streep egy rákban haldokló anyát alakít, akit lánya (Renée Zellweger – a képen) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

A beavatott (Mozi+, 21.00) viszont csak egy újabb, romantikus tini-disztópia Az éhezők viadala után, szabadon. Igazából semmi újat nem hoz a témában, chates rajongásra optimalizált társadalomkritika, filozófia és jövőkép, kétdimenziós hősök és kiszámítható cselekmény. Illogikus baromságok (pl. mi a francért muszáj kizárólag futva felugrálni a vonatra?! MIÉRT???) Untam, de nem kicsit – amikor éppen nem idegesített…

Ha valami könnyedebb, látványos popkulturális vacakra vágynánk ma késő este, akkor inkább a Sin City: Ölni tudnál érte (film+2, 21.00) az opció. A képregény-guru Frank Miller és Robert O’Rodriguez közös projektjének második része tartja a relatív színvonalat, szerintem még mindig ez ‘A’ képregényfilm. A sztorit hagyjuk, de a látvány, a már-már öniróniának ható stílusos hitelesség és olyan bombasztikus szövegek, mint: “…a beton simogatta meg az arcomat, amire nyálas csókot nyomtam…”, vagy hogyan – na szóval. A fal adja a másikat.

A Get Carter! -rel új magyarítást kapott a keresztségben: Az igazság fáj (Paramount Channel, 21.00). Amúgy Sylvester Stallone egyik legjobb “komoly” filmje ez, egy kőkemény krimi a hasonló című és a Francia kapcsolattal egykorú klasszika remake-je. Érdekesség, hogy láthatjuk benne az eredeti verzió főszereplőjét, Michael Caine-t is, csak éppen az eredetihez képest más, ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepben… Jack Carter hűvös profi. Ha kell, adósságot hajt be, ha kell, büntet, ha kell, leszámol. Semmi nem okoz gondot neki, hiszen senkihez nincs viszonya. Kivéve bátyjához, aki viszont igen gyanús körülmények között hirtelen egy autóbaleset áldozata lesz…

A késő esti kultúrprogram a Kósa-Csoóri-Sára belsőhármas 1970-ben készült Ítélet (m5, 22.15) című történelmi drámája lesz, melyben Dózsa György (Bessenyei Ferenc) pörgeti végig magában az 1514-es parasztfelkelés kulcspillanatit, miközben Werbőczy (Major Tamás) arról próbálja meggyőzni őt, hogy tagadja meg a forradalmat, életéért cserébe. Tudjuk, mi lett… Emblematikus a szereposztás, ami a film készülése idején komoly pluszjelentést is hordozott, mint ahogy a forradalomról is sokaknak egy másik forradalom jutott eszébe.

Ma este, ha nem dőlünk be Halloween fogvacogtató kísértésének, akkor A suttogó (Duna, 20.25) fogja vasmarokra szívünket szélesen hömpölygő dagállyal vágtató érzelmekkel, valamint Scarlett Johanssonnal, még kislányként és hát Robert Redforddal, az ő reppenő szőke hajtincseivel és kisfiúsan férfias mosolyával. Ezen kívül, ha már lovagoltál, akkor azért nézed, ha még nem, akkor azért.

Vagy például azt nézed, ahogyan Django elszabadul (Mozi+, 21.00). Quentin Tarantino minapi “para-westernje” a rabszolgatartó déli környezetben játszódik, Christoph Waltz-al, Jamie Foxx-szal és Leonardo di Caprióval a főbb szerepekben, ugyebár. (Bővebben)

Roland Emmerich általában az egész világot szereti lerombolni, de ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (SuperTV2, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. (Bővebben)

A Stephen King ismert regényéből készült Carrie (Cool, 21.00) arról mesél, hogy vigyázzunk a suliban a szégyellős, nehezen barátkozó, magukba forduló csajokkal, s főleg azokkal, akikről az hírlik, hogy otthon sincs minden rendben, mert csúnyán megégethetjük magunkat…

Ma ismétel a tegnap bemutatott A nagy füzet (m5, 22.05), Ágota Kristóf regényének Szász János általi adaptációja.

Jackie Chan viszont öregszik. Ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez is adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (film+2, 22.50) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan, melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

Sajnos, A rítus (Cool, 22.55) nagyon rossz film, annak ellenére, hogy igen szép a kivitele és a szereposztása is: a főszerepben pl. Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Amúgy, ilyen ördögűzős izé lesz – tehát passzol Halloweenhez. (Bővebben)

Ennél sokkal érdekesebb darab a következő -hasonló műfajú, de teljesen más stílusú- alkotás. A hatvanas évek végének, hetvenes éveknek egyik furcsa, bizarr, meghökkentő elemekben, szenzációs képi és dramaturgiai megoldásokban tobzódó filmirányzata volt az olasz gótikus horror (más néven ‘giallo‘), melynek örökös pápája Dario Argento. 1975-ben készült kultikus filmje a Mélyvörös (Duna, 23.20), melyben egy emberek fejébe látni képes nő vesz észre gyilkos gondolatokat egy hangversenyen az előtte ülő néző fejében, aminek realizálódását később a zongoraművész segítségével próbálja megakadályozni.

Meglepő, egyben megalázó módon, teljesen méltatlanul űzték az éjszakába a legédesebb mai filmet. Az Anyám és más futóbolondok a családból (TV2, 23.40) tipikusan az a történet, melyet akkor szoktunk sorjázni, amikor valamilyen családi ünnepen, születésnapon, karácsonykor összejön a rokonság, idősek, középkorúak és csemeték, ott piheg mindenki az asztal körül. (Vagy akár úgy, ahogy a képen látszik…) Már elfogyott a húsleves, a perkelt/rántott szelet/töltött csirke is, már csak a szemünk kívánja a női szeszély/kókuszkocka/házi zserbó ízeit és már csak csipegetjük a morzsákat. Piciket kortyolunk a valamelyik rokon által nagy műgonddal kotyvasztott -rettenetes ízű- háziborból és hallgatjuk, ahogyan az idősek belekezdenek a család rétesként nyúló történetébe. (Bővebben)

Remek, de legalábbis igen érdekes filmekkel találkozhatunk ma este. Például az igaz, hogy David Bowie fia Duncan Jones, aki azonban bőven megáll saját jogán is a lábán, hiszen a remek Hold után a Forráskód (Cool, 19.15) című scifije is igencsak említésre méltó darab. Még úgy is, hogy nem igazán jó ez a film. Egyszerre jut eszünkbe róla Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, egy kicsit Eredet, kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Tehát érdekes, mint ahogy Michelle Monaghan és Jake Gyllenhaal is általában érdekes. (Bővebben)

Az RTL Klub ma este egy kissé tétova, magyar Coming outtal (RTL Klub, 20.55) merészkedik elő, amely “kis lépés egy szép, új, toleráns és boldog világhoz, de nagy lépés a maga férfiasságát a házastársi erőszak elnézésében, buzizásban, zsidózásban, cigányozásban, szotyolaköpködésben és túltengő, arrogáns nemzeti önérzetben megélő, uralkodó, pöffeszkedő magyar közízlésnek.” Sokakkal szemben, én nem tudtam utálni: bővebben.

Bruce Lee, a legendás kungfu-filmsztár tragikusan rövid életéről is láthatunk ma este egy meglepetésszerűen jó kis mozit, A Sárkány – Bruce Lee élete (Viasat6, 21.00) címmel. A legendás figurát Jason Scott Lee kelti életre, igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

1981 óta láthatjuk a remek, csavaros cselekményű és immár klasszikussá vált második világháborús történetet, a Tű a szénakazalbant (Galaxy, 21.00). Írója Ken Follett, zeneszerzője Rózsa Miklós, főszereplője pedig Donald Sutherland. A cím arra utal, hogy nagyjából olyan könnyű megtalálni egy Angliában tevékenykedő, angolul tökéletesen beszélő náci kémet, mint egy tűt a szénakazalban. Talán ezért is Tű a kódneve az illetőnek…

A nagy füzet (m5, 21.05), Ágota Kristóf világhírű regényének Szász János által rendezett filmadaptációja (a képen a történet emblematikus figurája, Molnár Piroska nagydíjas alakításában). (Bővebben).

Ezalatt a Felhőatlasz (m2, 21.15) viszont egy hat térsíkon játszódó, igen összetett cselekményű, filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért felelős Wachowski-testvérek által. (Bővebben)

A Szombat esti láz (Duna, 22.10) viszont egyetlen térsíkon játszódik, valamikor a múlt század hetvenes éveinek közepén. Tony Manero egy kis festékboltban dolgozik eladóként a hét összes napján, kivéve szombat este, amikor végre felöltheti flitteres diszkójelmezét és egy estére ő lehet a diszkó táncos királya. Stephanie, a szürke, kisvárosi lányka szintén a csillogás bűvöletében él, számára a szombat esti diszkó a mennyország, mert egyedül itt válhat azzá, ami szeretne lenni. John Travolta és Karen Lynn Gorney megmutatja, hogyan kell pörögni a diszkógömb alatt.

Tegyük össze a Majmok bolygójának majomlázadásos részét Hitchcock Madarakjával és a minapi bunkó zenetanáros Whiplashel, és megkapjuk Mundruczó Kornél minapi filmjét, a Fehér Istent (RTL Klub, 22.55). (Pici szépséghibája ennek az egyenletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával a sztorival nincs bajom, hiszen az emberek valóban állatok, de az állatok nem emberek. Ugyan picit lehetett volna húzni rajta itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna a filmbe. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna az amúgy eddigi legközönségbarátabb filmjét – de nem rossz. Kutyások ki ne hagyják!

A Női vonalak (Film Mánia, 19.10) arról szól, hogy van három nővér, akiknek fülére rá van gyógyulva a telefon. Ismerős képlet, ugyebár. Érdekesebb ennél viszont az, hogy a három nővért Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow alakítja, emellett a filmet Diane Keaton rendezte is… Szóval, a három csaj teszi a dolgát háromfelé (fülén telefonnal), miközben édesapjuk (Walter Matthau) egyre jobban belesüllyed az öregkori szenilitásba. Vajon észreveszik-e a lányok rettenetesen fontos dolgaik mellett azt is, hogy apjuk lassan már túl messze távolodik? Lehet picit pityeregni is a végén.

Kevin Costner ezúttal nem táncol farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (RTL II, 19.45) műfajilag akció-komédia, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza, úgyhogy a film -ma legalábbis- kifejezetten ajánlandó.

Emma Donoghue nagy sikert aratott regényéből, illetve színdarabjából készült a négy Oscar-díjra is jelölt A szoba (HBO, 20.00) című dráma, melynek két főszereplője – egy anya (Brie Larson – ő meg is kapta ezért a Legjobb női alakításnak járó Oscart, valamint a Golden Globe-ot és a BAFTÁ-t is) és ötéves kisfia (Jacob Tremblay – a képen Brie Larsonnal) – egy nagyjából kétszer két méteres szobában éli életét, melynek ajtaja örökké zárva és természetes fény is csupán a tetőbe vágott kis ablakon éri őket. A kinti külvilágból semmit nem tapasztalnak a remegő képű televízió egyetlen csatornáján futó, ostoba szappanoperán kívül. (Bővebben)

Az oroszlán ugrani készül (m3, 20.45) viszont minden idők legjobb magyar krimi-vígjátéka. Klauberg, az elmebeteg náci orvos (Ajtay Andor) a “Pestis XX” nevű baktériumfegyverrel rémisztgeti környezetét. Az ampullákért azonban harcba száll a rendkívüli ügyességű magyar titkos ügynök, Menő Fej (Bujtor István) is. 🙂 James Bond? Az kicsoda? 🙂 Az én nevem Fej. Menő Fej. 🙂 

A Gyönyörű lányok (Paramount Channel, 21.00) körül viszont azon fiúk gondolatai forognak, akik mintegy tíz évvel érettségi (diploma, stb.) után összegyűlve merengenek régi emlékeken (ahelyett, hogy újakat teremtenének…). Matt Dillon, Noah Emmerich, Timothy Hutton kontra Rosie O’Donnell, Uma Thurman, Natalie Portman, Mira Sorvino, Annabeth Gish, stb.

Picit később viszont jön A másik férfi (film+2, 21.15). Richard Eyre kissé bergmani hangulatú drámájában Liam Neeson alakítja az egyik férfit, aki miután számára váratlanul szembesül azzal a kínos ténnyel, hogy felesége (Laura Linney) megcsalja őt, a várost is felforgatja (ez szokott menni Liamnek), hogy szembe nézhessen a címszereplővel (Antonio Banderas).

Késő estére pedig jöhet például egy jó kis Tortúra (SuperTV2, 22.00), Stephen King jobb -számára rosszabb- korszakából, Kathy Batesszel és Molnár Piroskával. Egy híres és népszerű írót ér baleset a behavazott, isten háta mögötti országúton. Helyzete reménytelen, hiszen súlyosan megsérült, azonban mégis szerencséje van, hiszen egy rajongója, aki mellesleg ápolónő is, rátalál és hazaviszi közeli, piciny házikójába, ahol kezdetét veszi a rajongó szeretettől átitatott ápolás tortúrája.

A bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával nagyot dobó Buz Luhrmann A nagy Gatsby (RTL Klub, 22.10) elején levezényel egy olyan partit, hogy annak láttán a néző füle is kettéáll, később azonban F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, szép lassan belesimul a decens hollywoodi mainstream unalmába. (Bővebben)

Jó pasikat nézhetnek a lányok (és a romantikusabb lelkületű fiúk) Neil Jordan nemes metszésű romantikus remekében, az Interjú a vámpírral (Story4, 22.15) című horrorban, mintegy bizonyítékul arra, hogy a vámpírtörténetek valójában mindig is romantikus történetek voltak, és mint ilyenek, elsősorban az érzékiségre hajlamosabb női nemhez szólnak inkább. Tom Cruise-től Brad Pittig és Christian Slatertől Antonio Banderasig terjed a skála ez alkalommal, tessék választani, avagy ne taníts ölni senkit, ha élni akarsz.

A Vérmesék (Cool, 23.00) viszont egy furcsa humorú, ám igen szórakoztató film, egy akciókrimi-vígjáték, Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család, és nem véres mesék…- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Igen nagy várakozással tekintek az HBO ma este induló új sorozata elé, melynek rendezését nem akárki, mint a Fellini utáni olasz film vitán felül legnagyobb alakja, Paolo Sorrentino vállalta el, a forgatókönyv megírásában való részvétel mellett. Az ifjú pápa (HBO, 20.00/21.00) Vatikánban játszódik, s egy rendkívüli módon, ifjan megválasztott pápáról szól – értelemszerűen. XIII. Piuszt azonban ne keressük a történelemben, kitalált figura, ám ettől még igen érdekes és ellentmondásos karakter, akinek személyén és tevékenységén keresztül igen sok, fontos és talán aktuális dologról lehet beszélni. A Jude Law (a képen) által alakított pápa az első amerikai pápa, aki egyszerre éles eszű és naiv, ironikus és kisstílű, maradi és haladó, kétkedő és eltökélt, melankolikus és kíméletlen. XIII. Piusz megpróbál átkelni az emberi magány végtelen folyóján, hogy meglelje azt az Istent, akit az emberiségnek -és saját magának- adhat. Kiemelendő Law mellett Diane Keaton is a szereposztásból, aki egy bizonyos Mária nővért fog alakítani – szerintem izgi lesz.

Alternatíva lehet Emir Kusturica egy lagzi bonyodalmas történetét elmesélő romakabaréja, a Macska-jaj (AMC, 20.00), mely mára az aranyfogak, a hangos umca-umcazene és a féktelen tivornyákat kedvelők kultuszfilmjévé vált.

Kenegethetjük azonban hájjal is romjaiban lévő igazságérzetünket, mégpedig az ezúttal tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit kitűnően alakító Julia Robertsel, aki karján ülő gyermekeivel szembeszáll a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, és a végén még jól tökön is rúgja őket. Én kifejezetten imádom Erin Brokovich zűrös természetét (Filmcafe, 21.00).

Az nyilvánvaló, hogy Neill Blomkamp nagyon akar valamit közölni, van üzenete, van mondanivalója. Az is biztos azonban, hogy ehhez sohasem találja meg a megfelelő formát, illetve a felvetett kérdésekre adható megoldások szintjén még mindig nem nőtte ki a lövöldözős videojátékok szintjét. Ahogy igen hangosan bemutatkozó filmje, a District 9 is naturalisztikusan megrajzolt, szociografikus környezetből és valódi társadalmi kórképből rugaszkodott el, ez, az első film sikerének köszönhetően jóval nagyobb büdzséből és már Hollywoodban készült Elysium (Prime, 21.00) is a vérrögvalóból indít, mégha az a vérrögvaló 2154-ben van is. Stb: bővebben.

A bátrabb (és tapasztalatlanabb) scifi-kedvelők azért még megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus (SuperTV2, 21.00) című filmjével is, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánja, mintegy, megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben.

Azt szoktuk mondani A tégla (Story4, 21.00) című moziról, hogy ez az a film, amelyik Martin Scorsese leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig a napokban látott és sokszor ajánlott, igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (nagyjából az első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (például Leonardo DiCaprio vagy Jack Nicholson) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve. A “téglán” valamely ellenséges szervezetbe bomlasztó, vagy éppen megfigyelő céllal beépült ügynököt értünk: itt a rendőrség épít be téglát az ír maffiába, miközben az ír maffiának is megvan az embere a rendőrségben. Erről szól a történet.

A tinédzser Mia (Chloë Grace Moretz) szerelmes, mellette szépen csellózik az átlagnál jóval felvilágosultabb családja óvó és támogató szárnyai alatt. Egy autóbaleset azonban brutálisan avatkozik közbe az álomszerű életbe, s Mia hamarosan egy kórházban ébred. Pontosabban nem ébred, mert kómában fekszik… A Ha maradnék (Cool, 21.10) egy igen nagy sikert aratott, romantikus (tini)dráma az élet és a halál közti igen vékony mezsgyén való egyensúlyozás nehézségeiről.

A maga nemében igazán kitűnő háborús és tárgyalótermi dráma a Hart háborúja (TV2, 22.00), mely az árulás bonyolult lélektanáról szól, olyan színészek tolmácsolásában, mint például Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

A Déryné, hol van? (m5, 22.25) egy idősödő színésznő drámája a hivatásról, a korról és a koráról. Dérynét a film forgatása idején még csak 40-et töltő Törőcsik Mari alakítja, amiért Cannes-ban a legjobb női alakítás díját nyerte el, a filmet férje, Maár Gyula rendezte, az operatőr Koltai Lajos, írta Pilinszky János, zeneszerző Cseh Tamás. Mit mondjak még? Déry Kállai Ferenc. Déryné anyósa Sulyok Mária.

A New York bandái (film+, 22.55) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese -mai második- rendezésében. (Bővebben)

A finomabb lelkű, romantikára fogékony nézőkhöz szól Jane Eyre (Duna, 23.15) múlt hétvégén már többször látott története, Charlotte Bronte kosztümös, romantikus klasszikusának pasztellszín adaptációja, Michael Fassbenderrel és a csinosan csúnyácska Mia Wasikowskával a főszerepekben. (Bővebben)

Tulajdonképpen, akár csütörtököt is mondhatnék, ha nem lennének a skandinávok… A Rabulejtő szerelem (Filmcafe, 20.15) sem ejt ma este rabul, mert bár hiába díszíti fel benne Timothy Hutton bájos kis hétvégi házát virágokkal, fagyönggyel, s egyebekkel, hiába jön rá bájos felesége, Meg Ryan, váratlanul betoppanva, hogy a cicoma ezúttal és immár végérvényesen nem neki, hanem az új csajnak (Kirsten Bell) szól – azért ez, még Meg meglehetősen váratlan reakciójának ellenére is, egy eléggé közepes romantikus komédia lesz, valljuk ezt be.

A már bőven felnőttkorú -1995-ös- Bérgyilkosok (Mozi+, 21.00) a veterán Richard Donner atombiztos krimi-akciója, Sylvester Stallone mellett Antonio Banderas főszereplésével, valamint Zsigmond Vilmos képeivel. A történetet pedig a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik és hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól. Láttuk már.

Ugyanekkor, Bruce Willis legendásan szakadt, és koszos atlétatrikója Drágább, mint az életed, a Die Hard-sorozat ötödik, azt hiszem, legújabb -és leggyengébb- részében (SuperTV2, 21.00).

A The Expendables – A feláldozhatók 3. (film+, 21.00), Sylvester Stallone akciórevüjének harmadik része viszont pont olyan, mint a többi: ez is egy szórakoztató baromság, csak éppen itt az akciófilm műfajának sztárjaival, plusz Mel Gibson, Harrison Ford és Antonio Banderas. Ennyi, se több, se kevesebb. Úgy viszonylik ez a film egy “komoly” akciófilmhez, mint a Harlem Globetrotters a San Antonio Spurshoz, vagy a Miami Heathez – már akinek ez a hasonlat mond bármit is. Senki nem hiszi, hogy akik a Globetrotters csapatában brahiznak, azoknak fogalmuk ne lenne a kosárlabdáról, csak éppen a poénra mennek, nem a pontra…

Eddig volt a saláta, most jön viszont Ingmar Úrvacsorája (m5, 21.50), melyben egy idős, vidéki pap őrlődik kételyek között hitét, saját hivatását illetően.

Ha egy filmet így jellemeznek, hogyaszondja “Ez egy gusztustalan, liberális, feminista szarság. Emellett még filmként is rossz. Undormány.”, akkor engem elkezd érdekelni. Főleg, ha Sophie Marceau játssza benne a főszerepet (lásd a képen), aki egyrészt jó csaj, de színésznőnek sem rossz. A Gyerekek vagy egyebek (Duna, 22.25) című francia komédia amúgy arról szól, hogy papa és a mama szerepet cserélnek, mintegy feldobandó tízéves kapcsolatukat.

Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares, azaz Carl Morck nyomozó és társa, Assad, a dán rendőrség lezáratlan aktáit gondozó Q-ügyosztály tagjai a főszereplői a dán Mikkel Nørgaard krimi-thrillerjének, a Fácángyilkosoknak (Film Mánia, 22.40), mely Jussi Adler-Olsen azonos című, magyarul is olvasható bestsellere alapján készült. Ezúttal egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás ebben a hamisítatlan skandináv krimiben. (Bővebben)