Mit nézzünk ma a tévében?

Csütörtök, október 6.

Wong Kar-Wai rajongói általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége előtt, a könnyed, mégsem súlytalan melankolikus filmlírájára vevők. Első Hollywoodban készült filmje, a My Blueberry Nights – A távolság íze (Filmcafe, 21.00) is szépen beleillik a Vadító szép napok óta felfestett sorba: ugyanazt a franciás-film noiros, költői dizájn-formalizmust csinálja, mint eddig, csak nincs itt Maggie és Leslie Cheung, Andy Lau és a többi hongkongi modellszépségű filmsztár és nincsenek a monszuneső áztatta Hongkong lampionokkal sejtelmesen átvilágított sikátorai, helyettük vannak viszont modellszépségű hollywoodi színészek, mint Rachel Weisz, Natalie Portman és Jude Law, valamint kakukktojásként, a filmnek dalaival, de erős színészi jelenlétével is markáns fazont adó Norah Jones (a képen) és vannak az amerikai filmek kedvelt helyszíneiként ismert kávézó, kocsma- és kaszinóbelsők, valamint vannak ezek klausztrofóbiáját oldva, a szintén ismerős nevadai és coloradói tájképek. (Bővebben)

my-blueberry-nights-norah-jones

 

Igen fontos darabja a magyar filmművészetnek a Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk (Duna, 21.45), Cserhalmi György emblematikus főszereplésével. A film látszólag egy 1849 utáni történet egy volt szabadságharcos huszártiszt forradalom utáni tragikus kálváriájáról, hiszen a soknemzetiségű aradi vértanúkra emlékezünk ma. Közben azonban az agyunk dolgozik, asszociál és kombinál, sorok között olvas és képek mögé néz és őrjítő párhuzamokra bukkan…

A ma esti Bergman-filmklubban az Arc (m5, 21.45) kerül sorra, mely sok tekintetben nem az a tipikus bergmani alkotás. Egy kisvárosba érkező vándorcirkusz-kompániát látunk, valamikor a XIX. században, melynek ördögi bűvésze, Vogler (Max von Sydow) szemfényvesztő csodákkal bűvöli el a szájtáti közönséget, minek hatására a városka politikai elöljárói és a városi értelmiség egyből észreveszik benne “a konkurenciát”, és sarlatánság vádjával el akarja őt üldözni. Küzdelmüket azonban már jellegzetesen bergmanian látjuk: arcokról készült közelikben rajzolódik ki a dráma valódi mélysége.

Szerda, október 5.

Sylvester Stallone simán érdemelt volna egy Oscart azért a teljesítményéért, ahogyan a szívét-lelkét világ szeme láttára kiteregette a Creed – Apollo fia (HBO, 20.00) című filmjében. A sztori amúgy a Rocky-filmek amolyan “mellékzöngéje”, melyben Rocky már öreg, mogorva vén pacák, ám megkeresi őt a régi nagy ellenfél, majd barát, Apollo Creed fia, hogy tanítsa meg rendesen bokszolni. Bírtam: bővebben.

szamarkohoges

 

Később van ilyen, hogy Fújd szárazra, édes! (Filmcafe, 21.00), ami egy vidéki fodrászverseny történetét elmesélő angol komédia, Alan Rickmannel, Natasha Richardsonnal, Hugh Bonneville-lel és Bill Nighyvel. Nem hiszem, hogy láttam, de szoktam szeretni az életszagú angol komédiákat…

Viszont biztosan könnyed, szórakoztató limonádé a Felkoppintva (Viasat3, 21.00), egy mindenféle szentimentalizmustól mentes, friss és szórakoztató alkotás (az akkoriban még függetlennek tűnő) Judd Apatow műhelyéből, melyben egy megesett este válik túlságosan komollyá. (Bővebben)

Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében-novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan így óbégató csemetéjét… Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató Szamárköhögés (Duna, 21.45) című filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas, Törőcsik, és még sokan mások (lásd a képen).

Nicolas Cage viszont nem sokkal később egy törekvő orosz Fegyverneppert (TV2, 22.00) alakít, egy meglepetésre igen erős akció-thrillerben, Jared Leto és Ethan Hawke társaságában. Az efféle bizniszek veszélyes világába beavató film híven ábrázolja azt a paranoid, gyanakvó, senkiben nem bízó lelkiállapotot, amit csak különleges személyiségek képesek elviselni (ideig-óráig) – elég sok pénzért.

A mai Vasember (m5, 22.04) tulajdonképpen a Márványember kettő, azaz Andrzej Wajda gigantikus és mélyen szántó lengyel történelmi tablójának második része, melyben a felszínen a márványember, azaz Birkut, a tragikus sorsú sztahanovista munkás fiának, Maczieknek történetét ismerhetjük meg – mely tulajdonképpen egybeesik a Szolidaritás születésével és a hetvenes évek viharos lengyel történéseivel. Be is dobozolta a kommunista cenzúra szépen a filmet – ami azonban nem akadályozta meg abban,. hogy Cannesban elnyerje az Arany Pálmát.

Később Danny Boyle Az élet sója (FOX, 22.45) című filmjében rendezi romantikus vígjátékba Ewan McGregort és Cameron Diazt. A film elsősorban azért lehet érdekes (ha nem láttuk volna még), mert Boyle rendezett már zombifilmet, olimpiai megnyitót, Oscar-díjas etnogiccset és drogos kultuszmozit egyaránt, így biztosan tud romkomot is. Vagy nem. Teszt ma.

Kedd, október 4.

A mostanában szokásos minőségű keddi kínálat. A legjobb film Roman Polanski 1988-as Őrület (Paramount Channel, 21.00) című őrülete lesz. Harrison Ford (a képen) egy amerikai sebészt alakít a történetben, aki feleségével egy konferenciára érkezik Párizsba, ám az asszony hirtelen eltűnik a szállodából. A korábbi (és későbbi) filmjeiből már ismert Polanski-recept szerint, illetve, a Ford által mindig meggyőzően alakított szürke átlagemberre -valamint a nézőkre- hideglelős órák várnak a számára tökéletesen idegen városban.

orulet-harrison-ford

 

Számomra tök ismeretlen valami a Választási kampány (Film Mánia, 21.00) című kanadai komédia, de abban biztos vagyok, hogy messze nem veszi fel a versenyt azzal az őrülettel, amit mi, itthon, a valóságban voltunk kénytelenek átélni… Két gyerekkori barát indul egymás ellen a helyi választásokon és értelemszerűen, az eddigi barátságnak ezzel vége is.

Inkább akkor Szóljatok a köpcösnek! (Story4, 21.00) Chili, a miami(i) gengszter (John Travolta) hollywoodi kirándulásának leszünk szemtanúi, amikor fejébe veszi, hogy ő inkább filmsztár lenne. hajdani tettestársai azonban ezt másképp gondolják. Travolta mellett valódi sztárok egész sorát (Gene Hackmantől Danny DeVitóig) láthatjuk ebben a ’95-ben készült habkönnyű komédiában, melyet Elmore Leonard írt, zenéjét pedig John Lurie szerezte.

A specialista (film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Sylvester Stallonenak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, hús a húson-típusú szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez a film – de hát láttuk már.

A mostanában szépen és megérdemelten leporolt, a hongkongi triádok belső életébe beavató Szigorúan piszkos ügyek-trilógia első darabját (Filmcafe, 21.45) is megnézhetik azok, akik valamilyen okból lemaradtak róla. (Bővebben)

Ezeken kívül találhatunk még egy szép csokor, igen ritkán látható magyar filmet is, bár óvatosan a kattintással, mert a kormánymédia bármelyik csatornáján belefuthatunk valami alattomosan settenkedő, pusztító hatású agyrágóbogárba… Persze, csakis a filmek közötti “holttérben”. Ügyes távirányítókezeléssel azonban nem érhet minket semmi baj. András Ferenc 1988-as tévéfilmjében, az Ítéletidőben (m3, 21.15) az 1848-as szabadságharc idejébe teleportálhatjuk magunkat. Éppen kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. A reálpolitikus Kossuth belátta, újra kell gombolni a szövetségi politika mellényét, azok számíthatnak egymásra, akik itt maradtak a Kárpát-medencében. Szerbeknek-, szlovákoknak- és románoknak nyújtott békejobbot a forradalmi magyar kormány. A labda (m3, 22.40) című, ’74-es (vagy ’72-es) darabban Domján Edit alakít egy elvált fővárosi nőt, aki gondnoknak szegődik egy vidéki művelődési házba. Menekül múltja elől, nyugalomra, tiszta, szép életre vágyik, ahol segíthet másokon. A zárkózott nőt roppant titokzatosnak tartják a helyiek, s azonnal elindulnak a találgatások, pletykák a személyéről. Melinda egy darabig nem vesz tudomást az intrikákról, mígnem szembesül azzal, hogy nem menekülhet örökké a világ, s önmaga elől. Makk Károly 1987-ben bemutatott Az utolsó kézirat (m5, 23.10) című tragikomédiájának egy Déry Tibor-novella, a Vidám temetés szolgáltatja a vázat. Egy nagy író meghal, a temetésén gyermekkori barátja, a híres akadémikus mondja a gyászbeszédet, aki viszont a beszéd közben infarktust kap. A tudós előzőleg minden energiáját annak szentelte, hogy megszerezze az író utolsó kéziratát, amelyben mindent és mindenkit leleplez.

Hétfő, október 3.

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Nagyjából ennyi derül ki ugyanis Lasse Halström adaptációjából, a Kikötői hírekből (Cinemax, 20.00), ami azonban összességében kissé kusza, kissé szájbarágós élmény. A hibázni képtelen Judi Dench mellett ezúttal Kevin Spacey szerintem téved, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát (vö: sose nyomd fullba’ a kretént!). Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami tulajdonképpen egy fontos mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

valtsagdij-mel-gibson

 

Ismét feltűnik ma este Anthony Hopkins is, Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján, aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (AMC, 20.10) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Sidney Lumet Hálózat (Cinemax2, 20.30) című filmje, bár 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch kapta a főszerepben nyújtott döbbenetes erejű alakításáért. (Bővebben)

A Hold (Film Mánia, 21.00) egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évtized egyik legkomolyabban veendő (tehát nem feltétlenül “szemkápráztató”, ám annál inkább figyelemre méltó) durranása volt. Duncan Jones (aki amúgy David Bowie fia) filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egészként is értelmezhető és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A Most már elég! (AXN,21.00) című thriller, olykor ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére, mégis igen sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális témájának felszínre segítésében; a Jennifer Lopez által alakított hős anya és feleség pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

A Mel Gibson, René Russo és Gary Sinise által főszerepelt Váltságdíj (Prime, 21.00) ugyan nem nyert semmilyen komoly díjat (bár Mel kapott egy Golden Globe-jelölést), viszont egy morális szempontból igen érdekes és korántsem egyszerű problémát vet fel. Gibson (lásd a képen)egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Rob Reiner (pl. Bakancslista) filmjében, a Monte Wildhorn csodálatos nyarában (Duna, 23.35) ugyan klisé halmozódik klisére, ez azonban mégsem fáj ezúttal, mégsem unalmas a történet, sőt, tán még néhány könnycsepp is elhagyja az érzelmesebb nézők szeme sarkát. Egy idős, mogorva, sértődött, megkeseredett, piás, kerekesszékbe kényszerült (stb.) író a címszereplő, Morgan Freeman remeklésében, aki már nem ír, csak piál tóparti házában. De jön a szomszédból egy bájos kiscsaj, majd egy másik bájos kiscsaj is, lesz kutya, vicces fogyatékos srác, haverok, buli, fanta. Mi kell még? Ja, egy szerelmi szál a sztoriban és a mogorva bácsi már nem is olyan mogorva… (Bővebben)

Vasárnap, október 2.

Az a helyzet, hogy lesz mit, ráadásul könnyen belefuthatunk még olyan filmbe is, amit még nem láttunk… Csaléteknek itt van rögtön a Menyasszony csaléteknek (AXN, 19.15), ami egy angol (tehát közel nem hollywoodi!) romantikus komédia, amit ugyan nem láttam még, viszont az angol komédiák rendszerint szoktak jók lenni, ezért szólok. A film témája a házasodás, ami azonban korántsem egyszerű ügylet, ha az egyik fél Anglia legnépszerűbb színésznője, a leendő férj pedig egy ünnepelt író. Minden lépésüket árgus szemekkel figyeli a bulvársajtó, ezért a pár ördögi tervet eszel ki a sajtó megvezetésére. Nem biztos, hogy ismerjük a szereplő színészeket, de ez nem jelent semmit sem, bár Kelly Macdonald vagy David Tennant neve azért ismerős lehet.

samsara-900p

 

Szerintem, többségünknek fogalma sincs, milyen lehet Az élet Prada nélkül (film+2, 19.45). A történet két főszereplője egy gazdag, Los Angeles-i testvérpár, akik apjuk üzleti tevékenységének köszönhetően fényűző életet élnek, mégha különböznek is egymástól: Nora számára a tanulás és az üzleti élet a legfontosabb, Mary-t azonban csak a ruhák és a divat izgatja. Apjuk azonban hirtelen meghal, és vége az anyagi jólétnek. Külvárosi, szegény nagynénjükhöz kerülnek, ahol hirtelen nagyon közel kerül hozzájuk az élet nehezebbik fele…

A paletta másik oldalán viszont itt van Ridley Scott szandálos, duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (Viasat3, 21.00), egy masszív Oscar-szivacs (5 darabot gyűjtött be a szoborból), mely csöpög a vértől. Jó hosszú, jó látványos film amúgy, agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás… Effélék.

Ron Fricke, aki saját készítésű, 75 mm-es kamerájával már jónéhány káprázatos természettablót (pl. Baraka) készített a téma iránt fogékony, jobbára elhivatottan környezettudatos nézők millióinak lelki és szellemi táplálékául. Ezúttal a hindu, buddhista és más keleti filozófiák egyik központi kérdését járja körül Samsara – A lét örök körforgása (m5, 21.00) című aktuális kérdéseket felvető és elgondolkodtató, emellett rendkívül látványos filmesszéjében (lásd a képen). (Bővebben)

Az Amerikai gengszter (Viasat6, 21.00) egy meglepően gördülékeny, tempós mozi; sőt, kevés ilyen pörgős, közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington is tán egyedül kevésnek tűnhet Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát, Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.

Ugye, nézzük a Kártyavárat (Duna, 21.10)? Merthogy, ez tipikusan az az ajánlat, amit kihagyva egészen biztosan hülyén halunk meg. Már a harmadik résznél tart Frank ámokfutása…

Jim Sheridan Apám nevében (m2, 21.15) című filmje egy életrajz, mely valódi történetet mesél el a hetvenes évek IRA-robbantásaival kapcsolatban, és pompásan mutat meg, hová vezet az, amikor egy kormány hiszterizálja a közvéleményt saját szándékainak megfelelően: ártatlan emberek kerülnek börtönbe, halálos vádakkal. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot a mai iszlám- és bevándorlóellenes közhangulattal: az, hogy itt egy részeges ír suttyó kerül bajba, és nem polgárháború elől menekülő szír fogorvosasszisztens, csupán “szereposztási” kérdés, miközben voltak hithű, katolikus írek, akik hidegvérrel öltek ártatlan angolokat, és vannak magukat hithű muzulmánnak hirdető muszlimok, akik ugyanezt teszik. A film egy igen erős dráma, remek színészi teljesítményekkel (Daniel Day-Lewis és Pete Postlethwaite) és illúziókeltő kormegjelenítéssel.

Clint Eastwood Nincs bocsánat (ATV, 21.45) című, 4 db. Oscart (!) érő westernje viszont kulcsfilm a western műfajában, illetve annak a mai, nu-westernnek becézett alfajában. (Peckinpah, Leone, és mások mellett, természetesen). Kitűnő film, amiben Morgan Freeman, Gene Hackman, Richard Harris és maga, Clint bácsi szerepelnek a főbb szerepekben. A cselekmény tulajdonképpen egy szokványos bosszú történet, az újdonság ereje itt elsősorban az alapos lelki-, valamint környezetábrázolásban jelentkezik.

A Z világháború (TV2, 22.00) az a film, amit pár éve olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. (Bővebben)

Viszont az igen remek Dom Hemingway (Duna, 22.05) című mozi címszereplője (Jude Law) egy kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan, felelőtlen, életveszélyes fazon. A film tétje mindössze annyi, hogy valahogyan mégis megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is. (Bővebben)

A fiúk nem sírnak (Filmcafe, 23.00) című dráma közérthetőbb nyelven boncolgat egy igen valóságos problémát. Mit tehet egy túl fiatal korában magára maradt fiatal lány egy kizárólag férfias értékeket dicsőítő, macsó világban? Hogyan élhet teljes életet, élhet-e egyáltalán? A felvetett kérdésekre valószínűleg e film sem ad megnyugtató választ, de Hillary Swank viszont megérdemelten kapott Oscar-díjat az itt nyújtott alakításáért.

Az Augusztus Oklahomábant (Prime, 23.00) láthattuk már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most Meryl Streep hoz: remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett például Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis és Benedict Cumberbatch játszik a filmben), mert lehet “tolni” ezerrel. Vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám valójában lássuk jól, hogy kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)

Szombat, október 1.

Mondhatnám azt is Shakespeare-t ferdítve, hogy rosszkedvünk borongós őszét Toszkána napsütése tündöklő nyárrá változtathatja át, legalábbis a mai kora estében egy két órányi időre, ha odakint nem lenne verőfényes napsütés. Mindenesetre, a Napsütötte Toszkána (Duna, 19.30) című -mi más, mint- romantikus komédiával törököt nem fogunk fogni. Diane Lane játssza azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit barátnője egy toszkánai utazással lepi meg, pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, mi?)

vegzetes-hazugsagok-richard-gere

 

Semmi kétség, korunk társadalmi, politikai, gazdasági válságainak legfőbb okozói a gonosz, nagy hatalmú, gátlástalanul kapzsi oligarchák, akik idejük túlnyomó részében tömpe ujjacskáik között sodorgatják a világ sorsát. Természetesen, ezúttal sem a mieinkről lesz szó, Simicska Lajosról, Mészáros “Orbán Viktor” Lőrincről, Garancsi Gáborról, Demján és Csányi Sándorokról,  meg a többi hazai nagyúrról csak a legmegveszekedettebb kommunista-balliberális-karvalyfirkászok állítják, hogy oligarchák; tudjuk jól, hogy ők kicsi szívük teljes erejével a magyar emberek sorsának javításán fáradoznak. Naná. Viszont ezek a mai Végzetes hazugságok (RTL II, 20.00) a jól ismert Tel Aviv-Brüsszel-New York-tengely nyugati végén történnek, hiszen hol máshol történhetnének? Nálunk ilyen nincs! Persze. A főbb szerepeket Richard Gere (a képen), valamint Susan Sarandon és Tim Roth alakítják. (Bővebben)

Rókavadászat (Filmcafe, 20.05) szintén egy meglehetősen valóságszagú történet (a hírhedt szerb diktátor Radovan Karadžić ismert sztorijával húzódnak párhuzamok). Amúgy egy elég vicces újságírós-kalandfilm lesz ez, itt is egy kifejezetten jó Richard Gere-el, valamint Terrence Howarddal és Jesse Eisenberggel. Picit emlékeztet ez a film a mozikban nemrégiben futó, igen remek kötélvadászatos Egy tökéletes napra.

A Red 2. (film+, 20.55) “hangneme” felvállaltan az akció-vígjáték formanyelvén alapszik, a DC Comics idevágó képregénysorozata alapján amolyan képtelen kémtörténet, egy rakat nyugdíjaskorú szuperkém részvételével, akik természetesen, az öreg profi szertelenségével abszolválják az adott problémát – ergo, mentik meg a Földet. Ebben így, önmagában még nem lenne benne a tuti töltet, azonban a Bruce Willis, John Malkovich, Helen Mirren alkotta belsőhármas már bőven adhat okot az érdeklődésre. A triót -az igen szerethető karakterű Marie-Louise Parkeren kívül- Morgan Freeman egészítette ki az első részben. Ő most hiányzik, de itt van helyette Catherine Zeta-Jones, mint a KGB tábornoka, a villámgyors mozgású Byung-hun Lee, mint a világ legveszedelmesebb bérgyilkosa, David Thewlis, mint borrajongó francia terrorista, és nem utolsósorban Sir Anthony Hopkins, mint zseniális tudós, aki olyan bombát készített, hogy! (Bővebben)

Azt is láttuk már biztosan, ahogyan Julia Roberts becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja és a nyakkendőjénél fogva, amolyan pudlikutyaként maga után vonszolja (a ma este már harmadik filmben feltűnő) Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 21.00)

Az utolsó légió (AMC, 21.00) amolyan szandálos, kardozós, ókori rómais kalandfilm – nem emlékszem rá, viszont mindössze annyit jegyeztem fel róla, hogy: látványos, de buta. Nyilván ezért nem emlékszem rá… Egy csomó sztár játszik benne, pl. Colin Firth a főszereplő.

Francis Ford Coppola viszonylag ismeretlen, és talán éppen ezért kissé alulértékelt filmje Az esőcsináló (Duna, 21.30), mely tulajdonképpen Dávid és Góliát bibliai történetének tárgyalótermi drámába forgatott parafrázisa. A mozi a műfaj legnagyobb specialistájának, John Grishamnek regényéből készült: szegény család, kontra nagy, gonosz, fukar biztosítótársaság. Parádés a szereposztás: Matt Damon, Danny De Vito, Mickey Rourke, Claire Danes, Jon Voight és még sokan mások. (Bővebben)

Nemzetünk szorgos propagandistái lassan már elfeledtették velünk, az ügyben nem érintettekkel a minapi Budacash-, vagy Quaestor-balhét (az érintettek nyilván ezzel másként vannak…), ráadásul, mivel nálunk is mindennaposak az óriási pénzek gigászi lenyúlásai, ezért ajánlandó A Wall Street farkasa (TV2, 22.00). Martin Scorsese filmje pont effélékről szól, konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCapriovalóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Kvázi derült égből villámcsapásként, azaz minden különösebb felvezetés, előzmény nélkül kerül ma adásba Stieg Larsson óriási sikerű Millenium-trilógiájának második része, pontosabban annak filmváltozata. A lány, aki a tűzzel játszott (Mozi+, 22.55) tulajdonképpen zökkenőmentes folytatása a kitűnő első résznek. Ez kisebb részben nem igazán jó, de nagyobb részben mégiscsak pompás hír: a színvonal továbbra is magasan marad, legfeljebb az újdonság és a meglepetés varázsa múlt el egy picit. Persze annak, aki már olvasta az összes folytatást, úgyis mindegy. A film azonban (szerencsére) a regények, és talán az előzmények ismerete nélkül is sziklaszilárdan áll a lábán. (Bővebben)

Ismét láthatjuk a Desperadoban (RTL+, 22.45) Antonio Banderast bús képű, titokzatos vándormuzsikusként, aki mégis igen viccesen balettozva lő halomra mindenkit, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját. Robert Rodriguez ezúttal nem vacakol, padlógázon nyomja az ipart, annyira, hogy még haverja, Quentin Tarantinofejét is szétlöveti…

Elegáns befejezése lehet a mai napnak a Szigorúan bizalmas (Cool, 23.15) című mozi is, mely óriási sztárparádéval (Kim Basingertől, aki a legjobb női mellékszereplő Oscarját kapta ezért az alakításért ’98-ban, Kevin Spacey-n és Russell Crowe-n át Guy Pearce-ig) kápráztat. Egy igazi, amolyan Raymond Chandleres krimiről van szó (írójaJames Ellroy), erős film noiros felhangokkal, sok izgalommal és csavaros cselekménnyel, valamint menő öltönyökkel, benga nagy, ötvenes évekbeli amerikai autókkal és a kaliforniai tél vakító napsugaraival. Műfajában hibátlan, tulajdonképpen tökéletes film.

Péntek, szeptember 30.

Véleményem szerint az utóbbi öt év egyik legerősebb filmje Thomas Vinterberg 2012-es darabja, A vadászat (Filmcafe, 21.00). Sokat megy mostanában a tévében, de ma is ez az egyik legjobb film. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek, Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak: ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma az igazságról és a hazugságról. (Bővebben)

a-regi-kornyek-natalie-portman-es-zach-braff

 

A filmtörténelem egyik legfurcsább szerelmespárja tűnik fel újra az Egyéjszakás kalandban (Story4, 21.00): Nastassja Kinski és Wesley Snipes bonyolódik össze a címbéli afférba, miközben otthon mindkettejüket boldog család várja. Mike Figgis 1997-es filmjét Joe Eszterhas (lásd Elemi ösztön) írta, tehát nyilván nem lesz egyszerű kibontakozni belőle.

Ne gondoljuk azonban, hogy a Kellékfeleséggel (Cool, 21.10) beljebb vagyunk. Adam Sandler nagymenő puncibubus, akit szorgalmas és lojális titkárnője (Jennifer Aniston) fedezi, ha valamelyik áldozata netán túl komolyan venné. Ha kell, a titkánő még a nem létező feleség szerepébe is belebújik – na ezt nem kellett volna. Benne van a filmben még Nicole Kidman is.

A Mephisto (m5, 21.30) a magyar film második Oscar-díjjal jutalmazott alkotása, egyben a mai másik legjobb film. Megkerülhetetlen, máig érvényes erejű alapvetés a művész, a művészi szabadság és a politikai diktatúra viszonyának vizsgálatában. Szabó István ezt a filmet nagyon odatette, de Klaus-Maria Brandauer sem akármit játszik itt…

A régi környék (FOX, 21.55) viszont egy igen különleges, mélabús kis film, melynek hangulatáról talán elég lenne annyi is, hogy kísérőzenéje részben Nick Drake dalaiból áll… (Oké, ki volt Nick Drake?) A Zach Braff által írt, rendezett és főszerepelt megkapóan szép és egyszerű film középszerű színészként dolgozó főszereplője az állandó depresszióban szenvedő Andrew, aki hosszú idő után, édesanyja halálhírére tér vissza a szürke és unalmas kisvárosba, “a régi környékre”, amit pszichiáter apja tudálékos dominanciája, valamint a kilátástalan unalom miatt hagyott ott. Az idők azonban változnak… (A képen Zach Braff a film másik főszereplőjével, Natalie Portmannel.)

Csütörtök, szeptember 29.

Semmi különös. Denzel Washington már megint Időzavarban (Film Mánia, 19.00) van ezen a mai estén, egy floridai kisváros seriffjeként. Ez a film, persze, nem egy sorozat következő darabja, hanem ugyanaz a film, ami majd minden héten lemegy, így lehet, hogy éppen ezért sosem néztük meg sohasem… Viszont a mai talán pont alkalmas időpont erre a tisztességes, becsületes, középszerű, de azért még bőven nézhető krimire. Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

valaki-mas-elete-juliette-binoche

 

Egészen jó kis -épp 16 éves- thriller aztán A leskelődő (film+2, 21.00), melyben egy munkájába lassan belekattanó zsarut (James Spader) egy ördögi sorozatgyilkos (Keanu Reeves) paráztat sorozatos gyilkosságaival. A gyilkos Griffint azonban nem a gyilkolás érdekli, hanem az igazi kiszemelt áldozat, az őutána nyomozó zsaru reakciói…

Nem vagyunk mi angyalokban (Paramount Channel, 21.00) viszont ezalatt Robert De Niro öltözik papi reverendába Sean Pennel, miután -igaz, önkényesen- éppen befejezték büntetőintézetben való tartózkodásukat. A kérdés tehát az, hogy teszi-e az embert a ruha? A filmet Neil Jordan rendezte David Mamet forgatókönyvéből – régen tetszett, nemrégiben viszont nem nagyon…

A felejtés bére (SuperTV2, 21.00) című film Philip K. Dick egyik filozofikus történetének feldolgozása, mely az emlékezet útvesztőit kísérli meg bejárni. A filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ami azért szöges ellentétben áll a sejtetett intellektuális kalandozással. Ma tesztelhető a végeredmény.

A szerencsésebb miskolciak találkozhattak nemrégiben Juliette Binoche-al, az egyik legtermészetesebben játszó, bájos és kitűnő francia színésznővel, hiszen ő a fesztivál díszvendége. Akiknek ez (az) az élmény adatott meg, annak marad ma este például Valaki más élete (Duna,22.40), egy romantikus történet, melyben a 40 éves főszereplő, akit Juliette alakít (lásd a képen), egy nap huszonöt évvel fiatalabban ébred (sokan vagyunk így ezzel, egészen a fürdőszobatükörig…). Így, eltelve életenergiával, rögvest neki is áll visszahódítani éppen elhidegülőben lévő élete párját (akit a komoly, de teljesen más természetű magyar vonatkozással bíró Mathieu Kassovitz alakít).

A Bergman-rajongók újra láthatják A nap végét (m5, 23.10), stílszerűen, a mai nap végén. Bibi Anderson és az öreg Victor Sjöström utaznak egy autóban és az öreg előtt lepereg élete filmje. Azt mondja e filmjéről Ingmar: “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség – nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.

Szerda, szeptember 28.

A rock&roll csupán egy tánc, illetve egy öltözködési stílus a Hajlakk (Paramount Channel, 21.00) című zenés-táncos komédiában, mely John Travolta hajdani nagy sikerének, a Grease-nek húsz évvel későbbi remake-je (?), folytatása (?). A sztori, a miliő, a zene tulajdonképpen ugyanaz, a vicc kedvéért pedig még Travolta is visszatér – természetesen egy másik szerepben. Habkönnyű csacsogás, csavard be a körtét, taposd el a csikket, stb.

budakeszi-sracok-huszar-zsolt

 

A mai napra rendelt romantikus komédia egy munkamániás, büszke afroamerikai ügyvédnő története, aki egész életét a karrierjének rendeli alá. Barátnői mindenképpen össze akarják hozni egy férfival, hogy végre normális életet élhessen – a kiszemelt férfi azonban véletlenül fehér. Ilyen még nem volt (Story4, 21.00), naná, hogy a filmben mégis megtörténik az, ami -ebben az azért elég erőltetett élethelyzetben- mégis megtörténik: a happy end. A film azért aranyos, Sanaa Lathan gyönyörő, Simon ‘Mentalista’ Baker pedig charmeur.

Ugyanekkor viszont a Tartozol a haláloddal (film+2, 21.00) egy erős közepes féltékenységi dráma Angliából, ismert nevekkel: Ray Winstone, Tom Wilkinson, John Hurt. Zene: Angelo Badalamenti.

A Next – A holnap a múlté (Viasat3, 21.00) című tufa-akció legfőbb érdekessége Nicolas Cage (akkor éppen) új frizurája. Jessica Biel is talán éppen azt kérdi tőle az egyik jelenetben: – Drágám, újabb hajbeültetés?! Mikor én kopaszon szeretlek… Amúgy Miki barátunk e történetben épp a jövőbe képes látni, azonban ezen képességét mindenki a saját hasznára kívánja kihasználni.

Sajnos, Erdőss Pál 2006-ban készült, ’56-ban megtörtént eseményeket feldolgozó Budakeszi srácok (Duna, 21.45) című drámája filmnek nem igazán jó, de legalább hitelesnek tekinthető pillanatfelvétel a 60 évvel ezelőtti napokról, a kor- és közhangulatról, valamint láthatjuk benne Hollósi Frigyest és Huszár Zsoltot is (az utóbbi a képen középen), akiket már nem láthatunk élőben.

Ugyanekkor A márványember (m5, 21.50) Andrzej Wajda klasszikus alkotása, melyben egy ötvenes években kitüntetett, sztahanovista élmunkás, később meghurcolt emlékű mártír Birkut portréját rajzolja meg húsz évvel később Agnieszka, a filmrendezőnő – egy közelmúlt valóságáról szóló film forgatása a filmben, mely az akkori, 1977-es lengyel jelen valóságáról szól finom, de mégis maró éllel. Kötelező tananyag, hogy úgy mondjam.

Majdnem minden hónapban előkerül valahol, mégsem tanulunk semmit (de az amerikaiak se!) A hatalom árnyékában (AMC, 22.15) című remek politikai dramedyből, melyben George Clooney meséli el az amerikai politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. Igaz, hogy ez itt nálunk nem Amerika, de a hatalom és annak megszerzése mindenhol ugyanolyan természettel bír… (Bővebben)

A Tiszta vér (Viasat3, 23.00) című darab témája gyanúsan emlékeztet a jóval frissebb Tiszta napfény című film témájára, valójában azonban tök másról szól. Itt is bűntények utáni mocskot kell feltakarítani, azonban nem két csinos csajnak, hanem egy nem különösebben szexi ex-zsarunak (Samuel L. Jackson), jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Kedd, szeptember 27.

Az immár szokásosan gyenge keddi estén régi, rutinos, sokszor bevált harcosok segíthetik át a legelvetemültebb tévénézőket a nihil feneketlen szakadékán. Kevin Costner például ezúttal nem táncol farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (film+, 21.00) műfajilag akció-komédia, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi (a képen) gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza, úgyhogy a film -ma legalábbis- kifejezetten ajánlandó.

3 nap a halálig - kevin costner

 

Ahhoz képest, hogy Wesley Snipes a főszereplője a Gyilkosság a Fehér Házban (SuperTV2, 21.00) című filmnek, ez nem a tőle általában megszokott, agyatlan piffpuff, hanem egy kifejezetten tisztességes, csavaros, nyomozós krimi. Értelemszerűen a történet arról szól, hogy a Wesley által alakított vérprofi, dörzsölt, stb. zsarunak egy furcsa gyilkosság elkövetőjét kell megtalálnia, mely gyilkosság az amerikai elnöki rezidencián történt. Persze, a helyszín, és a benne tevékenykedő rettenetesen fontos emberek és fontos ügyek között ez a munka majdnem lehetetlennek bizonyul, ám akad egy nem várt segítőtárs (Diane Lane), mégpedig a titkosszolgálat köreiből.

David Fincher A Zodiákus (Paramount Channel, 21.00) című filmje is lehet alternatíva. A filmet leginkább talán egy amolyan műfaji kísérletnek tekinthetjük, fikciós dokumentum-thrillernek például. A rendező ügyes pali, ez vitán felül áll, de ez a filmje nem sikerült túl jól. Túl hosszú, túl unalmas és a vége pedig túl bosszantó – bár ehhez tudni kell, hogy valóban megtörtént eseményeket, (egy a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos elképzelt történetét meséli el, de legalább rengeteg jól ismert színész (Robert Downey Jr., Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Anthony Edwards -anno Green doktor-, stb.) részvételével.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!