Mit nézzünk ma a tévében?

A Ford Fairlane kalandjai (AMC, 20.35) című virtigli legendáról, azt hiszem, mindennél többet mond el az, hogy a legtöbben csak arra emlékszünk belőle, ahogyan Nagy Feró szinkronizálta a címszereplő rock&roll-detektívként aposztrofált karaktert. A film valójában elég gagyi. Remélem, nem szinkronizálták újra…

Egy meglehetősen borzongató világ nyílik meg a Más világ (Paramount Channel, 21.00) című romantikus thrillerben, Alejandro Amenábar filmjében. A történet színhelye egy magányos, ódon kastély, melyben egy magányos háborús özvegy (Nicole Kidman – a képen) éli életét két (fényérzékenységben szenvedő) gyermekével és szolgálóival, szigorú napirend szerint. Életük -a gyermekek furcsa betegsége miatt- teljes félhomályban zajlik, ami önmagában is elég félelmetes, de ha hozzávesszük az öreg ház természetes zörejeit is, akkor már teljes a hatás. A történet érdekes fordulatokon keresztül halad a meglepő, de abszolút logikus végkifejlet felé – pontosan bemutatva a háború hátországában maradókban, az özvegyekben és árvákban megélt gyötrő lelki mechanizmusokat is.

Tom Cruise képtelen megszabadulni Ethan Hunt karakterétől, hiszen a mai Fantom protokoll (SuperTV2, 21.00) című epizód már a Mission Impossible-sorozat negyedik része, azonban a karakter nem mutat az égadta világon semmilyen fejlődést, az öregedés látható jelein kívül. Ezenkívül látványos és izgalmas, viszont ostoba és együgyű akciófilm ez: pont olyan, mint a korábbiak. Tomi esik, kel, zuhan, lő és száguld, hogy a végén teljesítse az elején még teljesíthetetlennek hitt missziót. A színhely ezúttal Budapest, Moszkva, Dubai, Mumbai, havaj, tavaly.

Picit később újra láthatjuk a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (TV2, 21.50) című, bőven díjazott filmet is, melyben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy is, és jó film is.

A mai fő ajánlat a Hannibál ébredése (AMC, 20.00), melyben a címbeli Hannibál az a Hannibal Lecter, akinek megformálásáért Anthony Hopkins annak idején mindössze húszperces jelenéssel, ám minden vitán felül kapta meg a Legjobb férfi főszerepért járó Oscart a Bárányok hallgatnak című filmben. Ebben a filmben még nem láthatjuk Hopkinst, hiszen időrendben ez a Hannibál-tetralógiaként is ismert történet időrendben első része, melyből értelemszerűen Hannibál ifjúkoráról kapunk mélyreható információkat. Hopkinst nyilván már nem lehet 40-50 évet visszafiatalítani, még ha azt el is tudná játszani, így az ifjú Lectert Gaspard Ulliel alakítja (lásd a képen), a meglepetésre egészen izgalmas thrillerben.

Szerintem A Kulcsfigura (Filmcafe, 21.00) című krimi alkotói túl sokat vállaltak magukra. Bőven elég lett volna egy remek drámára az alapötlet, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt), egy baleset következtében, elfelejt emlékezni, és élete további részét kétbites munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért így?

Ezalatt Az útvesztő (FEM3, 21.00) a mostanában tán még divatos tini-utópiák (Éhezők viadala, stb.) vonulatába sorolható. Egy zárt, rezervátumszerű világban egy nagy csapat srác tölti mindennapjait (lásd: pl. A Legyek ura, Kétévi vakáció) a szó szoros értelemben vett túléléssel: menekülésre nincs remény, ugyanis világukat egy labirintus veszi körül, melyen képtelenség túljutni. Aki eddig megpróbálta, mind odaveszett. Egy nap azonban, titokzatos módon, üzenet kezd el terjedni közöttük. Talán van értelme a lázadásnak, talán mégis áthatolható az útvesztő…

A Párterápia (SuperTV2, 21.00) egy kissé unalmas romantikus-akciókomédia egy unalmas életet élő, jól szituált, középkorú, kertvárosi házaspár (Tina Fey és Steve Carrell) nyűglődéséről, amellyel saját, hamvába holt házasságukat próbálják megmenteni, nem várt izgalmakkal (és jó nevű mellékszereplőkkel), míg a November Man (film+, 21.10) egy közhelyes, de azért még talán nézhető thriller a számomra szinte soha nem izgalmas Pierce Brosnannal a főszerepben, aki ezúttal egy CIA-ügynököt alakít, Olga Kurylenkóval az oldalán.

Ez van, jönnek a szürke hétfők…

Tolvajtempóval (Cool, 18.45) kezdünk, ráadásul jó korán, egy fullsebességes, autótolvajos akciófilmmel, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben.

Ugyanekkor azonban a Lecsó (RTL Klub, 18.50) című animációs film nagyjából ugyanannyit mond el a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé  vagy a ninjagurunak öltözött Bernáth séf adott elő nemrégiben a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek, az illető tévé-főzőshowban. Ha nem többet. (Az megvan, hogy ez a Pierre nevű étteremkritikus kit másol?)

Nyilván nem igazán a legjobb belépő finnyásabb ízlésű társaságokba, ha azzal nyitunk, hogy micsoda felemelő pillanata a filmtörténelemnek, amikor Will Smith káromkodva kirángatta azt a nyálkás izét a repülő csészealjból, miután megmentette a Földet A függetlenség napjában (TV2, 18.50). Ráadásul, a filmben látható módja nem is feltétlenül a leghumánusabb módja a “menekültügy” megoldásának, ha így nézzük a témát. Mindegy. Én bírom Roland Emmerich látványos filmjét, annak minden idiotizmusával és bumfordiságával egyetemben, sőt a mai napig is az egyik legjobb hollywoodi blockbusternek tartom, Avatar ide, Armageddon oda, mittudoménmi akárhova. (Itt jegyezném meg, hogy Will –a képen– picit később a Legenda vagyokban (film+, 21.00) is megmenti a világot, ám a történet végén van egy olyan csavar, mellyel ez a mozi igen szépen “kicsavarja” magát a közhelyek unalmas egyhangúságából. De a kezdő képsorok is igen “fílingesek”. Ez amúgy egy vírusos-zombis-negatívan utópikus film lesz.)

Ryan O’Neilbe minden csaj szerelmes volt a hetvenes években, mert mindenki olvasta Erich Segal bestsellerét, és mert mindenki látta a Love Story-t (m3, 19.50), melyben a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba (Ali MacGraw), aki ráadásul halálos beteg. Jaj. Nagyon fogunk sírni a végén.

Férfiasan bevallom viszont, hogy én annak idején Bernard Rose Tolsztoj-adaptációján, az Anna Kareninán (FEM3, 20.00) szénné untam magam… Pedig nagy rajongója vagyok Sophie Marceau-nak, aki itt a címszerepet játssza, Sean Bean (Vronszkij) és Alfred Molina (Levin) társaságában.

A 10 nap szeptemberben (Viasat6, 21.00) ma este normálisabb időpontban kalauzolja el a nézőt a kémek világába. Egy komoly szereplőgárdával elővezetett, tisztességes, épkézláb, ám a témához képest meglepetést keltően csendes, szerény film, amely azért például a ma este tapasztalt Jack Ryan-sztorikat magasan veri. Kémek, emberközelben. (Bővebben)

A Túl mindenen (Mozi+, 21.00) viszont F.Gary Gray filmje, mely igen ügyesen sző drámai szálakat egy bosszútörténetet feldolgozó akció-krimibe, melyben egy már mindenen túl lévő, feleségét is elvesztő kemény zsaru veszi fel a harcot a drogmaffiával. Közhelyes sztori, de a film nézhető, Vin Diesellel a főszerepben. (Bővebben)

A Szemfényvesztés (Galaxy, 21.00) egy átlagosnak mondható, 1994-ben készült krimi, melyben Madeleine Stowe alakít egy vak hegedűművészt, aki egy műtét következtében részlegesen visszanyeri a látását. A műtét következtében azonban a lánynak furcsa látomásai támadnak: például látta azt a gyilkost, aki a szomszédjában lakó nőt meggyilkolta. Senki nem hisz neki, csak a fiatal nyomozó (Aidan Quinn). Körülbelül úgy vagyok én is ezzel a filmmel, mint a filmbeli nő a gyilkossal – láttam valamit annak idején, de hogy pontosan mit?

A legnagyobb szentek életén, te hülye, nincs semmi nevetnivaló! – üvöltötte a világba annak idején a drogok öleléséből a fénybe kitért Pajor Tamás, és nyilván igaza is van ebben. Az albán származású Calcuttai Boldog (illetve a mai naptól már Szent) Teréz élete is példamutató lehet bárki számára, vallási és világnézeti meggyőződésre való tekintet nélkül. Életének fontosabb momentumait minden bizonnyal megismerhetjük a Teréz anya – A szegények szolgálója (Duna, 21.10/22.50) című kétrészes filmből.

A Bourne hagyaték (TV2, 21.50) egy amolyan spin-off, mondjuk azt, oldalhajtás. A történet az ismert Bourne-történetek kvázi következményeiről számol be, hasonló műfajban – de már értelemszerűen más szereplőkkel (pl. Jeremy Rennerrel, Rachel Weiszszel vagy Edward Nortonnal). Amúgy passz, ezt nem láttam még (én sem).

Bár mostanában újra látható bizonyos mozikban, de azért ma lesz a tévében is a Ponyvaregény (Paramount Channel, 22.00). Örülünk, Vincent?

Remek, de legalábbis igen érdekes filmekkel találkozhatunk ma este. Például az igaz, hogy David Bowie fia Duncan Jones, aki azonban bőven megáll saját jogán is a lábán, hiszen a remek Hold után a Forráskód (RTL II, 20.00) című scifije is igencsak említésre méltó darab. Még úgy is, hogy nem igazán jó ez a film. Egyszerre jut eszünkbe róla Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, egy kicsit Eredet, kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Tehát érdekes, mint ahogy Michelle Monaghan és Jake Gyllenhaal is általában érdekes. (Bővebben)

Mel Gibson korai -1993-as- rendezői próbálkozása Az arc nélküli ember (FEM3, 20.00), melynek természetesen a címszerepét is maga játssza el. Amolyan kitaszított, megvetett, gúnyolt karakter az övé, aki egy ausztráliai kisváros peremén éldegél kis házikójában. Arca csúf, valamilyen régi, szörnyű trauma miatt. Egy nyáron azonban egy ott nyaraló kisfiúban váratlanul barátra lel, akit aztán ő készít fel a mindent eldöntő vizsgára. Az Omegának is volt egy hasonló című dala, aminek azonban nincs köze ehhez a szívhez szóló filmhez.

A legendás Chess Records történetét meséli el a Cadillac Records – csillogó fekete lemezek (Filmcafe, 20.55), az énekes világsztár Béyoncé Knowles produkciója, aminek pl. Muddy Waterst és Chuck Berryt is köszönhetjük. Sok kis sztori, melyek azonban nem igazán állnak össze egyetlen egésszé, és az amúgy igen színes a karakterek sincsenek igazán megrajzolva… A zenék viszont itt is jók és a negyvenes-ötvenes évek fílingje is remekül átjön.

Alternatíva az Amerika kedvencei (Paramount Channel, 21.00), egy virtigli, hollywoodi romantikus komédia. Douglasné Catherine Zeta-Jones és John Cusack. Nagy filmsztárok, számtalan filmben játszottak együtt, a nép imádja őket – ők viszont utálják egymást. Annyira, hogy az már legújabb filmjük sikerét veszélyezteti, ezért a producer (Billy Crystal) mindent bevet a látszat megőrzése érdekében. Mindent bevet, még Julia Roberts-et is.

Viszont a filmtörténelem egyik legfurcsább szerelmespárját láthatjuk az Egyéjszakás kalandban (Galaxy, 21.00): Nastassja Kinski és Wesley Snipes bonyolódik össze a címbéli afférba, miközben otthon mindkettejüket boldog család várja. Mike Figgis 1997-es filmjét Joe Eszterhas (lásd Elemi ösztön) írta, tehát nyilván nem lesz egyszerű kibontakozni belőle.

Tom Clancy regényhőse, Jack Ryan, a rettenthetetlen titkosügynök, két filmben is beköszön ma. A Jack Ryan: Árnyékügynök (SuperTV2, 21.00) a gyengébbik film, nyilvánvalóan Kenneth Branagh, aki rendezte és a főgonoszt -egy orosz oligarchát- is játssza a filmben, csupán pénzt akart keresni a projekttel: semmi eredeti nem jutott eszébe, a bankszámláján kívül. Sima akciófilm, egy csomó sztárrral. Picit érdekesebb A rettegés arénája (Duna, 22.10), ami inkább egy picit politikai thriller. Jack Ryan másik mai történetében is oroszok feszülnek az amerikaiaknak, és lesz benne atomriasztás, pánik, parahegyek. Morgan Freeman alakítja itt a CIA igazgatóját, a nem mindig a helyzet csúcsán lévő titkos ügynököt pedig Géza (Ben Affleck). Azonban olyan film ez is, amit biztosan láttunk már, valószínűleg különösebb baj sincs is vele, mégsem bírunk egyetlen jelenetet sem felidézni belőle néhány nap múlva…

Szerencsére, ma is megnézhetjük a Django elszabadult (TV2, 22.40). Quentin Tarantino “para-westernje” a rabszolgatartó déli környezetben játszódik, Christoph Waltz-al, Jamie Foxx-szal és Leonardo di Caprióval a főbb szerepekben, ugyebár. (Bővebben)

Az Éjjeli féreg (Viasat3, 23.15) viszont az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillere, melyben Jake Gyllenhaal (a képen) ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

A 10 nap szeptemberben (Viasat6, 23.55) ismét a kémek világába kalauzolja el az éber nézőt. Egy komoly szereplőgárdával elővezetett, tisztességes, épkézláb, ám a témához képest meglepetést keltően csendes, szerény film, amely azért például a ma este tapasztalt Jack Ryan-sztorikat magasan veri. Kémek, emberközelben. (Bővebben)

Jacques Mesrine a francia bűntörténet egyik legismertebb, rendőrökre és a társadalomra legnagyobb hatással bíró bűnözője volt. Regényes élete megfilmesítésre való, amelyre Jean-Francois Richet egy jó nagy lélegzetet véve, rögtön két darab filmet is szánt. Egyik jobb lett, mint a másik, ám sajátos módon, ha egyetlen, koherens, monstre alkotásként nézzük ezt az egészet, ez nem feltétlenül erény. Persze, semmi sem csupán fekete meg fehér, Mesrine élete és életrajzi filmje pedig végképp nem az. Ma éjjel az első darab, a Halálos közellenség 1. (Duna, 0.15) jön, címszerepben Vincent Cassellel. (Bővebben)

Első ajánlatként, A Cate McCall-per (Paramount Channel, 21.00) című film bírósági drámának ígérkezik, melynek érdekessége ezúttal az “amikor a hóhért akasszák” dramaturgiája. Kate Beckinsale játssza a történetben a hajdani, nagymenő ügyvédet, aki mára alkoholizmusa (stb.) okán elveszítette karrierjét, gyermekét (stb.). A címbeli per a gyermekéért folyik, tétje emellett Cate McCall élete is. Rövid, de velős film lesz ez, ha odafigyelünk rá.

A következő darab viszont kosztümös lesz és romantikus. A Kisasszonyok (FEM3, 21.00), vagyis a csöndes és bölcs Meg (Trini Alvarado), a betegeskedő Beth (Claire Danes), a megnyerően kedves Amy (Kirsten Dunst) és a modern, írónőnek készülő Jo March (Wynona Ryder), a jól ismert XIX. századi szokást felrúgva, csakis szerelemből hajlandóak férjhez menni. Sajnos azonban, egy, és csakis egy férfi (Christian Bale) jöhet szóba a vidékükön, akinek figyelméért Amy és Jo között éles, de bájos versengés kezdődik…

Mivel fizikailag nem mi éljük át, érdekes, tanulságos lehet a Cserbenhagyás (Story4, 21.00) című filmdráma is, melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

Milos Forman egész egyszerűen képtelen rossz filmeket csinálni. A Larry Flynt, a provokátor (Filmcafe, 21.00) című életrajzi filmje Larry Flyntről, a Hustler pornómagazin öntörvényű, szabad és szabados szellemű, minden porcikájában botránykő kitalálójáról szól, címszerepben Woody Harrelsonnal. Partnere Courtney Love (aka Kurt Cobain özvegye), valamint Edward Norton. Remek, mondhatni, kötelező film, akár ma estére is.

Érdekes, izgalmas, akár összeesküvés-elméleteknek is táptalajt szolgáló (valójában inkább azokból sarjadó) történet Dan Brown bestsellerének filmváltozata, A Da Vinci-kód (AXN, 21.00), amiben Audrey Tautou és Tom Hanks egymást kergeti a Louvre-ban, azonban már kevésbé izgalmas és még kevésbé érdekes, ha láttuk már. Márpedig, láttuk.

Sokat ment már a Vidocq (Film Mánia, 21.00) is, egyfajta krimi-fantasy, melyben (az ekkor még nagyon francia és nem annyira kövér) Gérard Depardieu (által alakított rendőrfelügyelő) próbálja fertőtleníteni azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok szerint) leledzett a XIX. század közepén. (Bővebben)

Ehhez képest az Ilyen az élet (Cool, 21.10) című romantikus komédia csupa-csupa műbalhé, műhiszti, műboldogság, Katherine Heigl és Josh Duhamel részvételével. A téma annyi, hogy a két élhetetlen, elkényeztetett figura egy szerencsétlenségnek köszönhetően egy kis csöppség gyámjává válik, akinek léte alaposan felforgatja életüket.

A Sorsügynökség (TV2, 21.50), minden kézenfekvő szóvicc ellenére, egy újabb Philip K. Dick-adaptáció, s mint ilyen, nyilván scifi. Nem láttam. Látszólag egy romantikus történetbe csöppenünk, melyben egy ifjú, tehetséges politikus (Matt Damon) szerelmes lesz egy gyönyörű balerinába (Emily Blunt), ami már önmagában scifi, hiszen egy politikus tudvalevőleg focimeccsekre szokott járni, nem az Operába, balettet nézni, legfeljebb valami protokoll-pofavizitre, de azon is vagy alszik, vagy a mobilját birizgálja, hogy mit játszott a Felcsút/Vidi/Fradi/stb.; jönnek azonban a címszereplők (lásd a képen, középen Matt Damon), akiknek az a dolga, hogy a buzgó állampolgárok sorsát a helyes mederbe tereljék. Márpedig, egy politikusnak nem az a sorsa, hogy szerelmeskedjen egy balerinával… Hát, mondom én. A viccet félretéve, a tagadhatatlanul kissé erőltetett sztori ellenére, azt hiszem, nem lesz ez teljesen agyatlan mozi, és talán szolgálhat némi tanulsággal a mi kis mai életünkre is.

A Mike Nichols által rendezett Madárfészek (FOX, 21.55) című őrület sztorija ismerős lehet sokaknak, hiszen tulajdonképpen az Őrült nők ketrecének amerikai verzióját láthatjuk. Az író is ugyanaz: Jean Poiret. Adott tehát egy transzvesztitabár, melynek tulajdonosa (Robin Williams) együtt él a bár sztárjával, Starinával, aki természetesen Albert (Nathan Lane), valamint egy korai, félresiklott kapcsolatból eredő fiával, Vallal (Dan Futterman), aki viszont szerelmes egy szélsőségesen jobboldali szenátor (Gene Hackman) lányába. Értjük a szituáció pikantériáját, ugye? Itt kezdődik a történet…

Maradunk tovább az asszociatív, vagyis most már igenis egzakt közéleti síkon, ugyanis az Államtrükkök (Duna, 23.00) már egy remek politikai dráma, mely egy amerikai CIA-ügynök-diplomata házaspár (Naomi Watts és Sean Penn) főszereplésével látja le a leplet a politikacsinálás vegykonyhájáról, az amerikai haderő iraki háborújának okán. (Bővebben)

Amerika azonban valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Ezt persze csak az Isteni szikra (Filmcafe, 23.10) című film első képkockái alapján alkotott felületes vélemény alapján állíthatja bárki, valójában ez egy igazi amerikai történet, amelyikben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)

Zenével kezdünk, mivel a La Bamba (Filmcafe, 19.05) egy teljesen korrekt életrajzi film a rock&roll egy híres figurájáról, Richie Valensről (a címben említett sláger szerzőjéről), aki Buddy Hollyval, egy másik korabeli sztárral pályájuk csúcsán szálltak el egy repülővel a túlvilágra.

És folytatjuk is, csak egy picit más stílusban, hiszen a Majdnem híres (Filmcafe, 21.00) című történet egy szigorúan tudományos gyermeknevelési elveket valló, egyébként pszichológiát tanító anya zsarnoki szeretetében felnövő tizenöt éves srácról szól (Wiliam – Patrick Fugit), aki a nála több évvel idősebb nővérétől ajándékba kapott rock-lemezek hallgatásán felnőve, rockzenei tárgyú cikkeket kezd írogatni. Írásaira felfigyel egy markáns véleményeiről hírhedt zenei zsurnaliszta, aki tanácsokkal látja el, sőt megbízást is ad neki: írjon valamit a híres Black Sabbath koncertjéről. A sztárok közelébe ugyan nem jut, de a bandákat kísérő gruppie-k, vagy ahogyan ők magukat szívesebben nevezik, a rock-múzsák felfigyelnek a kis srác szerencsétlenkedésére, és szárnyaik alá veszik őt (lásd a képen). Segítségüknek is köszönhetően az elő-bandával sikerül kapcsolatot teremtenie. Az itt készült cikkre felfigyel a híres Rolling Stone magazin is, és a Stillwater nevű felfutóban lévő csapat országos turnéjára küldi. A megtisztelő felkérésen felbuzdulva fiatal hősünk a zárt otthoni mikrokozmoszból kiszakadva fejest ugrik egy rockturné zajos és bulis világába. A kulisszák mögött azonban feltárul a csodált világ igazi arca. Hősünk lassan felcseperedik. Rock az élet. (Bővebben)

Nincs biztonságban azonban Az elnök különgépe (film+, 21.00), bár később Hollywood-kapitány nyilvánvalóan mindent megold. Ráadásul, itt még elég ügyesen is, pedig egy majd’ húsz éves darabról van szó. Harrison Ford az elnök, Gary Oldman a terrorista, aki fel akarja robbantani a címszereplőt (indokai mindenkinek vannak mindenre), a filmet pedig Wolfgang Petersen rendezte.

Nagy Ervin közben személyes varázsával hódítja a nőket halomra a Kaméleonban (film+2, 21.00), a kétezres évek egyik legnagyobb magyar közönségsikerében, mígnem… (Bővebben)

Ugyanekkor viszont az Ellenség a kapuknál (Paramount Channel, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is. (Úgy rémlik, ez a csatorna csütörtökönként eredeti nyelven vetíti a filmeket, tehát akkor ez most lehet, hogy angolul lesz. Jól fog szólni a sztálingrádi környezetben…😉 )

Sokan hiányolják a magyar filmből, hogy nem foglalkoznak a rendszerváltás utáni -igen kényes- kérdésekkel. Nyilván nem látták például Maár Gyula 1992-ben készült Hoppá! (Duna, 23.25) című filmjét sem, melyben a tipikus magyar balek házaspár (természetesen Törőcsik Mari és természetesen Garas Dezső) éppúgy küzd a rendszer és az élet kihívásaival, mint Kádár idején. A valójában igen maró szatírából pontosan kiderül, amit amúgy ma már, de talán akkor is mindenki tudott, csak legfeljebb nem akarta magának sem beismerni.

Mivel -ha minden igaz- holnap már tényleg iskola, akkor talán jöhet az Egy dühös asszony naplója (Filmcafe, 21.00) is. Bár a történet messze nem a gyerkőcök beiskoláztatásával foglalkozik, a benne felvetődő probléma igencsak közkeletű. A címszereplő asszony (Kimberly Elise) két évtizedet lehúzott férje mellett hitvesi, házastársi viszonyban, ő volt a biztos háttér, míg a férje felépítette nagy ívű ügyvédi karrierjét. A férj azonban válni akar és kiteszi az elhasznált feleséget az utcára. A tagadhatatlanul melodramatikus film a továbbiakban arról szól, hogy Helen, a feleség hogyan találja meg boldogulását középkorú, elvált, fekete nőként a világban…

A Durr, durr és csók (Story4, 21.00) című nagyon laza akciókrimi-vígjáték viszont ennél lényegesen viccesebb kis baromság. Egy piti bűnöző (Robert Downey Jr.), aki menekülés közben véletlenül egy filmforgatásba csöppen, ahol rögtön felfigyelnek rá és egy rendőr szerepét kell eljátszania. A vicc kedvéért, trénere egy igazi rendőr (Val Kilmer), aki viszont utálja az egész hercehurcát.

Ennél lényesebben durvább opció az, amiben David Ayer rendező tulajdonképpen “megfilmesítette” azt, amit mi még csak poénként ismertünk, például a Kelly hősei című második világháborús szajré-bohóságból, miszerint: az amerikai Sherman-tankoknak gyenge a fegyverzete és a páncélzata, ezzel szemben a német Tigrisek tényleg vadállatok: szemből halálosak, viszont ha seggbe tudod durrantani, akkor legyőzheted őket… A Harag (Mozi+, 21.00), ahogy a film címe is jól mutatja, ennél azonban több, és tényleg nem sok köze van az ártatlan viccelődéshez. Mocskos, rohadt háborús dráma, Brad Pittel, például. (Bővebben)

Gaál István méltatlanul alulértékelt figurája volt a magyar filmnek. Zöldár (Duna, 21.35) című 1965-ös drámájában például egy, azokban az átkos ötvenes években az egyetemre bejutó, paraszti származású fiú sorsát, “emberi kapcsolatokban és a politikai összefüggések hálójában” folytatott küzdelmeit meséli el. Koncz Gábor, mint lázadó szellemű, radikális DISZ-titkár, stb.

Az Intim részek (Paramount Channel, 22.50) késő este jönnek. Ez a film Howard Stern mozgóképes “szobra” saját magáról. Hogy ez mégis hogyan jöhetett létre, ahhoz tényleg ismerni kell a pacákot, rádiós pályafutását (vagy annak legendáját), mely gyakorlatilag szinte kizárólag Stern önfényezésére, valamint éles eszű, de ehhez mérten, bicskanyitogatóan szemtelen, pimasz – ám sokszor igen komoly igazságtartalommal bíró attitűdjére épül. Őt koppintotta Csiszár Jenő (aki a film bemutatásakor szinkronhangja is volt, lehet, hogy most is az), Villám Géza (aki ma a Párizs-Bamako rallyt rendezi), vagy Bocsi és Lajos a Kappucsínóból (vagy mi az ő műsoruk címe…) Stern a világ egyik leghíresebb rádiós DJ-je, aki mára már ugyanúgy masszív része a rocktörténelemnek, mint a Black Sabbath, a Guns’n’Roses vagy az Aerosmith, ez a film pedig róla szól, természetesen saját maga főszereplésével.

A japán tésztaleves, a ramen (lásd a képen) rajongóihoz szól a japán kulinária egyik szegletébe, valamint a japán életre tanító, bölcs és okos filmek világába beavató Könnyes leves (eredeti címén The Ramen Girl – Filmcafe, 22.55), melynek főszereplője egy amerikai lány (Brittany Murphy), aki egy szakítás után magára maradt Tokióban, ahol kétségbeesésében munkát vállal a szomszédja, Maezumi (Toshiyuki Nishida), az idősödő mesterszakács és a felesége, Reiko (Kimiko Yo) éttermében. A férfi levese hatására Abby elhatározza, hogy beáll mellé tanulónak. Kitartóan dolgozik, annak ellenére, hogy az öreg állandóan kiabál és zsarnokoskodik vele. Idővel azonban a mester és a tanítványa megtalálják a közös hangot. Lélek épül, szív csordultig telik és holnap már keressük is a tökéletes, eredeti ramen receptjét.

Hát, valahogy így nézne ki, ha Tarr Béla rendezné a St.Galleni kalandot… Bár, a mi megközelíthetetlen mesterünk nyilván irtózna az olyan brutális, explicit ábrázolásától a pőre erőszaknak, mint amivel A vikingek felemelkedésében (AMC, 20.50) él a később érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a minapi Neon Démon) jelentkező Nicolas Winding Refn. A nagyjából ugyanebben a korban (uszkve i.sz. 8-10. század) nyugaton portyázó eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb életű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen (lásd a képen) főszereplésével. (Bővebben)

Ezenkívül indul az egyre vérszegényebb Castle utolsó előtti, hetedik évada is a szokott helyen (RTL Klub), szokott időben (a Barátok közt után), valamint Tom Cruise is feltűnik egy, a jövőben elkövetendő bűncselekményekről már előre tudomást szerző zsaruként, Steven Spielberg nagyszabású, igen alapos Philip K. Dick-adaptációjában, a Különvéleményben (TV2, 21.50). Ahogyan a jövőbeni világ megjelenik, a kütyük, a mindennapi élet mozzanatai (a személyre hangolt köztéri reklámok, a tömegközlekedés, stb.), a történetben felvetett etikai probléma kibontása túlmutat egy szimpla blockbuster keretein, ezek miatt mindenképpen érdemes megnézni e filmet. A kék-domináns, homályosra, túlvilágítottra effektelt képi világ viszont engem rendkívüli módon idegesít.

Picit később a kanadai Atom Egoyan Chloe – A kísértés iskolája (Filmcafe, 21.45) című thrillerjében egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Aztán mára ennyi.

Mindjárt iskola. A bátrabbak (és tapasztalatlanabbak) azért még megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus (Mozi+, 21.00) című filmjével, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánja, mintegy, megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben.

A Dan Brown regényéből készült Angyalok és démonok (AXN, 21.00) című thriller tulajdonképpen a híres-hírhedt Da Vinci-kód második részeként is felfogható – simán leköthet, ha eddig még nem kötött le. A Tom Hanks által alakított tudós nyomozó ezúttal Vatikán belső köreiben nyomoz a gonoszok után, akik bizony, ott vannak. (Bővebben)

Mivel rengeteg ködös, elhagyott kastélyos, kísértő lelkes történetet láttunk már, A fekete ruhás nő (FEM3, 21.00) valódi tétje az, hogy Daniel Radcliffe túl tud-e lépni Harry Potteren? Nos, túl tud, igazi színész lett belőle (aki színpadon is remekel állítólag). A film hozza az elvárt szintet, igényes, borzongató, a vége pedig divatosan sötét. Műfajában rendben van ez a dolog, bár mondom még egyszer, az eredetiség bélyegét nehezen lehetne rásütni.

A királynő (film+2, 21.00) viszont a kiváló Helen Mirrennek jelentett Oscar-díjat, mégpedig a jelenlegi angol királynő megszemélyesítésének okán. Stephen Frears angolosan fanyar, ám rendkívül színvonalas mozijának kapcsán azért említsük még meg Michael Sheen remeklését is, Tony Blair szerepében, ami szintén adja, mint a fal a másikat. (Bővebben)

Közben Sylvester Stallone és Christian Slater is kifejezetten ütőképes párost alkot a következő “alkotásban”. Az előbbi fószer egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik egy fiatal, ambiciózus zsaru. Ennek ellenére, a Fejlövés (film+, 21.00) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

A burok (Cool, 21.10) Stephanie Meyer (Alkonyat-trilógia…) könyvének filmváltozata. Lehet, hogy a csajoknak bejön ez a mézédes nyáladzás, de én nem vagyok csaj, de ez a kisebbik baj. Meyer viszont ismét csak lop: ezúttal nincsenek vámpírok és farkasemberek, a “főszereplő” a különféle “komolyabb” sci-fikből ismert gazdatest-motívum, mely szerint az alien más entitások (itt az ember) testét használja, kvázi burokként. Természetesen, minden az Alkonyatból már megszokott szentimentális geilben pancsikol, amibe csak pici izgalmat csempész a skizoid effektusokban tobzódó ellenálló attitűd. Túlnyomó részben hosszas szenvelgésekből és merengésekből áll. Ez a film számomra nézhetetlen, mentális és vizuális környezetszennyezés. Én szóltam.

Steven Spielberg abszurdba hajló, de akár fájóan valóságos Terminál (TV2, 22.25) című vígjátékában egy fiktív (bár nekünk túlontúl ismerős), kelet-európai ország polgára (Tom Hanks) vár éppen átszállásra egy repülőtéren, miközben hazája, annak rendje és módja szerint, felbomlik. Újsütetű hontalanként hősünknek abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie… Láttuk már? Mert ha nem, akkor ma van a napja.

A Holdat (Film Mánia, 22.40) egy sci-fi, abból viszont az utóbbi évtized egyik legkomolyabban veendő (tehát nem feltétlenül “szemkápráztató”, ám annál inkább figyelemre méltó) durranása volt. Duncan Jones (mellesleg “civilben” David Bowie fia) filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egészként is értelmezhető és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (bár mára azért elég rendesen kifulladt…) távol-keleti film-bumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. Az Oldboy (AMC, 22.45) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben. (A képen Choi Min-sik a film emblematikus főszerepében.)

A Szemfényvesztőket (RTL KLub, 18.50) sokszor láthattuk már, de ha eddig mégsem, akkor ma van itt a lehetőség, hiszen ez sokkal jobb film, mint a nemrégiben moziba került második rész: egy bűbájos szajré-történet ez, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. Elég komoly a lineup: Morgan Freeman, Michael Caine, Dave Franco, Mark Ruffalo, Jesse Eisenberg, Woody Harrelson… (Bővebben)

Igen magasra testált, de azért valljuk meg, nagyjából csak amolyan egyszer használatos limonádé lesz a Boldogító igen, vagy nem (Film Mánia, 20.25), mely a klasszikus megöntözött öntöző sémának egyfajta variánsaként, egy elvált és a férfiakból véglegesen kiábrándult házasságközvetítő (Denise Richards) szerelembe esését mutatja be egy fess tűzoltóval (Dean Cain) – aki történetesen a legjobb barátnő jegyese.

Később Hollywood mosolyog saját magára: a Hollywoodi őrjáratban (Filmcafe, 20.35) két tökös, külvárosi zsarut helyeznek büntetésből a nyugisnak gondolt álomgyári szolgálatra, ahol azok a “hely szelleméhez” igazodva próbálnak tovább érvényesülni. Egy véres mészárlás azonban visszazökkenti őket az álomból a valóságba… A film azonban ennyire nem szörnyű, illetve, másképpen az: a tökös zsarukat Harrison Ford és Josh Hartnett alakítja, a műfaj pedig alapvetően krimivígjáték.

A Szemtől szemben (RTL+, 21.00) már egy teljesen más nívót képvisel, ennek ellenére, ma már leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Közben Matt Damon, azaz Jason Bourne még mindig nem tudja saját magáról, hogy kicsoda is valójában: A Bourne-ultimátum (Viasat3, 21.00) még mindig amolyan üldözős, rohangászós, ki vagyok én, ha én nem-típusú kémfilm. Izgi amúgy, ha nem láttuk még.

Ritkán látható, de érdefesztő dráma azonban a Tűzveszély (Galaxy, 21.00), Philip Noyce rendezése, mely a dél-afrikai, fajüldöző apartheid-rendszer végnapjaiba kalauzolja el a nézőt. A történet főhőse Patrick, egy egyszerű munkás (Derek Luke), akit koholt politikai vádakkal börtönbe csuknak. A rendszer azonban nem elégszik meg ennyivel, és beavatkozik hősünk családjának életébe is, nagyhatalmú ezredese (Tim Robbins) által állandó zaklatásnak kitéve őket. Értelemszerűen Patrick hamar a valódi politikai ellenállás soraiban találja magát és megkezdi saját harcát az elnyomó fehérek ellen.

Hasonlóan erős, bár teljesen más természetű társadalmi töltettel bír A folyó (FEM3, 21.00) című dráma, melyben a Sissy Spacek és Mel Gibson által alakított házaspár folytat kilátástalan harcot az életterüket veszélyeztető gonosz-kapitalista-harácsoló és a környezetet szennyező villamosművek ellen. Zsigmond Vilmost Oscarra jelölték a film fényképezéséért.

Wolfgang Petersen remek thrillerében, a Célkeresztben (Duna, 21.05) Clint Eastwood alakítja azt a titkosszolgálati ügynököt, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Annak idején, 1990-ben több Oscarra is jelölték Stephen Frears filmjét, a Svindlereket (m2, 21.05), melyben két nő, Myra (Annette Bening), a szerető és Lilly, az anya (Anjelica Huston) küzd meg a köztük lévő “kapocs” (John Cusack) kegyeiért, miközben “bűn az élet”. Nem emlékszem, hogy láttam volna, bár ez tulajdonképpen semmit nem jelent. Én kíváncsi vagyok…

Federico Fellini Casanováját (Film Mánia, 22.00) az ifjú Donald Sutherland kelti életre, a filmtörténelem egyik jelentős fejezetében.

A Sleepers – Pokoli lecke (Paramount Channel, 22.00) pedig egy kifejezetten komoly, a bűn és bűnhődés témájában komoly morális dilemmát felvető és megtárgyaló krimidráma késő estére, impozáns szereplőgárdával (Robert de Niro – a képen, illetve Kevin Bacon, Dustin Hoffman, Brad Pitt, Vittorio Gassman…). Nekem ugyan voltak fenntartásaim e filmmel kapcsolatban, de én sem lehetek mindig tévedhetetlen.

Nem véletlenül jelölték Oscar-díjra Will Smith-t, A boldogság nyomában (ATV, 22.35) című, teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal azonban, egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik), nem a világot, csupán saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság. (Na ja, ha minden ilyen flottul menne…)

Peter Berg valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó A túlélő (RTL Klub, 22.55) című filmjének címében ott van, hogy a végén valaki biztosan túléli a filmbéli córeszt, hiszen valakinek el kell mesélnie ezt a sztorit, s mivel Mark Wahlberg a legnagyobb név a stáblistán, nyilván az általa alakított szereplő lesz az. A forgatókönyvíró-rendező Berget nyilvánvalóan nem is érdekelte, hogy filmje megfeleljen bármiféle háborús, harcolós, katonás zsáner kötelmeinek, azon kívül, hogy az akciójelenetek bizony igen látványosak, vagy ha nem, akkor viszont hitelesek, mint egy lesben álló merénylő Kalasnyikovjából kilőtt, csontot forgácsoló 7.65-ös lövedék. A film inkább az Afganisztánban végrehajtott, hírhedt Red Wings-hadműveletet túlélő Marcus Lutrell (na, őt alakítja Wahlberg, in blood, sweat & tears) hitelesnek tekinthető jelentése alapján kísérli meg reprodukálni a véres kudarcba fulladt akciót, melynek célja egy tálib vezér meggyilkolása lett volna. (Bővebben)

Aztán itt van még egy virtigli filmklasszikus: Francois Truffaut (és Ray Bradbury) 451 Fahrenheit (Duna, 23.20) című klasszikus utópia a kultúra haláláról, egy sötét, rideg, szellemtelen és parancsokkal irányított, erőszakos korról mesél, ami látszólag a jövőben következik be, vagy éppen a múltban történt meg, mindenesetre, akár itt a jelenben is megtörténhet, ahogy a dolgok állnak… Jó reggelt.

Megnézhetjük még aztán A belső embert (TV2, 23.40) is, ami viszont egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)