Mit nézzünk ma a tévében?

Szegény Puskás Öcsi nem tehet arról, hogy mire használja a boldogtalan utókor nevét, tagadhatatlan tehetségét és világhírét. Az őrnagy elvtárs múltjában ráadásul akadnak is bizonyos foltok, de nem is azért tiszteljük őt, mert olyan hetykén lóbálta a Kalasnyikovját az 56-os barikádokon… Hogy valójában milyen ember volt minden idők egyik legjobb futballistája, megtudhatjuk Almási Tamás remek portréfilmjéből, a Puskás Hungary-ból (film+2, 19.50), már amennyiben még nem utáltuk meg végérvényesen a magyar focit, mint olyat. (Bővebben)

Később lehet egy opció az Anthony Zimmer (Viasat6, 21.00),mely ugyan semmi különös, csupán egy teljesen nézhető, fondorlatos, csavaros francia krimi, a főszerepben az igen dögös Sophie Marceauval (a képen jelenet a filmből).

Nincs baj. Az élet szép (Paramount Channel, 21.00), legalábbis Roberto Benigni szerint, aki ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes elhitetni is velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. A film Guidóról (Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt, származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet, ami talán ránk fér ezekben a mai, szintén nem szívderítő időkben is.

Bruce Willis koszos, szakadt trikós sorozatának harmadik része, a Die Hard 3. – Az élet mindig drága (RTL Klub, 21.20) vicces jelenettel indul: Bruce egy Gyűlölöm a niggereket! feliratú táblával a hátán sétál valahol bel-Bronxban, a feketék lakta, nem éppen biztonságáról ismert negyed kellős közepén. Szerintem ennek helye van a filmtörténelem legjobb nyitójelenetei között… A látvány annyira meghökkentő, hogy az utcán, a kapualjakban és a bejárati lépcsőkön lebzselő, gyanús tevékenységet folytató helyi erők is csak elképedve bámulnak. Amint azonban felfogják, mit látnak, Bruce nagyon veszélyes helyzetbe kerül, és ha nincs Samuel L. Jackson, akkor nincs negyedik rész, sőt ez a harmadik sem, mert vége az első öt percben. Nos, természetesen ezzel nincs vége a filmnek, a többi azonban már megy a dolgok megszokott menetében…

A szomszéd (Duna, 22.05) című thriller viszont a terrorizmus ma sajnos, igen divatos témájában kutakodik azzal, hogy a köztünk élő, ártatlan átlagpolgároknak látszó, ún. alvó terroristasejtekről mesél. A legizgalmasabb ebben a történetben az, hogy még a 2001. szeptember 11-i WTC-merényletek előtt készült. Főszerepben Jeff Bridges, illetve Joan Cusack és Tim Robbins.

Sokak szerint igen kiváló kémfilm a Suszter, szabó, baka, kém (film+2, 22.10), a műfaj alapvető szakértőjének, John Le Carrénak regényének adaptációja (sok-sok jelölés). Ennyiből talán tudni is illik, hogy egy realisztikus (és nem “James Bondikus“) kémtörténet vár a vállalkozókra, sok jó színésszel (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és még sokan mások). (Bővebben)

A csábítás elmélete (RTL Klub, 23.55) viszont az előbbi film szöges ellentéte. A mézédes, ám helyenként kissé csípős humorú komédia remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel természetesen Ashley Judd, Ellen Barkin, Greg Kinnear vagy Hugh “Kockahas” Jackson él is. (Bővebben)

Éjszakára jó lehet még a Fejvadászok (Duna, 0.05) című krimi is, mely a skandináv krimiirodalom nagyágyújának, Jo Nesbø-nak regényéből készült, norvég alkotóktól. KŐKEMÉNY REMEKMŰ. Én szóltam. (Bővebben)

Az Amerikai pszicho (AMC,20.40) Bret Easton Ellis korszakos kultuszregénye alapján készült. Az igen véres történetben Patrick Bateman jól ismert karakterét, a gátlástalanul törtető, végletesen cinikus, erőszakos yuppie-t rajzolja meg Christian Bale, méghozzá igen vastag kontúrokkal. Hétfőn azonban majd vigyázzunk mi is az irodában azzal a baltával…

Mondjuk, ha éppen a Förtelmes főnökök (Cool, 21.10) jönnek szembe… Ebben az irodai komédiában ugyanis nyomorgó, rettegő és vacogó beosztottak fognak össze a címbeli elnyomók (a pszichopata marketingfőnök Kevin Spacey, a nimfomániás fogorvos Jennifer Aniston, valamint a szakmaiatlan, semmihez sem konyító Colin Farrell) ellen – bár itt még csak egy hivatásos bérgyilkos (Jamie Foxx) segítségével.

Az este legjobb filmje azonban ma szerintem A pankrátor (Filmcafe, 21.00) lesz. Darren Aronofsky méltán díjazott drámája egy lecsúszott pankrátor (Mickey Rourke – a képen) a talpon maradásért folytatott küzdelmét mutatja be kíméletlen szenvtelenséggel. Pasimozi, de a csajok is szerethetik. (Bővebben)

A Továbbállók (Paramount Channel, 21.00) című filmről nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Amerikai szépség ‘kettő‘, azaz egy tulajdonképpeni folytatás, hiszen mintegy tíz év múltán, az öt, méghozzá igen fontos (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfialakítás és fényképezés) Oscar-díjjal súlyosbított ‘egy’ után, Sam Mendes ezzel a filmmel tért vissza első nagy sikere helyszínére, az amerikai középosztály élveteg és anyagi jólétben élő közegébe. Ezúttal azonban nem lakóhely szerint választotta filmje témáját és szereplőit, hanem a vizsgált társadalmi rétegnek egyetlen korosztályát, a gyermekvállalás előtt álló fiatal párokat vette sajátosan fókuszált nagyítója alá. A szociografikus igényű, ám maróan kritikus, a visszásságokat karakánul kikarikírozó szemlélet viszont nagyjából ugyanaz, mint az említett Amerikai szépségben. (Bővebben)

Bár konkrétan az USA idegenrendészeti politikáját vizsgálja, igen sok szempontból A szabadság határai (film+2, 21.00) című mozi, Harrison Ford, Ray Liotta, Ashley Judd és mások szereplésével, de nem kell túlzottan absztrahálnunk ahhoz, hogy simán belelássuk ebbe a szintén igen mélyreható történetbe a déli határszéleinken épült, borotvaéles pengékkel súlyosbított, új Vasfüggöny problematikáját is. Pontosan erről van szó ugyanis, itt is, ott is. (Bővebben)

A Kínzó közelségben (AXN, 21.00) ezalatt egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

A Bourne-rejtély (Viasat3, 21.00) a jól ismert James Bond-topik egyik variánsa. Jason Bourne (Matt Damon) ugyan kevésbé stílusos, viszont ugyanolyan gyors, okos, intelligens – csak éppen azt nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, mivel öntudatlan állapotban találnak rá az olasz tengerparton? (Bővebben)

Láthatjuk megint Jackie Brownt (Film Mánia, 22.40) is. Quentin Tarantino filmje a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenékkel és a szokásos nagy szövegekkel.

Igen izgalmasnak ígérkezik az általam még nem látott Isteni színjáték (Filmcafe, 22.50), melyben hat idegen jön össze homályos okokból egy elhagyott színházban és kezd egymással halálos “orosz rulettbe”. A film az imdb-n 8.2-n áll, s bár a nevek (számomra) ismeretlenek, úgy saccolom, a végeredménynek valahol Tarantino zseniális Kutyaszorítóban-ja és Agatha mama Tíz kicsi négerje/indiánja között kell lennie. (A tévedés joga fenntartva.)

A ma éjszakai Zuhanórepülés (film+2, 23.10) pedig a festőművészként, operatőrként, könyvkiadóként és rajzfilmproducerként is ismert Novák Erik egészen korrekt akciófilmje, mely szerintem simán felveszi a versenyt a nemzetközi B-kategóriás mezőnnyel. Ez sokak szemében egyáltalán nem érdem, szerintem pedig jelentős eredmény: végre egy tökös műfaji film, ami úgy néz ki, ahogy egy ilyennek ki kell néznie, minden pillanata vállalható és alig akad benne “ciki” momentum. Jók benne a színészek, hitelesek a szövegek. Az biztos, hogy nem egy paradigmaváltó agymenés, de ki vár ilyet egy olyan filmtől, melyben kurvák, maffiózók és a kokain játssza a főszerepet?

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége ugyanekkor A nyolc tanú (AXN, 23.10) című film. Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, aminek akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban sajnos nem igazán tud mit kezdeni (a szabadjára engedett színészek pedig szokás szerint, irtózatos ripacskodást rendeznek). Ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül belesüllyed a középszerbe. Kár érte – de megtekintésre mégis érdemes ez a darab.

Szerintem két tévépremiert is láthatunk ma, de azért annyira nem kell örülni, mert az egyiket csak előfizetéssel, a másikat pedig éjszaka. Egy kedves, szerethető kamasztörténet az HBO ma esti premierje, az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (HBO, 20.00), mely nagyjából az Egy különc srác feljegyzései és a Most jó képezte “információhalmaz” közös metszetéből való, és az elkerülhetetlen, ám felfoghatatlan halál érzékeny, libidótól (életerőtől) duzzadó tizenéves pszichére gyakorolt “élményét” próbálja megfogalmazni. Jesse Andrews író és Alfonso Gomez-Rejon rendező filmjét okos és megosztandó tartalma mellett őszinte hitelessége, sajátos humora, valamint a belezsúfolt filmtörténeti utalások garmadája teszi érdekessé. (A képen a címszereplők.)

De lazulhatunk is. A kockafejű FBI-ügynök (Kiefer Sutherland) találkozik egy igazi szelíd motorossal (Dennis Hopper) a Szolid motorosok (Paramount Channel, 21.00) című krimikomédiában, hogy az általa képviselt törvény oldalára állítsa át azt, aki magasról tojik mindarra, amit egy FBI-ügynök valaha is képviselhet. Az eredmény borítékolható (amúgy, ha nem várunk túl sokat, akkor egy szórakoztató Szelíd motorosok-flashbacket kapunk).

Maya, a tíz éves kislány, egy kissé lényegre törő iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (SuperTV2, 21.00) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk (valamint 2008-ban), és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)

A Showtime-ban (Viasat3, 21.00) Robert De Nirót és Eddie Murphyt hozták össze egy filmbe a producerek. Szórakoztató krimi-vígjáték ez, leheletnyi médiakritikával. De Niro nyomozó pofákat vág és vérprofi, Eddie nyomozó pedig pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

Nagyon szép, érzelmes film a német Szomorú vasárnap (Duna, 23.05) című dráma, melynek címe nem véletlenül hajaz Seress Rezső világhíres, legendákkal és balsejtelemmel terhelt, milliószor feldolgozott dallamára. A fiktív, de teljességgel reális történet mozgatója maga Seress slágere, amelyet egy Szabó nevű étteremben játszik egy Aradi nevű zongorista, valamikor a múlt század harmincas éveinek végé, Budapesten. A zsidó származású tulajdonos szép feleségébe (Marozsán Erika) aztán szerelmes lesz a zongorista, valamint egy német utazóügynök, aki éppen ott költi el ebédjét. A szerelmi négyszög aztán szétporlad a rögvest bekövetkező világégés poklában, hogy aztán tragikus, illetve fatális fordulatok után 1998-ban, ugyanazon a helyen és ugyanazon dallamokra teljesüljön be.

A Grand Budapest Hotel (SuperTV2, 23.25) egy irodalmi, fotográfiai és történelmi emlékgyűjtemény sajátos interpretációján alapuló, 100 perces költői képeslap. Egy leporelló egy elképzelt, XX. század eleji, közép-európai, kifinomult “aranykorról”, vagy akár egy életmód és művelődéstörténeti értekezés a mesebeli Futrinka-utca hangulatában, egy olyan fiatalember –Wes Anderson, lásd: pl. Tenenbaum, a háziátok, vagy a Holdfény királyság…- agyából, aki ezt soha meg nem tapasztalta, csupán féktelen, varázsos és szertelen fantáziával elképzelte. Ez a mai esti másik premier. (Bővebben)

A 2000-es évek közepén nagy divatja volt a bűnügyi riportregényírás nagymesterének, Truman Capote-nak, hiszen eseménydús életéről és excentrikus figurájáról rögtön két igen jó film is készült. A ma esti A Hírhedt (SuperTV2, 21.00) című mozi a másik, és talán a jobbik is. Cím- és főszerepben Toby Jones (a képen), aki szintén kaphatott volna egy Oscart…

Eközben Bruce Willis például A sebezhetetlen (Viasat3, 21.00), hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Kevin Spaceyt, valamint Las Vegast nézhetjük sokadszorra a 21 – Las Vegas ostroma (Filmcafe, 21.00) című filmben, mégpedig egy excentrikus matematikaprofesszor (illetve a közismert gigászi pénzszivattyú) szerepében, aki a diákhitel “okos” törlesztésének egy lehetséges módozatát tanítja inkább kiemelkedően tehetséges diákjainak az ősrobbanás matematikai képlete, a Mandelbrot-halmaz és más efféle, lényegesen érdekesebb problémák helyett. Másképpen mondva, Black Jackkel a Harvardra, vagy még másképpebben, Ocean’s-trilógia kontra Esőember kontra Good Will Hunting. Nem rossz film ez sem, csak éppen mire az összes cselekménycsavar kicsavarodik, mi nézők már kicsit beleununk a sok matekba.

Árpa Attila, miután megunta a kereskedelmi tévézést, a valóságsók magyarítását, közéleti beszélgetős-műsorok és más hasonlók gründolását, majd eme gyöngyszemek keletkezésének zűrös körülményeiről ama bizonyos lepel lerángatását, a kereskedelmi médiabili felrugdalását, unalmas és tétlen napok következtek. Mint egy interjúban elmondta, mostanában a fikciók érdeklik inkább, ezért felcsapva filmrendezőnek, de azért háta mögött az előzőleg még kellően lepocskondiázott RTL Klub szakmai, és főleg pénzbeli hátterével, büszkén forgatta le 2004-ben az Argo (film+2, 21.00) című, forradalmi magyar akció-filmvígjátékot. (Bővebben)

Egy igazán különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (film+, 21.10), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már – bár az utóbbi időkben inkább a történet második része volt műsoron. (Bővebben)

Lesz ma este A majmok bolygója: Lázadás (TV2, 21.25) is újra. A címbeli ribilliót az állatvilág és az ember tarthatatlan kapcsolata robbantja ki a sötét, borzongató jövőben (vagy akár még maholnap). Méltó folytatása ez a film a klasszikus, sokszor és sokat idézett első résznek. Pici filozófia, jóval több látvány és kaland a filmben, mely leginkább arról szól, hogyan kúrjuk el a dolgokat, mi, emberek. (Bővebben)

Érdekes kihívás lehet Herskó János 1963-ban készült Párbeszéd (Duna, 21.30) című, igazán ritkán látható filmdrámája, melyben egy házaspár történetét ismerhetjük meg. A gazdag, zsidó családból származó nő (Semjén Anita) túlélte a koncentrációs tábort, a háború után viszont már az új rendszer élmunkása. A munkásszármazású férfi (Sinkovits Imre) illegális kommunista volt a háború előtt, utána pedig a kommunista igazságszolgáltatás élharcosa lesz. A férfi és a nő összeházasodnak, ám a férfit hamarosan koholt vádak alapján bebörtönzik. ’56 után találkoznak, és egy hosszú párbeszédben próbálják meg értelmezni a velük és a világukkal történt dolgokat. Rendkívül expresszív képi világ és igen érdekes, bátor, ám érthetően igen burkolt formában megjelenő gondolatok (még csak 1963-at írunk ekkor!) jellemzik ezt a filmet.

Miután lecsengett az olimpia mámora, ha volt ilyen egyáltalán, úgy gondolom, kötelező penzum megnézni Fernando Meirelles óriási hatású filmjét, az Isten városát (AMC, 21.35), mely az olimpia helyszínének, Brazíliának valódi arcát mutatja meg. Úgy gondolom, hogy ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, ám egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti. Jó reggelt.

A nyár egyik leggyengébb napján régi, rutinos, sokszor bevált harcosok segíthetik át a elvetemültebb tévénézőket a nihil feneketlen szakadékán. Kevin Costner például ezúttal nem táncol farkasokkal, nem viszi a jó hírt a szenvedőknek sem, de még csak nem is több, mint testőr: ezúttal egy titkos szolgálat különleges ügynöke, aki -a vicc kedvéért- halálos betegségben szenved. A vicc kedvéért, ugyanis a 3 nap a halálig (RTL Klub, 21.30) műfajilag akció-komédia, aminek minőségére garancia, vagy inkább jelző az, hogy Luc Besson-produkcióról beszélünk. A sztori a szokásos. Costner bácsi (a képen) gyógyíthatatlan beteg, abba akarja hagyni a szakmát, azonban a cég egy utolsó, visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő: van nekik gyógyszer a betegségre, cserébe csak egy utolsó bevetést kérnek. A látványos akciókat kedves, érzelmes családi szál ellensúlyozza, úgyhogy a film -ma legalábbis- kifejezetten ajánlandó. Főleg, hogy szerintem tévében először látható…

A meglepetésszerűen Oscar-esőben részesített Rocky (FOX, 21.55) a bokszfilmek non plus ultrája. Biztos, hogy nem a legjobb ökölvívás-témájú film, de hogy a legnépszerűbb, abban szerintem nincs vita. Sylvester Stallone e filmmel futott be igazán, ebben püföli az azóta közhellyé nemesedett hűtőházi jelenetben a fagyott félmarhákat, és ebben fut fel a Philadelphiai Művészeti Múzeum (Philadelphia Museum of Art) lépcsőjén. Amúgy irtózatosan patetikus, túlheroizált giccs ez – egyben imádnivaló pop-kulturális ikon.

Aztán, szerintem ennyi is.

Mától minden szürkébb, szomorúbb és unalmasabb lesz. Még az ismétlések is. Még a Gattaca (Mozi+, 19.00) is. Ez ugyan egy igen stílusos sci-fi, mely még a műfaj iránt idegenkedőknek is nyugodt szívvel ajánlható, mert a műfaj gondolkodó, filozofikus vonulatába tartozik, a vaskos, krimi-thrillerre hajazó jegyeivel egyetemben. Klónozás, őssejtkutatás, az egészségügy jövője, ilyenek. No meg Uma Thurman, Jude Law és Ethan Hawke.

Talán még soha, senki nem fényképezte a Balaton-felvidék Badacsony-környéki tájait olyan meleg, óarany színekkel, mint Gózon Francisco az Eszter hagyatéka (D1 TV, 19.10) című Márai-adaptációban. Provance-t, Toszkánát szokás így fotózni romantikus filmekben, ám így most már mi is büszkén mutogathatjuk, lángoktól körülölelt kis hazánkban is vannak ám szép tájak – már, ha eddig ezzel nem lettünk volna tisztában. Ezekért a képekért, azért az elbűvölő kis kúriáért, ahol e film játszódik, az árnyas lugasért, valamint a hibátlan színészi teljesítményekért érdemes megnézni e filmet – másért sajnos nem igazán… (Bővebben)

Később a Képlet (AMC, 19.55) című sci-fiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Ha ez nem jó, akkor van mára ismét Édes kis semmiség (Cool, 21.10) is, melyben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három, féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik Thomas Jane.

Vagy Guy Ritchie mindent vivő Blöffje (TV2, 21.25), ami ugyan nem blöff, hanem mára kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel és mondjuk Brad Pitt (a képen) által ellökött efféle szövegekkel: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”

Joel Schumacher igen durva 8 milliméter (AMC, 22.45) című thrillerjében viszont ismét Nicolas Cage-et nézhetjük, amint egy vidéki magánhekust alakít, aki egy nap olyan megbízást kap, hogy derítse ki, vajon ki az a lány, aki egy páncélszekrényben talált 8 milliméteres filmtekercsen brutális kínzások közepette látszódik. Szado-mazo, eltitkolt vágyak és még titkosabb bűnök a társadalom felső köreiben.

A Mike Nichols rendezte Közelebb (Filmcafe, 22.45) című szerelmi négyszög tipikus bulvárdarab (játsszák nálunk is színpadon), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Speciel nekem fogalmam sem volt arról, hogy a megismételhetetlen Furcsa párnak készült egy folytatása is 1998-ban, Furcsa pár 2. (m3, 19.50) címmel. A csapat a régi, a tehetség harminc év alatt mit sem kopott: írta Neil Simon, játssza Jack Lemmon és Walter Matthau (a képen).

Nem Pszichoszingli (Paramount Channel, 20.00) és nem vígjáték Jason Reitman Young Adult (tehát Fiatal felnőtt) című filmje. Kézenfekvő a hasonlat (el is lőtték már páran), hogy e filmbeli “fiatal felnőtt” (Charlize Theron) maga Juno, húsz évvel későbben. Vagy éppen a Rém, szintén jó néhány év múlva, kikupálva, de nem javulva… (Bővebben)

A híres filmrendező Stanley Kubrick életében talán sosem volt akkora legenda, mint mondjuk mostanában, bizonyos körökben. Filmjei állandó hivatkozási alapot képeznek, legyen szó sci-firől, háborús témáról, vagy éppen utópiáról. Talán ebből kiindulva születhetett meg a Kubrick menet (film+2, 20.10) című angol komédia is, mely nem kicsit hajazva a Malkovich-menet című amerikai párjára, John Malkovichot teszi meg főszereplőjévé. Ezúttal azonban nem Malkovich agyában folyik a kaland, hanem Malkovich játssza azt a szélhámost, aki magát Kubricknak, a híres filmrendezőnek kiadva próbál különböző előnyökhöz jutni. Most képzeljük el, hogy valaki ma, Magyarországon, mondjuk, magát Huszárik Zoltánnak kiadva szeretne bevágódni valakinél… A szitu nagyjából hasonló, Malkoviché ráadásul még fárasztó is. A kíváncsi Kubrick-, és Malkovich-rajongók azonban belenézhetnek – ha eddig még ne tették volna meg.

De várhatjuk Nyitott szívvel (Filmcafé, 20.30) és élesre fent szikével egy esernyő és egy varrógép nászát is annál a bizonyos boncasztalnál, már amennyiben el tudjuk fogadni, hogy a szépség lehetőség szerint együtt járhat a szerelemmel. Juliette Binoche szép nő és jó színésznő, a film szerelmes, Lautréamont grófnak pedig megint igaza van, mint ahogy nekem is: bővebben.

Denzel Washington, azaz A tűzben edzett férfi (RTL+, 21.00) viszont ezúttal egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Az Erőnek erejével (film+, 21.15) is egy eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr film, amiben Arnold Schwarzenegger egy kisvárosi seriff, akinek nyugodt, álmos hétköznapjait megzavarja egy óvatlan drogbáró. A film igazi érdekessége, hogy ez a korrekt akciómozi a neves dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. (Bővebben)

A ma esti sötét ló az ausztrál Egyenesbe jövünk (Galaxy, 21.30). A filmet nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nem érdektelen kis darabról van szó. A sztori első blikkre ugyan nem valami nagy etwas, egy fickó (Sam Worthington) szabadul éppen a sittről, olyan tervekkel, hogy új életet kezd. Odakint, a szabadban azonban rádöbben, hogy vannak még elvarratlan szálak és meg is kéne élni valamiből… Ismert arc/jó színész még a történetben Timothy Spall, vagy a karakteres alakításáért sokféle elismerésben részesült David Wenham. Magyar vonatkozás is akad, hiszen az egyik mellékszerepben Joe Bugnert, azaz Bugner Józsit, hajdani nehézsúlyú ökölvívó Európa-bajnokunkat láthatjuk, aki annak idején még Joe Frazierrel és Muhammad Alival is bunyózott. Szerintem jó lesz ez.

A 28 nap (Filmcafe, 22.05) című filmben viszont Sandra Bullockot nézhetjük meg, vagyis az általa játszott karaktert, amint egy általa ittasan okozott -viszonylag szerencsés kimenetelű- baleset miatt a címben jelzett időtartamra kényszerelvonóra ítélik, ahol viszont furcsa emberekkel ismerkedik meg. Az elkényeztetett, meglehetősen slendrián, felelőtlen lány, aki eddig az élet hullámain lovagolt, e rövid idő alatt megtapasztalja, milyen sorsok, milyen életek vannak a mélyben… Azért e filmben a dráma inkább csak amolyan “romantikus” lesz.

Steven Spielberg nagyszabású, szélesen áradó rabszolgasors-meséjében, az Amistadban (Duna, 22.10) Morgan Freeman kel harcra saját és népe igazáéért (a címben szereplő név azé a hajóé, amelyen embertelen körülmények között Afrikából szállították Amerikába gyapotot szedni a fekete rabszolgákat) a gonosz, fehér Sir Anthony Hopkins, és még sokan mások ellenében. Ha nem irtózunk a ma már akár klasszikusnak is tekinthető spielbergi pátosztól, és hagyjuk magunkat a filmmel hömpölyögni, akkor katartikus élményben lehet részünk. Ha nem, akkor el/kikapcsolunk…

Panem et circenses ünnepén lesz sok mese, móka, kacagás, régi szép emlékek, cuki állatok és emberek. Indul például a Vuelta, amivel kapcsolatban nem szeretnék annál többet elmondani, hogy ma azt álmodtam, hogy Contador bukott az első napon és 30 perc (!) hátrányba került… Nem kéne hat tojásból készült rántottát vacsorázni. A Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatar (TV2, 18.50) című történettel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A film, amúgy szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint a ma esti tűzijáték. Ez egy mesefilm. (Bővebben)

Lesz Maci Laci (RTL KLub, 19.50) is, de nem a rajzfilm, amin felnőttünk, hanem egy 2010-es élőszereplős (+ 3D animációs) verzió. Képzeljük azt, hogy a kövér Laci Macit nézzük, vagy mit tudom én. (Amúgy Yogi Bear.)

A Két testvér (Story4, 20.00) két tigriskölyök Jean-Jacques Annaud szívhez szóló kalandfilmjében, akik a thaiföldi dzsungelben születtek. Az egyik vagány, merész, a másik szende, álmatag. A vadabb cirkuszba kerül, ahol gonosz emberek megtörik, a másik viszont gazdag, de szintén nem jó emberek játékszerévé válik. Felnőve aztán újra találkoznak, hogy az emberek szórakoztatására viadalon marcangolják szét egymást – a két testvér azonban megszökik, hogy együtt visszataláljanak a dzsungelbe. Jajjistenem.

Egy vicces alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral, Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

Az utolsó mohikán (Paramount Channel, 21.00) elsősorban azért ajánlható, mert benne Csingacsguk, Sólyomszem, Unkasz, csatakiáltás, tomahawk, wigwam és nyilak, tehát gyerekkorunk összes kelléke köszön vissza. Van a filmben minden ami kell, hisz’ mi indiánok vagyunk, mindannyian. Fejünkön ott a dísz, díszeleg. Sólyomszem szerepében Daniel Day-Lewis.

Akár már önmagában is érdekes lehet, ha Michael Douglas, Robert De Niro, Morgan Freeman vagy Kevin Kline szerepel egy filmben. Tőlük még az is érdekes, ha például a telefonkönyvet olvassák fel… Azt is nézné a világon néhány tízmillió ember. Még ha egyenként tennék, akkor is… (Bár azon talán elgondolkoznának már páran, hogy az a Kline, az melyik is?) Valójában persze, a Last Vegas (film+, 21.00) sem sokkal érdekfeszítőbb történet, mint egy telefonkönyv, mégis megnézte már több Magyarországnyi közönség: négy tata, mintegy utolsó nekirugaszkodásként, elmegy mulattírozni Las Vegasba. (Bővebben)

Anyunak való, főzőcskézős romantikus komédia az Ízlések és pofonok (Cool, 21.00), ugye, kinek a pap, kinek a papné, kinek Catherine Zeta-Jones. A Bella Martha című német film hollywoodi verziója ez, ha esetleg ismerősnek tűnne valakinek a sztori, melyben egy munkamániás séfnő (Kati) megörökli cserfes unokahúgát, akivel nem tud mit kezdeni, de aztán jön a sármos új szakács (Aaron Eckhart), és izzani kezdenek a szenvedélyek. Mondom, ízlések és pofonok…

A Gorillák a ködben (FEM3, 21.15) című film Dian Fossey etológus 1988-ban készült életrajza. Fossey 18 évet töltött a ruandai őserdőben a hegyi gorillák között, s ezalatt rájött, mekkora mocsok is az ember. E megállapításra aztán éppen saját tragikus sorsa teszi ki a felkiáltójelet… Sigourney Weaver (ő játssza Fossey-t) mindenesetre megérdemelt volna egy Oscar-díjat ebben a feminista és harcos zöld felhangokban is gazdag filmben nyújtott alakításért.

Lesz Bruce Willis is koszos atlétatrikóban, akinek ma este Még drágább az élete (RTL Klub, 21.20), ellenfele Franco Nero. A meccs kimenetele nem kérdéses.

A Magic Mike (SuperTV2, 21.30) a filmezéssel azóta már felhagyott Steven Soderbergh egyik utolsó (persze, hiszi a piszi!) munkája, melynek címszereplője (Channing Tatum) egy igazi all-round-man, nappal tetőfedő vállalkozó, autókereskedő és bútortervező, éjszaka viszont a helyi bár (melynek pénzéhes tulajdonosát Matthew McConaughey alakítja) egyik fő attrakciójaként ad elő férfisztriptízt a kéjesen sikoltozó hölgyközönség legteljesebb örömére. Még arra is van ereje, energiája, hogy ezen a téren is segítse a tehetséges fiatalokat – egyikük azonban kezd a fejére nőni…

A Borotvaélen (Cool, 23.00) című, meglehetősen alulértékelt krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.

A Merülések (RTL II, 23.00) viszont egy igazi, ízig-vérig, tokkal-vonóval lányregény, abban az értelemben is, hogy kizárólag lányok és asszonyok szerepelnek benne. Félúton vagyunk valahol Szabó Magda kitűnő Abigélje és a Holt költők társaságának valamiféle leányiskolai verziója között. (Bővebben)

Sergio Leone gigantikus Volt egyszer egy Amerikája (film+, 23.00) csak Scorsese Nagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű tabló. Nudli (a minap szülinapos Robert de Niro – a képen) és Max (James Woods), a két szegény, zsidó utcagyerek hosszú, viszontagságos úton Amerika legnagyobb gengszterei lesznek, hogy aztán… holnap úgysem kell felkelni, fix, hogy megint végignézem. (Vége bőven hajnali három órán túl…)

És még mindig nincs vége. Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 23.20) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit ugyan nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (ez a film is 158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Godfrey Reggio, a világhírű kísérleti dokumentumfilmes nagy hatású filmtrilógiájának második része az első ajánlat. Az első rész volt a Koyaanisqatsi, melyben Reggio gondolatait operatőre, s egyben tanítványa Ron Fricke (később Baraka, Samsara) alkotta delejes képfolyammá különleges kamerájának lenyűgöző képeivel, valamint Philip Glass apokaliptikus zenéjével: mennyire kizökkent világunk a helyes, normális, egészséges működés medréből. A trilógia második része a Powaqatsi – Változó világ (Cinemax, 20.00) címet kapta. Az élmény gyakorlatilag ugyanaz, mint az első résznél – az üzenet picit bölcsebb, kevésbé felzaklató. A hangsúly az élet végtelen körforgásának szentségén van. Értelemszerűen ez a film kifejezetten nem tévébe való, vagy ha igen, akkor nagyfelbontású, nagyképernyős HD-tévén, vagy kivetítőn érdemes nézni, nagyteljesítményű hangrendszeren keresztül. (Persze, a Cinemax szerintem nem ad HD-ben…)

Legendás darab a Tommy (Film Mánia, 21.00) is, ami az egyik legendás rockmusical, még a szép emlékű hetvenes évekből. A ma már -méltatlanul- keveset emlegetett Who együttes projektje ez a darab, melynek címszereplője gyerekként szemtanúja lesz szülei brutális meggyilkolásának. Az átélt trauma hatására elveszti látását, hallását, és meg sem szólal. Kezeli őt pszichológus (Jack Nicholson), kezelik őt LSD-vel (Tina Turner) és minden egyéb elképzelhető módon, mígnem egy játékteremben egy flipper csörömpölése (Elton John) téríti vissza Tommyt a való világba, melynek hamarosan ünnepelt sztárjává/beláthatatlan hatalmú médiadespotájává válik. Ken Russell ultrakult filmje a rockzene egyik csúcsteljesítménye, egyben masszív kordokumentum, valamint maró, nagyjából ma is érvényes média- és társadalomkritika – és kiváló alkotás is. Az említetteken kívül feltűnik még pl. Oliver Reed, Eric Clapton, illetve Roger Daltrey és Keith Moon a Who-ból – az előbbi játssza a már felnőtt Tommyt. (Remélhetőleg feliratos verzióban kerül a film adásba.) See it, hear it, feel it!

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói még egyszer nekirugaszkodtak, hogy újra megmutassák, még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Filmcafe, 21.00) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg – a képen Omar Sy társaságában) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

Shia LaBeouf közelmúltbéli, amúgy igen komolynak tűnő bekattanásáért (vagy meghökkentő művészi projektjéért?) részben a korábban igen vicces Heineken-reklámokat is készítő angol Frederik Bond tehető felelőssé, hiszen első nagyjátékfilmje, az érthetetlen okokból Halálos szerelemre (film+2, 21.00) magyarított című Charlie Countryman szükségszerű halála/The Necessary Death of Charlie Countryman tulajdonképpen egy LSD-(bad)trip Bukarest izgalmas városában, amit viszont a főszerepet alakító LaBeouf a szó szoros értelmében vett komolyan, illetve magára/magába. (Bővebben)

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Paramount Channel, 21.00) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.

Könnyed darab viszont az Exférj újratöltve (AXN, 21.00) című romantikus komédia, melyben a felmelegített töltött káposzta házastársi kapcsolatra való projekciójának krimi-környezetben való analízise “kerül fennforgásra”, Jennifer Aniston és Gerald Butler főszereplésével.

Vessenek a mókusok elé, de én -meglett férfiámbörként- kifejezetten bírom a Sztárom a párom (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiát, talán, mert tudok azonosulni a benne látható Hugh Grant könyvesboltos figurájával? Nem tudom. Rengetegszer láttam már, ma este tán rengetegegyedszerre is.

Igen szórakoztató, emellett tűpontos szatíra a Veri az ördög a feleségét (m3, 21.55) című ’77-es András Ferenc-film, mely akár ma is történhetne, hiszen a benne kikarikírozott, annyira tipikus mentalitás mit sem változott azóta. Az Alkotmány és az új kenyér ünnepének (akkor még így hívták) időszaka, valahol a Balaton-felvidéken. Vasutasékhoz látogatóba érkezik odafent, Pesten dolgozó rokonuk, aki magával hozza nagyhatalmú főnökét. Vasutasék csirkét vágnak, palacsintát sütnek, felforgatják az egész kamrát, hogy lenyűgözzék a vendégeket, elsősorban azzal a hátul, kisagyban mocorgó szándékkal, hogy semmirekellő, léha, buta gyermekeiket is beprotezsálják valami jó állásra. A “nagy elvtárs” azonban gyomorbajos, egy falatot sem tud lenyelni, ráadásul nagyon utálja az egész cécót – és a meleg, nyárvégi napsütésben még a zápor is elered. Bereményi Géza írását Kertész Ákos írta filmre, ami így önmagában is elég izgalmas, a film pedig karcol.

Rendkívül idegesítő, ám adott esetben mégis igen szórakoztató darab a Promenád a gyönyörbe (Filmcafe, 18.50), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, Sir Anthony Hopkins megszemélyesítésében (lásd a képen). Gasztro-filozófusoknak, életmódszakértőknek, gasztroenterológusoknak és minden táplálkozástudósnak, valamint fogyó- és hízókúrásoknak azonban megtekintése kötelező!

Később aztán Álljon meg a nászmenet! (Duna, 20.20) Ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

A Napfény (Filmcafe, 21.00) viszont a Trainspottingtól a Gettómilliomosig sok mindennel próbálkozó Danny Boyle filmje, mely lényegesen filozofikusabb menet, mint az előző ajánlat. Zöld üzenet, világbéke, megsemmisülés. Haldoklik a Nap, azonban az emberiség újra akarja indítani – a műfaj sci-fi.

Megpróbálkozhatunk a Paranoia (film+2, 21.00) című thrillerrel is, mely az eléggé közismert Microsoft/Apple, Adidas/Puma, vagy Lidl/Aldi mese internetes start up-környezetben történő variációja. Harrison Ford kétarcú, kopasz öregember, Gary Oldman meghízott, de ettől még egydimenziós, Liam Hemsworth pedig nem tudja elhitetni velem, hogy ilyen kockahassal lehet valakinek agya is… (Tudom, hogy lehet, de nem tudja elhitetni velem.) Szóval, ha nem figyelünk nagyon, akkor elmegy két szendviccsel meg egy sörrel.

A Jean Reno által címszerepelt Én, a séf (Duna, 22.20) című francia, romantikus gasztrokomédiában az öregedő címszereplő odáig vetemedik, hogy gyűlölt ellenségeit, a finnyás étterem-kritikusokat fogadja fel segítségül a feltörekvő ifjú konyhatündérek elleni harcban.

Nehezen meghatározni, mi is ez a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.50) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.