Mit nézzünk ma a tévében?

Ahol a szív lakik (Filmcafe, 20.00), ott jó lesz nekünk is. A megkapó, érzelmes, vicces és okos történet főhőse egy 17 éves lány (Natalie Portman), aki éppen szakított addigi nagy szerelmével, ám ez egyáltalán nem töri össze. Ami nem pusztít el, az megerősít, ugyebár… Megszüli a szerelemből maradt gyermeket, és bátran szembenéz a rájuk váró nehézségekkel. Amikor elfogy a pénzük, beköltöznek egy bevásárlóközpontba… és a végén mégis minden jó lesz.

Az erősebb győz Kevin Costner Fegyvertársak (SuperTV2, 21.00) című westernjében is, amiben szabad marhatartással foglalkozó szabad cowboyok tévednek véletlenül egy nagybirtokos legelőjére, aki ezt rossz szemmel nézi. Az eredmény egy halott cowboy, akiknek társai bosszút esküdnek… Mindenki törvényesen járt el, ám a birtokos elvetette a sulykot, megkívánta más tulajdonát, jelen esetben a cowboyok csordáját. Piff-puff, dirr-durr, ahogy a westernekben ez lenni szokott, a főhős(ök) aztán jól ellovagolnak a naplementébe, egy asszony könnyei csurognak, a város fellélegezve a terror alól gőzerővel elkezdi élni életét. (Bővebben)

Ugyanekkor viszont az Ellenség a kapuknál (Mozi+, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.

Vagy inkább egy kis Szex telefonhívásra (Viasat3, 21.00)? E drámában Ewan McGregor, a szürke kisember tesz látogatást -egy váratlan, de visszautasíthatatlannak tetsző meghívásra- a gazdagok fényűző, bűnös élvezetekben dúskáló világába, ahol azonban nem érzi otthon magát… Sőt, kifejezetten kényelmetlen szituációk sora vár rá.

Elek Judit 1994-ben bemutatott filmjét, az Ébredést (Duna, 21.30) nem láttam. A leírás szerint a történet Elek “Anya, mi történelem lettünk? című regényéből készült. Főhősnője, Kati, tizenhárom éves, amikor 1952-ben meghal az édesanyja. Apja a miskolci vasműben dolgozik, büntetésből igazgató-főmérnökből kohásznak lefokozva. A kislány magára marad a zsúfolt társbérletté átalakult lakásban. Képzeletben azonban életre kelti édesanyját, mert még szüksége van rá. Miután az egyik társbérlő, a volt antikvárius megkapja a kivándorlási engedélyt, és elutazik, Kati befogad a lakrészébe egy utcai könyvárus fiút, aki tiltott határátlépés miatt már a börtönt is megjárta.” Ehhez képest a szereposztás: Anya – Hernádi Judit, Apa – Kern András, Józsi bácsi – Gera Zoltán, Feri – Zsótér Sándor, Bandi bácsi – Bálint András, Jolán néni – Tordai Teri. Katit Eszes Fruzsina alakítja. Hát, nem tudom. Kernt megnézném kohászkodni…😀

Később lesznek azonban Vad orchideák (Filmcafe, 22.00) is, egy annak idején -1990-ben- még merésznek számító erotikus-romantikus történet formájában, melyben az ekkor még hamvas és ifjú Mickey Rourke hivatott képviselni azt a férfias vonzerőt, aminek hatására a hölgyek pulzusa felgyorsul, vérnyomásuk megemelkedik, ajkaik kiszáradnak. A férfiak ezalatt Carré Otis (a képen) és Jacqueline Bisset (vagy Miki Harley&Davidsonjának látványával, muhahaha) látványával vigasztalódhatnak… (Az utána kezdődő Vad orchideák 2. már nem ajánlott, gyenge utánlövés, ráadásul Rourke nélkül.)

Érdekes film az Éli könyve (film+, 21.00). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. (A képen Denzel Washington a címszerepben.) A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares, azaz Carl Morck nyomozó és társa, Assad, a dán rendőrség lezáratlan aktáit gondozó Q-ügyosztály tagjai a főszereplői a dán Mikkel Nørgaard krimi-thrillerjének, a Fácángyilkosoknak (AMC, 22.00), mely Jussi Adler-Olsen azonos című, magyarul is olvasható bestsellere alapján készült. Ezúttal egy decens tóparti villában meggyilkolt ikerpár gyilkosa(i) után folyik a nyomozás ebben a hamisítatlan skandináv krimiben. (Bővebben)

A Végjátékban (Duna, 22.25) ezalatt a pizzaképű Mickey Rourke-t nézhetjük, ezúttal jazztrombitásként, aki szerény gázsiját piti bűncselekményekkel pótolja ki. Egyszer azonban rossz kocsit tör fel, minek következtében a sivatag közepén ébred. Csatlakozik egy éppen arra járó vándorcirkuszhoz, ahol rövidesen szerelmes lesz a társulat gyönyörű akrobatájába (Megan Fox). Az élet azonban nem ilyen egyszerű.

Később azonban jönnek az Erőszakik (SuperTV2, 23.25) is. Afféle európai független vállalkozás a nem mellesleg kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmje, melyben olyan nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figura tűnt fel a sokat látott filmvásznakon. Amúgy egy igen morbid, abszurd humorú, igen mocskos szájú, őrült gengszterfilm ez, valahol Tarantino nyomdokain, európai utakon.

Kitűnő pasik a mai műsorban. Például, a mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 19.15) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Az igaz, hogy a kitűnő Robert Zemeckis nem igazán csinált többet, minthogy megcsinálta Philippe Petit WTC-táncának (a pali anno kötélen sétált át az éppen átadás előtt álló WTC tornyok között, engedélyek és ami a fő, biztosítás nélkül), illetve az azt elmesélő, Oscar-díjas Ember a magasban című dokumentumfilmnek a látványfilmes, hollywoodi verzióját a Kötéltánc (Cinemax, 20.00) című produkcióban, de valahogyan én már megint más filmet láttam, mint a honi kritika nagy része. Hányni ugyan nem hánytam, bár nem is IMAX-ban néztem a filmet, de véleményem szerint azért minden benne van, ami egy ilyen filmbe kell. Látvány (a kitűnő Dariusz Wolski) valóban lélegzetelállító, a cselekmény szépen ível fel a hosszú, és a szó szoros értelmében is elemelkedett fináléig, ami végén még fújhatunk is egyet, valamint az emberfeletti teljesítmény iránt érzett meghatottság könnyeit is nyugodtan kitörölhetjük szemünkből, hogy más meg ne lássa gyengeségünk. Nehéz lenne ezt a történetet úgy megcsinálni, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyjuk, azok pediglen ott vannak a filmben. A kitűnő Joseph Gordon-Lewittnek pedig van olyan fura kisugárzása, hogy simán elhiszem neki Petit figuráját.

Bár A Nap könnyeiben (film+, 21.00) Monica Belluccit is nézhetjük egy dzsungeltúrán (és a képen is), méghozzá átizzadt pólóban egy segélyszervezet orvosaként, azért amikor Monica az afrikai őserdőben ragad, miközben kitör a helyi lázadás, természetesen egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (a kitűnő Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítsék a veszélyes övezetből. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

Ez a Solaris (Filmcafe, 21.00) még mindig a kitűnő Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, ám érdekes módon, a csajoknak viszont lehet akár szerelmesfilm is, a kitűnő George Clooney-val, ám kávé nélkül. What else? (Bővebben)

A már bőven felnőttkorú Zaklatás (Viasat3, 21.00) egy ma már egy elég “izé” szemléletű, meglehetősen szexista és farokközpontú thriller, melyben -az ennek ellenére is kitűnő– Michael Douglast, mint nagyravágyó beosztottat zaklatja szexuálisan a még frissen faragott Demi Moore, mint főnök. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak (Barry Levinson, Michael Crichton, Ennio Morricone – mind kitűnő férfi) készítették.

Egyetlen ajánlóból sem maradhat ki A sebhelyesarcú (Viasat6, 22.00), a kitűnőbbnél is kitűnőbb Al Pacino kokós orrával, a szintén igen kitűnő Brian de Palma mértékadó rendezésében.

És üdvözölhetjük ma este a kitűnő fiatal színészt, James McAvoyt is az Üdv a mocsokban (SuperTV2, 23.15) című, igen érdekes angol krimi nyomozójaként. A sztori amúgy nem igazán egy ördöglakat: Londonban újra feltűnik egy veszélyes bűnöző (a kitűnő Mark Strong), így a McAvoy alakította zsarunak újra alkalma nyílik, hogy elkapja őt. A hajsza természetesen nem alakul ilyen egyszerűen – a film viszont sajátos, lebegős hangulatban ügyesen kerülgeti a műfaj unalmas, elcsépelt kliséit.

Láttuk már Curtis Hanson Egy cipőben (RTL II, 18.25/23.00) című vígjátékát, így tudjuk, hogy működik is, mint a svájci bicska. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Mi kell még?

Talán egy Furcsa pár (m3, 19.40)? Ezt a virtigli legendát is generációk röhögtek már végig. A Neil Simon világsikerű színdarabjából 1968-ban készült világsikerű filmben két elvált férj költözik össze egy albérletbe, hogy aztán a végtelenül pedáns, mániákus Felixet (Jack Lemmon) a sírba kergesse a végtelenül rendetlen, trehány Oscar (Walter Matthau).

Egyelőre csak az HBO előfizetőinek, de már tévében az (eddigi) legújabb Star Wars-epizód, Az ébredő erő (HBO, 20.00). Én még az a generáció vagyok, aki rendes moziforgalmazásban látta a Csillagok háborúja első három (tehát a 4-5-6.) részét, tehát igaza van eme hetedik epizódot méltató/lehúzó kritikák nagy részének: J. J. Abrams legnagyobb érdeme az, hogy nagyjából visszahozta azt a feelinget, ami valódi poplegendává tette a Star Wars-univerzumot. Biztos kezű, profi franchise-munka ez a film, korszerű látványvilággal, profin megírt, szögegyenes történettel, ami ügyesen kapcsolódik a történet korábbi motívumaihoz, miközben újra is hasznosítja azokat. Azonban én még az a generáció vagyok, tehát ezt a filmet tulajdonképpen már láttam négyszázhetvenhétszer. Untam egy picit és hiányoltam a valódi megújulást (de nem úgy, ahogyan azt az 1-2-3. résznél láttuk).

Az este kilences sávban David Fincher mérkőzik meg önmagával. Sokak számára talán meglepetésre, de irodalmi adaptáció (Chuck Palahniuk regényének alapján) a Harcosok klubja (RTL+, 21.00), ami az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje, ennek megfelelően, de ennek ellenére is erősen ajánlott megtekintése. Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontos képet adja az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

Viszont mestermű a Hetedik (Mozi+, 21.00) is. Az igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillert azonban igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a (katartikus) végkifejletet. Bár, azért Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nyilván még mindig nagyon tud ütni…

Kocsis Ágnes súlyosan megdíjazott Pál Adrienn (m2, 21.05) című filmje olyan, mintha gyerekkorunk kedvenc Barátom, Boncáját felnőttkorunk kedvenc Aki Kaurismakija forgatta volna újra. A történet főszereplője, a rubensi alkatú, erősen molett Piroska (Gábor Éva önazonos alakításában) az élet perifériáján él, egy kórház elfekvőjében dolgozik nővérként, azon az osztályon, ahol a remény már hullazsákban fekszik. Ebben a környezetben Piroska érzelmi intelligenciája, a dolgok természetéből adódóan, de természetes önvédelmi reflexként is, szinte teljesen visszafejlődött. Egyedüli örömet számára csakis a habzsolás jelenti… (Bővebben)

Rendkívül érdekes darab a Truman Show (Duna, 21.05) is, mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról – valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, de végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Valamiféle latin all star-gálának tűnhet Vakság (SuperTV2, 22.00), pedig nem az, legalábbis a szó ‘olcsó hakni’ értelmében. A Nobel-díjas José Saramago és eddigi életét Arany Pálmák, Arany Oroszlánok és feszes vigyázzban álló Oscarok közvetlen közelében töltő Fernando Meirelles dugta össze a fejét ez alkalommal, hogy olyan apokaliptikus utópiát rittyentsen Saramago hasonló című regényéből, mely kategóriájában egészen biztosan benne van a vezető ötösben. Amolyan “járvány-film” ez, melyben a szereplők egyik pillanatról a másikra megvakulnak. Értsd, elvesztik világukat. A kemény, felkavaró, de ezzel együtt érzelmes alkotás főbb szerepeiben remek színészek: Mark Ruffalo és Julianne Moore (a képen), valamint Danny Glover, Gael García Bernal… (Bővebben)

Amerika valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Ezt persze csak az Isteni szikra (Filmcafe, 22.15) című film első képkockái alapján alkotott felületes vélemény alapján állíthatja bárki, valójában ez egy igazi amerikai történet, amelyikben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)

Igen kemény “löket” lehet késő estére az ír Neil Jordan A másik én (RTL Klub, 22.45) című thrillerje is, melyben Jodie Foster alakítja azt a nőt, akit egy éjszaka megtámadtak a nyílt utcán, miközben vőlegényével sétált hazafelé. A férfi meghal a támadásban, a nő is súlyosan megsérült, azonban amikor felgyógyul, előbújik a szelíd, gyenge nő másik énje is. Izgalmas bosszúfilm (a film eredeti címe: A bátor én), mely azért nem ódzkodik némi egészséges moralizálástól sem. A minőségét garantálja az alkotók figyelemreméltó szakmai előélete.

A leggyengébb műsorkínálat a héten. Egész egyszerűen, érthetetlen… Persze, a Dutyi dilit (Duna, 19.30) bármikor meg tudom nézni, méghozzá úgy, hogy vinnyogva röhögöm végig, pedig én aztán tényleg utálom az olcsó, bombasztikus, seggrepacsi-poénokkal provokáló vígjátékokat, de Gene Wilder és Richard Pryor kettőse (lásd a képen) zseniális, a műfaj csimborasszója, sőt popocatepetlje.

Valami hasonló magasságokat képez saját műfajában, a musicalben az 1965-ben készült A muzsika hangjai (Filmcafe, 20.40) is, melyben Julie Andrews alakítja azt az életvidám leányzót, aki apácának készül – ám igen korán megretten a kolostor zárt, rideg világától. Hová máshová kerülne innen, mint a zord, rideg, parancsok osztogatásához szokott von Tropp százados (Christopher Plummer) házába, gyermeknevelőnek. A lány azonban itt sem bírja a parancsuralmi, fegyelmezett rendszert és olyan dolgokra tanítja a rábízott gyermekeket, amit addig azok nem ismertek: örömre, éneklésre, vidámságra. Jaj istenem, tényleg inkább az olimpia és a trapplövészet…

Repülés-parások nyugodtan kihagyhatják a Légcsavar (Viasat3, 21.00) című thrillert, melyben Jodie Foster alakít egy anyát, aki éppen halott férjét szállítja haza, Ámerikába egy normál repülőjáraton. A hosszú úton a nő elalszik, s mikor felébred, csak azt látja, hogy a vele utazó, hatéves kislányának nyoma veszett. Mindössze a keze lenyomatát látja az ablaküvegen… Muhaha.

Tom Cruise harmadszor bújik Ethan Hunt karakterébe a mai Mission Impossible 3.-ban (Duna, 21.25), azonban karaktere ezúttal sem semmilyen fejlődést az égadta világon, az öregedés látható jelein kívül. Ezenkívül látványos és izgalmas, ezzel együtt ostoba és együgyű akciófilm ez: pont olyan, mint a korábbiak és a későbbiek. Tomi esik, kel, zuhan, lő és száguld, hogy a végén teljesítse az elején még teljesíthetetlennek hitt missziót: megmentse a világot és vele együtt saját menyasszonyát is.

Ha még mindig nincs mit nézni a tévében, akkor Szóljatok a köpcösnek! (Galaxy, 21.30)

Tulajdonképpen későbbi (mai) önmagát találja meg Angelina Jolie a Határok nélkül (Paramount Channel, 23.00) című kalandfilmben (illetve, inkább drámában), melyben egy gazdag gyáros feleségét alakítja, aki egy jótékonysági gálán hallott beszéd hatására feladja eddigi luxuséletét és azt az afrikai éhező gyerekeknek szenteli. Mivel Jolie ma már az ENSZ jószolgálati nagykövete, akinek feladata egyebek mellett, a gyermekéhezés felszámolása a világon, az erre való indíttatást viszont -a fáma szerint- e film forgatása alatt kapta; a recept tulajdonképpen egyszerű: minden kőgazdag hollywoodi sztárt éhező harmadik-világbeli környezetbe kell vinni forgatni, rögtön kevesebben éheznének… És természetesen legyen végre béke a világon!😉

Mondhatnám, hogy lásd, mint tegnap – de azért mégsem. Szembenézhetünk például egy igazi Dühöngő bikával (AMC, 19.50), azaz Jake la Mottával… Jön a bal. Klasszikus film. (A képen Robert de Niro az emblematikus címszerepben.)

Később az Ütközéspont (Duna, 20.20) lesz egy meglepetésszerűen tisztességes dráma, méghozzá Bel-Hollywoodból, szokatlanul árnyalt karakterekkel és valódi mélységekkel. A címbéli pontban egy nagymenő ügyvéd (Ben Affleck) és egy gyermeke láthatásáért elkeseredetten küzdő apa (Samuel L. Jackson) találkozik össze a csúcsforgalomban. A koccanás aztán mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja, de hát éppen erről fog szólni a film (melyet az ezzel merőben ellenkező hangulati, műfaji pólust képviselő, a maga nemében viszont szintén remek Sztárom a páromat is jegyző Roger Michell rendezett).

A Gravitációval sok elismerést szerzett Alfonso Cuarón Az ember gyermeke (Story4, 21.00) című filmdrámája sem könnyű darab. Egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek (…fogy az angol!), mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval, Clive Owennel, Julianne Moore-ral és Michael Caine-nel.

A Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00) viszont romantikus komédia. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel én is öregszem, ezért szerettem…

Ugyanekkor a Későnérők (Cool, 21.10) is egy romantikus komédia, melyben a Keira Knightley által alakított huszonéves, túlképzett, ám alul-foglalkoztatott hölgy bepánikol egy házassági ajánlat hallatán és világgá szalad. Egy furcsa családban köt ki, ahol egy életrevaló tinédzser (Chloe Grace Moretz), valamint életunt apukája (Sam Rockwell) tanítja meg az életet élni és élvezni.

Victor Hugo klasszikus regényét, a Nyomorultakat (Film Mánia, 21.00) ezúttal (1995-ben) Claude Lelouch firkálta meg. Jean Valjean megindító történetét az idős mester a második világháború idejébe helyezte át, ahol egy hajdani bokszbajnok, ma teherautósofőr (Jean-Paul Belmondo) éppen a nácik elől menekülő zsidókat ment autóján. Az egyszer, nemes lelkű teherautósofőr a családtól hall először Valjean figurájáról, akinek sorsa nagyon megragadja őt, ám hamarosan saját bőrén is kénytelen megismerni a nyomorultak sorsát. Lelouch izgalmas parafrázisa nem szolgai felmondása Hugo történetének, inkább továbbgondolása annak. Azonban az eredmény így is egy felemelő, veretes mű (az ehhez méltó hosszal: 168 perc), melyben mellékszerepekben a francia film olyan nagyságait láthatjuk, mint élete egyik utolsó szerepében Jean Maraist, vagy például a zseniális Annie Girardot-t.

A hősök kora (film+2, 21.00) című akciófilm szintén a második világháborúban játszódik és egy igaz történetet mesél el egy bátor őrnagyról (Sean Beam), aki társával egy különleges bevetésre indul a nácik harcvonala mögé.

Lesz Az angol beteg (Paramount Channel, 21.00) is, amelyik viszont nem a második világháborúban játszódik, viszont hallható benne Sebestyén Márta. De hát ezt tudjuk már jól…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 22.50) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése (legutóbb múlt szombaton láthattuk). A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

A New York bandái (film+, 23.00) című, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról mesél, két színész-gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszem-nézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Francois Ozon filmjeit alapvetően szeretem, ezt a mai Angel (Duna, 23.35) címűt viszont még nem láttam. Egy egyszerű vidéki vegyesboltos írói ambíciókat dédelgető, s az álmait meg is valósító lányáról szóló, kosztümös, romantikus drámára van kilátás, de hogy azért valami stilisztikai csavar, valami pajzán fricska lesz benne, abban biztos vagyok. Nagyszerű színészeket láthatunk a filmben természetesen, például Charlotte Ramplingot, Sam Neillt vagy Michael Fassbendert.

Az a helyzet, hogy az elmúlt napok tapasztalatai alapján leghatékonyabban, legügyesebben a Duna tévé szedegeti fel azokat a kesztyűket, amiket az riói olimpia 24/24-ben szór ki a televíziós műsorszolgáltatásban érdekeltek elé, ami azért is meglepetés,mert ugyanaz a cég, mint ami az olimpiát is közvetíti. Persze, nem gondolom, hogy egy 30 éves Maár Gyula-film komolyan vehető vetélytársa lehet Hosszú Katinka aranyérmeinek, de legalább van valami minőségi alternatíva. Ez jó. Másrészt, az olimpia földrajzilag determinált időbeosztásához is jól passzol(na), ha a konkurens tévéadók megnyomnák a hazai főműsoridőt, ugyanis éppen a 21.00-23.00-ig terjedő időszak az, amikor lanyhulnak az események, ez Brazíliában kb. a kora délután, ebéd, siesta, stb. Később sem árt(ana) azonban bepróbálkozni néhány jobb filmmel, hiszen közvetítenek egy sor olyan sportágat is, melyek relatíve alig érdekelnek valakit Magyarországon, pl. a slalom-kajak, vagy a légpisztoly-lövészet, viszont azért megnéznék hajnal 3-kor, ahogyan Katinka újra végigveri a világot – az addig tartó álmos éjjeli órák áthidalására sem jönne rosszul egy-egy ó film. Szóval, szinte csak a Duna az, amelyik jobb, érdekesebb filmeket ad, még a filmcsatornák is lementek ultragagyiba és milliomodszori ismétlésekbe. Fontosnak tartottam elmondani ezt. (A brüsszeles kék szarok és a kormányhíradók alatt el kell kapcsolni valahová és ennyike.)

Természetesen, a Hat nap, hét éjszaka (Duna, 20.20) igencsak habkönnyű semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Viszont Robert Redford rendezői pályafutásának egyik veretes, masszív darabja A cinkos (Paramount Channel, 21.00) című politikatörténeti dráma, mely Abraham Lincoln elnök meggyilkolását követő szégyenletes koncepciós per történetét meséli el a kitartó érdeklődőknek.

A Budapest angyala (Film Mánia, 21.00) a második világháború alatt több mint 5000 magyar zsidó életét megmentő spanyol diplomata, Ángel Sanz-Briz alakjának emléket állító, amúgy igen szép kiállítású spanyol-magyar produkció. (Sanz-Brizt annyira tisztelik, hogy emléktáblája ma is látható a budapesti spanyol nagykövetség falán is, az Eötvös utcában.) A film ködösít, de nem is misztifikálja túl főhőse alakját, érthetően és világosan (ha úgy tetszik, akkor kicsit iskolásan) elmeséli az 1944-es év hozzá köthető, igen komoly emberi nagyságról tanúskodó eseményeit. Hitelesek a külső, korabeli időket megidéző jelenetek, és jók a mindvégig spanyolul játszó magyar színészek is (nekem különösen tetszett Gáspár Kata -Zsófi- érett, Őze Áron -Eichmann- jegesen vérfagyasztó, Lengyel Tamás -Zsófi nyilas bátyja- ostoba brutalitást sugárzó és Tamási Zoltán -Hoffmann- megrázó alakítása).

Mundruczó Kornél Arany Pálmára is jelölt minimalista filmballadája, a Delta (Duna, 22.05) a fantasztikus szépségű Duna-deltában játszódik, (a forgatás közben tragikusan elhunyt Bertók Lajos helyett) Lajkó Félixszel, valamint Tóth Orsival, Monori Lilivel és Gáspár Sándorral a főszerepben. Vérfertőzés és szerelemféltés a emberi lét perifériáin, lassú ritmusban.

Vannak a magyar történelemben igen nagy hóhányók. Volt egy pali, aki például egyszer eladta a Nyugati -pályaudvar Eiffel-tervezte acélszerkezetét ócskavasnak, úgy, hogy közben tulajdonjogilag semmi köze nem volt ahhoz… Hogy ezt a született üzletembert Strasznov Ignácnak hívták-e, azt nem tudom – talán kiderül az Én, Strasznov Ignác (m3, 22.15) című 1966-os tévéfilmsorozatból, melynek első részét ma nézhetjük meg. E Strasznov (Benkő Gyula) nevű szélhámos szórakoztató történetét egy pályáját neki, és tevékenységének szentelő rendőrtiszt (Márkus László) elmeséléséből ismerhetjük meg.

Igencsak érdemes megnézni, főleg így olimpia közben, az Isten városát (Film Mánia, 23.00) is. Fernando Meirelles óriási hatású filmje a valódi arcát (lásd a képen) mutatja meg az olimpia helyszínének, Brazíliának és Rio de Janeirónak. Ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, de egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti.

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (SuperTV2, 23.25) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Lenyűgöző élmény nézni A vadász (Duna, 23.40) című filmet, főleg annak, aki amúgy szívesen bandukol, barangol és bóklászik az erdőben, főleg a kijelölt turistautaktól távol. Vagy legalább néhány kilométerrel messzebb minden népszerű látványosságtól, dobogó kövektől, csobogó forrásoktól és kilátóktól, ott ahol legfeljebb csak az erdészet fakitermelő szakmunkásai járnak. Azok szinte minden pillanatát élvezni fogják e filmnek, hiszen Tasmánia gyakorlatilag érintetlen mérsékelt égövi őserdeje alig változott valamit az elmúlt néhány tízezer évben – ez a film márpedig legnagyobbrészt itt játszódik. Robert Humphreys operatőr pedig komoly természetfilmeseket idézően parádés képekkel mesél e tájról. A film sztorija viszont nem egy nagy dobás, egy meglehetősen közhelyes öko-thriller sablonjaira épül: egy fiktív európai gyógyszerkonszern okosai azt találták ki, hogy a híres, de mára már kipusztult tasmán erszényes farkas olyan bénító hatású mérget termelt, amiből fantasztikus hatású új gyógyszereket lehetne kifejleszteni. De lakik itt egy rettenthetetlen, magányos vadász is (Willem Dafoe), aki akár az élete árán is védelmezi az őstermészetet… (Bővebben)

Fjodor Bondarcsuk 2013-as Sztálingrád (Mozi+, 21.00) című filmje pont olyan, mintha édesapja rendezte volna, Sztálin megrendelésére. Csakhogy ezt a fiú rendezte, Putyin megrendelésére. Nettó, szégyentelen, kétdimenziós propagandafilm, rendkívül látványos csatajelenetekkel, és rettenthetetlen orosz katona-és polgárhősökkel – nagy pozitívum azonban, hogy a nácikat azért meghagyták vesztes pozícióban.

Az agyonjátszott Elemi ösztön (Filmcafe, 21.00) tétje ma már valóban nem több, minthogy Sharon Stone (a képen) megmutatja. Vagy mégsem? Pedig amúgy tényleg nem rossz thriller…

Ha múlt héten néztük az első felét, akkor ma jöhet a második a Farkasokkal táncolóból (SuperTV2, 21.00).

A királyság (Viasat3, 21.00) című 2007-es akció-thriller valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

Paul W.S. Anderson (akit nem illik összekeverni Paul Thomas Andersonnal) viszont Dumás Sándor ismert történetét meséli el újra A három testőrről (film+, 21.10), ezúttal azonban fantasy és steampunk elemekkel újrakeverve. Amúgy semmi extra, pikk-pakk működik a mozi, 110 perc (+ a reklámok), de legfeljebb negyvennek tűnik. (Bővebben)

Maár Gyula Moldova György (ez amúgy egy igen izgalmas párosítás!) regényét filmesítette meg 1987-ben. A Malom a pokolban (Duna, 21.25) egy fiatal egyetemista (Funtek Frigyes) története, aki a Szovjetunióban szeretne ösztöndíjasként tanulni, azonban egy névtelen levél meghiúsítani látszik vágyait. 1950-et írunk a történet idején… Igen ritkán látható, értékes film ez, de nem tudom, vállalkozik-e valaki megtekintésére így a szabadságolások és az olimpia kellős közepén… rajtam kívül.

Nem sokkal utána az izraeli Omri Givon Hét perc a mennyországban (Duna, 23.40) című drámája viszont 94 perc a képzelet, az emlékek és a vágyak birodalmában, egy szörnyű trauma okán. Galia (Reymond Amsalem megrázóan hiteles alakításában) súlyosan megsérül, a barátja viszont meghal egy öngyilkos terrorista által végrehajtott buszrobbantásban. A történet arról szól, hogyan képes a törékeny nő újraépíteni életét, miközben tisztáznia is kell önmaga szerepét tragikus véget ért kapcsolatában, de a jövőre nézve is. Givon lágy vonalakkal, de bravúrosan bonyolított, intim hangulatú, őszinte filmet készített egy Izraelben általánosnak mondható problémáról, nem kevés magyar segédlettel.

Ha az olimpián éppen lovaspóló megy, mondjuk a nagyszerű pakisztáni és új-zélandi csapatok részvételével (nem lenézve ezzel a lovaspólót, valamint Pakisztán vagy Új-Zéland lakosságát), akkor jöhet egy kis Vidocq (AMC, 20.20), egyfajta krimi-fantasy, amit a képregényrajzolóból filmessé avanzsált Pitof művésznevű fickó rendezett féke- és eszevesztett fantáziával. E teljesítményt a srácnak azóta sem sikerült megismételnie, de azért amit ebben a filmben művel (az akkor még nagyon francia és nem annyira kövér) Gérard Depardieu-vel, ahogyan megteremti azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok szerint) leledzett a XIX. század közepén, az a rémisztő, borzongató aura mindenképpen megér egy pillantást. (Bővebben)

Picit később nem lehet melléfogás a Melléfogás (Paramount Channel, 21.00) című krimi sem, melyben egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül a nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr. and others.

Ezalatt a helyenként kifejezetten szórakoztató Hancockban (SuperTV2, 21.00) Will ‘Világmegmentő’ Smith játszik egy depressziós, alkoholista és nem is különösebben népszerű világmegmentő szuperhőst. A film, talán éppen ezért is, tényleg üdítő élmény és csak a végére fullad bele az amúgy itt kötelezően alkalmazandó műfaji közhelyekbe.

Az este legjobb filmje az annak idején Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo, a képen) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A mai napra rendelt romantikus komédia egy munkamániás, büszke afroamerikai ügyvédnő története, aki egész életét a karrierjének rendeli alá. Barátnői mindenképpen össze akarják hozni egy férfival, hogy végre normális életet élhessen – a kiszemelt férfi azonban véletlenül fehér. Ilyen még nem volt (Story4, 21.00), naná, hogy a filmben mégis megtörténik az, ami -ebben az azért elég erőltetett élethelyzetben- mégis megtörténik: a happy end. A film azért aranyos, Sanaa Lathan gyönyörő, Simon ‘Mentalista’ Baker pedig charmeur.

Picit később újra Angelina Jolie és Brad Pitt szívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (RTL Klub, 21.25), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni.

Még később A pók hálójában (Duna, 22.20) egy fordulatos, izgalmas, teljesen nézhető darab. Morgan Freeman remek színész, itt egy rendőrségi pszichológus-nyomozót alakít, akit soron következő “páciense” arra kényszerít, hogy beleírja őt és az általa elkövetett bűntettet következő könyvébe.

Ha ezt is végignéztük, talán szurkolhatunk egy újabb magyar éremnek is, két Üzenjük meg Brüsszelnek! plakát között.

Mivel a kezdeti magyar sikerek után nyilván mindenki rátapad az olimpiára, hátha lát újabbat (kormánypropagandát, valósághamisítást biztosan fog), addig akiket nem igazán érdekel a sport, elég sanyarú kenyéren kell, hogy tengődjenek. Már vizuálisan… Billy Bob Thornton Cormac McCarthy-adaptációját, a Vad lovakat (Film Mánia, 21.00) még mindig nem tudtam megnézni, de valami zavart határozottan érzek az Erőben… Túl sok a kérdőjel. Matt Damon, Penélope Cruz? A színészként olykor zseniális teljesítményre képes Billy Bob rendez? Méghozzá a poszt-apokaliptikus irodalom királyának, McCarthy-nak írásából egy cowboyos filmet, ami nem western? Talán ma meglátjuk. (Mellesleg ez az a film, amiről az egyik kormányközeli firkász kiderítette, hogy ennek egyik betétdalát nyúlta le a Quimby a Most múlik pontosan… c. slágeréhez…)

Az iraki háború amerikai katonákban okozott mentális rombolását már majdnem annyi film próbálja megfogni, mint amennyi a vietnami szívással foglalkozott. Ilyen film A bátrak hazája (Viasat3, 21.00) is, mely négy katona sorsát követi nyomon: Az egyikük elvesztette a kezét az akcióban, a másiknak a legjobb barátja a karjai között halt meg, a harmadik tévedésből megölt egy civil asszonyt, míg a negyedik sebészként minden borzalomnak a szemtanúja volt. A háború befészkelte magát az agyuk minden szegletébe. Meglelheti-e vajon a katona odahaza a békét? Én viszont inkább arra lennék kíváncsi, mit gondolnak erről az irakiak…

Eközben Charlie angyalai teljes gázzal (Cool, 21.10) száguldanak végig a rendelkezésükre álló (nettó) 106 percen. (A lényeg képen: Lucy Liu, Cameron Diaz és Drew Barrymore.)

A Hazárdjáték (TV2, 21.25) című krimi már ott megbukik nálam, hogy egész egyszerűen nem hiszem el Mark Wahlbergről, hogy egyetemi professzor. Mindenesetre, a történetben egy ilyen figurát alakít, aki emellett beteges szerencsejátékfüggő is. Ez utóbbi szenvedélye sodorja bajba – adósságai kezelésére kölcsönt vesz fel egy gengsztertől. Ez az a pont, amiért Wahlberg kapta a szerepet, ugyanis neki nyilván jobban áll a kölcsön visszafizetésének menedzselése, ha történetesen nem komédiáról van szó…

A mai legjobb film a késő esti Ne engedj el! (SuperTV2, 23.00), Kazuo Ishiguro igen nyugtalanító témát boncolgató utópikus regényének igényes kivitelezésű adaptációja. Rossz sorsú (pl. narkós szülők) gyermekeit zárt intézetekben nevelik a történetben, hogy aztán később mint szervdonorok szolgálják az ún. “egészséges társadalmat”. Természetesen ott a filmben kötelezően meghozandó tanulság, miszerint senki emberfiának nincs joga dönteni másik (tényszerűen ártatlan) embertársa élete felett, azonban a már túlzó mértékben, szentimentálisan érzelmes cselekmény kissé elkeni a fontos problémákat felvető történet gondolatiságát. Szép képek, szép színészek.