Mit nézzünk ma a tévében?

Miközben zajlik az olimpia, az Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 18.15/23.00) egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű romantikus történetnek?) A film szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts (a képen) ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punktum, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

A már főműsoridőben kezdődő Éjszakai járat (Paramount Channel, 20.20) című thrillert Wes Craven, a műfaj tavaly elhunyt mestere rakta össze: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úticélja felé… A színészek itt is jók, a hangulat fojtott és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze nettó 85 perc a film).

Nem sokkal később azonban az ókorba is tehetünk egy kis kirándulást. A sas (RTL+, 20.55) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet a félig magyar származású Kevin Macdonald forgatta, nagy részben nálunk, magyar színészekkel is, magyar stábbal is. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?

Vissza a mába. Jóval langyosabb vizeken evez a Derült égből szerelem (FEM3, 21.00), melyben Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

Az általában komoly hangvételű, társadalmi feszültségeket boncolgató témájú filmjeivel fesztivál-kedvenccé vált Fateh Akin picit szórakoztatóbb hangvételre kapcsolt a Soul Kitchenben (Viasat3, 21.00), bár a társadalmi érzékenysége azért most is szépen megmutatkozik. Török származású létére, egy görög kifőzdés kálváriáját mutatja meg a mai Hamburg külvárosában: a címbéli helyen szerethető fazonok, piti stiklik, haverok, buli, ouzo és gyros “társaságában” tölthetjük az estét. Tényleg semmi különös, csak úgy egyszerűen jó a film. (Bővebben)

Az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja volt F. Scott Fitzgerald, akinek híres figuráját, A nagy Gatsbyt (m2, 21.05) ezúttal Robert Redford személyesíti meg Jack Clayton és Francis Ford Coppola 1974-es, míves kivitelű verziójában.

Hasonló, ha nem nagyobb filmklasszikus A Sakál napja (Duna, 21.10), minden idők egyik legjobb bérgyilkosos-merénylős filmje, Fred Zinnemanntól, 140 ólomsúlyú percben. (Bővebben)

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (és mára elég rendesen kifulladt…) távol-keleti filmbumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. A mai Oldboy (Film Mánia, 22.00) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén, olykor kifejezetten bizarr, morbid humorú alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben.

A Disturbia (Paramount Channel, 22.00) viszont amolyan tinihorror, a maga köré igen különös aurát növesztő Shia LaBeouffal, valamint a kőarcú Carrie-Ann Mossszal a főszerepben. Egy szobafogságra ítélt, élénk képzelőerejű, kissé ideges természetű srác lesi a szomszédokat kényszerű unalmában (vonatkozó kapcsolódási pontok: unatkozó tinédzserkorú gyermekeink!), és fura dolgokra lesz figyelmes. És a többi, és a többi…

A 2014-es Oscar-ceremónia nagy-nagy lufija volt David O. Russell Amerikai botrány (TV2, 22.10) című mozija. Ma szembesülhet vele az, aki eddig még nem tette meg… Nagy sztárok, remekül megidézett hetvenes évek-fíling egy teljesen átlagos átveréses filmben (vagy filmes átverésben). (Bővebben)

Kevin Costner talán élete egyik legjobb és legfurcsább alakítását hozza a Mr. Brooks (SuperTV2, 22.15) kettős életet élő megrögzött gyilkos/békés családapa/sikeres üzletember karakterében. Maga a film sem rossz, azonban elbukik azzal, hogy morálisan semmi sem menti, semmi sem magyarázza Costner (William Hurt alakította “sötét Én” által is provokált) gyilkos-karakterét. Így, hogy “csak” egy tudathasadásos gyilkos a film központi karaktere, csupán egy jó thriller. Lehetne ennél több is…

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Duna, 19.30). Ezzel persze, csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és ma újra.

A Producerek (Film Mánia, 19.45) viszont nagy sikerrel ment a Tháliában. Ez a mai a musical amerikai filmváltozata – nem láttam ezt sem, a színpadi változatot sem. Matthew Broderick itt is, valamint Uma Thurman, Will Ferrell, Nathan Lane…

Van aztán ma estére (is) egy igazi nagyszabású, szandálos, kardozós, partraszállós film is, a Trója (RTL Klub, 19.50). Sok-sok egymásnak feszülő, egymáshoz simuló izmos test (pl. Brad Pitt és Eric Bana), kockahas, lábikra. Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

Mel Gibson ezalatt A sötétség határán (RTL II, 20.00) című, 2010-ben készült “futurisztikus ökológiai thrillerben” alakítja a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. Amúgy a történet első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és az ehhez képest meglepően logikus cselekményszervezésével. Aztán, valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell még egyszer nekilátott a projektnek, amihez leszerződtette húzónévnek Melt. (Bővebben)

A ma estére rendelt romantikus komédia a Kettőt találhatsz (FEM3, 21.00), amelyben egy ifjú menyasszony (Jennifer Garner), miután tragikus körülmények között elvesztette vőlegényét, annak barátai (Timothy Olyphant, Sam Jaeger és Kevin Smith) veszik kezelésbe az összetört szívet. Összeragasztani a “ketyerét” azonban az fogja, akiről az elején fel sem tételezzük…

Ugyanekkor újra láthatjuk a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Paramount Channel, 21.00) című, bőven díjazott filmet is, melyben Russell Crowe alakít egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy is, és jó film is – csak éppen.

A Grimm testvérek ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Cool, 21.20) című tinihorror, mely azért így ebben a konstellációban inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried (a képen) a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnyával a háttérben.

A másik oldalon (film+2, 21.25) rendezője a német-török Fatih Akin. A történetben egy török nyugdíjas vesz magához egy fiatal török lányt, aki kurvaként keresi meg a pénzt egyetemi tanulmányaira. A fia munkanélküliként bandázik és szerelmes lesz a korábban lenézett lányba. Közben valaki meghal, akinek koporsóját Isztambulba viszik illőn eltemetni, és van egy terrorista-szál is – szövevényes sztori, olykor kissé túl nagy lendülettel is szerkesztve, de kifejezetten ajánlott megtekintése, mint ahogyan Akin bármelyik filmje is…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 21.25) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

Vagy választhatjuk a Jóban-rosszbant (Galaxy, 21.30) is, amit a hasonló című magyar szappanoperával, illetve egy angol éjszakai taxis komédiával téveszthetünk össze – holott úgy tűnik, ez egy hollywoodi dráma, mely Hollywood belsejének luxusnyomoráról villant fel pát maró hatású(nak szánt) képet, valódi hollywoodi szereposztásban: Jennifer Jason Leigh, Kevin Kline, John C. Reilly, Gwyneth Paltrow, Sadie Frost és Jennifer Beals adjál a filmbeli parti közönségét, melyen mindenki jól szórakozik – a másikon.

Műfajában kalandfilm A vadon foglyai (RTL Klub, 22.55), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is elég érdekes ahhoz, hogy megnézzük. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének. A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt…

Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (Mozi+, 23.05), melyben azért az egyik kulcsszerepet, biztonság kedvéért, magára osztotta. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történetet mesél el, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.

Éjszakára viszont talán megfeküdheti a gyomrunk a halálbüntetés morális vonatkozásait vizsgáló David Gale élete (SuperTV2, 23.35) című, amúgy igen remek Alan Parker-film, címszerepben az igen meggyőző alakítást nyújtó Kevin Spacey-vel, valamint Kate Winslettel. (Bővebben)

Mindeközben, ki tudja, mi megy az olimpián…

A mai nap eseménye az, hogy elkezdődik a riói káosz-olimpia (Magyarországon az m4 sportcsatorna és azt hiszem, a holnap induló m5 fogja adni az eseményeket). Amúgy pedig:

Az afgán származású Khaled Hosseini, gyaníthatóan valóban önéletrajzi ihletésű, nagy sikerű regénye szolgáltatja a Papírsárkányok (Paramount Channel, 21.00) című film alapját, mely azonban ízig-vérig hollywoodi alkotás, jobbára a szó jó értelmében (a képen jelenet a filmből). Gyártója, forgalmazója a Dreamworks, amely ugye, Spielberg-cég, s ez önmagában biztosíték egyrészről a magas szakmai minőségre, másrészről egyfajta jól felismerhető ízlésre. A film (és nyilván a könyv is) egy igen érzelmes történet két fiú barátságáról, mely a hetvenes évek végi, még viszonylag liberális Afganisztánban kezdődik, és napjaink Amerikájában cseng ki. (Bővebben)

A bűn árfolyama (AXN, 21.00) című nemzetközi mozi viszont azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

A Rumnapló (Filmcafe, 21.00) viszont a Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)

Ugyanekkor, valami történik az Öldöklő vágyak (film+2, 21.00) című thriller férfi főszereplőjével (Bruce Willis) is… Baleset, vagy netán gyilkosság? James Urbanski amúgy zűrös figura, iszik, narkózik, veri a feleségét (Glenne Headly), aki házasságuk évei alatt sokáig némán tűrte a férfi brutalitását, csak legjobb barátnőjének (Demi Moore) merte elmondani, hogy legszívesebben megölné a férjét. Persze, a barátnő háza táján sincs minden rendben… Egy nap a két barátnő és az iszákos férj együtt indulnak el a falunapra, bulizni, ám közben a férj eltűnik. A rendőrség (Harvey Keitel) nyomozni kezd.

Az Egy gésa emlékiratai (Filmcafe, 23.00) című film egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, és egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, angol ízlésnek megfelelően. A történetnek így tulajdonképpen annyi köze lett a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, legfeljebb csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen a nyugati verziót használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

Legelőször megtudhatjuk, vajon milyen Az élet Prada nélkül (RTL II, 18.00). A történet két főszereplője egy gazdag, Los Angeles-i testvérpár, akik apjuk üzleti tevékenységének köszönhetően fényűző életet élnek, mégha különböznek is egymástól: Nora számára a tanulás és az üzleti élet a legfontosabb, Mary-t azonban csak a ruhák és a divat izgatja. Apjuk azonban hirtelen meghal, és vége az anyagi jólétnek. Külvárosi, szegény nagynénjükhöz kerülnek, ahol hirtelen nagyon közel kerül hozzájuk az élet nehezebbik fele…

Bevallom, én soha nem szerettem Pierre Richard-t, a magas, szőke francia csetlése-botlása engem általában inkább idegesít, mint szórakoztat. Mások viszont talán mások, így őket talán felvillanyozza A magas szőke + két szőke (Duna, 20.35) című 1988-as darab…

A Börtönregény (Mozi+, 21.00) viszont egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.

Az Engedd el! (Paramount Channel, 21.00) viszont Nicole Kidman projektje, ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

A Kegyetlen játékok (Film Mánia, 21.00) című thrillerben ismét unatkozó milliomoscsemetéket (Sarah Michael Gellar és Ryan Phillippe) láthatunk, akik viszont ezúttal egymást és környezetüket (pl. Reese Witherspoont) szívatják -szó  szerint- halálra.

Talán picit több egy tucat romkomnál A boldogító talán (SuperTV2, 21.00), melynek fő kérdése, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? A vége azonban minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek itt Michelle Monaghan és Patrick Dempsey.

A pánikbetegségről szól a nagyközönség körében elsősorban műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 22.05) című filmet annak idején meglehetős ellenszenvvel fogadta a kritika és talán a közönség is, pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy egy látszólag ripacs “tévés arc” nem feltétlenül tehetségtelen, arrogáns karrierista. Lehet, hogy csupán ő is abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Persze, ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. Szerintem érdemes megnézni.

Az Üres városban (Filmcafe, 22.35) azonban Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát nézhetjük meg, ám meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle – Sandlerrel a képen) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)

Nem tudom, ment-e már a tévében a The Expendables – A feláldozhatók 3. (film+, 20.50) Sylvester Stallone akciórevüjének harmadik része szerintem pont olyan, mint a többi: szórakoztató baromság az akciófilm műfajának sztárjaival, plusz Mel Gibson, Harrison Ford és Antonio Banderas. Ennyi, se több, se kevesebb. Úgy viszonylik ez a film egy “komoly” akciófilmhez, mint a Harlem Globetrotters a San Antonio Spurshoz, vagy a Miami Heathez – már akinek ez a hasonlat mond bármit is. Senki nem hiszi, hogy akik a Globetrotters csapatában brahiznak, azoknak fogalmuk ne lenne a kosárlabdáról, csak éppen a poénra mennek, nem a pontra…

A Farkasokkal táncoló (SuperTV2, 21.00) című filmmel Kevin Costner gyakorlatilag nyilvánosan bocsánatot kér az indiánoktól azért, hogy fehér, angolszász és protestáns elődei gyakorlatilag kiirtották őket, földjeikért, bölényeikért cserébe. Soha ezelőtt még amerikai filmen nem jelentek meg ilyen pozitív színezetben az őslakosok. Costner vezekel. Csak hát ő is fehér, de legalább tisztességes fajta. Kultúrtörténetileg azért a film nyilván hagy némi kívánnivalót maga után, de nem is azért szeretjük, mert olyan hiteles benne minden… A sok Oscar jár érte, nem értem viszont, miért kellett két részre szabdalni (második rész augusztus 10-én).

Majdnem minden hónapban előkerül valahol, mégsem tanulunk semmit (de az amerikaiak se!) A hatalom árnyékában (Filmcafe, 21.00) című remek politikai dramedyből, melyben George Clooney meséli el az amerikai politikacsinálás trükkjeit, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman aktív asszisztenciájával. Igaz, hogy ez itt nálunk nem Amerika, de a hatalom és annak megszerzése mindenhol ugyanolyan természettel bír… (Bővebben)

A szajré (TV2, 21.25) viszont egy igazi szajré-film. Ennél többet mond el róla azonban az, hogy három színészgeneráció három jeles tagját, Marlon Brandót, Robert De Nirót és Edward Nortont láthatjuk egyszerre benne. (Bővebben)

A Ménesgazda (Duna, 21.25) című magyar filmet Kovács András rendezte, Madaras József emblematikus főszereplésével, még vastagon a létező szocializmusban. Úgymond, egy afféle téesz-krimi ez, amelyet annak idején még Arany Medvére is jelöltek. Az ötvenes évek elején a fiatal, szegényparaszti származású Busót (Madaras) teszik meg a ménes gazdájává, ám az alá beosztott, Horthy kitelepített hajdani katonatisztjei elég durván szívatják… Busó azonban kemény legény.

A Halálkanyar (AMC, 22.40) egy igen furcsa hangulatú poszt-western thriller, Sean Pennel és rengeteg más remek színésszel, valamint a “még soha ilyen szexi” Jennifer Lopezzel (a képen) – Oliver Stone rendezői székéből. Penn “csak úgy, muszájból” autókázik bele a világba. Egy furcsa emberek lakta furcsa városba érkezik, ahol egy nehezen visszautasítható ajánlatot kap. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy egy igencsak alulértékelt, egyszerre Coen-i, Tarantino-i és természetesen Oliver Stone-i hatásokat mutató, remek kis műről, egyfajta posztmodern, vadul vágott vizuál-orgiáról, egy elrajzolt, groteszk és bizarr képregény-stílusú panoptikumról van szó – mely (eredeti cím: U Turn) nem tévesztendő össze azonban a hasonló címre magyarított, ráadásul ugyanebben az évben, 1997-ben készült másik Halálkanyarral (eredeti cím: Switchback).

Érdekes darab azonban a Tilda Swinton főszereplésével készült, 2001-es Mélyvíz (FOX, 22.50) című dráma is, melyben a Swinton által alakított anya egy reggelen 17 éves, homoszexuális fia szeretőjének holttestét találja meg az ajtaja előtt. A nő bepánikol, és fia védelme érdekében eltünteti a holttestet – azonban ahogyan ez lenni szokott, egy szemtanú mindig akad…

Milos Forman eddigi utolsó filmje, a Goya kísértetei (Duna, 23.10) messze nem a mester legjobb alkotása, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Szép kiállítású, tartalmas film a híres spanyol festőről, az inkvizícióról, valamint a modellről, aki az inkvizíció elé került eretnekség vádjával. Natalie Portman, Stellan Skarsgaard és Javier Bardem.

A mai, még igen kora esti első ajánlat egy nagy, romantikus klasszikus. Jean-Paul Rappeneau szerintem minden kihozott Rostand Cyrano de Bergerac (Filmcafe, 18.30) című komédiájából, amit egy filmben, sok pénzzel ki lehet hozni, úgy, hogy az azért ne legyen gyökeresen más, mint az eredeti irodalmi mű. Sajnos, a magyar szinkron azonban pocsék, szinte csikorog az igyekezet, ám rendszerint mégis “leválik” a hang a szereplőről. De legalább a fordítás hibátlan, és Gérard Depardieu (a képen jobbra) is telitalálat a címszerepre – élete egyik legjobb alakítását nyújtja.

A változatosság kedvéért Bruce Willis ismét egy kiégett, cinikus főhős A kód neve: Merkúrban (Paramount Channel, 21.00), aki egy autista, dolgokat, titokzatos ábrákat látó kisfiú eltűnésének ügyében döbben rá furcsa összefüggésekre, bár azt igazán felfogni sem tudja, mi az, amit a kisfiú magától értetődően lát. Szerencsére, Bruce nem akarta a filmet rendezni is…

Hasonlóan izgalmas, bár egészen más témájú opció a Non-stop (film+, 21.00) című akcióthriller, ha egyáltalán akarunk izgulni még ma este IS. Liam Neeson egy amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít a sztoriban. Egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, különben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.

Laza, déltengeri történet A tenger vadjai (SuperTV2, 21.00), egy amolyan búvárkodós-kincskeresős akció-kalandfilm, a tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt Paul Walkerrel, valamint a tragikusan bájos Jessica Albával a főszerepben. Kockahasak és falatnyi bikinik a langyos Karib-tenger habjaiban. Semmi különös, de annak éppen jó.

Egyesek által lefitymált, de szerintem ártatlan, bájos kis történet a Hétmérföldes szerelem (Story4, 21.00), mely azért képes érzékletesen létező problémát is artikulálni. Sok ifjú, nagyreményű szerelmespárt szakít szét az élet, a munka vagy iskola miatti távolság, amit egyesek fel sem vesznek, és lazán túllépnek rajta, míg mások képesek akár bele is pusztulni. No, drámáról itt szó sincs, a történet viszont annyira van atipikus, hogy érdekes legyen azoknak, akik nem vágynak feltétlenül cukormázra, önmegvalósító művészetre vagy földbedöngölő tragédiára, valamint azoknak, akik nem akadnak fenn azon, hogy a valóságban is egy párt alkotó (alkotott) Drew Barrymore és Justin Long együtt játszik egy filmben.

Elsősorban azok figyelmébe ajánlanám Scarlett Johansson tanácsait, amit az Egy bébiszitter naplója (TV2, 21.25) című romantikus komédiában hoz tudtunkra, akik vagy akiknek hozzátartozói éppen nem találnak munkát friss diplomásként, viszont irigykedve nézik azokat, akiknek viszont látszólag sikerült az élet.

David Ayer betonkemény zsarufilmje pedig pont jó lesz késő estére: Az utolsó műszak (Viasat3, 22.55) erős film, hiteles figurákkal (Jake Gyllenhaal és Michael Pena) és megrendítő sorsokkal. (Bővebben)

Úgy kezdjük az augusztust, mintha örököltünk volna egy videotékát, amely már évekkel ezelőtt, tán még a DVD megjelenése előtt, bezárt. Először Robert Rodriguez remek El Mariachiját (AMC, 20.40) nézhetjük (majd nem sokkal később itt is: Film Mánia, 22.00), melyben Antonio (Banderas)… Vagyis nem. Ez még nem az lesz, itt nem volt még pénz sztárokra. Ismeretlen csikánókat látunk fekete ruhákban, azonban a gitártok már itt is fontos kelléke a filmnek: kettő is van belőle. Az egyikben gitár, ám a másikban gépfegyver.

Az esküvő-, illetve lagzifétisiszták, valamint a húsevők kultuszfilmje, a Bazi nagy görög lagzi (FEM3, 21.00), ami egyrészt minden idők egyik legnagyobb nyereséget termelő filmje, már a bekerülési költségek relációjában, másrészt már mindenki látta. Egy saját hagyományaikat tisztelő, vallásukat megtartó, húst hússal zabáló, zajos, temperamentumos családban nevelkedett kövér, csúnya, szemüveges görög lány egy nap gondol egyet és változtat életmódján, külsején, és hamarosan össze is szed egy rendes, jól nevelt, fehér, keresztény és amerikai fiút, aki még vegetáriánus is. Ennyi a film konfliktusa, minden ebből fakad – lásd a film címét.

A Visszatérés a Paradicsomba (Viasat3, 21.00) egy izgalmas dráma arról, hogy mi van hasis-ügyben Távol-Keleten, mondjuk, Malajziában, illetve, hogy mennyit ér egy ember élete, ha vannak barátai, illetve mennyit, ha nincsenek… Főbb szerepekben Anne Heche, Vera Farmiga, Vince Vaughn, Joaquin Phoenis és David Conrad.

A király beszéde (Filmcafe, 21.00) című 2010-ben készült film egy virtigli Oscar-szivacs ez amúgy, viszont Colin Firth tényleg remek a filmben, megérdemelte érte a szobrot; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is elég nehezen kikezdhető, egy kerekded, sima gömb. Nincs rajta fogás, de simán ki lehet kerülni. (Bővebben)

A Kiképzőtábor (film+, 21.00) az akciófilm-specialista John  McTiernan alkotása, melynek főszereplője Samuel L. Jackson, aki ezúttal egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak, ám a brutális trénernek is nyoma vész. Egy hajdani tanítványa (John Travolta) kezd nyomozni az egyre szövevényesebb ügyben… Örülünk, Vincent?

Ma már igen vicces, ahogyan a még szinte kislány Sandra Bullock küzd az akkor még szintén gyerekcipőben járó, internet nevű “szörnnyel”, a virtualitás mágiájával az 1995-ben készült A hálózat csapdájában-ban (Cool, 21.10)… Hát, múlik az idő.

Sylvester Stallone ma este is furcsa, eltorzult pofákat fog vágni a Daylight – Alagút a halálba (TV2, 21.25) című katasztrófafilmben, de azért -szerepe szerint- kimenekíti a metróalagútban rekedt embereket.

Lesz még ma a Blues Brothers (Viasat6, 22.00) is, ami egy óriási kultfilm, én viszont utálom, mert a seregben annak idején majd’ mindennap meg kellett nézni, mert a stúdiós gyerek egyik kedvence volt (ő kezelte a zártláncú tévét…). (A képen a címszereplők, Dan Aykroyd és John Belushi.)

A romlás virága (Filmcafe, 23.00) a legendás francia új hullám legendás alakjának, Claude Chabrolnak kései filmje. A szabadon fűzött történetben egy gazdag, befolyásos család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Van, aki férje ellenkezése ellenére indulni akar az önkormányzati választáson, miközben valakik röplapokon támadják a család vél/valós zűrös ügyeit. Közben a fiú hazatér Amerikából, és rögtön szerelembe esik mostohatestvérével. Szóval, valami ilyesmi…

A helyzet természetesen rossz, de mégsem reménytelen, hiszen ma este, a tomboló uborkaszezon ellenére is nézhető, sőt olykor igen jó kis filmeket láthatunk – mégha nagy részüket nem először. Steven Soderbergh Ocean’s-trilógiájának harmadik részét (Oceans’s Thirteen – A játszma folytatódik, Cool, 18.45) például az első kettőnél is több sztár (George Clooney, Brad Pitt, Andy Garcia, Al Pacino, Matt Damon és még sokan mások), több lazaság jellemzi – bármikor újra lehet nézni, mivel szórakoztató, mint Las Vegas. Pont úgy és pont annyira. (Bővebben)

A kultikus Mad Max-trilógia negyedik része, a Mad Max – A harag útja (HBO, 20.00) szerintem nem igazán jó film, még akkor sem, ha tudva tudjuk, hogy tarolt az idei Oscar-díj kiosztáson (és még egy sor egyéb gálán). Buta, kétbites sztori, melyben amúgy elsőrangú színészek játszanak kétdimenziós, ostoba karaktereket – de amit a hetvenen túl is vibráló fantáziájú rendező, George Miller látványban, akciókoreográfiában itt végigtolt, az előtt mégis le a kalappal! Ilyen, szinte rokokószerűen burjánzó, gátlástalan erőszak- és látványorgiát eddig nemigen láthattunk filmvásznon, mint itt. Ezért is kapott 7 db. Oscart a film, és ezért mindent látvány- és egyéb technikai kategóriákban. (Bővebben)

A Philadelphia – Az érinthetetlen (Filmcafe, 20.35) című filmnek viszont komoly köze van ahhoz, hogy megszerettem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.

Betekintést nyerhetünk aztán Benjamin Button különös életébe (Viasat3, 21.00) is. A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis ezt a pacákot, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár, rengeteg idő és rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

A Swing (FEM3, 21.00) című, 2014-ben készült magyar filmet nem láttam, mert olyan gyorsan eltűnt a mozikból, hogy mire eljutottam volna odáig, már hűlt helye volt. A forgalmazó leírása szerint három elkeseredett, különböző korú nőt (Ónodi Eszter, Csákányi Eszter és Törőcsik Franciska) egy esős éjszakán egymás mellé sodor az élet, akiket aztán egy kiöregedett dizőz (Törőcsik Mari) felkarol és létrehozza velük élete utolsó nagy művét, a Swing Angels nevű énekes haknizenekart. A lányok az ötvenes évek női trióinak stílusában egy transzvesztita bártulajdonos (Kulka János) és egy hakniszervező menedzser (Mészáros Béla) segítségével körbeturnézzák a Balatont. A zenekarral így vagy úgy, egy újabb lehetőséget kapnak az élettől a továbblépésre. A kérdés, hogyan élnek vele? – Az én kérdésem pedig az, hogy vajon Fazekas Csaba mit volt képes művelni ezekkel a kiváló színészekkel?

A Cadillac Man (Galaxy, 21.00) című komédiában ezalatt Robin Williams adja a címszereplő autókereskedőt, aki fergeteges beszédkészségével maga a szakma gyöngye. Pénzéhes felesége azonban szorosan fogja a lába között, valamint a helyi maffiával sem kellene üzleti viszonyba keverednie, szorult helyzetét azonban tovább  nehezíti, amikor a szalonban megjelenik a csinos, fiatal titkárnőjének féltékeny és haragos férje (Tim Robbins). Régimódi, súlytalan vígjáték ez két jó színész hálás jutalomjátékával.

A Barney és a nők (Film Mánia, 21.00) című, kissé pikírt romantikus komédia viszont elsősorban Paul Giamatti miatt lehet érdekes – Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett. Giamattit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez az első film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. A pasas itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, viszont az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva keményen, annyi szent.

Sergio Leone western-tablója, a Volt egyszer egy Vadnyugat (Duna, 21.10) még nem szerepelt e tévéajánlóban. Szerintem nem is nagyon adta a tévé az elmúlt tíz évben. Én még moziban láttam, asszem annyiszor, ahányszor vetítették. Utolérhetetlen, emblematikus remekmű, állandó hivatkozási alap ikonikus zenével, ma már klasszikus karakterekkel, poénokkal (pl. a csizma!)… Esküszöm, hogy többször eljátszottam már a nyitójelenetet, amikor Harmonika (Charles Bronson – a képen) megérkezik – sajnos, engem soha nem vártak meg.

Mr. Pip (m2, 21.05) története viszont ismét egy fehér folt számomra. Hugh Laurie (anno Dr. House) egy irodalomtanárt alakít ebben az ausztrál-új-zélandi-pápua-új-guineai háborús drámában, amit már csak ezért is érdemes megnézni. Amúgy a történetben ez a fehér pacák az egyedüli fehér Pápua-Új Guinea egyik vad szigetén, aki Dickenst akarja beletölteni az emberevés kultuszát épphogy abbahagyó bennszülöttekbe, miközben a szigetet két oldalról is támadja az ellenség. A főhős egy pápua kislány, aki a fehér tanár és Dickens Szép remények című regénye segítségével próbálja túlélni földje és népe civilizálódását. Nem tudom milyen a film, de a lehetőséget látom benne.

A késő esti első ajánlat Fiúk az életemből (Filmcafe, 22.45) lesz, no, nem az enyémből, hanem egy bizonyos Beverly Donofrio hamvas bakfiskorából. A hölgyet gyerekkönyvszerzőként és esszéistaként is számon tartják az amerikai irodalmi életben, de igazán ismertté saját, meglehetősen problematikus tinédzserkorát elmesélő Fiúk az életemből (Riding in Cars with Boys) című önéletrajzával vált. A belőle készült, hasonló című film neves szereplőgárdával (Drew Barrymore, Brittany Murphy, illetve James Woods, Steve Zahn) kísérli meg visszaadni Donofrio sajátosan fanyar humorú, önkritikus hangú szövegét. Bár néha tényleg vicces dolgok történnek a filmben, ez egy dráma, mely reális, valódi, megélt történetet mesél el.

Ma este megtudhatjuk például, hogy Hogyan lopjunk felhőkarcolót (TV2, 19.00). Nem tudom azt mondani, hogy nem szórakoztam ezen a Robin Hood-felhangokkal operáló szajréfilmen, mely akár egy gyengébb Woody Allen-dolgozat is lehetne. Persze nem az, de Eddie Murphy-t sikerrel tompítja Ben Stiller, a kisember is legyőzi a végén a nagy gonoszt (lásd Dávid vs. Góliát), tehát nyugodtan bokszolhatunk egyet a levegőbe halkan, hogy IGGEN! – de azért a fanfárok maradhatnak a szekrény mélyén. Viszont: Alan Alda, ez a jóságos nagypapa-kinézetű kiváló színész olyan príma rohadék tud lenni, hogy kerek szemmel utáltam és örültem, hogy úgy járt, ahogy. Na.

A háborús filmek műfajában egyedülálló vállalkozásnak számít Clint Eastwoodé, aki két nagyszabású filmeposzban próbálta meg feldolgozni a második világháború egyik legvéresebb csendes-óceáni ütközetét, mely Iwo Jima szigetének elfoglalásáért zajlott. Az egyik film természetesen amerikai szemszögből ábrázolja a híres, emblematikus szoborban is megörökített vérszivattyút, a másik viszont az ellenség, Japán szemszögéből festi meg ugyanazt. Az HBO ma esti, igen érdekes projektjében egymás után látható mindkét verzió, először az amerikai: A dicsőség zászlaja (HBO2, 19.30 – bővebben). Utána rögtön a japán: Levelek Ivo Dzsimáról (HBO2, 21.40).

Eközben a Transzcendens (RTL II, 20.00) című sci-fi nem igazán jó film, bár Stohl András igen kiváló teljesítményt nyújt Johnny Depp hangjaként – viszont azok a morális jellegű kérdések elég rendesen kibomlanak a történetben, melyek a mesterséges intelligencia tárgyában általában felvetődhetnek… (Bővebben)

Sokat elmond a Kéjjel-nappal (Cool, 20.55) című filmről (és az én elmeállapotomról), hogy úgy néztem végig, hogy a leghalványabb kétely sem merült fel bennem afelől, hogy én ezt a filmet már egyszer láttam. Az igazi vicc azonban az, hogy mindkét alkalommal kifejezetten bírtam ezt a habkönnyű baromságot… (Egyszer 7/10, másodjára pedig 8/10) Tom Cruise és Cameron Diaz játszik amúgy ebben a tényleg nagyon könnyed, vicces és szórakoztató akciófilmben. (Bővebben)

A legendás Chess Records történetét meséli el a Cadillac Records – csillogó fekete lemezek (Film Mánia, 21.00), az énekes világsztár Béyoncé Knowles (a képen) produkciója, aminek pl. Muddy Waterst és Chuck Berryt is köszönhetjük. Sok kis sztori, melyek azonban nem igazán állnak össze egyetlen egésszé, és az amúgy igen színes a karakterek sincsenek igazán megrajzolva… A zenék viszont itt is jók és a negyvenes-ötvenes évek fílingje is remekül átjön.

Johnny Depp ma este már másodszor tűnik fel, ezúttal a Charlie és a csokigyárban (Viasat3, 21.00), amely Tim Burton adaptációja Roald Dahl világhírű meséjéből. Csoki, ami a csövön kifér, ezúttal a szoros értelmében, Burton fékezhetetlen vizuális fantáziájával előadva.

Késő estére a Psycho (Duna, 23.00), vagyis “A” thriller, Alfred Hitchcock legendás és megkerülhetetlen professzori székfoglalója jöhet szóba.

Milos Forman egész egyszerűen képtelen rossz filmeket csinálni. A Larry Flynt, a provokátor (AMC, 20.00) című életrajzi filmje Larry Flyntről, a Hustler pornómagazin öntörvényű, szabad és szabados szellemű, minden porcikájában botránykő kitalálójáról szól, címszerepben Woody Harrelsonnal (a képen). Partnere Courtney Love (aka Kurt Cobain özvegye), valamint Edward Norton. Remek, mondhatni, kötelező film, ma estére is.

Azt szoktuk mondani A Tégla (Story4, 21.00) című moziról, hogy ez az a film, amelyik Martin Scorsese leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig egy igen kiváló hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (például Leonardo DiCaprio vagy Jack Nicholson) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve.

Egy napjainkban megtörtént, igen véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el eközben Paul Greengrass Phillips kapitány (Mozi+, 21.00) című filmjében, melynek címszerepében az igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hankset láthatjuk. (Bővebben)

A mai romantikus komédiában Mark Ruffalo fog összejönni Reese Witherspoonnal. Ha igaz volna… (SuperTV2, 21.00), akkor. Ha nem igaz, akkor nem tudom. Romantikus komédia lesz ez, mely a kényszerű együttélés nehézségeiről szól egy nő és egy férfi között. A problematika nagyjából ugyanaz, mint a “létezik-e barátság férfi és nő között?”, csak itt a kezdetekben még barátságról sem lehet szó. Együttélés, kényszerűen. A vége természetesen borítékolható.

Érdekes lehet a mai Steve Jobs-életrajz is, a Jobs – Gondolkozz másképp (Filmcafé, 21.00) ami nem összekeverendő a Fincher-Sorkin-féle “eredeti és hiteles” verzióval. Azért az almalogós kütyük rajongói és/vagy megveszekedett ellendrukkerei, valamint a nagyformátumú emberek életrajza iránt érdeklődő nézők is megnézhetik ezt a filmet, melyben Ashton Kutcher próbálja megjeleníteni a híres-hírhedt számtech-guru legendás karakterét.

A Mátrix – Forradalmak (Viasat3, 21.00) a harmadik része a Mátrix-trilógiának, a végén obligát acid-partyval.

A Túl a fenyvesen (film+2, 21.05) viszont egy nagylélegzetű, generációkon átívelő történetet elmesélő társadalmi tabló Amerika csúnyábbik feléről, Ryan Goslinggal, Eva Mendesszel, valamint Bradley Cooperrel, Ray Liottával és másokkal. (Bővebben)

Az idő múlásával egyre reménytelenebb álláskeresés gyötrelmei köszönnek vissza a Dick és Jane trükkjei (TV2, 21.25) című komédiában, mely Jim Carrey fogyaszthatóbb filmjei közé tartozik. Carrey egy hajdan nagy karrier előtt álló, tehetséges fickót alakít a filmben, aki mégis az utcára kerül – de nem adja fel.

A bíró (Cinemax, 21.40) című film cselekményét olyan motívumok díszítik, mint “lehugyozás”, “hányás”, “leköpés” és “befosás”, mégis régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak (Robert Duvall kontra Robert Downey Jr.), ráadásul mindezt az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve; miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… (Bővebben)

Az Előjáték egy csókhoz (FOX, 23.00) című 1992-es, igen romantikus történet pedig Meg Ryan és Alec Baldwin között zajlik, egy esküvő alkalmával, amikor is az a bizonyos csók nem az összeadandó pár között csattan el.