Mit nézzünk ma a tévében?

A Sils Maria felhői (Film Mánia, 21.00) cím egy magas hegyek között tapasztalható meteorológiai jelenségre utal, amikor a déli, melegebb tavak felől megindul a pára a hűvösebb észak felé, a völgybe, melyen felhőkígyóként kúszik végig, mintegy körbefonva az égbe szökő hegyek lábait. Maloja kígyójának is hívják a jelenséget, film is készült róla 1924-ben, melynek részletét e film is felhasználja egy fontos jelenetben. A hagyomány szerint, ha Maloja kígyója megjelenik, akkor rossz időre lehet számítani – ez a borongós érzet határozza meg e különös szépségű, érzékeny történet hangulatát, de a cselekményét is. Juliette Binoche (a képen Kristen Stewarttal) kereste meg a film ötletével Olivier Assayast, a neves francia -édesanyja révén magyar származású- művészfilmest, hogy készítse el a középkorú színésznő önvallomását a színészetről, a szereppel, a szöveggel, az egyre gyarapodó évek okozta nyomokkal, a médiával, valamint a fiatal, a mai médiát készségszinten kezelő riválisokkal való, egyre reménytelenebb küzdelemről. (Bővebben)

Ugyanekkor viszont, A tűz martaléka (Paramount Channel, 21.00) című drámában Audrey (Halle Berry) marad egyedül két pici gyerekével, egy tragikus közjátéknak köszönhetően. Egyetlen segítsége elhunyt férjének hajdani gyerekkori barátja, a jelenleg masszív heroinfüggő Jerry (Benicio Del Toro). A filmet rendező Susanne Bier eddigi tevékenysége biztosíték arra, hogy bár nem ússzuk meg könnyek nélkül, túl mélyre azonban mégsem süppedünk az érzelgősség feneketlen mocsarába.

Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig az ábra azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész is (olykor), igen jó forgatókönyvíró és rendező is. A Tolvajok városa (film+, 21.00) például egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma Boston “nyóckeréről”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről. (Bővebben)

De Szólhattok a köpcösnek (Story4, 21.00) is, amiben Chili, a miami(i) gengszter (John Travolta) hollywoodi kirándulásának leszünk szemtanúi, amikor fejébe veszi, hogy ő inkább filmsztár lenne. hajdani tettestársai azonban ezt másképp gondolják. Travolta mellett valódi sztárok egész sorát (Gene Hackmantől Danny DeVitóig) láthatjuk ebben a ’95-ben készült habkönnyű komédiában, melyet Elmore Leonard írt, zenéjét pedig John Lurie szerezte.

Az 50 évesen is dögös Sophie Marceau egyedül neveli két apától származó három gyermekét, ám A boldogság sosem jár egyedül (Duna, 21.40) és belép a képbe az igazi Ő, aki viszont léha, bohém, iszik, nőzik és éjszakánként egy jazzklubban zongorázik. Nem lesz azonban semmi dráma, csupán egy habkönnyűnél is könnyedebb romkom: (Bővebben)

Sokak által keresett, kutatott unikum Gábor Pál Hosszú vágta (Duna, 23.35) című háborús drámája. A második világháború végnapjaiban egy amerikai bombázót lelőnek a magyar légtérben, ám a pilóta még idejében ki tud ugrani a gépből és a hortobágyi pusztán ér földet. A sebesült, magyarul egy szót sem tudó katonát helyi pásztorok találják meg, akik elrejtik és meggyógyítják – közben a pilóta barátságba keveredik Mikivel, a kis bojtárral, akivel felgyógyulva sebeiből megpróbál átszökni a jugoszláv partizánokhoz. A film külön érdekessége, hogy az amerikai pilóta szerepében John Savage, a Hair Bukowskija látható, Mensáros László, Bánsági Ildikó, Bács Ferenc vagy az akkoriban elmaradhatatlan Djoko Rosić társaságában. A kisfiú szerepét is kvázi világsztár, Kelly Reno játssza, akit akkoriban igen népszerű Fekete Villám-történetek főszerepéből ismerhettek a nézők. A lovak, pontosabban egy ló fontos szerephez jut -értelemszerűen- ebben a filmben is.

Jackie Chan (a képen középen) öregszik. Ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez is adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (film+2, 21.05) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan, melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

A Kiképzőtábor (film+, 21.15) az akciófilm-specialista John  McTiernan alkotása, melynek főszereplője Samuel L. Jackson, aki ezúttal egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak, ám a brutális trénernek is nyoma vész. Egy hajdani tanítványa (John Travolta) kezd nyomozni az egyre szövevényesebb ügyben… Örülünk, Vincent?

Később megnézhetünk egy remek, csavaros cselekményű és immár klasszikussá vált második világháborús kémfilmet, a Tű a szénakazalbant (Galaxy, 22.00) is. Írója Ken Follett, zeneszerzője Rózsa Miklós, főszereplője pedig Donald Sutherland. A cím arra utal, hogy nagyjából olyan könnyű megtalálni egy Angliában tevékenykedő, angolul tökéletesen beszélő náci kémet, mint egy tűt a szénakazalban. Talán ezért is Tű a kódneve az illetőnek… Aztán szerintem mára ennyi is.

Jaj, egy nagyon romantikus történettel indítjuk a naptári tavaszt. A Ház a tónál (Story4, 21.00) című filmet képtelenség logikai alapon nézni, hát még értelmezni. Bár az is igaz, hogy logikailag még senki nem lett szerelmes… A különböző szabadon lengedező cselekményszálakat (konfliktusok a sztárépítész apával? spenótos tésztás csaj? stb.) azért talán el kellett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont szép, de Keanu Reeves egy picit püffedt, a ház pedig átlátszó (lásd a képen).

A remekük kasztingolt szereplőgárda (Joaquin Phoenix, Mark Wahlberg) ellenére, A bűn állomásai (Paramount Channel, 21.00) egyáltalán nem az a tipikus hollywoodi tucatfilm. Leginkább talán arról szól a történet, hogy ha valaki egy alapvetően bűnöző életmódba szocializálódott családba születik, akkor onnan mennyire nehéz az ún. tisztességes, törvénytisztelő életet választani. Tovább gazdagítja James Gray annak idején Cannes-ban Arany Pálmára is jelölt filmjét az, hogy a tárgyául szolgáló család “bűnös életvitele” nem csak egyfajta sztereotipikus stigmaként, hanem alapos(nak tűnő), szinte szociografikus igényű háttértanulmányként jelenik meg. Emellett azonban a film meg tud maradni izgalmas, sőt néha érzelmes kriminek is.

Jack Kerouac kultikus regénye, mert ha létezik olyan, hogy ‘kultikus regény’, akkor az Úton mindenképpen az; szóval, minden utazó, csavargó, stoppos, linkóci pernahajder, partiállat és jazzrajongó konstans Bibliája megfilmesíthetetlen. Ebből a szempontból Walter Salles próbálkozása (micsoda filmográfia!) kifejezetten tisztes vállalkozásnak tűnik, de azért legyen egyértelmű, ez az Úton (Film Mánia, 21.00) sem az igazi. (Bővebben)

A pénzvilág bűnös üzelmeiről maga Gordon Gecko (Michael Douglas), a tőzsdék feneketlen étvágyú csúcsragadozója tanítja meg a tutit a tátott szájú civileknek, Oliver Stone 1987-es, ám még messze nem elavult Tőzsdecápák (SuperTV2, 22.00) című mozijában.

Ridley Scott Fekete eső (Paramount Channel, 23.20) című filmje viszont egy klasszikus, régi vágású, izgalmas akció-krimi, melyben két tökös New York-i zsaru (Michael Douglas itt is, valamint Andy Garcia) egy éttermi leszámolás ügylében nyomozva egészen Japánig jut, ahol a magával a yakuzával kerül szembe.

Jó ma magyarnak lenni Hollywoodban, még azoknak is, akik csupán mások tehetségének napsugaraiban sütkéreznek. Ritkán ér el magyar film, de egyáltalán magyar ember olyan világsikert, mint a Saul fia és alkotói. Tiszta szívből gratulálok nekik! Az Oscart azonban átadták, nézzünk előre, mi az, ami ma vár ránk, otthon, itthon, a magyar valóságban.

Nézhetjük például Az árulót (AMC, 19.00), egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

Ami itthon van, az legtöbbünk számára Kész cirkusz (Filmcafe, 21.00). Például Dyga Zsombor második egész estés filmjében, egy mindössze 74 percnyi őrületben egy igen ritka Continental típusú írógép tulajdonjoga felett folyik az ügymenet, ami a címbeli állapotot eredményezi. Udvaros Dorottya, Schmied Zoltán, Csuja Imre, Scherer Pepe, Welker Gábor és Elek Feri nyomják a pedált tövig ebben a rövid, ám igen szórakoztató filmalkotásban. (Bővebben)

Az élet rögös oldal nyílik meg a Kényszerleszállás (FEM3, 21.00) című filmben is, amiből igen sokszor az alkoholizmus kínál egyfajta kiutat. Sajnos, legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy ez a kiút valójában zsákutca, amikor már szétcsaptuk a fejünket a tűzfalon. Majdnem kiváló film ez, melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholgondokkal küzdő pilótát, aki… – lásd a film címét. (Bővebben)

Műfajában kalandfilm A vadon foglyai (Cool, 21.10), mely még kissé “túlrajzolt” fordulatai ellenére is elég érdekes ahhoz, hogy megnézzük. Egy gazdag, kissé már bogaras milliomos (Sir Anthony Hopkins) repülőgép-balesetet szenved valahol a végtelen, alaszkai vadon felett. Egyetlen társa van csupán a bajban, a szerencsétlenség másik túlélője (Alec Baldwin), aki viszont alig titkoltan a szeretője az öreg ifjú, csinos feleségének. A társ tehát ezúttal vetélytárs inkább, sőt…

A Lődd le! (PRO4, 22.00) egy 1971-es, nem kifejezetten vérbeli western, melyben Gregory Peck alakítja azt a börtönből frissen szabadult rablót, aki hajdani tettestársa nyomába ered, hogy megbosszulja azért, mert az átengedte őt a rendőröknek. A sors azonban kegyetlen: a volt tettestárs ma köztiszteletnek örvendő polgár (ahogy az már csak szokott lenni), és az “ügyintézést” tovább nehezíti egy hatéves, cserfes “hátizsák” is. Nem lövöm le a poént.

Az ötödik elemet (SuperTV2, 22.00) is megnézhetjük, nagyjából hetvenkilencedszerre. Mesefilm ez is, sci-fi is Bruce Willis és Luc Besson (no, és Gary Oldman) alkotása, de ezekben a műfajokban az egyik legjobb, leglazább és legszemtelenebb, vitán felül.

A Larry Flint, a provokátor (Filmcafe, 22.30) Milos Forman életrajzi filmje Larry Flintről, a Hustler pornómagazin kitalálójáról. Címszerepben Woody Harrelson, partnere Courtney Love (aka Kurt Cobain özvegye), valamint Edward Norton (lásd a képen, Woody Harrelsonnal). Remek, mondhatni, kötelező film.

Folytatódik az Oscar-hétvége, élő közvetítés eredeti hanggal is (!) a Dunán, 00.20-tól. Tudom, hogy vannak, akik kollektív, pezsgős virrasztással készülnek… Meglátjuk. Még délután indul A Gyűrűk ura – A Gyűrű szövetsége (RTL II, 17.40), ami anno 4 db.-ot gyűjtött be az arany szoborból, elsőssorban látványkategóriákban. Én nagy rajongója voltam az alap-trilógiának, de azért már én is unom rettenetesen Frodót, Gollamot és a többi bájos figurát.

Ang Lee mézédes vegetáriánus-propagandája, a Pi élete (FEM3, 18.25) is négy Oscart ért 2013-ban, ettől azonban még nem lett jó film – én legalábbis nem szerettem: bővebben.

A Kapcsolatban (Cool, 19.05) ezalatt Jodie Fosterrel tölthetjük az estét, aki most egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

Az Álljon meg a nászmenet! (Duna, 20.10) című atombiztos romantikus komédiában eközben Julia Roberts veszi igencsak zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

A bombák földje (film+, 21.00) viszont megint egy Oscar-szivacs, méghozzá egy egész vitrinnyi szoborral. Kathryn Bigelow sokszor láthatott filmje izomból moralizál, még akkor is, ha hősei mereven elzárkóznak minden moralizálástól. A film a háborúcsinálást afféle drogként mutatja meg, a profi katonákat pedig drogosként. (Bővebben)

Gus Van Sant Good Will Huntingja (Film Mánia, 21.00) is nyerő darab volt és nyilván az még ma is. Oscar-díj járt Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Géza remek szinkronja csak hozzáadni tudott!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak és Ben Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el.

Majdnem a 2012 legjobb romantikus komédiája lett (nálam) ez a Bradley Cooperrel, Jennifer Lawrence-szel (neki itt jött egy Oscar!), Robert de Niróval és sokan másokkal hódító Napos oldal (FEM3, 21.00), ha nincs az a végkifejlete, ami. Félreértés ne essék, azzal sincs különösebb baj, azon kívül, hogy közhelyes, a happy ending pedig amúgy is kötelező műfaji kellék. Szerintem azonban úgy fityeg a film végén ez a (pici spoiler) táncverseny+satöbbi, mint bicikliző majmon a bohócsipka.Ennél én többet képzeltem az eleje és a közepe alapján… (Bővebben)

Minden romantikus lelkületű személyi testőr, valaminta néhai Whitney Houston összes rajongójának kedvenc filmje a Több mint testőr (RTL Klub, 21.00) című nagyívű szerelmi románc, melyben a híres énekesnő (akit Whitney alakít, egyébként meglepően hitelesen) egy romantikus lelkületű testőrt (Kevin Costner) kénytelen maga mellé venni, az egyre elszemtelenedő rajongók távoltartását megakadályozandó. A nő és a férfi kényszerű együttléte azonban, úgymond, hamarosan túlnő a hagyományos munkakapcsolaton. And áááááááááiáááááiááááj…. (Ami csak jelölést kapott…)

A Nők (TV2, 21.00) című vígjátékot nem láttam. Ahogy nézem, nők nevetnek benne saját magukon, hiszen írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler, és még sokan mások) is nők – és a forgalmazó ajánlója is ezt mondja. 🙂

Rengeteg film foglalkozik a kérlelhetetlen haldoklás rettenetes, ám mégis kegyelmi állapotával, legkézenfekvőbb itt A bakancslista, Rob Reiner filmjének említése, hiszen Tessa (Dakota Fanning), a Most jó (m2, 21.05) című igen könnyes angol dráma a leukémiában szenvedő, 16 éves főhőse szintén egyfajta bakancslista alapján próbálja megszervezni hátralévő, szinte a két kezén megszámlálható mennyiségű napjait. (Bővebben)

A Szemekbe zárt titkok (Duna, 22.05) is komoly feltűnést keltett annak idején, hiszen milyen film lehet az, amelyik tulajdonképpen vita nélkül elhozta 2010-ben a nagy esélyesnek tartott Fehér szalag elől a Legjobb Idegennyelvű Filmnek járó Oscar-díjat? Nos, ilyen,mint ez az évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, de mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet. (Bővebben) (A képen Ricardo Darín a főszerepben.)

A király összes embere (ATV, 22.20) tulajdonképpen “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg”, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó, emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (bár most is nyomja fullba’), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.

Elegáns befejezése lehet a mai napnak a Szigorúan bizalmas (film+, 23.30) című mozi is, mely óriási sztárparádéval (Kim Basingertől, aki a legjobb női mellékszereplő Oscarját kapta ezért az alakításért ’98-ban, Kevin Spacey-n és Russell Crowe-n át Guy Pearce-ig) kápráztat. Egy igazi, amolyan Raymond Chandleres krimiről van szó (írója James Ellroy), erős film noiros felhangokkal, sok izgalommal és csavaros cselekménnyel, valamint menő öltönyökkel, benga nagy, ötvenes évekbeli amerikai autókkal és a kaliforniai tél vakító napsugaraival. Műfajában hibátlan, tulajdonképpen tökéletes film.

Mivel a hétvége Oscar-lázban telik, rengeteg ún. “nagyfilm” kerül adásba, sok régi Oscar-szivacs, melyeket mindig jó megnézni, viszont amiket még azok is láttak, akik amúgy nem nézték volna meg. Ilyen például a Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatar (TV2, 19.00), mellyel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A film, amúgy szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint az augusztus 20-i tűzijáték. Mesefilm. (Bővebben)

Natalie Portman is Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (FEM3, 21.00) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját, Darren Aronofsky Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)

Az afgán származású Khaled Hosseini, gyaníthatóan valóban önéletrajzi ihletésű, nagy sikerű regénye szolgáltatja a Papírsárkányok (Paramount Channel, 21.00) alapját, mely azonban ízig-vérig hollywoodi alkotás, jobbára a szó jó értelmében (a képen jelenet a filmből). Marc Forster elbűvölő filmje ugyan végül nem nyert semmit, de ettől még szép film. (Bővebben)

Ridley Scott szandálos, duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (Viasat3, 21.00) viszont konkrétan egy masszív Oscar-szivacs (5 darabot gyűjtött be a szoborból), mely csöpög a vértől. Jó hosszú, jó látványos film amúgy, agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás… Effélék.

A Mel Gibson, René Russo és Gary Sinise által főszerepelt Váltságdíj (Viasat6, 21.00) ugyan nem nyert semmit (bár Mel kapott egy Golden Globe-jelölést), viszont egy morális szempontból igen érdekes és korántsem egyszerű problémát vet fel. Gibson egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Paul Haggis Elah völgyében (Film Mánia, 21.00) című darabjában a csillagsávos lobogóhoz és az országalapító atyák szelleméhez végletesen hű apa (Tommy Lee Jones – ezért jelölve volt Oscarra) jár utána állítólag kötelességteljesítés közben eltűnt fia ügyének, de közben -míg a rejtélyek száma egyre nő- élete addigi irányát gyökeresen megkérdőjelező dolgokra derül fény. A film egyszerre izgalmas thriller és elgondolkoztató dráma. (Ha nem láttuk volna a minap…)

A 88 perc (Filmcafé, 21.00) című thrillerben az Al Pacino által alakított pszichiáternek van 88 perce, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve.

A Miért éppen Minnesota? (film+2, 21.20) viszont romantikus komédia. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel én is öregszem, ezért szerettem…

Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy miközben a kollégák nem tudtak elszakadni attól, hogy valamiféle heroikus pózban fessenek tablót a huszadik század nagy bűnözőiről, ő úgy tudott beférkőzni a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy az Aki legyőzte Al Caponét (Duna, 21.55) című filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos szopógolyó. A jellegéből fakadóan kissé valóban propagandaízű, jó kisfiús sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza. (Oscart azonban Sir Sean Connery kapott egy mellékszerepért.)

A Sommersby (RTL+, 22.25) egy 1993-as, szép, széles, romantikus dráma, amiben az erőszakos Sommersby (Richard Gere) egy nap elmegy a háborúba, felesége (Jodie Foster) otthon végre megnyugszik, és békésen pihegve várja vissza brutál férjét – aki azonban a háború alatt más emberré lett. 🙂

A Tégla (RTL Klub, 22.40) című moziról legtöbbször azt mondjuk, hogy ez az a film, amelyik Martin Scorsese leggyengébb filmje, mégis ezért kapta meg az általa már régóta áhított és sokak szerint neki azért bőven kijáró Oscar-díjat (és még 3 másikat). Persze, nyilvánvaló, hogy messze nem rossz film ez, csupán arról van szó, hogy remake. Nem eredeti mű, másolat, utánzat, vagy mondjuk azt finomabban, hogy adaptáció, mégpedig egy hongkongi krimi-trilógia, a Szigorúan piszkos ügyek (első részének) amerikanizált változata, jónéhány gigasztárral (Leonardo DiCaprio, Jack Nicholson, Matt Damon, stb.) és Scorsese irdatlan szakmai rutinjával elővezetve.

Sokak szerint igen kiváló kémfilm a Suszter, szabó, baka, kém (Cool, 23.20), a műfaj alapvető szakértőjének, John Le Carrénak regényének adaptációja (sok-sok jelölés). Ennyiből talán tudni is illik, hogy egy realisztikus (és nem “James Bondikus“) kémtörténet vár a vállalkozókra, sok jó színésszel (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és még sokan mások). (Bővebben)

Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű (Paramount Channel, 23.40) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. (Ez a film csak jelöléseket kapott.) A vicc kedvéért, íme a ’69-es film meglehetősen alapos trailere. Érdekes lesz majd utána összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének alkalmas snittjeivel. Coenék filmjéről: (bővebben itt)

Na, ezt a mai estét sem tesszük ki az ablakba. Denzel Washington ugyan megint Időzavarban (Story4, 21.00) van, egy floridai kisváros seriffjeként, ez a film azonban nem egy sorozat következő darabja, hanem ugyanaz a film, ami majd minden héten lemegy. Ettől azért még egy tisztességes, becsületes, tisztesen középszerű, de azért még bőven nézhető krimi ez, csak… Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek.

Grimm testvérek ismert Piroska és a farkas című meséjének és a Farkasember kultúrkörökön át ívelő legendájának furcsa szintézise A lány és a farkas (Cool, 21.10) című tinihorror, mely azért így ebben a konstellációban inkább az Alkonyat-sorozat kedvelőinek nyújt nedves és borzongató élményeket ma estére. Gótikusan sötét romantika, bombasztikusan látványos vizualitással. Amanda Seyfried (a képen) a címszerepben, Gary Oldman fenyegető árnyával a háttérben.

Tim Burton, bár tagadhatatlanul markáns, egyedi világot teremtő művésze a pop-kulturális mennyországnak, azért volt néhány ballépése is. A 2001-es A majmok bolygója (TV2, 21.20) is ilyen. Hosszú, unalmas, lélektelen és előtte egyszer már jól meg is lett csinálva. Ettől függetlenül Mark Wahlberg rajongóit nyilván nem lehet eltántorítani a képernyőktől. (Bővebben)

Ne ijedjünk meg, hogy A bíró (Cinemax, 20.00) című film cselekményét olyan motívumok díszítik, mint “lehugyozás”, “hányás”, “leköpés” és “befosás”, mégis régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak (Robert Duvall kontra Robert Downey Jr.), ráadásul mindezt az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve; miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… (Bővebben)

Akinek viszont nincs ehhez a csatornához hozzáférése, az -hozzám hasonlóan- nézi a szokásos, csütörtöki sorozatpenzumot (Castle, majd Volt egyszer két Németország), vagy éppen valami értelmesebb dologgal próbálja elütni az estét. Mondjuk, megnézi a Megölni egy papot (Duna, 22.40) című történelmi drámát, melyet egy valós történet, a lengyel Jerzy Popieluszko atya 1984-ben történt tragikus meggyilkolása ihletett. Agnieszka Holland 1988-ban még nem is készíthette el ezt a filmet hazájában, ezért a film amerikai-francia koprodukcióban valósult meg, méghozzá igen érdekes szereposztásban. Az egészen más jellegű filmekben megismert Christopher Lambert adja a kitartóan és harcosan Szolidaritás-párti atyát (a képen jelenet a filmből), akit a Jaruzelski-vezette katonai “junta” titkosrendőrsége végzett ki, hosszas üldöztetés és meghurcolás után. (A további főbb szerepekben Ed Harrist, Tim Rothot, Pete Postletwhaite-et, Timothy Spallt, illetve David Suchet-et láthatjuk.) Az atyát halála után nem véletlenül avatta őt Vatikán boldoggá, története mélyen megrendítő, emberi, egyben felemelő, egyben igen aktuális is, ha figyelembe vesszük, ma, Lengyelországban éppen azt a Walesát kezdi támadni a jelenlegi rendszer ügynökvádakkal, aki a filmben bemutatott Popieluszko atya fő harcostársa volt a kommunista diktatúra idején.

Az előző két napon tapasztalt, meglepően bőséges felhozatal után a mai már a normális -szegényes- felé konvergál. Sylvester Stallone egy alkoholista zsarut játszik a D-Toxban (Viasat3, 21.00), aki rehabra megy problémáját orvosolandó. A világvégi intézmény hamarosan -hóvihar és rejtélyes gyilkosságok miatt- rémálom színhelye lesz. Közhelyes, de ha nem figyelünk nagyon oda, akkor egy izgalmas thriller lesz ez.

Hasonló műfaj az Ember tervez (FOX, 21.55) is, melyben két, ma  már igen tehetős hajdani egyetemi haver (Josh Brolin és Alessandro Nivola) fut össze az éjszakában, és italok társaságában elevenítik fel hajdani közös emlékeiket. Egy csinos lány (Reese Whiterspoon) csapódik a két yuppiehoz, s ahogy az történni szokott, az egyikükkel tölti az éjszakát. Reggel azonban a lány azt állítja, hogy a férfi megerőszakolta, és feljelentéssel fenyegeti. A pasas kétségbeesve hívja fel haverját, aki ott volt, amikor a lány megjelent…

A Hibátlanok (Galaxy, 22.00) című moziban Robert De Niro játssza Walt Koontz-ot, az ex-biztonsági őrt. Magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen viseli a szomszédban élő transzvesztiták néha valóban elképesztő viselkedését: oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógytornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a Philip Seymour Hoffman (a képen Robert De Niróval) által zseniálisan alakított Rusty lesz. (Bővebben)

Végül Joel Schumacher igen durva 8 milliméter (AMC, 22.40) című thrillerjében (ez egy ilyen nap) Nicolas Cage egy vidéki magánhekust játszik, aki egy nap olyan megbízást kap, hogy derítse ki, vajon ki az a lány, aki egy páncélszekrényben talált 8 milliméteres filmtekercsen brutális kínzások közepette látszódik. Szado-mazo, eltitkolt vágyak és még titkosabb bűnök a társadalom felső köreiben.

A hajdan híres Fojtogatók nevű zenekar Nincsenek hősök többé című slágere, vagyis inkább e slágert tartalmazó lemez borítója járt az eszemben, miközben néztem ezt a Piszkos pénz (HBO2, 20.15) című mozit. A borítóképen egy gyönyörű, égővörös rózsacsokor közepében egy randa patkány terpeszkedett, valahogy úgy, ahogy e film (ritka szövetű) cselekményének vezérfonalát amolyan búvópatakként jelképező kiskutya is csücsült abban a külvárosi kukában, ahol Tom Hardy, vagyis az általa alakított karakter (Bob Saginowski) megtalálta. (Bővebben)

Viszont nem láttam, de még csak nem is hallottam David Hare írta/rendezte 2011-es angol drámáról, a Nyolcadik oldalról (Paramount Channel, 21.00), pedig az még Golden Globe-ra is volt jelölve. Pedig kitűnő a szereposztás: Bill Nighy alakít egy veterán MI5-ügynököt, akire hirtelen elhunyt volt főnöke és barátja (Michel Gambon) egy aktát hagy, mely tartalmával az egész angol titkosszolgálat létét veszélyezteti. Közben összejön egy csinos politikai aktivistával (Rachel Weisz), de az ügynök, feladva szinte a szakma összes szabályát, megpróbálja megakadályozni az összeomlást. Ralph Fiennes is szerepel a stáblistán, nyilván fontos szerepben tűnik majd fel… Az imdb szerint a film a XXI. századi kémszolgálatok morális felelősségére keres válaszokat. (A képen Rachel Weisz és Bill Nighy.)

Sir Richard Attenborough a tőle megszokott, nagyszabású, szélesen hömpölygő romantikus stílben meséli el a 18 éves Ernest Hemingway (Chris O’Donnell) első világháborús kalandjait, melyek alaposan meghatározták későbbi írói és emberi mentalitását, hitvallását. A Szerelemben, háborúban (Story4, 21.00) cselekménye azért picit hajaz az angol betegére, hiszen az ifjú Ernie egy kórházban, egy odaadó nővér (Sandra Bullock) gyengéd kezei között lábadozik éppen gránáttámadás okozta sebesüléséből…

Sajnos, nagyon rossz film azonban A rítus (film+, 21.15), annak ellenére, hogy a főszerepben pl. Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Ilyen ördögűzős hülyeség lesz. (Bővebben)

A Mocsok (Paramount Channel, 23.15), talán nem meglepetésre, egy velejéig mocskos zsaru (James McAvoy), aki mindent, mégpedig a szó szoros értelmében mindent megtesz előléptetése érdekében. Egyáltalán nem átlagos, a közönséget kissé talán még meg is osztó, sajátos, furcsa hangulatú, kultfilm-gyanús alkotásról van szó…