Mit nézzünk ma a tévében?

Például, egy Rejtélyes manhattani haláleset (Film4, 20.00) hozhatja lázba a nézőt ma este. Woody Allen egyik régebbi filmjében, kvázi krimiben, Woody és akkori neje, Diane Keaton mellett Anjelica Hustont és Alan Aldát is láthatjuk. Rengeteget fecsegnek a filmben, Woody szokása szerint hozza a neurotikus, kétbalkezes, brooklyni slemilt… Én azt bírom Woody filmjeiben, hogy ezek tényleg többször nézős mozik, mert mindig elő tud bújni valahonnan valami rejtett poén, vicces beszólás, akármi… 

Diane Keatont nézhetjük picit később az Öt emelet boldogságban (Duna, 20.30) is, Morgan Freeman társaságában (lásd a képen). Egy idős művészházaspár együtt eltöltött negyven évének, illetve ezen időszak helyszínének -egy ötödik emeleti brooklyni lakásnak- történetét meséli el ez a film.Volt nekünk már olyan, hogy Két emelet boldogság. Nosztalgikus (és kissé propagandisztikus) közérzet-jelentés volt ez azokból az átkos hatvanas évekből, melynek cselekményét nagyjából egy beköltözés jelentette az új lakásba, új lakóközösségbe (!), Angyalföldön, a Lehel út – Aba utca sarkán. Ehhez képest ez egy édesbús szeretetmozi. 

A Lost című tévésorozattal, vagy a Cloverfield című reality szörnyshow-val komoly nevet szerző JJ Abrams scifije, a Super 8 (Paramount Network, 21.00) kvázi ET 2., cukiságokkal 😀, gyerekekkel (pl. Elle Fanning), ahogyan azt a nagy könyvben megírta Játékhegyi Pista bácsi. (Bővebben)

A cannes-i nagydíjas Szerelem (m5, 21.05) című szerelmesfilm Déry Tibor fájdalmasan igaz története, melyet Makk Károly remek rendezése mellett Tóth János operatőrzseni, Törőcsik Mari, valamint Darvas Lili és Darvas Iván ihletett alkotómunkája tesz megismételhetetlenné. Örök darab, a világ egyik legszebb filmje. (Bővebben)

Mai ajánlatom Az igenember (AMC, 21.00), bár ez is inkább azoknak való, akik még el tudják viselni (a képen látható) Jim Carrey-t (nekem általában igen nehezemre esik). Jim itt most nagyon depressziós, ám haverjai elcipelik egy guruhoz, aki olyan hatással lesz rá, hogy az eddigi “nem”-ek helyett ezentúl mindenre “igent” mond. Ez aztán sok-sok vicces szituációt fog eredményezni. Messze nem agyatlan film ez, már az “üzenetére” nézve: ezért is ajánlom… Meg azért, hogy ma ne mondjak csütörtököt.

Könnyed, látványos popkulturális vacak a Sin City: Ölni tudnál érte (Filmcafe, 21.00), ami a képregény-guru Frank Miller és Robert Rodriguez közös projektjének második része, mely tartja annak relatív színvonalát: szerintem még mindig ez ‘A’ képregényfilm. A sztorit hagyjuk, de a látvány, a már-már öniróniának ható stílusos hitelesség és olyan bombasztikus szövegek, mint: “…a beton simogatta meg az arcomat, amire nyálas csókot nyomtam…”, vagy hogyan – na szóval. A fal adja a másikat.

Én mindig jól szórakozom A trópusi vihar (Paramount Network, 21.00) című mozin is, hiába nyomja fullba’ a kretént benne Ben Stiller és Robert Downey Jr. (lásd a képen): ami találat, az találat. Persze, a röhögéshez valamennyire nem árt tisztában lenni az akciófilmek tipikus kliséivel…

Az elkerülhetetlen elmúlás biztos tudatának érzelmes, helyenként tán kissé érzelgős lenyomata a spanyol katalán Isabel Coixet anno (2003-ban) szép feltűnést keltő drámája, Az élet nélkülem (Duna, 21.30). A lassú, lírai áramlású történet egy 23 éves, halálos beteg lány (Sarah Polley) kétségbeesett utolsó kísérletét meséli el egy normális, emberhez méltó élet elérésére.

Klasszikus alapanyagból, Dosztojevszkij kafkai rémálmából építkezik A hasonmás (m5, 21.00), amit Fjodor Mihajlovics A hasonmás című regényében írt meg. A Submarine-nel ismertté vált angol Richard Ayoade merész, de korántsem az újdonság erejével ható adaptációjában Dosztojevszkij meghasadt személyiségű kishivatalnoka a jól ismert filmes utópiák (Modern idők, 1984, Brazil, stb.) bizonytalan idejű kliséi között jelenik meg. Az a világ, amelyben Simon James (Jesse Eisenberg – a képen) élni és dolgozni kényszerül, látszólag nyomasztó – azonban Ayoade-nak láthatóan fogalma sincs arról, milyen az, amikor egy rendszer valóban nyomaszt. (Bővebben)

Viszont egészen biztosan happy az endje a Szerelem a végzeten (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiának. Kate Beckinsale a partnere ez alkalommal a kisfiúsan sármos John Cusacknak. Mit is mondjak még erről filmről? Talán, hogy vigyázzunk nagyon a kesztyűnkre? (Bővebben)

Viszonylag friss darab Ben Affleck 2016-os dolgozata, Az éjszaka törvénye (Viasat3, 21.00)… Szép tiszta, romantikus maffiózó-sztori ez, mely Geyza barátunktól (ez Affleck hivatalos harmadik neve!) megszokottan, Boston bűnös éjszakájába kalauzolja el a nézőt. Az idő ezúttal a múlt század húszas évei, tehát a maffia arany-, és a szeszcsempészet virágkora. A főszereplő fiatalember (akit természetesen Ben Affleck alakít), a rendőrfőnök fiacskájaként kerül bele a a bűnbe, hogy aztán hamarosan a város legnagyobb piacsempészévé váljon, erőszakosságának, eszének és kapcsolatainak hála. A töretlenül felfelé (avagy lefelé, nézőpont kérdése) ívelő pályát azonban hirtelen egy szerelem akasztja meg…

Az Apja lányában (Filmcafe, 21.00) Ben Affleck a cím apa része, egy munkájának élő, abban sikeres, ám a családi életben nem igazán otthonos pasas, aki az anya tragikus halála után egyedül marad egyre cseperedő lányával (Raquel Castro) és a vele járó, beláthatatlan méretű problémahalmazzal (lásd a képen). Hazaköltözik vidéken élő apjához (még egy problémagóc), és lassan beletemeti magát a kilátástalanságba, amikor a helyi videotékában találkozik egy lánnyal (Liv Tyler). Rendezte Kevin Smith videotéka-szakértő, fényképezte Zsigmond Vilmos operatőr-szakértő – ez a párosítás azért önmagában is elég izgi (a film 2004-es).

Egy rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg ma este (is) Az éjszaka urai (Film Mánia, 21.00) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -itt a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Nincs ok örömre. Persze, igen erős film a Kiadatás (Viasat6, 21.00), egy igencsak “valóságszagú” filmdráma a WTC-tornyok lebombázása utáni meglehetősen paranoid amerikai állapotokról, melynek tisztességes, ám ekkor szerencsétlenségükre arab származású amerikai állampolgárok voltak elszenvedői a tragédiát követő években. Természetesen van “üzenete” a filmnek, hiszen a film oktat, nevel és tanít, ugyebár, ahogyan azt már Sztálin elvtárs is kitűnően meglátta azokban az átkos időkben. Sok jó színészt láthatunk a történetben, mellékszerepben például az Oscar-szobor gyűjtőként is ismert Meryl Streep is feltűnik, Jake Gyllenhaal (lásd a képen) és Reese Whiterspoon főszereplése mellett.

Bár a tananyag céljaival -általában- nehéz vitatkozni, a módszer, a metódus annyira naiv és didaktikus, hogy a tartalom valószínűleg így sohasem, vagy csak igen-igen nehezen jut el a tanulókhoz – jelen esetben a nézőkhöz. Az tiszta sor, hogy olyan régimódi értékek, mint a költészet csodája ma már igen nehezen találja meg az utat a kor népéhez, azonban ezt nem hiszem, hogy úgy kéne tálalni, mint azt Sara Colangelo filmjének, A tanítónőnek (m2, 21.10) címszereplője (Maggie Gyllenhaal) teszi. Főleg, hogy a történet alapmegállapítása sem igaz teljesen, hiszen a költészet köszöni szépen, él és virul ma is, legfeljebb nem abban a formában és időmértékekben, amit az egyetemen tanítanak (lásd pl. slam poetry, rap). Diplomás pedagógusként még azt is hozzátenném, hogy semmiképpen nem tudom elfogadni azt a tanári attitűdöt, mely csak saját, speciális értékrendszerében képes elképzelni a tanítványok fejlesztését, megfejelve azt kudarcos, meghiúsult személyes ambíciók tehetséges tanítványokon keresztüli erőszakos keresztülverésével, illetve annak kísérletével. E történetben pedig pont ezt látjuk. Szerencsétlen továbbá az is, hogy a tehetséges kisdiák szerepét egy 5 éves kisfiúra osztotta az író/rendező. Nyilván a gyerekszáj és gyerekelme képes olyan random szóhalmazok spontán összeállítására, melybe egy, a téma iránt fogékony felnőtt (a gyerekénél már jóval fixáltabb, fáradtabb agytekervényeivel) esetleg egy leendő zseni által költött komoly verset érezhet bele, de az egyáltalán nem életszerű, hogy ez valóban olyan komoly irodalmi teljesítmény lehet, ami előtt meghajlik a teljes amerikai irodalom (ahogyan azt ebben a filmben látjuk). Főleg, hogy a filmben hallott “versek” annyira nem is acélosak… Lehetett volna ez a film Jarmusch tündéri Patersonjának ikerdarabja is, azonban e fentiek miatt, de banális és logikátlan cselekményszövése és jellegtelen vizualitása miatt sem lett az.

De sebaj, mert eldönthetjük azt is, hogy Zsaru vagy csirkefogó (Duna, 21.15) Jean-Paul Belmondo (magyar hangja Sztankay István) Georges Lautner 1979-es filmjében. Láttuk anno ezt a filmet moziban, láttuk egy csomószor tévében és ma sem fog csalódást okozni.

Később tehetünk még egy kirándulást az ókorba is. A sas (Film+, 21.40) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet a félig magyar származású Kevin Macdonald forgatta, nagy részben nálunk, magyar színészekkel és magyar stábbal. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?

A bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurított annak idején Buz Luhrmann, aki A nagy Gatsby (Sony Max, 20.55), elején olyan partit rendez, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos a későbbiekben, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, a film szép lassan belesimul a hollywoodi mainstream decens unalmába. (Bővebben)

Első blikkre amolyan szomorkásan romantikus, vidéki angol történetnek tűnik a Penelope Fitzgerald 1978-ban megjelent regényéből készült Könyvesbolt a tengerparton (Duna, 22.05). Valódi mélysége, ereje a végkifejletben jut érvényre, melyet a könyv premierje óta eltelt negyven év tapasztalatai csak tovább mélyítenek – immár az írónő szándékaitól függetlenül, de az ő gondolatait mégis alátámasztva. A könyvet ugyan nem olvastam, de úgy érzem, Isabel Coixet adaptációja hitelesnek tekinthető. Az eredeti történethez valószínűleg nem tett hozzá semmit, amiből pedig a néző a saját korára, saját társadalmi és kulturális közegére asszociálhat, az csakis a film és az eredeti regény hitelességét és érvényességét támasztja alá. (Bővebben) (A képen Bill Nighy a film egyik fontos szerepében.)

Imponáló, de legalábbis sok tekintetben címlapgyanús szereposztást virít Az ételművész (RTL II, 23.30) című romantikus gasztro-komédia. Bradley Cooper egy (két) Michelin-csillagos séf, kiköpött Gordon Ramsey, egy nagyképű, fellengzős, kiállhatatlan fráter, aki saját éttermét nyitná éppen, amivel végre megszerezhetné azt a bizonyos harmadik csillagot. A film azonban romantikus, tehát valahol bujkál egy nő, aki szívén vezet az út a boldogsághoz (meg ahhoz a bizonyos csillaghoz), ehhez azonban a főszereplő sztárszakácsnak gyökeresen meg kell változnia. Siena Miller, Alicia Vikander, Emma Thompson, Uma Thurman, illetve Omar Sy, Daniel Brühl, Matthew Rhys, illetve még sokan mások, pontosabban, az általuk alakított figurák lesznek ebben segítségére, vagy éppen tesznek ellene.

“Jönnek a csehszlovákok!” – mondhatnánk Szepesi Gyuri bácsival, ha ’69-et írnánk, alig több mint egy évvel ’68 dicstelen augusztusa után, több okból is kiérezhető félelemmel hangunkban. Ma már azonban csak szlovákok jönnek, vagy csehek, mint az utóbbiak például ma este is. Jan Sverák filmje, a Kolja (Duna, 20.35) 1997-ben elnyerte a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó Golden Gloeb-ot és ugyanezért az Oscar-díjat is, teljesen megérdemelten – mondhatjuk anélkül, hogy utánanéznénk, milyen filmek voltak a versenytársak. A film szinte túlcsordul attól a barátságos, joviális, pozitív életszemlélettől, a toleranciától és a feltétlen humánumtól, melyből oly kevés szorul manapság (és tán már akkoriban is) az emberekbe. A magának való, nőcsábász agglegény (Zdenek Sverák, a rendező apja adja – a képen az öreg) és az itt, Közép-Európában igencsak érthetően abszurd körülmények között hozzá kerülő orosz kisfiú története a világ egyik legkedvesebb, legszerethetőbb, legtermészetesebb és leg-magától-értetődőbb filmjében mesélődik el, a folyamatos mosolygásba néha apró könnycseppeket csempészve – miközben a háttérben lezajlik a (cseh) rendszerváltás.

Szerintem baromi érdekes lesz a Holt földeken (Film Mánia, 21.00) is, ami egy maori akciófilm. Egy kőbalta-egyszerűségű, ám éppen ezért nagyon erős és kemény bosszú-történetet mesél el a film, autentikus szereplőkkel, autentikus környezetben és autentikus előadásban. Az új-zélandi rögbiválogatott rajongóinak kötelező. Ka mate, ka mate! ka ora! ka ora!
Ka mate! ka mate! ka ora! ka ora!
Tēnei te tangata pūhuruhuru
Nāna nei i tiki mai whakawhiti te rā
Ā, upane! ka upane!
Ā, upane, ka upane, whiti te ra!

Érdekes, amúgy igen ritkán látható film lehet ma estére a Sortűz egy fekete bivalyért (m5, 21.05). A Gion Nándor regényéből készült film egyfajta karcos társadalmi kaleidoszkóp a második világháború traumáját feledni próbáló vidéki magyar valóságról, amikor a “lángszavú párt” még nem tudott beleavatkozni az életbe. A főbb szerepeket Kállai Ferenc, Bujtor István és mások mellett olyan nemzetközi hangzású (akkoriban világhírű) nevek alakítják, mint Jean-Louis Trintignant vagy Jean Rochefort, ami elsősorban a film rendezőjének, az annak idején Franciaországba disszidált Szabó Lászlónak köszönhető. Szabó pályája kvázi egy EKG-görbét ír le, színésze volt például Godardnak, Polanskinak, Rohmernek, de Jancsónak vagy Gyarmathy Líviának is, ám rendezett gyakorlatilag nézhetetlen filmet is – ez a mai nem feltétlenül lesz az.

Lesz a Ponyvaregény (Moziverzum, 21.00) is. Örülünk, Vincent?

Cseh filmmel kezdtem, cseh filmmel zárom a ma esti ajánlómat. Az Amerikai levelek (Duna, 22.25) című filmet még nem láttam, a híres cseh zeneszerző, Antonín Dvorák életrajza, ahogy nézem… Nyert egy csomó díjat.

Hogy mi rejlik egy gyilkos agyában, az nyilván kiderül az Egy gyilkos agya (Film Mánia, 21.00) című 2004-es akció-krimiből. Amúgy a sztori ötletes: a profilalkotós, pszichologizálós krimiklisé ötvöződik Renny Harlin filmjében a jó öreg Agatha mama Tiz kicsi néger indián című történetének motívumaival, Val Kilmer és Christian Slater főszereplésével.

Láttuk már a Tony Scott-Denzel Washington művek remek thrillerjét, a Deja Vut (Film+, 21.00), még akkor is, ha esetleg mégsem. Ettől függetlenül, ez egy izgalmas, fordulatos, feszült film némi fantasztikummal, a Robban vagy nem robban?-dramaturgiájú mozik közül. Persze, hogy a végén nem robban, de addig azért lerágjuk a körmünk…

A legendás Jég veled! (Viasat3, 21.00) című sport-komédia később, megtörtént esetet feldolgozva, a jamaicai bob-válogatott felkészülését és dicsőséges szereplését meséli el. Annak idején alapos feltűnést keltettek a trópusi szigetországból érkező, ébenfekete sportolók ebben a szó szerint jeges, téli sportban, s bár nem nyertek semmit az 1988-as Calgary Téli Olimpián, mégis világhírt és óriási szimpátiát arattak – ahogyan a róluk készült film is. (A képen az egyik igen kúl jamaicai sporttárs, Doug E. Doug)

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége a Nyolc tanú (Viasat3, 21.00) című film. Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, és ennek az akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja. A neves színészi gárdával azonban már nem igazán tud mit kezdeni – a szabadjára engedett színészek irtózatos ripacskodást rendeznek. Ráadásul ahogyan tisztul a kép, lassan a film is egyre mélyebbre süllyed a középszerbe. Kár érte… Megtekintésre azért mégis érdemes.

A filmtörténeti cseh új hullám utáni nemzedék kiváló alakja Jan Sverák, akinek Sötétkék égbolt (Duna, 21.35) című filmje a második világháború idején játszódik. A történet -Sverákéknál nem először- a papa, Zdenek Sverák tollából kel életre: két cseh pilóta a főszereplő (a képen Krystof Hádek és Ondrej Vetchý), akik -ahogyan az már ezekben a cseh történetekben szokásos- kalandos fordulatok után ugyanabba a csinos angol lányba lesznek szerelmesek. Nem láttam még ezt a filmet, de látva Sverákék egyéb filmjeit, csalódni biztosan nem fogunk ebben sem.