Mit nézzünk ma a tévében?

John Sturges A hét mesterlövész (film+, 18.30) című westernje adja meg a mai, kissé szplínesnek ígérkező estéhez a kezdőlövést. E kiváló mozi úgy lett a műfaj egyik legnagyobb klasszikusa, hogy tulajdonképpen egy rendhagyó alkotásról beszélünk. Analizálja és összegzi az ekkora már kifáradó, jellegzetesen amerikai western műfaját, egyben meg is előlegezi annak megújhodását. A film mai napig is hat, működik, izgalmas és szórakoztató.

Régi történet A vasálarcos (RTL II, 19.00) is, bár ezúttal egy relatíve új filmen.Leonardo diCaprio a gonosz király jó ikertestvére, akit ezért a gonosz király úgy büntet, hogy vasálarcot forrasztat az arcára. Viszont mindenki egyért, ám abban mindenki egyetért, hogy Athos (John Malkovich), Porthos (Gérard Depardieu), Aramis (Jeremy Irons), no és D’Artagnan (Gabriel Byrne) kikardozza az igazságot.

A nyolcvanas-kilencvenes években magának akkor még meghökkentően pikáns alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a neves, és a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrolforgatókönyvéből készítette el 2002-ben A hűtlen (m2, 21.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A neves film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz. Talán ma estére jó lesz…

Francis Ford Coppola viszonylag ismeretlen, ennek megfelelően is kissé alulértékelt filmje Az esőcsináló (Duna, 21.10), mely tulajdonképpen Dávid és Góliát bibliai történetének tárgyalótermi drámába forgatott parafrázisa. A mozi a műfaj legnagyobb specialistájának, John Grishamnek regényéből készült: szegény család, kontra nagy, gonosz, fukar biztosítótársaság. Parádés a szereposztás: Matt Damon, Danny De Vito(ők láthatók a képen), Mickey Rourke, Claire Danes, Jon Voight és még sokan mások. (Bővebben)

Steven Spielberg monstre Philip K. Dick-adaptációja, a Különvélemény (TV2, 21.55) részleteiben igen alaposnak mondható munka. Ahogyan a jövőbeni világ megjelenik, a kütyük, a mindennapi élet mozzanatai (a személyre hangolt köztéri reklámok, a tömegközlekedés, stb.), a történetben felvetett etikai probléma kibontása túlmutat egy szimpla blockbuster keretein, ezek miatt mindenképpen érdemes megnézni e filmet. A kék-domináns, homályosra, túlvilágítottra effektelt képi világ viszont engem rendkívüli módon idegesít.

Friss, lendületes, csavaros és pontos film az Egy veszedelmes elme vallomása(Paramount Channel, 22.10), nem kell bedőlni a kissé izének tűnő első 20-25 percnek! Közel sem arról van szó, hogy egy újabb Amerikai Pite-klónt nézünk… A történet Charles Hirsch Barris életét meséli el, aki írt popszámokat, volt sikeres tévés producer, emellett felelősnek tartja magát az amerikai kultúra agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért is. Ezen felül pedig, állítólag a CIA állítólagos parancsára, meggyilkolt harminchárom embert. Figuráját a kitűnő Sam Rockwell kelti életre, de mellette egy sor hírességet is láthatunk kisebb-nagyobb, sőt, saját maguk szerepében is.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten igénylem, hogy olykor olyat lássak a képernyőn, ami nem a megszokott, unalmas konzumlátványt jelenti. Azt viszont már kissé unom, hogy e feladatra szinte kizárólag az amúgy zseniális David Lynch valamelyik filme tűnik a legalkalmasabbnak. Még akkor is elegem van, ha a Mulholland Drive-ról (Galaxy, 22.10) soha nem mondhatjuk azt, hogy biztosan értjük minden egyes mozzanatát… Aki azt mondja, hogy érti, az vagy hazudik, vagy elmekórtani eset. Én azért könnyen lehet, hogy nekiveselkedek 47-jére is… 3:)

A mai 40-et, 50-et taposók -legalábbis egy bizonyos réteg- számára a Városbújócska(m3, 23.25) egy igen fontos öndefiníciós pont. Ebben a filmben van az egyik leggyönyörűbb házibuli-etűd, ami valaha filmvásznon feltűnt, és amit annyian átéltünk oly sokszor a valóságban is. A kamera lassan úszik a padlótól pár centire egy belvárosi lakás zegzugos szobáin, folyosóin, mellékhelyiségein keresztül. Hajnal van. Szétgurult üvegek, széjjeldőlt bulizók, a cigifüst vízszintbe rétegződött. A kamera lassan lebeg. A Jenő a Kiadóból azt énekli: Romolj meg. Ostromolj meg. Most romolj meg. Még minden oly reményteli… 1985-öt írunk. János és Tamás.

Vacsorára Sült zöld paradicsom (Galaxy, 18.00) lesz, melyről csak megközelítőleg vannak fogalmaim, mi lehet. Nyilván egy savanykás, ám a sütéstől némi édeskés-kesernyés felhangokkal is bíró, ám alapvetően könnyű étel, egy pikáns fogás valami keményebb, súlyosabb, durvább dolog elé. A sok-sok díjra jelölt étel film két nagyszerű színésznő (Kathy Bates és Jessica Tandy) jutalomjátéka magányról és barátságról, az emberi kapcsolatok furcsaságáról, kedvességről és effélékről.

Azonban a nem sokkal később kezdődő Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (TV2, 19.00) még messze nem az a főétel, ami várunk. A film, persze nézhető, főleg azoknak, akik a gonosz bankokat, a kapzsi bankárokat (lásd: Quaestor-ügy károsultjai, svájci hitelek árfolyamcsapdájába esett polgárok, és a többiek) okolják saját pénzügyi szerencsétlenségeik miatt, hiszen Josh Kovács (Ben Stiller) sztoriját élvezettel fogják látni/hallgatni. A New York-i kisembert azért rúgták ki, mert személyesen kérte számon egy dúsgazdag tőzsdecápán saját, és ismerősei eltőzsdézett vagyonkáját. Kovács úr azonban bosszút áll, és felbérli a város legjobb betörőjét, hogy az ő segítségével vegyék vissza azt, ami nekik jár. A modern Robin Hood-szerű történetben Stiller partnerei Eddie Murphy, Casey Affleck, Alan Alda és Matthew Broderick.

Ugyanekkor a Showtime-ban (Viasat3, 19.00) is Eddie Murphyt láthatjuk, akit ezúttal Robert De Niróval hoztak össze egy filmbe annak producerei. Abszolút nézhető krimi-vígjáték amúgy ez is, De Niro nyomozó pofákat vág, Eddie nyomozó pedig pofázik és bénázik, miközben egy oktondi tévéstáb műsort készít veszélyes munkájukról.

Roman Polanski ma műfajához képest meglepően korán kezdődő Szellemíró (AMC, 19.35) című thrillerje már egy keményebb darab, azonban még messze nem az, amire a fentebb említett “előételnél” utaltam. A sztori amúgy egy tehetséges íróról (Ewan McGregor) szól, aki más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: az ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) életrajzát kell megírnia, idejekorán, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

A méltán agyondíjazott Tigris és sárkányt (Filmcafe, 20.05) szerintem már mindenki látta, akinek kellett, de mégis mindenki meg fogja nézni (akinek kell). Repülő, emberfeletti képességű hősök, szélesen áradó érzelmek, földöntúli gonoszok. Ezzel a filmmel Ang Lee egyszer és mindenkorra lefordította, emészthető formába öntötte, egyben (némelyek szerint) le is butította a balga Nyugat számára a wuxiát. A Nyugat azonban jóízűen befalta az egész mesét, az elejétől a végéig.

A Szerelmes Shakespeare (Duna, 21.10) címéből kiolvasható az egész film: egy kosztümös, romantikus komédia a szerelmes, és ekkor még csak közepesen híres drámaíróról. Nincs benne semmilyen ördöglakat, nincs titok, nincs rejtély… Rengeteg sztár (címszerepben Joseph Fiennes) egy rengeteg Oscar- és egyéb díjjal jutalmazott közepes filmben.

A Bábel (Galaxy, 22.10) viszont véleményem szerint az eddigi huszonegyedik század egyik legfontosabb filmje – tehát ez a mai főfogás. A mexikói Alejandro González Inárritu költői, katartikus erejű kaleidoszkópja az emberek közötti kapcsolatokról, illetve inkább annak hiányáról szól. Négy országban, négy nyelven zajlik a filmbéli, bábeli a zűrzavar, ami nem más, mint maga, az ÉLET. Komoly, nehéz, összetett és igen felkavaró alkotás ez, melyben nagy sztárokat (pl. Cate Blanchett és Brad Pitt) láthatunk példamutató művészi alázattal jelen lenni tökéletesen civil szereplőkkel, jelentéktelenségükben is fontos szerepekben. Ijesztően aktuális élmény lesz. (Lásd a képet)

Picit később lesznek Vad orchideák (Filmcafe, 22.25) is, egy annak idején -1990-ben- merésznek számító erotikus-romantikus történet formájában, melyben -az ekkor még hamvas és ifjú-Mickey Rourke hivatott képviselni azt a férfias vonzerőt, aminek hatására a hölgyek pulzusa felgyorsul, vérnyomásuk megemelkedik, ajkaik kiszáradnak. A férfiak ezalatt Jacqueline Bisset és Carré Otis (vagy Miki Harley&Davidsonjának látványával, muhahaha) látványával vigasztalódhatnak…

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (Cool, 22.55) hőse (=antihőse: John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

Repetázhatunk vagy pótolhatunk a “másodlagos frissességű”, ám olykor egészen jó minőségű kínálatból. A Négy esküvő, egy temetés (Story4, 21.00) például egy ezerszer látott, de szerintem akárhányszor nézhető, atombiztos romantikus komédia, Andie MacDowell-el és Hugh Granttel, plusz Kristin Scott Thomasszal, mely nem szól másról, mint a címben olvasható öt darab eseményről. (Vagy mégsem?)

Aztán itt van az Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik (Viasat3, 21.00) Steven Soderbergh nagyon laza, nagyon nagystílű Las Vegas-i szélhámos-filmje, iszonyat sok sztárral a fő- és mellékszerepekben. Nem nagy film, de legalább annak szórakoztató:bővebben.

A Nehéz idők (film+2, 21.05) ennél lényegesen keményebb löket, hiszen általa az Öböl-szindróma (illetve, általában a háborús trauma) témájában áshatunk igen mélyre. Főszerepben itt is egy igazi mai színészikon: Christian Bale. (Bővebben)

A Star Trek (TV2, 21.25) ugyan csak egy sci-fi, melyben azonban J.J. Abrams, a Lost kreátora egy legendás tévésorozatot élesztett újjá egy valóban látványos mozifilmben. Szép gesztus, hogy Leonard Nimoyt is láthatjuk a filmben Dr. Spockként, a hajdani sorozat jellegzetes szereplőjeként, ahogy fiatalkori önmagát (Zachary Quinto) látja el megszívlelendő, bölcs tanácsokkal. (Bővebben)

A Gyönyörű lányok (Paramount Channel, 21.40) körül azon fiúk gondolatai forognak, akik mintegy tíz évvel érettségi (diploma, stb.) után összegyűlve merengenek régi emlékeken (ahelyett, hogy újakat teremtenének…). Matt Dillon, Noah Emmerich, Timothy Hutton kontra Rosie O’Donnell, Uma Thurman, Natalie Portman, Mira Sorvino, Annabeth Gish, stb. (A képen néhányan közülük.)

A Mocsokváros utcáin (Galaxy, 22.00) címe kissé átverős, hiszen valami mély,földközeli bűndrámára gondolnánk, valójában azonban ez egy -ha off-offhollywoodiasanis- meglepően valóságszagú, de mégis érzelmes hajléktalan-, illetve apa-fiú-dráma a nagyváros pereméről, valahonnan Amerikából. Apa nagy írónak hiszi magát, de a fia lesz azzá. E film legnagyobb erénye, hogy újra jó színésznek látjuk benne Robert De Nirót, ma a történet azonban nem annyira kemény, mint talán lennie kellene; mint amennyire szentimentális. Nem fáj, pedig fájnia kellene…

Később, a Zuhanás (SuperTV2, 22.35) című Sidney Pollack-filmben, a Harrison Ford által alakított rendőr felesége lezuhan egy repülővel, ám közben kiderül az is, hogy a mellette ülő férfi nem egyszerűen egy közömbös utastárs volt. A rendőr megkeresi a férfi feleségét (Kristin Scott Thomas) és együtt próbálják kideríteni azt, amit egyikőjük sem szeretne igazán megtudni. Süppedős melodráma, akinek ma este effélére van szüksége.

Kirándulhatunk azonban Thaiföldre is, ahol egy Börtönpalotában (FOX, 22.40) tölthetünk el 100 igen kemény, feszült percet. Ide kerül ugyanis bizonyos félreértések fatális sorozatából fakadóan a két jómódú amerikai lány (Kate Beckinsale és Claire Danes), s ahonnan vajmi kevés reményük van a kiszabadulásra. A csajok semmit nem értenek, mi zajlik körülöttük, eközben a smasszeroktól a rabokig mindenki gyűlölettel tekint a két elkényeztetett farangra. Helyzetük kilátástalan, de legalább reménytelen…

Ma is nézhetetlenül kései időpontra száműzve kerül adásba a Testvérek (Cool, 23.20), ami egy remake, viszont ennek ellenére egészen jó kis mozi. Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből Jim Sheridan készített egy azzal azonos minőségű, csak az eredetiségét tekintve másodlagos jellegű alkotást. A sztori egyszerű a felszínen, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam…

Atya-gatya. Ha nincs az Egek ura (Paramount Channel, 21.10)… Látszólag egy átlagos és tán kissé unalmasnak is tűnő romantikus filmet látunk az első kockákból, George “Miszter Szexis Ősz Halánték” Clooney pöpec öltönyben sármőrködik, ide-odarepked az Államokban, miközben női szívek facsarognak utána. Arra azért tán felkaphatjuk a fejünket, hogy miért utazgathat ő gyakorlatilag soron kívül, első osztályon: az a foglalkozása ugyanis a Clooney által alakított figurának, Ryannak, hogy kirúgja a kirúgásra ítélt munkavállalókat a munkahelyükről. Gazdasági válság idején hiányszakma a munkaügyi hóhér… (Bővebben)

Picit később, Az autóversenyző (Duna, 21.50) című 1968-as francia filmben egy másik híres-hírhedt sármőr próbálja megmenteni a mai estét az unalomtól. Jean-Paul Belmondo -a címszerepben és a képen– ez alkalommal egy negatív versenyzői karriert mutat be, hogy hogyan válhat egy ígéretes tehetségből egy buta hiba árán bűnöző. A sors vicces kedvének köszönhetően Belmondo fia, Paul Belmondo tényleg autóversenyző lett a valóságban, ráadásul nem is rossz. Bűnözői karrierről szerencsére nem tudni…

Azt hiszem, azért igen sokat elmond a Ford Fairlane kalandjai (AMC, 22.50) című egzakt legendáról, hogy a legtöbben csak arra emlékszünk belőle, ahogyan Nagy Ferószinkronizálta volt a címszereplő rock&roll-detektívként aposztrofált karaktert. A film valójában pocsék. Remélem, nem szinkronizálták újra…

Most, hogy elkezdődött az új tanév, nem árt talán szólni egy a fiatal, jóképű, férfi nemű tanerőket fenyegető, eléggé nem alábecsülhető veszélyforrásról. Vad vágyak (Filmcafe, 23.15) hajtják például egy bizonyos végzős gimnazista osztály szőke bombázóját az egyik tanár (Matt Dillon) irányába, aki természetesen, a tanári etikának megfelelően, ellenáll a kísértésnek. A kielégítetlen, vad vágy azonban nem lankad, sőt bosszúvággyá változik és a tanár hamarosan egy ördögien kitervelt szexuális erőszaktétel-sorozat kellős közepében találja magát – elkövetőként. SOSE járjunk koszos kocsival, ha jóképű tanárok vagyunk…

A mai, igen harmatos felhozatal mellett bőven nyílik alkalom, hogy beajánljak egy új, magyar tévéfilmsorozat első részét. Nem, nem lettem Andy Vajna elvtelen szekértolója, egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a sorozat alkotóit érdemesnek tartom a figyelemre. Papp Gábor Zsigmond, akinek nevét eddig inkább különféle, igen nagy sikerű dokumentumfilmekből (Magyar Retro, Budapest Retro, Balaton Retro, Kémek a porfészekben 1-2., stb.) ismerhetjük, ezúttal fikciós történetbe kezdett. A Ketten Párizs ellen (Duna, 20.30) a két világháború között népszerű író, Vaszary Gábor önéletrajzi elemekben bővelkedő regényén alapul; és ahogyan a cím is sugallja, két, francia nyelvtudással egyáltalán nem rendelkező, ám kellően felelőtlen és kellően kalandvágyó pesti srác történetét meséli el Párizsban, a fény és a szerelem városában, avagy, ahogy sokan tartották akkoriban, a szabad szellem “Bakonyában”. Aktuális felhangokkal is bíró küldetés ez, ugyebár. A főszerepekben két, eddig nem igazán ismert fiatalt (Sándor Pétert és Zsombor Barnát – a képen) láthatunk, kisebb szerepekben viszont olyan, régen látott színészek mellett, mint pl. Pécsi Ildikó vagy Kecskés Karina, a legendás Pintér Béla Társulat jellegzetes arcait, Enyedi Évát, Thuróczy Szabolcsot, Quitt Lacit (Bélát természetesen nem!) köszönthetjük. A film képi világáért Kardos Sándor, míg a zenéjéért Darvas Ferenc, tehát két avatott, sokat próbált szakember felel. Remélem sem ők, sem az egész produkció nem kelt csalódást és könnyed, vidám percekkel örvendezteti meg a vállalkozó kedvű nézőket.

Van mára még aztán a Rókavadászat (AMC, 20.20), mely szintén igencsak valóságszagú történet (élesek a párhuzamok Radovan Karadžić ismert sztorijával). Ennek ellenére, néhol mégis vicces újságírós-kalandfilm lesz ez, egy igen jó Richard Gerével (hétfőn volt 66), Terrence Howarddal és Jesse Eisenberggel.

A Telitalálat (Paramount Channel, 21.40) egy igazi régimódi, karakter-csereberés szajréfilm-vígjáték, melyről talán elég annyit mondani, hogy két főszereplője Roger Moore és Michael Caine, akik két elvetemült gazembert alakítanak, akik viszont meglepően hasonlítanak két dúsgazdag tudósra, akik találmányukat egy nagy zsák pénzre és néhány brutális méretű gyémántra cserélték.

Késő estére választhatjuk még Joel Schumacher igen durva 8 milliméter (AMC, 23.05) című thrillerjét is, melyben Nicolas Cage egy vidéki magánhekust játszik, aki egy nap olyan megbízást kap, hogy derítse ki, vajon ki az a lány, aki egy páncélszekrényben talált 8 milliméteres filmtekercsen brutális kínzások közepette látszódik. Szado-mazo, eltitkolt vágyak és még titkosabb bűnök a társadalom felső köreiben.

Ez már az ősz, hiába tűnik úgy, hogy még nyár van. Kegyetlenül indul az iskola, a munka, a városban moccanni sem lehet. No, de Álljon meg a nászmenet! (Story4, 21.00) Ebben az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts igencsak zokon veszi, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítőhadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

A gengszterrap vitán felül leghitelesebb sztárja volt Tupac Shakur, már csak azért is, mert pontosan olyan körülmények között gyilkolták meg 1996-ban, mint amilyeneket szövegeiben leírt előtte. Nem volt “hangember”. A Bűnös szándék (AMC, 21.00) című, igen sötét krimiben játszotta egyik utolsó filmszerepét, a korrupt, rendőrségileg lefoglalt kokaint saját zsebre áruló zsarut, aki társával (James Belushi, aki a világ legismertebb albán származású filmsztárja) egyre mélyebbre süllyed a bűn örvénylő mocsarába.

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége A nyolc tanú (SuperTV2, 21.00) című film.Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, aminek akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban nem tud mit kezdeni (ami irtózatos ripacskodást eredményez). Ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül süllyed bele a középszerbe. Kár érte.

Igen fontos mozi viszont a virtuális világ és a drogok egymással szorosan egybefonódó problematikájához talán először autentikusan közelítő Strange Days – A halál napja (Paramount Channel, 21.40) című Kathryn Bigelow-film, mely méltán vált az x-generációként ismert korosztály, valamint a techno-, acid rave- és gamerszubkultúra programadó, kultikus alkotásává. Hogy miért is lett ez így, az megtekinthető ma. (A képenRalph Fiennes a főszerepben.)

Szőke András és Badár Sándor, a két szentesi hóhányó az Európa kemping (m3, 22.05) című 1992-es barkács-börleszkkel került be a magyar köztudatba, ám ekkor már az amatőrfilmes színtér “sztárjai” voltak. Felelőtlen ökörködésük ma ismét eljut az erre vevő, érzékeny és nyitott elmékhez. A történet a gömbről szól, ami lehet bármi, főleg, hogy az idegen kémek köztünk járnak.

Naptárilag az utolsó nap, valójában azonban ez már nem számít. A rettenet elkezdődött. Stanley Kubrick sajnos már nem készíthette el a maga variációját a mesterséges értelem kontra ember egészen biztosan eljövendő (sokak szerint már be is következett), igen bonyolult erkölcsi, etikai és filozófiai kérdéseket is felvető problematikájáról, így azt Steven Spielberg forgatta le, a maga “mesés” modorában. Az A.I. – Mesterséges értelem (FEM3, 21.00) végül is nem lett rossz film, de Kubrick verziójára azért sokkal jobban kíváncsi lettem volna… (A képen jelenet a filmből)

Arnold Kopelson producer jó “lóra” tett, amikor erőltette egy barázdált arcú, szemlátomást szúrós modorú fazon rendőrbírói szerepkörben való szerepeltetését, hiszenA szökevény 2. (film+, 21.00) majdnem olyan jó kis darab lett a maga műfajában, mint amilyen az első rész volt, mely Oscar-díjat eredményezett Tommy Lee Jonesnak. Ismét ő alakítja Samuel Gerard rendőrbírót, akinek megint sokat kell futnia egy szökevény bűnöző (Wesley Snipes) után – aki természetesen ezúttal is ártatlan, és ezt hamarosan Gerard rendőrbíró is megérti. Az igazi hajsza azonban csak ekkor kezdődik, és nagyon messzire, nagyon magasra fog vezetni… Oscar bácsi aztán erre a filmre már nem gyütt, de azért szó sincs arról, hogy ez egy rossz film lenne: egy igazi, hamisítatlan, régimódi akció-krimit láthatunk, remek tempóban.

Egy másik, szintén életre-halálra szóló szökést mesél el a Szökés Sobiborból (film+2, 21.05), mely az, amit e háborús történet címe sugall: egy lehetetlennek tetsző szökés történetét meséli el a nácik egyik titkos haláltáborából, a lengyelországi Sobiborból.

Sylvester Stallone és Christian Slater is ütőképes párost alkotnak a mai estén. Az előbbi egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik fiatal, ambiciózus zsaru. A Fejlövés (Cool, 21.10) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

A Veszett a világ (Paramount Channel, 23.50) David Lynch legkommerszebb, ám Cannes-ban azért anno Arany Pálmát nyert filmje, egyben szerintem a filmtörténet egyik legviccesebb romantikus-szerelmes filmje – ezúttal ma, nézhetetlenül kései időpontban.

Az idei nyár utolsó vasárnap estéjét akár Pittné Jolikával is tölthetjük, hiszen a film+ két filmet is szentel a sokgyermekes anyukának. Angelina Jolie először a Salt ügynök(film+, 19.00) címszerepében tűnik fel (lásd a képen), melyben bizony Phillip Noyce rendező meghajtja a hölgyet, mint paraszt a köszörűkövet (természetesen “művészi” értelemben). Ez önmagában még nem baj, az viszont talán igen, hogy közben a sztorit is sikerült úgy megcsavarnia, hogy a végén már talán ő maga sem hiszi el a végét. És én akkor hogyan? Afféle kémes-üldözős-akció ez a film amúgy, Jack Bauer modorában.

Jolie egy baleset következtében lebénult szuperzsaru (Denzel Washington) tehetséges tanítványát játssza A csontember (film+, 21.00) című, másik ma esti izgalmas, borzongató thrillerben, akit mestere a kórházi ágyból irányítva fogatja el az őrült sorozatgyilkost.

Ridley Scott 2010-es Robin Hoodjának (TV2, 19.00) címszerepében Russell Crowe-t láthatjuk, Cate Blanchett, Max von Sdyow, William Hurt és még egy csomó más jó színész mellett. Megvan a hossza is (nettó 148 perc) a filmnek ahhoz, hogy ne legyen elkapkodva a sherwoodi erdő legendás igazságosztójának története, viszont semmi bűbáj, semmi romantika nincs ebben a verzióban, ellenben sötét, komor pátosz, az igen.

Egy viccesebb alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral,Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

A Szemtől szemben (RTL+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

A Támadás a Fehér Ház ellen (Cool, 21.00) pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák (ezen sosem fogok napirendre térni, miért pont dél-koreaiak?!) támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista.

Ennél azért mindenképpen több a Vadászat a Vörös Októberre (Duna, 21.25). Az 1990-ben készült, feszült és klausztrofób akciófilm még a hajdani hidegháború farvizén úszott be a köztudatba. Egy szovjet atomtengeralattjáró litván parancsnoka (Sir Sean Connery) disszidálni akar járművével az USA-ba. (Utánanézni: disszidálás, a Szovjetunió tagköztársaságai, valamint a Szovjetunió létrejötte) A kétségbeesett manővert azonban az amerikai hírszerzés támadásnak minősíti, miközben az oroszok is vissza szeretnék kaparintani tengeralattjárójukat. Elnézve a ma történéseit, egyáltalában nem vagyok biztos abban, hogy ez egy lefutott történet…

Az Ügyféllista (Story4, 21.25) viszont egy teljesen más természetű, ám akár szintén igen aktuális, reális, amúgy a valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban, mikor a sorozatos balszerencse, balesetek, effélék folytán egyszerre kicsúszik a talaj alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll, hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…

A Hatásvadászok (m3, 22.55) Szurdi Miklós 1983-as szatírája, mely a színházi kulisszák mögött olykor kialakuló kaotikus állapotokat tárja fel a nagyérdemű közönség számára. Egy vidéki színházba érkezik a nagybeteg nagy író, abban a hiszemben, hogy betiltott (utánanézni: Aczél György, cenzúra, betiltás) nagy művét állítják színpadra a művészek, holott csupán a tömeg- és pártigényeknek megfelelő tinglitanglival bohóckodnak. Eszenyi, Udvaros, valamint akik már nincsenek köztünk: Szakácsi, Végvári, Gera, valamint a “nagy író” szerepében Linka György.

Ha van ‘mesterszonett’, akkor van mesterkrimi is. Sidney Lumet és Alan Smithee Hol az igazság? (Duna, 23.40) című 1990-es, nem véletlenül fekete-fehér -amúgy szégyenletesen alulértékelt- krimije szerintem ilyen, hiszen az “öreg, tapasztalt zsaru lelő egy nyilvánvalóan bűnös dílert, azonban mégis a zsarut helyezik vád alá”-kliséből az alkotók kihoznak mindent, amit lehet, pontosan, tanítani valóan.

Kathryn Bigelow, amellett, hogy a Hurt Lockerrel Oscart nyert, valamint hogy a Titanicos-Avataros James Cameron exe, arról is híres, hogy nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A mai Holtpont (RTL II, 19.40) című filmjében például amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Később aztán az idősebb, nyugodtabb korosztály is a tévé elé ülhet egy remek kis filmre, mely tulajdonképpen egyfajta jutalomjáték a kiváló angol színésznek, Terence Stampnek. A Dal Marionnak (film+2, 20.25) című édesbús komédiában egy smirglimodorú, pipifaxos, meglehetősen emberkerülő, és kicsit tán -gyűlölő vénembert alakít, akinek halálos betegségben szenvedő felesége, Marion (Vanessa Redgrave) -talán érthető módon- a helyi kórusban keres menedéket. A kórus fiatal, csinos karnagya, valamint a kórus többi tagja kérleli az öreget, csatlakozzon a kórusba, hogy együtt énekelhessék el Marion utolsó dalát…

Luc Besson igen hömpölygő, nagyszabású Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz (FEM3, 21.00) című filmje -amellett, hogy veretes kosztümös dráma az ismert legendáról- valójában szerelmi vallomás akkori kedveséhez, Milla Jovovichhoz, merthogy, és nem csak az ún. “rossz nyelvek” szerint, a bájos színésznő színészi eszköztára bizony elégtelennek bizonyult ehhez az emblematikus, nagy szerephez. Én nagyon régen láttam, és nem nagyon emlékszem már e filmre, csak arra, hogy jó hosszú volt és azért eléggé látványos is, úgyhogy…

Eközben azonban Tony Kaye kultikus, de ma már kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Viasat6, 21.00) című filmje elsősorban a liberális/demokrata közönség számára lehet fontos mozgóképes segédanyag. A film ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása viszont már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história Xegy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Szerintem minden héten leadja A függetlenség napját (Viasat3, 21.00) valamelyik kereskedelmi csatorna és nem is igazán a legjobb belépő finnyásabb társaságokba, ha azzal nyitunk, hogy micsoda felemelő pillanata a filmtörténelemnek, amikor Will Smith káromkodva kirángatta azt a nyálkás izét a repülő csészealjból, miután megmentette a Földet… Ráadásul, a filmben látható módja nem is feltétlenül a leghumánusabb módja a “menekültügy” megoldásának, ha így nézzük a témát. Mindegy. Én bírom Roland Emmerich látványos filmjét, annak minden idiotizmusával és bumfordiságával egyetemben, sőt a mai napig is az egyik legjobb hollywoodi blockbusternek tartom, Avatar ide, Armageddon oda.

Nagyon sokáig negligáltam a Forrest Gumpot (Duna, 21.10). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában, a magamfajtáknak már megint csak egy egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben – a képen elöl).

Az amerikai álom nem szép, nem csábít a New York bandáiban (AMC, 22.00) sem – bár akkoriban még csak először kezdték azt álmodni, amikor e történet játszódik. Martin Scorsese bő két és félórás, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposza a város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben. (Bővebben)

Thaiföldi nyaralás helyett, ezúttal Danny Boyle vízióját nézhetjük meg A partról (RTL+, 22.20), ahol (itt is) Leonardo di Caprio lesz nagyon elveszve. Az a helyzet, hogy a film által bemutatott, talán kissé erőltetettnek, művinek tűnő sztori akár a valóságban is megtörténhetett Thaiföldön. Tényleg tele van az ország ilyen csávókkal, mint akiket a filmben látunk. Ismerem őket mind, hiszen hetekig laktam Pang Nan szigetén, ahol a Leo és Tilda Swinton által játszott karakterek összejöttek a híres Full Moon Partyn, ismerem a bangkoki helyszíneket (szerintem még laktunk is abban a guest houseban, ahol Leo a térképet kapta), ezek tényleg ilyenek. Hiteles a film minden egyes kockája ebből a szempontból. Olcsó fűre vágyó hátizsákos neohippik valóban így adják, így szerzik az információkat. A film földrajza persze nem stimmel, mert a térképen Koh Samui után Koh Pang Nan jön, és ahol a film játszódik, annak Koh Taonak kell lennie, de az nem ilyen. A film a valóságban Phi Phi szigeten forgott és Phuketen, Krabin, valamint a Khao Yai Nemzeti Parkban, ezek viszont a másik oldalon vannak. 🙂 De sebaj. A film thaiokat illető tanulsága is abszolút reális.

2012 nagy felfedezése, egyben elképesztő díjesőben részesülő fesztiválsikere volt a francia Michel Hazanavicius The Artist – A némafilmes (Duna, 23.35) című attrakciója. Ez a (szerintem kicsit túlértékelt) néma film egy néma némafilmesről szól, egyben tisztelgés a mozi, mint olyan előtt. (Bővebben)

Használjuk ki a nyarat, hiszen már kora este megkezdi röptét a Zöld darázs (film+, 19.00), azonban ezt a szuperhős-paródiát azonban tényleg csak Michel Gondry rendező neve és tagadhatatlan respektje, illetve Christoph Waltz mellékszereplő színészi zsenialitása miatt ajánlom. (Bővebben)

Ne legyenek viszont kétségeink a következő ajánlattal kapcsolatban. A John Patrick Shanley által írt és rendezett és méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Paramount Channel, 19.40) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman) érkezik a mélyen vallásos intézetbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a patás ördögöt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg ezekben a mai, “sötét” időkben. (Bővebben)

Tegyük össze a Majmok bolygójának majomlázadásos részét Hitchcock Madarakjával és a minapi bunkó zenetanáros Whiplashel, és megkapjuk Mundruczó Kornél új filmjét, aFehér Istent (HBO, 21.00). (Pici szépséghibája ennek az egyenletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával a sztorival nincs bajom, hiszen az emberek valóban állatok, de az állatok nem emberek. Ugyan picit lehetett volna húzni rajta itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna a filmbe. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna az amúgy eddigi legközönségbarátabb filmjét – de nem rossz. Kutyások ki ne hagyják! (Lásd a képen)

Az Ocean’s-széria (Steven Soderbergh felfogása szerinti) második része is éppen annyira szórakoztató, laza, nagystílű szélhámos-film, mint amilyen az első része volt, mint amilyen az eredeti Rat Pack-es volt és mint amilyen a következő rész is lesz. Az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tétben (Viasat3, 21.00) felsorolni is lehetetlen a megjelenő sztárokat (lásd a stáblistát).

Ang Lee Pi élete (FEM3, 21.00) című mozija 11 Oscar-jelölésből 4-et meg is kapott annak idején, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. Szerintem tévedés volt: bővebben.

Morgan Freeman -a tőle megszokott módon- egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát játszik A kód (RTL Klub, 21.20) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben.

A Becstelen Brigantyk (TV2, 22.05) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol tényleg igen vicces film Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kinek és hova. (Bővebben)

A Capote (FOX, 22.40) című film az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman (ma este már nem először láthatjuk) bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alul értékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban azért Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú (Cool, 23.10) című filmjét. Arról persze, nincsen szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy a mai magyar forróság kellemesen fagyos jégverem ahhoz képest. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)