Mit nézzünk ma a tévében?

A hóhért akasztják/a fodrászt megnyírják/a sebészt megműtik/a kertészt megöntözik tipikus esetének egyfajta újrafogalmazása A Mindenttudó (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia, melyben egy hírnevét az értelmes, spirituális élet és a hit témájában írt könyveivel megalapozó, ám a nyilvánosság “kihívásait” messziről kerülő, morózus író (Jeff Daniels) kerül szorult helyzetbe. Egy rajongó olvasója, a könyvesboltos Elizabeth (Lauren Graham – a képen Jeff Daniels társaságában) véletlenül megtalálja az utat az író rejtőzködő valódi énjéhez – amely viszont nem igazán felel meg a nagy hatású könyvek írójáról alkotott elképzeléseknek.

Eközben A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, képes-e átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A Megtört város (SuperTV2, 21.00) nem Budapest, hanem ezúttal New York, melynek rohadék, korrupt polgármestere (Russell Crowe) ingatlanpanamákba feledkezik, aminek köszönhetően felesége (Catherine Zeta-Jones) is “rossz” utakra kényszerül. Egy tökös ex-zsaru (Mark Wahlberg) azonban átlát a ködön, összerakja a puzzle-t és belenyomja a polgi fejét az általa teremtett kupac ****-ba. Persze, az ilyen mutatványok mindig igen veszélyesek… (Bővebben)

Igazi, hamisítatlan, békebeli kalandfilm az Egy kínai viszontagságai Kínában (Duna, 21.10) című 1965-ös mozi, melyben Jean-Paul Belmondo alakítja a depressziós, unatkozó milliomost, aki egy pillanat alatt veszíti el minden vagyonát a tőzsdén, azonban e sajnálatos tény, több furcsa, morbid és meghökkentő fordulat után, éppen az életbe hozza vissza hősünket.

Az Éjszakai járat (Paramount Channel, 21.10) című thrillert nem láttam még, viszont Wes Craven, a műfaj mestere -állítólag- elég ügyesen összerakta: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úticélja felé… A színészek jók, ezt bizton állítom és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze 85 perc a film, nettó).

Bereményi Géza 1993-as A turné (Duna, 23.50) című filmjében a színház színfalak mögötti világáról lebbenti fel a függönyt egy cukrosbácsi dévaj vigyorával. A történetben egy csapat színész indul egy hosszú hakniturnéra az évad végén, a legnagyobb nyári hőségben, ami az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, amibe az egész évadban folyamatosan csöpögött annak a kurva életnek az összes keserűsége, sértődése, dühe és kevés öröme. Főbb szerepekben Törőcsik Mari, Benedek Miklós, Bordán Irén, Cseh Tamás, Eperjes Károly, Bezerédi Zoltán, valamint a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Ternyák Zoltán.

Örüljünk még a nyárnak… Ha viszont már unjuk, akkor elsőnek jöjjön Az áruló (AMC, 20.05), egy amolyan “jackbaueriánus“, terroristás thriller (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle ésJeff Daniels.

A napokban volt/van/lesz egy (néhány) nemzedék életét, egy egész korszakot alapjaiban meghatározó esemény, a woodstocki fesztivál létrejöttének 36. évfordulója, így akár ennek okán is megnézhetjük harminchatodjára Ang Lee színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziáját a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről. A tények sajátos színezetben való felvillantásán túl az életet, az élet szépségét ünnepli a Woodstock a kertemben (Paramount Channel, 21.40). A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

Az Üres városban (Filmcafe, 22.35) viszont Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát láthatjuk, meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)

A francia 36 – Harmichat (SuperTV2, 22.50) is egy kifejezetten jó, feszült és izgalmas krimi-thriller, a francia film közelmúltjának állandó sztárjaival, Daniel Auteuillel és a még viszonylag egyben lévő Gerard Depardieuval a főszerepben. Egy pénzszállító kirablása ügyében nyomozó két zsaru többet foglalkozik egymással, mint magával az üggyel – Szemtől szemben, francia módra.

Nem tudom ma ki fogja végignézni az Istenek és katonák (Viasat3, 23.10) című, amerikai polgárháborús filmeposzt, ugyanis a film hossza 210 perc (plusz reklámok). Akik netán nekiveselkednének, azok hallhatnak-láthatnak szép mesét, rengeteg vérrel, csatazajjal, patetikus szólamokkal és lobogó, csillagsávos és konföderációs zászlókkal.

Az igazán mord, sötét zenék kedvelői, ha van Cinemax-előfizetésük, ki ne hagyják a Sötét zenék (Cinemax, 20.15) című izlandi drámát, melyben egy vidéki fiatal (a képen középenThora Bjorg Helga) életét követhetjük nyomon, a magány, a heavy metál és a zord izlandi hétköznapok szigorú környezetében. (Nem láttam még, de fogom.)

Semmi különös. Jó este ez arra, hogy elkezdjük becsomagolni a füzeteket, tankönyveket, kivasaljuk az iskolaköpenyt, vinnyettát nyálazzunk… vagy ilyeneket nem kell már? Persze, egy igazán különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (film+, 20.35), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már. (Bővebben)

Vagy A belső ember (Viasat3, 21.00), ami viszont egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Gus Van Sant állítólag nagyot bukott idén Cannes-ban új filmjével, de ez a “régi” Good Will Hunting (Film Café, 21.00) bizony még nyerő darab volt és nyilván az még ma is. Oscar-díj járt Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Gézaremek szinkronja csak hozzáadni tudott!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak ésBen Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el –Matt Damon és Ben Affleck főszereplésével. (A képen Williams és Damon)

Bacsó Péter tüneményes, de azért fanyar humorú filmje, a Ki beszél itt szerelemről?(m3, 22.40) a szerelem “valódi” természetéről, természetesen igen karcos korrajzzal a háttérben. Tarján Györgyi és Gálffi László a Kenguru után újra együtt – egy remek kis filmben, mely elsősorban mégis arról vált nevezetessé, hogy az akkoriban hírhedt és betiltott Beatrice is feltűnik egy jelenetben.

Jöjjön, aminek jönnie kell – az utolsó hét a nyárból. Meneküljön, ki merre lát. Tommy Lee Jones Oscar-díjat kapott ’94-ben A szökevény (film+, 20.50) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimiben nyújtott alakításáért. A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut.

Bő egy órával később, a Looper – A jövő gyilkosa (TV2, 22.20) jöhet szóba, ami tulajdonképpen egy teljesen vállalható scifi-akciófilm, a Terminátor alapkonfliktus-sémáinak egyfajta kreatív variációja. A kiöregedett bérgyilkos (Bruce Willis – a képen) visszautazik az időben (amikor ez már lehetséges), hogy rendbe tegye a jövőt – ott azonban saját magának fiatalabb énjével (Joseph Gordon-Levitt) is meg kell küzdenie. Szeretem azokat a scifiket, amelyek a realitás talajáról kiindulva teremtenek jövőképet (és most nem az időutazás realitására gondolok), ahol minden majdnem olyan, mint manapság, de azért mégsem. Mint a Szárnyas fejvadászban, például. Vigyázzunk a gyerekekre.

Mit tehet egy egyszerű, hétköznapi apa, akinek egy szem gyermekéről kiderül, hogy halálos beteg, ám az életmentő műtétre nincsen pénze? Megpróbál pénzt szerezni valahonnan – ám Közép-Európában kezes és magas pozícióban lévő barát, rokon híján csak egy helyről tud, a maffiától, súlyos biztosítékokkal. A csapda (Duna, 22.55), Srdjan Golubovic komoly szakmai elismerést arató szerb-magyar filmje ezt az ólomsúlyú kérdést járja körül kellő szenvtelenséggel, de mégse részvétlenül, erkölcsi és pszichológiai hitelességgel. (Bővebben)

Az érthetetlenül kései időpontra száműzött Csillagpor (SuperTV2, 23.00) egy fantasy, mely igencsak elveszett bemutatása idején a Gyűrűk ura, Harry Potter és a többi, óriási hírveréssel taroló, hasonló műfajú filmek öldöklő versenyében. Hendikepes pozíciója ellenére mégis minden ízében, eresztékében felveszi a versenyt a “nagynevű” konkurenciával. (Bővebben)

Kezdetnek jöjjenek Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 19.00), egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű romantikus történetnek?) A történet szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts (a képen) ezúttal elviselhető, Javier Bardemviszont félisten, punkt um, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

Sármos pilóták, szexi sztyuvik, ideges utasok (no, és persze George Clooney) nyüzsögnek különféle amerikai reptereken az Egek ura (Paramount Channel, 19.00) című kedves humorú, életigenlő, ám messze nem tartalmatlan filmben, melynek valódi témája azonban komoly: a minapi gazdasági válság. (Bővebben)

James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta a Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatarral (TV2, 19.00). A film -szerintem- gyenge, viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint a tegnapelőtti, augusztus 20-i tűzijáték. (Bővebben)

Nem sokkal járunk jobban a Napfény (AMC, 20.00) című sci-fivel sem, mely a Gettómilliomossal, a Trainspottinggal és más filmekkel magának komoly tiszteletet kivívó Danny Boyle alkotása. Nem a tudományos hiteltelensége, meseszerűsége miatt rossz film ez. A színészi játékkal sincs baj (Cillian Murphy egyenesen remek), mint ahogy a film képi világával és a hangkörnyezetével sem. Ezek egészen fantasztikusan szólnak, látszanak és egyediek. A film alapjaiban (cselekményszervezésében, az előkészítetlen, logikátlan fordulatokban, a szereplők motivációinak zűrzavarában) van elcseszve – de hátha ma estére elég lesz. Hogy maradjak az előbbi filmnél felvetett analógiánál: olyan ez a Napfény, mintha Tarkovszkij tűzijáték-formátumban csinálta volna meg a Solarist. (Bár az Avatarnál azért lényegesen tartalmasabb.)

Billy Bob Thornton Cormac McCarthy-adaptációját, a Vad lovakat (Filmcafe, 20.20) még mindig nem tudtam megnézni, de valami zavart határozottan érzek az Erőben… Matt Damon, Penélope Cruz? A színészként olykor zseniális teljesítményre képes Billy Bob rendez? Méghozzá a poszt-apokaliptikus irodalom királyának, McCarthy-nak írásából egy cowboyos filmet, ami nem western? Talán ma meglátjuk.

Persze, nézhetjük A nemzet aranyát (Duna, 21.10) is, melyben Nicolas Cage akar lenni Indiana Jones. Kalandos mesefilm, templomos lovagok, szabadkőművesek és sok más efféle, összeesküvés-elméletek kreálására alkalmas dolog tárgyában. (Na ja, majd pont egy b-kategóriás Nicolas Cage-filmben mondják el a tutit a világuralomra való összeesküvést illetően, mi? Móricka, helló! Ébresztő.)

A fokozott óvatosságon és elővigyázatosságon túlmutató paranoiához hasonló mai, kortárs őrület a különböző sztárok iránti elvakult rajongás is. A sajnálatos körülmények között néhány éve elhunyt Tony Scott A rajongó (AMC, 21.45) című, igencsak izgalmas filmjében egy ilyen fickó (Robert De Niro) ered kedvence (Wesley Snipes, aki egy baseball-sztárt alakít) nyomába, akadályt, embert, Istent, biztonsági őrt, portást és takarítónőt nem ismerve.

Az Antal Nimród által rendezett, Adrien Brody, Danny Trejo és Martin Lawrence által főszerepelt Ragadozók (TV2, 22.20) című sci-fi/akciófilm korrekt iparosmunka, nem több, viszont így méltó folytatása John McTiernan mára klasszikus, ’87-es Predatorjának. (Bővebben)

Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikája (Duna, 23.25) csak ScorseseNagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű, gigantikus tabló. Nudliból (Robert de Niro) és Maxból (James Woods), a két zsidó utcagyerek Amerika legnagyobb gengsztereivé válnak, aztán… holnap nem fogok menni melózni, ha ezt ma is végignézem… (Vége: 03.05, amikor pedig a Fargo kezdődik. Gyilkosok. Szabotőrök.)

Puha macskaléptekkel lopakodik vissza a nyár, így újra adekvát a kérdés, hogy mit nézzünk, avagy mit ne nézzünk ma este a tévében? Mondom. Újra láthatjuk például a kis E.T.-t (Viasat3, 18.40). A kis földönkívüli randaság minden bizonnyal újra könnytengerrel tölti meg papírzsebkendők tömegét, méghozzá minden különösebb megerőltetés nélkül, ahogyan tette azon első alkalmakkor, amikor először tűnt fel a mozik vásznain. Új-Hollywood egyik emblematikus csúcsteljesítménye ez a mozi, mely egyben Spielberg pályájának is jellemző és kiemelkedő darabja. Ekkor még érdekli őt a film, mint mese és érdekli a film, mint nyelv is. Egész egyszerűen zseniális, ahogyan e filmben is keveri a legkülönfélébb műfajok kliséit, ahogy használja a zenét, ahogyan az egész történet kibontakozik, ahogy megcsinálja a finálét – miközben az egész alkotás mindvégig egy teljes egység marad. Giccs, persze. Szeretem, sőt, imádom.

Azonban a Szemfényvesztők (RTL II, 19.55) sem rossz darab: egy bűbájos szajréfilm, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. (Bővebben)

Ugyan a méltán agyondíjazott Tigris és sárkányt (Filmcafe, 20.25) már mindenki látta, de mindenki meg is fogja nézni (ha tudja). Repülő, emberfeletti képességű hősök, szélesen áradó érzelmek, földöntúli gonoszok. Ang Lee ezzel a filmmel egyszer és mindenkorra lefordította, emészthető formába öntötte, ám egyesek szerint le is butította a balga Nyugat számára a wuxiát. A Nyugat azonban jóízűen befalta az egészet, az elejétől a végéig.

A Vérmesék (film+, 21.00) egy meglehetősen morbid humorú, ám igen szórakoztató akciókrimi-vígjáték, Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Belesüppedhetünk aztán az Ausztrália (FEM3, 21.00) című bájzliba is, Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannal. Lehet, hogy másnak nagy élmény lesz Buz Luhrmann filmje, szerintem azonban a Moulin Rouge-zsal, vagy a Rómeó+Júliával zseniálisat alkotó Luhrmann ezúttal alaposan melléfogott: bővebben.

Nehéz eldönteni, valójában kiről is szól A Vaslady (Duna, 21.05) című film? Margaret Thatcherről, aki konzervatív pártvezetőként volt Anglia első női miniszterelnöke, vagyMeryl Streepről, aki Thatchert alakítja? Vagy Streep sminkeséről és fodrászáról, akiknek azért jó nagy része van az Oscar-díjban? Akár ilyen személyiség is lehetett Maggie, mint amilyennek a film alkotói láttatni kívánták, még ha sokan tiszteletlennek is tartják ezt a megközelítést… (Bővebben)

Akik szerették a régi James Bond-filmeket, azok talán jót fognak röhögni Peter Sellers korabeli paródiáján, a Casino Royale-on (m3, 21.50). Szerintem a régi James Bond-filmek önmagukban sem többek egy banális paródiánál, önmaguk paródiái, úgyhogy ez a film mára számomra fárasztó és unalmas. Én mindenesetre szóltam…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 21.55) Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa műfajicrossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

Ethan és Joel Coen remekbe szabott, groteszk és morbid krimijét, a Fargót (Duna, 22.55) szintén sokszor láthattuk már, de ha csak egyszer láttuk, Frances McDormand(a képen) vagy William H. Macy arcait akkor sem felejtjük el. (Bővebben)

David Fincher és Aaron Sorkin Facebook-filmjétől, a Social Networktől (Cool, 23.05) először nem voltam túlzottan lenyűgözve, nemrégiben azonban újranéztem és már sokkal jobban tetszett, miután már átláttam magam a vég nélküli szövegelés (hiszen egy weblap megalkotása nem éppen akciódús menet…) hálóján…

Legyünk észnél. Mindent láttunk már, és amiről netán úgy tűnik, hogy nem – azt is. Persze, az szerintem is szórakoztató, ahogyan Angelina Jolie és Brad Pitt szívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (RTL Klub, 18.50), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni.

Lehetünk kúlak is és nézhetjük a Coolon a Reszkessetek betörőket, majd az Amerikai pitét, tök mindegy, mikor, hiszen úgyis tudjuk kívülről őket.

Ezúttal főműsoridőben láthatjuk a kanadai Atom Egoyan Chloe – A kísértés iskolája(AMC, 20.25) című thrillerét, melyben egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

A héten születésnapos Robert De Niro (a képen) végre ismét meggyőzően teljesít a Mindenki megvan (Paramount Channel, 21.40) című drámában, egy afféle életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történetben. (Bővebben)

Ezerszer láttuk már azt is, hogyan veszi le John Travolta Nicolas Cage arcát (vagy fordítva) az Ál/Arcban (AXN, 22.00), John Woo full-extrás, ám bombasztikus filmjében.

William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s már készített is néhány egész jó filmet belőle. A ma esti London Boulevard (Story4, 22.05) című krimit még mindig nem néztem meg, hiába sorakozik a címlapon igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam. Ma talán meglátom, mi lesz a börtönből frissen szabadult Mitchellel (Farrell), aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban ezt régi élete, bűn- és tettestársai másként gondolják… Nyilván elhangzanak majd csúnya szavak is, ahogyan az angol történetektől már szinte el is várjuk.

Mindeközben egy Időzített bomba (FOX, 22.40) is ketyeg – Jeff Bridges egy már visszavonult, de hajdan profi tűzszerészt alakít ebben a méltatlanul elfeledett izgalmas filmben, melyet talán legtalálóbban a “a piros drótot vagy a kéket vágjam?”-jellegű, homlokon izzadtságcseppet-görgetős, székkarfa-szorongatós fakkba sorolhatunk, ha mindenáron muszáj valahová.

A késő estét tölthetjük azonban Az új Franciaországban (Filmcafe, 23.00) is, ami Kanadában, a Szent Lőrinc-folyó mentén található. A nagy lélegzetű, nagyon romantikus, szinte már szentimentális történet a valóságban is megtörtént egy szegény telepes-lány és egy rámenős kalandor között. Szerelem, árulás, háború és hit, mellékszerepekben pedig pl. Gérard Depardieu, Tim Roth, Vincent Perez, valamint még sokan mások.

Tehát felkelt a mi napunk, azonban ne örüljünk, mert nem vagyunk túlzottan elkényeztetve. Itt van például ez az Adam Sandler, aki ma este jó néhány formában feltűnik, azonban -végzett bölcsész létére- legtöbbször egy is sok belőle. Például a Ki nevel a végén? (Viasat3, 21.05) a félig tele-félig üres pohár tipikus esete. Vagy Jack Nicholson süllyedt le Sandler ótvargagyi, kakipuki szintjére, vagy Jack emelte magáhozÁdit. Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy a megöntözött öntöző, illetve, amikor a fagyi visszanyal klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

Victor Hugo klasszikusának, A Notre Dame-i toronyőrnek (Story4, 21.00) 1995-ös filmváltozatát nem emlegetjük sokat mostanság. Amióta írom ezeket a tévéajánlókat (tehát min. 5-6 éve), szerintem még nem láttam műsorban Michael Tuchner 150 perces (minisorozat-formátumban is fellelhető) dolgozatát, pedig Quasimodót, a púpos toronyőrtAnthony Hopkins alakítja, nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó a másság kontra csőcselék aktualitása miatt is.

Nem érdemtelen a megtekintésre Claude Chabrol A szertartás (Filmcafe, 21.00) című filmje sem, legfeljebb látunk valami olyat, amitől a televízió népszerűséghajhászó világa elszoktatott minket: értelmes gondolatokat, épkézláb karaktereket és egy tartalmas történetet. A napjainkban (kilencvenes években) játszódó történetben egy egyszerű, rossz sorsú szolgálólány (Sandrine Bonnaire) és egy karcos modorú postáskisasszony (Isabelle Huppert) próbál elégtételt venni az őket ért társadalmi igazságtalanságokért…

Sylvester Stallone köztudomásúlag nem egy színészzseni, de nem ezért szeretjük. ACopland (Paramount Channel, 21.40) című, igen kemény zsarufilmben viszont meglepően jó teljesít színészként is, ahogyan a jó szándékú, becsületes, de kissé együgyű zsarut adja. Az amúgy rengetegszer vetített drámában egy “igazságosjános” helyi seriff (Stallone) veszi fel a harcot a simlis nagyvárosi zsarukkal (Harvey Keitel, Ray Liotta, és a héten szülinapos Robert de Niro – a képen Stallone társaságában).

Az RTL Klub viszont kifejezetten látványos, kosztümös és történelmiesch kalandfilmekkel készült a ma estére (Szent Istvánunkhoz persze, köze nincs egyiknek se). Viggo Mortensen alakítja azt a hajdani cowboyt, akinek lova Hidalgo – A tűz óceánja (RTL Klub, 18.45). Pontosabban, a Viggo lovát hívják Hidalgónak, akiknek a tűz óceánjában -értsd az arábiai sivatagban- kell teljesíteniük egy több napos, sokszáz mérföldes versenyt. Lesz benne Omar Shariff is, aki sejk, és Zuleikha Robinson, azaz Jazira is, aki arab démon. Utána az ausztrál Mel Gibson keni el a száját azoknak “a hülye angoloknak” kékre csíkozott arccal, kockás skótszoknyában és közel három órában. A rettenthetetlen (RTL Klub, 21.20) kapott is ezért sok Oscart 1996-ban.

A mai ünnep tematikájába leginkább az Ének a búzamezőkről (Duna, 23.05) című klasszikus alkotás talál bele, részben mert magyar, részben mert új kenyér, ugyebár. Móra Ferenc története természetesen másról szól, orosz hadifogságból hazatárt magyar bakák, stb. (be is tiltották ezért anno), de ne legyünk kicsinyesek. Szőts István alkotása amúgy az akkoriban forradalminak számító olasz neorealisták csodálatát is kivívta, de saját maga jogán is helye van a filmművészet nagykönyvében.

Vizes témájú filmet ezúttal nyilván nem… (Mikor ezt írom, még mindig vannak olyan részei Budapestnek, ahol nincs áram a hétfő esti zuháré miatt.) Persze, egy rendes kis beázásos vízkárnál semmivel nem viccesebb, ha még kórházba is kerülünk, ami viszont biztosan nem lesz olyan vicces, mint amilyen vicces a MASH (AMC, 20.05) című szatíra “címszereplője”. Robert Altman nagyon fanyar és igen abszurd humorú háborúsburleszkje egy tábori kórház mindennapjairól szól, mely annak idején, 1970-ben, Cannesban Arany Pálmát is ért, az öt Oscar jelölésből pedig egyet el is hozott. Persze, az ifjú Donald Sutherland, az ifjú Tom Skerritt vagy az ifjú Elliott Gould kezei közé nem biztos, hogy szívesen kerülnénk, ha csak nem nem kifejezetten arra az élményre utazunk, hogy “nem fáj, nem fáj, csak ha röhögök!”

Martin Scorsese gyerekfilmjének, A leleményes Hugónak (TV2, 20.15) címszereplőjét órásmester édesapja már kisgyerek korában megtanította a szakma összes rejtelmére. Mikor Hugo megárvul, részeges bácsikája veszi magához, aki az egyik pályaudvar mindenese. Bezárja Hugót a pályaudvar óriási óraszekrényébe, hogy ő tartsa karban az órákat, amíg ő nyugodtan piál. Egy nap a pályaudvar egyik játékbutikjának morózus, öreg tulaja fülön csípi, mivel azt hiszi, Hugo elcsent tőle valamit. Hugo hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét, az öreg elveszi zsebeinek összes tartalmát, csipeszeket, műszerész-csavarhúzókat, nagyszámú rugót és fogaskereket, valamint azt a noteszt, amit apja hagyott rá, tele műszaki rajzaival és működési ábráival egy csodálatos szerkezetnek… (Bővebben)

A napokban 72 éves Robert de Nirót köszönthetjük ma este A szajré (SuperTV2, 21.00) című szajré-filmmel is, amiben Bobby bácsit (a képen) két másik színészgeneráció két jeles tagja kíséri: Marlon Brando és Edward Norton. (Bővebben)

Eközben viszont A királyság (Viasat3, 21.00) című 2007-es akció-thriller valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között: hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásánakmikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

A Tiszta vér (film+2, 21.05) című darab témája gyanúsan emlékeztet a nála jóval frissebbTiszta napfény című filmre, valójában azonban tök másról szól. Itt is bűntények utáni mocskot kell feltakarítani, azonban nem két csinos csajnak, hanem egy nem különösebben szexi ex-zsarunak (Samuel L. Jackson), jobb/más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

A Paramount Channel egész heti 21.40-es műsorsávját Robert de Nirónak szenteli, így ma este az amúgy eléggé agyonjátszott (bár remek) Éjszakai rohanást (Paramount Channel, 21.40) láthatjuk, ahol Bobby bácsi (ezúttal dörzsölt zsaru és rabszállító) és Charles Grodin (a maffia sokat tudó könyvelője) kényszerű, egymáshoz bilincselt közösségben esnek s kelnek, valamint zuhannak egyik kalandból a másikba.

De Nirót köszönti ma este a drága kolléga és rivális, Al Pacino is, laza mackónadrágban, a tévé előtt, a Fedőneve: Donnie Brasco (film+, 22.45) című parádés moziban tündökölve, Johnny Deppel a fotel karfáján.

A Hotel Ruanda (Cinemax, 20.00) viszont szörnyű film, felkavaró, gyomorszorító tragédia a ruandai népirtásról – megtekintését főleg azoknak ajánlom, akik nem tudják, miért menekülnek emberek Afrikából (vagy Ázsiából). Például ezen okokból, amiket e film is feltár.

Talán Kevin Bacon is megérezhette, milyen felhozatalban kell ma helytállnia, azért válhatott láthatatlanná a hajdan nevesnek számító Paul Verhoeven Árnyék nélkül(film+, 20.50) című thrillerében, mely ettől függetlenül (illetve ilyen társaságban) nem is olyan rossz, mint amilyennek hinnők esetleg. (Bővebben)

Akinek fogalma sincs arról, kik ezek az X-men, azok néznek, mint Rozi a moziban. Akik ismerik a mesét, azok ma Az elsőkkel (SuperTV2, 21.00) ismerkedhetnek meg – azonban mindenki nézhet, mint a moziban, mert ez a film elsősorban a szemnek szól. (Értsd: látványos szuperhősös mesefilm.)

Hasonlóan az előzőhöz, én kérek elnézést a Szőr Austin Powers – Őfelsége titkolt ügynöke (Film Mánia, 21.00) című baromságért, de hát nem tagadhatom le, hogy én is elröhögtem magam, amikor  megláttam drága Simicska Lajosunkat  Dr. Genyának maszkírozva egy aktuálpolitikai célú mémben. És ezen csak akkor tudok röhögni, ha tudom, ki Dr. Genya, és ezt csak úgy tudhatom, ha láttam a Szőr Austin Powerst. Hát így.

Ha annak idején sejthettük volna, hogy a Terminátor 2. – Az ítélet napja (AMC, 21.00) fő tanulsága az lesz, hogy Andy will be back, akkor abban a pillanatban megsemmisítettük volna, ahogy Arnold először lepottyant a film elején… De nem tudtuk, így egy komoly popkulturális ikon születéséhez járultunk hozzá. Ez a folyékony gyilkosos rész amúgy tényleg a legjobb a sorozatból.

Egy hasonló című 1962-es film alapján készült a Cape Fear – A Rettegés foka(Paramount Channel, 21.40), ami ugyan nem feltétlenül legjobb, de messze nem is a legrosszabb darabja a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja itt, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben.

Egy laza, felvilágosult nagymama (Geraldine Chaplin) nemtörődöm gyermeke helyett tereli bimbózó szexualitású unokáját (María Valverde – a képen) a helyes irányba, amíg él. Sajnálatos halála után azonban az unoka elszabadul. A Melissa P. – Minden este 100-szor, kefével (Filmcafe, 22.45) című igen ízléses kivitelű dráma Melissa Panarello kíméletlenül őszinte botrányregénye alapján készült a szerző első szexuális élményeiről.