Mit nézzünk ma a tévében?

Lágy összeomlás, gyilkos finis, avagy laza kezdés után horrorba forduló éjszaka a hét utolsó munkanapja után. Az Üvegtigrissel (FEM3, 21.00) nem lehet gond, hiszen akkora baromság, mint ide Piliscsaba (épp e település melletti tavacska partján forgatták a filmet). Aránylag kevés magyar filmről mondható el, hogy valódi kultusz lett, ez a film (az első rész) azonban mindenképpen azzá vált. Ízirájder, öcsém! stb. Ugyan kicsit bumfordi, kicsit döcögős, kicsit izé – de legalább szőröstül-bőröstül a miénk, s aki életében valaha is dolgozott pult mögött (mint Rudolf Péter a filmben), az egészen biztosan zsibbadtra röhögi magát, mint velem is megesett, annak idején, amikor. (Bővebben)

Párhuzamban a Valentin-nap (Cool, 21.10) fut, egy összegző jellegű dolgozat Valentin-nap rózsaszín szívecskés giccsszeretetfolyamának témájában, melyben alaposan felboncolódik a címszereplő “ünnepnap” pro és kontra, Hollywood éppen ráérő színe-java szeme láttára, illetve aktív részvételével.

Az Éjszakai őrség (AMC, 21.05) már egy komolyabb darab, egy orosz horror. Timur Bekmambetov 2004-es akció-horrorja amolyan vámpíros-zombis cucc, de még bőven az Alkonyat-mizéria előtti időkből. Az érdekessége a filmnek elsősorban az, hogy orosz.Nagyon orosz. Amúgy Hollywood B-vágány, súlyos Mátrix-allúziók, de az egzotikus környezet és az egyéni ízek tényleg figyelemreméltóak.

A valóban komoly témában kutakodó, ólomsúlyú Engedd el! (Paramount Channel, 21.40) Nicole Kidman projektje, ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) külön utakon próbálja feldolgozni, azonban ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

Az olasz meló (PRO4, 22.00) kakukktojás ebben a mai tematikában, “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)

A következő film már egy igazi, klasszikus horrorsorozat eddigi (talán) utolsó darabja. Aki az egész heti munkahelyi stresszt valami térdig vérben tocsogó, szakadt farmerben, vérpecsétes kockás flanellingben abszolvált szeletelésben látja jónak kitombolni, az ki ne hagyja A texasi láncfűrészes Az örökség (Story4, 22.15) című darabját, ezúttal nem 3D-ben.

Sigourney Weavert általában Ripleyként, az Alienként megismert savköpő űrlény anyucijaként/szeretőjeként/legyőzőjeként/stb. szoktuk számon tartani és hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mint színésznőről. Pedig az. A Lány a parkban (Cool, 23.35) című drámában például egy olyan anyát játszik, aki sok éve elvesztette kislányát egy parkban, de most úgy véli, megtalálta – egy piti bolti szarka személyében, akit e meggyőződéséből kiindulva, magához vesz. Szívbemarkoló, keserédes dráma lesz – bár messze nem horror, de érthetően ez sem lesz egy könnyed, rózsaszín littylötty.

A legérdekesebb darab azonban mélyen az éjszakában tűnik fel a képernyőn. A hatvanas évek végének, hetvenes éveknek egyik furcsa, bizarr, meghökkentő elemekben, szenzációs képi és dramaturgiai megoldásokban tobzódó filmirányzata volt az olasz gótikus horror (más néven ‘giallo‘), melynek örökös pápája Dario Argento. 1975-ben készült kultikus filmje a Mélyvörös (Duna, 00.55), melyben egy emberek fejébe látni képes nő vesz észre gyilkos gondolatokat egy hangversenyen az előtte ülő néző fejében, aminek realizálódását később a zongoraművész segítségével próbálja megakadályozni. (A képen egy jelenet a filmből.)

Most mondjam vagy mutassam, hogy megint csütörtök? Nem mondom, mutatom. Most, hogy végre megszületett a rojál bébi (hogy ehhez nekünk mi közünk, az egy másik topik), pont aktuális beszélni a néhai nagyiról, Dianáról (RTL II, 19.55), minden idők legcelebebbhercegnőjéről, beleértve “a mi” Sissynket és Grace Kellyt is. Oliver Hirschbiegel (pl. a minden idők legnagyobb internetes mémalapanyagát nyújtó A bukás – Hitler utolsó napjaivagy az ír történelmi/vallási/politikai belháború lényegére tapintó Öt perc mennyországrendezője) életrajzi drámáját ugyan nem láttam, de a Dianát megszemélyesítő Naomi Watts van olyan jó színésznő, hogy túlságosan gagyiba ne szálljon bele és a német rendező is elég tehetségesen építi karrierjét. Kivi vok.

Ezen kívül sokat játszott tutiságok. A hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg Quentin Tarantino Jackie Brown (AMC, 19.30) című hommage-a, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenékkel, és nagy szövegekkel.

A Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (film+2, 21.05) című szintén igen kemény krimit is biztosan láttuk már (ha nem, akkor ma van az alkalom…). Ez egy remake (Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmjének újrázása), de annak igen jó. Nem akármilyen alkotók állnak a projekt mögött, azonban a hetvenes évek egyik vezető művészfilmeseként megismert Werner Herzog az utóbbi években leginkább nem éppen közönségbarát kísérleti dokumentumfilmekkel állt elő, míg a címszerepet, a drogos, mocskos, rohadt zsarut alakító Nicolas Cage leginkább ócska, banális baromságokban égette magát. A találkozás azonban -váratlanul- igen termékeny lett, hiszen a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát bemutató film, nemes egyszerűséggel: SÜT. (Bővebben)

Szintén remake, tehát egy hasonló című 1962-es film alapján készült a Cape Fear – A Rettegés foka (Paramount Channel, 21.40) is, ami ugyan nem feltétlenül legjobb, de messze nem is a legrosszabb darabja a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja itt, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben.

Végezetül szólnék, hogy újra indul az utóbbi évek legjobban körülrajongott sorozata, a Breaking Bad (AMC, 22.00) az első évad, első résszel, melyben egy 50 éves gimnáziumi kémiatanár pont a születésnapján tudja meg, hogy rákos, méghozzá az utolsó stádiumban. Az első pánikreakciót követve rádöbben, hogy családjáról nem tudott gondoskodni az eddig eltelt fél évszázadban (Amerikában sem fenékig tejfel a pedagógusok élete), így mivel neki már nincs vesztenivalója, egy hirtelen vad ötlettől indíttatva kábítószer-előállításra adja a fejét, mint a számára egyedül szóba jöhető pénzkereseti forrás, amivel a számára megadatott rövid idő alatt nagy pénzt lehet keresni. Walter White (Bryan Cranston – a képen), a hajdani kémiatanár gyorsan a környék leghírhedtebb kristályos metamfetamin-szakácsa lesz. (Bővebben)

Ugyebár, a mai este túlnyomó része arról szól, hogyan küzd meg Eyer Güzül (vagy ki/mi) Szolimán Zoltán vértes seregével, addig mi nézzünk meg gyorsan például egy egészen jól sikerült H.G. Wells-adaptációt, melyben a nagy sci-fi klasszikus ezúttal Az időgépről (RTL II, 19.00) mesél. Egy feltaláló (Guy Pearce) az 1900-as évek elején megalkotja a címben szereplő masinát, és saját maga ki is próbálja. Hősünk egy tegnapi ballépést kijavító szándékú, romantikus célzatú kiruccanás után a jövőbe repül, egy nüansznyi hiba miatt azonban beláthatatlan, mintegy nyolcszázezer év távolságba. Viktoriánus jövőkép, izgalmas, hiteles megvalósítás Wells unokája (Simon Wells) rendezésében.

A Tökéletes gyilkosság (Viasat3, 21.00) címében benne is van lényege. Michael Douglas ezúttal (ismét) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

A Menyasszony csaléteknek (Story4, 21.05) egy angol (tehát nem hollywoodi!) romantikus komédia, amit ugyan nem láttam még, viszont az angol komédiák rendszerint szoktak néha jók lenni, ezért szólok. A film témája a házasodás, ami azonban korántsem egyszerű ügylet, ha az egyik fél Anglia legnépszerűbb színésznője, a leendő férj pedig egy ünnepelt író. Minden lépésüket árgus szemekkel figyeli a bulvársajtó, ezért a pár ördögi tervet eszel ki a sajtó megvezetésére. (Lásd a képet)

Ma ismét Madárfészek (FOX, 21.50), a nagy sikerre való tekintettel. A gyengébbek kedvéért az Őrült nők ketrecének kaliforniai változata, Robin Williamsszel, Gene Hackmannel, Nathan Lane-nel és Dianne Westtel.

Késő éjszakában bújik meg, de azért szólni kell A gonosz érintéséről (Duna, 23.35) is, mely bár egy 1958-as, fekete-fehér film, viszont egy igazi, komoly klasszikus, egy tökéletes stílusbravúr. Orson Welles éjsötét drámája a bűn természetrajzát tárja fel szinte tudományos alapossággal, Welles, valamint Charlton Heston, Janet Leigh és a titokzatos Marlene Dietrich főszereplésével.

Én elsősorban Emmanuel Lubezki pompás fényképezéséért ajánlanám a Pár lépés a mennyország (RTL II, 19.00) című igen romantikus történetet, a célközönség viszont nyilván a még hamvasan ifjú Keanu Reeves két szép szeméért lesz oda, amit viszont egy tüzes mexikói menyecske ejt rabul egy meghökkentő kéréssel egy buszon. Egy jenki Párizsban, azaz, ezúttal egy mexikói Don (Anthony Quinn) haciendáján, miközben feje felett lóg a machete.

Később a hülye című, de egyáltalán nem érdektelen, remekül szórakoztató Wonder Boys – Pokoli hétvége (Film Mánia, 21.00) egy irodalom-közeli szösszenet lesz a számítógép-használattal kapcsolatos biztonsági mentés/másolat fontosságáról, masszív gandzsaillatban és rózsaszín köntösben, valamint tubával és döglött kutyával… Azokról a jól ismert pillanatokról mesél a film, amikor egyszerre jön össze minden és nem jön össze semmi. Remek színészek (Michael Douglas és Robert Downey Jr., valamint Tobey Maguire, Frances McDormand…) és remek betétdalok (Bob Dylan, Neil Young, John Lennon, stb.).

Persze, ki tudja, hányadszorra bele is húzhatunk és Vissza a jövőbe! (Viasat3, 21.00). Fluxuskondenzátor beizzít, a téridő-kontinuum meghasad, Chuck Berry új riffeket tanul és a gördeszkázás is új értelmet nyer, legalábbis ebben a szóösszetételben.

Az 1408 (film+2, 21.05) című thriller Stephen King nyomán készült Mikael Hafström rendezésében. Igen jól sikerült sikerült munka a film, azonban műfaji sajátosságaiból adódóan egyszernézős, tehát másodjára már nem olyan hatásos, ha ismerjük a végső poént. Samuel L. Jackson és John Cusack a címbeli 1408-as számú szállodai szoba borzongató rejtélyét próbálja megoldani, karfaszorongató izgalmak közepette.

A Becéző szavak (Duna, 21.25) éppolyan elképzelhetetlenek a Jack Nicholson által alakított modortalan frátertől, mint szomszédjában élő az ódon, vaskalapos felfogású, kibírhatatlan szipirtyótól (Shirley Maclaine), ám amikor az öregasszony lánya (Debra Winger) súlyosan megbetegszik… Maclaine, Nicholson és filmet rendező/produkálóJames L. Brooks egyaránt Oscart kapott e teljesítményéért 1984-ben. Híres, nagy hollywoodi film, egyszerre sírunk és nevetünk. (A képen Maclaine, Winger és Nicholson.)

Viszont, Amikor egy bérgyilkos is több a soknál (sic!), azaz normális, eredeti címén a Red Rock West (Paramount Channel, 21.40) sem rossz film. Az ekkor még jó formában lévőNicolas Cage háborús veteránként csavarog az isten háta mögött munkát keresve, mikor a címbeli koszfészek krimójában összekeverik egy bérgyilkossal, akinek díjazását felvéve, ám a munkát el nem végezve kereket oldana, ha nem toppanna be az igazi bérgyilkos (Dennis Hopper)…

Nem igazán értem, miért kell rendszeresen nézhetetlen időpontban adásba tenni a Hoffa(FEM3, 00.25) című filmet, mely egy Jimmy Hoffa nevű amerikai szakszervezeti vezető életét meséli el, ami nem volt akármi. Nehogy valaki példát vegyen róla? Hoffa egyszerű kamionsofőrként kezdte, de hamar kikerült a volán mögül, egyszerre harcolt oroszlánként a dolgozók jogaiért és a saját zsebének, ha kellett, még a maffiával is kikezdett, nem tudjuk, csak sejtjük, hogyan végezte… Danny DeVito rendezte e remek mozit, melyben játszik is, amellett, hogy Jack Nicholson ismét bravúros, ezúttal címszerepben.

Minden szempontból biztonsági program a mai. Remek filmek, ám semmi meglepetés. Az Amerikai gengszter (Viasat3, 21.00) is igen gördülékeny, haladós film, kevés ilyen pörgős, ám közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington (a képen jobbról) is tán egyedül kevésnek tűnhet Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát. A főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el, és ezzel nálam egy szinten van a Nagymenőkkel, a Bronxi mesével, az Aki megölte Al Caponét-tel és tán a Volt egyszer egy Amerikával is.

A Michael Clayton (FEM3, 21.00) címszerepében viszont George Clooney adja a jól menő ügyvédet, romos magánélettel. A tárgyalótermi drámába oltott krimiben felfeslő esetben éppen összeomló kollégáját készül kisegíteni a bíróság előtt – a rafkós és rámenős ügyésznő ellenében. Közben még az is kiderül, hogy védence sem ártatlan… A havert Tom Wilkinson, az ügyésznőt pedig Tilda Swinton alakítja, utóbbinak az itt bemutatott remeklése Oscar-díjat ért.

Igazán különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó francia Bíbor folyók (Cool, 21.10), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben: bővebben.

A Szemtől szemben (film+, 21.15) ma már leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (173 perc+reklám!) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

Picit később az irodisták röhöghetnek egy jót saját magukon (valamint álmodozhatnak egy igazságos, szebb világról), hiszen a Hivatali patkányok (PRO4, 22.00) című szatírában az történik, ami a valóságban soha, csakis az íróasztal felett görnyedő fejekben – minden egyes munkanap.

A nap végére kultúrprogram: Gogol Egy őrült naplója (m3, 23.15) című kisregényének színpadi verziója Darvas Iván emlékezetes nagy alakítása volt, Horvai Istvánrendezésében. Ma újranézhetjük.

A Diploma utánt (RTL II, 19.00) semmiképpen ne keverjük össze a zseniális és klasszikus Diploma előttel. Ez egy tökéletesen középszerű, vagy még annál is gyengébb romantikus komédia arról, hogy mennyire felesleges előre eltervezni az életünket, ellenben használjuk ki a hirtelen adódó, ám előre nem sejtett lehetőségeket. Mrs. Robinson nem ezen a környéken lakik…

Nézzük is inkább (ha tudjuk, ha merjük) a Berlin 36 (D1 TV, 19.15) című német történelmi, romantikus sportdrámát, mely a zsidó Gretel Bergmann és a “furcsa”, de árja Marie Ketteler küzdelmét meséli el a berlini olimpiai részvételért, megtörtént események alapján. Picit didaktikus, de alapvetően kellemes, jó kis német film, a kötelezően meghozandó tanulsággal (embernek lenni előrébb való minden politikai, ideológiai és egyéb eszménél).

Vagy választhatjuk a Jóban-rosszbant (Galaxy, 19.50) is, amit viszont a hasonló című magyar szappanoperával téveszthetünk össze, holott a mai egy igen friss, kedves, de viszonylag cukormentes, pörgős angol komédia a londoni éjszakáról, ahol három fiú és három lány keresi egymást példásan segítőkész taxisok (!) segítségével, a karibi salsa tüzes ritmusára.

Jó döntés lehet az is, ha a Rókavadászatra (AMC, 20.20) kattintunk. Ez egy igencsak valóságszagú (igen éles párhuzamot fedezhetünk fel Radovan Karadžić sztorijával), ám ennek ellenére, néhol mégis vicces újságírós-kalandfilm lesz, egy igen jó Richard Gerével,Terrence Howarddal és Jesse Eisenberggel, a boszniai háború topikjából.

Az este 8 és 9 közti főműsoridőt azonban két igen remek “öltözködős” komédia uralja, melyek azért pont annyira különböznek is egymástól, hogy ne lehessen választani közöttük. Az Aranyoskámban (film+2, 20.45) például a mai ajánló elején már sejtetettDustin Hoffman érkezik meg, egyszerre két szerepben: saját maga karikatúrájában, illetve egy középkorú színésznő kényszerűségből eljátszott karakterében. Sidney Pollackfilmje mégsem ezért a színészi trüvájért, hanem (egyebek mellett) Jessica Lange női főszerepéért kapott Oscart.

Ennél semmivel sem kisebb dobás azonban Mike Nichols Madárfészek (FOX, 20.55) című őrülete. A sztori nagyjából ismerős lehet sokaknak, hiszen tulajdonképpen az Őrült nők ketrecének amerikai verzióját láthatjuk. Az író is ugyanaz: Jean Poiret. Adott tehát egy transzvesztitabár, melynek tulajdonosa (Robin Williams) együtt él a bár sztárjával, Starinával, aki természetesen Albert (Nathan Lane), valamint egy korai, félresiklott kapcsolatból eredő fiával, Vallal (Dan Futterman), aki viszont szerelmes egy szélsőségesen jobboldali szenátor (Gene Hackman) lányába. Értjük a szituáció pikantériáját, ugyebár. Itt kezdődik a történet… (A képen Lane, Williams, Hackman és Dianne Wiest, aki a szenátor feleségét alakítja a filmben.)

Az Egy becsületbeli ügyben (ATV, 21.10) viszont Jack Nicholsont láthatjuk, aki itt most egy nagymenő tábornokot, egy pöffeszkedő, arrogáns köcsögöt játszik. Szerencsére, itt van Demi Moore és Tom Cruise, akik letörik az arcát. Az amerikai tengerészgyalogosok között játszódó izgalmas, és komoly gondolatokat is felvető bírósági drámát Aaron Sorkin írta, nyilván ezért is remek mozi.

A Jack Reacherről (SuperTV2, 21.35) azt hittem, hogy láttam már, aztán most nézem, hogy mégsem. Valami pörgős, látványos akciófilm lesz ez Tom Cruise-zal… Passz. (Szerintem úgyis olyan lesz, mint a többi ilyen: Tomi fut, lő, száguldozik és a végén nyer.)

Úgy látszik, ez egy ilyen nap, mert a Charlie St. Cloud élete és halála (TV2, 22.55) című filmről is azt hittem, hogy láttam már, holott most látom, hogy ezt sem. Zac Efron, a bakfisszívek minapi csücske játssza ebben a romantikus regényadaptációban a főszerepet, aki nagymenő vitorlásbajnok, aki azonban egy tragédia hatására komoly válaszút elé kerül. Szeretem a vitorlásos filmeket, de hányok a nyálas tiniromantikától. Mi legyen?

Miután eltöltöttünk Julie Delpyvel 2 napot Párizsban (AMC, 17.25), majd rögtön utána még kettőt New Yorkban (AMC, 19.05), Johnny Depp lehet a vendégünk, akár egész estére. Az Éjsötét árnyékban (Cool, 20.50) Tim Burton rendez köré gótikusan éjsötét boszorkányos-vámpíros szatírát. Depp itt egy nőfaló telepest alakít Amerika (h)őskorában, akit egy nap utolér a végzete: egy boszorkány szívét töri össze, akinek viszont megvannak az eszközei a bosszúra… Johnny fiú körül Helena Bonham Carter, Michelle Pfeiffer és Eva Green ropja a dévaj körtáncot. Utána hősünk Fedőneve: Donnie Brasco (Cool, 23.00) lesz, fedett ügynökként ezen a néven épül be az amerikai maffiába. A valóságban megtörtént esetet dolgoz fel a film, Depp jó is benne, de egész egyszerűen imádom Al Pacinót, ahogyan a maffia kiöregedő bérgyilkosaként és Donnie pártfogójaként kinyúlt seggű mackónadrágban (lásd a képen) nézi otthon a NatGeót a tévén… Kiváló film.

Na persze, Az ördög ügyvédjében (Viasat3, 21.00) sem rossz Ali bácsi… Tegnapelőtt már ajánlottam.

A Quantum csendje (Duna, 21.10) Daniel Craig második James Bond-filmje. Craig szerintem a legjobb Bond. Lefoszlott róla minden mesebeli Bond-műmájerség, helyette viszont jött valami Bruce Willises bumfordi vérrögvaló. Emellett Craignek baromi jó mozgása is van, sőt az ő sajátos, manchesteri öntőmunkásra hajazó arckifejezésével is simán tudja hozni az elegáns Bondot is. A humora pedig bár csikorog, de üt.

Úgy tűnik, az ilyen markáns pasik napja a mai, mert Belmondo sem az a kiköpött nyálas, kislányos fazon. A Profi (Story4, 21.20) a már erősen középkorú, de még mindig csibészesen sármos francia sztár egyik emblematikus szerepe, Ennio Morricone talán legjellegzetesebb filmzenéjének dallamai közepette, melyek tulajdonképen az egész film hangulatát megszabják. Bosszúvágy témájából pedig nem sok ilyen színvonalas kalandvígjáték született, mint ez.

A Dől a moné (TV2, 21.35) című -állítólag képzőművészeti tárgyú- komédiát nem láttam még, de ha Coenék írták, Michael Hoffman rendezte és Colin Firth, Alan Rickman, Cameron Diaz és Stanley Tucci játszik benne, akkor egy pillantást feltétlenül megérdemelhet.

Ennél jóval komorabb hangvételű kalandfilm lesz a klasszikus Pillangó (ATV, 21.35),Dustin Hoffmannal és Steve McQueennel. Henri Charriére könyvét minimum ötször olvastam, de a filmet is láttam jó néhányszor – mindkettő egy szökés történetét meséli el a hírhedt börtönként működő guyanai Ördög-szigetről. A kedvenc jelenetem a leprások között játszódik, sajnos az a filmben nem olyan, mint ahogy a könyvből olvasva elképzeltem – ennek ellenére ez egy jó kis veretes darab.

Az HBO is előmerészkedik ma este egy bátortalan Coming outtal (HBO, 22.35), ami “kis lépés egy szép, új, toleráns és boldog világhoz, de nagy lépés a maga férfiasságát a házastársi erőszak elnézésében, buzizásban, zsidózásban, cigányozásban, szotyolaköpködésben és túltengő, arrogáns nemzeti önérzetben megélő, uralkodó, pöffeszkedő magyar közízlésnek.” Sokakkal szemben, én nem tudtam utálni: bővebben.

Ron Fricke Baraka (Világok arca) (Petőfi TV, 22.40) című monstre filmkölteménye viszont meghatározó élmény lehet bárki számára. Egy szakadatlan, mágikus-misztikus képfolyam a világunkról, múltunkról, jelenünkről és jövőnkről. Aki tudja, HD-ben nézi. (Bővebben)

A folyó (TV2, 23.30) című dráma megint egy “sötét ló”. Az biztos, hogy a Sissy Spacekés Mel Gibson által alakított házaspár kilátástalan harcot folytat benne életterüket veszélyeztető villamosművek ellen, és az is, hogy Zsigmond Vilmost Oscarra jelölték a film fényképezéséért. Pont jó lesz ez a mozi így késő estére.

Itt van május elseje, egy vörös Csepelen bringázunk bele a Váci úti naplementébe, miután jót múlattunk a sörben ázó, virslivel tűzdelt majálison… Nyilván nem is áztunk meg nagyon. Az igazi kaland (SuperTV2, 18.20) azonban már a tévé előtt találja a rendes magyar családokat, hogy elnyúlva az IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végigCameron Crowe történetét, melyben a korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok (lásd a képen), jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti siker.

Frappáns húzás a rendes hétköznapi főzőshow ünnepnapi felturbózása is, hiszen az amúgy remek L’ecsó (RTL Klub, 18.50) című animációs film legalább annyit elmond a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé  vagy a ninjagurunak öltözött Bernáth séf előad a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek. Ha nem többet. (Az megvan, hogy ez a Pierre nevű étteremkritikus kit másol?)

Később a felnőtteknek főleg bambulós filmek vannak. A hazafi (film+, 20.20) például ki lenne más, mint a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen, engesztelhetetlen Mel Gibson, ezúttal Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.

Ehhez képest gyors meló Olivier Van Hoofstadt Gyors meló (Film Mánia, 21.00) című francia filmje, melynek tétje az, hogy lehetséges-e elegyíteni a Delonos, Belmondós francia zsarufilmek hagyományait a Taxi-filmek agyatlan száguldozásával, úgy, hogy az végeredmény még viszonylag hiteles képet is adjon arról, honnan a frászból, milyen úton-módon kerül Európába az a ménkű sok kábítószer? (Bővebben)

A szikla (Viasat3, 21.00) viszont Öböl Mihály nagyszabású akciófilmje arról, hogyan lehet(ne) megszökni a San Fransisco-öbölben található hírhedt Alcatraz-szigetről, ha voltunk annyira kíváncsiak, hogy turistaként megnézzük például, hol raboskodott Al Capone – miközben egy megkattant katona éppen minket szemelt ki céljai eléréséhez? Amúgy, láttuk már sokszor ezt a filmet.

Curtis Hanson Egy cipőben (FOX, 21.00) című vígjátékát is láttuk más, viszont működik ez is, mint a svájci bicska. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Mi kell még?

Mondjuk Cameron Diaz másként, Kéjjel-nappal (Cool, 21.00). Habkönnyű, ám mégis szórakoztató, jó ritmusú kis akció-komédia ez, melyben Diaz mellett még Tom Cruise is elviselhető. Vagy fordítva. (Bővebben)

A Flyboys – Égi lovagok (film+2, 21.05) című film egy első világháborús, dupla fedeles szárnyú repülős kalandfilm látványos csatajelenetekkel, a főszerepben pedig egy afroamerikai, valamint néhány fehér, de egyöntetűen nagyon laza amerikai pilóta áll. Ül. Repül.

A Borban az igazság (AMC, 21.10) című thriller-komédiában visszakanyarodunk az imént már felvetődött (lásd: L’ecsó) gasztro-tematikához. A történetben az olcsó, “suttyó” kaliforniai, Napa-völgyi sárdöné gyűri maga alá a pöffeszkedő, öntelt és fennhéjázó francia ősét. Természetesen eme elképzelhetetlen tett mellett ott van a közhelyes amerikai tetterő, a vállalkozói kedv és finesz (lásd: A hazafi) – a film mégis nézhető, könnyű és üdítő, mint egy párás pohárban illatozó, pincehideg chardonnay egy hajtós nap végén. Állítólag megtörtént eseményeket mesél el a film…

Ehhez képest viszont a Csokoládé (Paramount Channel, 21.40) olyan Neverre-vágás, mint amilyet Bernáth séf vitt be a VacsoracsataKonyhafőnök versenyzőinek a minapi bonbonos-doboz feladattal. Lasse Hallström cukorédes történetében, ugyebár, Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet.

A bátrabbak (és tapasztalatlanabbak) megpróbálkozhatnak Ridley Scott Prometheus(TV2, 22.00) című filmjével, melyben a korábbi, Nyolcadik utas a Halál című, hírhedt műfaji alapvetését kívánta megmagyarázni – szerintem feleslegesen: bővebben.

Április utolsó napjának estéjén, vacsora helyett és nem először Julie & Julia várja kedves vendégeit, azaz: Két nő, egy recept (RTL II, 18.35). A gasztrotörténeti drámában egy mai, friss és ropogós főzőblogger (Amy Adams) kattan rá a híres Julia Child (Meryl Streep) szakácskönyvére, s ezen keresztül magára Juliára, az amerikai háziasszonyok “forradalmárára”. (Bővebben)

A fiúk választása viszont valószínűleg A nagy Lebowskira (Cinemax, 20.00) esne. E mű alapfilm a tekéseknek, a white russian nevű koktél kedvelőinek, a perzsaszőnyeg-mániásoknak, Coen-testvérek rajongóinak, illetve azoknak, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. Címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót,Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Az a helyzet, hogy Isaac Asimov alapvető művének gagyiváltozata, az Alex Proyas ésWill Smith-féle Én, a robot (film+, 21.00) végre megfelelő helyre került, a mostanában a gagyihoz visszatalált film+ fő műsorsávjába, a Gigacápa vs. megapolip és Steven Seagal közé. Rossz film ez is, de hagyjuk a francba. Szenteljünk inkább újabb remek 87 percet Fennakadva a fán (Story4, 21.05)… Funes Lajos (Louis de Funes – a képen) gazdag, s ennek megfelelően arrogáns üzletembert alakít, aki egy kanyargós hegyi útszakaszról vérmérsékletének megfelelően kisodródva lezuhan a szakadékba – és lásd a címet. A film nagy része itt játszódik, a Funes által alakított üzletember, és két stoppos (Geraldine Chaplin és Olivier De Funes – az utóbbi Funes fia) között zajló tragikomikus, helyenként abszurd drámában, melyet egy idő után folyamatosan közvetít a szakadék széléről egy tévéstáb is.

Késő estére sincs más, mint egy remek fausti történet, Az ördög ügyvédje (Viasat3, 22.55). A napokban 75. szülinapját betöltő Al Pacino miatt, (és természetesen állandó, zseniális és pótolhatatlan szinkronhangjának, Végvári Tamásnak emlékére is) nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy tolmácsolni tudta Pacino (és mások) óriási játékát, amellett, hogy ő maga is kitűnő színész volt. Egy kis ízelítő a filmből, hogyan beszél Pacino -sátáni bölcsességgel- Istenről.

Az az igazság, hogy nem nagyon van más, minthogy”szóljatok a csődörnek”, azaz Get Carter! (AMC, 20.20). Sylvester Stallone egyik legjobb “komoly” filmje ez, egy kőkemény krimi a hasonló című és a Francia kapcsolattal egykorú klasszika remake-je. Érdekesség, hogy láthatjuk benne az eredeti verzió főszereplőjét, Michael Caine-t is, csak éppen az eredetihez képest más, ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepben…

A Továbbállók (Paramount Channel, 21.40) című filmről nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Amerikai szépség ‘kettő‘, azaz egy tulajdonképpeni folytatás, hiszen mintegy tíz év múltán, az öt, méghozzá igen fontos (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfialakítás és fényképezés) Oscar-díjjal súlyosbított ‘egy’ után, Sam Mendes ezzel a filmmel tért vissza első nagy sikere helyszínére, az amerikai középosztály élveteg és anyagi jólétben élő közegébe. Ezúttal azonban nem lakóhely szerint választotta filmje témáját és szereplőit, hanem a vizsgált társadalmi rétegnek egyetlen korosztályát, a gyermekvállalás előtt álló fiatal párokat vette sajátosan fókuszált nagyítója alá. A szociografikus igényű, ám maróan kritikus, a visszásságokat karakánul kikarikírozó szemlélet viszont nagyjából ugyanaz, mint az említett Amerikai szépségben. (Bővebben)

Nem tudom, ki ma annyira kalandvágyó, hogy bevállalja Michaelangelo Antonioni1960-ban készült, fekete-fehér, 140 perces, lassúdad és hosszúkás A kaland (Duna, 23.45) című filmklasszikusát. Bár, akik még látták e filmet moziban anno, azok ma már nyugdíjasok, tehát ráérnek (és amúgy sem tudnak már aludni); akik viszont fiatalabbak és egyéb attribútumok alapján szintén e film célközönségébe sorolandók (értsd: értelmiségiek), szintén nem mennek holnap dolgozni, mert már nincs hova. A film témája megnyerő, hiszen szerelem, napfény, Szicília, sőt, Taormina, főszerepben a vakító szőkeségű Monica Vittivel (a képen), van romantika (ha nem is csöpögősen adagolva), van melankólia (na az viszont hosszan, elnyújtva), van kaland (ha nehezen megfoghatóan is) és vannak csodálatos képek is. (Egy mélyebb elemzése a filmnek itt olvasható.)