Mit nézzünk ma a tévében?

Gyorsan visszazökkentünk a mókuskerékbe, hiszen néhány napja még havaj volt, dizsi és napfény, persze, képletesen szólva, ma meg már benne vagyunk nyakig a lelketlen, gépies taposásban. Ti-pi-kus csütörtök.

Megnézhetjük például, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként” (a képen), valójában amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Story4, 21.30), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… Nevek vannak, hogy aztán film van-e, az egy másik kérdés… (Jelentem, van: bővebben itt.)

Alternatíva egy Halálkanyar (SuperTV2, 21.35) lehet. Az izgalmas, üldözős sztoriban egy dörzsölt FBI-ügynök (Dennis Quaid) hajszol egy sorozatgyilkost, aki (vagy valaki más) elrabolta az ügynök kisfiát – eközben ott kotnyeleskedik egy buzgó kisvárosi seriff is (Danny Glover)… Pörgős, egészen jó kis thriller lesz ez. (Az esetleges félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy van Oliver Stone-nak is egy Halálkanyarra magyarított című filmje, ráadásul mindkét film 1997-ben készült… Az eredeti címük természetesen más.)

Ezenkívül még a játékos kedvű nézők csekkolhatják, hogy akkor most van rajta bugyi, vagy nincs rajta bugyi? (Elemi ösztön, Film Café, 22.00)

Eh.

Két thriller van mára, valamint két kukkantás egy szebb, jobb, nálunk sosemvolt világba.

(Itt van egy kis bibi, mert a Viasat3 honlapja szerint ma Az ember gyermekét adják 21.00-től – nem tudom, mi az igazság, mert az a honlap hagyott már egyszer bennem kétséget a frissességet illetően. Gondoltam szólok. És köszi, Marci!) Szerintem, a Mobil (Viasat3, 21.00) című thriller írója, Larry Cohen találta ki a mostanában kocsmákat díszelgő, amúgy igen modorosnak ható feliratot is, miszerint: No Wifi, Talk To Each Other! De ha nem, attól még az bizonyos, hogy komoly baja van a telefóniával, hiszen két filmjének is főszereplőjévé tette ezt az amúgy okos kommunikációs találmányt. A fülke című filmjében a régi, vonalas változatot pécézte ki magának, ám két évvel később már a mobiltelefon került érdeklődésének középpontjába. (Bővebben)

A késő esti Sziriana (RTL Klub, 23.50) egy sok szálon futó történet, mely az olajért folyó nagyhatalmi játszadozásokat óhajtja leleplezni, melyek alapjaiban tematizálják a világ mai folyását. sajnos, nincs e történetben semmi olyan újdonság, amit egy mai, összeesküvés-elméletekben közepesen jártas néző ne tudna, így marad George Clooney, Matt Damonés a többi sztár pontos, lezser, fesztelen játéka.

A Capote (FOX, 21.50) című film az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman (a képen) bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

A szögegyenes vidéki srác megkapja a katonai behívóját, aminek jó hazafiként engedelmeskedik is. Bevonulás előtt azonban megnézné még magának a nagyvárost, New Yorkot, ahol sosem járt életében. Várásnézését bohókás hippik zavarják össze, akik nem értik a srác szándékait, de a srác se őket – ennek ellenére, mégis igen jól érzi magát köztük. A kaland vége azonban szomorú lesz… De addig is, és utána is, legyen napfény, legyen béke, nem kell többé háború és éljen a szabadság, ezúttal csupán Milos Formanremekművében, a Hairben (Duna, 22.10).

Először A belső ember (Viasat3, 21.00) kelt zavart az erőtérben. A teljesen korrekt, szórakoztató és helyenként igen izgalmas bankrablós-túszejtéses szajréfilmet Spike Lee rendezte, nem kicsi csavarral a végén. Főbb szerepekben Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens látható. (Bővebben)

A régimódi francia kalandkomédiák kedvelőihez szól a műfaj nagy öregjének, Philippe de Brocának 1983-as Férjem Afrikában (Duna, 21.10) című munkája, melyben a férjPhilippe Noiret, s ha férj van, akkor feleségnek is kell lenni, aki pedig Catherine Deneuve lesz, minden bizonnyal. Afrika nyilván Afrika.

James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (SuperTV2, 21.35) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizáció vs. ember (Avatar), de az igazi vicc az, hogy ez jobb film azoknál, mert még mértéktartó és arányos.

A Blekinge utcai banda című dán krimisorozatról (első és második epizód: Duna, 23.10) még mindig nem tudok többet, mint amennyit az ismertetője az orromra köt – az viszont igen jól hangzik. Ad egy, dán és krimi, főszerepben Ulrich Thomsen (a képen). Ezen csak egy picit árnyal az a tény, hogy miért nem hallottunk eddig erről a 2009-ben készült szériáról? Ad kettő, érdekes a témája. A címszereplő banda valóban létezett 1975 és 1988 között Koppenhágában. A sorozat ugyan kitalált sztorit mesél el, fiktív szereplőkkel, aminek, akiknek a valósággal való hasonlatossága kizárólag a véletlen műve, ugye, azonban az igazi Blekinge utcai banda is ilyen szélsőbalos aktivistákból állt, akik bankrablásokból, egyéb illegális tevékenységekből szereztek pénzt, hogy azzal támogassák a Palesztin Népi Felszabadítási Front (mondjuk most azt) harcát Izrael és az USA ellen. A valóságban senkit nem kaptak el közülük, itt, a sorozatban azonban a Thomsen által alakított rendőrnyomozó éppen ezt szeretné elkerülni… Hmmm?

Ma már beugrik a majom a vízbe, hiszen némi csúszással elkezdődik a 2015-ös év. Szembesülünk azzal, hogy mi van a munkahelyünkön, van-e egyáltalán még munkahelyünk, mi van az iskolában, van-e egyáltalán még iskolánk, befizettük-e az útdíjat, mennyivel lett drágább a babaszappany, hogy mennyivel lett több a fizetési papírunkon a kereset és mennyivel lett kevesebb ebből a zsebünkben… Hajrá, ország, hajrá.

Este aztán jöhet a sör okozta megnyugvás, a tévé… Ma például betekintést nyerhetünk Benjamin Button különös életébe (RTL Klub, 21.05). A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis ezt a pacákot, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza ez alkalommal (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár (a képen egy közülük, no ki az?), rengeteg idő, rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Alternatíva a Szükségállapot (film+, 21.00), mely minden bugyuta fordulata, hiteltelen, sőt, már-már ciki karaktere (Bruce Willis egyenesen Arany Málnát érdemelt, de az amúgy ritkán hibázó Annette Bening is legfeljebb csak Sharon Stone-klónként pislákol csak…) ellenére (bár Denzel Washington természetesen, ezúttal sem tud rossz lenni) mégis kifejezetten érdekes film, főleg így sok évvel 9/11 után. Arab terroristák támadják meg New Yorkot… Lidérces, szinte váteszi látomások 1998-ból (!), a későbbi, valóságos jövő borzalmairól…

A Hópárduc talpra áll (Duna, 21.15) című dokumentum-portréfilm Erőss Zsoltot mutatja be, aki először fél lábát, majd egész életét áldozta fel életcéljának, a Nagy Hegy meghódításának.

Később Jack Nicholsont nézhetjük meg farkasemberként, a Farkas (SuperTV2, 21.35) című Mike Nichols-filmben, mely annak idején azzal keltett feltűnést, hogy eléggé illúziót keltően sikerült Jacket átváltoztatni benne farkassá. (Ma már nem biztos, hogy így fogjuk látni, de Jack azért mindig Jack.)

Húzom, húzom azt a derékszíjat, de még mindig elég jó a felhozatal. Roland Emmerichfilmje, az Anonymus (ATV, 20.40) például látványos film, ahogy tőle megszokhattuk, ezúttal azonban nem idéz elő semmilyen világvégét, viszont épít, mégpedig Shakespeare világát – méghozzá igen alaposan. A történet amúgy azt a kérdést járja körül, hogy valójában ki írhatta az általában Shakespeare-nak tulajdonított híres műveket? (Bővebben)

Az utóbbi évtized egyik legfigyelemreméltóbb műfaji kísérlete volt a fiatal, dél-afrikai Neill Blomkamp District 9 (AXN, 21.00) című filmje, mely ügyesen keverte a sci-fi műfaji elemeit a társadalmi problémákat megvilágítani szándékozó dokumentarista hatásokkal és az egyes szám, első személyben lövöldözős számítógépes-játékokkal. (Bővebben) A film színhelye egy valódi, földi pokol: Jo’burg, vagyis Johannesburg, Dél-Afrika legnagyobb városa. Érdemes e film előtt/után megnézni ezt a dokumentumfilmet is, mely bemutatja e város valódi lakóinak valódi problémáit, életét és így igen érdekes lesz ennek fényében értelmezni Blomkamp látomását… (AStayin’ Alive in Jo’burgról bővebben itt.)

A 2008-as gazdasági válság, melynek tetőpontja a neves Lehman-bankház csődje volt, illetve annak vélt/valós körülményei, okai és okozatai azóta is összeesküvés-elméletek termékeny táptalajául szolgálnak bárhol a világon, ahol nem úgy szalad a szekér, nem azok ülnek rajta, ahogy és akiknek kéne. A Válság a Wall Streeten (Cinemax, 21.00) mindennek egyik lehetséges (hihető, hiteles) olvasata. A valós, ma is élő személyiségeket, bankszakembereket és -kontárokat hírneves színészek alakítják, a történetet pedig Curtis Hanson rendezte.

A ma esti Kiképzés (Viasat6, 22.00) viszont egy kőkemény zsarufilm lesz, a realistánál is naturalistább megközelítésben, ha szabad ilyen marhaságot mondani. Denzel Washington adja itt rutinos drognyomozót, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke) kap társnak, hogy bevezesse a tutiba. Oscart kapott ezért az alakításért Washington, mégpedig megérdemelten, de a film maga is igen jó darab a műfajában, érdemes megnézni.

Zack Snyder Watchmen: Az őrzők (SuperTV2, 22.40) című 2009-es mozija is remekmű a maga nemében, egy popkulturális panteon – meg is osztotta a rajongókat annak idején. A film cselekményéről tényleg elég annyi, hogy éppen annyira banális, mint amennyire banális az összes többi, hasonló képregény-film, azonban apróbb momentumokban már rengeteg kis finom érdekességet is felfedezhet az ilyesmire vevő néző. Tele van a film például a huszadik század második felében kavargó kulturális irányzatokra és divathullámokra, jellemző társadalmi változásokra, a filozófiára, de akár a közelmúlt történelmére való finom utalásokkal is, mely utóbbiak a film alapjául szolgáló képregények esetében még karcos aktuálpolitikai vonatkozással is bírtak: a kulcsszereplő plazmalényt (vagy mit), Manhattan doktort maga Nixon elnök bízza meg, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. Tehát nem amolyan fiktív mesefigurákról beszélünk, Magnetóról, meg Dr. No-ról, hanem Nixonról és Brezsnyevről. Mögöttük sorakozik aztán Kissinger, sőt Larry King is, további erős kapcsokként a mesevilágból a valóság felé. Jellemző sajátossága aztán ennek a sztorinak, hogy teljes egészében áthatja valami furcsa, melankolikus érzés. A szuperhősök már köztünk élnek, van belőlük jónéhány, senki nem lepődik meg már azon, ha valamelyik éppen a dolgát teszi, miközben munkába, bevásárolni megyünk. Nem is imádjuk már úgy a hősöket, akik ráadásul már nem is egyértelműen jók, egyre többször, egyre jobban botlanak meg a csökkenő sikerük feldolgozása közepette. Egy letűnt világ, letűnt celebjei ők, akik ugyanúgy harcolnak az életben maradásért, mint bárki ezen a világon. Eközben azért, még ha második szándékkal is, de lazán megmentik a világot, hiszen ez a dolguk, de “a nagy fűrészelés közben azért bőven hullik a forgács is”. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején, Jimi Hendrix All Along The Watchtowerjekatartikus erejű, Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami ugye, maga is filmzene) újraértelmezése pedig kifejezetten apokaliptikus (amellett, hogy szimpatikusan pimasz pofátlanság). A film látványvilága pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy olyan alapvetően látványfilmtől, mint ez is.

A Millió dolláros bébi (ATV, 22.55) viszont már egy igazi, pacekba’ küldött, nagy-nagy Oscar-szivacs (Legjobb film, rendező, női alakítás és férfi mellékszereplő). Clint Eastwood mára megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt alakít az általa rendezettfilmben, akit minden ellenkezése dacára, egy tehetséges fiatal lány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Megrendítő film, igazi sportdráma.

És a végére a legkeményebb. A mexikói Alejandro González Inárritu fájdalmasanbiutiful Biutiful (m1, 23.00) című filmje a halálról szól, Javier Bardem (a képen) obligát alakításával. El is leszünk vele egy darabig… (Bővebben)

Lesz néhány jó film ma is, többségükben azonban napokban (akár többször is) ellőtt adások ismétlései. Nézzük, mi az ami nem került mostanában műsorba?

A komornyik (Cinemax, 20.00) például egyenesen premiernek tűnik. A mintegy 60 évet átölelő történet a fehér Ház legismertebb komornyikjának, a fekete Cecil Gaines-nek életét meséli el (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker (a képen) zseniális a címszerepben. (Bővebben)

A továbbiakban is nehéz sorsból induló fényes karriertörténeteket nézhetünk. Bruce Lee, a legendás kungfu-filmsztár tragikusan rövid életéről szól A Sárkány – Bruce Lee élete(Viasat3, 21.00) című igen jó kis film. A legendás harcművészt és filmsztárt Jason Scott Lee kelti életre, méghozzá igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

Ha azt hisszük, hogy befektetéseink a lehető legjobb kezekben, a legbiztonságosabb helyen vannak, akkor ki ne hagyjuk a Wall Street farkasa (TV2, 22.00) című (szintén dermesztően valóságos) karriertörténetet, feltéve, ha nem akarjuk, hogy a fal adja a másikat. Ha rajongói vagyunk Leonardo DiCapriónak, akkor is ez legyen a mai filmünk, de akkor is, ha az élet netovábbját méretes kokainhalmok, méregdrága öltönyök és luxusautók, valamint kurvák tucatjai jelentik. Én viszont kihagyom ezt az élményt: bővebben.

A nap legérdekesebb filmje, a Lourdes (m1, 00.20), ezúttal is nézhetetlen időpontban kerül adásba. A címbeli, dél-franciaországi kisváros az egyik leglátogatottabb katolikus zarándokhely. Hívők és betegek milliói érkeznek ide évről évre csodás gyógyulásért imádkozni, abban a reményben, hogy innen már egészségesen térhetnek haza. A film kerekesszékben élő főhősnője csupán kirándulni szeretne és néhány napra kiszakadni az egyedüllétből… A filmet író-rendező Jessica Hausner tiszta hittel, de legalábbis várakozással szemléli a hősével bekövetkező csodát, ám ez nem tartja vissza attól, hogy finom humorral, a visszásságokat éles szemmel észrevéve jól elironizálgasson a lourdes-i csoda-bizniszen. (Bővebben)

A Gyilkos mezők (RTL Klub, 0.35) annak idején, 1984-ben, komoly feltűnést keltett témájával, mely először adott hangot (mozifilmben) a kambodzsai Vörös Khmerek által elkövetett kegyetlenkedésekről, népirtásról. A történet egy nyugati újságíró, valaminthelyi tolmácsa hősies, áldozatos munkáját mutatja be, Mike Oldfield zenei aláfestésével. Roland Joffé filmjét 7 Oscarra jelölték, melyből 3-at (legjobb férfi mellékszereplő, legjobb operatőr, legjobb vágás) meg is nyert.

Nagy lazázással indul az új év, használjuk is ki ezt, mert ami utána jön, abban nem lesz sok öröm. A mai és még két nap…

Habkönnyű, ám ennek ellenére mégis igen szórakoztató popcorn-mozi a Scott Pilgrim a világ ellen (SuperTV2, 19.15). A filmben üdítő frissességgel és pergő ritmusban keverednek a legkülönbözőbb pop-kulturális műfajok, például a képregények, a videojátékok és a rockzenei klipek jellemző stílusjegyei, egy alapvetően teljesen szokványos tinédzser love story keretében. (Bővebben)

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők (HBO, 19.25) című független dramedyjében azonban a maga természetességében hozta ezt a lehetetlennek tűnő kötéltáncot. Nézzük meg, ha van HBO-előfizetésünk! (Bővebben)

Az Észak-Északnyugat (AMC, 19.40) a Szédülés vagy a Psycho felől nézve meglehetősen rendhagyó alkotásnak tűnhet Alfred Hitchcock életművében, pedig pont olyan ez a film is, csak éppen másképpen. (Bővebben)

Aztán van ilyen, hogy Távol Afrikától (Story4, 20.20). Meryl Streep és Robert Redford, rendezte Sidney Pollack, ért 5 Oscart meg egy csomó egyebet – ha valaki még nem látta volna elégszer… 🙂

A jelenlegi Dalai Láma tanul nyugati dolgokat a Hét év Tibetben (FEM3, 21.10) című, megtörtént eseményeket elmesélő filmben. A második világháború előestéjén Heinrich Harrer (Brad Pitt) osztrák hegymászó a Himalája egyik legmagasabb csúcsának meghódítására indul, a háború azonban keresztülhúzza számítását. Kalandos körülmények között a tibeti szent városba, Llhászába, az ottani buddhista közösségbe kerül, amely befogadja. Sőt, az ifjú Dalai Láma kifejezett érdeklődéssel fordul az idegen felé. Barátságukról mesél ez a szép, de szintén nem először látható film, lélegzetelállítóan szép tájakkal, bölcs és vicces benyögésekkel.

A képen látható Életrevalók (Duna, 21.50) megtekintése viszont akármennyi alkalommal ajánlható, sőt kifejezetten: KÖTELEZŐ! (Bővebben)

Paul Thomas Anderson gigantikus méretű (188 perces) tablója, a Magnólia (HBO, 22.30) Amerika, vagyis pontosabban az USA társadalmi portréja az ezredfordulón. Brutális szereposztás, briliáns dramaturgia egy tévében ritkán látható filmben.

Akik tegnap csúcsra járatták magukat, azok nyilván semmit, örülnek, ha élnek. Vagy félálomban, bármit, ami gyakorlatilag ugyanaz. Az igazi bajnokok azonban talán csak ma kezdenek el igazán bulizni, ők viszont szintén nem tévéznek, érthető okokból. Egyszóval, a nap valószínűleg mindenki számára kényelmes heverészéssel telik, kint recseg-ropog a tél, bent a bendő tele, a radiátor barátságosan mormolja: pihi van.

Rosszkedvünk telét ezúttal Provence napsütése változtathatja langymeleg nyárrá. A Bor, mámor, Provence (FOX, 19.50) ha akarom, idézheti a tegnapi este jobb pillanatait, de inkább azért egy reménybeli jövőnek szól. Ridley Scott filmje szerelmeslevél az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett puccos turisztikai reklám; ha akarom, enyhén giccses, romantikus történet – azonban mindháromnak jó. Bajom csak Russel Crowe-val van, akit valamiért csak valamilyen harcosnak, kubikosnak, bányásznak, vagy más, efféle kétkezi melósnak tudok elképzelni, romantikus hősszerelmesnek kevésbé – ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.

Gyógyíthat Meryl mama is. Bár az ABBÁ-nál kevés depressziósabb popzenekar létezett a Földön, a Mamma Mia! (TV2, 18.50) mégis kellemes szórakozást nyújt. A történet egy görög szigeten élő szállodatulajdonosné (Meryl Streep) körül bonyolódik, aki valaha egy zenekarban énekelt, de ma már lánya esküvőjét szervezi. A zenekar, persze, nem az ABBA, viszont ABBA-számokat játszott (míg abba nem hagyták…). Igazi, napfényes romkom, Meryl mama mellett még Pierce Brosnannal, Colin Firth-el és sokan másokkal. Az ördög Pradát visel (Viasat3, 21.00) sem csak azokhoz szól, akiknek jelent bármit is “Pradát viselni”. Meryl Streep itt egy nagy hatalmú divatmagazin-főszerkesztő, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, Anne Hathaway pedig egy szürke, jellegtelen kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben.

A Másnaposok (Cool, 21.00) című amerikai komédia a mai napon sokak számára csupán száraz dokumentumfilmnek fog tűnni…

A Gravitáció (HBO, 21.00) viszont komoly kihívást jelenthet az imént említett célcsoportnak. Nagyigényű, meghökkentően látványos film, azonban csak fél siker. (Bővebben)

Mások viszont tudják, hogy ez az egész csupán Sok hűhó, semmiért (Story4, 20.20). Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációjában eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reevesés Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.

Megint mások számára a ma esti program Egy asszony illata (Story4, 22.25) lehet, mely inkább dráma, mint a Vittorio Gassman-féle eredeti, olasz, viszont Al Pacinoszámára ez hozott Oscar-díjat. De lehet program egyenesen A nő (Cinemax, 20.00) is. Egy utópikus, szép és kényelmes világban találjuk magunkat Spike Jonze filmjében. Az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygós, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)

Akit nem csábít egy asszony illata, akinek nem elég maga, a nő, annak maradnak a Női szervek (HBO, 22.35) – már, ha férfi az illető. Sandra Bullock büntet.

Valószínűleg A tizedes meg a többiek (Duna, 20.30) az a magyar film, amelyik éles versenyben van A tanúval a legtöbbet idézett magyar filmek örök versenyében. “Jelentem az oroszok már a spájzban vannak!” “A tizedes úr gondolkodik.” “Mi még megadni sem tudjuk magunkat…” “Üres zsebbel a békét is nehéz elkezdeni!” – és a többi aranyköpés mára szervesen beépült a köznyelvbe, és úgy tűnik a jelenlegi közállapotokból, hogy igen sokáig fogjuk még használni őket. A remek filmben a magyar színjátszás halhatatlan alakjait, Sinkovitsot, Majort, Márkust, Darvast, meg a többieket láthatjuk újra…

Ha már tiszta a fejünk, akkor viszont a világ egyik legjobb filmjét kell néznünk: az Ádám almái (Duna, 22.15), Anders Thomas Jensen filmje, nem csak pusztán elmélkedés a hit erejéről (a képen a címszerepet alakító Ulrich Thomsen), hanem egyenesen arról van szó, hogy jobb élni utána, mint előtte. (Bővebben)

Ha valamikor, hát ma tényleg kézenfekvő a válasz, hogy semmit. Ki az, aki Szilveszterkor tévézik? Pedig sokan ülnek ilyenkor otthon, és ehhez nem is kell feltétlenül magányosnak, szegénynek, betegesen antiszociálisnak, emberkerülőnek vagy “savanyújóskának” lenniük. A szilveszteri bulizás például számomra sosem volt vonzó, és kifejezetten rühelltem, amikor boldog-boldogtalan borult a nyakamba, beazonosíthatatlanul penetráns hányás-, szesz-, fokhagyma- és acetonszagú lehelettel, hogy booouldoúhujjéveeebaaazmee. Kösz, nem. Soha nem fogom megérteni, miért gondolja azt bárki is, hogy amire nem volt elegendő az elmúlt 364 nap, azt be fogja tudni pótolni az utolsó napon… Ráadásul, kurva hideg is lesz ma éjszaka odakint.

Ennek ellenére, a tévéműsorok mégis úgy gondolják, hogy akik a tévé előtt maradtak ma estére, azok kétszámjegyű IQ-val rendelkező idióták, igénytelen agyhalottak és/vagy Sas József-rajongók… Bezzeg, míg Hofi élt! (Azt mindig megnézte az egész ország, még a legvadabb buli közepén is…)

A Moulin Rouge (HBO, 16.05) persze, a lehető legjobb felkészülés bármire is. Buz Luhrmann filmje duzzad a féktelen, pimasz, ám mégis elbűvölő energiáktól, s amikorEwan McGregor elkapja Nicole Kidmant a langyos párizsi éjszakában (lásd a képen), hátuk mögött azokkal a bizonyos háztetőkkel, fejük felett pedig még a Hold is mosolyog, sőt, Luciano Pavarotti képében még dalra is fakad! – na az valami frenetikus. Meg az egész, úgy ahogy van. Imádom. (Bővebben)

A többi ajánlat már estére szól. Luc Besson Az ötödik elem (Cool, 20.45) című filmjében is a love a message. A film, bár mesefilm és sci-fi, azért szintén igen szemtelen, franciásan lezser, olykor pökhendi és pimasz, amellett, hogy mindvégig eleget tesz Hollywood kívánalmainak is. Jelentkezzen, aki még nem látta! Jelentkezzen, aki még nem látta legalább negyvenszer! 🙂

Az Alul semmi (FOX, 22.20) című -sokat emlegetett- film bármennyire szórakoztató is, valójában komoly, húsba markoló, csontba vágó dolgokról szól. A főszereplő fószert (Robert Carlyle) kirúgják a gyárból, miközben munkahely sehol. Munkanélküliség, pénztelenség, kilátástalanság – helyett a haverokkal megdöbbentő tervet eszelnek ki: a helyi kocsmában kezdenek el chippendale-zni, pénzért. A rengő sörhasak, a kemény fizikai munkában meggyötört végtagok és egyéb hétköznapi férfibájak azonban nem várt sikert okoznak… Peter Cattaneo drámai komédiáját nem véletlenül jelölték egy rakás díjra (amiből sokat meg is nyert), hiszen az egyszerű, átlagos kisember hétköznapi hősiessége, a bajokon való felülemelkedés az egyik legnagyszerűbb toposz a filmművészetben. Üzenete példaértékű, hatása pedig katartikus.

A részegen dülöngélő himnuszéneklés keservét a V, mint vérbosszú (Viasat3, 23.25) című mozival bekkelhetjük ki, mely a (másféle jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(A film) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni. Másodikán este Opera.

Éjszakára pedig Vágy és vezeklés (Viasat3, 01.45) marad. A film rendezője, Joe Wrightérdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő.

CSAK JOBBAT KÍVÁNHATOK AZ ELKÖVETKEZENDŐKRE, MINT AMI EDDIG VOLT!

A tegnapi blokkok némileg módosulnak, hiszen ezúttal lesz egy vegyes felvágott-blokk, egy romkom-blokk, egy klasszikus-romantikus blokk, valamint a szcientológusok sikeres aknamunkájának köszönhetően egy Tom Cruise-blokk is, csakhogy ne üljünk hülyén a tévé előtt.

A vegyes felvágott azért vegyes felvágott, mert került bele minden, de ez nem jelenti ezt, hogy ehetetlen szafaládé lenne. A Senki többet (HBO, 20.15) például amolyan művészfilm, Giuseppe Tornatore tavalyi alkotása, melyben egy nap egy idősödő műgyűjtő és auktor (Geoffrey Rush) kap visszautasíthatatlan ajánlatot egy ismeretlen, ifjú hölgytől… (Bővebben)

A köd (PRO4, 21.20) látszólag horror, valójában azért annál sokkal több. Valami más. A magyar származású Frank Darabont mintha valamiféle előtanulmányként készítette volna el ezt a filmet, az ennél jóval sikeresebbnek bizonyuló későbbi tévésorozatához, aWalking Deadhez. A filmben leginkább azok a jelenetek sikerültek jól, melyek a tipikus közép-nyugati kisvárost elnyelő, misztikus “tartalmú” köd megjelenése körüli anarchikus hangulatot, az információhiány őrületét, és a kényszerűségből összezárt emberek között gyorsan megfeszülő kapcsolati hálót (lásd a képen) boncolgatják. A film horror-része viszont nem igazán horror. (Bővebben)

Az Amélie csodálatos életével milliók szívét megmelengető Jean-Pierre Jeunet egy újabb filmje a Micmacs – (N)Agyban megy a kavarás (m1, 22.15), mely idétlen címe ellenére akár az Amélie szerves folytatásának is felfogható. Annál azonban egy kicsit durvább történet… (Bővebben)

A romkom-blokk először Egy fiúról (Viasat3, 19.00) mesél nevetős-sírós történetet.Nick Hornby bestsellerének 2002-es filmváltozatában Toni Colette, Rachel Weisz és még sokan mások dongják körül Hugh Grantet, mint húst a légy, mígnem. Utána Jennifer Aniston és Vince Vaughn lesz szerelmes egymásba. Gyorsan össze is költöznek – de aztán a szerelem elszáll, és marad helyébe egy kiállhatatlan izé. A Szakíts, ha bírsz (Viasat3, 21.00) című romantikus komédia ugyan nem a valóságon alapul, de akár alapulhatna is, már amennyiben jól emlékszem a bulvárlapok néhány évvel ezelőtti híreire. (És jól emlékszem.)

A Jane Eyre (Story4, 20.30) Charlotte Bronte kosztümös, romantikus klasszikusának pasztellszín adaptációja, Michael Fassbenderrel (aki nemrég éppen Frank volt a mozikban) és a csinosan csúnyácska Mia Wasikowskával a főszerepekben. (Bővebben) Utána Az angol beteg (Story4, 22.50) gyógyul. Mondjuk azt, hogy ez a film hozta az eddigi utolsó magyar Oscar-díjat, hiszen a film zenéje is kapott abból az esőből, ami erre a jó hosszú és jó romantikus alkotásra hullott annak idején; a zene pedig nagyban támaszkodik Sebestyén Márta hangjára. Aki beteg és angol, az Ralph Fiennes, és aki gyógyít: Juliette Binoche.

Tom Cruise először egy Philip K. Dick-adaptációban lép színre, Steven Spielberg rendezésében: a Különvéleményről (SuperTV2, 21.10) azonban nekem az a különvéleményem, hogy bár látványos, de amúgy erősen közepes akcióthriller. Nem több ennél, de nem is kevesebb. Körülbelül mint a Lehetetlen küldetés kettő (SuperTV2, 23.55), amiben Tomi EThan Hunt, egy szuperügyes titkosügynök, aki még a teljesíthetetlen küldetést is teljesít a film végére. Ez is látványos, izgalmas, akciós és buta film. És hangos is.