Mit nézzünk ma a tévében?

Immáron túl a négynapos hétvége derekán, ez már egy amolyan “rendes” szombat, persze, a tévézés szempontjából. Míg a TV2 kizárólag szörnyekben (Jurassic Park, King Kong), a még viszonylag szabad konkurencia pedig a szokásos táncos showműsorában látja az este látványos megoldását, addig  mi (gyerekek és már nem annyira gyerekek) nézhetjük például a Tintaszív (Cool, 19.00) című, erős fantasy-hatásokkal operáló, tipikus hollywoodi mesefilmet. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni – amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, annak szereplői, amikor beindul a fantázia (vagyis a fantasy). Bűbáj, cukor, méz – szeretjük, még akkor is, ha hizlal.

Megkerülhetetlen a gasztronómiai párhuzam a Julie és Julia (RTL II, 19.30) című romantikus komédia esetében is, hiszen a filmben egy mai, friss és ropogós konyhablogger kattan rá a híres Julia Child (Meryl Streep – a képen) szakácskönyvére, s ezen keresztül magára, Juliára, az amerikai háziasszonyok “forradalmárára”. (Bővebben)

Majd jönnek aztán A Newton fiúk is (FEM3, 21.00), akiknek története az egyik legdöbbenetesebb bankrabló-sztori: a négy fivér (a mostanában igen pazar pályát futó Matthew McConaughey, Ethank Hawke, Skeet Ulrich és Vincent D’Onofrio) úgy rabolta végig Amerika bankjait, hogy közben egy csepp vér sem hullott és közülük senkit börtönbe nem zártak. A filmet Richard Linklater rendezte, ami komoly okot ad a bizalomra, hogy nem valami ócska baromság sül ki a dologból végül (nem is sül – csak egy remek, szórakoztató szajréfilm…).

Habkönnyű romantikus tinivígjáték a Zombieland (film+, 21.15), egy zombifilm-paródiába ágyazva. (Bővebben)

Bódy Gábor megkerülhetetlen figurája volt a hetvenes évekbeli, nyolcvanas évek eleji magyar filmnek. Neve mostanában már egészen más jellegű szövegkörnyezetben szokott felmerülni, ha felmerül még egyáltalán (kíváncsi lennék, ma hol állna, ha élne), az azonban bizonyos, hogy kivételes képességű filmes volt. A ma esti Amerikai anzix (m3, 22.55) tehetségének egyik ékes bizonyítéka. Bátor filmnyelvi kísérlet, mozgóképes történelmi esszé, filozofikus ál-dokumentumfilm. 1948-as magyar honvédmenekültek az amerikai polgárháborúban, stilizált, fiktív “korabeli” mozgóképeken.

A már éjszakába nyúló Schmidt története (RTL Klub, 0.30) egy kisember története, akinek lába alól egy nap nagyon kicsúszik az a bizonyos szőnyeg. A címszereplőt Jack Nicholson alakítja, élete egyik legkomolyabb teljesítményével, ami azért nem kis szó az ő esetében… (Bővebben)

Nem is tudom, mi lesz… Akárhonnan nézem, sehol egy Bud Spencer-film, mi lesz így a néppel? Itt a négynapos hétvége, és sehol egy termetes parasztlengő, egy bumfordi poén? Forradalom lesz itt, ha ez így megy…

A veréb is madár (Duna, 15.35) ma már rétegműfaj, a társadalom nagy részének ugyanis ma már semmit nem mond például az a kifejezés, hogy disszidálás – na, majd nemsokára megtudja. Addig is itt van tananyagnak ez a film, melyben a Kabos László (a kis, vörös Kabos) által alakított figura (a képen) egy Bécs-Budapest bicikliversenyt használ arra, hogy disszidáljon Rákosi “boldog” Magyarországáról “az átkos” Nyugatra, míg a film másik főszereplője, a kerékpáros ikertestvére (akit szintén Kabos alakít), egy sikertelen feltaláló, itthon marad. Hintsch György hajdan nagy sikereket aratott komédiája azt a leírhatatlan pillanatot meséli el, amikor az ikrek disszidens fele ismét hazalátogat…

Bud Spencer helyett a szokásos “bumfordizmust” ma osztrák származású kollégája, Arnold Schwarzenegger szállítja az Erőnek erejével (RTL Klub, 21.15) című, amúgy eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr filmjében, melynek másik érdekessége, hogy ez az erős közepes akciómozi a dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. (Bővebben)

Az agyonszapult, ennek ellenére és éppen ezért is sok sebből vérző (sokak szerint haldokló) magyar filmgyártás egyik legutóbbi nagy felfedezése volt Gigor Attila, valamint A nyomozó (film+2, 21.20) című bemutatkozó rendezése. A krimi abszurd és mint film, igen jó, kiváló színészekkel (Anger Zsolt, Rezes Judit, Terhes Sándor…).

A mai este legjobb filmje azonban A nyughatatlan (FEM3, 21.30). A film a legendás, és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának adaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback.

A klasszikusok kedvelői nézzék Hemingway Ernő a gimiben talán még kötelező olvasmánynak számító kisregényének klasszikus adaptációját, ahol Spencer Tracy Az öreg halász és a tenger (Duna, 22.40) az örök ellenfél. Meg a nagy hal…

Nyilván kinn leszünk ma a lizsébe vizes sört inni, hideg virslit enni, ahogy kell. Lehet, hogy fog esni egy kicsit (vagy nagyon), de az nem számít, nem lesz hideg. Ez egy ilyen nap, amikor feltétlenül meg kell mártózni a társadalom sokszínűségében.

Persze, nézhetjük az Egri csillagokat is délelőtt a Dunán, de csak félig, meg délután aztán az összes ilyenkor valamilyen okból kötelezőnek gondolt bugyutaságokat, de tényleg? Minek? Este sem sokkal jobb a helyzet, hiszen Pánikszoba, Üvegtigris, mittudomén, szinte majd minden nap adásba kerül valahol – egész egyszerűen dermesztő az a fantáziátlan igénytelenség, amivel leszarják a televíziók a nézőt. Na.

A Halálsoron (Cinemax, 20.30) című remekmű viszont egy teljes, egész estés kaland, hiszen hossza 188 perc. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből. Ez a nap legjobb filmje, megtisztító, méregtelenítő kúra, közérthető, populáris transzcendencia, mélyen emberi üdvtörténet. (A képen a film két emblematikus főszereplője, Tom Hanks és a nemrégiben elhunyt Michael Clarke Duncan.)

Az 1200 mérföld hazáig (m2, 21.20) bájos ausztrál bennszülöttek szívbemarkoló sorsa egy szép, de kissé unalmas filmben. Három abó kislány a csillagoktól és jószándékú emberektől vezetve menekül a kietlen ausztrál sivatagban az átnevelőtáborból megszökve, mialatt a Kenneth Branagh által alakított főátnevelő gondterhelten gyűrögeti a térképeket… Megtörtént eseményeket mesél el amúgy Philip Noyce mozija – amit azért meg lehet nézni.

Vagy jöhet Egy utolsó tangó Párizsban (MGM, 22.00), diónyi vajjal, parkettán, ahogy kell. Legendás film volt anno, itt mondom, ma milyen.

A “nagy” csatornákon semmit. Amiért esetleg mégis érdemes lehet bekapcsolni ma a tévét, azok a filmek főleg a kisebb filmcsatornákon lesznek, illetve HBO-előfizetés szükséges megtekintésükhöz. Kezdetnek ugyan az Anthony Zimmer (Story4, 21.35) semmi különös, csupán egy teljesen nézhető, fondorlatos, csavaros francia krimi, a főszerepben dögös Sophie Marceauval (a képen). (Mintha ezt a filmet downgrade-elték volna le Johnny Deppel később Az utazó című igen gyenge hollywoodi remake-ben.)

Az Intim részek (Paramount Channel, 21.40) Howard Stern mozgóképes “szobra” sajátmagáról. Hogy ez a film hogyan jöhetett létre, ahhoz tényleg ismerni kell Stern figuráját, és rádiós pályafutását, mely gyakorlatilag szinte kizárólag Stern önfényezésére, valamint éles eszű, de ehhez mérten, bicskanyitogatóan szemtelen, pimasz – de sokszor igen komoly igazságtartalommal bíró attitűdjére épül. Őt koppintotta Csiszár Jenő (aki a film bemutatásakor szinkronhangja is volt, lehet, hogy most is az), Villám Géza (aki ma a Párizs-Bamako brahirallyt rendezi), vagy Bocsi és Lajos a Kappucsínóból (vagy mi az ő műsoruk címe…. Stern a világ egyik leghíresebb rádiós DJ-je, aki ugyanúgy masszív része a rocktörténelemnek, mint a Black Sabbath, a Guns’n’Roses vagy az Aerosmith, ez a film pedig róla szól, természetesen, saját maga főszereplésével.

Lényegesen komolyabb témát vet fel azonban a Hart háborúja (Fox, 22.40). A remek háborús és tárgyalótermi dráma elsősorban az árulás bonyolult lélektanáról szó, olyan színészek tolmácsolásában, mint Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

A Bor, tangó, kapufa (HBO Comedy, 20.30) egy ízig-vérig klasszikus vígjáték, a térdet csapkodós, könnycseppeket a szemünk sarkából dörzsölgetős legjobb fajtájából, amiben aztán egy másodpercnyi depi sincs… (Bővebben)

Z világháború (HBO, 21.00). Na, ez az a film, amit tavaly olyan sokáig, illetve, olyan sok macerával forgatott Budapesten Brad Pitt. (Bővebben)

Rögtön Ethan és Joel Coen remekbe szabott, groteszk és morbid krimijével kezdhetjük az estét. A Fargót (Digi Film, 20.00) ugyan sokszor láttunk már, de ha csak egyszer láttuk, Frances McDormand és főleg William H. Macy arcait akkor sem felejtjük el. (Bővebben)

Mindössze 13 perc Gazdag Gyula 1969-es Hosszú futásodra mindig számíthatunk (Duna World, 21.25) című filmje, azonban ennyi is éppen elég volt ahhoz, hogy sokáig dobozban maradjon, sőt néha még el is tűnjön. Mára azonban megkerült (az internetnek köszönhetően immár véglegesen). A kis dokumentumfilm arról szól, hogy Schirilla György (a jeges Dunában úszó Schirilla a jeges Dunában szintén szívesen úszó papája, a képen) budapesti taxisofőr fejébe vette, hogy elúszikelfut Moszkvába. Útközben azonban megállt Kenderesen, ahol a (túl) buzgó helyi pártszervek és a tanács rögvest egy bisztrót (korabeli gyorsétkezdét) szentelnek a hős kommunista futónak, a sportembernek. Ennek átadási ceremóniáját rögzíti Gazdag kamerája szenvtelenül, tárgyilagosan – a képekből azonban a hatalmat, a vélt hatalmi érdekeket elvtelenül kiszolgáló, hajbókoló, de burkoltan a saját hasznukat is leső (magyar) mentalitás metszően éles gúnyrajza rajzolódik ki. Kötelező, ma is vastagon érvényes film.

Aztán van mára egy Tökéletes gyilkosság (Viasat3, 21.15) is, melynek címében benne is van lényege. Michael Douglas őszülő halántékú gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

A Cape Fear – A Rettegés foka (Paramount Channel, 21.40) nem feltétlenül a legjobb (de nem is a legrosszabb!) darabja Martin Scorsese-nek, viszont Robert de Niro élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja itt, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Alakításuk erejét jelzi, hogy mellettük Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs. Amúgy a hasonló című és szintén nem elhanyagolható minőségű, 1962-es filmnek remake-jéről beszélünk.

Ha lehet, még jobb film azonban a következő. Egzisztencialista nihil keveredik mocskos dumákban az explicit erőszakkal Andrew Dominik Ölni kíméletesen (HBO2, 22.00) című mozijában, amely hajszálpontos hangulati jelentés az amerikai alvilág mai állapotáról. Kemény a szereposztás is, hiszen Brad Pitt és Ray Liotta mellett például egyik utolsó szerepében láthatjuk a tragikusan korán elhunyt James Gandolfinit. (Bővebben)

Mira Nair jelentős európai fesztiválokon is elismert indiai rendezőnő, aki Kétkedő fundamentalista (Cinemax, 20.00) című filmjében ezúttal a nyugati (amerikai) világban nevelkedő muszlimok gondolatvilágát próbálja meg számunkra is érthetővé tenni. A film főhőse Changez, egy pakisztáni származású fiatalember, aki az USA-ban tett meg mindent azért, hogy ott építsen karriert magának. A neves Princeton egyetemen végzett, majd a Wall Streeten kezdett ígéretes pályát, azonban a WTC ikertornyok utáni őrületben őt is azonnal megbélyegezték származása miatt. Letartóztatják, minden ok nélkül, megalázó vallatásoknak vetik alá az amerikai hatóságok, mire Changezben valami bekattan, és hazaköltözik Pakisztánba…

De tölthetjük a mai estét például a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő Hannibál (Viasat3, 21.15) című mozival is. Nem éppen langyos lektűr Ridley Scott dolgozata, ellenben nyugodtan szörnyülködhetünk Lecter sajátosan bizarr gasztronómiai elképzelésein. Pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins –a képen– mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) színesíti a borzongató élményt – nem először, de bizton mondom, nem utoljára.

A savanyú-cípősz leves és a gongbao csirke rizzel megunhatatlanul olcsó menüket kedvelőknek meg itt van Yang tábornok megmentése (Film Mánia, 22.00) című igen friss, színes, szélesvásznú kínai kalandfilm, nyilván a kötelezően látványos csatajelenetekkel, akrobatikus koreográfiákkal, minden egyébbel, amiért ezeket a filmeket gyártják. Csapdába csalják, foglyul ejtik, de aztán néhány hűséges embere megszökteti és…

Ezek vannak.

Szóval, a Jerry Maguire – A nagy hátraarc (ATV, 19.55) egy meglehetősen idealisztikus komédia arról, hogy Rogán Antal ott hagy csapot, papot, plüssfotelt, és a hajléktalanoknak ajánlja fel összes lakását, méregdrága gagyi Vutton Lajos hátizsákját, tele arany karórával és egy sátorban kiköltözik a Margit-szigetre. Jó, nem a Rogán tesz efféléket e filmben, hanem a Tom Cruise által alakított, menő sportmenedzser, de a lényeg ez. Álmodni jó, mert azt senki nem veheti el tőlünk.

Az ártatlanság virágai (Cinemax, 20.00) című grúz film arról szól, hogyan viselik a nők, amíg a férfiak háborúznak. Nemrégen írtam róla (bővebben).

Valójában egy nagyon is valós, létező élethelyzetet jelenít meg a Vágyaim netovábbja (FOX, 21.00) című amerikai “független” komédia. A homoszexualitást elutasító külvilág igen gyakran kényszeríti a melegeket olyan látszatházasságokba, melyben ugyan együtt él egy férfi és egy nő, valójában azonban csak egymás mellett, hiszen egyik, vagy éppen mindkettejük a saját neme iránt vonzódik. Természetesen, szó sincs arról, hogy ezek a kapcsolatok érzelemmentesen, pusztán az érdekek mentén zajlanának le, az esetek túlnyomó részében az együtt élő felek barátok, és ez a lakóközösség addig tart, míg valamelyik fél rá nem talál “az igazi élete párjára”. Vagy éppen a szingli életformát preferálná, azonban becsúszik egy nem kívánt terhesség, mint e történetben a Jennifer Anniston által alakított Nina esetében történt. A film azzal játszik el, hogy mi lesz most, elsősorban a meleg George-al (Paul Rudd), Nina lakótársával (a képen Anniston és Rudd) – nem láttam e filmet, de kíváncsi vagyok, vajon megússza-e a prekoncepcióm szerinti (Coming Out-szerű) irreális végkifejletet.

A következő ajánlat minden tőzsdeügynöknek, brókernek és egyáltalán, minden pénzügyi szférában tevékenykedő munkavállalónak kötelező tananyagként évente abszolválandó filmje, Oliver Stone Tőzsdecápák (FEM3, 21.10) című ’87-es mozija, melyben Gordon Gecko (Michael Douglas), a tőzsdék feneketlen étvágyú csúcsragadozója megtanítja igazán nagyot harapni Bud Foxot (Charlie Sheen), a kishalat.

Annak idején, 1971-ben Steven Spielberg misztikus Párbaj című filmjével (azóta is talán legjobb munkájával) megteremtette az országúti thriller alműfaját, aminek a Kurt Russell főszereplésével ’97-ben készült A félelem országútján (Paramount Channel, 21.40) egy igen jól sikerült, izgalmas és fordulatos darabja. Végtelen országutak, egy rejtélyes kamion(os) és egy eltűnt feleség.

Remek film A mambó királyai (m1, 21.40) is, akik Kubában születtek természetesen, ám Amerikában szeretnék megcsinálni a nagy karriert. Lüktető karibi ritmusok, laza, kissé melodramatikus sztori és két remek színész: Armand Assante és Antonio Banderas.

Van mit. James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (FEM3, 19.10) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizációs (Avatar), de az igazi vicc az, hogy ez jobb film azoknál – mert még mértéktartó, arányos.

A Millió dolláros bébi (ATV, 21.00) viszont már egy igazi, nagy Oscar-szivacs (Legjobb film, rendező, női alakítás és férfi mellékszereplő). Clint Eastwood mára megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt alakít az általa rendezett filmben, akit minden ellenkezése dacára, egy tehetséges fiatal lány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Megrendítő film, igazi sportdráma.

Hasonlóan komoly film az egyebek mellett az Ütközések című moralitás-drámáról is ismert Paul Haggis Elah völgyében (Story4, 21.30) című darabja, melyben egy nemzetéhez, a csillagsávos lobogóhoz és az országalapító atyák szelleméhez végletesen hű apa (Tommy Lee Jones) jár utána állítólag kötelességteljesítés közben eltűnt fia ügyének, de közben -míg a rejtélyek száma egyre nő- élete addigi irányát gyökeresen megkérdőjelező dolgokra derül fény. A film egyszerre izgalmas thriller és elgondolkoztató dráma.

Igen remek film Mike Leigh Még egy év (m2, 21.40) című nyugdíjas-drámája is, mely az angol középosztály teázgató, borospoharat szorongató (a képen Lesley Manville, a film több díjra is jelölt fontos mellékszereplője), barbecue mellett üldögélő hétköznapjaiba nyerünk alapos betekintést, ahol bájmosoly és felületes csevegés fedi el a mérhetetlen, kilátástalan magányt… (Bővebben)

Stephen Daldry A felolvasó (SuperTV2, 22.00) című filmjét igen sokszor vetítik. Vajon, ennek mi lehet az oka? (Bővebben)

Picit tán kímélőbb hatású, de pénztárcánkra igenis megterhelő hatást gyakorló történetet mesél el a Krízispont (m1, 23.20) című pénzügyi thriller, mely tulajdonképpen a minapi (egyesek szerint ma nap is tartó) gazdasági világválság egyik lehetséges okára világít rá. Főszerepben Zachary Quintót láthatjuk, olyan partnerekkel, mint Kevin Spacey, Stanley Tucci, Jeremy Irons, Demi Moore vagy Simon ‘Mentalista’ Baker. (Bővebben)

Energiát, agresszivitást sugalló címével ellentétben egy igen megható, bájos film A leggyorsabb Indián (Cool, 23.35), Sir Anthony Hopkinsszal a főszerepben, aki most persze nem a leggyorsabb indián, csak egy megveszekedetten céltudatos, kitartó új-zélandi kisember, aki hajlott kora ellenére ódon Indian motorjával számtalanszor megdöntötte (és tán a mai napig is tartja) a motorkerékpáros sebességi világrekordot. Az első hallásra tán unalmas sportfilmnek gondolt remek kis alkotás valójában himnusz a nagyot álmodni merő kisemberhez, aki céljai elérésére minden tőle telhetőt megtesz, de nem másokon átgázolva, hanem tisztán, nyíltan és barátsággal – nem csoda tehát, hogy így álmai be is teljesülnek. Üdítő, pozitív életeszményt megfogalmazó, erősen ajánlott film.

Hasonlóképpen áll ez a következő, már mélyen az éjszakában nézendő filmre is, de egészen más okból. A kívülállók számára az egyik legrejtélyesebb, legtöbb botránnyal övezett működésű egyház/cég/szekta a szcientológusoké. A körükben játszódó Míg végül semmid nem marad című német dráma (m2, 0.15) címében ott van a tartalma. A valóságos történeten alapuló film egy család kálváriáját mutatja be, hogyan hálózzák be őket a szcientológusok, míg végül semmijük sem marad. Nikolaus Stein von Kamienski 2010-es filmjében nem sokat cicózik, nevén nevezi a gyermeket és nem kerülgeti pipiskedve a témát – nyilván igen jó ügyvédei vannak. A rendezőjéről mindössze annyit tudni, hogy 50 éves és eddig főleg Tetthely és más hasonló tévésorozatokban rendezett. Talán ez a film is leginkább egy Tetthely-epizódnak tűnik formailag, hangvételében, a tartalmára azonban mindenképpen oda kell figyelni.

Érdekes, de egyáltalán nem könnyed filmeket nézhetünk ma este. A könnyűlovasság a viktoriánus-kori angol királyi haderő egyik látványos fegyverneme volt, aztán nagyjából ennyi is – ereje, hatékonysága már nem vette fel a versenyt a korszerűbb lövész-, ágyú és egyéb hadosztályokkal. Viszont jól néztek ki a javarészt a magyar huszároktól nyúlt egyenruhájukban, ahogy parádéztak a királyi parádékon. Csak csatába ne kelljen menniük… De hát kellett, és éppen erről szól az angol ‘free cinema‘ néven ismert jelentős irányzat egyik vezéralakjának, Tony Richardsonnak 1968-ban készült, A könnyűlovasság támadása (MGM, 20.00) című, immár klasszikussá vált, savasan maró filmszatírája is. (Bővebben)

Terrence Malick Az őrület határán (FEM3, 21.10) című darabja sem egyszerű falat. A rendező könnyen felismerhető, látványos, ám melankolikus, bölcselkedő modora, és a fontos, megkerülhetetlen témái miatt a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Nekem viszont ez a film így hosszabb idő távlatából sem tűnik egy akkora alkotásnak, mint ahogy rajongói vélik – és főleg nem tampon és mosóporreklámokkal szétszabdalva a háromórás, amúgy valóban nagyléptékű és nagyigényű, elképesztő szereposztásban hömpölygő filmet. Egy gyönyörűen fényképezett, ám üres szenvelgés az egész, ráadásul másfél órával hosszabb is, mint az üdvözítő lenne. Mallick, akinek javára szokás írni, hogy nem hagyja magát a gaz producerek által befolyásolni, ezúttal talán jobban tenné, ha hallgatna rájuk, mert úgy talán nem kóvályogna bele efféle semmitmondó frázispufogtatásba. Semmi újat nem tud mondani ugyanis a háborúról (merthogy gyakorlatilag és elvileg erről szól a film), és nemhogy lángpallossal, de halványan pislákoló mécsessel sem mutat kiutat ebből a szörnyű kérdéshalmazból. Az, hogy a háború borzalmas, meg hogy embertelen, egy nettó őrület, már elmondták előtte is (utána is) sokan. Görgeti, görgeti, görgeti azt, ami egyetlen jóérzésű ember számára sem kérdéses. De mondom fordítva: akik Mallick filmjét istenítik, valószínűleg sohasem fognak háborút indítani, sem pedig részt venni ilyesmiben, mert “nem olyan az agyuk”. Ergo, Mallick filmje ebből a szempontból leginkább pusztába kiáltott szónak vagy falra hányt borsónak tűnik…

Ritkán látható, ám igen pompás darab viszont Claude Miller 1981-es Őrizetbevétel (Cinemax, 20.00) című kamara-krimije, mellyel kapcsolatban fel sem merülhet az előző ajánlatnál emlegetett terjengősség, illetve fellengzősség vádja. Pikk-pakk, drámai sűrűségű történet, melyben egy kemény zsaru szilveszter éjjelén veszi őrizetbe a város nagyhatalmú, befolyásos, ám két kislány megerőszakolásával és meggyilkolásával vádolt ügyvédét. A kihallgatás -miközben odakint zajlik a szilveszteri tombolás- azonban váratlan irányokat vesz… (A képen a három főszereplő, Lino Ventura, a zsaru, Romy Schneider, a megvádolt ügyvéd feleségének és Michel Serrault, az ügyvéd szerepében.)

Ó mondd, te kit választanál? Szinte hallom Stohl Buci hangját, ahogy egyre magasabb hangfekvésben srófolja az égig a döntés feszültségét: Sharon Stone vagy Lolita Davidovich? Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Ne már, ne csináljátok!!! Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani, képtelen választani Richard Gere (a képen és) a Vágyak vonzásában (Paramount Channel, 21.40)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.

Ezalatt a nemrégiben “coming outoló” Csányi Sándor még a csajoknál tart (természetesen csak a szerepeiben, hiszen jelenleg boldog férj, aki nemsokára ismét boldog apa is lesz…), hiszen minden nőt el akar venni feleségül a Poligamyban (Duna, 21.45). Ha azt vesszük, hogy “kedv, remények, Lillák, Isten véletek!”, akkor itt, kérem, valami nagyívű költészet kezd szárba szökkenni – ha nem, akkor nem.

Közben még Jason Statham sem nyugszik és Felpörögve (RTL Klub, 22.05) csikorgatja fogait. Ez persze, messze nem lesz olyan romantikus film, mint az előbbi ajánlatok, sőt! (Bővebben)

Szóval, ó mondd, te mit választanál? (Az ‘éhéhén inkább olvasok‘ értelmiségi/sznob fitymálkozása nem játszik.)