Lassan elkezdhetünk visszaszámolni, nemsokára könyörtelenül becsengetnek. Jön majd a szokásos sírás-rívás, fogaknak csikorgatása, eső, sár, locspocs, télikabát. Úgyhogy, használjuk ki, amíg lehet… A tévék ebben nem nagyon akadályoznak.

A Wendell Baker balhé című filmet (m2, 22.00) rengeteg Wilson készítette, tehát írta, rendezte és játssza: az ismert Luke és Owen mellett Andrew, aki biztosan tesó. Mellettük viszont Eva Mendes , Seymour Cassel, Kris Kristofferson, Harry Dean Stanton… Aszondjahogy: “Wendell Baker (…) egy kispályás bűnöző, aki legutóbbi csalása miatt a börtönben landol. (…) megfogadja, hogy megjavul és új életet kezd, amint kikerül a rácsok mögül. Szabadulása után egy nyugdíjas-otthonban talál munkát, ahol összebarátkozik az otthon lakóival, akiknek az életét nagyban megkeseríti a főgonosz főápoló. (…)” Én látok fantáziát ebben a kis független ízű komédiában.
Van még estére az amúgy már legalább százezerszer leadott A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső című erősen gájricsis Guy Ritchie-film (Digi Film, 21.55). Négy lúzer a filmben azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az óriási kavarodásban a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett pergő, meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben.









