Mit nézzünk ma a tévében?

Kezdjük az estét valami könnyűvel, mondjuk: Az ördög Pradát visel (RTL Klub, 20.00). Meryl Streep nagyhatalmú divatmagazin-főszerkesztő, Stanley Tucci bölcs és meleg divatguru, Anne Hathaway pedig egy szürke, jellegtelen kezdő, aki nem érti, mit keres ebben az egészben. A Prada pedig valami puccos és méregdrága cipőmárka (én is ebből a filmből tudom).

De csapjuk is gyorsan szét ezt a parfümillatú, selyembe, szaténba bugyolált művilágot egy jól ismert irodalmi klasszikus szénporszagú, sárban és grafitszín rendező-pályaudvaron játszódó remek adaptációjával, hiszen Szász János Woyzeckje (Duna, 21.00) pont ilyen. “Woyzeck (Kovács Lajos – a képen), a váltóőr a sínek között álló bódéban tölti napjait. Megtudja, hogy a felesége hűtlen lett hozzá. Mariért indul, hogy a sötét, hideg vízparton helyreállítsa a világ rendjét.” Sűrű lesz.

Az Ütközéspont (tv2, 21.45) sem lesz sokkal “puhább”, hiszen ez meg egy meglepetésszerűen tisztességes dráma Hollywoodból, árnyalt karakterekkel és valódi mélységekkel. A címbéli pontban egy nagymenő ügyvéd (Ben Affleck) és egy gyermeke láthatásáért elkeseredetten küzdő apa (Samuel L. Jackson) találkozik össze a csúcsforgalomban. A koccanás aztán mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja, de hát éppen erről fog szólni a film (melyet a pontosan az ellenkező hangulati, műfaji pólust képviselő Sztárom a páromat is jegyző Roger Michell rendezett).

A következő ajánlattal ismét visszatérünk a mese birodalmába, hiszen a meglepetésszerűen Oscar-esőben részesített Rocky (Viasat6, 22.00) pont ilyen film, ettől függetlenül a boxfilmek non plus ultrája. Sylvester Stallone e filmmel futott be, ebben püföli az azóta közhellyé nemesedett hűtőházi jelenetben a fagyott félmarhákat, és ebben fut fel azon a híres kongresszusi lépcsőn. Irtózatosan patetikus, túlheroizált giccs – egyben imádni való pop-kulturális ikon. Aztán van mára még egy Stallone-mozi, A specialista (Cool, 21.05), mely leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone. Amúgy egy nézhető, oldszkúl, robbantós akciókrimi.

Késő estére ismét dráma. A minden háborús filmek egyik legpontosabb filmjét, A senki földjént is jegyző Danis Tanovic Az igazság nyomában (m1, 23.20) című, szintén a háborús tematikájú filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla. Nem könnyű, nem egyszerű, de remek film ez is. (Bővebben)

Csak a szokásos szombat esti parasztvakítás (már elnézést) a nagy csatornák részéről, igazán semmi különös, semmi említésre méltó… Látványmozik, mesefilmek, lejárt szavatosságú régi slágerdarabok, melyek közül önkényesen Ridley Scott nagyszabású Mennyei királyságát (film+, 20.20) emelném ki ezúttal. Történelmi fejtágításnak természetesen nem alkalmas ez a film, azonban egy jó is kardozós, sivatagban lovaglós, nyilazós-várostromlós kalandfilmnek mindenképpen megteszi. A filmbéli kereszteslovagokat és a muszlim Szaladdin harcosait illő módon kemény férfiak jelenítik meg: Orlando Bloom, Jeremy Irons, Edward Norton, Liam Neeson és még sokan mások + Eva Green (a képen).

Van aztán ilyen, hogy Selyem (Duna, 21.15), Alessandro Baricco híres regényének filmváltozata. Tudom, sokan szeretik ezt a hártyavékony, tünékeny, lírai világot, amit Baricco képvisel, én nem igazán. E multinacionális koprodukcióban készült filmet a kanadai-francia Francois Girard rendezte, főszerepben Keira Kinghtley-vel, akinek történetbeli férje egy selyemkereskedő. A férfi azonban üzleti jellegű utazása során szerelmes lesz egy japán partner ágyasába (Sei Ashina) – nagyjából ez a konfliktus. Szép képek. (Szerintem nettó giccs, de ízlések és pofonok, ugye…)

Késő estére pedig jöjjön egy újabb Ridley Scott-film. Nem lesz az a kiköpött langyos lektűr a rettegett Hannibál Lecter életének befejező szakaszát elmesélő vérfagyasztó Hannibál (Story4, 22.00) sem, hasonlatosan a sorozat többi darabjához, ezzel szemben viszont nyugodtan szörnyülködhetünk Lecter sajátos gasztronómiai elképzelésein és végletesen kifinomult társalgási szokásain. Pazar szereplőgárda (Sir Anthony Hopkins mellett Gary Oldman, Ray Liotta és Julianne Moore) fogja színesíteni e borzongató élményt.

Ad egy. Szerintem ma épeszű ember messze kerülje el a Népstadion környékét, ugyanis magyar-román meccs, bent a meccs, de kint a farkas-felállásban. Értelemszerűen, tévé előtt (m1, 20.15) nézze, akit érdekel. Engem nem.

Ad kettő. Tévés kocsmákban a helyzet az eredmény függvényében hasonló lesz, mint a stadionnál, úgyhogy, a szokásos pénteki kocsmanapot is úgy szervezzük, illetve figyeljünk a hátunk mögé.

Ad három, mi lesz ma a tévében? Újra leadják pl. Mátyássy Áron szerintem remek Átok című tévésorozatát, ma az első résszel (m2, 22.40).

Az Álom Afrikáról (FEM3, 20.00) nem mindig fedi a valóságot (már, az álom…), ez derül ki legalábbis e filmből, melyben a Kim Basinger által alakított fiatal nő, aki gyerekkorában romantikus álmokat kergetett a fekete földrészről, felnőve szembesül a illegális vadászat vértől iszamos realitásával. A nő azonban felveszi a harcot az orvvadászokkal…

Érdekes alternatíva lehet A vörös bolygó (Viasat3, 21.25), ami egy környezettudatosságra nevelő és ma már majdnem aktuális, amúgy igen klausztro- és agórafób sci-fi, a betonarcú Carrie-Anne Moss-szal, az éppen józan Val Kilmerrel és a kiváló Tom Sizemore-ral. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelt, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

A Hazugságok hálója (Cool, 21.30) Ridley Scott beszédes című politikai thriller-műfajú dolgozata a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában, többek között Leonardo Di Caprióval (a képen) és Russel Crowe-val. (Bővebben)

A késő estét aztán az érzelmek óceánján úsztathatjuk el a Hullámok hercegével (FEM3, 22.20), melyben Barbra Streisand a még nem szétcsapott arcú, szinte hamvas Nick Noltébe lesz szerelmes, és ezt meg is rendezte.

Szokás szerint, szinte csak a Digi Film húzza meg egyedül a mai estét, a kérdés csak az, hogy hány magyar háztartásban képesek ezt észlelni? Mindenesetre, egy dél-afrikai apartheid idején játszódó, igen súlyos társadalmi drámával (Végjáték, Digi Film, 20.00), egy élet és a halál mibenlétén elmélkedő, filozofikus művel (Biutiful, Digi Film, 21.30), valamint egy betonkemény krimivel (Brooklyn mélyén, Digi Film, 0.00) magasan a többi csatorna fölé ígér.

A magyar abszurd hagyományok jeles mérföldköve a nemrégiben az égi színpadokra távozott Garas Dezső egyetlen filmrendezése, A legényanya (Duna, 21.15). Címszerepben nagytiszteletű Eperjes atyát láthatjuk (mint a képen is), aki akkor még csak simán, közismerten Szamóca volt, illetve, a film szerint Józsi, abban a faluban, ahol a hagyomány szerint minden férfit Bélának hívnak. Naná, hogy pont vele esik meg az a csúfság, ami Schwajda György szerint megesett…

A másik ajánlat a Tűsarok (Cinemax, 22.05) lenne, de ismét prémiumcsatornáról. Pedro Almodóvar vad, frivol, érzelmes és szenvedélyes tragikomédiájában egy furcsa anya-lánya kapcsolat kerül a boncasztalra. Amúgy, klasszikus.

Két film közül választanék ma: Érdekes film a Veszélyes vizeken (Viasat3, 21.25), csak éppen többször láttam már. Amúgy egy látszólag sima, átlagos thriller ez a film, ügyes helyszínválasztása és meghökkentő szereposztása azonban mindenképpen figyelemre méltóvá emeli. Nem mintha nem láthattunk volna eddig extrém sportkörülmények között játszódó thrillert, azonban e filmben Curtis Hanson rendező igen sikeresen fokozza az amúgy sem veszélytelen raftingot egy thriller kellően feszült hangulatot keltő dramaturgiai szervezőelemévé. Kevin Bacont is láttuk már thrillerben, az azonban mindenképpen meglepetés, Meryl Streep (lásd a képen) milyen magabiztosan mozog ebben a számára nyilvánvalóan ismeretlen, rázós és vizes közegben. Mindketten jogosan kaptak e filmben nyújtott alakításukért egy-egy Golden Globe-jelölést, ami szintén tovább fényezi e filmet. Akár meg is kaphatták volna…

Azonban, úgy tűnik mégis marad Az isteni Diego (Duna, 21.15). Az argentin filmnek természetesen van köze az isteni Diego Maradonához, azonban mégsem róla szól. Főszereplője egy szegény favágó, aki szó szerint istenként tiszteli a híres focistát. Amikor Maradona életmódjából fakadó nüanszok miatt kórházba kerül, a favágó egy életnagyságú Maradona-faszoborral elindul Buenos Airesbe, hogy ezzel a zarándokúttal járuljon hozzá bálványa gyógyulásához. Carlos Sorin filmje az örök kisember tanulságos, mulatságos és megható meséje, megszívlelendő életigazságokkal és esendő bűnökkel.

Én a Mentalistát, Ti meg mondjuk Steven Spielberg Kapj el, ha tudsz! (FEM3, 20.00) című, perfekt szélhámos-filmjét az ezerarcú és mindenkit átverő Leonardo Di Caprióval, valamint az őt üldöző, fájdalmas unalmas, ám buldog-módra szívós Tom Hanksszel. Amúgy, persze, hogy látta már mindenki, de szórakoztató és jól megcsinált film ez, amit bármennyiszer meg lehet nézni… Az utána következő Gyújtóbomba (FEM3, 22.40) is érdekes lehet, bár ezt még nem láttam. Egy fiatal nő (Michelle Williams) egyszerre veszti el férjéét és kisfiát egy merényletben, amit egy zsúfolt stadionban követtek el. A nő eközben szeretőjénél (Ewan McGregor) hancúrozott – a film tulajdonképpen itt kezdődik. Én látok benne fantáziát, de azt nem tudom, valójában van-e benne valami…

A Trópusi vihar (tv2, 21.35) Ben Stiller szertelen vietnami-háborúsfilm-paródiája viszont egészen biztosan szórakoztató film, feltéve, ha tudjuk, ismerjük, mit is parodizál tulajdonképpen (Szakasz, Rambo-filmek, Missing In Action-filmek, Acéllövedék, Apokalipszis, most, stb., valamint Hollywood, en bloc.). Az elképesztő sztárparádéból kiemelkedik Robert Downey Jr. velőtrázóan eszelős néger őrmester (!) figurája (lásd a képen).

Tökéletes éjszakai film baglyoknak Fred Zinnemann 140 perces, ám mégis megkerülhetetlen klasszikusa, A Sakál napja (Film Mánia, 22.50). (Bővebben)

A háromnapos hétvége relatív filmbősége ma este meghozza böjtjét, ugyanis a szokásos sorozatosdin, okosfilmeken és konzerveken kívül esetleg Daniel Barenboimot hallgathatjuk/nézhetjük a mezzon (20.30-tól), amint Beethoven-zongoraszonátákat játszik (No. 28-32), esetleg láthatjuk, miért kapott Tommy Lee Jones(a képen) Oscar-díjat 1994-ben:

A szökevény (film+, 20.30) nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit, minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt halálra ítélt a bíróság. A pasas azonban megszökik, és nyomában a Tommy Lee által játszott FBI ügynökkel az életéért és az igazságért fut. Ennyiből is látszik, hogy egy üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős akció-krimi a film, ami azonban mindenképpen a műfaj jobb darabjai közé tartozik. Tényleg izgi…

A legizgalmasabb programot az MGM adja ma este, ám itt az a bibi, hogy ez a csatorna olykor olyan minősíthetetlenül szar szinkronokkal is lead komoly filmeket, hogy az agyunk hasad ketté tőle. Ma mindenesetre, talán érdemes megpróbálkozni a Júlia néni és a tollnok (MGM, 20.00) című 1990-es Maria Vargas Llosa-adaptációval, melyben az ifjú Keanu Reevest csodálhatjuk pengebajusszal (vagy anélkül), Peter Falkot ballon nélkül, valamint Barbara Hershey-t a címszerepben. Vicces, szórakoztató és romantikus film. Folytatjuk Keanuval, aki ezúttal a méltatlanul fiatalon elhunyt River Phoenix-szel együtt emblematikus főszereplője Gus Van Sant kultikus Otthonom, Idaho (MGM, 22.00) című filmjének. Van Sant ezúttal Shakespeare IV., és V.Henrik című drámáinak motívumait szőtte össze itt egy igazi, hamisítatlan, mai (tegnapi…) roadmovie-ba, melyben a mára már legendává vált páros egy furcsa, zavarba ejtő, légiesen könnyed és angyalian érzéki barátság történetét játssza el.

Megnézhetjük aztán, milyen mókás képeket is tud vágni Robert De Niro, ha azt mondják neki, ez itt most vígjáték. Showtime – Végtelen és képtelen (Cool, 19.05).

Vagy van ilyen, hogy gyerekkorunk összes hőse egy kupacban, avagy rendkívüli emberek szövetsége a világ megmentéséért, Némó kapitánytól Tom Sawyeren át Dr. Jekyllig, akik viszont nem olyanok, mint amilyennek olvastuk őket anno… A szövetség (film+, 20.00) egy látványos képregény-mesefilm, olyan arcokkal, mint pl. Sir Sean Connery.

Paul Haggis agyondíjazott Ütközések (m1, 21.40) című filmjéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy kiválóan és körültekintően szerkesztett filmkaleidoszkóp az ún.”hétköznapi rasszizmusról”, amelyet kötelező tananyaggá kellene tenni a középiskolákban (persze megtekintésre és vitaalapként, nem pedig feleltetni belőle!!!). Műalkotásként azonban (mintegy megkérdőjelezve a díjeső jogosságát) képtelenség értelmezni, hiszen a különböző rasszhoz, társadalmi osztályhoz, akármihez tartozó karakterek jelleme, motivációi műviek, sematikusak, ahogyan sorsaik egymásba “ütköztetése” is inkább csak egy hipotézis, vagy egy társadalmi szituáció modellálásának didaktikus, tanári tálalása. Minden alaposan kicentizve, kiporciózva kerül tálalásra, felhasználva a hollywoodi zsánerfilmek teljes hatásvadász eszköztárát is, hogy a mondanivaló mindenképpen eljusson a nézőhöz, mégpedig pontosan érthetően, lassan, artikuláltan formálva a szavakat. Az idegesítően precíz didaktika miatt Haggis műve oktatófilmnek, politikai propagandának, önvizsgálatra késztető provokációnak éppen ezért csillagos ötös (és még láthatunk egy csomó jó színészt, amúgy ötletesen kitalált és ügyesen megvalósított jelenetekben), azonban (művész)filmként, valamint bármiféle zsánerként is, éppen a fentiek miatt szerintem nem igazán jó film.

Nyomokban Tarantinós és Guy Ritchie-s hatásokat tükröző, közepesen érdekes bosszúfilm az Alvilági játékok (AXN, 22.00). Néger keresztapa (Morgan Freeman) a zsidó keresztapa (Ben Kingsley) ellen, kereszttűzben Bruce Willis (helyett Josh Hartnett). (Bővebben)

Nagyjából ugyanez a zsáner, azonban lényegesen viccesebb a Golyózápor (RTL Klub, 22.05). Nagyon beteg rajzfilmhumorú akciófilm-paródia, egy elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor és szinte semmi más. Ilyen jelenetek például: Clive Owen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rátámadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is (lásd a képen). Ha nem görcsölünk rá túlzottan az intellektuálisan többsíkú műélvezetre, akkor frenetikus élmény a film.

Remélhetőleg ma estére már kiástuk magunkat a hóból, és otthon, jó melegben teázgatunk. És megnézzük a tévében mondjuk Jackie Chant és Jet Lit a Tiltott királyságban (RTL Klub, 19.30), egy látványos, hollywoodiasított kungfu-kalandfilmben. Tolsztojian áradó cselekményáradatot természetesen ne várjunk e filmtől, azonban rendkívül akrobatikus, a fizika szabályainak fittyet hányó verekedés-jeleneteket mindenképpen.

A következő ajánlat is a hollywoodiasítás egy példája lesz, bár míg az előző túl nagy kárt nem okozott az erőben, addig az Angyalok városa (Viasat3, 19.00) igen. Sokan ugyanis azt hiszik, ez a művészet, holott nem. Wim Wenders Berlin fölött az ég című filmje a művészet, Brad Silberling filmje viszont csak gyenge, kiszínezett, megcukrozott, könnyen fogyaszthatóvá tett vásári másolat. Giccs, ha úgy tetszik, a legrosszabb fajtából. Nicolas Cage pedig messze nem Bruno Ganz.

A Chicago (Digi Film, 20.00) viszont pont olyan, amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). Milyen jól énekel a Richard Gere! Meg az a pizzaképű Zellweger! (A képen ők)

Férfias, bár igen könnyed alternatíva Sylvester Stallone all-akciósztár gálája, A Feláldozhatók (Cool, 21.00). A projekt lényege, hogy a fellelhető és leszerződtethető hajdani akciósztárok (Lundgren, Willis, Schwarzenegger, Jet Li, Statham, stb.) egy filmben, afféle műfaj-összegző jutalomjátékban szerepeljenek. A filmet, bár messze nem vagyok a műfaj rajongója, kifejezetten bírtam.

Ha mély(ebb)et kívánunk markolni, akkor viszont az árulkodó című Anyátlanok (Duna, 20.20) a mai választás. Az ausztrál Scott Hicks ügyes rendezésében Clive Owen egy nagymenő sportriportert alakít, aki egy tragikus szerencsétlenség okán egyedül marad addig eléggé elhanyagolt kisfiával. A helyzetet súlyosbítja, hogy hamarosan megérkezik a fickó előző házasságából született tinédzser fia is…

Késő estére az Irina Palm (FEM3, 23.00) című angol filmet találtam, mely szintén egy kemény téma vicces-szomorkás feldolgozása. Egy súlyosan beteg unokája életmentő műtétéért meghökkentő áldozatokra is képes nagymama története a film, mely elsősorban a téma sallangmentes ábrázolása és az igen érdekes szereposztás miatt ajánlható: a szexiparból pénzt szerezni szándékozó nagyit a legendás énekesnő, Marianne Faithfull, míg “mesterét” Gryllus Dorka, a nagymenő, de emberarcú stricit pedig a Kusturica-filmek emblematikus arca, Miki Manojlovic alakítja.  A filmet anno Arany Medvére is jelölték Berlinben.

Mártzius 15-dikén ugyanazt a tévéműsort kapjuk a nyakunkba, mint 2009-ben, 1999-ben, 1989-ben és ha lett volna már akkoriban Magyar Televízió, akkor 1939-ben is. Ismét Kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Bánk bán, mint a mai nap tematikájába több-kevesebb erőfeszítéssel belepasszírozott filmek, de legalább Feltámadott a tenger stimmel (a Kőszívű ember… néhány jelenete mellett). Lesz természetesen A Hídember is, rögtön kétszer. Az állami ünnepségek közhelyekben tobzódó unalmát a Brüsszelbe menekült miniszterelnök helyett Tarlós elvtárs főpolgármester próbálja feldobni, borítékolható “sikerrel”. Kardos Ferenc 1973-ban készült Petőfi ’73 (m1, 0.00) című kvázi kísérleti filmje a legérdekesebb darab ma, melyben gimnazisták (köztük olyan ma ismert személyekkel, mint Kovács Nóra, Blaskó Péter, Can Togay) játsszák el az 1848 március 15-i eseményeket. Ez a film valóban megidézi, egyben diákos szemtelenséggel karikírozza is a történelmi nap igazi, hiteles szellemiségét – ellenben szinte emblematikus, hogy a mai nap hivatalos, közszolgálati programjába már nem fért bele ez a film…

Update: Annyira nem fért be, hogy ma már (a posztot tegnap este írtam) nem is szerepel a Petőfi’73. Nyilván nem tetszett, hogy gimnazisták. Mondom, gimnazisták csinálnak benne forradalmat… Nem baj, jó nekünk helyette a Forma 1… Botrány, ami itt megy.

Talán még ennél is viccesebb az a nyilvánvaló félelem, amivel a kereskedelmi csatornák próbálják fület-farkat behúzva megúszni a mai napot. Csak semmi baj ne legyen! Napközben Bud Spencer, Disney-hegyek és efféle gyerekességek. Este aztán ilyen bájzlik, mint az Ausztrália (RTL Klub, 18.55) Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannel. Nevetségesen patetikus, erőlködő, giccses kalandfilm, ami annyira Ausztrália tablója akar lenni, hogy majd beleszakad. Buz Luhrmann alaposan melléfogott ezzel a filmmel. (Bővebben) Inkább nézzük akkor már a Nekem 8-at (Cool, 19.05), ami az első perctől az utolsóig szórakoztató, vicces és laza krimivígjáték, melyben Tim Robbinsnak igen szar napja van, ezért elrabolja az ő kocsiját elrabolni szándékozó Martin Lawrence-t.

Batman-ügyben igazi káosz veszi kezdetét. A sötét lovag (film+, 20.00) után, illetve, közben kezdődik a Batman: Kezdődik (Viasat6, 21.10). (Bővebben itt, illetve itt)

A Mátrixban (Viasat3, 21.25) nincs Batman, de akár lehetne is. Mese ez is, habbal, zöldben, de ez az első rész legalább nézhető, szemben a folytatásokkal.

Hegylakó, Indiana Jones. Olyan nap ez a mai, hogy komolyan mondom, de a legérdekesebb film a Szerelem második látásra (FEM3, 21.00) című “sima romkom”. Emma Thomsonnal és Dustin Hoffmannal (a képen az utóbbi, amint az előbbire vár), persze mindent el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is – ebben egyetért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész parádés, önironikus, fesztelen és őszinte játékán kívül tényleg alig van mit nézni, ez viszont pont annyi, amennyi el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinált, mint helyzetbe hozta e két zseniális színészt, hátradőlt és nézte őket. Nem tudom, a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül, van úgy, hogy semmi nem jön össze, még a családjában is előbbre van nála mindenki, van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek, és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis. Kérem szépen, van még élet az ezüstösödő hajszálak után is! Van, amikor egy filmben, egy filmhez ennyi is elég, sőt, ha ennél több lenne, az lenne igazán sok.