Mit nézzünk ma a tévében?

Félelemmel vegyes rémülettel nézem, ahogy Steven Seagal, ez az elhízott, sokszorosan lejárt szavatosságú, de már fénykorában is rettenetesen ciki akciósztárocska beveszi a két legnagyobb kereskedelmi tévé főműsoridejét. Nem elég nekünk az un-ortodox gazdaságpolitika?! Nem elég nekünk az amúgy is gyatra tévéműsor?!

Azért persze, lesznek ma is filmek, csak éppen minddel van valami bibi. A Melquiades Estrada három temetése (film+2, 21.00) cíművel például az, hogy messze nem tömegfilm. Afféle nu-western, rendezte és főszerepli Tommy Lee Jones (a képen). Színészként nem játszik ezúttal látványosan barázdált arcú barátunk, de miért kellene itt “az orrával figurázni, a szemével karikázni”, porban henteregni, hörögni, nézni nagyokat? Szerepe itt annyi, hogy eljusson A-ból B-be, a bizonyos címbéli fickó holttestével a nyerge mögött. Eljut, azért közben elég szépen elkarattyol a helyi erőkkel mehikóiul, szép az a jelenet a hegyekben a tévével, kávéval meg a furgonnal. Nagyon jó az ellenlábasát alakító, a Barta a Barátok köztből-arcú Barry Pepper, aki kaphatott volna valami elismerést, de nem kapott. TLJ rendezőként jól teljesít, egyáltalán nem látszik, hogy ebbéli tapasztalata meglehetősen hektikusnak mondható. Szép, komótosan elmeséli a (szögegyszerű) sztorit, minden különösebb baki nélkül, még csak nem is húzza túl sokáig. Ez a két óra benne is van a sztoriban, persze én szeretem nézni, ahogy szép vadregényes tájakon lovagolnak a szereplők, baromi jó, éles fényekben. Tetszett a mexikói migrációt illető “szociografikus” felhangja is a filmnek, ami legalábbis e műfajban nem éppen megszokott – aki viszont hagyományos vágtás, lövöldözős, kocsmaajtó-berúgós westernt vár, az nagyon fogja húzni a szája szélét…

Megvallom őszintén, A tanítványokat (Duna, 21.05) azóta nem láttam, amióta bemutatták (1985 körül), így fogalmam sincs, mennyire működik ma. Abban mindenesetre van valami rejtett bűbáj, ahogyan a fiatal Eperjes Károly az elődök hite, a tradíciók ellen lázadó parasztgyereket játszik. Persze, nézhetünk manapság karón varjút, épp’ eleget… A filmre azonban konkrétan alig emlékszem, csak arra, hogy az Eperjes által alakított fiú egy laboratóriumban kaszál, fején az oxigénfelvételt mérő korabeli szerkezettel…

Van aztán ilyen is ma, hogy Mad Max 2. Kultuszfilm, rétegfilm. (film+, 22.50).

Három film. A hercegnő (FEM3, 21.00) egy XVIII. század végén játszódó, pompás kiállítású kosztümös dráma, mely egy olyan nőről szól, aki a kor viszonyaihoz képest karakán kiállásával, szokásaival és szerelmi életével az egyik első volt, aki elindult a női egyenjogúság felé vezető hosszú és még sok viszontagságot rejtő úton. A friss és ropogós mai (Keira Kinghtley – a képen), valamint a kissé már töppedt tegnapi (Ralph Fiennes) sztárok játéka mellett, a magyar Pados Gyula által pazar módon fotografált csodás ruhakölteményeket, fényűző kastélyenteriőröket is élvezhetünk a filmben, a mai nők számára is kifejezetten érdekes történet mellett. (Bővebben)

Én minden idők egyik legkreatívabb (bár messze nem a legagyasabb) scifi-thrillerjének tartom David Twohy Pitch Black – 22 évente sötétség (Viasat3, 21.25) című filmjét, mely valamilyen okból már rengetegszer került adásba valamelyik csatornán. Ezért most csak a műfaj iránt rajongóknak szólok, akik netán még nem látták volna e mesterművet.

A ma esti bónusz, persze csak Digi Film-előfizetőknek a Négy szoba (Digi Film, 22.00) című szkeccsfilm. Ted, a kissé infantilis szállodai boy (Tim Roth) személye köti össze a négy kisfilmet, melyek rendezői: Allison Anders, Alexandre Rockwell, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino. Tedet az egyik szobában kéjvágyó boszorkányok, a másikban egy félőrült, féltékeny férj, a harmadikban egy maffiózó két rosszcsont gyermeke, a negyedikben pedig egy furcsa, morbid fogadási játék várja.

A szokásos izéken kívül csupán két film, melyek közül az egyiket nem láttam, a másik pedig “olyan édes, de semmi különös”.

Ez utóbbi Az öreg hölgy és a testőr (FEM3, 21.00), ami a Miss Daisy sofőrje kliséjének egyik variációja, 1994-ből. A gonosz(kodó), zsémbes és pipifaxos matróna ezúttal Shirley MacLaine (a képen), aki valaha a Fehér Ház lakója is volt. A hölgy itt nem sofőrt, hanem egy sármos, fiatal testőrt (Nicolas Cage) kap, a hajdani státuszának megfelelően – a továbbiakban viszont nagyjából megy minden, mint ahogy azt láttuk már… Az öregasszony ezerrel szívatja ifjú, lelkes testőrét, de aztán megszeretik egymást (nem úgy!), és nevetünk, sírunk egyszerre.

A mai másik ajánlatot, a Büszkeség (Duna, 21.25) című filmet viszont nem láttam még, így csupán megérzésekre, valamint mások véleményére hagyatkozhatom – ezek alapján ez is afféle “utánlövés”, mégpedig a jamaicai bobcsapat téli olimpiai vicces szereplését feldolgozó Jég veled! című filmé, bár lehet, hogy ezzel kicsit mellétippelek. Itt egy fekete matektanár áll a történet középpontjában, 1974-et írunk, mikrofonfrizurák, trapéznadrágok mindenhol, tombol a diszkófunky, a tanárunk viszont sehol nem kap állást, csupán egy uszoda úszómestere lehet. Jim, a főhősünk (Terrence Howard) azonban nem kesereg, ráadásul a fekete öntudat is feszíti belülről, ezért a környékbeli drogos, piti bűnöző feketékből úszócsapatot toboroz… Akik látták, igen pozitív véleménnyel vannak a filmről. Meglátjuk.

A tegnap esti Zongoralecke ismétlésén (m2, 22.00), és a fizetős, ráadásul igen korlátozott elérhetőségű Digi Film egész estés, ám egészen remek programján – Brad Pitt, mint Az ördög maga, vagyis egy jó kis IRA-terroristás thriller (20.00), Christian Bale háborús traumás, igen kiváló Nehéz időkje (21.50, bővebben), valamint a béna magyar címe ellenére, szintén figyelemreméltó On-lány (23.40, bővebben) – túl, mindössze a szintén prémiumcsomagban szereplő Az élet fáját (HBO, 21.00) tudom ajánlani, Terrence Malicktól. A film sztoriját el lehetne mondani két tőmondatban, azonban ezt nem tenném meg, mivel a film ennél azért jóval többről szól. A nézőtől odafigyelést, együttgondolkodást és erős asszociációs készséget igénylő, sokrétű alkotás, szóval nagyon nem az a “dőljünk hátra és zsibbadjunk” típusú litty-lötty mozi. (Bővebben)

Vagy nézzük meg azt a filmet, melyben a Hillary Swank (a képen) által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő azt próbálja elérni renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (FEM3, 21.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is.

Vagy elmerülhetünk Quentin Tarantino országos spanjának, Robert Rodrigueznek személyes chicano univerzumában, a szerintem igen gyenge Volt egyszer egy Mexikó (PRO 4, 21.00) című opusszal (bővebben), majd utána az ennél jóval szellemesebb, igen kreatív és látványos előzménnyel, a Desperadóval (PRO4, 23.00).

A királyi tévé szokás szerint megnyomja a vasárnap estét filmekkel, a mai napra a romantikát rendelte ez a Kimondhatatlan. A Kegyetlen bánásmódban (m1, 20.15) Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a film). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. Utána Zongoralecke (m1, 21.55) jön, Holly Hunter Oscar-díjával, amit a zongorájáért küzdő néma csaj megformálásáért érdemelt ki, teljesen jogosan. A filmben aztán lesz nagy szerelem Harvey Keitellel, a faragatlan ausztrál telepessel, aki zongorázni akar…

Alternatíva a minapi Oscar-ceremónia üdvöskéjének, Affleck Geyza Bennek 2007-es filmje, a Hideg nyomon (Digi Film, 20.00) lehet. (Bővebben)

A Törés (RTL Klub, 21.50) című csavaros krimiben Sir Anthony Hopkinst csodálhatjuk meg egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki a férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó.

Szegény Phil Collinsról (a képen) keveset beszélünk azóta, amióta sajnálatosan visszavonult súlyos gerincbetegségének “köszönhetően”, pedig amellett, hogy kiváló rockdobos, és nagyszerű popénekes volt, hasonlóan tehetségesnek bizonyult színészként is. A Szigorúan piszkos ügynök (Film Café, 23.05) című, igen sajátos humorú, ausztrál fekete komédiában például egy különc biztosítási ügynököt alakít, aki csavaros fondorlatokkal próbál kideríteni egy, valójában pofon egyszerű biztosítási ügyet.

Érdekel ma még valakit a kilencvenes évek közepének egyik nyomasztó közkérdése, miszerint ki a franc is az a Keyzer Söze (es-sel!), akire még House doktor is hivatkozott valamelyik részében? Ha igen, az megtudhatja a Közönséges bűnözőkből (tv2, 0.05). Óriási szereposztást láthatunk ebben a lassan húszéves kultuszfilmben: Kevin Spacey, Gabriel Byrne, Benicio del Toro, Stephen Baldwin, Chazz Palminteri, Pete Postlethwaite és még sokan mások.

Erős, értékes film a Flandria (Duna, 0,15), mely azonban közel sem nézőbarát tinglitangli, így éppen a megfelelő helyen és időben nézhető meg ma este (éjszaka). A film ereje és értéke nem az operatőri munkában (de ez is illő a témához és végiggondolt), az agyonbonyolított sztoriban és hasonlókban van, hanem abban, hogy ma Franciaországban és általában a nyugati, jóléti társadalmakban egyszerűen nem szokás beszélni a hétköznapokról, az emberi nyomorúságról, az emberi érzéketlenségről. Ez a film pedig éppen ezt teszi meg, kíméletlen igazmondással, ezért díjazták sok helyen, és ezért díjazom én is. (Bővebben)

Kemény szombat este vár ránk, ami aztán 11 magasságában kataklizmaként robban szanaszét.

Nagyon mai problémát vet fel a Martha Marcy May Marlene (HBO, 20.00), amely egy fiatal lányról szól, aki minden jóval ellátott, gondtalan életét, s annak tétlen unalmát rúgja fel azzal, hogy világgá megy. Világgá megy, és meg sem áll egy aktív, tevékeny és boldog élet ígéretét zengő, gyanús szektáig. A több fontos díjat is elnyert remek filmből látni fogjuk a valóság szépséges szivárványát, valamint Elizabeth Olsen (a nyálas kislányfilmekből ismert Olsen-nővérek nővére) parádés alakítását. (Bővebben)

Csütörtöktől megy a mozikban Al Pacino önironikus alakításával fémjelzett Született gengszterek, ennek örömére ma este két, jóval régebbi Pacino-filmmel ünneplünk. A Kánikulai délután (Universal Channel, 21.00) tulajdonképpen műfaji klasszikus, amolyan túszejtős-bankrablós kamaradráma, bunkó, korlátolt zsarukkal és némi robinhoodizmussal megspékelve. Sidney Lumet ’75-ös kitűnő filmje a még fiatal, de már remek Al Pacino (a képen) főszereplésével készült és megtörtént eseményeket dolgoz fel.

A Szemtől szemben (RTL Klub, 23.15) majd’ 20 évvel későbbi film, mely leginkább ma arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval. Michael Mann nagylélegzetű (173 perc+reklám!) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, Pacino a zsaru, De Niro a bankrabló, melynek koronája a két, még igen jó formában lévő, zseniális színész párharca.

A Ponyvaregény (Digi Film, 23.20) lehet az egyik alternatíva, ha nem akarjuk Al Pacinót (se De Nirót).

Vagy választhatjuk a közönséget általában eléggé megosztó Erőszakikat (film+, 23.00). Afféle független vállalkozás az amúgy komoly drámaíróként (Vaklárma, Kripli) is számon tartott Martin McDonagh belga-angol filmje, mely itt villant néhány komoly nevet is (Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy Jérémie Renier, a teljesen más vizeken evező Dardennes-testvérek emblematikus figurája). Ha elkap, akkor repít, ha nem, akkor untat, ez a morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült, groteszk és bizarr gengszterfilm.

Annak idején, még réges-régen, egy távoli galaxisban bírtam Brian De Palma Halál a hídon (MGM, 20.00) című krimijét, melyben még az első virágzását élő, még karcsú John Travolta egy filmes hangmérnököt játszik, aki “hangvadászat” közben tanúja lesz egy közlekedési balesetnek. Csak később, már a stúdióban, a felvett hanganyagot elemezve derül ki, hogy a baleset (melynek halálosa áldozata egy igen fontos személy) valószínűleg inkább volt gyilkosság, mint egyszerű szerencsétlenség… Az 1981-es film Antonioni híres Nagyítás című filmjének újraértelmezése, szigorú műfaji szabályok szerint. A film operatőre Zsigmond Vilmos.

Nőnapi ajánlatunk következik. Persze, nem tudom, szabad-e a mai népnemzeti fütyfürüttyös, bütykösfaszú őrületben ilyen ótvar komcsi emléknapot egyáltalán szóba hozni? Nem érdekel, lesz, ami lesz. Vessetek a turul elé, de akkor is: ÉLJENEK A NŐK!

Nagyjából tíz évvel későbbi nagy siker volt a Ghost (FEM3, 21.00) című szellemes, ám igen vastagon romantikus filmdráma, Demi Moore-ral, Patrick Swayze-val és Whoopi Goldberg Oscar-díjával (a képen Goldberg Moore-ral). A forgatókönyv is Oscaros. Ezenkívül az égadta világon semmire nem emlékszem belőle, úgyhogy valószínűleg ez lesz az én választásom is ma estére.

Pedagógusoknak, oktatáspolitikusoknak és gyermekes szülőknek ajánlható a Maria Montessori – Egy élet a gyermekekért (Film Café, 21.00) című, meglehetősen alapos (200 perces) életrajzi dráma, mely Montessori életéről és pedagógiájáról szól (túlsúlyban persze az életének részletezésével). Szép kiállítású, bár kissé melodramatikus minisorozat.

A nőmentes pasiknak Kill Bill 1-2, Predator 1-2, Zöld íjász, kocsma, stb.

Nagyon durván nosztalgikus estének nézünk elébe…

Egy kivétellel, ugyanis a Soul Kitchen (FEM3, 21.00) viszonylag friss film. Az általában komoly, társadalmi feszültségeket boncolgató témákat felvető filmjeivel fesztivál-kedvenccé vált Fateh Akin ezúttal picit lájtosabban tolja, bár a társadalmi érzékenysége azért most is szépen megmutatkozik. Török származású létére, egy görög kifőzdés kálváriáját mutatja meg a mai BerlinHamburg külvárosában: a címbéli helyen szerethető fazonok, piti stiklik, haverok, buli, ouzo és gyros “társaságában” tölthetjük az estét. Tényleg semmi különös, csak úgy egyszerűen jó a film. (Bővebben)

Az Éretlenek (m1, 20.15) viszont már az én nemzedékemnek megkerülhetetlen kultuszfilm, hiszen nagyjából akkoriban futott a magyar mozikban, amikor mi is éretlenek voltunk, illetve az érettségire készültünk (nyolcvanas évek eleje). Claude Zidi filmje azonban egy szabad, felelőtlen világ képét vetítette ki nekünk, a legérdekesebb (és legtanulságosabb) azonban az volt, hogy milyen leleményes módon puskáztak a film korunkbeli szereplői. Aztán olyan beszólásokra is emlékszem, amit aztán mi is variáltunk randi után, hogy “jaj, csak aztán nehogy epret kérjen!”… Biztosan poros lesz ma már az Éretlenek (mint amilyenek mi magunk is vagyunk már…), de azért megnézzük. Jó, belenézünk…

Egy picivel (egy-két évvel) későbbi korszak filmje az Eszkimó asszony fázik (Duna, 21.05), amely a késő Kádár-korszak budapesti alternatív kultúrájának, vagyis a nem támogatott, de (általában) be sem tiltott, csupán megtűrt underground rock egyik legfontosabb arcképcsarnoka (lásd pl. a képen). Néhány generációnak alapvető kultuszfilmje ez, mellyel viszont a tőlünk generációval fiatalabbak, illetve öregebbek egyaránt nem tudnak kezdeni semmit sem, legfeljebb a felszínt sejtik, ha egyáltalán érdemesnek tartják megtekintésre. (Bővebben)

A Mad Max (film+, 22.20) első, még “háború előtti” része szerintem “A tökéletes képregényfilm”. Plánozásában, ritmusában, narrációjában szinte tökéletes George Miller kultuszfilmje, tényleg mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori kellően bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt. Biztosan benne van a 20 kedvenc filmem között, az utána következő, már erősen disztópikus második résszel együtt.

Eljátszhatunk például azzal a bizsergető gondolattal, hogy mi lenne, ha megnyernénk a lottó főnyereményt. Persze, sohasem dolgoznánk többet, elutaznánk Mau-maura, vennénk egy új cipőt… Vagy úgy járnánk, mint a Lottózsonglőrök (Duna, 21.05) című angol filmben, abban a pillanatban szívrohamot kapnánk, és kampec. Fogalmunk sem lenne arról, milyen marakodás, milyen intrikák és cselszövések indulnának meg a nyereményért (itt a filmben hét millió fontért), de még jó, hogy Kirk Jones itt szépen felvázolta nekünk a lehetséges forgatókönyvet. Kedves, szerethető, édesbús kis történet lesz ez, vicces fazonokkal és még viccesebb fordulatokkal.

Alternatíva az akkor még frissen faragott Demi Moore lehet a Sztriptízben (Viasat3, 21.25).

Tipikusan hollywoodi-típusú életrajzi film az Októberi égbolt (m2, 22.30), a céljainkért való szakadatlan küzdelem értelméről, a család fontosságáról, a tökösségről, valós események (Homer Hickam élete) alapján. Bemutatkozik Jake Gyllenhaal (“Márpedig fiam, belőled akkor is bányász lesz, ha a fene fenét eszik is!” – Jake a képen jobbról). A végén győzünk, a bánya marad a bányászoknak, tűzijáték, összeborulás, elszoruló torkok, könnycseppek.

Diane Arbus világhírű fotós volt, aki meglehetősen bizarr hangulatú fényképeivel vált ismertté. Életéről szól A Szépség és a szőr (RTL Klub, 23.20) című film: Arbus szerepében Nicole Kidman, partnere pedig Robert Downey Jr. (Bővebben)

Vagy Aljas utcák (MGM, 23.40). Scorsese-vel korzózunk New York címbéli utcáin. Szembejön Harvey Keitel, Robert De Niróval.

Az erős hétfő után lényegesen gyengébb kedd következik. Hasonlóan a múlt héthez, remélem ez nem egy tendencia kezdete.

A múlt heti nihilben teljesen elfelejtkeztem a Homeland című remek sorozatról (bővebben itt), mely keddenként fut az RTL II-n, 21.30-tól. Ma este a harmadik résznél tartunk, remélem nem maradt ki a múlt heti második rész…

Ezenkívül két film akadhat ma este horogra, egy a csajoknak, egy meg a pasiknak – természetesen egy időpontban. A Női vonalak (FEM3, 21.00) egy számomra tök ismeretlen film, mely arról szól, hogy van három nővér, akiknek fülére rá van gyógyulva a telefon. Ez mondjuk, ismerős képlet. Ami érdekes viszont, hogy a három nővért Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow alakítja, emellett a filmet Diane Keaton rendezte… A sztori szerint a három csaj teszi a dolgát háromfelé, fülén telefonnal, miközben édesapjuk (Walter Matthau – a képen középen, az éppen telefonmentes Ryan és Kudrow között) egyre jobban belesüllyed az öregkori szenilitásba.

Értelemszerűen, ez volt a csajos film, a pasiknak (a meccsen kívül) Screamers – Az elhagyott bolygó (Film Mánia, 21.00) jöhet szóba. Philip K. Dick regényének filmváltozata ez a remek kis mozi, Peter Wellerrel a főszerepben. A film első fele szerintem kifejezetten izgalmas, egy teljesen egyedi, markáns, apokaliptikus-üldözéses hangulatot teremt. Jellegzetes motívuma a sivatag és a homok. A második fele sem rossz, bár itt azért már picit belecsúszunk a B-kategóriás, átlag akció sci-fik kliséhalmazába.