Mit nézzünk ma a tévében?

Az este fő kérdése lehet az is, hogy Hé, haver, hol a kocsim? (Comedy Central, 20.55). Utána vagy bambán meredünk magunk elé, vagy várunk a szombat esti ügyintézésre a legközelebbi rendőrőrsön… 🙂 (Bővebben)

Néhány perccel később azonban a tőle megszokott, nagyszabású, szélesen hömpölygő romantikus stílben meséli el Sir Richard Attenborough a 18 éves Ernest Hemingway (Chris O’Donnell) első világháborús kalandjait, melyek aztán alaposan meghatározták az említett úr későbbi írói és emberi mentalitását, hitvallását. A Szerelemben, háborúban (Prime, 21.00) cselekménye picit hajaz az angol betegére, hiszen az ifjú Ernie egy kórházban, egy odaadó nővér (Sandra Bullock) gyengéd kezei között lábadozik éppen gránáttámadás okozta sebesüléséből… (A képen Sandra és Chris)

Az emberek, gyerekek és felnőtteik, általában imádják az Agymanókat (Viasat3, 21.00), amit én még mindig nem láttam.

A 2015-ben készült 007 Spectre – A fantom visszatér (TV2, 21.00) után, legalábbis a korabeli hírek szerint, Daniel Craig hallani sem akar több James Bondról (azóta megenyhült uszkve 35, más hírek szerint 45 milliárd forintnak megfelelő összegért…). Az ennél azért sokkal jobb sorsra érdemes Sam Mendes által kezdetben üdítő frissességgel felújított sorozat ekkorra már kifulladni látszik és visszajut oda, ahonnan el kíván szakadni. Unalom-hegyek. Az első épületomlásos jelent még jó volt, de ahogyan az igen béna cselekmény fináléjában visszaköszön, az már az ultragagyi kategóriája. Monica Belucci mindössze egyetlen jelenetben látható, de a zseniális Christoph Waltz is kihasználatlanul ténfergi végig ezt a felejthető filmet…

Mel Gibson, valamint René Russo és Gary Sinise főszereplésével készült Váltságdíj (SuperTV2, 21.00) viszont igen izgalmas mozi (még mindig), ráadásul emellett felvet még egy morális szempontból is érdekes és korántsem egyszerű problémát. Mel egy igen gazdag, cinikus és hidegfejű üzletembert alakít, aki – a sikertelen hivatalos mentőakciók után- fiának elrablását is az üzleti életben megtanult kíméletlen módszerek szerint kívánja megoldani. Kisfia váltságdíját vérdíjként ajánlja fel a gyermekrablók fejéért cserébe…

Csalafinta egy pali ez a Kenneth Branagh, aki Shakespeare neves V.Henrik (Duna, 21.30) című, honszeretettől duzzadó drámáját arra használta fel, hogy annak mozivászonra adaptálásában, kvázi a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, kérje meg imádottja, Emma Thomson kezét. Csoda, hogy a válasz igen volt? Viszont nem csoda, hogy a frigy sem tartott örökké (’95-ben már el is váltak). A nagy csinnadrattával beharangozott cirkusz gyorsan továbbáll, nyomában rendszerint csak a keréknyomokkal szabdalt sártenger marad. (Bővebben)

Az ezredforduló egyik emblematikus “kultuszfilmje” volt a Harcosok klubja (Film+, 23.00), de ennek megfelelően (illetve, ennek ellenére is) ma is erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontosan mutatja be a kor jellegzetes embertípusát, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-t. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

Mintegy 60 évet átfogó történetet mesél el A komornyik (Duna, 23.45) című dráma, mely a Fehér Ház komornyikját, a fekete Cecil Gainest mutatja be (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker zseniális a címszerepben. (Bővebben)

Elsőként talán nézzük meg, hogyan lesz Hugh Grant Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (Paramount Channel, 18.55). Ez az angol romantikus komédia az első világháború idején játszódik egy walesi faluban (Ffynnon Garwban 🙂 ), valamint a hozzátartozó dombon. Hegyen. Majd kiderül a filmből. Grant egy angol térképész, aki idegenül mozog a bájos, de maguknak való, furcsa modorú emberek által lakott faluban. Cuki film.

Jó kis nevetős konzervszínház lesz Goldoni klasszikus komédiája, a Mirandolina (m3, 20.55). A címszerepben Udvaros Dorottyát láthatjuk, emblematikus értékű, híres alakításban, Major Tamás, Benedek Miklós, Máthé Erzsi, Eperjes Károly, Bubik István és mások társaságában. Az előadást 1982 május 14-én mutatta be az akkori Nemzeti Színház, Zsámbéki Gábor rendezésében. (Az előadás egy évvel később átkerült a Katona József Színházba, ahol hosszú évekig volt műsoron.)

Tegyük össze a Majmok bolygójának majomlázadásos részét Hitchcock Madarakjával és a bunkó zenetanáros Whiplashel, és megkapjuk Mundruczó Kornél filmjét, a Fehér Istent (Filmcafe, 21.00). (Pici szépséghibája ennek az egyenletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával, a filmmel nincs különösebb bajom, hiszen az emberek valóban állatok, és szerencsére, az állatok nem emberek… Ugyan picit lehetett volna húzni a sztorin itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna eddigi legközönségbarátabb filmjét – de a végeredmény egyáltalán nem rossz. Kutyások ki ne hagyják!

A Tiszta vér (Film Mánia, 21.00) című filmben egy sajátos személyisége miatt ex zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül egy nagy port felverő bűntény bizonyítékai is felmosódnak az elkövetés helyszínén, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

A török Deniz Gamze Ergüven filmje nem véletlenül keltett komoly feltűnést a 2015-ös cannes-i fesztiválon és nem véletlenül készült francia produkcióban. A Mustang (Duna, 22.15) megkapó és emlékezetes nyitóképében néhány tinédzserkorú lány hancúrozik önfeledten néhány fiú iskolatársukkal tanítás után a tengerben, mint pajkos, energiától duzzadó vadlovak. Még gyerekek, játszanak csupán, sivalkodásuk az ártatlan öröm hangja. A vízbe felöltözve futnak bele, csak a hajuk száll szabadon szerte-széjjel, mint musztángok sörénye a szélben, felszabadultak és boldogok. A lányok (lásd a képen) illetlen viselkedésükért mégis feddést kapnak nagyanyjuktól, hiszen mit fog szólni a falu ilyen paráznaság láttán?! (Bővebben)

Mindössze egyetlen ajánlatom van mára. Minden idők leghamisabban éneklő énekese volt Florence Foster Jenkins, akinek tanulságos élete egyszerre két filmest is megihletett mostanában, köszönhetően talán a televíziókban igen divatos énekes tehetségkutató show-műsorok bevezető, selejtező részeiben felbukkanó önjelölt, ám rendkívül tehetségtelen énekes “sztárok” óriási számának (érdemes meghallgatni Mozart Varázsfuvolájából a híres Éj királynője-ária egy részletét Jenkins előadásában), valamint fülsértő produkciójuk által keltett széles körű elképedésnek. Meryl Streep konkrétan Jenkinst jeleníti meg Stephen Frears 2016-os filmjében – a francia Xavier Giannoli viszont az utánozhatatlan karaktert átköltöztette Európába, Franciaországba és elnevezte Marguerite Dumontnak (Catherine Frot -a képen- alakítja, kitűnően). Az ő története a Marguerite – A tökéletlen hang (Duna, 21.45) című film. Szerintem jobb mozi, mint Merylé. (Bővebben)

Egy érdekes, de már bőven felnőttkorú thrillerrel kezdhetjük a mai estét. Ed Harris adja a Porcelánhold (Film Mánia, 20.05) rutinos nyomozóját, aki szerelembe esik egy rossz házasságban senyvedő gazdag nővel (Madeleine Stowe). A nő egy nap hirtelen felindulásból meggyilkolja brutális férjét, szerelme pedig, minden rendőri etika ellenére, falaz neki. A zsaru fiatal, ám lelkes társa (Benicio Del Toro) azonban érzi, hogy valami ne stimmel a “partnerrel”. Kiváló a szereposztás, ám a filmmel sincs túl nagy baj.

A divat “csillogó világa” iránt érdeklődő közönséget veszi célba a Zoolander, a trendkívüli (Moziverzum, 21.00) című komédia. Azonban az itt megjelenő, Ben Stiller és Owen Wilson által fémjelzett humor komoly toleranciát feltételez a nézőről… Engem azonban, annak idején, valószínűleg érzékeny pontomon kaphatott el ez a film, mert csak arra emlékszem az egészből, hogy sírva-vinnyogva röhögtem végig. (Bővebben)

Ugyanekkor a Kedves John! (Filmcafe, 21.00) című teljesen romantikus, ám egy picit háborús drámában egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried – a képen)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

Andrzej Wajda már a Márványemberben és a Vasemberben elkezdte (egyéb filmek mellett) a lengyel történelmi múlttal (és jelennel) való szembenézést. E nagyhatású filmekben leszámolt a sztálinizmussal, a neosztálinista akkori lengyel jelennel, beszélt (beszélhetett/mert beszélni) a gdanski eseményekről, a Szolidaritásról és Lech Walesáról, a vezérről. A nagy hajógyári sztrájk alkalmával ő maga, személyesen tette le voksát a munkások mellett, Walesával való barátsága azóta tart. Ne várjunk tehát kimért, objektív, ténysoroló életrajzi drámát, Wajda Walesa-filmje, A remény embere (Duna, 21.35) egy jóbarát szubjektív, néha csipkelődő, de mindig szeretetteljes hangú dramatizált portréfilmje. (Bővebben)

Ha azonban valami igazán szigorú, de mégis mézédes filmre vágynánk, akkor a Bácsi (Film Mánia, 22.00) legyen a választásunk. A dél-koreai Jeong-beom Lee filmje kimcshi a paprikáshoz és az amerikai hamburgerhez szokott magyar szemnek.

Woody Allen 2016-os filmjéről, a Café Society-ről (Paramount Channel, 21.00) nem sok mindent lehet elmondani azon kívül, hogy pont olyan, mint bármelyik Woody Allen-film. Kicsit ez, kicsit az, kicsit amaz, kicsit mindegyik. Manhattan, Coney Island, zsidó család, akik semmiben nem zsidók, már a tekintetben, amiben a gójok zsidónak látnak egy zsidót, és közben végig szól a jazz. Sztárok itt is, de itt meg kell jegyezném, hogy Woody új múzsájánál, Kristen Stewartnál zavarba ejtőbb csajt nem nagyon látni manapság filmvásznon, jelentős szerepben. Annyira eszköztelen, annyira civil a jelenléte, hogy néha úgy tűnik, mintha leesne a vászonról, miközben azon kapom magam, hogy érdekel a csaj: van benne valami, de hogy mi, azt nem tudom… (Így van ezzel Jesse Eisenberg is, ahogyan a képen is látható.) Vittorio Storaro kék-sárgára effektezett képei olyan természetellenesek, hogy egyszerűen gyönyörűek. Szépek a kosztümök és a kocsik is.

Vár ránk azonban A nyolcadik utas: a Halál (Moziverzum, 21.00) is. Ráadásul rendezői (néhány perccel hosszabb, uszkve két jelenettel bővebb) verzióban. Az én korosztályom még moziban látta először (a moziverziót), amikor még szó sem volt Alien-sorozatról. Hogy milyen hatással bírt a film az akkor már picit repedező szocialista közerkölcsre, arra bizonyíték, hogy Nyolcadik utas a benzinkutas címmel már énekelte is a dalt nem sokkal később a Sikátor zenekar. Így születik a kultusz: ha valami bejön, rögtön jön is kifele. Nem mondom, hogy annyiszor néztük meg, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre is sokk volt Ridley Scott filmje. Számomra azonban azóta is ez a film a Numero Uno, ha scifi-horrorról van szó.

Láthatjuk megint Jackie Brownt (Paramount Channel, 23.00) is. Quentin Tarantino filmje a hetvenes évek tökös, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete B-mozijai, az ún. blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Michael Keaton vagy Bridget Fonda), remek zenékkel és a Quentintől megszokott virtuóz párbeszédekkel.

A John Patrick Shanley által írt és rendezett, méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Filmcafe, 21.00) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman – a képen) érkezik a mélyen vallásos szellemiségű, egyházi tanintézetbe. Az új tanár azonban gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően, viszont az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a sátánt látja a férfiban és kíméletlen háborút indít ellene… Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg a manapság. (Bővebben)

Ugyanekkor a Véres gyémánt (Moziverzum, 21.00) is jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fogak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)

Most, hogy Kongóban újra tombol az Ebola, talán nem árt újranézni a Vírus (Film+, 21.00) című, ma már bőven felnőttkorúnak, de műfajában klasszikusnak is számító katasztrófafilmet, melyben Dustin Hoffman menti meg a világot egy hasonlóan pusztító vírus elől, Morgan Freeman, René Russo, Kevin Spacey, Donald Sutherland és mások által alakított karakterek ellenében, illetve segítségével.

A romantikus komédiák kökényszemű hősnője, Jennifer Aniston alakítja az Azt beszélik (RTL II, 19.00) című filmben azt a rámenős újságírónőt, aki a húga esküvőjén megismerkedik egy jóképű milliomossal (Kevin Costner). A rend szerint össze kellene jönniük, azonban a film itt kezd -szolidan- érdekessé válni, mert nem jönnek össze. Viszont kiderül, hogy a nő nagymamája (Shirley Maclaine) nem más, mint a híres Mrs. Robinson, a Diploma előtt című filmből. Hogy aztán ebből hogyan lesz a végére happy end? Pedig lesz.

A kitűnő Űrcowboyok (RTL+, 20.50) című, vicces, színes, szélesvásznú, szomorkás vígjátékban viszont arról lesz szó, hogy az öreg űrhajós (Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, James Garner és Donald Sutherland) nem vén űrhajós. A film NEM sci-fi. (Bővebben)

Nem tudom, ma mennyire üt A majmok bolygója (Film Mánia, 21.00) klasszikus, 1968-as verziójának utolsó jelenete… Annak idején nagyot ütött, akkorát szinte, mint egy atombomba. Azóta azonban eltelt egy fél évszázad, s bár a világ nem sokat változott, ebből a történetből készültek újabbak, látványosabbak – azonban ez az igazi, az eredeti. Charlton Hestonnál pedig azóta sem nagyon van jobb kiállású hőskarakter.

A hamisító (Viasat6, 21.00) viszont egy 2014-ben készült képhamisítós krimi, mely olykor meglehetősen megható családi drámaként is működik. E családban azonban mindenki zseniális képhamisító. A leosztás: Tye Sheridan (fiú), Christopher Plummer (nagyapa), és John Travolta (apa). Szolid kis film, de én szerettem.

Az viszont tény, hogy Mindenki szereti a bálnákat (SuperTV2, 21.00)… A valóságban megtörtént eseményeket feldolgozó megható film egy alaszkai tévériporter (John Krasinski) és Greenpeace-es barátnője (Drew Barrymore) áldozatos harcát meséli el, amit annak érdekében vívnak, hogy kiszabadítsanak a jég halálos fogságában rekedt bálnacsaládot – aminek érdekében még az orosz és amerikai haderők is fegyverbarátságot kötnek. (Ezt viszont még mindig nem láttam.)

A Casino (AMC, 21.00) című igen remek moziban viszont ma este is arról lesz szó, hogy hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost (pont úgy, ahogy, ne legyenek kétségeink, minden mást, akár országokat is), ami úgy tejel legálisan milliárdokat (dollárban), hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat (dollárban). Martin Scorsese közel háromórás filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk be, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.

A Kiút nélkül (Viasat3, 21.00) egy jó kis menekülős thriller, melyben az idióta filmekből megszokott, de most egy elég épkézláb karaktert -egy átlagosan ügyefogyott amerikai állampolgárt- alakító Owen Wilson ragad egy délkelet-ázsiai állampuccs kellős közepén a családjával, ahonnan sürgősen le kellene lécelniük, mivel az új helyi erők nem szeretik az idegeneket országukban. Egyetlen segítsége van a fegyvertelen családnak, egy magát újságírónak kiadó gyanús személy (Pierce Brosnan). Izgalmas film lesz, ha hagyjuk magunkat vele menni…

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (m2, 21.10) egy fiatalember (Joaquin Phoenix) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nincsenek áthallások. 😀 (A képen jelenet a filmből.)

Nem láttam még az Ezerszer is jó éjszakát! (Duna, 22.00) című norvég/svéd/ír filmet sem, de erős a gyanúm, hogy egy igencsak érzelmesre hangolt családi drámával lesz dolga, aki vállalkozik megtekintésére. A történet konfliktusa az, hogy anyu (Juliette Binoche !) menő háborús tudósító, akinek két gyermekére apu (Nikolaj Coster-Waldau) vigyáz odahaza, míg anyu bevetésen van – ami elsősorban apu idegeit emészti fel. Szóval, nem tudom, milyen lesz a film, nyert egy csomó díjat…

A Szólíts a neveden (HBO, 20.00) Oliver (Armie Hammer) és Elio (Timothée Chalamet) története és Luca Guadagnino Oscar-díjas filmje (Legjobb adaptált forgatókönyv, 2018), mely történet olyan öreg, mint maga az emberiség. (A képen Chalamet és Hammer) Az első szerelemről szól, annak csodáival, kínjaival, beteljesülésével, és az élet kegyetlen kényszerével, az elválással. (Bővebben)

Talán nem lesz melléfogás a Melléfogás (RTL Spike, 21.00) című krimi, melyben egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül egy nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr., and others.

A mai, késő esti Szemekbe zárt titkok (Prime, 21.00) nem az igazi argentin, hanem annak hollywoodi másolata, Nicole Kidmannel, Julia Robertsszel és Chiwetel Ejioforral. Nem rossz film ez amúgy, mindössze tán annyi a baja, hogy nem az eredeti.

A többi “mámegint?”…

Bár kerekesszékes bérgyilkosokról látunk-hallunk egy mesét a Tiszta szívvel (Filmcafe, 21.00) című produkcióban, ez valójában egy mese, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a valósághoz. Ezt a mesét azonban Tilla (Till Attila) egy ügyesen elképzelt és ugyanilyen ügyesen kivitelezett ötlettel mégis bele tudja ágyazni a valóság szigorú tényszerűségébe, így a filmet is rögtön átemeli a tagadhatatlanul furcsa, de mégis csak sablonos akciófilmek mezőnyéből egy kedves, optimista, ám valóságosnak tűnő világba (ami csak filmben van Magyarországon). Mindemellett, ez egy igazán jól fényképezett, jól zenélt és jól vágott mozi is, rendkívül ízléses főcímmel, ügyes grafikus betétekkel: egy valódi, szinte hibátlan, szórakoztató közönségfilm – lenne, ha a közönség is leszakadna már azokról a dögunalmas hollywoodi sablonokról. (Bővebben)

Vicces, hogy míg Az asztronauta (Paramount Channel, 21.00) magyar címében egy pasit sejtünk, addig a film eredeti címe: Az asztronauta felesége (The Astronaut’s Wife)… Éppen ennyire meghatározhatatlan maga a film is. Amolyan filozofikus scifinek tűnik, de azt hiszem, valójában csupán híg lónyál. Elnézést. Mondom inkább azt, hogy kissé már a csöpögős szentimentalizmusba hajló romantikus történet ez, egy férfiról (Johnny Depp), aki odafent van, s egy nőről (Charlize Theron), aki idelent várja.

Emir Kusturica 2004-es filmjét, Az élet egy csoda (Duna, 22.01) címűt még nem láttam. Azt azonban látatlanul borítékolom, hogy nem lesz rövid (nem is az, hiszen 155 perc a vetítési ideje), lesz benne mulatozás, zene, kacaj, tánc, furcsa fazonok, fogatlan cigányok és a többi szokásos, kusturicás kellék. A történet ezúttal a boszniai háború kezdetén játszódik, 1992-ben, a háborúhoz tulajdonképpeni casus bellit szolgáltató környezetben, a sokvallású, soknemzetiségű Nyugat-Balkánban: umca-umca, csatazaj.

A Chicago (HBO, 20.00) még mindig pontosan olyan, amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). És milyen jól énekel (a képen középen) Richard Gere! És az a pizzaképű Zellweger! Hogy volt!

Tulajdonképpen semmi különös nincs Curtis Hanson vígjátékában, az Egy cipőben-ben (Paramount Channel, 21.00), csupán annyi, hogy működik. Egy testvérpár, a hebrencs (Cameron Diaz) és a stréber (Toni Colette), amikor kicsit összecsapni látszanak fejük felett az élet hullámai, megnyugvást és megoldásokat keresve ellátogatnak régen látott, meglehetősen karakán nagyanyjukhoz (Shirley MacLaine), hogy az szépen helyre tegye őket. Közben a néző jól szórakozik. Nagyjából ennyi a sztori, de mi kell még?

Kőrösi Csoma Sándor igen különös életű figurája volt a magyar tudománynak, és talán kevesen tudják, hogy tevékenysége révén világhírre is szert tett, bár ez sohasem volt célja. A 19. század elején bimbózó nemzeti érzéstől hajtva indul útra Ázsiába, megkeresni a magyarok eredetét. Életéről a neves, kortárs zenészként is ismert Szemző Tibor, valamint Szaladják Takyo István operatőr, Törőcsik Mari színésznő és Sári László Ázsia-kutató készített egy csodás filmet Az élet vendége – Csoma legendárium (m5, 21.50) címmel, 2005-ben. Nem egy megszokott, sablonos film lesz ez, de megtekintése tanulságos kiruccanás lehet a mindennapok taposómalmából bárki számára. (Bővebben)

Az ötödik pecsét (Duna, 23.50) Fábri Zoltán és Sánta Ferenc méltatlanul alulértékelt -és ma is nézhetetlen időpontra száműzött- része a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak úgy fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Horváth Sándor, Bencze Ferenc), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma éjjel tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy kik is vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatikik, vagy éppen Gyugyuk.