Mit nézzünk ma a tévében?

Ugye, tegnaptól két meccs megy szimultán. Izland – Horvátország a Dunán, illetve Nigéria – Argentína. Nem igazán alternatíva ezekhez a Szerelem a Fehér Házban (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédia, nem mintha valami gyenge mozi lenne, inkább azért, mert az utóbbi években szinte minden héten leadta valamelyik csatorna. Amúgy Annette Bening a First Lady és Michael Douglas az elnök ebben az Aaron Sorkin (Az elnök emberei-sorozat) tollából született történetben, amibe -értelemszerűen- bármikor újra belefeledkezhetünk. Martin Sheen itt még csak samesz.

Hasonlóan bűbájjal és romantikával operál A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) című mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia is. A film ezzel együtt remek jutalomjáték kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Itt még nem annyira Mr. Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Nézhetjük azonban az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (Paramount Channel, 21.00). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha az ellensége lenne…

Viszont Mike Binder filmje, az Egy férfi naplója (Filmcafe, 22.55) valószínűleg azon csúszik meg először, hogy főhőse, a szupermenő, kőgazdag művészügynök nem tud mit kezdeni életével és ez, bizony, eléggé hiteltelen. Főleg, hogy a karakter emellett megmarad nagyképű, cinikus, öntelt hólyagnak. Semmi szerethető nincs benne, ami megfogná a nézőt. Ráadásul a másik oldal sem szimpatikus, csupán egy szimpla, irigy suttyó, aki pont ilyen lenne, mint a főhős, ha szerepet cserélnének. Ben Affleck sem tesz semmit azért, hogy az általa alakított karakter néző-közelibbé váljon, és még az az “önmagamat is leköpöm, ha kell” attitűd is hiányzik belőle, amit pl. Adam Sandler oly sikeresen alkalmaz hasonló esetekben (magán).

Sokan kifejezetten utálják Wim Wenders 2000-ben bemutatott filmjét, A Millió Dolláros Hotelt (Paramount Channel, 23.35), amit a U2-s Bono könyvéből készített. Én viszont kifejezetten szeretem, mert bár kicsit modoros és kicsit lila, azért még bőven képes szépnek és emberinek maradni. Az Erich von Stroheim alakját idéző Mel Gibson viszont itt tényleg remek, ez egyik legjobb filmje színészként, melyet akár filmtörténeti idézetgyűjteményként is végig lehet nézni. (Bővebben)

A Spanyolország – Marokkó meccs sima ügynek ígérkezik. Helyette talán némi nosztalgiával gondolhatunk vissza régi nyarak vízitúráira, vadkempingezéseire Szurdi Miklós 2001-es Vademberek (Film Mánia, 19.05) című -szerintem- thrillerje kapcsán. A történetben négy hajdani gimnazista haver (Kamarás Iván, Szabó Győző, Szakács Tibor és Lippai László) ver sátrat érettségi után évekkel kedvenc dunai szigetükön, hogy felelevenítsék a “régi, szép időket”. A táborozás jól indul, ahogyan az efféle filmekben jól szokott indulni – mígnem beúszik a képbe egy szerb uszály, rajta a marcona Predraggal (Cserhalmi György)…

Rómeó és Júlia klasszikus motívumait simogató, édeskés, ám mégis habkönnyű romantikus komédia lesz az első félidő végén a Levelek Júliának (Filmbox Prémium, 21.00), melyben Sophie (Amanda Seyfried) újságírói álmokat kergetve unatkozik Veronában, miközben férje (Gael García Bernal) szakácsként pörög saját étterme megnyitásán. A romantika fővárosában csavarogva Júlia erkélye alatt egy régi levélre bukkan, melyben egy Júlia vágyakozik Rómeója után, látszólag hiába… Sophie egy hirtelen ötlettől vezérelve válaszol a levélre, amire hamarosan viszontválasz érkezik. Ja, jó kis csajos film lesz.

Wagner operájából is ismert (vagy inkább nem ismert…) ógermán saga meglehetősen tisztességes feldolgozása a mozikban nagyot hasaló, ám később, egyéb forgalmazási formákban mégis szép eredményeket elérő Trisztán és Izolda (Filmcafe, 21.00), szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt, romantikus kalandtörténet, ennyi: se több, se kevesebb… (Bővebben)

Hasonlóképpen ilyen A vasálarcos (Paramount Channel, 21.00) is. Leonardo diCaprio a gonosz király jó ikertestvére, akit ezért a gonosz király úgy büntet, hogy vasálarcot forrasztat az arcára. Viszont mindenki egyért, ám abban mindenki egyetért, hogy Athos, Porthos és Aramis (John Malkovich, Gérard Depardieu és Jeremy Irons – a képen), no és D’Artagnan (Gabriel Byrne) kikardozza az igazságot.

Tommy Lee Jones Oscar-díjat kapott ’94-ben A szökevény (Film+, 21.00) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimiben nyújtott alakításáért… A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut.

Jackie Chan viszont ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (Film Mánia, 21.00) című történelmi dráma (!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan (de csak hozzávetőleges történelmi hűséggel), melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

Lengyelország – Kolumbia. Eközben a Míg a jackpot el nem választ (RTL II, 20.00) című romantikus komédiát nyilván Las Vegas szponzorálta, ugyanis a híres szórakoztatóipari kaszinóváros adja a helyszínt, az apropót, arra utal a cím és egyáltalán, bármit – is. Két sérült lélek (Cameron Diaz és Ashton Kutcher) próbálja magát gyógyítani sok millió, hozzájuk hasonló lúzerhez hasonlóan Vegasban, ahol természetesen egy asztal mellé sodorja őket a sors. Néhány perc múlva összeházasodnak, hiszen Vegasban ezt is lehet és a főnyereményt is megnyerik – a történet viszont arról szól, hogy akkor hogyan tovább…

Oliver Stone A szakasz (Film Mánia, 21.00) című filmje annak idején igen merész vállalkozás volt, hiszen ez volt az egyik első olyan amerikai háborús tematikájú film, amelyik bátran szembefordult a hivatalos (és nem hivatalos) amerikai Vietnam-propagandával. Azóta készült egy csomó más film is efféle szemlélettel, néhány jobb is ennél, de főleg rosszabbak – ezért ma is ajánlható, illetve, leporolható mozi ez, ami 4 db. Oscart ért 1987-ben.

A 3000 méter feletti hegyi túrákon szinte bárhol találkozhatunk francia turistákkal, miközben más nációk inkább tengerszinten maradnak és áztatják a langyos vízben fáradt lábikráikat. A küzdők (m2, 21.10) című francia film két tinédzserkorú főszereplője, a nagyszájú, vagány Madeleine (Adele Haenel), valamint a kissé félszeg, egyszerű lelkű, szerény és becsületes Arnaud (Kévin Azais) azonban a megszokott természetjárás vágyától kissé különböző motivációktól hajtva jártak majdnem pórul odakinn, a vad és kegyetlen természetben. (Bővebben)

Vladislav Vancura regényéből készítette Jirí Menzel ma este bemutatandó 1989-es filmjét, melyben Vége a régi időknek (m5, 21.19). Egy másik közismert cseh remekből megismert Blazsej doktor, azaz Josef Abrhám alakítja a történet főszereplőjét (a képen a volánnál), aki egy jószágigazgató, ám egy szerencsés (már amennyiben egy világháborút lehet szerencsének nevezni…) véletlennek köszönhetően, egy igazi grófi kastély lakója lesz. Hősünk örömmel veszi az új, számára kényelmes szituációt és fejest ugrik a főúri életbe. Persze, egy jószágigazgató attól még nem főrend, hogy annak házában lakik… Abrhám mellett feltűnik ebben a kedves, bohókás, joviális filmben Menzel sok kedvenc színésze, pl. Az én kis falumból ismert Marián Labuda, Jaromir Hanzlik a Hóvirágünnepből, vagy a Sörgyári Capriccióból és nem utolsósorban az utolérhetetlen Rudolf Hrusínský.

A Derült égből Polly (SuperTV2, 21.20) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit a férfinemre. Az elszenvedő fél itt Ben Stiller, de rajta kívül látható lesz a történetben Philip Seymour Hoffman és Alec Baldwin is. A sztoriról annyit, hogy Stiller egy kocka, Jenny pedig pont nem. És mégis…

A Hiúságok máglyája (Duna, 21.30) meglehetősen cinkes darab: a tehetségtelennek semmi szín alatt nem nevezhető Brian De Palma 1990-es vígjátéka begyűjtötte az összes fő jelölést a rendes évi Oscar-díjakat megelőző Arany Málna-szavazáson, ami nem jelent semmi jót, úgy általában. Pedig a képért Zsigmond Vilmos volt felelős, a szereplők listája is impozánsnak mondható, a filmet pedig Tom Wolfe írta, mégis bukta lett a vége. Ma csekkolhatjuk, jogos volt-e a kasza, vagy csak az újságírók hisztiztek megint a szokás szerint. Gazdag, sikeres ember, de boldogtalan – és az út, ami odáig vezet.

A Nyomtalanul és a Fácángyilkosok után a koppenhágai rendőrség pincébe rejtett, megoldatlan/megoldhatatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályának két oszlopos tagja, a mindig morcos Morck nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) még egzaltáltabb, társa, védőangyala és egyetlen barátja, Assad (Fares Fares) pedig még bölcsebb, még barátságosabb – amúgy viszont minden marad a megszokott ködös, saras, mégis joviális dán modorban. A Jussi Adler-Olsen által kitalált detektív-sorozat harmadik része, a Palackposta (Duna, 23.40) azonban ezúttal kap némi metafizikus színezetet, legalábbis a mélyben húzódó, krimik, thrillerek esetében alapvetően elvárható gyilkosságos vezérfonal felett. (Bővebben)

A németeknek, ugyebár, nem ártana már nyerniük egy meccset ezen a focivébén. Na de, pont a svédek ellen? Küzdelmes 0:0 szaga van a dolognak. Mit itt, a való világban 1995-öt írunk, amikor egy, a csillagháborús Lucasfilmből kivált kis számítógépes grafikai csoport forradalmat csinál az animációs filmek világában. Ez volt a Toy Story (RTL Klub, 20.00) premierje, John Lasseter és a Pixar Animation Studios bemutatkozása. Soha ez előtt még nem mutattak be olyan egész estés filmet, amely teljes egészében számítógépes animációval készült volna. A Toy Story nyitotta meg azt a dömpinget, ami azóta bombabiztos üzleti vállalkozássá vált, hiszen azóta gyakorlatilag nem mutattak be még olyan számítógépes animációt, amely meg tudott bukni a pénztáraknál, szóljon az beszélő autókról, konyhaművész patkányokról vagy akár nagy, zöld óriásmanókról. Vagy mint az alapesetben, egy kisfiú játékairól.

Már az idősebbekhez szól a A Pelikán ügyirat (Duna, 20.35), melynek írója John Grisham, tehát nyilvánvalóan valami izgalmas és szövevényes tárgyalótermi dráma-féleség lesz belőle. Egy joghallgató (Julia Roberts) egy egyetemi dolgozatban véletlenül leleplezi a Legfelsőbb Bíróság tagjait ritkító gyilkosságsorozatot, melynek szálai túl messze és túl magasra vezetnek. A lány (Alan J. Pakula filmje 1993-ban készült) gyorsan rájön, hogy darázsfészekbe tenyerelt, amikor megrettenve látja, hogy akinek csak megmutatja a dolgozatát, másnapra már a helyszínelők piszkálják hulláját. Egyetlen emberben bízhat csupán, ám az meg egy újságíró (Denzel Washington)… Régi film, jó film (ez is).

Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (AXN, 21.00) című filmje jóval frissebb darab, de sokat ment mostanában. Ma azért újra nézheti az, aki nem tud betelni a címszerepben valóban komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel (és nem szándékszik az Indiai-óceánon tölteni szabadságát). (Bővebben)

A Hajsza a föld alatt (AMC, 20.00, illetve Viasat3, 21.00) című izgalmas túszdrámában a New York-i metróban tehetünk egy kirándulást, hogy ezúttal a helyi “BKV” tökös forgalomirányítója szerepében köszönthessük Denzel Washingtont, aki ezúttal gonosz fegyveresek (John Travolta adja a na-gyon-na-gyon negatív hőst) által elfoglalt, utasokkal teli szerelvényt szabadít fel/ki/meg – a film végére.

Szeretjük azt hinni, és szeretünk úgy is élni, hogy Sose halunk meg! (Duna World, 21.35) – aztán a francokat nem. Mint a sicc, ha eljön az ideje… Koltai Róbert hajdani nagy mozisikerében egy karakteres kisember döglik bele -katartikusan- saját ikonikus kisszerűségébe. Az egyszerű, közérthető történet úgy tanít, mint egy középszerű hollywoodi giccs, ennek ellenére mégis szerethető. Ismerős arcok és egy látens világsláger betétdal.

Milos Forman egyik utolsó filmje, a Goya kísértetei (Duna, 23.00) messze nem a mester legjobb alkotása, ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz. Szép kiállítású, tartalmas mozi a híres spanyol festőről (Stellan Skarsgaard), de sokkal inkább az inkvizícióról és egy hajdani inkvizítorról (Javier Bardem – a képen középen), aki józan eszének (vagy csak ostoba kisszerűségének?) köszönhetően -szerencsétlenségére- szembekerül hajdani elveivel és munkaadóival, valamint egy modellről (Natalie Portman), aki az inkvizíció elé került eretnekség -a zsidó vallás gyakorlásának- vádjával.

Az ügyfél (Prime, 23.15) című amerikai film afféle tárgyalótermi dráma. E műfajban specialistának tekinthető John Grisham írta a könyvet, Joel Schumacher pedig megrendezte – tehát szakmailag/formailag túl nagy baj nincs is e darabbal. Klisék és sablonok, ami műfaji filmeknél, úgymond, “típushiba”, de legalább minden biztonságosan (és kiszámíthatóan) működik, elsősorban Susan Sarandonnak és Tommy Lee Jonesnak köszönhetően. (Bővebben)

Ahelyett, hogy tövig rágnánk körmünket az Oroszország-Egyiptom meccs nyilván rendkívüli izgalmain, itt van nekünk A Profi (AMC, 19.55). Az ekkor már erősen középkorú, de még mindig csibészesen sármos Jean-Paul Belmondo egyik emblematikus szerepe ez (lásd a képen), Ennio Morricone talán legjellegzetesebb filmzenéjének dallamai közepette, melyek tulajdonképen az egész film hangulatát megszabják. Bosszúvágy témájából pedig nem sok ehhez fogható színvonalas kalandvígjáték született.

A Sommersby (Paramount Channel, 21.00) picit később egy 1993-as, szép, szélesvásznú, romantikus dráma, amiben az erőszakos Sommersby (Richard Gere) egy nap elmegy a háborúba, mire felesége (Jodie Foster) otthon végre megnyugszik és békésen pihegve várja vissza brutál férjét – aki azonban a háború alatt más emberré lett.

Alternatíva lehet például egy részben magyar vonatkozású, szintén erős romantikus felhangokkal operáló életrajzi dráma: a Houdini, a halál mágusa (Film Mánia, 21.00) valójában a mágus (Guy Pearce) és egy törekvő, cserfes és szemtelen szemfényvesztő(nő) (Catherine Zeta-Jones) rivalizálásból érzéki viszonyba bonyolódó kapcsolatáról szól, miközben Houdini élete legveszélyesebb mutatványára készül. Teljesen nézhető, szórakoztató film ez (is).

Klassz film a Warrior – A végső menet (Filmbox Prémium, 21.00) is, ne tévesszen meg senkit az idióta, bombasztikus -magyar- címe. A szikár, slank történet olyan mint egy állcsúcsra elhelyezett, masszív alapállásból, egész törzsből meghúzott jobb horog. Egyszerű mozdulat, de ha talál, akkor csengettek. Kiváló sport-, egyben testvérdráma ez a film, katarzissal, mindennel, ami kell egy ilyenbe, egy tiszta, becsületes rendezésben (Gavin O’Connor) és el-ké-pesz-tő színészi alakításokkal (Tom Hardy, Joel Edgerton és Nick Nolte). (Bővebben)

Az Álljon meg a nászmenet! (Filmcafe, 21.00) címá romantikus komédiában Julia Roberts megint igencsak zokon veszi, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

Van mára konzervszínházi ajánlat is. Szigligeti Ede mára már kissé tényleg beporosodott, de még mindig népszerű darabját, a Liliomfit (m5, 21.15) fiatal, mára már kvázi sztárstátuszba bonyolódott alkotók (Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila) gyúrták új, lendületes, modern formába. A mindenképpen érdekes, figyelemre méltó előadás a budaörsi Latinovits Színház produkciója.

Anglia-Tunézia, vagy: Az utolsó légióból (AMC, 20.05) sajnos semmire nem emlékszem, viszont annyit feljegyeztem róla, hogy látványos, de buta mozi. Nyilván ezért nem emlékszem rá… Egy csomó sztár játszik amúgy ebben a szandálos-kardozós-római katonás történetben, pl. Colin Firth a főszereplő.

Néhány száz évvel később játszódik Az utolsó király (Film Mánia, 21.00), és néhány szélességi körrel északabbra. Viking harcosok fejszékkel és egyebekkel irtják egymást a célból, hogy ki legyen a király. Faék egyszerűségű történet, melynek lehet, hogy éppen ez a rusztikus sallangmentesség legfőbb erénye. Sok hó.

A mai napra rendelt romantikus komédia a Hippi túra (Prime, 21.00) lesz, melyben egy nagyvárosi életformába belezakkant párocska (Jennifer Aniston és Paul Rudd – a képen) épp kilépni készül ebből a tarthatatlanná vált helyzetből, ám ez a lépés talán túl nagyra sikerült, ugyanis cseberből nemhogy vederbe, de egyenesen a tágult környezettudatú, nonkonformista hippik mennyországába kerülnek véletlenül. Hogy a film milyen, azt meglátjuk, mert én sem láttam még.

Gyermekkorom egyik legparásabb tévéélménye volt a klasszikus, fekete-fehér Belphégor című tévésorozat, amit soha nem mertem nézni (nem volt gyerekszobám akkor még, egy szobában élt a család), csak alvást színlelve, leselkedve. A főszerepet akkor Juliétte Greco, Jean Cocteau (egyik) múzsája keltette életre, Alain Sarde és Jean-Paul Salomé 2001-es újrázásában, a Belphégor – A Louvre fantomjában (Filmcafe, 21.00) pedig Sophie Marceau. Ma már a lidérces történet természetesen közel sem gyakorol olyan elementáris hatást a nézőre, így rám sem, mint annak idején – egy pillantást azért talán mégis megér. (Bővebben)

Az Odd Thomas – A halottlátó (Mozi+, 21.00) Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése (viszont nem először a tévében). A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)