Baromi régen láttam a Mátrix (Viasat3, 21.00) első részét, nyilván még anno, a moziban. Jó kis vizuális közhely lett azóta az a zöldes-fekete, képernyőn lefelé hömpölygő számgörgeteg, amely a virtualitás feneketlen dimenzióit volt hivatott ábrázolni… Úgyhogy a kérdés számomra/számunkra ismét csak az: melyik bogyót válasszam?
A Mission Impossible utolsó részét, a Titkos nemzet (TV2, 21.00) címűt viszont még én sem láttam (bár lehet, hogy csak én nem láttam… 😀 ), azonban semmi kétségem nincs, hogy ez is éppen olyan lesz, mint amilyenek az előbbiek is voltak: látványos, izgalmas akciófilm, melyben Tom Cruise esik, kel, fut, lő, repülőbe kapaszkodik, stb.
Sandra Bullock (a képen) viszont a Gravitációval (Cool, 21.00) begyűjtött egy Oscar-jelölést, ami számít. Alfonso Cuarón azonban 7 Oscart be is kaszált 2014-ben ezzel a rendkívül látványos mozival, ami azonban nem tudom, mennyire fog működni a tévék képernyőin. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. (HD-ben elmegy.) A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le… (Bővebben)
A Pleasantville (Paramount Channel, 21.00) a legmeredekebb, de legalábbis a legabszurdabb ajánlat mára, de azért még bőven Hollywoodból. Tobey Maguire egy megszállott sorozatrajongó, aki egy nap maga is szereplőjévé válik kedvenc sorozatának…
A Tökéletes gyilkosság (Story4, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.
Jancsó Miklós Szegénylegények (m5, 21.10) című alkotása az egyik legismertebb magyar film külföldön. Megkerülhetetlen, egyetemes klasszikus, melyet olyan markáns, egyedi, első pillantásra felismerhető művészi jegyek jellemeznek, hogy ma már a filmet – kicsi cinizmussal – akár önmaga paródiájaként is szemlélhetjük. Persze, ha a pusztába tántorgó bús magyar sorson, a történelmi kiszolgáltatottságon és kiszolgáltatáson akarunk elmélkedni, akkor mindenképpen az egyik legfontosabb kulcsdarabja ez a film az egyetemes magyar kultúrának.
Ezzel szemben, a késő este fő kérdése az, hogy akkor Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere, hogy már teljesen bele is őszült a Vágyak vonzásában (Duna, 22.10)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.
Szemmel láthatóan nem gyorsította föl a törmelékhalmaz a saját sebességére, tehát nem találkozhattak még egyszer. A látvány amúgy tényleg hatásos, csak tudományosan lehetetlen.
Azt mondták is a központban, hogy a törmelék letérítheti az űrállomást az eredeti pályáról, emiatt eléggé sanszos, hogy még egyszer találkoznak.
Igen, de van itt azért más probléma is, ha szó szoros értelmében vesszük a fizika jelenleg ismert törvényszerűségeit. Ettől függetlenül, maga film hozzávetőleg mégis reális szerintem, legalábbis az űrbéli dolgokra nézve – és moziban tényleg lélegzetelállító volt. HD-tévén kevésbé, de azért úgyis működött, mint látványosság.
A Gravitációval egyetlen problémám van: ha a törmelékek gyorsabbak voltak, mint az űrállomás, másodszor már nem találhatták el, mivel nem azonos pályán mozognának. A gyorsabb testek ugyanis külsőbb pályára kerülnek és ott lelassulnak. Ezért például ha utól akarunk érni valamit egy Föld körüli pályán, lelassítunk (ekkor beljebb esünk és felgyorsulunk), majd felgyorsítunk, így külsőbb pályára kerülve lelassulunk a kívánt sebességre.