Mit nézzünk ma a tévében?

Zsombolyai János 1980-as Vámmentes házasság (Duna, 21.15) című filmjét nem feltétlenül azért ajánlom, mert a magyar filmművészet amolyan megkerülhetetlen mérföldkövét képezi, hanem inkább a (ma már) pikáns stáblistája miatt: forgatókönyvírói között ugyanis egymás mellett találhatjuk Fábry Sándort, akit ma a piros, valamint Kertész Ákost, akit a kék sarokban legyeznek segítői. A film ezenkívül szép betekintést enged a rendszerváltást megelőző évek közhangulatába, amikor még a Nyugatra utazás sokaknak a disszidálást, amikor Európa a mennyországot, a Kánaánt jelentette. Még Fábry elvtársnak is.

Alternatíva a Peacemaker (tv2, 21.40) című atombomba-rablásos piff-puff, amiben Nicole Kidman alakítja az atommaghasadáshoz értő tudóst, George Clooney pedig a szuperkommandóst. Nem tudom, nekem ez annyira rosszul hangzik, hogy a film lehet, hogy pont ezért lesz vicces… (Állítólag láttam, mert lepontoztam 5/10-re, de nem emlékszem belőle az égadta világon semmire.)

Tele van mostanában a sajtó, méghozzá méltán, Ónodi Eszter (a képen) és Deák Krisztina nevével, bár őket nem hívta meg valamiért a Sándor-palota fura ura vacsizni… Pedig a Monte Carlói díjak is érnének annyit, mint egy giccses árnyjáték. Az Aglaja (HBO, 21.00) ma ismét a tévében. (Bővebben)

Ha egy film csak annyit nyújt, hogy általa szembe merjük kacagni az emberi lét legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb és legrettegettebb megnyilvánulásait, sőt, akár magát, a kérlelhetetlen halált is, akkor az a film mindenképpen hozza a maximumot. A belga Geoffrey Enthoven Hasta la Vista! (Cinemax, 20.00) című tragikomédiája lazán megüti ezt a szintet. 10/10-es, sírva röhögős, felszabadító erejű, kihagyhatatlan mozi! (Bővebben)

Megható, kedves, bár kissé szomorkás hangvételű családi film (családi, tehát apa, anya és a gyerekek) a Híd Terabithia földjére (Story4, 20.00), a magyar származású Csupó Gábor filmje. Egy igen élénk fantáziájú, magányos kisfiú és egy hozzá igencsak hasonló kislány (a képen) barátságát meséli el ez a képzelet világát a valósággal ügyesen egybemosó történet, de egyfajta híd is, saját gyerekkorunk világába.

Az m1 ma is mélyen behódol a miniszterelnök közismert hóbortjának (közpénzen, miközben minimum 5 db. magyar nyelvű, hazai székhelyű sportcsatornát találunk a kábelcsomagban), és fullba’ nyomja a focimeccseket, természetesen egy szál magyar résztvevő nélkül. Na, jó, lehet, hogy őfensége azért ott ül a lelátón… De legalább a többi csatornán most van alkalom elővenni néhány jó filmet: a Taviani-fivérek Vonzások és választások (Duna, 21.15) című darabja Goethe ismert (ha ismert…) klasszikus szerelmi négyszögének igényes feldolgozása, remek szereposztásban (pl. Isabelle Huppert, Jean-Hugues Anglade).

Vagy. Végre normális időpontban kerül adásba Bernardo Bertolucci Oltalmazó ég (m2, 22.25) című, Észak-Afrikában játszódó romantikus drámája, melyben egy házaspár (Debra Winger és John Malkovich) kihűlt kapcsolatát megjavítandó utazik az egzotikus Szaharába, de ott csak a végső megsemmisülést találja meg. Egyikük így, a másikuk úgy…

Vagy. A Halálos terápia (Viasat3, 21.25) amolyan klasszikus, Robin Cook-stílusú orvoskrimi, melynek a szokásos bűnügyi felületét egy igen markáns generációs-szakmai ellentét is cizellálja. A kissé gagyi, B-kategóriás mozit sejtető cím valójában egy erős közepes, igen tisztességes filmet takar, amire következtethetünk az első vonalbéli (1996-os film!) szereposztásból is: Hugh Grant, Gene Hackman, Sarah Jessica Parker, David Morse.

Mivel vége a sulinak és tombol a nyár, nyilván úgy gondolják odafent/odabent, hogy már a magyarnak nincs is szüksége az értelmes szórakozásra. Igyák inkább el az agyukat, ne gondolkozzanak… Sebaj, van más út is, a tévézésen kívül.

De mivel ez egy tévéajánló, ezért tévéműsort ajánlok: mára például Mozart Wolfgang Amadeustól A varázsfuvola című operát (mezzo, 20.30). Nem megijedni, ez egy slágere a műfajnak, az Éj királynő-ária kezdőstrófáit és a címszereplő trilláját még mobil csengőhangként is használják… Minőségi popzene. René Jacobs vezényli, aki precíz szakember, úgyhogy nem lesz baj.

Az okoscsatornákon is mindig akad valami érdekesség, ez amúgy is alap (HD tévén különösen jól mutatnak a különféle egzotikus vadállatok, vagy akár az elveszett színes felvételek, mondjuk a normandiai partraszállásról), mi például legtöbbet ezeket nézzük a tévében (this is a coming out, in deed).

Van ma két jó sorozat is, melyek alapvetően epizodikus szerkezetűek, tehát nyugodtan lehet belőlük nézni akár csak egy-egy részt is: az egyik a Jo, a profi (RTL Klub, 21.10) című francia krimi, amiben Jean Reno (a képen) egy ex-drogos, ex-alkesz zsaru, aki sallangmentes, karakán eszközeivel oldja meg az eléje kerülő eseteket. Ő a címszereplő. Igen érdekesen megírt, nem igazán klisészerű epizódok, franciás könnyedség, amerikai profizmus, nekem eddig tetszett. A másik, hasonló műfajú sorozat egy régi kedvencem: A Főnök (Viasat3, 23.20) címszereplője egy ízig-vérig csajszi (Kyra Segdwick), aki rámenősségével, okosságával és metsző intelligenciájával végzi dolgát, valamint irányítja nagy létszámú, dörzsölt, szőrös tökű férfiakból álló gyilkossági osztályát.

Épp tegnap mondtam, hogy a Duna Worldön sosincs semmi, erre ma pont ott adják le az egyik legjobban sikerült ’56-os dolgokkal foglalkozó magyar filmet, a Mansfeldet (Duna World, 21.15). A film Mansfeld Péter 17 éves, Széna téri mártír története, Szilágyi Andor által szolid visszafogottsággal, ízléssel elmesélve – Nagy Imre újratemetésének évfordulója alkalmából kerül ma adásba. Értem én, hogy a szintén mártír kommunista politikusról ma nem szabad beszélni fidesztévében… Csak nem szeretem.

Ron Howard Egy csodálatos elme című, bőven díjazott filmjében (FEM3, 20.00) Russell Crowe egy matematikai zsenit alakít (a képen), aki mellesleg skizofréniában szenved. Szép történet, amúgy, tényleg jó film is – csak éppen láttuk már.

Ma esti bónusztrekk Alan Parker Oliver Stone forgatókönyvéből készült, legendás Éjféli expressz (Cinemax, 21.55) című 1978-as filmje, melyben egy amerikai fiatalembert tartóztatnak le a török határon, kábítószercsempészés vádjával. Jutalma 30 év “a pokolban”, vagyis egy átlagos török börtönben.

A kormánycsatornák mára szomorú országimázzsá vált arrogáns önkénnyel osztják ketté a magyarságot, focidrukkerekre és értelmiségre. Az m1-en focimeccsek mennek egész este, meg eurodiszkó, ami szintén nem túl intellektuális időtöltés, az m2-n, egy monstre és puccos operagála (Marton Éva tiszteletére) után viszont Mészáros Márta ’56-os naplója, a Napló apámnak, anyámnak (22.05) jön, mint igazi, nyári téma, majd Milos Formannak áldoznak egy életéről, munkásságáról készült négyrészes riport-dokumentumfilm-portré első részével (23.55). Utána (persze, már jó éjjel: 0.55-től, mert az értelmiség úgysem alszik) eddigi utolsó filmje, a Goya kísértetei jön. Nyilván a vicc kedvéért még ezután is bizgerálják a gondolkodó ember idegeit, Peter Greemaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretőjével (m2, 02.45 – bővebben itt). Kinek? Nyilván az egyre több munkanélkülinek… Mindeközben a Duna sem árad már, megragad A ménesgazda (21.45) száraz realizmusánál. (Bővebben) A Duna World-öt hagyjuk, ott úgysincs soha semmi.

Én azt hiszem A Keresztapa második részét (Pro4, 21.00) nézem, nem előszörre. (A képen a címszereplő Al Pacino, aki nem kapott Oscar-díjat ezért a filmért.)

Alternatívának mondok két nem éppen friss, de éppen eléggé jó zsánert (tudva azt, hogy az istenadta nép úgyis a cukiságok döntőjét nézi). A Nincs kegyelem (film+, 21.00) Kim Basinger és Richard Gere által fémjelzett krimi 1986-ból, melyben az itt még azt hiszem, nem őszhajú szívdöglesztő társa gyilkosa után nyomoz, az egyetlen szemtanú pedig a még friss és ropogós, faros-mellyes menyecske. Izgi lesz és tényleg jó.

Hasonló műfajú, bár már kissé a társadalmi dráma felé hajlik az annak idején a magyar mozikban Kék gallér, új fordításban Jóbarátok (Viasat3, 21.50) címmel futó film. Három autógyári melós (Harvey Keitel, Richard Pryor és Yaphet Kotto) egy munka utáni sörözés után kitalálja, hogy kifosztja a szakszervezet pénztárát. Jóval később jönnek csak rá, hogy ez mennyire hülye ötlet volt…

Tipikus nyári szombat este a mai, úgyhogy elég sokáig fenn kell maradni, hogy érdekesebb filmet lássunk. A kora esti órák szóra sem érdemesek. A főműsoridő a semminél egy fokkal jobb, emeljük ki a masszából Az ördög Pradát visel (Cool, 21.10) című cukiságot, elsősorban Meryl Streep és Stanley Tucci vicces alakításai miatt; illetve a Tango és Cash (film+, 20.50) című régimódi, de igen jó ritmusú, közepesen vicces, zsarupartneres pikkpakk (piffpuff) akciókrimit Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal, ’89-ből.

Már egy más kategóriát képvisel I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája, az Elizabeth (Story4, 22.15), az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

Aztán, ha nem vigyázunk, könnyen elboríthatnak A szerelem tengerének (tv2, 23.15) habjai. A parttalanul romantikus film egy kiégett, cinikus zsaruról (Al Pacino) és a szerelemről (Ellen Barkin) szól.

Az éjszakába nyúló este legjobb filmje azonban A nyughatatlan (RTL Klub, 23.25). A film a legendás, igen zűrös életet élt countryénekes, Johnny Cash kíméletlenül őszinte önéletrajzának adaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon (a képen ők láthatók) remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback. Megéri érte fennmaradni.

Az este fő ajánlata, természetesen a Pink Floyd, de főleg Roger Waters és Alan Parker A fal (m1, 23.05) című agymenése. Az expresszionista animációs betétekkel (lásd a képen) és szürreális élőszereplős jelenetekkel egyaránt operáló, monstruózus zenés egotrip a világhírű progresszív rockzenekar szintén világhírű koncept-albumának vizualizációja, Roger Waters szerepében Bob Geldof, aki itt még nem Sir. A film ugyan későn kezdődik, de remélhetőleg az érintettek, pl. Orbán Viktor osztályfőnök tanárbácsi, Hoffmann Rózsika tanfelügyelő néni és a többi tanárnéni és -bácsi is venni fogják az adást, miszerint:

We don’t need no education
We dont need no thought control
No dark sarcasm in the classroom
Teachers leave them kids alone
Hey! Teachers! Leave them kids alone!
All in all it’s just another brick in the wall.
All in all you’re just another brick in the wall.

Persze, csak akkor, ha értenek picit angolul, bár, ha nem, akkor még mindig nézhetik… Van aztán ilyen mára, hogy gazdasági válság, leépítések, repterek, sármos pilóták és jóseggű sztyuvik, no és George Clooney az Egek ura (FEM3, 21.00) című kedves, életigenlő és messze nem tartalmatlan filmben. (Bővebben)

Meghúzhatjuk magunkat a Pánikszobában (SuperTV2, 21.30) is, ahová David Fincher, a műfaj jelenlegi legjobbja zárja be (velünk együtt) Jodie Fostert klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt az ominózus pánikszobába (a gazdagok villáinak legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági részébe), miközben a csúnya, gonosz Forrest Whitaker odakintről paráztatja őket izomból. (Bővebben)

Akad mára még egy Banki meló (tv2, 21.40), egy pöpec bankrablós szajréfilm Jason Stathammel, a legintellektuálisabb arcú akciósztárral.

Bónusz-track A sas (Digi Film, 20.00), a magyar származású Kevin Macdonald (tényleg magyar származású… ) szandálos, köpönyeges, kockahasas történelmi kalandfilmje, magyar statisztákkal és sok magyar helyszínen játszódó jelenettel.

Závada Pál bestselleréből Deák Krisztina által rendezett Jadviga párnája (Duna, 21.15) a magyar film utóbbi nehéz évtizedeinek egyik kiemelkedő sikere, külföldön s belföldön, valamint a kritikai szcénán egyaránt. Színpadi verziója jelenleg is sikerrel fut. A századforduló környékén, lent, a Viharsarokban játszódó történet egyszerre szerelmi-, falu- és családtörténet, mely a Magyarországra telepített szlovákság köreibe kalauzolja el a nézőt/olvasót. A film színvonalas, korrekt adaptációja Závada naplóregényének, igen szép színészi alakításokkal: Tóth Ildikó (a képen) méltán kapott elismerést a címszerepért (amikor még volt Filmszemle), de remek a ma már inkább alternatív színházi fenoménként ismert Bodó Viktor, Csomós Mari és Ónodi Eszter is (aki a filmben Irmust, a színpadi változatban viszont Jadvigát alakítja).

Én csak egy pasi vagyok, tehát képtelen vagyok komolyan venni Bridget Jonest, meg az ő naplóját (Story4, 21.00), de azt hiszem, ma már hajdani rajongói is inkább önmaga paródiájaként tudják csak szemlélni a Renée Zellweger játéka által toposszá emelkedett figura csetlését-botlását.

A Gyilkos nap (RTL Klub, 21.10) Michael Chrichton könyvéből készült remek kis oldszkúl akció-krimi-thriller, melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák világába kanyarodó ügy megoldásában.

Prémiumajánlatként, az Ébredések (HBO, 19.00) című 23 éves moziban a menthetetlenül katatón Robert De Nirót gyógyítja meg a renitens pszichiátert játszó Robin Williams. Vagy mégsem. Papírzsebkendő legyen a kezünk ügyében, elegendő mennyiségben…

Egy jó Almodóvar mindig jól jön. A ma esti Megtört ölelések (Duna, 21.15) ugyan nem a legjobb filmje, mégis igen fontos állomás művészi pályáján, ahogy mondani szokás. A film a spanyol rendező saját, különbejáratú Nyolc és félje – egy megbicsaklott karrier lenyomata, egy tőle megszokott, furcsa és tragikus szerelmi történetben, Penelope Cruzzal és Lluís Homarral (a képen). (Bővebben)

Elég jó műsort ad ma este az MGM is, bár ezen a csatornán mindig belefuthatunk olyan gyatra szinkronokba, hogy azok lazán a sárba húzzák még a legjobb filmet is. A Bonnie és Clyde (MGM, 21.45) klasszikus verziója, Faye Dunaway-jel és Warren Beatty-vel, remélhetőleg megússza a gyalázatot. Azt pedig elképzelni sem merem, hogy mit tudnának művelni Todd Haynes unikális Bob Dylan-biográfiájával, az I’m Not There (MGM, 23.45) című filmmel, mely tulajdonképpen egy szabad, költői nyelvű, lírai etűdfüzér Dylan személyisége, arcai és dalai körül, olyan érdekességekkel, mint pl. Cate Blanchett által alakított (!) hisztis rocksztár Dylan. Később (és ezt megelőzőleg) aztán a rockköltő arcaiban feltűnnek még többek között, Christian Bale és Heath Ledger is… (Bővebben)

A hideglelős filmek kedvelőinek jó választás lehet ma estére a Gothika (tv2, 22.40), Kassovitz Matyi dolgozata, jó csajokkal (Halle Berry, Pénelope Cruz) és jó pasival (Robert Downey Jr.) a női börtönök léleknyomorító hatásairól. Műfajilag a film thriller, és az is elég jó.

Egy bugyirózsaszín pancsi-pancsi, egy kékesfekete, kőkemény zsarudráma és egy dzsungelzöld és hamvas narancssárga irodalmi adaptáció akadhat ma horgunkra a tévékészülékek előtt.

Sidney Pollack Sabrinájában (FEM3, 19.00) Harrison Ford játssza a nagymenő pénzembert, akinek öccse (Greg Kinnear) véletlenül a sofőr lányába (Julia Ormond alakítja a címszerepet) lesz szerelmes. Az affér komolyan veszélyeztetni látszik a család pedigréjét, így Indiana Han Solo akcióba lép. Satöbbi. Gondolom, egyértelmű, hogy ez a film képviseli a “rózsaszín” etapot, de egyáltalán nem rossz film ez, a maga műfajában.

Igen jó film a Copland is (film+, 20.45), bár rengetegszer játszották már. Kőkemény zsarufilm ez (a helyi igazságosjános seriff felveszi a harcot a rohadt, korrupt nagyvárosi zsarukkal) rengeteg hírességgel, az itt meglepetésszerűen visszafogott arcjátékkal operáló Sylvester Stallonétól a sivatagszáraz Robert De Niróig.

A Szerelem a kolera idején (Duna, 21.15) García Marquez híres regényén alapszik, s bár egészen bizonyosan lehetetlen GM gazdagon hömpölygő, költői, olykor szürreális képekben tobzódó prózáját filmre ültetni, talán nem véletlen, hogy Mike Newell eme verziója is legfeljebb tisztességesnek mondható. Irodalmi adaptációként, marquezi viszonylatban silány, “földszintes” illusztráció csupán, azonban egy tiszességes, kosztümös romantikus filmnek azért elmegy. Főszerepben azért ott van Javier Bardem (kép), aki éppen elég ajánlónak. Remélhetőleg ezúttal nem szakítják meg a filmet a drámai csúcspont kellős közepén, új szokás szerint, hogy bő nyállal ellihegett kormánypropagandával okozzanak agyérgörcsöt a műélvezkedni szándékozó magyaroknak.