Kedd, március 3.

Az 1992-ben készült (naná, hogy ma sem lesznek újdonságok!) Halhatatlan szerelem(RTL II, 19.00) legfőbb érdekessége az, hogy írója az a J.J. Abrams, akinek a Lostot köszönhetjük/akit a Lostért átkozhatunk, egyéb más, furcsa film mellett. Mel Gibson ésJamie Lee Curtis játszik ebben a hibernációs-szerelmes, romantikus-misztikus drámában.

Az unalmas Arnold Schwarzenegger helyett válasszuk inkább a bajuszos Charles Bronsont, aki ezúttal egy amerikai Párizs alvilágában Terence Young 1970-es krimijében. Ki is veri a Hideg veríték (film+2, 20.50), de hősünk megtörli homlokát és kivágja magát a szorult helyzetből.

A 48 óra (Viasat3, 21.00) sem mai darab. Igazi, régimódi zsaruhaver-(buddy cop)mozi, a vicces afro-amerikaival (ha már állítólag nem vagyunk politikailag korrektek), Eddie Murphyvel, aki ezúttal egy piti bűnöző szerepében kényszerül segíteni a bárdolatlan, darabos Nick Nolte-nak, a szőke ír zsarunak, a maffia ellenében.

Claude Zidi komédiája, A stadion őrültjei (Duna, 21.15) nagy humorforrás volt annak idején, a szomorkás hetvenes években a vidéki magyaroknak. A négy idióta balfék, a Les Chariots ezúttal sportolnak. Arra emlékszem, hogy a gerelyt az egyik úgy hajítja, mintha kalapácsot dobna, és a gerely belefúródik egy nézőtéren ülő lány táskájában lévő tejesdobozba. Hahaha. Akkor még nem is tudtuk, mi az a tejesdoboz, nem volt még csak zacskóstej, ami állandóan csöpögött…

Akik szokták olvasgatni ezeket az ajánlókat, azok tudják, hogy nem vagyok beoltva a romantikus komédiák ellen, de sajnos Sarah Jessica Parkert még én sem tudom elviselni. Csak tudnám, hogyan csinálja (Story4, 21.35), hogy pont egy ilyen tehetségtelen, ronda libából lett ekkora sztár… Mindegy, én szóltam.

Remek film viszont a Hideg nyomon (Paramount Channel, 21.40), mindig ajánlom is. Az írás megy Ben Afflecknek, ezt tudjuk a nagyszerű Good Will Hunting óta. Színésznek is elmegy, e film viszont az első rendezése. Ennek ellenére minden snittjén látszik, hogy kiérlelt, végiggondolt munka. A komoly problémákat felvető sztori masszívan a valóság talaján áll, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, ez Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, vagy sokan mások a filmben.

Takeshi Kitano (a képen) Fivér (PRO4, 22.00) című ultrabrutális, rendhagyó, formabontó yakuza-thrillere viszont egyenesen kultuszfilm. (Bővebben)

Federico Fellini A fehér sejk (Duna, 23.05) című filmjét viszont nem nagyon szokták úgymond, kitenni a kirakatba – talán azért, mert elég bugyuta kis történetecske. A Maestro első önálló játékfilmje meg is bukott annak idején, pedig alkotásában jelen volt már szinte a teljes későbbi “hadsereg”: a forgatókönyvért Fellini mellett Tulio Pinelliés Michelangelo Antonioni felelt, a zenét Nino Rota szerezte, a színészek között pedig ott volt már Giuletta Masina is, a főszerepet pedig Fellini régi barátja, Alberto Sordi játszotta. A fura történet egy római nászút története, ami hol máshol, mint Cinecittában, az olasz “Hollywoodban” végződik, furcsa fazonok, képregényhősök és kurvák között.