Mit nézzünk ma a tévében?

Peter Fonda a főszereplője az Ulee aranya (AMC, 19.55) című kanadai drámának. Fonda itt már messze nem szelíd motoros, hanem egy még szelídebb, középkorú méhész egy kisvárosban, békés, nyugodt, unalmas élettel. Felesége halála után szinte kizárólag a méhei érdeklik, amikor is telefont kap rég nem látott, börtönben ülő fiától, hogy annak drogos felesége sok pénzzel tartozik a maffiának. Ulee-ra hárul a feladat, hogy megoldja a problémát. Ne számítsunk akciókra, nagy krimire, egy alapvetően emberi drámát tár fel a film, egyszerű eszközökkel, de hatásosan. Peter Fonda Golden Globe-ot kapott az alakításért, és Oscarra is jelölve volt.

A nemrégiben ijesztően korán elhunyt, elsősorban színészként ismert Alan Rickman rendezésében, A virág románcában (Filmcafe, 21.00) Sabine De Barra (Kate Winslet), a kertész és tájrendező hatalmas megbízást kap. Rendhagyó – mondhatni kaotikus – tájrendezési felfogásának és módszerének köszönhetően ő nyeri a megtiszteltetést, hogy megalkossa a versailles-i kastély kertjeit. A megbízó nem más, mint maga a Napkirály, XIV. Lajos (Alan Rickman). A kérdés, hogy vajon Sabine képes lesz-e megbirkózni a feladattal, túllépni múltjának titokzatos árnyékain, és biztosítani saját, valamint szerelme jövőjét? A kosztümös, romantikus történetben a két Oscar-díjas főszereplő mellett például a belga film sármos fenegyerekét, Matthias Schoenaerts és az ezerarcú Stanley Tuccit láthatjuk.

Kurt Russell egyszerre két fronton is támad. A Tango és Cash (Film+, 21.00) című régimódi, de igen jó ritmusú, néha vicces, amolyan zsarupartneres pikkpakk (és piffpuff) akciókrimiben Sylvester Stallone-val osztják egymást, míg Quentin Tarantino Grindhouse: Halálbiztos (Film+2, 21.00) című lábfétisizmusban, barokkosan burjánzó, ám igen mocskos szájú körmondatokban tobzódó filmtanulmányában pedig benzin- és cigarettaszagban (lásd a képen).

Franco Zeffirelli Shakespeare-adaptációja, a Makrancos hölgy (m5, 22.15) biztosan pompás, biztosan szemet gyönyörködtető lesz – már, ha létszik egyáltalán valami a rárakódott portól (hiszen már akkor is ódivatúan konzervatív volt, amikor elkészült, 1967-ben). Szabó Bözsike, Börtön Ricsi és Jorki Misi. A “régi, jó” mozik iránt nosztalgiát táplálók viszont élvezni fogják, gondolom.

Az Előjáték egy csókhoz (FOX, 21.55) című 1992-es, tehát szintén nem mai és szintén igen romantikus történet viszont Meg Ryan és Alec Baldwin között zajlik, egy esküvő alkalmával, amikor is az a bizonyos csók nem az összeadandó pár között csattan el, nem várt következményeket okozva.

Picit később kezdődik a Pop, csajok satöbbi (Viasat3, 23.00) című kultuszfilm. Stephen Frears, Nick Hornby, valamint a főszerepet is eljátszó John Cusack vígjátékában minden benne van, amit a nyolcvanas évek popkultúrájáról tudni és újra átélni érdemes. Ezt persze úgyis tudja mindenki, akinek ez egyáltalán jelentett bármit is… Nekik akárhányszor nézhető, üdítő, fiatalító film ez, a fiatalabbaknak történelem. remélhetőleg, szórakoztató történelem.

Véleményem szerint az utóbbi öt év egyik legerősebb filmje Thomas Vinterberg 2012-es darabja, A vadászat (Filmcafe, 21.00). Sokat ment tavaly a tévében, de ma is ez az egyik legjobb film. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek, Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak: ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma az igazságról és a hazugságról. (Bővebben)

Az Odd Thomas – A halottlátó (Mozi+, 21.00) viszont Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése (szintén nem először a tévében). A történet valamiféle furcsa műfaji crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

A Bízz a szerelemben (Story4, 21.00) című, amúgy messze nem agyatlan romantikus komédia egy szerelemből kiábrándult, idősödő író (Greg Kinnear), valamint szintén írói ambíciókat dédelgető, a szerelembe éppen beleszerelmesedő lánya (Lily Collins), valamint ezzel az egésszel kezdeni mit sem tudó, de szintén írónak készülő fia (Nat Wolff) közti zűrzavaros – helyenként szórakoztató – viaskodást mutatja be.

Viszont inkább ne nézd meg a Ne nézz vissza! (FOX, 21.55) című thrillert, ha kedves az életed, de még akkor se, ha esetleg Monica Bellucci-n vagy Sophie Marceau -on szívesen legeltetnéd a tekinteted… (Bővebben)

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 22.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz.

Mi sem bizonyítja jobban Wim Wenders híres Párizs, Texasának (m5, 22.35) kultikus státuszát, mint hogy még kocsmát is neveztek el róla Budapesten. Annak idején, a kilencvenes évek fordulóján én is bírtam (már a filmet), amikor a művészmozik és filmklubok műsorán volt. Még ilyen piros baseballsapkát is szereztem, mint amit Harry Dean Stanton hordott (lásd a képen). Fogalmam sincs viszont, hogy így huszonév múltán mennyire tetszik majd Wenders road movie-ja, mellyel egy szerelmét, életkedvét, múltját, jelenét s jövőjét feledni akaró, összetört férfi magára találását mutatja be nagy-nagy részvéttel, szeretettel és mérhetetlen férfibúval…

Az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja volt F. Scott Fitzgerald, akinek híres figuráját, A nagy Gatsbyt (Duna, 22.40) ezúttal egy muzeális, 1949-es verzióban láthatjuk, Alan Ladd által előadva.

Az Éjjeli féreg (Viasat3, 23.55) viszont az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillere, melyben Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

Nincs nagy választék. A Nincs kiút (AMC, 19.55) című -izgalmas- thrillerben az amerikai hadügyminisztérium belső köreibe merülhetünk el. Tom Farrell (Kevin Costner), az új összekötő tiszt a hírhedten keménykezű hadügyminiszter, David Brice (Gene Hackman) mellett, a Pentagon fogadásán ismerkedik meg a csodaszép Susannel (Sean Young). Szinte azonnal szerelmi viszony szövődik közöttük, pedig a lány a miniszter titkos szeretője. Egy intim együttlétet követően – alighogy Tom távozott – a féltékeny Brice ront be az ajtón, s felelősségre vonja szerinte hűtlen barátnőjét. Az indulatok elszabadulnak, s a lány holtan marad a helyszínen. A hadügyminiszter a gyilkosságot ismeretlen vetélytársára akarja kenni, s a vizsgálat felügyeletét Tomra bízza. Farrellnek 48 órája van, hogy igazolja ártatlanságát, miközben saját maga ellen vezeti a nyomozást, s a főnöke a tettes… Tehát, mondhatjuk azt is akár, hogy több mint tettes.🙂

Az ausztrál pop-kult guru George Miller post-war-dream sagájának második része a még mindig Mel Gibson fenekével és sebesség-fétisizmussal villantó Mad Max 2. – Az országúti harcos (Film+, 21.00), mely sokak szerint a legjobb a sorozatban, engem azonban mégis inkább egy elfajult meleg szadomazo klubdélutánra emlékeztet. Az első az igazi, ez már csak vicces.

Fábri Zoltán egyetemes filmklasszikusa, a Hannibál tanár úr (m5, 22.25) akár értelmezhető úgy is, mint egy pedagógusoknak és oktatáspolitikusoknak szóló példabeszéd. A címszerepben Nyúl Béla latintanár (Szabó Ernő megrendítő erejű alakításában – lásd a képen), egy nemecseki mércével mérhető óriás – tanárnak, tanítónak csakis ilyen elhivatottsággal, alázattal és hittel szabad katedrára állnia. Máshogy bűn.

A közmédia úgy van ezzel a mai nappal, mint a Kádár-korszak lakótelepi társadalma: ami jó volt vasárnap ebédre, az jó lesz hétfőn vacsorára is. Ismétlődik -igaz, jó későn- két tegnap ajánlott film: A rajzoló szerződése (m5, 22.15) Peter Greenawaytől és a Volt egyszer egy Vadnyugat (m3, 22.50) Sergio Leonétól. Mondanám, hogy tök jó, legalább van mit enni – de hát a (gazdag) szomszédban közben lakomáznak, még ha nem is feltétlenül friss primőröket.

Egy mogorva, szomszédai által embergyűlölőnek tartott, a pletyka szerint sötét múltját takargató, ronda vénember (a minap 85. szülinapját ünneplő Robert Duvall) állít be egy nap az isten háta mögötti városka temetkezési vállalkozójához A temetésem szervezem (Filmcafe, 19.10) című filmben, hogy megrendeztesse vele saját temetési szertartását – ám vannak különös igényei is. Például, ő maga is részt kíván venni az eseményen, méghozzá életben, valamint hogy minden résztvevőtől elvárja, hogy mondjanak el egy történetet a még élő, majdani elhunytról. Duvall mellett mellett a mellékszerepekben feltűnő Bill Murray vagy Sissy Spacek nevei is érdekessé teszik e filmet… (Bővebben)

Az HBO Paolo Sorrentinóval tromfol le mindent, ugyanis jön Az ifjú pápa (HBO, 20.00/20.55) magyar szinkronnal, s egyből két résszel (bővebben), majd utána rögtön a Maestro Európa-díjas Ifjúság (HBO, 21.55) című mozija, melyben a filmezés csimborasszóját mutatja be. Sorrentino olyan könnyed, olyan költői, olyan humoros, de mégis drámai, olyan fantáziadús, szabad, sőt, még mer szabados is lenni, miközben sohasem válik öncélúvá, ám mégis minden pillanatában egyedi, karakteres, utánozhatatlan, elképesztő, gondolatébresztő, szórakoztató és megható. Mércéje a mindenség, de legfeljebb a legnagyobb halandók. (A képen Michael Caine és Harvey Keitel, a film két főszereplője.) (Bővebben)

Andrej Tarkovszkij egyáltalán nem mondható a populáris kultúra apostolának, azonban Sztalker (Cinemax2, 20.30) című filmje mégis kultikus státuszba került bizony szubkultúrákban. Oly annyira, a Sztrugackij-testvérek által ihletett történet nemhogy videojátékot, és átvitt értelemben még egy tévésorozatot is megihletett. Maga, az alapmű ritka vendég a televíziókban. Komoly, nagy gondolati mű, rengetegen elemezték, milliónyian utalnak rá. (Bővebben a Filmtekercsen)

Viszont A halászkirály legendája (Filmcafe, 21.00) is bőven a kedvenc filmjeim közé tartozik. Terry Gilliam egy igen romantikus korszakában elkövetett mozija egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A történet végén obligát tűzijáték.

A Ne szólj száj!-ban (Prime, 21.00) ezalatt Michael Douglas egy gyermekpszichiátert játszik, akit egy igen betegnek tűnő, katatón, magába forduló, kommunikációképtelen lány (Brittany Murphy) kezelésével bíznak meg. A lány azonban tud valamit, amit a dokinak ki kell szednie belőle, különben időközben elrabolt kislányának komoly baja eshet. Satöbbi – nézhető thriller ez, se több, se kevesebb.

A retromozik kedvelői az akciófilm műfajának egyik korai reprezentánsát, a filmezéstől már régen visszavonult Michael Dudikoffot köszönthetik, méghozzá egyszerre két filmjével is, az emblematikus Amerikai nindzsával (Paramount Channel, 21.00) és az Amerikai nindzsa kettővel (Paramount Channel, 23.10), ezúttal fa-hangalámondás nélkül.🙂

Remek, de legalábbis igen érdekes filmekkel találkozhatunk ma este. Például az igaz, hogy David Bowie fia Duncan Jones, aki azonban bőven megáll saját jogán is a lábán, hiszen a remek Hold után a Forráskód (Cool, 19.00) című scifije is igencsak említésre méltó darab. Még úgy is, hogy nem igazán jó ez a film. Egyszerre jut eszünkbe róla Jack Bauer összes szar napja a Mátrix három részével, egy kicsit Eredet, kicsit mittudoménmi. Úgy kezdődik, mint egy nervőz és paranoid, üldözéses thriller, úgy folytatódik, mint egy akciófilm, a vége viszont, ha jó kedvem van, akkor melankolikus, ha rossz, akkor nyálas, de mindenképpen érzelmes. Tehát érdekes, mint ahogy Michelle Monaghan és Jake Gyllenhaal is általában érdekes. (Bővebben)

Sokak szerint igen kiváló kémfilm a Suszter, szabó, baka, kém (film+2, 19.10), a műfaj alapvető szakértőjének, John Le Carrénak regényének adaptációja (sok-sok jelölés). Ennyiből talán tudni is illik, hogy egy realisztikus (és nem “James Bondikus“) kémtörténet vár a vállalkozókra, sok jó színésszel (Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt és még sokan mások). (Bővebben)

A szív bajnokaiban (RTL II, 20.00/23.25) viszont Sandra Bullock Oscar-díjas alakítását nézhetjük meg. A valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól. (Bővebben)

Mark Ruffalo össze fog jönni Reese Witherspoonnal. Ha igaz volna… (Prime, 21.00), akkor. Ha nem igaz, akkor nem tudom. Romantikus komédia lesz ez, mely a kényszerű együttélés nehézségeiről szól egy nő és egy férfi között. A problematika nagyjából ugyanaz, mint a “létezik-e barátság férfi és nő között?”, csak itt a kezdetekben még barátságról sem lehet szó. Együttélés, kényszerűen. A vége természetesen borítékolható.

Akár ennek az elébbi történetnek szükségszerű folytatásaként is felfogható a következő történet. Jennifer Aniston is szerelmes lesz – ezúttal Vince Vaughnba. Gyorsan össze is költöznek – de aztán a szerelem gyorsan elszáll, és marad helyébe egy kiállhatatlan izé. A Szakíts, ha bírsz (Viasat3, 21.00) című romantikus komédia ugyan nem a valóságon alapul, de akár alapulhatna is, már amennyiben jól emlékszem a bulvárlapok néhány évvel ezelőtti híreire.

Irodalmi adaptáció (Chuck Palahniuk regényének alapján) a Harcosok klubja (Mozi+, 21.00), ami az ezredforduló idejének egyik emblematikus kultuszfilmje, ennek megfelelően, de ennek ellenére, ma is erősen ajánlott megtekintése. David Fincher egyik legnagyobb -és igazán azóta sem megismételt- dobása ez a film, mely tűpontos képet adja az ezredvég és ezredelő jellemző embertípusának, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-nak. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

Láthatjuk újra ma este a Jézus Krisztus Szupersztár (m2, 21.05) klasszikus, 1973-as filmváltozatát is, a sivatagban kószáló hippikkel, géppisztolyos rómaiakkal, az Izraeli Légierő Koponyák hegye felett elhúzó F-16-osaival IAI Tzukit gyakorló gépeivel, melyek amúgy a francia Fouga CM.170 Magister licencelt verziói🙂, az utolsó vacsorával (lásd a képen), az apostolok zümmögő kórusával, a medence partján partizó Heródes királlyal és a többi jól ismert dalokkal. My mind is clearer now, at last all too well, I can see where we all sooon will be! – énekli Júdás, és igaza is lesz.

Az otthonülő bölcsészek, kékharisnyák, vájtszeműek, valamint a komoly filmrajongók ma esti nyilván A rajzoló szerződését (m5, 21.05) választják. Peter Greenaway karcos filmje a művész és művének áru(vá)válásáról, valamint ennek lehetetlenségéről szól (talán), burjánzó, zakatoló nu-barokk képekben és zenében (Michael Nyman).

Sergio Leone monumentális western-tablóját, a Volt egyszer egy Vadnyugatot (m3, 21.10) én még moziban láttam, asszem annyiszor, ahányszor vetítették. Utolérhetetlen, emblematikus remekmű, állandó hivatkozási alap ikonikus zenével, ma már klasszikus karakterekkel, poénokkal (pl. a csizma!)… Esküszöm, hogy többször eljátszottam már a nyitójelenetet, amikor Harmonika (Charles Bronson) megérkezik – sajnos, rám nem várt soha, senki.

A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Duna, 22.05) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte.  Annak ellenére, hogy Sandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).

A Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (AMC, 22.50) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot – a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a film címéből kiderül, méghozzá távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.

Esti mesének pedig a Lost című misztikus/zavaros tévésorozattal, vagy mondjuk a Cloverfield reality szörnyshowval magának komoly nevet szerzett JJ Abrams Super 8 (Prime, 22.55) című sci-fije ajánlható. A mozi kvázi ET 2., cukiságokkal (muhaha), gyerekekkel (pl. Elle Fanning), ahogyan azt a nagy könyvben megírta Játékhegyi Pista bácsi. (Bővebben)

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó kormányzati és egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő), botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (AMC, 18.45) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert általa fény derülhet arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely közvetlen táptalajául szolgál a manapság tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereinek is.

2012-ben állítólag világvége volt, legalábbis a középkori maja világnaptár szerint, de ha mégse, akkor is Roland Emmerich mindent megtett ennek érdekében a 2012 (Cool, 20.00) című kétórás, eszeveszett, ám rendkívül látványos tombolásában. (Bővebben)

A Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-újrázás második része, az Árnyjáték (RTL Klub, 20.45) lényegesen gyengébb az elsőnél, de azért még ezt is bőven elviszi Robert Downey Jr. (Holmes) bohém, valamint Jude Law (Dr. Watson) kisfiús sármja. Amúgy ez egy eléggé kusza, kissé bugyuta másodosztályú kalandfilm, őrült tudóssal, cigányokkal, rengeteg CGI-vel és némi steampunk habbal a világ (tehát a nyugati civilizáció) megmentéséről. Nem mondom, hogy csak a Jeremy Brett vagy csak a Benedict Cumberbatch, meg efféle hülyeségek, bírom én a vad dolgokat, de ez talán már egy picit sok.

Kevés forróbb téma adódik a mai közbeszédben, mint a migráció. Nem ragozom, csurig van vele az internet, mindenki szakért, megért, cáfol, segít, vagy éppen vérben forgó szemekkel életét féltve, halálért hörögve rázza virtuális fegyverét. Arról azonban kevés szó esik, hogy amúgy kik is ezek a szerencsétlenek (mások által gaz terroristáknak, megint mások által a nagyhatalmak által felbérelt ügynököknek nevezett emberek), akik tíz-, százezrével, sőt sokmilliónyian indultak meg a magát oly büszkén civilizáltnak tartó Nyugat irányába? A kanadai Philippe Falardeau (pl. Lazhar tanár úr) Szudán elveszett fiai  (Film+2, 20.55) című, a valóságban is megtörtént eseményeket feldolgozó – és Kegyes hazugság címmel is ismert- drámája Dél-Szudán véres problematikájába nyúl bele, elmesélve néhány gyermek szerencsés megmenekülését háború sújtotta, nyomorúságos falujukból a távoli, mesés Amerikába, a “szabadság és bőség földjére”. (Bővebben)

Egy kissé idétlen, de azért még bájos, teljesen nézhető és szerethető ausztrál romantikus film a Muriel esküvője (Filmcafe, 21.00) a csúnya és gátlásos Murielről, hogyan lesz neki esküvője. Toni Collette (a képen) bravúros címszereplését is muszáj megemlíteni.

Ugyanekkor a Börtönregény (Mozi+, 21.00) egy eléggé izgalmas börtönregény, melyben Mel Gibson alakítja azt a bűnözőt, aki egy életveszélyes mexikói börtönből akar megszökni egy fiatalkorú kolléga segítségével. A mexikói börtönök viszont tényleg nagyon durvák, főleg egy gringónak.

A bombák földjén (AMC, 21.00) nyert egy közepes vitrinre való díjat 2010-ben, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztotta. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)

A királyság (Duna, 21.05) című 2007-es akció-thriller viszont valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között (de itt legalább fellelhető valami gondolat az egyoldalú heroizmus mögött): hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

Sajnos, A rítus (RTL Klub, 23.00) nagyon rossz film, annak ellenére, hogy igen szép a kivitele és a szereposztása is: a főszerepben például Sir Anthony Hopkinst láthatjuk… Amúgy, ilyen ördögűzős izé lesz… (Bővebben)

Ryan O’Neilbe azonban minden csaj szerelmes volt a hetvenes években, mert mindenki olvasta Erich Segal bestsellerét, és mert mindenki látta a Love Story-t (Duna, 23.00), melyben a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba (Ali MacGraw), aki ráadásul halálos beteg. Jaj, istenem… Nagyon fogunk sírni a végén.

A nyughatatlan (FOX, 23.40), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback – volt már alkalmunk látni jó néhányszor és simán lesz is még sokszor.

Csütörtök. Az Ellenség a kapuknál (Paramount Channel, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is. Láttuk már.

A mostanában szintén gyakran vetített Barney és a nők (Filmcafe, 21.00) című, amúgy kissé pikírt humorú romantikus komédia elsősorban Paul Giamatti miatt lehet érdekes – Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett. Giamattit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez az első film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. A pasas itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, ám az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva keményen, annyi szent.

A Nincs alku (SuperTV2, 21.00) című, igen feszült túsztárgyalós drámában viszont a Samuel L. Jackson által alakított zsarut vádolják gyilkossággal és sikkasztással, természetesen igaztalanul, aki emiatt érzett jogos felháborodásában túszul ejti közvetlen kollégáit. A helyzet feloldására a szomszéd körzetből hívnak egy hivatásos túsztárgyalót (Kevin Spacey – a képen), aki fel is veszi a dolgok fonalát, azonban ugyanarra a következtetésre jut, mint a túszejtő: valakik csak rá akarják kenni a dolgot.

A kissé jellegtelen című Különleges történetek (m5, 22.05) valójában egy igen érdekes szkeccsfilm, melyben három klasszikus rendező (Roger Vadim, Louis Malle és Federico Fellini) három Edgar Allan Poe-novellát feldolgozó kisfilmje fűzetett egybe.

Heath Ledger játssza Casanovát(Viasat3, 22.50), ám természetesen nem a Fellini-féle művészi, hanem a Lasse Hallström-féle kalandos, komédiás verzióban, Jeremy Irons társaságában. A történeten az egész család szórakozhat boldog egyetértésben, ha fenn van még ilyen kései órán – a hölgyek sikongatnak, a férfiak pedig irigykednek.

Kicsit Kurt Vonnegut jellegzetes hangvételére emlékeztető családi történet a Jayne Mansfield kocsija (AMC, 19.40), aminek természetesen csak igen áttételesen van köze a 34 évesen, autóbalesetben elhunyt szexi hollywoodi sztár autójához. Egy nő családot alapított valamikor a múlt század negyvenes éveiben a forró Alabamában, majd hirtelen elhatározásból, a háború után otthagyta őket és csavarogni indult a világba – ahol megismerkedett egy angol férfivel, akivel egy másik családot alapított, immár Angliában. A történet idején 1969-et írunk, zajlik a szeretet és a pszichedelikus drogok legendás nyara, amikor a hölgy meghal rákban és utolsó kívánsága szerint, Amerikában, szülőföldjén temetik el. A két, furcsa, excentrikus, vagy éppen teljesen átlagos, nyárspolgár fazonokból álló család, melynek fői (Robert Duvall és John Hurt) ekkor látják egymást először. Billy Bob Thornton személyes projektje ez a film, ő írta, rendezte és az egyik dilinyós családtagot is eljátssza benne. Sajnos, azonban úgy tűnik, kissé túlvállalta magát, mert a film kissé széteső. A cselekmény szerényen csordogál, inkább csak néhány jó sztori közhelyes locsogással összekötve, bár a karakterek elég jól jellemzettek. Érezni, Thornton miről szeretne mesélni (apák és fiúk, háború és háborúellenesség, nyitott, toleráns anarchia kontra konzervatív nyárspolgáriság), de kissé szétszórt a film, az üzenet pedig nincs elég jól artikulálva – mintha ő maga is beeLeSDézve szerkesztette volna meg a filmet, amilyen állapotban a filmben Robert Duvall viszi el pecázni hajdani vetélytársát. Ettől függetlenül, én szerettem.

Charlotte Rampling és Tom Courtenay (a képen) megérdemelten nyerte el a 2015-ös Berlini Filmfesztivál legjobb női, illetve férfi alakításáért járó szobrokait, hiszen valóban megejtő, őszinte, természetes és intim bájjal formálják meg Andrew Haigh gyakorlatilag kétszereplős kamararámájában a 45 évnyi házasságot megünnepelni készülő angol, vidéki házaspárt. A 45 év (Cinemax, 20.00) című film által feltárt cselekmény a címszereplő, nevezetes nap előtti öt nap történéseit meséli el, melyben Kate, a feleség számot vet érzelmeivel, Geoffal való, hosszú házasságával, de legfőképpen végre végére jár férje hajdani nagy szerelmével való, előtte eltitkolt kapcsolatának, miközben Geoff is nagyjából ugyanezt az utat járja végig, csak a saját “ritmusában”. (Bővebben)

A Doktor Parnassus és a képzelet birodalmát (Filmcafe, 21.00) azonban, Terry Gilliam ide, ultrabrutál sztárparádé oda, ma este is csak kellő elvetemültséggel nézzük, mert nem igazán jó film. (Bővebben)

Az Árral szemben (Story4, 21.00) című, nem túl erős romantikus drámában Joseph Fiennes alakít egy írót, aki egy tragikus balesetben elvesztette a családját. Néhány évvel később, a filmbeli író megkeresi gyermekkori barátait, hogy régi tervüket felelevenítve, együtt ússzák végig a jeges, vad Hudson folyót. Az ötletet mindenki lelkesen fogadja, ám később egyikük észreveszi, hogy az úszás dátuma megegyezik az író családi tragédiájának dátumával és a háttérben a tragédiát feldolgozni nem képes író elkeseredett tervét sejti. Szóval, így…

A ma este levetítendő Keoma (Film Mánia, 21.00) állítólag az utolsó “igazi” spagetti-western. Franco Nero hatalmas parókában, göndör mellszőrzettel, világító kék szemekkel osztja az igazságot. Túláradó pátosz, óvodás forgatókönyv, szinte dadaista dialógok. Semmi sem mond el a filmről többet, minthogy a végén feltüntetik a parókagyárost, a ruhatervezőt és a cipők, csizmák tervezőit, ez utóbbi neve Pompei, ha jól emlékszem. Ja, és a zene. Üt. Keoma, a hippikóboj, így hívtuk, amikor még ment a mozikban…

A mai Wenders-film a 2008-as Halál Palermóban (m5, 22.04), lesz, amit nem láttam még. A főszereplő egy menő divatfotós Németországban, akinek egy nap elege lesz a hajtásból és a parttalan partizásból és Palermóba költözik, hogy leszámoljon addigi életével. Az időtlen városban azonban találkozik egy lánnyal… satöbbi. Kíváncsian várom.

Ha nem jön be, akkor még mindig itt van A vikingek felemelkedése (Filmcafé, 23.10), a később is érdekes filmekkel (pl. Bronson, a Drive!, vagy a minapi Neon Démon) jelentkező, dán Nicolas Winding Refn alkotása. A nagyjából ugyanebben a korban (uszkve i.sz. 8-10. század) nyugaton portyázó szittya eleink problémamegoldó készségeinél semmivel sem finomabb képességű címszereplők ultraerőszakos hétköznapjaira derül fény ebből a fagyos, kemény, vértől iszamos filmből, az ezúttal félszemű viking harcost alakító Mads Mikkelsen főszereplésével. (Bővebben)

Az idei első “halálkedden” egy igen jó, de még ennél is tanulságosabb filmmel kezdhetem az ajánlót. A Lángoló Mississippi (AMC, 19.45), Alan Parker 1988-as filmje egy 1964-ben a valóságban megtörtént esetet dolgoz fel. Valahol lent, Délen meggyilkolnak három, a feketék jogegyenlőségéért küzdő polgárjogi aktivistát. Két FBI ügynök (Willem Dafoe és Gene Hackman) utazik a helyszínre, és hamarosan kiderül, hogy a környéken mindent behálózó Ku-Klux-Klán keze lehet a dologban…

Üdítő színfolt lehet ebben a jeges szürkeségben Az eltapsolt pénz (Story4, 21.00) című spanyol komédia, mely temperamentumában, ritmusában, harsányságában egyaránt egy szebb, jobb és melegebb éghajlatot idéz meg a nappalinkba. A szerelemben szerencsétlen, ám igen csinos pincérnő (Salma Hayek) egy napon találkozik álmai pasijával (Carmelo Gómez), aki ráadásul még szélesre is tárja előtte képletes hófehér Mercédesz kabriójának ajtaját. Lola, a pincérnő egy csapásra a hetedik (nyolcadik, kilencedik, stb.) mennyországban érzi magát, mígnem kiderül, hogy ennek az idilli életnek talapzata bizony mélyen süllyed a bűn mocsarába. Viszont Lola éppen onnan jön, így van “helyismerete”.

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Paramount Channel, 21.00) című thriller főszerepeit (A képen Sharon Stone és Isabelle Adjani). A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, a sztori durva, az biztos.

Az ötödik elemet (SuperTV2, 21.00) minden évben megnézem egyszer, lehet, hogy idén ma lesz ez az alkalom. Ez a mesefilm Bruce Willis és Luc Besson (no, és Gary Oldman) alkotása, és a szerelem mindenható erejéről szól, viszont e témában vitán felül az egyik leglazább és legszemtelenebb film, mely valaha mozivászonra került.

Persze, újranézhetem az eredeti, valóban kultikus Mad Maxet (Film+, 21.00) is, ami szerintem “A” tökéletes képregényfilm. Mind plánozásában, mind ritmusában, mind narrációjában, mind dramaturgiájában tökéletes George Miller ikonikus alkotása. Tényleg mintha egy megelevenedett képregényt néznénk. Ennek megfelelően a sztori elég bugyuta, viszont olyan fílingje van a filmnek, hogy arra a legjobb szó tényleg az, hogy: süt, mint az égett gumi a napszítta aszfalton.

Ugyanekkor a Szükségállapot (Mozi+, 21.00) sem feltétlenül rossz választás, minden bugyuta fordulata, hiteltelen, sőt, már-már ciki karakterei (Bruce Willis egyenesen Arany Málnát érdemelt, de az amúgy ritkán hibázó Annette Bening is legfeljebb csak Sharon Stone-klónként pislákol csak…) ellenére sem (bár Denzel Washington természetesen ezúttal sem tud rossz lenni). Főleg így sok évvel 9/11 után, a mai, terrorizmustól rettegő korban. Arab terroristák támadják meg New Yorkot… Lidérces, szinte váteszi látomás 1998-ból (!)…

A Hannibál ébredésében (AMC, 22.00) a címbeli Hannibál az a Hannibal Lecter, akinek megformálásáért Anthony Hopkins annak idején mindössze húszperces jelenéssel, ám minden vitán felül kapta meg a Legjobb férfi főszerepért járó Oscart a Bárányok hallgatnak című filmben. Ebben a filmben még nem láthatjuk Hopkinst, hiszen ez a Hannibál-tetralógiaként is ismert történet időrendben első része, melyből értelemszerűen Hannibál ifjúkoráról kapunk mélyreható információkat. Hopkinst nyilván már nem lehet 40-50 évet visszafiatalítani, még ha azt el is tudná játszani, így az ifjú Lectert Gaspard Ulliel alakítja, egy meglepetésre egészen izgalmas thrillerben.

Késő este Fábri Zoltán rendezésében nézhetünk meg egy másik Dúvadot (m5, 23.05), melynek címszerepében Bessenyei Ferenc nyújt emblematikus alakítást. A dúvad egy féktelen természetű nagygazda, egy nettó Döbrögi, telhetetlen étvággyal. A második világháború után vagyona, így anyagi természetű hatalma elvész, ám az igazi kérdés az, hogy vad temperamentuma és önfejű akarnoksága hogyan fér majd bele az új társadalomba…

Nem is vészes felhozatal…