Végül is csütörtök van, mit is mondhatnék akkor én? Persze, megnézhetjük a Joaquin Phoenix főszereplésével készült Két szeretőt (Filmcafe, 21.00). E romantikus drámában Phoenix egy szerelmi csalódás miatt kisiklott életű lúzert játszik, akit két egymással tökéletesen ellentétes jellemű nő (Gwyneth Paltrow és Vinessa Shaw) próbál újra “pályára állítani”. Kifejezetten szórakoztató, okos, amolyan “realista embermese” ez a film – de nyilván fel sem veszi a versenyt, a “mi kis falunkba” költözött “Tóth Jánossal”. Vagy tudom is én mivel…
Később van még egy skandináv dráma, az Angyal (m5, 22.05), amit én nem láttam még, de nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok rá, mert azzal mindig van valami baj, amiben egyszerre van jelen a rák (vagy más halálos kór), a kábítószer, az alkoholizmus, a depresszió, a magány és a szeretetlenség. Ezekből egy is bőven elég egy igazán mély drámához, de ha valakinek mégsem, ott komoly baj van. Főleg, ha mindez havas-jeges, északi ólomfényben van előadva. De lehet, hogy tévedek, és Margreth Olin filmje egy agyonhallgatott, ismeretlen remekmű.
Ha viszont egy filmet úgy jellemeznek, hogyaszondja “Ez egy gusztustalan, liberális, feminista szarság. Emellett még filmként is rossz. Undormány.”, akkor engem elkezd érdekelni. Főleg, ha Sophie Marceau játssza benne a főszerepet (lásd a képen), aki egyrészt jó csaj, de színésznőnek sem rossz. A Gyerekek vagy egyebek (Duna, 22.05) című francia komédia amúgy arról szól, hogy papa és a mama szerepet cserélnek, mintegy feldobandó tízéves kapcsolatukat. Jól jöhet ez így nőnap után.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: