Mit nézzünk ma a tévében?

Különleges esemény lehet ma estére, hogy láthatjuk (legalábbis a szerencsésebbek láthatják…) Julie Taymor Across The Universe (HBO2, 19.30) című, jól ismert Beatles-dalok újraértelmezéseire komponált pszichedelikus boldogság-szerelem képszimfóniáját. (Bővebben)

Később életre szóló kapcsolatot köt egymással Három nő háborúban és szerelemben (Film Mánia, 20.50). A címbeli Stella (Catherine McCormack), Ag (Rachel Weisz) és Prue (Anna Friel) egy dél-angliai farmon vészeli át a második világháborút, s miközben a fronton harcoló hősök mögött hátországként próbálják megtermelni azok ellátást, közben barátkoznak, szerelmesednek, satöbbi. Ez egy kedves, kicsit humoros, kicsit szomorkás történet lesz.

Ugyanekkor viszont feltűnik a Fiúk az életemből (Filmcafe, 21.00) is, no, nem az enyémből, hanem egy bizonyos Beverly Donofrio hamvas bakfiskorából. A hölgyet gyerekkönyvszerzőként és esszéistaként is számon tartják az amerikai irodalmi életben, de igazán ismertté saját, meglehetősen problematikus tinédzserkorát elmesélő Fiúk az életemből (Riding in Cars with Boys) című önéletrajzával vált. A belőle készült, hasonló című film neves szereplőgárdával (Drew Barrymore, Brittany Murphy, illetve James Woods, Steve Zahn) kísérli meg visszaadni Donofrio sajátosan fanyar humorú, önkritikus hangú szövegét. Bár néha tényleg vicces dolgok történnek a filmben, ez egy dráma, mely reális, valódi, megélt történetet mesél el.

Denzel Washington lesz A tűzben edzett férfi (Film+, 21.00) ma este (is), mégpedig egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök szerepében, aki ma -nyugdíj-kiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

Egyesek által lefitymált, szerintem csupán egy ártatlan, ám igen bájos kis történet a Hétmérföldes szerelem (Story4, 21.00), mely azért képes érzékletesen létező problémát is artikulálni. Sok ifjú, nagyreményű szerelmespárt szakít szét az élet, a munka vagy iskola miatti távolság, amit egyesek fel sem vesznek, és lazán túllépnek rajta, míg mások képesek akár bele is pusztulni. No, drámáról itt szó sincs, a történet viszont annyira van atipikus, hogy érdekes legyen azoknak, akik nem vágynak feltétlenül cukormázra, önmegvalósító művészetre vagy földbedöngölő tragédiára, valamint azoknak, akik nem akadnak fenn azon, hogy a valóságban is egy párt alkotó (alkotott) Drew Barrymore és Justin Long együtt játszik egy filmben.

Az ötödik elemet (TV2, 22.00) minden évben megnézem egyszer, lehet, hogy idén ma lesz ez az alkalom. Imádom, kevés filmért rajongok ennyire. Ez a mesefilm Luc Besson alkotása, és a szerelem mindenható erejéről szól, viszont e témában vitán felül az egyik leglazább és legszemtelenebb film, mely valaha mozivászonra került. (A képen Bruce Willis és Milla Jovovich)

Emlékszem, annak idején, tán még gimnazistaként az akkor még egyetlen magyar nyelvű tévében láttam a Papírhold (Duna, 22.25) című filmet. A mai napig emlékszem a film képeire, tereire – érdekes módon, arra nem annyira, hogy miről is szólt tulajdonképpen. De imádtam. (Egy vidéki kisvárosban árván maradt kislányt egy éppen arra járó, magát bibliaárusnak kiadó férfi vesz magához, azzal, hogy majd gondoskodik róla. Márpedig egy bibliaárus csakis jó ember lehet…) Peter Bogdanovich klasszikusát Kovács László fényképezte és a még fiatal Ryan O’Neal leányával, Tatummal párban alakították az emblematikus főszerepeket. Lehet, hogy ma ezt is újranézem. 🙂

A filmművészet peremvidékén kezdjük mai túránkat, ahová a későbbiekben is visszatérünk. De mire való egy ilyen hétfő este, ha nem efféle kirándulásokra… David Lynch 1977-es, fekete-fehér Radírfeje (Cinemax2, 20.30), bár műfaji megjelölésében horror, de nem ezért rémálom. Alapvető, megkerülhetetlen kultuszfilm, egy beteg elme veszedelmes rettenete, viszont egyben kulcs is Lynch későbbi filmjeihez. Az avatatlanul idekapcsoló nézők 90 %-ának azonban garantáltan égnek fog állni a haja, valahogy úgy, mint a filmben Jack Nance-nak (lásd a képen); a maradék 10 % viszont életét meghatározó élményben részesül.

Ennél lényegesen konszolidáltabb hangvételű, de legalább ennyire különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (Film+, 21.00), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már – bár az utóbbi időkben inkább a történet második része volt műsoron. (Bővebben)

Igen mély, felkavaró és sajnos sok tekintetben igaz történet a 2007-ben, Berlinben Arany Medvére is jelölt thriller, a Bordertown – Átkelő a határba (Filmcafe, 21.00). Egy észak-mexikói határvárosban évek óta szexuális erőszaktevő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik szinte kivétel nélkül szegény sorsú munkáslányok. A helyi rendőrség tehetetlen, ám az áldozatok száma egyre nő. Évek múlva egy amerikai újságírónő (Jennifer Lopez) ered az események nyomába, nyomozásának szálai azonban -nem meglepő módon- igen messzire, vagy ha tetszik, de még annál is magasabbra vezetnek.

Bódy Gábor, a magyar film talán legkülönösebb, leginnovatívabb és legfélreértettebb figurája 1977-ben készített el a televízió számára Jakob Lenz Katonák (m3, 22.10) című művének tévészínház-változatát. Bánfalvy Ágnes, Reviczky Gábor és Ujlaki Dénes mellett itt már megjelenik Bódy későbbi médiuma, Udo Kier is. Igazán ritkán látható film!

A továbbiakban fellélegezhetünk, ugyanis az Eszelős szerelem (TV2, 22.10) már nem több, mint amit címe ígér: a rendes, jólfésült, szép karrier elé néző fiút (Chris O’Donnell) megbabonázza egy szertelen, csacska, bohókás, ám kiszámíthatatlan lány (Drew Barrymore).

Egy Brett Easton Ellis-adaptáció Az informátorok (Film+2, 22.45), sok híres színésszel (Kim Basinger, Billy Bob Thornton, Mickey Rourke, stb.), amiért annak idején én valamiért azonban kevésbé lelkesedem. A film sem tetszett igazán, de az irodalmi alapanyagtól sem estem hanyatt… De azért szólok, hátha, valaki… Elkényeztetett gazdag kölkök, köcsög, befolyásos szülőkkel a hátuk mögött mindent megengednek maguknak.

Szóval, A király beszéde (RTL II, 20.00) című 2010-ben készült film egy virtigli Oscar-szivacs, viszont rengetegszer láthattuk már. Colin Firth azonban tényleg remek a filmben, megérdemelte a szobrot; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is elég nehezen kikezdhető, olyan, mint egy kerekded, sima gömb. Nincs rajta fogás, de simán el lehet gurítani. (Bővebben)

Ugyanekkor a Saul fia (HBO, 20.00) viszont a magyar film eddigi legnagyobb nemzetközi sikere, nem csak az Oscar-díj miatt, hanem az ezen kívül elnyert temérdek más díj, elismerés okán is. Alig egy éve mutatták be, de döbbenetes erejű képei rögtön beleégtek a világ emlékezetébe. Gyötrelmes, súlyos mondanivalót, sőt, kimondanivalót hordozó film. (Bővebben)

A fiam családja (m5, 21.00) egy mai japán dráma, melynek a feloldhatatlannak tűnő szegény-gazdag ellentét a mozgatórugója. Egy gazdag család egy nap megtudja, hogy kisfiuk valójában nem az övék, ugyanis a kórházban elcserélték egy másik gyerekre, aki történetesen egy szegény családba született. Vissza kell cserélni a gyermekeket, akik viszont már megszokták azokat a körülményeket, amelyben cseperednek. Tiszta Koldus és királyfi, mi? Ezúttal azonban inkább az apa szemszögéből látjuk a történetet…

Valakinek a királyi médiában nagyon beakadhatott Az Eastwick-i boszorkányok (ma éppen az m2-n, 21.05-től), ugyanis rövid időn belül már negyedszerre láthatjuk. Amúgy ez egy remek kis film, John Updike regényéből készítette George Miller, melyben az ördögi Jack Nicholson próbál rendet vágni a három különös módon özvegyen maradt szépség, Susan Sarandon, Cher és Michelle Pfeiffer között. Vagy fordítva.

A III. Richárd (Film Mánia, 21.55) dettó, sőt! Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának amúgy ez az egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…

Annak idején nekem valamiért kimaradt A bennfentes (Duna, 22.05) című Michael Mann-film, melynek története egy olyan biokémikus (Russell Crowe) történetét dolgozza fel, aki egy nagy dohánykonszern kutatói részlegét vezette, ám amikor a cég vezetői azt akarták, hogy dúsítsa fel a cigaretták nikotintartalmát, hogy azzal gyorsabb és erősebb függést lehessen kialakítani a vásárlóknál, a tudós fellázad az etikátlan, gonosz terv ellen. Ezért természetesen kirúgják, de egy rámenős tévériporter (Al Pacino) ráveszi, hogy vigye az ügyét a nyilvánosság elé. Kemény, veretes menetnek néz ki a film 160 perces hosszával… (A képen Crowe és Pacino)

Minden bizonnyal a Harry Potter elsöprő sikere adta az ötletet egy másik hasonló mese filmre viteléhez, a Narnia krónikái (ma Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című – RTL Klub, 19.20) azonban több szempontból inkább a Gyűrűk ura rokona. Mindkettő a XX. század közepén, a második világháború közvetlen (és szörnyű) ihletében született, íróik nemcsak barátok, hanem kollégák is voltak. Clive Staples Lewis, a Narnia írója a középkori és reneszánsz irodalom professzora volt Cambridge-ben, Tolkien, a Gyűrűk ura írója pedig a szomszédban, Oxfordban tanított óangol irodalmat. Bocsássanak meg a Potter-rajongók, de az írók szellemi felkészültsége (és írói tudása is) határozottan a Narnia és a Gyűrűk ura felé billenti a mérleg nyelvét, JK Rowling maga is a Narniát jelöli meg a Potter-könyvek ihletőjének. A Narnia krónikája azonban közel sem annyira komor, mint a Gyűrűk ura, ám itt is a Jó és a Gonosz küzdelméről van szó, miképpen gyakorlatilag az összes mesében a Földön. Lewis és Tolkien ugyanúgy egy komplett világot teremtenek, nyelvvel, történelemmel, szokásokkal, és ehhez méltó a filmes megjelenítés is. Peter Jackson méltán kapott Oscar-díjözönt, de a Narniát rendező Andrew Adamson (hát igen, a Shreket köszönhetjük neki) is alapos munkát végzett. (Bővebben)

A felnőtt(ebb)ek, amolyan biztonsági B-tervként például újra nézhetik, ahogyan Julia Roberts becserkészi, megfőzi, ujjai köré csavarja és a nyakkendőjénél fogva, amolyan pudlikutyaként maga után vonszolja Richard Gere-t, aki minderre csak annyit képes kinyögni: Micsoda nő! (Cool, 20.50)

Az Anyád napja (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Lopez küzd meg Jane Fondával, vagyis a végre a Nagy Ő-t megtaláló, ifjú és szerelmes ara a sárkányjellemű anyóssal. Ismerve azonban a felek temperamentumát, ez egy kőkemény menet lesz…

A Női vonalak (Filmcafe, 21.00) arról szól, hogy van három nővér, akiknek fülére rá van gyógyulva a telefon. Ismerős képlet, ugyebár. Érdekesebb ennél viszont az, hogy a három nővért Diane Keaton, Meg Ryan és Lisa Kudrow alakítja, emellett a filmet Diane Keaton rendezte is… Szóval, a három csaj teszi a dolgát háromfelé (fülén telefonnal), miközben édesapjuk (Walter Matthau) egyre jobban belesüllyed az öregkori szenilitásba. Vajon észreveszik-e a lányok rettenetesen fontos dolgaik mellett azt is, hogy apjuk lassan már túl messze távolodik? Lehet picit pityeregni is a végén.

Na most, a Vén csontok (Mozi+, 21.00) című, 2009-ben bemutatott komédiáról sok jót nem tudok elmondani, azon kívül, hogy két aggasztóan öregedő A-kategóriás hollywoodi sztár kísérli meg benne fenntartani a nézők szeretetét. Robin Williams és John Travolta segítéségre ebben elsősorban a mögöttük álló óriási rutin szolgál, továbbá egy profi vígjáték-specialista rendező (Walt Becker) és a Disney-világ családi vígjátékainak tutibiztos sikerreceptje: Végy egy gyereket, az se baj, ha kettőt. Helyezd el őket egy csonka családba, majd vond ki ebből az anyukát. Sózd rá a kissé problémás gyerkőcöket a szerep eljátszására látszólag tökéletesen alkalmatlan apukára, fűszerezd őket egy még alkalmatlanabb, de állandóan alkalmatlankodó jóbaráttal. Körítsd őket sok kalanddal, drámainak tűnő mellékszállal, valamint állatokkal. Sok állattal. Rázd az egészet jól össze, majd a végén add hozzá a végig hűvösön tartott anyukát. (Bővebben)

Az “átkos” múlt egy hozzánk közelebb álló szelete elevenedik meg Bacsó Péter Te rongyos élet (m3, 21.00) című filmjében, miáltal az okozott élmény is keserédesebb. Udvaros Dorottya egyik első nagy alakítására ad alkalmat ez a dráma, melyben tulajdonképpen saját édesanyjának életét játszhatta el. Van aztán még benne kitelepítés, korrupt, vidéki, kisszerű hatalmasságok, Bástya elvtárs… Még jó, hogy ma már van búza, lágy kenyér, no meg kolbászból kerítés, ugyebár.

Steven Spielberg abszurdba hajló, de akár fájóan valóságos Terminál (Prime, 21.00) című vígjátékában egy fiktív (bár nekünk túlontúl ismerős), kelet-európai ország polgára (Tom Hanks) vár éppen átszállásra egy repülőtéren, miközben hazája, annak rendje és módja szerint, felbomlik. Újsütetű hontalanként hősünknek abszurd helyzetek tömkelegével kell megküzdenie… Láttuk már? Mert ha nem, akkor ma van a napja.

Van aztán megint 88 perce (Viasat6, 21.00) az Al Pacino által alakított pszichiáternek, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet is, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve…

Ennél azonban lényegesen provokatívabb utakat jár be az Amikor a farok csóválja… (Duna, 21.05) című mozi, amiről két dolgot kell megemlíteni: az egyik az, hogy véletlenül épp abban az évben mutatták be, amikor Clinton elnök slicce egy bizonyos Monia keze ügyében volt – a film szintén véletlenül épp egy hasonló akcióval foglalkozik, a másik pedig az, hogy Robert De Niro mellett Dustin Hoffman (illetve Anne Heche, Denis Leary, William H. Macy vagy Woody Harrelson) játszik ebben az izmos politikai szatírában.

Jöhet egy kis Golyózápor (Story4, 22.15) is, ami egy tényleg beteg rajzfilm-humorú akciófilm-paródia. Ahogy a cím is jelzi, egyetlen elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor a film lényege, olyan jelenetekkel, mint például: Clive Owen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rátámadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is (lásd a képen). Ha nem görcsölünk rá túlzottan az intellektuálisan többsíkú műélvezetre, akkor frenetikus élményt nyújthat a film.

Mivel tán még a mozikban a John Wick: 2. felvonás, éppen itt az idő, hogy megnézzük az első részt, melynek címe trükkösen John Wick (RTL Klub, 22.25). Ez egy lövöldözős bosszútörténet Keanu Reeves-szel. Túl komolyan veszi magát, hogy paródia legyen, paródiának viszont túl komoly – akciófilmnek átlag feletti, de azért nem kell tőle rögtön hanyatt fekve szaladgálni… Kiskutyák, orosz gengszterek, képregény-dramaturgia.

A következő ajánlat egy igen nagy lélegzetű dráma, mely azon a drámai szituáción moralizál, hogy mi van akkor, Ha ölni kell (SuperTV2, 22.55)? A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság elkövetői fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig a nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát biztosak lehetünk abban, hogy meg is van írva, de azért hagy némi gondolkodni valót bennünk erre a szombat estére, már úgy erkölcsileg-etikailag…

Gyakorolhatjuk a helyes ritmusú szívmasszázst is, hiszen jön az Életben maradni (Stayin’ Alive) is (Duna, 22.50), az ezért Oscar-jelölést begyűjtő John Travoltával, valamint Cynthia Rhodesszal és Finola Hughuesszal.

Semmi kétség, korunk társadalmi, politikai, gazdasági válságainak legfőbb okozói a gonosz, nagy hatalmú, gátlástalanul kapzsi oligarchák, akik idejük túlnyomó részében tömpe ujjacskáik között sodorgatják a világ sorsát. Természetesen, ezúttal sem a mieinkről lesz szó, Simicska Lajosról, Mészáros “Orbán Viktor” Lőrincről, Garancsi Gáborról, Demján és Csányi Sándorokról,  meg a többi hazai nagyúrról csak a legmegveszekedettebb sorosista-kommunista-balliberális-karvalyfirkászok állítják, hogy oligarchák; tudjuk jól, hogy ők kicsi szívük teljes erejével a magyar emberek sorsának javításán fáradoznak. Naná. Viszont ezek a mai Végzetes hazugságok (RTL II, 23.10) a jól ismert Tel Aviv-Brüsszel-New York-tengely nyugati végén történnek, hiszen hol máshol történhetnének? Nálunk ilyen nincs! Persze. A főbb szerepeket Richard Gere, valamint Susan Sarandon és Tim Roth alakítják. (Bővebben)

A dolgok állása (TV2, 23.45) viszont ezúttal nem Wim Wenders filmje. Ezt a magyar vonatkozásokkal (konkrétan felmenőkkel) bíró filmes, az angol Kevin Macdonald jegyzi és műfajilag politikai thriller. Egy képviselő (Ben Affleck) esélyes az amerikai elnöki székre, azonban szeretője gyilkosság áldozata lesz. Az ügyben a képviselő régi barátja, az oknyomozó újságíró-sztár (Russell Crowe) nyomoz, azonban az ügy szálai olyan mélyre és olyan magasra futnak, hogy az már rá is életveszélyes.

Háború és szerelem. Clint Eastwood 2014-ben 6 Oscar-díjra jelölt háborús életrajzi drámája, az Amerikai mesterlövész (Cinemax, 20.00) Amerikában (és műfajában) jegyeladási rekordokat döntögetett, ám a kritikát mégis alaposan megosztotta. Azonban a közönség gondolkodó része is megütközött a film néhány jelenetén, illetve annak etikai vonatkozásain. A film valós történetet mesél el, Chris Kyle történetét, aki könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként”) ismert háborús mítosszá, akinek számlájára 150 “gaz muszlim” áldozatot ír a Pentagon. (Bővebben)

Willard Carrol szerzői filmjének (ui. írta&rendezte), a Szeress, ha tudsz!-nak (Filmcafe, 21.00) témája éppen az ellenkező: képesek vagyunk-e szeretni (vagy nem szeretni) egymást ebben a mai, modern, rohanó társadalomban? 11 pár történetét követjük nyomon az igen jól megírt, szórakoztató, de azért még bőven okos filmben, akiket Hollywood színe-java kelt életre (pl. Angelina Jolie, Ellen Burstyn, Gillian Anderson, Gena Rowlands  vagy Madeleine Stowe a női szakaszban, illetve Dennis Quaid, Anthony Edwards, Sean Connery vagy Ryan Philippe a férfiban, mások mellett).

Könnyed, édes kis filmecske, az I.Q. – A szerelem relatív (Paramount Channel, 21.00) című bohóság, melyben a Tim Robbins által alakított, kissé együgyű, de szeretetreméltó autószerelő beleszeret (freudilag azt írtam, hogy autószerető beleszerel) a Meg Ryan játszotta lányba, akinek nagybátyja Albert “E=mc²” Einsten (Walter Matthau) – értjük a szitut, ugyebár. Nem véletlenül láttuk már sokszor.

Csak a szerelem számít (m5, 21.05) a remek dán filmrendezőnő, Susanne Bier 2012-es filmjében is, melyet a szintén dán és szintén remek forgatókönyvíró (és rendező) Anders Thomas Jensen írt. A történetben két, idősödő, magányos lélek (Trine Dyrholm és Pierce Brosnan – a képen) élete fonódik össze az olaszországi, romantikus Sorrentóban, ahová gyermekeik esküvőjére érkeznek. Ide a nyakamba a bökőt, ha ez a látszólag közhelyes kis sztori nem vesz a továbbiakban váratlan, meglepő és igazságos fordulatokat! Bár az alkotók, a szereplők és a varázsos helyszín önmagukban is simán elviszik a hátukon ezt a filmet.

Viszont Andy Garcia is tipikusan az a pasas, akinek láttán hölgyismerőseim kimondva/kimondatlanul a mai nap is elgondolkoznának egy pillanatra a válás lehetőségén, ha nyílna arra alkalom, bármennyire is őrültségnek tűnne az. Nos, a Middleton (Duna, 22.25) című minapi romantikus történetben egy őszülő halántékú, magányos szívsebészt alakít (ezek az ezüstrókák mennek ma…), aki fiát viszi egyetem-szemlére. Hasonlóképpen Edithhez, a sikeres -és szintén magányos- üzletasszonyhoz (Vera Farmiga), aki lányával van ugyanígy, ugyanott. Ennyiből, gondolom, nem lesz nehéz összerakni a dolgokat… 🙂

E szerelem-cunami után Robert de Niro zökkenthet vissza minket a durva, faragatlan világba. Egy nyugdíjas kommandóst játszik a Gyilkos szezon (Film+2, 23.00) című kamarathrillerben, aki annak idején, valahol Szerbiában, a háborús események közepette kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az erdők között, a hegyekben -hasonló tájon, mint az előző filmben- készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

Nehezen lehet meghatározni, mi is a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 23.15) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.

Kéccázé’ a kokárda, tavaszi szél szoknyát lebbent, csuhajja. Jön a nyár is. Ha létezik fiúknak való romantikus-szerelmes komédia, akkor az 500 nap nyár (Viasat3, 18.10) mindenképpen az. Bár a fiúk ezt sosem fogják bevallani, hiszen milyen “férfi” az, aki ennyit rinyál egy csaj után, aki csak a bolondját járatja vele, de valójában szerintem mindannyiunk átélte már minimum egyszer azt a gyomor mélyén nyomasztó, szörnyű érzést, amit a hiábavaló vágyakozás, a tomboló, kielégítetlen libidó, a féltő gondoskodás és annak vágya, valamint a gyilkos féltékenység elegye okoz. A Joseph Gordon-Levitt által alakított főhős 500 napig lohol Zooey Deschanel (karaktere) után, és nagyon át tudjuk érezni minden egyes kínkeserves napot. A film szerencsére nem tart 500 napig, de szerintem abszolút hitelesen, finom humorral és okos nyíltsággal mutat meg mindent, ami belefér egy ilyen időtartamba.

Később A szív bajnokaiban (Cool, 18.40) nézhetjük meg Sandra Bullock Oscar-díjas alakítását. A valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól. (Bővebben)

A szerelem útjánban (Filmcafe, 19.05) egy fiatal bostoni nő (Alice Eve) kési le az utolsó vonatot New Yorkban, ami hazavinné. Tanácstalanul ácsorog az állomáson, hogy hol töltse az éjszakát, amikor egy utcazenész (Chris Evans) felajánlja segítségét. Na persze.

Tipikus és történelmileg hiteles a Vadászat angolokra (m2, 20.10) című film témája. Egy vidéki magyar kastélyban a magyar urak békésen iszogatnak, vadászatra készülődnek, még nincs a tíz év múltán bekövetkező forradalmi pezsgés, csupán Lengyelországból érkeznek hírek mozgolódásról, de azt az orosz cár könnyedén leverte. Anna (Magdalena Gorska) a menekült lengyel grófkisasszony a vadászatot szervező Falussy gróf (Derzsi János) kastélyában vendégeskedik, ide várják a bécsi udvarból a befolyásos Tarnai grófot (Cserhalmi György), aki idősödő kora ellenére forró szerelmet táplál a fiatal grófkisasszony iránt, ám ezt Anna nem viszonozza. Megjelenik a színen egy fess angol fiatalember (Marcin Kwasny), akinek céljai homályban vannak, a fiatal grófkisasszony azonban szerelemre gyullad. Feltűnik a kastély környékén az osztrák titkosrendőrség felügyelője is, két segédjével, ők az angol után szimatolnak. Szó esik robbanóanyagokról, bizonyos gyupálcákról is, a magyar urak osztrák-ellenessége is növekszik, látva az osztrákok talpnyalójának tartott Tarnai hiábavaló igyekezetét. Lángok gyulladnak, a szerelem lángjai és a vadászkastélyt elemésztő, valódi lángok egyaránt, a titkosrendőrség is lecsapni készül… Minden együtt van egy jó kis kosztümös, romantikus krimihez, amit Bagó Bertalan konzervatív, nyugodt stílusban rendezett meg 2006-ban. (Bővebben)

Sztárom a párom (Viasat3, 20.40) is lesz. 🙂

Sandra Bullock a nap hőse (a képen), aki igen sokat fejlődött pályáján, mire elért odáig, hogy az imént említett A szív bajnokaival nyerjen, és a Gravitációval (RTL Klub, 20.55) pedig begyűjtött egy jelölést, ami szintén számít. Alfonso Cuarón viszont 2014-ben összesen 7 Oscart kaszált rendkívül látványos mozijával, ami azonban nem tudom, mennyire fog működni a tévék képernyőin. A film látványvilága, amivel a Föld körüli végtelen teret megjeleníti, tényleg csak a hatalmas mozivásznakon működik igazán. A film többi része viszont engem már a moziban sem nyűgözött le… (Bővebben)

Akár vehetjük “keringőre való felhívásnak” is a mai nap szellemiségéhez kapcsolódva Sára Sándor 80 huszárját (Duna, 22.00), mely azt a történelmi eseményt idézi meg, melyben a Habsburg-birodalom védelmére felesküdött Lenkey-huszárok az 1848-as év tavaszának pesti eseményeinek hírére úgy gondolták, hogy helyük a felkelők oldalán van és lengyelországi állomáshelyüket elhagyva (az ezért járó súlyos hadbírósági ítélet és az esküszegés teljes tudatában), elindultak haza a Kárpátokon keresztül. A hosszú, viszontagságos úton aztán előjön minden, ami annyira jellemzi a magyar történelmet a kezdetektől mostanáig (és nyilván majd ezután is…). Pontos, szép film ez az ún. magyar sorsról, a kérdés csak annyi, hogy hogyan pozicionáljuk be magunkat, illetve a jelen kor szereplőit, eseményeit ebbe a történetbe…

Választhatjuk az Erik, a vikinget (Paramount Channel, 23.00) is, amiről csak annyit mondok: Nem süllyedünk!

A múlt héten beajánlott Madárdal (Filmcafe, 19.10) című romantikus minisorozat ma este elérkezik második, befejező részéhez.

Később például jöhet Az utca királyai (Film+, 21.00), korrupt Los Angeles-i zsaruk, akiket például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakítanak. Jó dumák, ötletes akciók egy igen tökös filmben.

Megnézhetjük aztán, hogy Michael Douglas vajon képes-e több lenni, mint egy testőr, A testőr (Mozi+, 21.00) című krimiben – ahol is az ellenlábas titkos ügynököt egy bizonyos Kiefer Sutherland alakítja, ezúttal azonban nem Jack Bauerként. Akit őrizni kell, az Kim Basinger, s aki meg a szart kavarja, az a vékony fekete hölgy a Született feleségekből. Ettől függetlenül, a film izgi. Mondjuk.

A Tudathasadás (Film+2, 21.00) viszont könnyen lehet, hogy nomen est omen, hiszen Sir Hopkins írta, rendezte és főszerepli is ezt a filmet, amellett, hogy még a zenéjét is ő írta. Aggodalomra adhat okot azonban az a tény, hogy ez a 2007-ben készült alkotás valamiért mégsem okozott túl nagy felfordulást a globális filmművészetben… Én sem láttam még. A történet egy idős hollywoodi forgatókönyvíróról szól, akinek fejében már összekeveredtek régi filmek, jövőbeni filmtervek és a saját valódi élete.

Az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája a Csempészek (SuperTV2, 21.00), mely -minő meglepetés!- csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájaira hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikába, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg. Satöbbi.

Ember vadállat. Majom ember. Egykutya. Ennyi a sztorija nagyjából A majmok bolygója – Forradalom (Prime, 21.00) című mozinak, ráadásul erről még az elképesztően élethű CGI is elvonja a figyelmet. Matt Reeves ezt a feladatot, hogy érvényes, filozofikus allegóriának tudja ábrázolni az Istent játszó embert, amely új fajt teremt, ami viszont fölébe is képes kerekedni, már nem tudta megoldani (pedig az újraindítás jól sikerült…). Viszont talán jó lesz a forradalom elé.

2013 legjobb filmjének járó Oscarját kapta Az Argo-akció (Cool, 21.00), Ben Affleck (a képen középen) filmje, mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbéli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Később a Tőzsdecápák 2. – A pénz nem alszikban (TV2, 22.25) Gordon Gecko (Michael Douglas), a Tőzsdecápa már kissé megöregedett. Ennél nagyobb baj azonban, hogy Oliver Stone (a film rendezője) még el is hülyült… (Bővebben)

A tegnap ajánlott új-zélandi Összetörve (m5, 23.30) is ismétel.