Mit nézzünk ma a tévében?

Úgy néz ki, mintha valami western lenne A magányos lovas (Film+, 20.30)… Ha most lennék 10-12 éves, nyilván imádnám ezt a filmet, még akkor is, ha fogalmam sem lenne a Volt egyszer egy Vadnyugatról. A Karib tenger kalózait viszont már vágom, mert apáék megengedték, hogy megnézzem, aztán Pistikééknél még többször, oda és meg vissza is (ezért öltöztem Jack Sparrownak a farsangon…) – és ennyi meg pont elég ehhez a filmhez. Tök olyan lesz, csak kóbojos-indiánosba’.

Aztán a bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurító Buz Luhrmann is levezényel egy olyan partit, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos később, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, A nagy Gatsby (Cool, 20.55) szép lassan belesimul a decens hollywoodi mainstream unalmába. (Bővebben)

Szerintem jól járunk A belső emberrel (Viasat6, 21.00), ami egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Vagy nézzük a Szigorúan piszkos ügyek 2.–t (Film Mánia, 21.00), a hongkongi Keresztapa-történet igen véres második részét. (Bővebben)

Ugyanekkor lesz megint a Képlet (Filmcafe, 21.00) is, amiben az utóbbi évek konstans Citrom-, és Arany Málna-díjasa, az olajos tekintetű, mindig más, de mindig több frizurájú Nicolas Cage menti meg a Földet a Sting-fejű, suttogó alienek támadásától. (Bővebben)

Egzisztencialista nihil keveredik mocskos dumákban az explicit erőszakkal Andrew Dominik Ölni kíméletesen (Duna,22.10) című mozijában, amely hajszálpontos hangulati jelentés az amerikai alvilág mai állapotáról. Kemény a szereposztás is, hiszen Brad Pitt és Ray Liotta mellett például egyik utolsó szerepében láthatjuk a tragikusan korán elhunyt James Gandolfinit (lásd a képen). (Bővebben)

Lazításnak Lányok forró szoknyában (RTL+, 22.55), amiről fogalmam sincs, hogy milyen film, viszont ilyen címmel, egy ilyen fülledt éjszakában csak jó lehet.

A Gomorra című igen jó visszhangokat keltő tévésorozatot is jegyző olasz Stefano Solima az olasz új hullámnak is nevezhető, immár filmtörténeti jelentőségű irányzat egyik fontos figurája, aki ezzel a Suburra (Cinemax, 20.00) című, masszív mozifilmmel is elég szépet gurít, hogy úgy mondjam. A téma első blikkre közhely, ugyanis a maffia, az egyház és a politika bűnös összefonódásának megállapítása önmagában ma már nemhogy nem újság Olaszországban, de nálunk sem az. Ahogyan azonban ezt a mocsadék córeszt körkörös szerkezetű, hangsúlyozottan apokaliptikus hangulatú, szinte gótikus mondaként tálalja, az azonban lenyűgöző. A dramaturgia, a cselekmény precíz, logikus, a látvány szinte Sorrentót (az új olasz hullám “pápáját”) idézi, a film azonban megmarad a zsáner szintjén – jó értelemben. Szókimondó, explicit jelenetek, erős, horgas kapcsokkal aktuális történésekhez (XVI. Benedek pápa, illetve a Berlusconi-kormány lemondása). Egy szál pozitív karakter nincs a filmben, és ez így is van jól, mert egy ilyen ügynek nincsenek, nem lehetnek jó arcai. Rohadt az egész, úgy ahogy van. Állítólag ebből is lesz tévésorozat. Alig várom.

Ezzel szemben, a Hat nap, hét éjszaka (Duna, 20.25) egy habkönnyű, maxicuki semmiség, mégha nem is akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Varázslatos film lesz azonban A mágus (Filmcafe, 21.00). A nem kevés hazai (értsd: Osztrák-Magyar Monarchia-beli) vonatkozásokat is felvillantó történetben Edward Norton (a képen) alakít egy delejes képességű illuzionistát, aki valahogyan (mondjuk, meglehetősen romantikusan) bezavar egy főrangú pár kapcsolatába. A film nem történelmi, nem életrajzi film, de a figurákban könnyen ráismerhetünk a Szabó István által is megfilmesített Hanussenre, de akár Harry Houdini alakjára, valamint Vetsera Mária és Rudolf koronaherceg románcára is. (Bővebben)

A mandzsúriai jelölt (Paramount Channel, 21.00) a nemrégiben elhunyt, komoly szakmai tekintélyű Jonathan Demme 2004-es drámája, mely az utóbbi években nem igazán fordult elő magyar csatornákon. Én sem láttam még ezt a remek szereposztásban készült filmet, mely Richard Condon regénye alapján készült, illetve annak 1962-es filmes adaptációjának a remake-je. Az ismertető szerint “Bennett Marco kapitány (Denzel Washington) és Raymond Shaw őrmester (Liev Schreiber) együtt szolgált az Öböl-háborúban. A kuvaiti sivatagban támadás érte a szakaszukat és csak Shaw őrmesternek köszönhetik, hogy életben maradtak, akit hőstettéért Becsületrenddel tüntettek ki. Tíz évvel később Shaw elképesztő gyorsasággal halad felfelé a politikai ranglétrán anyjának, a nagyhatalmú szenátornak (Meryl Streep) a közbenjárásával. Marcót viszont rémálmok gyötrik, amelyek a kuvaiti akcióval állnak kapcsolatban. Azon töpreng, hogy Shaw talán nem is az a dicsőséges hős, akinek mindenki hiszi. Megpróbál kapcsolatba lépni vele.” Meglátjuk, ha még nem láttuk.

A Barátság extrákkal (Cool, 21.00) című, romantikus komédia műfajú “alkotásban” viszont (a férjével, bizonyos Ashton Kutcherral, valamint gyermekeikkel a valóságban éppen Budapesten tartózkodó) Mila Kunis Justin Timberlake-kel próbálja ki, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi. Legutóbb április végén láttuk ezt a filmet, ugyanebben az időben, ugyanezen a csatornán.

Megvallom őszintén, A tanítványokat (m5, 21.30) azóta nem láttam, amióta bemutatták (1985 körül), így fogalmam sincs, mennyire működik ma. Abban mindenesetre biztosan van valami rejtett bűbáj, ahogyan a fiatal Eperjes Károly az elődök hite, tradíciói ellen lázadó parasztgyereket játszik. Persze, nézhetünk manapság karón varjút, éppen eleget… A filmre azonban konkrétan alig emlékszem, csak arra, hogy az Eperjes által alakított fiú egy laboratóriumban kaszál, fején az oxigénfelvételt mérő korabeli szerkezettel…

Én valamiért mindig keverem A tökös, a török, az őr meg a nővel A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (TV2, 21.50) című erősen gájricsis Guy Ritchie-filmet, melyben négy lúzer azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az így létrejött óriási kavarodásban aztán, a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett, pergő, általában meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben.

A Hart háborúja (AMC, 19.45) nem egészen szokványos háborús történet. Nem a vér zivatarában győzedelmeskedő katona hősiességének látványos és lelkesítő eposzát láthatjuk, hanem egy hadifogoly küzdelmét maga és katonáit megillető emberi jogokért. Hart hadnagy (Colin Farrell) háborúját dicstelen körülmények között vívja, hiszen ő az ellenség, ráadásul a náci német hadsereg által legyőzött, vesztes fél, ami a ma, de a múlt Amerikájában is igen negatív állapot. (Bővebben)

Később jön A hamisító (Viasat3, 21.00), egy 2014-ben készült képhamisítós krimi, ami viszont olykor meglehetősen megható családi drámaként is működik, mely családban mindenki zseniális képhamisító. A leosztás: Tye Sheridan (fiú), Christopher Plummer (nagyapa), és John Travolta (apa) – a képen ők. Szolid kis film, de én szerettem.

A ma esti Bergman-filmklubban az Arc (m5, 21.20) kerül sorra, mely sok tekintetben nem tipikus bergmani alkotás. Egy kisvárosba érkező vándorcirkusz-kompániát látunk, valamikor a XIX. században, melynek ördögi bűvésze, Vogler (Max von Sydow) szemfényvesztő csodákkal bűvöli el a szájtáti közönséget, minek hatására a városka politikai elöljárói és a városi értelmiség egyből észreveszik benne “a konkurenciát”, és sarlatánság vádjával el akarja őt üldözni. Küzdelmüket azonban már jellegzetesen bergmanian látjuk: arcokról készült közelikben rajzolódik ki a dráma valódi mélysége.

Gazdag Gyula 1971-es filmje a Sípoló macskakő (Duna, 22.35), melyet a korabeli kultúrpolitika (vagy cenzúra, értsd, ahogy akarod) szinte azonnal be is dobozolt, hiszen Aczél elvtárs szeme éles volt, mint a sasé, és meglátá benne a szocialista társadalom karcos gúnyrajzát. Holott, csupán egy nyári építőtábor kissé balhés története bomlik ki a filmben. Szerencsére, az idők azóta már mások… (?)

A kártyavár összedől (Mozi+, 23.25) Stieg Larsson négysikerű, Millenium című regény- és film-trilógiájának befejező, utolsó része. A három rész szervesen összetartozik, lineárisan következnek egymásból, külön-külön csak részben érthetőek. Mégis, A kártyavár összedől sokkal jobban passzol a második, A lány, aki a tűzzel játszott című részhez, e kettő nyugodtan felfogható egyetlen, igen hosszú játékfilmnek is, vagy egy tévésorozatnak, egybenézve. Persze, a rendező itt ugyanaz (Daniel Alfredson), ami alanyi jogon adhat valami stílusfolytonosságot a projectnek. Így, bevégezve a trilógiát, azonban egyértelműen látszik, hogy az első, Niels Arden Oplev által rendezett A tetovált lány egy igen jól sikerült felütés volt csupán, melynek a második része még viszonylag sikeresen tartotta fenn az első rész okozta feszültséget, illetve nézői várakozást, e befejező rész azonban már kissé gyengére sikerült. (Bővebben)

Legkorábban Robert De Nirot és Al Pacinot láthatjuk A törvény gyilkosa (AMC, 20.00) című krimiben, akik azonban (ekkorra) régen túl vannak már mindenen (legfőképpen a jó formán). Fájdalmas, szinte halálközeli élmény a film – sajnos. (Bővebben)

Létezik néhány Telitalálat című film a filmtörténetben, ez a mai (melynek eredeti címe, a Lucky Numbers viszont egy másik mozival, a Lucky Number Slevinnel -Alvilági játékok- cseng össze)… Tehát, a mai Telitalálat (Paramount Channel, 21.00) nem biztos, hogy telitalálat lesz, bár John Travolta, Lisa Kudrow és Tim Roth nyilván mindent megtesz benne a siker érdekében. Travolta egy lecsúszott tévés arc, aki anyagi helyzetét egy lottónyereménnyel kívánja stabilizálni, és ennek érdekében behálózza a lottóhúzó csajt. (A következő nyerőszám a 6-os. Nem, a 9-es…) A nyeremény ugyan bejön, ám semmi nem lehet titok, amit egynél több ember tud…

Ugyanekkor azonban a szegény Patrick Swayze játszik egy barátságos kidobót az Országúti diszkóban (Mozi+, 21.00), a VHS-korszak egyik legendás darabjában, akit egyszerre kóstolgatnak a helyi menő csávók (Ben Gazzara) és a szerelem (Kelly Lynch), illetve e kettő sajátos kombinációja.

A Holdat (Film Mánia, 21.00) is nézhetjük, akár újra is. Ez egy sci-fi, abból viszont az utóbbi 10 év egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) durranása volt. Duncan Jones filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia/disztópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell (a képen), az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

Egy napjainkban megtörtént (és folyamatosan történő), véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el Paul Greengrass igen igényesen kimunkált Phillips kapitány (TV2, 21.50) című filmjében, melynek címszerepében a szintén igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hankset láthatjuk. (Bővebben)

Remek film a Hideg nyomon (FOX, 21.55) is, ha eddig netán nem láttuk volna. Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.

Nehezen lehet meghatározni, mi is a Locke – Nincs visszaút (Filmcafe, 22.55) valójában… Egy igen szofisztikált BMW-reklám, melyben a híres autómárka, nálunk elsősorban maffiózók és kormánytanácsadók kedvenc luxusterepjárója – itt egy angol építésvezető munkába járó autója, ami akkor is célba viszi gazdáját, ha az vezetés közben egyszerre éli meg egy átlagos kisemberre kimérhető összes létező magánéleti-, szakmai- és generációs válságot? Vagy egy látványos kísérleti rádiójáték? Egy bátor és izgalmas vállalás, egyetlen látható szereplővel (+néhány hallhatóval) végigvezetett melodráma? Fene tudja. Tom Hardy viszont zseni, játsszon akármit és el is játszik akármit: látványos popcorn-mozi szuperhősét, izgalmas kultmozi pszichopata antihősét, egy fesztiválfilm szürke mellékszerepét, vagy akár egy egyszereplős, független művészfilm érzelmes, de eltökélt főszerepét – mindegyikben hiteles és meggyőző.

Jó, ha van Cinemax-előfizetésünk, ugyanis akkor láthatjuk a Fúsi (Cinemax2, 20.30) című izlandi filmet. A címszereplő (Gunnar Jónsson) már 43 éves, ránézésre minimum 200 kiló, és ha ehhez hozzávesszük, hogy rendkívül félénk pasas, akinek két kedvenc időtöltése van (a második világháborús terepasztalán való bütykölés, valamint szigorú, északi death-metált hallgatni a tengerparton); talán picit érthető, hogy eddig még nem volt csaja. Na, de most… (Bővebben)

Nézhetjük aztán Az árulót (Filmcafe, 20.55) is, egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (ergo, nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

Jim Jarmusch 2005-ben bemutatott Hervadó virágok (Story4, 21.00) című filmje a megszokott módon lassú ritmusú, ám különös hangulatú roadmovie Bill Murray-vel (lásd a képen) – különleges ajándék ez ma estére az ínyenceknek. (Bővebben)

Nicolas Cage ezúttal a Sorsjegyesekben (Paramount Channel, 21.00) adja, James Stewart állandó reinkarnációjaként, a végletekig tisztességes, kiscserkész-erkölcsű, megbízható zsarut (férfit, családapát, stb.), akit egy nap mégis megkísért a szerencsétlenség: a kávézóban, ahol minden reggel elkölti reggelijét, ezúttal nem tudja honorálni a csinos pincérnő (Bridget Fonda) munkáját, mert nincs nála elég készpénz. A hölgy ráadásul különösen rossz napot fogott ki, link pasija az éjszaka zsebelte ki. A jó zsarunál azonban van egy kitöltött lottószelvény, így adja magát az ötlet, hogy felajánlja a hölgynek, hogyha nyer vele, a nyereményt megfelezik. Természetesen, a szelvény számait kihúzzák, a nyeremény pedig négymillió dollár. Ezzel így önmagában semmi baj nem lenne, legfeljebb egy film sztorijának lenne karcsú – a jó zsarut azonban otthon pénzéhes, zsörtölődő rossz felesége (Rosie Perez) várja, aki természetesen tudja, hogy a férje nyert, így egy bájos és tanulságos romantikus komédia kerekedik ki ebből a kínos szituációból.

Ugyanekkor kezdetét veszi azonban a ma már bőven felnőttkorú Zaklatás (Viasat3, 21.00) is. Ez egy meglehetősen szexista, mondhatnám farokközpontú szemléletű thriller, melyben -az ennek ellenére is kitűnő- Michael Douglast, mint nagyravágyó beosztottat zaklatja szexuálisan a még frissen faragott testű Demi Moore, mint főnök. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak (Barry Levinson, Michael Crichton, Ennio Morricone – mind kitűnő férfi) készítették.

2013 legjobb filmjének járó Oscarját kapta Az Argo-akció (RTL Klub, 21.30), Ben Affleck filmje, mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbéli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Ha bespájzoltunk volna valamit a hétvégi kínálatból, akkor arra talán ma még nem lesz szükség. Persze, nem láttam még a francia Guillaume Canet amerikai filmjét, a Vérköteléket (AMC, 19.40), amely egy testvérpárról szól: az bátyust (Clive Owen) jó magaviselete miatt engedik ki a dutyiból, ahol gyilkosság miatt ült. Odakint öccse (Billy Crudup) várja, aki ígéretes karrier előtt álló zsaru, aki talán érthetően kissé vonakodva vállalja fel a sittes bátyja feletti gondoskodást. A bátyó azonban meg akar változni – kérdés, hogy erre képes-e? A sztorit láttuk már itt-ott, azonban Canet jó rendező, a további szereposztás pedig minimum érdekes, hiszen az Oscar-díjas Marion Cotillard mellett feltűnik a filmben pl. James Caan, Mila Kunis vagy Noah Emmerich is…

Később John Cusack alakít egy lecsúszott, hajdan szépreményű bábművészt A John Malkovich-menetben (AXN, 21.00), aki egy abszurd véletlennek köszönhetően, hirtelen John Malkovich (igen, az ismert színész) agyában találja magát… Spike Jonze és Charlie Kaufman vígjátékát sokan rajongják – ennek én eddig háromszor veselkedtem neki, de még nem adta meg magát, pedig sem az abszurd humorral, se a groteszkkel, de még Kafkával és Gogollal sincsen bajom.

Ugyanekkor a Csak barátok (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia azt az örök kérdést boncolgatja, mi szerint létezhet-e barátság fiú és lány között? Nem tudományos hitelességű kutatások szerint, valamilyen okból a lányok szerint igen, a fiúk szerint nem. Naná, hiszen mindkettő a másikat akarja, de míg rendszerint a fiúnak EZ a lány tetszik, a lány általában AZT a fiút akarja. Nem ezt, akivel ebédelni, fagyizni, vásárolni jár, akivel minden titkát megosztja, hanem azt, akinek feszes fenekére kacsint a gimi összes csaja, aki a menő csávó a suliban. Kimondhatatlan katasztrófa ez a “barát státusz” a langymeleg és rózsaszín tétlenségében leledző kamasznak. Főleg, ha kövérkés, félénk, igazi vesztes típus, a menő csávók céltáblája, a nyuszi sapkával/sapkátlan. Aztán telik múlik az idő, s a kövérkés bénaságból Ryan Reynolds lesz, akire Anna Faris, vagy Amy Smart már egészen másként rebegteti hosszú szempilláit… (Bővebben)

A Ford Fairlane kalandjai (SuperTV2, 21.00) című virtigli legendáról, azt hiszem, mindennél többet mond el az, hogy a legtöbben csak arra emlékszünk belőle, ahogyan Nagy Feró szinkronizálta a címszereplő rock&roll-detektívként aposztrofált karaktert. A film valójában elég gagyi. Remélem, nem szinkronizálták újra…

A Nők (Prime, 21.00) című vígjáték nők nevetnek saját magukon, hiszen a film írója-rendezője (Diane English és Claire Booth Lice, illetve Diane English), valamint főszereplői (Meg Ryan, Annette Bening, Eva Mendes, Candice Bergen, Carrie Fisher, Bette Midler, és még sokan mások) mindannyian nők.

A Senki fia (AMC, 22.00) viszont megint egy krimi, mondjuk, krimi-dráma, melyben egy zűrös környéken nevelkedett fiatal zsaru (Channing Tatum) kerül szorult helyzetbe, miután egy rámenős riporternő (Juliette Binoche) boncolgatni kezdi múltját. Főnökei (Al Pacino és Ray Liotta) természetesen védeni próbálják a fiatal rendőrt… Túl jó szereposztás ez egy gyenge filmhez, úgyhogy érdemes talán próbálkozni ezzel is.

Az ítélet eladó (SuperTV2, 23.15) viszont biztosan egy remekbe szabott tárgyalótermi dráma, kifejezetten brutális szereposztással. Az öntelt, arrogáns, konzervatív jogász szerepében Gene Hackman, a laza, ám mégis idealista libsi ügyvéd pedig Dustin Hoffman (a képen ők). Mintegy mellesleg pedig Rachel Weisz, John Cusack és sokan mások. Hogy a sztori ráadásul még jól is van megírva, arról John Grisham, a műfaj specialistája tehet. (Bővebben)

Kezdhetünk például Játékhegyi István Kapj el, ha tudsz! (Duna, 19.35) című habkönnyű, de ettől még bőven szórakoztató, jól megcsinált szélhámos-filmjével, melynek főszerepeiben Leonardo DiCapriót és Tom Hankst láthatjuk – nem először.

Ang Lee annak idejében Oscar-esővel jutalmazott, cowboyok között játszódó filmje, a Brokeback Mountain – Túl a barátságon (AMC, 19.35) korántsem botránykő, ahogyan azt sejtetni engedte a korabeli elvtelen bulvársajtó. Sokkal inkább egy szép, melankolikus szerelmesfilm, melyben történetesen két férfi (Jake Gyllenhaal és Heath Ledger) szereti egymást. Ha gyűlölködnének, vetélkednének akkor ez akciófilm lenne, vagy western, így viszont románc.

A Tiszta vér (Viasat6, 21.00) című film témája gyanúsan emlékeztet a jóval frissebb Tiszta napfény című film témájára, valójában azonban tök másról szól. Itt is bűntények utáni mocskot kell feltakarítani, azonban nem két csinos csajnak, hanem egy nem különösebben szexi ex-zsarunak (Samuel L. Jackson), jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Jaj, istenem. Jane Fonda egy korán megözvegyült munkásasszony, akit a buszon kirabolnak. Egy egyszerű lelkű munkásember (Robert de Niro) menti meg, akivel később valamiféle kapcsolat is kialakul – s amikor kiderül, hogy a férfi még írni-olvasni sem tud, már ne tegyük el magunk elől a papírzsebkendős zacskót. Stanley és Iris (Film Mánia, 21.00). (A képen Robert de Niro és Jane Fonda)

Az igazi kaland (Prime, 21.00) azonban inkább a vakáció idején is a tévé előtt gubbasztó rendes magyar családok érdeklődésére tart számot, hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

A Törvényszéki héják (Galaxy, 21.00) megint egy régebbi darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

A felejtés bére (SuperTV2, 21.00) című film Philip K. Dick egyik filozofikus történetének feldolgozása, mely az emlékezet útvesztőit kísérli meg bejárni. A filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ami azért szöges ellentétben áll a sejtetett intellektuális kalandozással. Ma tesztelhető a végeredmény.

Tony Kaye kultikus, bár tagadhatatlanul kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Mozi+, 21.00) című filmje ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása viszont már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história X egy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Megnézhetjük azonban újra azt is, hogy Miért éppen Minnesota? (Filmcafe, 21.00), ha netán éppen töménytelen sok hóra vágynánk. Minnesota amúgy egy állam az Egyesült Államokban, fent északon, középen, az amerikai közvélekedés szerint nagyjából ugyanaz, mint nálunk, mondjuk Nyírség. Messze van, hideg van, és olyan egyszerű, de jólelkű emberek élnek ott (már elnézést a nyírségiektől). Hogy miért éppen ide küldik a Renée Zellweger alakította szuperdögös csúcsmenedzsert, az kiderül a történetből, minek műfaja: lásd fent. Mindegy. Én egyszer akarok enni tápiókapudingot. A film tinglitangli, de mivel öregszem, ezért szerettem…

Tele az internet a különböző kereskedelmi tévék showműsorai által keltett felháborodáshullámokkal, melyekben a nézők komoly kétségeket állítottak a különféle szavazások végkimenetelének tisztaságát illetően. Hogy a különféle összeesküvés-elméletek e tárgyban szárba szökkentek, abban igen komoly “sara” van Robert Redford 1994-es Kvíz Show (m2, 21.10) című filmjének, mely abszolút valóságos tényeken alapszik: a filmben is az egyik főszerepet alakító Dick Goodwin (Rob Morrow) vezette kongresszusi vizsgálóbizottság által felgöngyölített botrányos ügyet meséli el, Goodwin könyve alapján. Vitán felül hitelesnek a film minden állítása, minden jelenete, és nem kell túlzott asszociációs képesség ahhoz sem, hogy a televíziózás hőskorából eljussunk a mai kereskedelmi tévék világába, hogy ott csúnya folyamatokat sejtsünk. (Bővebben)

A nyughatatlan (FOX, 21.15), a legendás, illetve legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, playback  nélkül.

Szintén művészéletrajz a következő ajánlat is. Johnny Cashnél semmivel sem volt kevésbé botrányos fickó az “Ördög hegedűse”, akiről nyilván többet is megtudhatunk az általam tök ismeretlen Paganini – Az ördög hegedűse (m5, 21.50) című 2013-ban bemutatott német-olasz drámából.

Más. A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (RTL II, 21.50) című független vígjáték, melynek főszereplői egy kiterjedt baráti társaság, amiben már minden párnak született gyereke, kivéve “az utolsó pár előre fuss!”-nak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…

A Kémes hármas (TV2, 21.55) című akció-komédia -sejthetően- a lehető legkönnyedebbek közé sorolható – remek viszont a szereposztás! Tom Hardy és Chris Pine két szuper-CIA ügynökként keveredik zűrös helyzetekbe, részben Reese Whiterspoon miatt is, ám “fedett akcióban”.

A Jobb, ha hallgatsz (Duna, 22.05) című film ismét valóban megtörtént eseményeket dolgoz fel. A történet még a Reagan-adminisztráció alatt történt meg a szabad sajtó “bezzeg-hazájában”, az Amerikai Egyesült Államokban. Egy kis kaliforniai újság sokáig parkolópályán lébecoló, nem túlzottan ambiciózus oknyomozó újságírója, Gary Webb (Jeremy Renner) egy nap váratlanul szagot fog és súlyos titokra döbben rá: az amerikai hírszerzőügynökség, a CIA, tehát egy kiemelt fontosságú állami szerv, úgy segítette az akkoriban a nicaraguai rezsim ellen küzdő kontrákat, hogy részvételükkel crack-kokaint csempésztek az Államokba. Nem holmi piti ügyletről van szó, a behozott -igen addiktív, valóban gyilkos drog- tonnákban mérhető mennyiségű és sok milliárd dollár haszonnal járt. Ergo, Webb rájött, hogy az amerikai kormány az amerikai adófizetők pénzéből mérgezi saját polgárait. Mivel mégis “újságíróból készült”, ahogy szagot fogott, a témát nem is engedte. Drogot csempészett a CIA, megírta. (Bővebben)

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (Prime, 23.35) című filmje is egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Nos, ha szerettük Martin Scorsese Leonardo diCaprióval, Matt Demonnal, Jack Nicholsonnal és más hírességekkel operáló krimijét, A Téglát, akkor ma este feltétlenül nézzük meg, milyen az eredetiben. A Szigorúan piszkos ügyek (Film Mánia, 21.00) szerintem jobb. (Bővebben)

Érdekfeszítő dráma azonban a Tűzveszély (Galaxy, 21.00) is, Philip Noyce rendezése, mely a dél-afrikai, fajüldöző apartheid-rendszer végnapjaiba kalauzolja el a nézőt. A történet főhőse Patrick, egy egyszerű munkás (Derek Luke), akit koholt politikai vádakkal börtönbe csuknak. A rendszer azonban nem elégszik meg ennyivel, és beavatkozik hősünk családjának életébe is, nagyhatalmú ezredese (Tim Robbins) által állandó zaklatásnak kitéve őket. Értelemszerűen Patrick hamar a valódi politikai ellenállás soraiban találja magát és megkezdi saját harcát az elnyomó fehérek ellen.

Egy telefonos segélyközpont operátora a főszereplője A hívás (RTL II, 20.00) című thrillernek (Halle Berry), aki egy este kétségbeesett hívást kap egy tinédzsertől (Abigail Breslin), akit éppen elrabolnak. A hívás megszakad, a hívó félnek nyoma vész, de az operátor egy korábbi, ehhez hasonló esetéből kiindulva saját maga kezd el nyomozni…

Pont egy hete került adásba utoljára A boldogító talán (Prime, 21.00) című romantikus komédia, melynek fő kérdése, hogy létezik-e férfi és nő között barátság? A vége azonban minden bizonnyal házasság, ásó, kapa és nagyharang lesz, mert az endingnek happynek kell lennie. A húzónevek Michelle Monaghan és Patrick Dempsey.

Az Első a szerelem (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédiát nem láttam még, de a szereposztás azért biztató. Meryl Streep pszichológus, aki egyik páciensének (Uma Thurman – a képen) lelkét ápolgatja annak válása után. A terápia annyira jól sikerül, hogy a beteg hamarosan ismét szerelembe zuhan, ráadásul egy nála fiatalabb, ám igen bohém fiúval (Bryan Greenberg) kapcsolatosan. A pszichológusnak hosszú idő után esik le, hogy páciensének új szerelme a pszichológus saját fia…

A lovacskás filmek kedvelői nézhetik A paripát (RTL Klub, 21.10), melyben az ízig-vérig városi Diane Lane örököl egy versenylóistállót, amit egy veterán “suttogó” (John Malkovich) segítségével szeretne gatyába rázni. Drámai végkifejlet, katartikusan lobogó sörények, szélsebesen vágtázó paták!

A Madárkákat (m3, 21.15) is nézhetjük. Schütz Ila és Bánsági Ildikó alakítja a két címszereplő vidéki kislányt, akik pasit (pénzt, lakást, stb.) szerezni jönnek fel Pestre. Böszörményi Géza 1971-ben (jó régen) a legjobb első filmnek járó díjat kapta ezért a kedvesen maró szatíráért a Filmszemlén (ami egy kifejezetten magyar filmek bemutatására szolgáló, évenként megrendezett seregszemle volt).

Mivel fizikailag nem mi éljük át, érdekes, tanulságos lehet a Cserbenhagyás (Story4, 22.10) című filmdráma is, melyben Terry George rendező egy tragikus végű, de teljesen banális cserbenhagyásos balesetet dolgoz fel a létező összes szemszögből, kitűnő színészek (Joaquin Phoenix, Mark Ruffalo, stb.) segítségével.

Amennyiben nem vagyunk kíváncsiak pártunk és kormányunk eszetlen pénzpazarlását síppal, dobbal, nádihegedűvel, valamint szemkápráztató giccsparádéval megünnepelendő hacacáréra (névleg az úszó VB megnyitójára), bemenekülhetünk például a Pánikszobába (Story4, 21.00). David Fincher mesteri thrillerjének “címszereplője” a gazdagok villáiban kiépített legbelső, hermetikusan elzárt biztonsági rész. Jodie Foster (a gazdag anyuka) zárja be magát ide klausztrofóbiás és cukorbeteg gyermekével együtt, miközben a csúnya, gonosz Forest Whitaker (mint betörő) odakintről paráztatja őket, méghozzá izomból. (Bővebben)

Innen csak A titkos ablakon (Filmcafe, 21.00) láthatunk ki. Ebben a thrillerben Johnny Depp alakít egy alkotói válságban leledző egykori bestsellerírót, aki egy hegyi vadászházba elvonulva teljes magányban próbálja megírni az irodalmi életbe való visszatérését jelentő új regényét. Egy nap valaki (John Turturro) bekopog az ajtón, és azt állítja, hogy az író tőle lopta egyik korábbi sikerének ötletét… Ehhez az alapszituációhoz hozzájön még, hogy a filmet Stephen King írta, (nem, nem önéletrajzi elemek felhasználásával! ), akkor nagyjából belőhetjük, hogy mi vár ránk: fokozódó lelki terror, növekvő szuszpenz, némi paranoia és egy kis borzongás.

Eközben azonban A nyomorultak (Paramount Channel, 21.00) is életre kelnek. Victor Hugo klasszikus regényét ezúttal Bille August filmezte le (1998-ban) a tőle megszokott szélesen áradó (más szóval dagályos), romantikus (szentimentális), régimódi, nyugodt (kissé unalmas) stílben. A szereposztás azonban jó: Valjean Liam Neeson, Javert Geoffrey Rush, vagy például Claire Danes és Uma Thurman.

Ha ez nem jó, akkor van mára ismét egy kis Édes kis semmiség (Cool, 21.00) is, melyben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik a színen Thomas Jane.

A Julie és Julia – Két nő, egy recept (AXN, 21.00) is jó kis bájzli, de az összecsapott végétől eltekintve, kifejezetten szórakoztató, ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. A két nő Meryl Streep és Amy Adams. (Bővebben)

A Ripacsok (m5, 21.10) egy fájdalmasan szép, megható történet a rivalizálásról és a barátságról, mely szinte egyenes folytatása a Régi idők focija című korábbi Sándor Pál-mozinak, nem témájában, hanem gondolatában. Egyedül nem megy. Volt egy csapat. Volt Garas Dezső, de van még Kern András… (Lásd a képen)

A kérdés persze, lehet az is, hogy Hé, haver, hol a kocsim? (RTL Klub, 21.30). (Bővebben)

Később Hollywood kulisszái mögé is bepillanthatunk, ezúttal Robert de Niro vezetésével, ahol mi mást látnánk, mint egy csomó nagyképű, elkényeztetett, hiperlaza, ideg- és elmebeteg vagy éppen csak  kisiklott sorsú sztárt… Minden azzal kezdődött (Duna, 22.40), hogy… (Bővebben)

Lesz az Addams Family (Duna, 20.55), minden goth, gruftie, és egyéb más kriptalakó, valamint az X-generációként becézett, a múlt század kilencvenes éveinek elején fiatalságát töltő nemzedék kedvenc horror-komédiája: ők tudják, miről beszélek, másnak viszont talán hiába is mondom… (a képen a címszereplők)

Roman Polanski 1988-as Őrület (Paramount Channel, 21.00) című őrülete viszont biztosan őrületes lesz. Harrison Ford egy amerikai sebészt alakít a történetben, aki feleségével egy konferenciára érkezik Párizsba, ám az asszony hirtelen eltűnik a szállodából. A korábbi (és későbbi) filmjeiből már ismert Polanski-recept szerint, illetve, a Ford által mindig meggyőzően alakított szürke átlagemberre -valamint a nézőkre- hideglelős órák várnak a számára tökéletesen idegen városban.

Érdekes dráma A 99-es paragrafus (Film Mánia, 21.00) is, mely leginkább talán Joseph Heller A 22-es csapdája című művének és Robert Altman M.A.S.H. című filmjének szerelemgyerekének tűnik, Kurt Vonnegut olvasatában. A fanyar humorú sztori egy háborús veteránoknak fenntartott kórházban játszódik, melynek szabályzata tartalmazza a címben említett cikkelyt: egy háborús veteránnak teljeskörű ellátás jár. A valóság, amit a két főszereplő katona (Ray Liotta és Kiefer Sutherland) átél, nagyjából olyan viszonyban van ezzel, mint amilyen a magyar kórházak bárki számára tapasztalható ellátási színvonala Rétvári Bence EMMI-államtitkár minapi ujjongó nyilatkozatával összevetve.

A Pearl Harbor – Égi háború (SuperTV2, 21.00) című 183 perces, Michael Bay által rendezett igen patetikus háborús látványfilmből csupán annyira emlékszem, hogy piszok jól nézett ki, amikor az ismert történelmi jelentőségű napon (1941. december 7-én) a japán bombázók lebombázták a kikötőt, és a film végén biztosan lengett a magasban a csillagsávos lobogó is. Elnézést Amerika, de erről nyilván Michael tehet.

A kanadai Atom Egoyan thrillerjében, a Chloe – A kísértés iskolájában (Viasat3, 21.00) egy feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy az buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Az Órák, azaz Hours (Filmcafe, 21.00) egy akciódráma, melyben a valóságban tragikus sorsú Paul Walker alakítja azt az apát, akinek várandós felesége a Katrina hurrikán tombolása alatt életét veszti. Azonban az időközben bravúrosan megmentett csecsemő élete is veszélyben forog, amikor a hurrikán miatt a kórház áramszolgáltatása is felmondja a szolgálatot, ráadásul még árvíz is fenyeget.

Gimnazista koromban jártam Bergman-filmklubba, láttam tulajdonképpen az öreg Ingmar összes filmjét, és valóban, magára valamit is adó embernek muszáj tudnia ezekről. Azonban nem tehetek róla, nekem például ez A hetedik pecsét (m5, 21.03) ma már olyan, mint egy vicc. A halál és a lovag sakkozik a világ végén… Súlyos gondolatok. Szép kép Leonardo Mona Lisája is, de ki nem tenném a falamra.

Akár szintén lehetne valamiféle generációs kultuszfilm az Adj király katonát! (Duna, 22.45), Erdőss Pál szociografikus filmdrámája is, melyben Ozsda Erika, a hajdani állami gondozott felkerül Pestre, ahol nyakába szakad a kádári szabadság és a felnőtt élet.

Stieg Larsson óriási sikerű Millenium-trilógiájának második része, pontosabban annak filmváltozata A lány, aki a tűzzel játszik (Mozi+, 22.45), tulajdonképpen zökkenőmentes folytatása a kitűnő első résznek. Ez kisebb részben nem igazán jó, de nagyobb részben mégiscsak pompás hír: a színvonal továbbra is magasan marad, legfeljebb az újdonság és a meglepetés varázsa múlt el egy picit. Persze annak, aki már olvasta az összes folytatást, úgyis mindegy. A film azonban (szerencsére) a regények, és talán az előzmények ismerete nélkül is sziklaszilárdan áll a lábán. (Bővebben)