Mit nézzünk ma a tévében?

Nyakunkon a karácsony, így talán nem meglepetés, hogy “fokozódik a drámai feszültség” és egyre magasabban a mindent elönteni kész, mézédes, cukros mákony szintje a különböző tévécsatornákon. Ellentételezésként ajánlható a Ridley Scott produkciójában készült Klondike (Epic Drama, 21.00) című sorozat, mely ma este indul ezen a még mindig nem tudom milyen csatornán. A történet a XIX. század végének nagy aranyláza idején játszódik a címben említett helyiségben és környékén, nyilván igen zord körülmények és karakterek között. Az általam ismeretlen, de vélhetően elég igényes széria főbb szerepeiben olyan arcokat láthatunk, mint Tim Roth, Sam Shepard vagy a Trónok harcából ismert John Madden.

A Derült égből Polly (SuperTV2, 21.00) című romantikus komédiában ezalatt Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit a férfinemre. Az ezt elszenvedő fél itt Ben Stiller, de rajta kívül látható lesz a történetben Philip Seymour Hoffman, vagy Alec Baldwin is. A sztoriról annyit, hogy Stiller egy kocka, Jenny pedig pont nem. És mégis…

Ugyanebben a mezőnyben indul az ebben rutinos Szerelem és más drogok (Cool, 21.00) is, mely azonban több szempontból is a tartalmasabbak közé sorolandó. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata később főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogsorának villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Marcel Achard krimikomédiája, A bolond lány sok százszor ment a hatvanas években a Madách Kamarában, Domján Edit elbűvölő címszereplésével. Makk Károly 1980-ban készítette el a darab tévéfilmváltozatát, melyben A bolond lány (m3, 21.05) ezúttal Igó Éva lesz, de érdekességképpen meg kell említeni, hogy az egyik fontos mellékszerepben Egri Márta, az első előadást rendező Egri István lánya látható, Darvas Iván, Benedek Miklós, Balázs Péter és mások oldalán.

Gazdag Gyula 1971-es filmje a Sípoló macskakő (m5, 21.15), melyet a korabeli kultúrpolitika (vagy cenzúra, értsd, ahogy akarod) szinte azonnal be is dobozolt, hiszen Aczél elvtárs szeme éles volt, mint a sasé, és meglátá benne a szocialista társadalom karcos gúnyrajzát. Holott, csupán egy nyári építőtábor kissé balhés története bomlik ki a filmben. Szerencsére, az idők azóta már mások… (?)

A Szoba kilátással (Duna, 22.50) szintén irodalmi adaptáció. E.M. Forster romantikus regényét James Ivory, az effélék avatott szakértője ültette filmre, bezsebelve két Oscart és jó néhány jelölést. Egy ifjú arisztokratahölgy (Helena Bonham Carter) Firenzébe utazik “időváltozásra”, ahol megismerkedik egy karizmatikus fiatalemberrel (Julian Sands). Hazatérve aztán nyilván nem nagyon akaródzik férjhez menni a számára jó előre kiszemelt, gazdag helyi nobilitáshoz (Daniel Day-Lewis). És ez csak a történet felvezetése… (A képen Julian Sands és Helena Bonham Carter Firenzében)

Liam Neeson A nagy ember (Film Mánia, 22.50) lesz a következő ajánlatban, egy munkanélküli, glasgow-i bányász. Tehát kemény csávó, aki odacsap, ahová köll. Pénzt kell keresnie, hogy valahogyan eltartsa családját, ezért illegális bokszmeccseket vállal, mivel jó nagyokat tud odacsapni. Egyre több embernek csap oda jó nagyot, így egyre jobban megy is a szekér, de amikor egyik ellenfelének már túl nagyot bírt odacsapni, a nagy ember ki akar szállni – de az nem olyan egyszerű.

Van még éjszakára A remény rabjai (TV2, 22.55) is, ami még mindig minden idők legjobb filmje, legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 1 889 035 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont rendezése Stephen King könyvéből, Morgan Freeman és Tim Robbins főszereplésével. (Bővebben)

Ma esti filmmúzeumunkban először is a 71 éves Spielberg Pista bácsit (a képen Ralph Fiennes, Sir Ben Kinglsey és Liam Neeson társaságában) köszöntjük az ő Schindler listájával (AMC, 20.00). A történelmi valóság ihlette történet főhőse, egyben címszereplője Oskar Schindler, egy német (mondjuk úgy) vállalkozó (Liam Neeson), aki kezdetben önös érdekéből, később, felismerve a nácik zsidókkal kapcsolatos őrült tervét, már egyre elhivatottabban, a végén pedig már szinte mániákus elszántsággal alkalmazott lágerből kiszervezett zsidókat hadianyaggyártó üzemeiben, így mentve meg több mint ezer embert a biztos haláltól. Schindler kalandos történetét Thomas Keneally írta meg nagy sikerű regényben, s ebből készült ez a 7 Oscar-díjjal jutalmazott, méltóságteljes, ám ízig-vérig hollywoodi tabló.

Jó kis krimi lesz aztán ma este A kis szemtanú (Paramount Channel, 21.00) is, még akkor is, ha 1985-ben mutatták be. Szegény amisok, akik a történet kulcsszereplői, hogy küzdenek az ellen, hogy a rohanó, gonosz és modern huszonegyedik (pontosabban, a film idején még bőven huszadik) század belevigyorogjon az ő szigorúan védett XVII.- századi életükbe, pedig már ez a film is elhozta számukra a Gyehenna tüzét. Azóta állítólag már valóságshow-kban is szerepelnek… Egy kis amis szemtanú véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak (na ja, minek teszi ki a lábát ebbe a bűnös külvilágba…), és egy zsaru (Harrison Ford) hisz neki. Ki avat be kit, s mibe.

Van megint a Mátrix (Viasat3, 21.00), zöldes-feketében, golyókkal, öltönyökkel, lassan szálló lövedékekkel, stb. Érdekel ez még valakit?

Egy Alzheimer nevű gonosz vénember “hódít” az Egyre távolabb (m5, 21.15) című romantikus történetben. Az időskori szerelem végtelenül megkapó drámájában az egyre súlyosbodó Alzheimer-kór okozza majd a drámai effekteket, ám a parttalanul áradó szeretet a végén mindent legyőz. Igen remek a filmben Julie Christie, a kórban érintett szerepében.

Tulajdonképpen még csak most kezdődött a tél, tehát Punxsutawney Phil, a szőrmók időjós mormota még egy darabig várhat a sorára. Az Idétlen időkig (Duna, 22.20) című romantikus filmvígjátéknak így ma még nem igazán van aktualitása, ha csak az nem, hogy egy remek film. Idétlen címe ellenére ez egy igen komoly vígjáték, melyben egy nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray) kapja meg élete leckéjét egy életre; azonban mint ahogy talán Salamon Béla bácsi is mondotta volt: Viccelni csak komolyan szabad. Nettó őrület.

Picit később, a Bernard Schlink regényéből készült A felolvasó (AMC, 23.10) már ismét egy komolyabb darab. Sokszor láthattuk már, olvashattuk is; remélem más is, viszont érdemes lehet repetázni is belőle. Kate Winslet például nem véletlenül kapta meg az itt nyújtott alakítására az Oscart, a BAFTÁt, az Európa Filmakadémia-díjat, valamint a Golden Globe legjobb női mellékszereplőért járó fityfenéjét. (Bővebben)

A Maradj! (Sony Movie Channel, 21.00) című, Ewan McGregor, Naomi Watts és Ryan Gosling által főszerepelt, Marc Foster által rendezett nagyigényű thrillerről (?), drámáról (?) annak idején ezt írtam… Hát, nem véletlenül nem emlékszem ebből a filmből egy kockára sem…

A III. Richárd (Film Mánia, 21.00) viszont Shakespeare William klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…

Én már nem tudom követni, hogy melyik tévécsatorna kapta most éppen az Epic Drama elnevezést, mindenesetre, valami létező adóról van szó, ugyanis például már 3 évad 4-ik részével fut rajta xy sorozat. Akik követték, nyilván tudják miről van szó. Én azért felhívnám a figyelmet Tom Hooper (pl. A dán lány, A nyomorultak, Az elátkozott Leeds United, A király beszéde, vagy a Longford) rendezésében készült 2005-ös minisorozatra, mely (I.) Erzsébet (Epic Drama, 21.50) angol királynő életéről szó, elég izmos szereposztásban: a királynőt Helen Mirren alakítja (lásd a képen), míg a különböző earlök, lordok és egyéb előkelőségek szerepében Hugh Dancyt, Jeremy Ironst, vagy Toby Jonest fedezhetjük fel, sok más kitűnő angol színész társaságában.

Vacsora után rögtön a Börtönvonat Yumába (AMC, 19.45) jöhet szóba ma estére. James Mangold hömpölygős, ennek ellenére feszülős nu-westernje egy igen balhés rabszállítás történetét meséli el, olyan arcokkal a főszerepben, mint Russel Crowe, Christian Bale, illetve Peter Fonda.

Persze, tölthetjük az estét ismét Egy ágyban az ellenséggel (Filmcafe, 21.00) is, vagyis (ezúttal) Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta. Thriller lesz ez, nem romkom.

A kiütés (Film+, 21.00) viszont amolyan “címegyesítő mérkőzés” (lásd a képen) a már bőven nyugdíjaskorú Jake LaMotta (Robert De Niro) és a nála csak napokkal ifjabb Rocky Balboa (Sylvester Stallone) között: bővebben itt. Komolyan.

Érdekes darab John Curran Stone (Film+, 23.15) című mozija is, egy lassan építkező dráma, mely a bűn, a bűnhődés, a hit és az erkölcs kérdéseit feszegeti, két remek színész (Bobby bácsi itt is, valamint Edward Norton) visszafogott remeklésével. (Bővebben)

Ha éppen otthon vacognánk délután, akkor mondom, hogy Timothy Green különös élete (RTL Klub, 15.35) még annyira sem különös, de még csak nem is érdekes, mint a szembelakó szomszédé. (Bővebben)

A Skyfall (TV2, 18.55) viszont a maga nemében csúcsteljesítmény, egy kifejezetten mesteri darab (rendezte Sam Mendes), a James Bond-sorozat egyik legszínvonalasabb darabja, természetesen még mindig Daniel Craiggel. Csakhogy már a könyökünkön jön ki… (Bővebben)

Egy kissé tétova, de legalább magyar Coming out (RTL II, 20.00) is előmerészkedik ma este, mely “kis lépés egy szép, új, toleráns és boldog világhoz, de nagy lépés a maga férfiasságát a házastársi erőszak elnézésében, buzizásban, zsidózásban, cigányozásban, szotyolaköpködésben és túltengő, arrogáns nemzeti önérzetben megélő, uralkodó, pöffeszkedő magyar közízlésnek.” Sokakkal szemben, én ezt sem tudtam utálni: bővebben.

A 2017-es Oscar-díj kiosztás egyik esélyese volt az idegennyelvű filmek mezőnyében a dán filmgyártást képviselő A homok alatt (Cinemax, 20.00) című háborús dráma (ismert Aknák földjén címen is). Én nem láttam még, de Perry bácsi megverselte benyomásait róla: bővebben.

Fogalmam sincs viszont, hogy mi a baj ezzel a Szemfényvesztők 2. (Film+, 20.50) című filmmel? Hiszen tételesen gyakorlatilag minden benne van, ami a valóban vicces és szórakoztató első részt annyira szerethetővé tette. Még a szereplőgárda is ugyanaz, sőt! Talán túl sok a visszautalás az első részre? Talán tényleg ennyire “unalmas”, ha valaki megjavul? Talán túl sok mindent akart megmagyarázni az új rendező, Jon M. Chu? Tényleg nem tudom.

A csábítás elmélete (Filmcafe, 21.00) viszont egészen biztosan egy mézédes, ám helyenként mégis igen csípős humorú komédia, egyben remek jutalomjáték a kitűnő színészeknek, amivel Ashley Judd, Greg Kinnear, Ellen Barkin vagy Hugh “Kockahas” Jackson természetesen él is. (Bővebben)

Egy egészen jó, klasszikusan míves történelmi kalandfilm lehetett volna Michael Caton-Jones mozija Sir Walter Scott híres regényében megénekelt skót hősről/banditáról, Rob Royról (RTL+, 21.00). Kellően kemény, mocskos és durva mozi ez: éppen ezért nem érteni, miért csap át időnként mézédes giccsbe. Nem ellenpont ez, hanem tévút. Tim Roth viszont elképesztően jó negatív figura tud lenni (a címszerepet Liam Neeson adja, a tőle megszokott rezzenéstelen módon).

A Philadelphia – Az érinthetetlen (m3, 21.10) című filmnek viszont ahhoz van komoly köze, hogy váratlanul, de visszavonhatatlanul megszerettette velem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem az AIDS-ről, a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni. (A képen Antonio Banderas és Tom Hanks)

A döntő szavazat (m2, 21.10) egy tulajdonképpen egész érdekes és vicces amerikai példázat az egyszerű, hétköznapi, magát teljesen jelentéktelennek tituláló és ezzel teljesen meg is elégedő emberről (ezúttal Kevin Costner), aki adott esetben mégis világjelentőségűvé válik. Arról szól a film, hogy miért menjünk el szavazni…

Viszont arról megont nincs fogalmam, hogy mi lesz ez A navigátor – Egy középkori Odüsszeia (m5, 21.15)? A leírás szerint valami ausztrál-új zélandi időutazós fantasy-mesefilm. Hát, nem tudom. A népek szeretik.

Az elhíresült Budacash-, Quaestor-, és ki tudja még milyen pénzügyi balhé érintettjei már jól tudják, hogy nálunk is mindennaposak a meghökkentően nagy haszonnal kecsegtető, valójában azonban csak óriási pénzeket elsikkasztó befektetési ajánlatok, melyekről gyorsan (vagy éppen kevésbé gyorsan) kiderül, hogy nagy haszont igazából csak az kaszál, aki a piramis csúcsán ül. Martin Scorsese filmje, A Wall Street farkasa (TV2, 22.00) pont efféle gátlástalan machinátorokról szól: konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Vicces, olykor kifejezetten kacagtató film a Jószomszédi iszony (Paramount Channel, 21.00), melyben Drew Barrymore és Ben Stiller alakítja azt a szerencsétlen sorsú fiatal párt (lásd a képen), akik házasságkötésük alkalmából új otthonba költöznek, ám nem számolnak a felettük lakó öregasszonnyal, aki minden elképzelhető, sőt gyakran még a legelképzelhetetlenebb gonoszságot elkövet, bimbózó közös életüket megkeserítendő. A filmet rendezte Danny De Vito.

A ma esti A mestergyilkos (Film+, 21.00) remake. Az eredeti, hasonló című 1972-es verzióban Charles Bronson játszotta enyhénél jobban mániás, végletekig pipifaxos, professzionális bérgyilkost, itt Jason Statham, a jelenkor egyik legnagyobb akciósztárja alakítja a címszereplőt. A történet laza váza, a karakterek ugyanazok, a cselekmény picit más. A Simon West (pl. Con-Air) által rendezett remake egyszerű, mint a százasszög, ami azonban megtart akár egy akasztott embert is, ha a szöget a mestergerendába vered, az áldozatot pedig felhúzod rá. Hogy stílbe legyünk… (Bővebben)

Nem annyira a tőle megszokott módon, borzongatásban és izgalmakban, hanem inkább romantikában erős Ridley Scott Bor, mámor, Provance (SuperTV2, 21.00) című alkotása, mely ha akarom, szerelmeslevél az aranysárgában, bíbor-bordóban, rozsdanarancsban és üde zöldben úszó Provence-i tájhoz és terményeihez, a zöldségekhez és a borhoz; ha akarom, képeslapesztétikában fényképezett puccos turisztikai reklám; ha akarom, egy enyhén giccses, de bőven fogyasztható történet – azonban mindháromnak jó. Russel Crowe valamiért nekem mindig valamilyen harcos, esetleg kubikos, bányász és más, efféle kétkezi melós, romantikus történet hősének -mégha az azért sarkosan cinikus is- viszont kissé fura. Ez viszont legyen az én bajom. Marion Cotillard azonban csini, Albert Finney pedig szuper, mint mindig.

A Törvényszéki héják (Story4, 21.00) nem mai darab (1986-ban mutatták be), viszont ettől még imádom (és nem azért, mert régen minden jobb volt). Debra Winger bája, valamint Elmer Bernstein régimódi, mégis izgalmas zenéje repíti ezt a szórakoztató tárgyalótermi drámából krimibe (s vissza) forduló, romantikus vígjátékot, amiben Hollywood legjobb hagyományai sorjáznak. Robert Redford igazi sztár: nemcsak csillog, de energiája is van, Ivan Reitman rendező pedig bravúrosan keveri a műfajokat, látszik, hogy minden a kisujjában van – még a kissé gagyi sztori sem zavarja.

Üdvözölhetjük Sir Anthony Hopkins-t is Hannibal Lecter ikonikus szerepében, bár A vörös sárkányban (Viasat3, 21.00) inkább csak “szakmai” tanácsokat ad az őt börtönbe juttató fiatal zsarunak (Edward Norton), hogyan teljesítse soron következő munkáját – természetesen egy őrült sorozatgyilkos elfogását.

A ma esti John Cassavetes-opusz az 1976-ban bemutatott Egy kínai bukméker meggyilkolása (m5, 21.15) lesz, mely egy kínai bukméker meggyilkolásának körülményeit meséli el a megszokott, részletgazdag, szinte dokumentum-hűségű környezet- és lélekábrázolásban és ezúttal Ben Gazzara erős alakításával.

Valamilyen számomra megfejthetetlen okból a svédek szeretik a hosszú címeket és az irodalmi adaptációkat. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Filmcafe, 23.00) című film is ilyen. A könyvet, amiből készült, nem olvastam (az emberek szeretik), a film viszont igen vicces. Sajátosan humoros. Egyszerre blőd, abszurd, morbid és gyermeteg, valahol Guy Ritchie-n is túl, de még Menzelen innen. Ha akarom, a huszadik század parabolikus történelmi tablója, ha akarom, egy északi módra fergeteges krimi-vígjáték, ha akarom a svéd Forrest Gump, vagy egy önazonos északi Zelig. Annyi dologra hasonlít, és mégis teljesen egyedi. Jókat röhögtem…

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotóinak állandó mondanivalója, hogy még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, van jókedv is – ha rendesen megküzdünk érte (a héten került moziba új filmjük, az Eszeveszett esküvő). Életrevalók a Samba (Film Mánia, 23.10) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a fekete-mosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

A mai este elsősorban a baglyoké és a film-művelt éjjeliőröké. Addig is, mintegy James Stewart állandó reinkarnációjaként, Nicolas Cage adja a Sorsjegyesekben (Paramount Channel, 21.00) sokadjára a végletekig tisztességes, kiscserkész-erkölcsű, megbízható zsarut (férfit, családapát, stb.), akit egy nap mégis megkísért a szerencsétlenség: a kávézóban, ahol minden reggel elkölti reggelijét, ezúttal nem tudja honorálni a csinos pincérnő (Bridget Fonda) munkáját, mert nincs nála elég készpénz. A hölgy ráadásul különösen rossz napot fogott ki, link pasija az éjszaka zsebelte ki. A jó zsarunál azonban van egy kitöltött lottószelvény, így adja magát az ötlet, hogy felajánlja a hölgynek, hogyha nyer vele, a nyereményt megfelezik. Természetesen, a szelvény számait kihúzzák, a nyeremény pedig négymillió dollár. Ezzel így önmagában semmi baj nem lenne, legfeljebb egy film sztorijának lenne karcsú – a jó zsarut azonban otthon pénzéhes, zsörtölődő rossz felesége (Rosie Perez) várja, aki természetesen tudja, hogy a férje nyert, így egy bájos és tanulságos romantikus komédia kerekedik ki ebből a kínos szituációból.

Na, de semmi pánik, Csak egy kis pánik (Viasat3, 21.00). Itt -szintén nem először- Robert De Niro alakítja a pánikbeteg maffiavezért, akit egy kétbalkezes zsidó pszichológusnak (Billy Crystal) kell meggyógyítania.

Az Egy kosaras naplója (Filmcafe, 23.05) című film viszont Leonardo DiCaprio egyik első nagy dobása, amiért kapásból kaphatott volna Oscar-t (megérdemeltebben, mint évtizedekkel később, A visszatérőért kapott). Óriásit játszik ugyanis a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – hiszen őróla, nem pedig egy akármilyen kosarasról szól ez a film. (Bővebben)

Kevin Smith Shop-Stop (Paramount Channel, 23.15) című mozija alapvető X-generációs embléma, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl.

Jó nagyot markolt Kenneth Lonergan a Margaret (SuperTV2, 0.05) című drámájával (címszerepben az igen komoly alakítást nyújtó Anna Paquinnal – lásd a képen), s amit markolt, azt a maga teljességében, szép komótosan ki is szerette volna teregetni a közönség elé – nem is csoda, hogy a gyártó stúdió felelős döntéshozói páni rémületükben tömpe ujjacskáikban megremegő szivarkáikról rögtön az ölükbe hamuztak. A film eredeti változata bőven túlnyúlt a három órán, amit (állítólag) a nézők csak igen kiváltságos esetekben hajlandóak tolerálni, és hát ki a franc is (who the fuck is…) ez a Lonergan? Ismeri valaki ezt a fazont? Mit képzel ez? Azonban olyan komoly arcok (pl. Sidney Pollack, Anthony Minghella, Martin Scorsese) álltak a projekt mögé, hogy mégis elkészülhessen ez az igen kitűnő film, hogy aztán -ugyan lényegesen rövidebbre, mintegy 150 percre húzva- hasonló jelentőséggel bírjon, mint annak idején például Sam Mendes Amerikai szépsége. (Bővebben)