Mit nézzünk ma a tévében?

Elsőként említeném ma estére a Harry és Sally (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédiát, mely azonban ma már inkább arról híres, hogy Meg Ryan itt mutatja be egy zsúfolt étterem, valamint filmbéli partnere, Billy Crystal legteljesebb elképedésére azt az igen látványos, de annál hangosabb kamuorgazmust, amivel -szerinte- a nők szédítik férjeiket. Hogy a film amúgy milyen, az már ennek fényében tényleg részletkérdés: szórakoztató kis izé arról, hogy létezik-e férfi és nő között igazi barátság, vagy csak szex, szerelem, örihari. (A képen Meg Ryan.)

Csodaszép, míves kínai mese(kaland)film aztán a Tigris és sárkány (Sony Movie Channel, 21.00), látványos harcjelenetekkel, nagyon édes, de mégis habkönnyű romantikával, költészettel és némi, könnyeden tálalt keleti filozófiával. Ang Lee nyugati ízvilághoz is/inkább passzoló mesterműve méltán részesült -anno 2000-ben -díjesőben (pl. 4 db. Oscarban).

Aztán mára ennyi is.

Alejandro González Iñárritu, a fesztiválkedvenc mexikói sztárfilmes -tőle megszokott módon- a halálról mesél 2009-es filmjében, a Biutifulban (Paramount Channel, 21.00). Egy tudatosan felépített, koncepciózus művészi pálya újabb fejezeteként üdvözölhetjük e biutiful filmet, melyben Javier Bardem (lásd a képen) ismét óriásit játszik… (Bővebben)

Eközben azonban Tegnap éjjel (Filmbox Extra HD, 21.00) is csúnya dolgok történtek. Az ideális körülmények között élő, irigyelt New York-i pár egyik fele (Sam Worthington) egy üzleti úton esett kísértésbe dévaj kolléganője (Eva Mendes) által, míg otthon férjét epekedve váró asszonykája (Keira Knightley) véletlenül régi szerelmével (Guillaume Canet) futott össze. Egyetlen éjszaka, oké. A dráma azonban itt kezdődik: vajon belefér-e egyetlen félresiklott éjszaka egy ideális kapcsolatba? Az érthetően nem egészen érzelemmentes történet azonban mindvégig tartani tudja az emészthető moralizálás kereteit.

Csehov Anton Pavlovics Ványa bácsija is kötelező darab, főleg a szombathelyi Weöres Színház előadásában, melyet Réthly Attila rendezett, Ványa bá- (m5, 21.55) címmel. Címszerepben a kiváló Mertz Tibor.

Egy igen tökös modern western A préri urai (Paramount Channel, 21.00), melyben egy elvált apa (Chris Pine – a műfajban kötelező “jó cowboy”), börtönviselt bátyja (Ben Foster) segítségével, végigrabolja a nyugat-texasi Midland Bank (itt most a bank játssza a “rossz cowboy” szerepét) összes kisvárosi fiókját, hogy így fizesse vissza azt a jelzálogot, amit éppen ez a bank jegyzett be a testvérpár elhalálozott édesanyjának farmjára (melyen nemrégiben olajat találtak, hahaha). Az írott törvénynek, természetesen, közbe kell szólnia két, komótosan dolgát végző ranger (rendőrbíró) személyében, akik közül az egyik kaukázusi (Jeff Bridges), nyugdíj előtt áll és ízig-vérig texasi, a másik indián (Gil Birmingham), és még nála is inkább texasi. Jelen esetben ők lesznek a “rossz cowboy” pisztolyai. Lesz piff-puff, izgalom és egy remek film. (Bővebben) Velem együtt sokan ezt a filmet eredeti címén (Hell or High Water) ismerik. Írójának –Taylor Sheridan– második rendezése, a Wind River tavaly futott a magyar mozikban. (A képen a mama farmja.)

Aztán van a Kecskebűvölők (Filmcafe, 21.00), mely még mindig egy érdekes, kissé bizarr háborús abszurd, amiben rengeteg sztárt (George Clooney és Ewan McGregor, illetve Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-dokumentumfilmként érdemes nézni… (Bővebben)

A hagyományos, nyomozós, gyilkos-keresős angol krimik kedvelői szeretni fogják a Váratlan vendég (m5, 21.55) című angol krimit, melyben egy angol gyáriparos család unalmasan hagyományosnak ígérkező estéjét egy furcsa modorú felügyelő (David Thewlis) robbantja szét, aki látszólag egy gyári munkáslány öngyilkossága ügyében nyomoz. A J. B. Priestley világhírű drámája nyomán készült izgalmas, fordulatos cselekményű film egyszerre teljesíti a krimi műfajának műfaji normáit, és fogalmaz meg igen maró társadalomkritikát.

Chuck Palachniuk történetei (pl. Harcosok klubja) általában az elfojtott vágyak kiélésének különböző, elképesztő módozatait tárják fel. Fulladás (SuperTV2, 22.55) című történetének filmváltozatának címe utal e központi téma jelen változatára. A történet helyszíne egy szexfüggők kezelésével foglalkozó központ, főszereplő pedig a remek Sam Rockwell. (Bővebben)

Ron Howard éppen bezsebelte a Csodálatos elméért járó szobrokat, amikor, mintegy mellékesen, elkészítette ezt Az eltűntek (Duna, 21.05) című ígéretes westernt, Tommy Lee Jones-szal és Cate Blanchett-tel (a képen). Ígéretes western ez, hiszen Tommy Lee ekkoriban jó formát fut, westernekben pedig különösen. A film elején látunk is néhány látványos, szinte pszichedelikus tájképet, de a végére csupán (!) egy jó kis hagyományos kalandfilm kerekedik ki az egészből. Tehát nem afféle divatos nu-western ez, filozofikus elmélkedésekkel, posztmodern műfaji keresztezésekkel, bár azért itt az indián misztika elég hangsúlyosan szivárog be, mint komoly cselekményszervező elem: ez egy igazi, üldözős, lövöldözős, emberrablásos, a műfaj összes elmaradhatatlan kliséjével operáló, klasszikus zsáner. Ron Howard pedig az ilyeneket tudja. (Bővebben)

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (m2, 21.10). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Quentin Tarantino eddigi életművének első önálló darabja a Kutyaszorítóban (RTL Spike, 22.00). A groteszk, bizarr, morbid humorú krimi szereplői között pergő és szellemes dialógok cikáznak, a vadul száguldó cselekmény pedig a legváratlanabb pillanatokban zúdít a nyakunkba egy vödör művért. (Bővebben)

Minden idők egyik első road-movieja, egyben Kovács László remek amerikai bemutatkozó munkája a Dennis Hopper rendezésében néhány dollárból, egy fél zsák fűből és egy kiló kokainból leforgatott Szelíd motorosok (Duna, 23.25). Nemzedékek számára alapvető kultuszfilm ez. A klasszikus riffek az első képre beröffennek mindenkinek: Get your motor runnin’, Head out on the highway.

A Tigris a hóban (Film Mánia, 19.45) Roberto Benigninek, a nálunk talán leginkább Jim Jarmusch Törvénytől sújtva című kultikus filmjéből ismert olasz komikusnak bájosan naiv, szeretetteljes vígjátéka, mely egy iraki háborúba keveredő szerelmes irodalomtanárról szól. Make love, not war, vagyis ezúttal: Fare l’amore, non la guerra! Mellékszerepekben is ismerős arcok: Benigniné Nicoletta Braschi, Jean Reno, vagy Tom Waits szerepében Tom Waits.

Az On-lány (Filmcafe, 21.00) című, idétlen magyar címe ellenére mégis említést érdemlő mozi már csak azért is érdekes lehet, mert Nicole Kidmant oroszul hallhatjuk benne játszani (feltéve, ha ezt az élményt nem cseszik el a szinkronizálással…). Nicole tehát egy orosz lányt alakít ebben a romantikus krimi-drámában, akit az internet segítségével “talált meg” magának John (Ben Chaplin – a képen Nicole Kidmannel), az angol banktisztviselő. (Bővebben)

Műfajilag vastagon romantikus komédia az Only you – Csak veled (Paramount Channel, 21.00) című nagyon-édes, jaj-de-cuki történet, melyben Marisa Tomei és Robert Downey Jr. látható, Norman Jewison atombiztos rendezésében. A téma mi más lenne, mint a szerelem.

Bár valójában Fenyő Miki (Szabó Kimmel Tamás) “nehéz” ifjúkorát dolgozza fel a Made in Hungária (SuperTV2, 21.00) című tegnapi magyar musical-film, azért szerencsére képes megmaradni egy könnyed, habos-babos, táncos-bulizós komédiának – annak, aminek lennie is kell. (Bővebben)

A késő esti Mielőtt meghaltam (avagy Dallas Buyers Club) (SuperTV2, 23.30) viszont egyszerre megrázó AIDS-dráma és egy lélekemelő, ám mégis egészségesen cinikus, fordított Wall Street farkasa/Tőzsdecápák karriertörténet. A remek film férfi főszereplője (Matthew McConaughey), valamint férfi mellékszereplője (Jared Leto) megérdemelten hozta el a 2013-as Oscar-gála illető aranyszobrait. (Bővebben)

Sajnos, szegény Sean Penn nem igazán tudott mit kezdeni Friedrich Dürrenmatt egyik zseniális kisregényével (Az Ígéret). Bármennyire is próbálta azt amerikanizálni, aktualizálni, hiába zsúfolta tele a filmjét Jack Nicholsonnal (a képen) súlyosbított kiváló szereplőgárdával, és bármennyire egészen jó és teljesen formabontó krimi onnan nézve Az ígéret megszállottja (Paramount Channel, 21.00), amiben tulajdonképpen minden benne van – csak éppen a lényeg nem jön le belőle. Az a lényeg, amit Dürrenmatt a forgatókönyv alapjául szolgáló regénybe beleírt. Viszont ha nem olvastuk a kisregényt, akkor egy egész jó filmet fogunk látni. (Bővebben)

Egy erős és érdekes személyiségű nő a főszereplője A grófnő (Film Mánia, 21.00) című 2009-es alkotásnak, amit teljes biztonsággal mondhatunk szerzői filmnek is, ugyanis Julie Delpy nem csak megrendezte, de meg is írta eme Báthory Erzsébet ellentmondásos alakját megelevenítő történelmi életrajzot, sőt zenét is szerzett hozzá és a címszerepet is eljátszotta. A filmet nem láttam még, ezért én is kíváncsian várom, hogy a színészként amúgy tehetséges és elbűvölő Julie mit tud kezdeni ezzel a hatalmas feladattal, valamint hogy a véres legendákkal övezett magyar grófnőt, avagy egy lágyabb, érzelmesebb, romantikusabb hölgyet fogunk látni olvasatában. (Állítólag az utóbbit…)

Spiró György Major Tamás megrendelésére írta meg saját, Az Ikszek című regényének kvázi folyományaként ezt Az imposztor című drámát, mely kimondva-kimondatlanul Majorról szól. Természetesen képletesen. A XIX. század második felében játszódik a történet az oroszok által megszállt Lengyelországban, pontosabban az odacsatolt litván városban, Vilniusban. A helyi színház vendégszereplésre hívja a már idős, pályája végén járó nagy lengyel színészt, színházteremtőt, aki azonban fáradtan, kiégetten, kedvetlenül, csupán a majdani gázsit szeme előtt tartva érkezik meg az utolsó pillanatban a Tartuffe címszerepére. A kis vidéki társulat rajongással fogadja a “nagy művészt”, aki a próbák folyamán, saját meglepetésére is, újra formába lendül, s kerüljön útjába bármilyen akadály, újraéli egész pályáját. Major utolsó színházi szereplése volt volt ez a Zsámbéki Gábor rendezte előadás, melynek első bemutatója 1983. október 28-án volt a Katonában. Szikszai Rémusz néhány éve egy vidéki magyar városban, Tatabányán rendezte meg Az imposztort (m5, 21.55), címszerepben Fodor Tamással. Ez sem lett rossz előadás…

1994-ben, egy Budapestről Bécsbe tartó vonaton megismerkedett egymással Céline (Julie Delpy), a francia egyetemistalány és Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác. Végigdumálták az utat, sebtiben egymásba szerettek, majd a srác megkérte a lányt, hogy maradjon vele reggelig, amíg annak indul a repülőgépe. Azt hittük, ennyi, soha nem találkoznak többet. Aztán majd’ tíz év elteltével Jesse megírja annak a bécsi éjszakának a történetét egy regényben, és a könyv párizsi bemutatóján újra találkozik Céline-nel. Egy újabb végtelen beszélgetés, újabb civódás, egy újabb megkapóan őszinte, bájos románc, melynek ezúttal még azelőtt vége lesz, Mielőtt lemegy a nap (Film4, 20.00).

A német Dennis Gansel viszont azt mutatja meg filmjében, A hullámban (Filmbox, 21.00), hogy bizonyos körülmények együttállása esetén bármikor, bármilyen körülmények között kipattanhat a totális autokrácia. Kiváló alapanyag egy tökéletes osztályfőnöki órához ez a tinédzserkörnyezetben játszódó film, ami így, gondolom, többet ér, mint a szokásos pad alatti amőbázás (vagy ami éppen ma megy helyette), hiszen általa a gyerekek majdnem a saját bőrükön érezhetik azt, hogy milyen hatásoknak, szólamoknak, showműsoroknak, politikai lózungoknak, s egyebeknek ne dőljenek be soha. A film ex catedra didaktikája, az átadandó üzenet fontosságára való tekintettel, ez alkalommal talán elfogadható. Nem véletlen a párhuzam a szintén német Kísérlettel. Kb. ugyanarról szól, ugyanolyan minőségben.

A köztudomásúan erős feminista attitűddel igen figyelemreméltó filmeket alkotó, új-zélandi Jane Campion egyik első filmje, az Egy angyal az asztalomnál (m5, 21.55) a Pulitzer-díjjal is kitüntetett, szintén új-zélandi író és költő Janet Frame életét meséli el, az írónő önéletrajza, pontosabban három kisregénye alapján, melyek egyben a filmet is három, különálló részre (Frame gyermekkora, tinédzserkora és fiatal felnőtt kora) tagolják. Az isten háta mögötti környezetben, a XX. század közepén különös tehetsége és sajátos érzelmi, intellektuális megnyilvánulásai miatt skizofrénnek diagnosztizált, feltűnő hajkoronát viselő költőnő – több mint 800 (!) elektrosokk után – már elő volt jegyezve lobotómiára (amivel akkoriban gyógyítani vélték az elmebaj bizonyos eseteit), amit csak azért nem hajtottak végre, mert Janet első írásai váratlanul megnyerték a nemzeti irodalmi díjat. A filmben Campion azt az elvet követte, hogy elsősorban jellemző jeleneteket rendezett meg Frame életéből, nem pedig lineárisan, időrendben mesélteti el a sztorit – ami egy írónő tevékenységét tekintve kézenfekvő lenne. Így viszont egy igazán nőies, helyenként vicces, helyenként torokszorító leporellót kapunk egy valóban különleges nő figurájáról, egy lírai, de részletgazdag portrét – 153 szórakoztató percben. (A képen Kerry Fox a főszerepben)