Miközben Magyarország kormánya a “nemzet ellenségének” kiáltja ki a civil társadalmat, Magyarország kormányának nemzeti televíziója bemutatja a civil kurázsi diadalának egy nagyon szép példáját. Az angol Ken Loach katartikus hatású filmje, az Én, Daniel Blake (Duna, 20.30) 2016 egyik legnagyobb európai filmsikere volt a kritika és a nézőközönség körében egyaránt. (Bővebben)
Sokszor került már adásba Terrence Malick háborús tablója, Az őrület határán (Paramount Channel, 21.00), de nem vagyok biztos abban, hogy mindig a megfelelő helyen és időben. Talán most… Amúgy sem egyszerű falat ez a jó méretes film, még a tapasztalt, cinikus, egyben katonaviselt férfiaknak is embert próbáló bevetés a megtekintése… Bár Malick alkotásai rendszerint látványosak, azért mégsem könnyű nézni azokat az olykor már elviselhetetlen melankóliájuk, terjengősségük és sekélyesen bölcselkedő modorosságuk miatt – miközben az így feldolgozott fontos, megkerülhetetlen témák miatt az illető mégis a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Ez alkalommal a háború természete lesz feltárva, jó hosszan, el-elmélázva, egy szakasznyi jól ismert sztárral (Sean Penn, Woody Harrelson, George Clooney, Nick Nolte, Adrien Brody, Jim Caviezel és még sokan mások) telezsúfolt, fantasztikusan fényképezett, nagyszabású filmben.
Műfaji mestermű a Hetedik (Moziverzum, 21.00). David Fincher igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillerjét azonban igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a(z amúgy katartikus) végkifejletet. Bár Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nyilván még mindig nagyon tud ütni…
Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi újra előadja kompakt nagydoktori-szintű kiselőadását az egészségesnek vélt honderű korrelációjában megjelenő tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában. A Gran Torino (Mozi+, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról szól, amin mi, magyarok is megyünk keresztül mostanában. (Bővebben)
Sajnos, nem igazán jó film A csendes amerikai (Filmcafe, 21.00) című Graham Greene-adaptáció. Az irodalmi alapanyag viszonylag száraz, de ízléses romantikáját a rendező Philip Noyce-nak sikerült hatásvadász szentimentalizmussá gyúrnia, aminek megvan az az eredménye, hogy a film működik, már ha a működés a papírzsepkendő morzsolgatását jelenti. A film amúgy a múlt század ötvenes éveinek Saigonjában játszódik, mikor Vietnám még francia gyarmat, de Ho apó kommunistái már izgágáskodnak, orosz, angol és amerikai kémek szívatják egymást; a fősodor azonban a kelet és nyugat találkozása egy fiatal amerikai önkéntes és egy gyönyörű vietnámi lány személyében. Én sajnos nem tudom elfogadni Brendan Frasert romantikus amorózó-szerepben (s tán egyáltalán semmilyenben), de tagadhatatlan, itt igyekszik. Zsigeri bumfordiságát azonban nem tudja levetkőzni, így nem tudom őt szeretni. Michael Caine viszont remek, mint mindig, a vietnámi lány (Do Thi Hay Yen) pedig gyönyörű.
A Bizalom (m5, 21.50) Szabó István talán legérzékenyebb, legszebb és legőszintébb filmje, nem véletlenül kapott annak idején nemzetközi (és hazai) elismeréseket, berlini rendezői díjat, Oscar-jelölést, stb. Mondanám, hogy szinte bergmani mélységben és részletezettségben ábrázolja a film címében jelzett, igen bonyolult lelki folyamatot, ha nem lenne a film tökéletesen egyenrangú a nagy svéd rendező bármelyik filmjével, akár szellemi, intellektuális, akár esztétikai értelemben. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egyaránt óriásit játszik a filmben és Koltai Lajos is nagyon nagy művész. (Bővebben)
A legyőzhetetlen (Duna, 22.15) ma este nem az a Clint Eastwood-film, amiben Morgan Freeman játssza Nelson Mandelát, de nem is az a sokszor vetített, Mark Wahlberges amerikai foci-film, hanem Werner Herzog 2001-ben készült drámája, melynek címszereplője egy kicsiny lengyel falu zsidó patkolókovácsa, akit rettenetes fizikai erővel áldott meg az, akinek nevét nem mondjuk ki. A legyőzhetetlen Zishét (Jouko Ahola) szerencsétlen sorsa a harmincas évek Berlinjének revü- és kabarévilágába repíti, ahol Hanussen, a kor híres illuzionistája (Tim Roth – a képen) mint Siegfriedet, a világ legerősebb emberét jelenti be. Zishe az éjszaka sztárja és az árja németek bálványa lesz, egészen addig, amíg Zishe be nem jelenti valódi származását, ami ott és akkor egyenlő az életveszéllyel. Nem láttam még a filmet, ezért kíváncsian várom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: