Mit nézzünk ma a tévében?

Az ősz ma kezdődik és egészen biztosan nem tart örökké. (Már közelít a tél is.) A Két hét múlva örökké (Cool, 20.55) című romantikus komédiában a minap magát -meglepetésre- jól felhúzó Hugh Grant, ezúttal a már jól megszokott módon léha bugyibubus, aki egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet. (A képen Hugh és Sandra.)

Azt hiszem, David Fincher filmjét, A Zodiákust (Viasat3, 21.00) annak idején kissé félreértettem: egyfajta műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában újranéztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy (spoiler! a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja ki egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… És a végére azért igen sok minden ki is derül. Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Mark Ruffalo, Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Stanley Kubrick sajnos már nem készíthette el a maga variációját a mesterséges értelem kontra ember egészen biztosan eljövendő (bár valójában már be is következett), igen bonyolult erkölcsi, etikai és filozófiai kérdéseket felvető problematikájáról, így azt a “mindenható” Steven Spielberg forgatta le, a maga “mesés” modorában. Az A.I. – Mesterséges értelem (RTL Spike, 21.00) végül is nem lett rossz film, de Kubrick verziójára azért sokkal jobban kíváncsi lettem volna…

Mint az elébb már utaltam rá, sajnos Steven Spielberg ma már túl sok mindent megengedhet magának. Akár ezt a ma esti Csataló Hadak útján (Filmcafe, 21.00) című patetikus izét is. Elvesztette a kontrollt. Felnőttek a gyerekek, akiknek mesélhetne, már saját útjukat járják és már nincs senki a közelében, aki ki merné mondani, hogy: Papa, ez már uuuncsi, ezt hallottuk már… (Bővebben)

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Nagyjából ennyi derül ki ugyanis Lasse Halström adaptációjából, a Kikötői hírekből (m2, 21.10), ami azonban összességében kissé kusza, szájbarágós élmény. A hibázni képtelen Judi Dench mellett ezúttal Kevin Spacey szerintem téved, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát (vö: sose nyomd fullba’ a kretént!). Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami tulajdonképpen egy fontos mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

A repüléstől rettegők nyugodtan kihagyhatják a Légcsavar (Duna, 21.10) című thrillert, melyben Jodie Foster alakít egy anyát, aki éppen halott férjét szállítja haza, Ámerikába, egy normál repülőjáraton. A hosszú úton a nő elalszik, s mikor felébred, csak azt látja, hogy a vele utazó, hatéves kislányának nyoma veszett. Mindössze a keze lenyomatát látja az ablaküvegen… Kívülről! Muhaha. (Vicceltem.)

Nyár végére jöhet még a Szerelem és más drogok (RTL Klub, 22.40) is. A tisztes hollywoodi mesterembernek megismert Edward Zwick -mi tagadás- ijesztően zajosan kezdődő dolgozata főleg igéző szemei és tökéletesnél is tökéletesebb fogai villogtatásán túl igen pikáns jeleneteket is bevállaló Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal közti civódásról szól, némi diszkrét gyógyszeripar-fikázáson és a Parkinson-kórral való együttélés nehézségeinek közérdekű középpontba helyezésén túl.

Végy egy rész 2001. Űrodisszeiát, egy részt a Bibliából, legyen mondjuk, a Mózes 1. könyve, vagy Ádám és Éva sztorija, egy részt a Robinson Crusoe-ból, valamint egy részt bármelyik túlélős-világmegmentős akcióthrillerből. Keverd jól össze mindezt a részeg pasik kedvenc szórakozásával, hogy mit csinálnának Jennifer Lawrence-el, ha együtt szenvednétek hajótörést – de nehogy felrázd, mert már kész is az Utazók (TV2, 18.55). Komolyra fordítva a szót, lehetne ebből a katyvaszból egy szép romantikus dráma is, amit a benne rejlő etikai (rendelkezhetünk-e más ember életével, saját túlélésünk, illetve annak megkönnyebbítése szempontjából?) problematika tenne valóban méllyé, azonban a felmerülő asszociációs halmaz, valamint a végkifejlet lebékategorizálódása kissé agyoncsapja az egészet. Lehetne ez a film ennél sokkal bátrabb, sokkal apokaliptikusabb, de akár sokkal szentimentálisabb is… Vannak azért jó pillanatai és értékes percei is ennek a mozinak, de végeredmény mégis csak közepes.

Dennis Villeneuve (pl. Felperzselt föld, Fogságban, Sicario, Szárnyas fejvadász 2049) viszont a tudományos-fantasztikus irodalom berkeiben nevesnek számító Ted Chiang novellájából adaptálta Érkezés (Viasat3, 21.00) című filmjét, mely egyszerre apellál értelemre és érzelemre, miközben kihagyja a játékból a szívet és a gyomrot. Így ha valami zsigeri élményre vágynánk, mint egy Star Wars-mozi például, hoppon maradunk; sem izgalom nem fogja meghajtani ketyerénket, sem a drámai feszültség nem fogja vasmarokra a gyomrunk. Ellenben elgondolkozhatunk az élet értelmén, valóban a saját életünk értelmén, valamint a világ jelenlegi legnagyobb problémáján, miszerint mennyire nem értjük meg egymást, hogy mennyire előkerült -újra- a problémák erőszakos lerendezésének vágya, ahelyett, hogy megismernénk “ellenségünket”, akiről szinte bizonyosan kiderülne, hogy valójában csak rettenetesen magányos és barátkozni akar, amihez nem találja a megfelelő módot, pont, ahogy mi sem. Egyszerűbb inkább leordítani a fejét és hazaküldeni… Egyszerűbb ezt a filmet is le-“unalmas művész-picsogásozni”, mint megpróbálni megérteni. Pedig ez sem lenne túl bonyolult agyi tevékenység, legalábbis lényegesen egyszerűbb, mint az a probléma, amit Amy Adams oly ügyesen megold a filmben. Mondjuk: Kapcsolat 2. (és ez a film negatívuma). (Perry által ugyanez versben.)

A Bizonyításban (RTL Spike, 21.00) Sir Anthony Hopkinst nézhetjük, ezúttal egy zseniális, de kissé már zaklatott lelkiállapotú matematikus szerepében, akinek lánya (Gwyneth Paltrow) azon dilemmázik, hogy ő most a lelki labilitást örökölte, vagy a matematikus zsenijét… Úgy rémlik, ez egy egészen nézhető, érzelmes és érzékeny film, az említetteken kívül az ekkoriban még feljövő sztárnak számító Jake Gyllenhallal és Hope Davisszel.

Felhívnám a figyelmet Tom Hooper (pl. A dán lány, A nyomorultak, Az elátkozott Leeds United, A király beszéde, vagy a Longford) rendezésében készült 2005-ös minisorozatra, mely (I.) Erzsébet (Epic Drama, 21.00) angol királynő életéről szó, elég izmos szereposztásban: a királynőt Helen Mirren alakítja (lásd a képen), míg a különböző earlök, lordok és egyéb előkelőségek szerepében Hugh Dancyt, Jeremy Ironst, vagy Toby Jonest fedezhetjük fel, sok más kitűnő angol színész társaságában. Asszem, két tetemes rész, ma lesz ebből az egyik, 7-én a másik.

Kicsit anakronisztikusnak tűnik, így nyárutón Richard Curtis Igazából szerelem (Prime, 21.00) című, kétórás szerelmi kaleidoszkópjának ma esti vetítése, tekintve, hogy a sztori inkább a karácsonyi tematikába illik inkább… Persze, ettől még ez egy kiválóan megírt és ugyanilyen jól megszerkesztett romantikus komédia, szuper karakterekkel, ezekhez méltó színészi alakításokkal, minimális mélységgel, de semmiképpen nem felszínességgel, olykor meghökkentően frivol, de még vicces szabadszájúsággal. (Bővebben)

Picit később a Higgy neki, hisz zsaru (Duna, 21.20) című 1990-es, amúgy eléggé jól sikerült Mike Figgis-krimi is szóba jöhet. A film korrupt, sőt, kifejezetten bűnözői életmódot folytató zsarukról szól, Andy Garciával a jó, és nem kis meglepetésre, de minden igényt kielégítően Richard Gere-el a rossz oldalon.

Gonosz időpontban jön ma A szív hídjai (Prime, 23.55) is, egy megható, ám rettenetesen édes, majdhogynem ragadós romantikus mese, ergo akárhányszor bele tudunk ragadni. A vidéki szépasszony (Meryl Streep) magányosan tördeli kacsóit otthonkájába, míg férje és gyermekei valahol messze vásároznak, amikor egy kissé érdes modorú, magányos férfi (Clint Eastwood) kopogtat be a kertkapun. Satöbbi-satöbbi.

Nagyon cuki, de egyben nagyon okos és követendő példát mutató kis film A pillangó (Duna, 20.20), mely nem keverendő össze azzal a híres, börtönszigetről menekülős történettel. Itt egy bájos kislányt felejtenek rendre elfoglalt szülei az iskola előtt, aki a szomszédban lakó magányos öregemberrel (Michel Serrault) kezd el barátkozni és együtt mennek világgá – az Alpok rengetegébe, egy ritka pillangófaj nyomában…

Robert De Niro első rendezése volt a Bronxi mese (Filmcafe, 21.00), melyben azért az egyik kulcsszerepet is magára osztotta, nyilván a biztonság kedvéért. A történet egy tipikus olasz bevándorló-történet, melyben a tisztességes, buszsofőrként robotoló apa (De Niro – a képen) mindent megtesz azért, hogy a fiából is tisztességes ember legyen – még a maffiával is harcra kel… Igazán remek, epikus film, közvetlenül a legnagyobb olasz maffiatablók (Keresztapa-trilógia, Volt egyszer egy Amerika, Nagymenők) után a sorban.

Ugyanekkor a lehengerlően jóképű Jonathan Rhys-Meyers és a már rendesen pocakosodó, kopaszra nyírt fejével arcának különösen ostoba jelleget kölcsönző John Travolta küld képeslapot, méghozzá Párizsból szeretettel (Film Mánia, 21.00). A képeslapon azonban lövöldözés, felrobbanó autók és éget gumiszag látható, tekintve, ez egy virtigli terroristás akciófilm. A zöldfülű ifjút a nagyképű, de dörzsölt és rutinos ügynök beleviszi a tutiba című klisé egzakt, kompakt és látványos példája ez a mű. (Bővebben)

Majdnem negyedszázados film Az utolsó esély (Paramount Channel, 21.00), Tony Scott elég izgalmas tengeralattjárós akció-dolgozata, melyben Gene Hackman, a műszaki bolti eladó külsejű remek színész adja a fafejű, konzervatív parancsnokot, aki -miközben Oroszországban katonai puccs zajlik – atom-tengeralattjáróját orosz vizekre kormányozva majdnem kirobbantja a harmadik világháborút. Szerencsére, eközben észnél van fiatal másodtisztje, Denzel Washington.

Nem vártam sokat a T2 – Trainspottingtól (Viasat3, 21.00). Előzetesen azt gondoltam, hogy lerágott csont megnézni, hogy 20 év után mi maradt a négy edinborough-i hernyósból. Reálisan nézve, nyilván nem sok. Még ha az életet is választották – egész egyszerűen az első Trainspotting-film alapján ezekben a csávókban már nem volt élet. Megette már azt a hernyó. Danny Boyle azonban szerencsére megoldotta a dolgot, s e második film (direkt nem írok ‘részt’) némi nosztalgiázás mellett valóban értékelhető irányba vitte tovább sorsukat, ha egyszer már képesek voltak nem beledögleni a heroinba. Persze, a jövőjük nem lett szebb, csak más. Hiteles a film amúgy, mint az angol társadalmi drámák általában, de egyben megtartja az első rész őrült humorát is. Nincs jövő e jelenben sem, mert nem lehet, de ha mégis, az csakis ilyen lehet, mint amit itt láthatunk (Jonny Lee Miller és Ewan McGregor – a képen). Persze, az első rész nélkül ez a film sem lenne semmi. Kifejezetten tetszett, ahogyan Boyle folyamatosan visszautal rá, mind cselekményben, mind a zenei motívumokban. Egyedül a lengyelül beszélő mellékszereplőt, ezt a Veronika Kovach nevű bolgár kurvát nem tudom megbocsájtani…

Gene Hackman viszont tipikusan az a fazon, aki úgy harminc éves kora körül felvett magára egyfajta fizimiskát, és ahogy teltek, múltak az évek, rajta bizony nem fogtak azok a bizonyos vasfogak. Harminc évesen is enyhén pocakos sörissza raktárosnak látszódott, ahogyan a hetvenegyedikben -e film forgatása idején- is. Közben eljátszott egy csomó legendás szerepet: például ő volt Popeye Doyle a Francia kapcsolatban, ő játszotta Coppola Magánbeszélgetésének főszerepét, a mániákus lehallgató ügynököt, ő volt az a szadista seriff, akit annyira utált mindenki Clint Eastwood nagyszerű westernjében, a Nincs bocsánatban. Az arany markában (Paramount Channel, 21.00) című kitűnő szajréfilmben ez a joviális öregúr egy szuperrablót alakít, aki nagyszámú kollégái közül tündökletes intelligenciájával, valamint hidegvérű gyilkolászási kedvével tűnik ki. (Bővebben)

A ma esti John Cassavetes-opusz az 1976-ban bemutatott Egy kínai bukméker meggyilkolása (m5, 21.05) lesz, mely egy kínai bukméker meggyilkolásának körülményeit meséli el a megszokott, részletgazdag, szinte dokumentum-hűségű környezet- és lélekábrázolásban és ezúttal Ben Gazzara igen erős alakításával.

Új magyar film az Egy másik életben (Duna, 21.25), Tasnádi István írta és rendezte, tehát semmit nem tudunk róla. Viszont elkészült. Valami liftszerelőről szól, akinek egy nap ölébe pottyan a szerencse. Mint Tasnádinak az évi egy film elkészítésének lehetősége… A szereposztás azért ígéretes. Főszerepet a multifunkciós Molnár Áron adja, aki részben NoÁr néven repper, másrészt ő az egyik alkesz közmunkás a Mi kis falunkból. Olasz Renátó meggyőző volt az Aranyéletben, Anger Zsoltot is ismerjük onnan, de sok más alkalomból is. Lengyel Tamás dettó. Meglátjuk.

Ha már lovagoltál, azért nézed A suttogót (Filmcafe, 21.00) ma is, ha még nem, akkor azért – feltéve, ha nem unod még Robert Redfordot, a szélben pajkosan reppenő szőke hajtincseivel és kisfiúsan férfias mosolyával, valamint Scarlett Johanssont, még kislányként.

A hölgyeket csábítja elsősorban A könnyű élet varázsa (Galaxy4, 21.00), mely Kaye Gibbons bestselleréből készült, és három nő (Gena Rowlands, Mimi Rogers és Susan May Pratt), három generáción átívelő történetét meséli el a múlt század első feléből. Független, erős nők, rossz házasságokkal a hátuk mögött, mégis boldog, kreatív életet élnek. Vagy valami ilyesmi.

A legendás brit Monthy Python Cirkusz amerikai rajzfilmes idegenlégiósaként világhírűvé vált Terry Gilliam az abszurd angol humor nagyágyúinak besülése után készített néhány fanyar, sötét utópiát, illetve ezek ellenpontjaként pár ragadós édességet, hogy aztán belevágjon kedvenc olvasmányainak filmre adaptálásába. Hunter S. Thompson gonzo-regényéből készült kierkegaardi egotripje minden idők egyik legjobb drogfilmje lett. Az ezután következő Tideland (Duna, 23.30) – legalábbis drogügyben – még erre is rátesz. Dr. Gonzóék pszichotikus ámokfutása ártatlan gyerekjáték a bájos Jeliza-Rose mindennapjaihoz (lásd a képen) képest. (Bővebben)

Jó nap ez a mai… például egy kiadós alvásra. Ha mégis tévéznénk, a Schindler listája (Moziverzum, 21.00) nem éppen az a film, amit csak úgy, unalmunkban, szórakozásképpen megnéznénk, így marad Monte Wildhorn csodálatos nyara (Paramount Channel, 21.00), egyetlen ajánlatként.

Rob Reiner filmjében ugyan klisé halmozódik klisére, ezúttal azonban ez talán mégsem fáj annyira nekünk, mégsem lesz unalmas a történet, sőt, tán még néhány könnycsepp is elhagyja az érzelmesebb nézők szeme sarkát. Egy idős, mogorva, sértődött, megkeseredett, piás, kerekesszékbe kényszerült (stb.) író a címszereplő, Morgan Freeman remeklésében (lásd a képen), aki már nem ír, csak piál tóparti házában. De jön a szomszédból egy bájos kiscsaj, majd egy másik bájos kiscsaj is, lesz kutya, vicces fogyatékos srác, meg haverok, buli, fanta. Mi kell még? Ja, egy szerelmi szál a sztoriban és a mogorva bácsi már egyből nem is lesz olyan mogorva… (Bővebben)

Rendőrök mindenfelé… Ma este például újra kinyit A 13-as rendőrőrs (Filmcafe, 21.00). Ez a film John Carpenter műfaji klasszikusának viszonylag jól sikerült remake-je, Ethan Hawke-kal, Gabriel Byrne-vel és Laurence Fishburne-nel. Izgalmas, fordulatos, feszült thriller ez, igen komoly vérfürdővel súlyosbítva, mely egyetlen helyszínen -a “címszereplőben”- játszódik egyetlen szilveszteri éjszaka alatt, miközben odakint süvít a jeges szél és szakadatlan ömlik a hó.

Michael Chrichton könyvéből készült remek oldszkúl akció-krimi-thriller a Gyilkos nap (Moziverzum, 21.00), melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák zaibatsuk világába kanyarodó ügy megoldásában.

A ma esti Kiképzés (Film+, 21.00) is egy kőkemény zsarufilm lesz, méghozzá a realistánál is naturalistább megközelítésben, ha szabad ilyen marhaságot mondani. Denzel Washington adja itt rutinos drognyomozót, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke – a képen) kap társnak, hogy bevezesse a tutiba. Oscart kapott ezért az alakításért Washington, mégpedig megérdemelten, de a film maga is igen jó darab a maga műfajában, érdemes megnézni.

Guy Ritchie 2015-ös filmje, Az U.N.C.L.E. embere (RTL Klub, 21.55) egy hatvanas évekbeli tévés kémsorozat remake-je. A külcsín alapján egyfajta stílusbravúr, hiszen a helyén van benne minden, a színek, a cselekmény (bár a hidegháborús orosz-amerikai meccs ebben a formában lefutott már, a jelenlegi formájában pedig nem ilyen), a korhangulat, a környezet megteremtése – csak hát minek mindez? Mostanában legalább 4-5 hasonló kategóriájú és témájú kémtörténet futott a mozikban, az előttük kifutottakról nem is szólva. Mint Szaharában a homok. Ráadásul, a karakterek sem túl markánsak, a cselekmény pedig alulról súrolja a legostobább Bond-filmek színvonalát… Mondom ez úgy, hogy a film, önmagában mégis szórakoztató, izgalmas és látványos, bár egyáltalán nem olyan, illetve nem úgy humoros, mint Ritchie korábbi filmjei…

Elsősorban Jane Austen habos-babos, ám igencsak okos, pre-feminista felhangú komédiáinak, valamint a viktoriánus-kor iránt bárminemű nosztalgiát táplálóknak ajánlott az Emma (Duna, 20.25) című kosztümös darab, Gwyneth Paltrow-val a cserfes, kissé túlzottan is magabiztos címszerepben, mellékesen pedig Jeremy Northammel, Ewan McGregorral, illetve Greta Sacchival és Toni Collette-tel. ’97-ben Oscar-jelölést kapott a Douglas McGrath által rendezett film kosztümtervezője (Ruth Myers), ami azért garancia a kiállítás minőségére is. (A képen Gwyneth Paltrow és Jeremy Northam.)

1971-ben Steven Spielberg Párbaj című legendás filmjével tulajdonképpen megteremtette az országúti thriller műfaját. Bár a Kurt Russell főszereplésével ’97-ben készült A félelem országútján (RTL Spike, 21.00) nem Spielberg filmje, ettől még ez is egy igen jól sikerült, izgalmas és fordulatos mozi. Végtelen országutak, egy rejtélyes kamion(os) és egy eltűnt feleség.

Lehet részünk azonban Kegyetlen bánásmódban (Filmcafe, 21.00) is. Pontosabban nem nekünk, hiszen ebben a romantikus komédiában Catherine Zeta-Jones részesíti kegyetlen bánásmódban George Clooney-t (illetve, fordítva, de hát erről szól a történet). Az mindenesetre, nem rossz ómen, ha a Coen-testvérek állnak mögötte. (Valójában ez messze nem a legsikerültebb filmjük, de legalább Zeta-Jones dögös benne, Clooney őszülő halántéka pedig ezt kellő mértékben ellensúlyozza.)

Egy nagyon romantikus történet lesz (ma este is) a Ház a tónál (RTL II, 21.00), amit szerintem képtelenség is logikai alapon értelmezni. Bár az is igaz, hogy logikai alapon még senki nem lett szerelmes… Viszont a különböző, szabadon lengedező cselekményszálakat (konfliktusok a sztárépítész apával? a spenótos tésztás csaj? stb.) azért el lehetett volna dolgozni… Sandra Bullock viszont (itt) szép, ám Keanu Reeves picit püffedt. A ház átlátszó.

John Irving lebilincselő regényéből készült az Árvák hercege (m2, 21.10) című dráma, mely a felnőtté válás, a szerelem és a család, az ármány és a becsület megindító története a második világháború előestéjén. Lasse Hallström méltósággal hömpölygő, nagyívű és érzelmes drámát rendezett, Michael Caine pedig Oscar-díjat kapott a kisvárosi árvaház igazgatójának eljátszásáért, csakúgy, mint Irving a forgatókönyvért.

Az Elveszett (RTL II, 23.00) című izgalmas thrillerben a kissé bizarr szépségű Amanda Seyfried alakít egy lányt, aki munkából hazatérve azt veszi észre, hogy testvére eltűnt a lakásukból. Mivel egy évvel korábban őt is elrabolták már egyszer, az a meggyőződése, hogy testvére is emberrablás áldozata lett – azonban senki nem hisz neki…

Aki ma este csak aludni szeretne, az aludjon nyugodtan, Sandra Bullock őrizni fogja a lángját álmát az Aludj csak, én álmodom (Cool, 20.55) című romantikus komédiában. Szandi egy bájos, de magányos metrókalauzt alakít ebben az érett bakfiskorú moziban, aki egy nap megmenti egy metró elé eső fiú (Peter Gallagher) életét, aki ezért ennek ellenére bekómál. Szandi azonban ápolgatja, látogatgatja, és lassan beleesik – a fiú bátyjába (Bill Pulmann)…

A London Boulevard (Film Mánia, 21.00) című krimi írója, rendezője, William Monahan eléggé otthon van a bűn témájában, s már készített is néhány egész jó filmet belőle. Igen sok jó név (például Keira Kinghtley, Colin Farrell vagy Ben Chaplin) játssza el a börtönből frissen szabadult Mitchell (Farrell) történetét, aki szeretne beilleszkedni a társadalomba, azonban régi élete, bűn- és tettestársai ezt másként gondolják…

Egy pörgős Spílerrel (Viasat3, 21.00) is tölthetjük az estét. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

A Seraphim Falls – A múlt szökevénye (RTL Spike, 21.00), hülye magyar alcímével ellentétben, nem valami időutazós, békategóriás scifi, hanem egy western. A poszt-polgárháborús történetben borotvált arcú Liam Neeson üldözi bajszos-szakállas Pierce Brosnant. Hogy miért, valamint hogy elkapja-e, az kiderül a filmből. Simán nézhető darab.

Ridley Scott duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (TV2, 21.10) is nyilván már a könyökünkön jön ki… Azonban letagadni sem egyszerű, hiszen ez a masszív Oscar-szivacs 5 darabot gyűjtött be a szoborból – jelentsen ez bármit is. Vértől csöpögő, de legalább jó hosszú, jó látványos film ez és az agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás…

Antal Nimród második Hollywoodban készült filmjében, az igen fojtott hangulatú Elhagyott szobában (Viasat6, 22.50) az ismerős dramaturgiai klisé egyik variációja történik: egy fiatal pár (Kate Beckinsale és Luke Wilson – utóbbi a képen) kocsija lerobban az éjszaka közepén az üres országúton és betérnek a legközelebbi, lepukkant kis motelbe… Semmi különös amúgy, ügyes, profi munka ez a mozi – viszont egy picit magyar.

Robert Redford az amerikai golf egy régi mítoszának szentelte a Bagger Vance legendája (RTL Spike, 23.20) című, méltósággal hömpölygő, szép filmjét. Eredetileg ő akarta eljátszani az egykor tehetséges, de az első világháborúban átélt borzalmaktól hitét vesztett golfozó kulcsszerepét, de a producerek tanácsára beismerte, az ő (a film forgatása idején még csak…) hatvannégy évével nehéz egy harminc éves fiatalembert hitelesen megformálni – így csupán rendezőként jegyzi e filmet. A dolgok ilyetén alakulása folytán azonban szerződtetett három világsztárt a három főszerepre: Junuh-t, a hitehagyott golfozót Matt Damon, barátnője Charlize Theron, és aki Junuh-t visszaüti a pályára, az pedig Will Smith – azaz Bagger Vance. (Bővebben)

Sophie Coppola filmje, a Marie Antoinette (ATV, 23.30) MTV-dizájnos, rizsporos, viháncolós, popos baromság. Totális barokk + popzene? Nekem nem jön be. Amúgy kiválóan mutatja a film fő erényeit, hogy a Legjobb jelmez kategóriában nyert Oscart, és egyéb jelölései is túlnyomó részben smink-, frizura- és más efféle pucckategóriákban történtek. Csajos film ez, a címszerepben Kirsten Dunsttal.

A Chicago (Film4, 20.00) ma este is pontosan olyan, mint amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). És milyen jól énekel Richard Gere! És az a pizzaképű Zellweger! Hogy volt!

Semmit nem tudok azonban az Akéb sőnket – Nőj meg, teknős! (Duna, 20.25) című filmről, azonkívül, hogy valószínűleg nem héber gyerekmese. Roald Dahl ugyanis norvég származású volt, az ő egyik történetének filmváltozata ez, melyben egy agglegény készül feladni agglegénységét és ennek érdekében bármire képes. Ennél talán csábítóbb a szereposztás: Dustin Hoffman partnere Judi Dench.

Aztán itt van még a jó öreg Sanyi bácsi is. A Monori. Bereményi Géza Eldorádója (m5, 21.35), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest (lásd a  képen), Andorait pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.

Sophie Marceau első önálló rendezése a Beszélj a szerelemről! (Duna, 22.01), ami újfent ismeretlen anyag számomra. Állítólag önéletrajzi elemek felhasználásával készült, a téma pedig egy szakítás (lásd a címet).