Mit nézzünk ma a tévében?

Egy eléggé vicces történelmi tabló lesz a ‘910-es évek Amerikájáról az Ó, testvér, merre visz az utad? (Film Mánia, 21.00), mely nem mellesleg egy bravúros Odüsszeia-parafrázis is. Joel és Ethan Coen menekülős, blues-zenés kalandfilmje szórakoztató, bár néha George Clooney -amúgy stílusos, hiszen a korabeli némafilmek színészi játékát idéző- szemmeresztgetése kicsit sok. T-Bone Burnett muzsikája viszont szárnyal Roger Deakins látványos képen. (A képen Tim Blake Nelson, John Turturro és George Clooney.)

A klasszikus kémregények nagy mesterének, John Le Carrénak egyik jobban sikerült filmadaptációja A panamai szabó (Filmcafe, 21.00), John Boorman rendezésében, Pierce Brosnannal, Geoffrey Rushal és Jamie Lee Curtisszel a főbb szerepekben. Karibi fíling, lazaság és könnyű koktélok, valamint némi humor egy könnyed, szórakoztató kémtörténetben.

Kevin Bacont igen meglepő szerepben láthatjuk a Gumiláb (m5, 21.05) című 1984-es filmben. Kevin táncolni fog, pedig az tilos a bigott tiszteletes által uralt középnyugati kisvárosban… Természetesen lesz partnere is (Lori Singer), bármekkora botrány kerekedjen ebből.

Mára is akad egy vitorlásos film. A tényleg friss, tavaly bemutatott Sodródást (RTL Klub, 21.55) nem láttam, bár az azért elég hihetetlennek tűnik, hogy Shailene Woodley (illetve az általa alakított fruska), bármiféle hajózási ismeret nélkül földet érjen egy komoly vitorlás jachttal.

Ha a wikipédia Johannes Anglicusról szóló szócikkelyét hozzávetőleg hitelesnek fogadjuk el, és végül is, miért ne tennék, akkor Sönke Wortmann Johanna, a nőpápa (Filmbox Prémium, 22.50) című monstre, összeurópai mozija által elmondottak ennek nagyjából szóról-szóra megfelelnek. A több mint ezer éves történetről ennyi hitelesség éppen elég is, hiszen ekkora időtávlatból minden érvre van ellenérv, és viszont. Egy alapvetően történelmileg és ideológiailag is férfiak által irányított (mondjam, hogy hímsoviniszta?), nagy hatalmú egyházba, az isz. 800-as években, a setét, nagyon-borzalmas középkor legeslegelején beférkőzött egy férfit játszó nő, akit aztán még pápává is választanak: Ez olyan skandalum, aminek még picinyke töredékéért is megégették az embert nem sokkal később. (Bővebben)

Ryan O’Neilbe minden csaj szerelmes volt a hetvenes években, mert mindenki olvasta Erich Segal bestsellerét, és mert mindenki látta a Love Story-t (Duna, 19.30), melyben a gazdag fiú beleszeret a szegény lányba (Ali MacGraw), aki sajnos halálos beteg. Jaj. Nagyon fogunk sírni a végén.

Azt hiszem, Koltai Lajos viszont elsősorban a tengerentúli közönségnek, illetve annak bizonyos rétegének vélt ízlésvilágához próbált igazodni első, igazi amerikai játékfilmjével, az Estével (Filmbox Prémium, 21.00). Túl sok benne minden – sztár, érzelem, bűbáj, melankólia. Vagy csak simán egy csajos film (ez is), Claire Danesszel, Vanessa Redgrave-vel, Glenn Close-zal, Meryl Streeppel és még sorolhatnám… (Bővebben)

Az Őrült, dilis, szerelem (RTL II, 21.00) már a címéből sejthetően sem árul zsákbamacskát, bár egy ilyen Steve Carellt, Julianne Moore-t, Ryan Goslingot, Emma Stone-t, Marisa Tomeit és Kevin Bacont felvonultató litty-löttyre már csak a kápráztató szereposztás miatt is érdemes vetni egy pillantást. Amúgy pedig többgenerációs szerelmi négyszög(ötszög?) egészen ügyesen, szórakoztatóan, színvonalasan megírt története ez.

Ismét jön a Holtodiglan (Prime, 21.00) is, a thriller-specialista David Fincher filmje, egy igen ügyes, szórakoztató regényadaptáció (Gillian Flynn hasonló című bestsellerét több mint 6 millióan olvasták csak Amerikában…), nagyvonalúan, lezseren kezelt, ám pontosan megtervezett formában. Maga a sztori azonban sok újdonságot nem tartalmaz azok számára, akik töltöttek már hosszabb időt párkapcsolatban, ajtócsapkodásban, “elköltözökanyámhoz”-ban, effélékben. (Ilyen a humorom…) Itt persze mindez durvábban megy, mint otthon. (Bővebben)

Al Pacino ma este ismét kinyúlt seggű mackónadrágban nézi otthon a National Geographic Channelt (miközben mi őt, ezúttal reklámok nélkül) a Fedőneve: Donnie Brascóban (m2, 21.10), mint a maffia “nyugdíj” előtt álló bérgyilkosa, nem is sejtve, hogy pártfogoltja, a címszereplő (Johnny Depp) rendőrségi fedett ügynökként épült be az amerikai maffiába. A valóságban megtörtént esetet feldolgozó kiváló filmben igen jó Depp is, de Al bácsi egész egyszerűen imádni való (és szívszorító).

A Fordulópont (Duna, 21.15) című francia film egy olyan világot tár a hazai közönség elé, melyre csak elenyésző számú, többségükben igen tehetős magyar tekinthet ismerősen. A vitorlázás egyáltalában nem tekinthető hungaricumnak, még ha ezt az a néhány balatoni megszállott másként is gondolja. Elkél tehát a pozitív szemlélet ehhez a filmhez, hiszen a legtöbb magyar legfeljebb félelemmel vegyes irigységgel nézi a habokat szelő hajók tatján integető, szélben lobogó hajú szerencséseket (a képen François Cluzet). Pici káröröm az ürömben, hogy a balatoni vitorlázók többsége ugyanígy van a világ egyik leghíresebb vitorlásversenyének résztvevőivel, akik a Vendée Globe mezőnyében kerülik meg a Földet, 1992 óta minden negyedik évben – az ugyanis egészen biztos, hogy még a leggazdagabb révfülöpi kalóz sem rendelkezik olyan űrtechnológiával megépített és felszerelt, egyszemélyes hajóval, mint ami például e filmnek is egyik főszereplője. Ránézésre is milliárdokba kerülhet egy ilyen játékszer… (Bővebben)

Robert De Nirót is nézhetjük ma este, ezúttal az Ébredések (ATV Spirit, 22.00) című 28 éves -bár ettől még igen jó- moziban, melyben ő menthetetlenül katatón beteg lesz, akit a renitens pszichiátert játszó Robin Williams gyógyít meg. Vagy mégsem. Papírzsebkendő mindenesetre legyen a kezünk ügyében elegendő mennyiségben…

A Kék bársony (Paramount Channel, 22.00), bár David Lynch egyik legközérthetőbb filmje, mégsem mondható tömegterméknek, hiszen sajátos, rejtélyekkel teli, sejtelmes atmoszférájával, a kérdőjelek ezreivel mégis inkább intellektuális kaland, mint befakkolható thriller. Amerikai kisváros, koszlott bárok, áporodott, füstszagú, súlyos függönyök, levágott fülek, a kék hold és Angelo Badalamenti sejtelmes melódiái. Innen nőtt ki a Twin Peaks.

Ha nincs kedvünk, mondjuk, egy afféle kerti partin kiheverni a mai, pusztító hőséget, akkor kitűnő választás lehet az Űrcowboyok (RTL+, 20.25) című, vicces, színes, szélesvásznú, szomorkás vígjáték, melyben arról lesz szó, hogy az öreg űrhajós (James Garner, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland és Clint Eastwood – a képen) nem vén űrhajós. A film NEM sci-fi. (Bővebben)

A Négy tesó (RTL Spike, 21.00) címszereplői viszont egy tragikusan végződő, ám mégis banális bolti rablásban vesztették el édesanyjukként szeretett nevelőanyjukat. A fiúkat azonban kemény fából faragják és bosszút állnak. John Singleton kemény, realisztikus bűndrámájában sokat káromkodnak, a sebekből mintha valódi vér folyna és a végén győz az igazság.

Igen szórakoztató darab lehet az Égető bizonyíték (Film Mánia, 21.00), Joel és Ethan Coen konditermes-kémes groteszkje, vicces pofákat vágó híres színészekkel (pl. John Malkovich, Frances McDormand, Tilda Swinton, George Clooney, vagy Brad Pitt). Ha jól kap el, simán végigröhögöd a filmet, ha viszont nem jól, akkor nagyon fogod utálni. (Bővebben)

Családok érdeklődésére tarthat számot Az igazi kaland (SuperTV2, 21.00), akik elnyúlva az IKEA kanapén együtt könnyezik-rötyögik végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

Egyesek igazi régimódi, szép, tiszta vonalú, érzelmes szerelmes filmként üdvözlik a 2016-ban három Oscar-díjra jelölt Brooklyn (Moziverzum, 22.55) című mozit, míg mások csupán erősen túlértékelt, üres, sekélyes, giccses melodrámát látnak benne. Természetesen mindenki téved egy picit, bár ugyanennyire mindenkinek igaza is van. Az Oscar-jelölések mindenképpen megérdemeltek, sőt, én adtam is volna ennek a filmnek, egyet legalábbis biztosan (Saoirse Rohannak a főszerepért). Miközben ez valóban egy igen tiszta vonalú, érzelmes szerelmes film, azért a mélyben ennél sokkal mélyebb és összetettebb gondolatok is kibomlanak, és aki csak az idillikus románcot látja, az éppen a közmondásos erdőt nem látja attól a bizonyos fától. (Bővebben)

Richard Holbrooke amerikai diplomata emlékének ajánlja Volker Schlöndorff eddigi utolsó filmjét, Az utolsó éjszaka Párizsbant (Duna, 20.35), aki érzékeny diplomáciai tevékenységével véget tudott vetni egy reménytelenül elhúzódni látszó háborúnak. Hasonló teljesítményt mutatott be 1944. augusztus 24.-e éjszakáján egy bizonyos Raoul Nordling nevű svéd diplomata (André Dussollier), aki ha háborút nem is, de Párizs teljes megsemmisítését meg tudta akadályozni, de nem fegyverrel, hanem szavakkal, virtuóz módon alkalmazott érveléssel és szelíd érzelmi manipulációval. Ehhez persze, kellett egy fogadóképes fél is, hiszen egy hithű SS-tiszttel valószínűleg nem ment volna semmire, azonban a francia fővárost parancsnokló von Choltitz tábornok (Niels Arestrup) még a régi iskolát képviselő főtiszt volt, akiben a kizárólagos katonai lojalitás még nem írta teljesen felül az emberi tisztességet. Az ő történetüket meséli el a film – melynek színpadi változata jelenleg is nagy sikerrel fut a Rózsavölgyi Szalon színpadán, Sztarenki Pállal és Alföldi Róberttel a két főszerepben. (Bővebben)

A Palmetto (Sony Movie Channel, 21.00) is Volker Schlöndorff rendezése. A film noirban utazó, igen stílusos, pikkpakk krimiben – tulajdonképpen hollywoodi bérmunkában- a remek Woody Harrelson alakít egy lúzer újságírót, aki egy csokorra való csinos nő gyűrűjében valahogyan mindig a rossz utat választja.

Kenegethetjük azonban hájjal is romokban lévő igazságérzetünket, mégpedig az ezúttal tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit kitűnően alakító Julia Robertsel, aki karján ülő gyermekeivel (lásd a képen) szembeszáll a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, és a végén még jól tökön is rúgja őket. Én imádom Erin Brokovich zűrös természetét (Filmcafe, 21.00). Juli teljesen megérdemelt Oscart kapott ezért az alakításért.

Ködben, párában, vérgőzben és jeges sárban tapicskoló képeskönyv Justin Kurzel 2015-ös Macbethje (Duna, 22.05), nagy reményekre okot adó, parádés szereposztásban: Marion Cotillard és Michael Fassbender adja a hatalomba és egyebekbe belekattanó skót házaspárt. (Bővebben)

Láthatjuk még késő este Keira Knightleyt is a Kódjátszma (SuperTV2, 23.30) című, 8 Oscarra jelölt (a forgatókönyvért egyet el is nyert) Alan Turing-életrajzban, azonban itt Benedict Cumberbatch viszi a pálmát Turing alakjának érzékeny, bravúros megformálásával. Remek, sokatmondó, komplett mű. (Bővebben)

Ma este találkozhatunk például Bruce Willisszel… A Hudson Hawk – Egy mestertolvaj aranyat ér (Filmcafe, 21.00) című habkönnyű krimikomédia címszerepében viszonylag még hamvas fiatalságában, relatíve sok hajjal és viszonylag (a korabeli divat szerint) kifogástalan öltönyben láthatjuk a művészt (a képen filmbeli partnerével, Andie MacDowellel).

De Richard Gere is szembejöhet velünk. A nyolcvanas-kilencvenes évek elejének nagy erotikus thriller-hullámának közepes darabja volt a Dermesztő szenvedélyek (Sony Movie Channel, 21.00). A ’92-es filmben a kötelező pasi Richard egy sikeres pszichiáter, a hozzá járó nők pedig Kim Basinger és Uma Thurman. Amúgy a fim izgalmas, fordulatos és picit erotikus is, ahogyan az kell.

Don Johnson viszont egy nap titokzatos -ám rendkívül jóképű- idegenként érkezik a vidéki, poros kisvárosba a hajdani szelíd motoros Dennis Hopper 1990-es, Forró nyomon (Film Mánia, 21.00) című rendezésében, akinek múltja titokzatos, jelene viszont szemlátomást igen szürke – tehát szintén titokzatos. Persze, hamarosan kimutatja foga fehérjét, mivel a városka bankjának kirablását tervezgeti, miközben különböző nők (Virginia Madsen, Jennifer Connelly) kiéhezett vadmacskaként villantják rá pillantásaikat.

A ma esti filmtörténeti opusz a New York árnyai (m5, 21.05) lesz, egy vad, érzékeny, szabadon improvizált és mégis megkomponált életkép-szimfónia a címszereplőről (illetve annak ötvenes évek végi állapotáról, amikor a jazz lüktetése adta a ritmust.) Érdekesség, hogy John Cassavetes kétszer is leforgatta ezt a filmet, először 1957-ben, majd két évvel később, ’59-ben. A film első verzióját, két 16 mm-es tekercset Cassavetes egész egyszerűen elvesztette a New York-i metróban. Az újraforgatás során nyilván elveszett valami az eredeti (amúgy jó néhány évvel később előkerült eredeti) szabad improvizáció frissességéből, ám lendületéből semmit nem vesztett a film.

A hatvanas évek végének egyik nagy magyar közönségsikere volt a szerintem igen vicces című Alfa Rómeó és Júlia (Duna, 22.05), Ruttkai Évával és Latinovits Zoltánnal. Pajzán szerelmi komédia egy olyan korból, amikor még illett tudni, mit nem illik kimondani, de főleg megmutatni.

Egy rendőrcsalád két “örökösét” alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg ma este (is) Az éjszaka urai (Filmcafe, 23.05) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, ő a becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik a fekete bárány: ő a gonosz, sötét oldalon keresi meg kenyerét. Az orosz maffiát -a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Heuréka! – kiálthatnék fel boldogan, mivel a késő éjszakában találtam egy olyan filmet is, amit nem láttam még, de szívesen meg is nézném. A Heuréka (Film Mánia, 23.35) egy szerencsés aranyásóról (Gene Hackman) szól, aki csak annyiban szerencsés, hogy kegyetlen, áldozatos és viszontagságos, hosszas munkával végre talált aranyat, méghozzá sokat, de szerencsétlen abból a szempontból, hogy az igazi bajok akkor jönnek, amikor élnie is kellene a rászakadt gazdagsággal… A jó nevű Nicolas Roeg filmje dráma lesz.

Az argentin Fabián Bielinsky neve miatt muszáj megemlíteni elsősorban a Rossz pénz (Sony Movie Channel, 21.00) című szélhámos-filmet. Az említett úr, sajnos, már régen nincs közöttünk, azonban mindössze két nagyjátékfilmre terjedő életműve mégis fontos fejezete a thriller, a dráma és krimi kombinációjából létrejövő, közös műfaji halmaznak. Ez a ma esti film az ő bemutatkozó, mindössze egy kisjátékfilm-fesztivál első díjának nyereményéből leforgatott Kilenc királynő (Nueve Reinas) című mozija alapján készült, csakhogy immár Hollywoodban, George Clooney, Steven Soderbergh és Gregory Jacobs gondozásában. Ricardo Darín (merthogy Darínt elsősorban Bielinskynek köszönhetjük) helyett itt John C. Reilly adja azt a dörzsölt, vén szélhámost, aki egy hamisított bélyegsorozat elpasszolásával szeretne koronát tenni pályafutására. Kis költségvetésű krimi ez, mely elsősorban a kiválóan megírt forgatókönyvre és a szellemes, pergő dialógusokra épít. A cselekmény tekeredik, csavarodik, mindenki mindenki farkasa, mindenki átver mindenkit. Nincs különösebb “mély” üzenete a filmnek, viszont legalább friss és szórakoztató.

A gyermekvállalás felelősségének kérdésével játszik el a kifejezetten okos humorú Barátok babával (Viasat3, 21.00) című független vígjáték, mely egy kiterjedt baráti társaság körében játszódik, ahol már minden párnak született gyereke, kivéve az utolsónak, akik tulajdonképpen nem is alkotnak egy párt. Julie (Jennifer Westfeldt – ő írta és rendezte is a filmet) és Jason (Adam Scott) csak barátok, ám hogy ne lógjanak ki a sorból, elhatározzák, hogy ők is vállalnak babát, de barátokként, nem pedig házastársakként – remélve, hogy így optimalizálni tudják a gyermeknevelést és minimalizálni az ebből adódó személyes konfliktusokat. Természetesen, a tettek mezején minden másképpen alakul, mint ahogy eltervezték…

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a magyar film azért produkált az “átkosban” jó néhány klasszikus, nyugati értelemben vett zsánerfilmet is a Róna utcában. Fábry Péter Nyom nélkül (m5, 21.05) 1981-es krimije valójában arról szól, amit a címe is sugall: egy nyom nélküli, tökéletes bűntényről. Nem rossz a film sem, úgy rémlik, bár nem láttam azóta, amióta bemutatták – az igazi kuriózumot azonban Cseh Tamás (a képen) jelenléte jelenti, aki az egyik főszerepet alakítja Székely B. Miklós és Eperjes Károly mellett. Zene Dés László.

Ma este nézhetjük például A kőmajmok házát (Filmbox Family, 21.00). Tasnádi István ifjúsági regénye az elmúlt évek egyik nagy sikere volt, Fonyó Gergely pedig ezt alkalmazta tévéfilmre, a szerző segítségével. Nem tudok sokat a filmről, azon kívül, ami a neten itt-ott fellelhető, erősen marketingízű szövegekből kiderül. A történet főszereplője egy betegsége miatt otthonülő tizenéves fiú (Járja Erik – a képen Csányi Sándorral), akinek képzelete izgalmas, harminc évet átölelő történetet teremt környezetéről, s arról a házról, melyben él. Érdekesség, hogy együtt játszik a filmben Haumann Péter és fia, Haumann Máté, valamint Lázár Kati és lánya, Jordán Adél, és sokan mások – ahogy mondani szokás.

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Paramount Channel, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Viszont szerencsétlen szám A 13-as (Moziverzum, 21.00). Ne piszkáljuk, én sem ajánlom.

A Tökéletes gyilkosság (Sony Movie Channel, 21.00) címében benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller ez, bár ha egyszer már láttuk, mindent láttunk belőle.

New York ’94-ben regnáló konzervatív polgármesterének igen nagy köze van ahhoz, hogy Jonathan Levine Bódulat (Film Mánia, 21.00) című filmje egyáltalán megszülethessen. Giuliani, amolyan igazi, erőskezű rendemberként széles seprűcsapásokkal próbált rendet tenni New Yorkban, s ennek számokban is kimutatható eredménye lett a bűnözési statisztikákban. Mégsem vált népszerű emberré. A város több milliónyi többé-kevésbé rendszeres drogfogyasztója számára semmiképpen sem, hiszen eltűntek az utcákról az árusok. Így az a díler, aki még űzte az ipart, annak igencsak megnőtt az ázsiója – Luke Shapiro (Josh Peck) 17 éves korára menő dílernek számít. Ő főszerepli ezt a külföldön szép sikert arató vígjátékot, mely a fentiek ellenére közel sem valami véres ganxta-sztori és nem is Rekviem egy álomért, kettő. Luke, komoly “foglalkozása” ellenére még szűz, és ennek az akadálynak leküzdésére éppen pszichológusának (Sir Ben Kingsley) -akinek alkalmanként fűvel fizet- nevelt lánya tűnik a legmegfelelőbb páciensnek… (A képen Sir Ben és Josh Peck) Könnyed, okos, amolyan “feel-good” mozi lesz ez. (Bővebben)

Tölthetjük az estét azonban Leonardo di Caprioval is. A Hazugságok hálója (Viasat3, 21.00) című politikai thriller Ridley Scott dolgozata, mely a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában játszadozik információkkal és dezinformációkkal; Leo mellett, többek között Russel Crowe-t is láthatjuk. (Bővebben)

A huszadik század második felének hírhedt figurája volt Iljics Ramirez Sanchez, vagy ahogy a kapitalista nyugat rettegte: Carlos, a Sakál. Életéről (bár 69 évesen még mindig él egy szuperbiztos francia börtönben) rengeteg könyv, dokumentumfilm és néhány film is mesél, a teljes igazságot viszont csak kiképzői és alkalmazói, a különféle kommunista és arab titkosszolgálatok hajdani tartótisztjei ismerik, bár ők lehet, hogy már nem élnek. Ismert magyar nexusa például teljes egészében kimaradt A Sakál árnyéka (Filmcafe, 21.00) című filmből, melyben azért mégis van magyar részvétel: Berlint budapesti helyszínek “alakítják”, a Stasi ügynökeit pedig részben magyar színészek. Elsősorban ne a tényszerűséget keressük ebben a filmben, ami alapvetően egy izgalmas kémthriller, Aidan Quinn pedig lényegesen jobb képű srác, mint az igazi Carlos.

David Fincher Hetedik (Film+, 21.00) című, igen csavaros , cselekményű sorozatgyilkosos thrillerje tényleg mestermű, ráadásul nemcsak a maga műfaján belül, azonban azt igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a végkifejletet. Főleg, hogy láttam már, nem egyszer… 🙂

Nézhető mozi Mel Gibsonnal a Visszavágó (Sony Movie Channel, 21.00) is, amiben Gibson egy pitiáner betörőt alakít, aki rendesen végzi munkáját (a betörést), mígnem egy balul sikerült akció következtében elsodorják az események: borul a megszokott, nyugodt élete, veszélybe kerül a családja…

Made in Csehszlovákia, azaz a rock&roll kalandjai a vasfüggöny mögött: Jan Hřebejk 1993-ban készíthette el a Süvölvényévek (m5, 21.05) című filmjét, melyben egy fiatal prágai munkásfiút legyinti meg a nyugati szabadság szele az ötvenes évek végén, mire a válasz ekkor még egy csavaros parasztlengő volt a rendszer hű katonája, egy rendőr részéről. A rock azonban örök és elpusztíthatatlan, és aki egyszer megérezte a szabadság ritmusát, annak lelkét már nem lehet többé kalitkába zárni, ó je.

David Fincher másik legnagyobb dobása a a Harcosok klubja (Film+, 23.30) című film, mely tűpontosan mutatja be korának (ma is élő) jellegzetes embertípusát, a cinikus, gátlástalan, dekadens yuppie-t. Főszerepben Brad Pitt és Edward Norton.

A Derült égből Polly (TV2, 18.55) című romantikus komédiában Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit a férfinemre. Az elszenvedő fél itt Ben Stiller, de rajta kívül látható lesz a történetben Philip Seymour Hoffman és Alec Baldwin is. A sztoriról annyit, hogy Stiller egy kocka, Jenny pedig pont nem. És mégis…

A Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (RTL+, 20.20) ismétlése picit később egy rendkívül jól sikerült, vitorláshajós-történelmi kalandfilm lesz. Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbócmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen. Persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány, meg effélék… De a hajók! És a tenger!

Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (TV2, 18.55), mondhatni három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, nézhető, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni.

Pacekba’ tolt, fullextrás családi film a Delfines kaland (RTL Klub, 20.55), melyben egy tragikusan megcsonkított delfint mentenek meg elhivatott gyerekek, valamint elhivatott szüleik és más felnőttek (pl. Morgan Freeman, Kris Kristofferson) segítségével. Maxicukiság, ám emellett okosság is van benne.

Sajnos, szegény Sean Penn nem igazán tudott mit kezdeni Friedrich Dürrenmatt zseniális kisregényével (Az Ígéret). Bármennyire is próbálta azt amerikanizálni, aktualizálni azt, hiába zsúfolta tele a filmjét Jack Nicholsonnal (a képen) súlyosbított kiváló szereplőgárdával, és bármennyire jó és formabontó krimi onnan nézve Az ígéret megszállottja (RTL Spike, 21.00), amiben tulajdonképpen minden benne is van – csak éppen a lényeg nem jön le belőle. Az a lényeg, amit Dürrenmatt a forgatókönyv alapjául szolgáló regénybe beleírt. Viszont ha nem olvastuk a kisregényt, akkor egy egész jó filmet fogunk látni. (Bővebben)

Eközben Ben Thomas (azaz Will Smith) ma este is azt találta ki magának, hogy saját, beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 21.00) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)

A Hiúságok máglyája (Duna, 21.20) meglehetősen cinkes darab: a tehetségtelennek semmi szín alatt nem nevezhető Brian De Palma 1990-es vígjátéka begyűjtötte az összes fő jelölést a rendes évi Oscar-díjakat megelőző Arany Málna-szavazáson, ami nem jelent semmi jót, úgy általában. Pedig a képért Zsigmond Vilmos volt felelős, a szereplők listája is impozánsnak mondható, a filmet pedig Tom Wolfe írta, mégis bukta lett a vége. Ma csekkolhatjuk, jogos volt-e a kasza, vagy csak az újságírók hisztiztek megint a szokás szerint. Gazdag, sikeres ember, de boldogtalan – és az út, ami odáig vezet.

A magyar filmgyártás történetének legszebb éveit éli, hiszen az Oscar-díjak (Saul fia, Mindenki) és egyéb nemzetközi díjak, illetve régen látott közönségsikerek (Kincsem, A Viszkis) után már van igazi botrányunk is. De valójában mi is volt ez? Egyszerű, buta sértődés, az alkotók közötti kommunikációs rövidzárlat, vagy egy ügyes(nek szánt) promóciós trükk? Esetleg felülről, a hatalomból érkező letiltó ukáz? A fiatal Kostyál Márk bemutatkozó rendezésére, a Kojotra (HBO, 21.45) ezek közül bármelyik vonatkozhat, már amennyiben ezek közül egyáltalán bármelyik szolgáltathat okot egy film be/letiltására egyáltalán. Mint ismeretes a (z akkori) hírekből, a film producere Kálomista Gábor -néhány korábbi, premier előtti nyilvános vetítés után- egész egyszerűen nem engedte bemutatni a filmet az idei Magyar Filmhéten, ami jelenleg a hazai filmes mustra a régi Filmszemle helyett. A rendező pitiáner bosszút emleget, aztán a producer mégis kiengedi a filmet – de ingyen, a youtube-ra (ahol én is megnézhettem végre). Közben a kritika szinte egyöntetűen rajong, de a közönség túlnyomó része is “bivalyerős”, “rendkívül fontos”, “az év legjobb filmje” és hasonló értelmű jelzőkkel tromfolja egymást… (Bővebben)