Mit nézzünk ma a tévében?

A televíziók műsorában, a filmek “frontján” egyelőre semmi előjele nincs annak, hogy holnap forradalom. Semmi Megáll az idő, semmi Szamárköhögés, de még egy nyamvadt Szabadság, szerelem se… Az Esti meséket (AMC, 21.00) is csak Adam Sandler olvassa fel, ami azért bőven adhat okot előzetes aggodalmakra, de ezúttal nem kell félni, ez egy aranyos film lesz. Sandler egy kissé le- és szétcsúszott gondnoka egy szállodának, akire nővére egy hétre rábízza gyermekeit. Nappal még csak-csak elvannak, de este már vannak gondok az altatással. A botcsinálta babysitter, jobb híján, saját, feneketlen élettapasztalatából merített történetekkel próbálja álomba szenderíteni a rábízott gyerekeket – a vártnál sokkal nagyobb sikerrel. Sandler fogyaszthatóbb, Disney-kompatibilis filmjei közül való ez a ma esti mese.

A kilencvenes évek közepének tipikus darabja volt az Édeshármas (Filmcafe, 21.00), mely egy egyetemi kollégiumi szoba lakóinak zűrös-zavaros életébe enged betekintést. Egy tévedés folytán két fiúhoz (Stephen Baldwin és Josh Charles) egy lányt (Lara Flynn Boyle) osztott be a rendszer. Értelemszerűen, az egyik srác mozdulna is a csajra, akinek viszont a másik srác tetszik – aki azonban egyáltalán nem biztos, hogy a lányokat szereti… Vidám, pörgős film, a Melrose Place és a Jóbarátok között húzódó univerzumból. (A képen Lara Flynn Boyle, Josh Charles és Stephen Baldwin.)

Mel Gibson ma este A sötétség határán (Mozi+, 21.00) című, 2010-ben készült “futurisztikus ökológiai thrillerben” alakítja a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. Amúgy, a történet első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és az ehhez képest meglepően logikus cselekményszervezésével. Az új-zélandi Martin Campbell -sok évvel később- még egyszer nekilátott a projektnek, s ehhez szerződtette húzónévnek Melt. (Bővebben)

Az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája a Csempészek (AMC, 21.00), mely -meglepetésre- a csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek benne nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájaira hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikába, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg. Satöbbi.

Ugyanekkor A tökéletes trükk (Viasat3, 21.00) című Christopher Nolan-film is újra elkápráztathatja el a nagyérdeműt. Két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el ez a látványos és izgalmas mozi, ráadásul nem is akármilyen asszisztenciával: David Bowie-t például a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében láthatjuk, Michael Caine-t és Scarlett Johanssont pedig más, fontos mellékfigurákként. (Bővebben)

A Millió dolláros bébi (Sony Movie Channel, 21.00) című millió Oscar-díjas sportdrámában Clint Eastwood adja a megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt, akit -miközben rendezi is a filmet- minden ellenkezése dacára egy tehetséges fiatal bokszolólány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Tökös film ma is, mint ahogy a múlt héten és azelőtt is az volt, számtalan alkalommal.

Kim Ji-woon, a legendás, mondhatni kultikus dél-koreai rendező Sergio Leone előtt tiszteleg 2008-as alkotásával: A jó, a rossz, és a furcsa (Film Mánia, 22.55) című filmben a két legismertebb Leone-spagetti, a Volt egyszer egy vadnyugat és A jó, a rossz és a csúf jellegzetes motívumai, pillanatai vannak valami eszement tempóban, koreai ízlés szerint összegyúrva, koreai szereplőkkel, koreai helyszíneken. A film két óra, de öt percnek tűnik… (Bővebben)

Bár 1992-ben készült, de nagy vonalakban még ma is bőven érvényes média- és társadalomkritika Stephen Frears Mondvacsinált hős (TV4, 20.00) című, igen szórakoztató mozija. A történetben Dustin Hoffman adja a pitiáner kis csalót, aki élete egyik “félrelépésében” jót cselekszik: megmenti egy csomó ember életét. A nyomulós tévériporternő (Geena Davis) ráérez a sztorira, és elkezd nyomozni a közben elszelelt jótevő után, akiből rövidesen egy ismeretlen népi hős válik… Feltűnik azonban a színen egy jóképű vállalkozó (Andy Garcia), aki azt állítja magáról, hogy valójában ő a megmentő… (az öntözőt öntöző öntöző – avagy a habokban Andy Garcia).

Teljesen nézhető, szórakoztató darab a Durr, durr és csók (Viasat3, 21.00) című nagyon laza akciókrimi-vígjáték is – ha nem láttuk volna még. Egy piti bűnöző (Robert Downey Jr.) egy balhé utáni menekülés közben véletlenül egy filmforgatásba csöppen, ahol rögtön felfigyelnek rá és egy rendőr szerepét kell eljátszania. A vicc kedvéért, trénere egy igazi, megvesztegethetetlen, szabálytisztelő rendőr (Val Kilmer), aki viszont utálja az egész hercehurcát.

A Veszedelmes viszonyok (Filmcafe, 21.00) a XIX. században élt Choderlos de Laclos XVIII. században játszódó pikáns -és világhírű- története, mely a rizsporos parókák és a telepacsulizott budoárok feslett világába kalauzolja el a nézőt. Stephen Frears (ma esti második rendezésében) adekvát formában tárja ezt a nézők szeme elé, Michelle Pfeiffer, Glenn Close, Uma Thurman, valamint John Malkovich részvételével – utóbbi élete egyik legjobb teljesítményét nyújtja, mint a megesett Valmont gróf.

George Sand és Alfred de Musset (egy évszázaddal közelebbi) híres-hírhedt románcát dolgozza fel 132 hosszú, de rendkívül romantikus percben Az évszázad gyermekei (m2, 21.10) című, 1999-ben készült dráma. A cigarettázó, horribile dictu nadrágot viselő, proto-feminista Sand-t a minap szülinapos, mindig kitűnő Juliette Binoche, míg a részeges, kártya-és szexfüggő Musset-t Benoît Magimel alakítja.

Remélhetőleg, ma nem hagyja el e földi siralomvilágot senki fontos ember, és végre megnézhetjük két nagyszerű színész jutalomjátékát Az aranytó (Duna, 22.15) című megkapó, csodás kis filmben. Katharine Hepburn és Henry Fonda egyaránt Oscar-díjat kapott Ernest Thompson szintén Oscar-díjas történetében nyújtott alakításért: egy szeretetben és megértésben megőszült, idős házaspárhoz öntörvényű, szabados lányuk (Jane Fonda!) lepasszolja mellékesen szült fiát, mialatt ő Európában nászutazik. Az unalmasnak, régimódinak tartott nagyiék és a kezelhetetlen, vad városi srác között lassan szoros kapcsolat alakul ki az idilli környezetben.

Quentin Tarantino forgatókönyve alapján készült a Született gyilkosok (Prime, 22.55) 1994-ben, ugyebár, Oliver Stone által. Mickey (Woody Harrelson) és Mallory (Juliette Lewis) végletekig elvetemült pszichopata gyilkosokként rabolja végig Amerikát a boldog és beteljesült (folyamatosan beteljesülő) szerelemben, míg végük nem lesz, mint a botnak. Avagy poszt-modern, pop-apokaliptikus Bonnie és Clyde. Alapfilm és mérföldkő.

A Köntörfalak (RTL II, 23.00) című háromszereplős (Elek Feri, Tompos Kátya és Rába Roland) kamarathrillert nyílt színi tapssal jutalmazta anno, az eddigi utolsó, 2010-es Filmszemle közönsége, amire viszont emberemlékezet óta alig volt példa. Dyga Zsombor filmje tehetséges próbálkozás a magyar műfaji film megújítására. (Bővebben)

X-faktor helyett nézhetünk például egy sportdrámát: a Harc a másodpercekért (Duna, 19.40) című film Steve Prefontaine-ről szól, aki az amerikai középtávfutás egyik legnagyobb alakja volt. Bár világversenyen soha nem szerzett érmet, Prefontaine az amerikai hosszútávfutás egyik legnagyobb alakja volt. 150 versenyéből 120-at megnyert, és ő volt az első, aki Nike-logós cipőben futott. Megdöbbentően fiatalon, 24 éves korában hunyt el, tragikus körülmények között – alakját a szintén komoly teljesítményekre képes Jared Leto kelti életre, ami külön érdekessé teszi ezt a filmet. (A képen Leto 1005-ös rajtszámmal).

A Vörös szikla (Film Mánia, 20.00) című nagyszabású, kosztümös történelmi kalandfilm viszont egy teljesen más világ, hiszen a történet a III. századi Kínában játszódik: különböző hadurak csatáznak egymással az ország egyesítése, illetve újraosztása érdekében. A minden idők legdrágább ázsiai filmjeként emlegetett, tényleg elképesztő, bombasztikus, szemkápráztató mozit a Hollywoodból hazatérő John Woo rendezte és el is lőtte benne összes patronját, de a szó legszorosabb értelmében. (Bővebben)

A Chicago (Filmcafe, 21.00) szintén X-faktor helyettes. Nyilván ma este is pontosan olyan lesz, mint amilyennek egy Oscar-szivacs Broadway musicalfilmnek lennie kell. Pergő, látványos, megtartva a műfaj sajátosságaiból fakadó, kötelező teatralitást, buja, erotikus, bájos és szenvedélyes. És nem cukormázas! Persze, Bob Fosse akkora zseni, mint ide a Tau Ceti (az ő broadwayi koreográfiája alapján készült Rob Marshall filmje). És milyen jól énekel a Richard Gere!

Nem járunk rosszul A belső emberrel (AMC, 21.00) sem, ami egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

A hódkóros (Paramount Channel, 21.00) című drámában (és nem mesefilmben, nem komédiában!) a hajdani nőverő, masszív hímsoviniszta-masiniszta, a részegen randalírozó, a vérnősző zsidófaló, a feszes seggű szexidol és pisztolyhős Mel Gibson ezúttal egy kifejezetten emberi figurát alakít, akinek gondjai vannak az élettel és önmagával. Méghozzá igen komoly gondjai vannak. A történetbeli menő játékgyáros mély depressziójában egy furcsa terápiát talál ki saját maga meggyógyítására. Attól azonban, hogy valaki menő játékgyáros, még nem biztos, hogy remek pszichiáter/pszichológus is, így az önterápia hamarosan nem várt “sikert” -egy újabb, ám teljesen más természetű- mentális defektust okoz. Az igen bizarr, zavarba ejtő vezérmotívumot görgető, furcsa, de mégis figyelemre méltó film másik főszereplője, a gyáros aggódó feleségét játszó Jodie Foster egyben a film rendezője is. (Bővebben)

A király összes embere (TV4, 21.55) tulajdonképpen “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg”, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó, emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (bár most is nyomja fullba’), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.

Az Egy veszedelmes elme vallomása (Film4, 22.00) George Clooney alkotása, és semmi szín alatt nem kell bedőlni a kissé izének tűnő első 20-25 percnek! A történet Charles Hirsch Barris életét meséli el, aki írt popszámokat, volt sikeres tévés producer, emellett felelősnek tartja magát az amerikai kultúra agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért is. Ezen felül, állítólag a CIA állítólagos parancsára, meggyilkolt harminchárom embert. Figuráját a kitűnő Sam Rockwell kelti életre, de mellette egy sor hírességet is láthatunk kisebb-nagyobb, sőt, még saját maguk szerepében is.

A Nem vénnek való vidék (RTL Spike, 23.25) tulajdonképpen a kitűnő spanyol színész, Javier Bardem egyik igen komoly jelenése, ugyanis Anton Chigurgh vérfagyasztó bérgyilkos-karakteréért joggal kapta meg az Oscart, ám Tommy Lee Jones barázdált arcát, és a végkifejletben elmondott, mélyen keserű monológját is nehéz elfelejteni. A film emellett elhozta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Joel és Ethan Coen) és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot is. (Bővebben)

Lesz ma este egy Kettős játék (Filmcafe, 21.00) című romantikus thriller, melyben Julia Roberts és Clive Owen két rivális kémet alakít, akik aztán egymásba is szeretnek, ahogyan az elvárható. Lesznek még a történetben gonosz gyógyszergyárak is, már csak az izgalom végett… Amúgy, nem egy nagy durranás.

Sötét erők indulnak útjukra viszont A Faun labirintusában (Film Mánia, 21.00), mely a fantázia birodalmában előszeretettel túrázó spanyol/mexikói Guillermo Del Toro mindeddig legjobb filmje (az Ördöggerincen kívül). A spanyol polgárháború utáni Franco vezette sötét, fasiszta időszak megkapóan lírai, misztikus, fantasy-, sőt horrorelemekkel átszőtt, látványos látomása ez, minden bűbájjal felszerelve, melyek közül valamelyik biztosan fogva tartja majd érzékeinket.

Megmenthetjük ma este -ki tudja, hányadszor?- Ryan közlegényt is a Ryan közlegény megmentése (Paramount Channel, 21.00) című, monstre háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi Oscar-hegyekkel jutalmazott filmje által.

A Ripacsok (m5, 21.50) egy fájdalmasan szép, megható történet a rivalizálásról és a barátságról, mely szinte egyenes folytatása a Régi idők focija című korábbi Sándor Pál-mozinak, nem témájában, hanem gondolatában, érzelmeiben. Egyedül nem megy. Volt egy csapat. Volt Garas Dezső (lásd a képen), de van még Kern András…

Tipikus bulvárdarab Az öldöklés istene (TV4, 21.55), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében. Eleven, pörgős, szellemes és szórakoztató, viszont sekélyes, elnagyolt és bombasztikus. Roman Polanski, aki ezt a ma esti filmverziót rendezte, bár nem igazán patent vígjátékairól híres, azért van olyan profi, hogy mindezt ki is hozza belőle. Persze, ehhez azért kell négy színész is… (Van: Jodie Foster, John C. Reilly, Christoph Waltz és Kate Winslet) A film alapjául szolgáló színdarab évekkel ezelőtt futott nálunk is, néhai Kamondi Zoltán rendezésében, a Vígszínházban. (Bővebben)

Igen borzongató választás lehet az igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig) jelentkező 11:14 (Film Mánia, 23.20) című thriller is késő estére. A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, még akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről is van szó…

David Ayer rendező tulajdonképpen “megfilmesítette” a Harag (Moziverzum, 21.00) című második világháborús történetében azt, amit mi addig csak poénként emlegettünk, például a Kelly hősei című második világháborús szajré-bohóságból, miszerint: az amerikai Sherman-tankoknak gyenge a fegyverzete és a páncélzata, ezzel szemben a német Tigrisek valóban vadállatok: szemből halálosak, viszont ha seggbe tudod durrantani, akkor legyőzheted őket… Azonban ahogy a film címe is jól mutatja, itt most ennél a poénkodásnál valamivel többről van szó. Mocskos, rohadt (jó) háborús dráma ez, például Brad Pittel. (Bővebben)

Talán nem fogunk unatkozni Kémek között (Film Mánia, 21.00) sem, főleg ha Monica Bellucci és Vincent Cassell játssza őket. 🙂 A történet amúgy szokványos: a főszereplők egy fedett akcióban házastársakat alakítanak, ám a nőt végül -banális nüansz okán- a rendőrség lekapcsolja. Nyilvánvaló számára, hogy valaki kétkulacsos ügynököt játszik…Középszerű, de a végére azért elég szépen kikerekedő kis filmmel lesz dolgunk.

1948-ban Fred Zinnemann Oscar-díjas filmet készített abból a történetből, melyben egy amerikai közlegény egy árva kisfiúnak segít megtalálnia édesanyját a második világháború zűrös végnapjaiban. Évtizedekkel később, A keresés (m5, 21.50) című drámában, a néma filmes szívszaggató sztorijával szintén Oscar-díjas, francia Michel Hazanavicius az egész történetet a második csecsen háborúba, a világ nyugati felén meglehetősen ismeretlen korába és környezetébe ültette át és dramaturgiailag egyedül igazolható módon, egy emberjogi ENSZ-megfigyelő személyén keresztül mesélte el. (Bővebben)

Páger Antal második világháború előtt és alatt tanúsított jobboldali, sőt szélsőjobboldali kötődése, antiszemitizmusa ma már közismert tény. Egyebek mellett, ezért is hagyta el a háború végén Magyarországot, és egészen a világ túlsó felébe, Argentínába menekült a számonkérés elől. Azonban a honvágyával nem bírt, és alig tíz évnyi emigráció után hazatért. A politikai olykor abszurd fordulatainak köszönhetően, nyilvános büntetése azonban elmaradt, sőt, hamar visszanyerte hajdani státuszát, villáját. A magyar film filmtörténeti jelentőségű nagysága, a moralizáló hajlamáról és mély humanizmusáról is híres Fábri Zoltán volt az például, aki egészen finom módszerekkel szembesítette Págert múltjának sötét foltjaival. Fábri 1966-os filmjében, az Utószezonban (Duna, 23.25) Págerrel játszatta el azt a nyugdíjas gyógyszerészt (lásd a képen), akit egy Balaton-parti, kora őszi üdülés alkalmával társai csúnyán megtréfálnak. A tréfa azonban rosszul sül el, és a gyógyszerészben egy régi, szégyenletes eseményt idéz fel: a nyilasok annak idején az ő feljelentése miatt vitték el azt a zsidó származású gyógyszerész házaspárt, akiknél a Páger alakította alak tanonckodott, sőt később, mintegy jutalomképpen, éppen ő kapta meg örökül azt a gyógyszertárat. A gyógyszerész mély lelkiismereti válságba kerül… és Páger (valamint a film) ezért az alakításért az 1967-es Velencei Filmfesztivál különdíját nyerte el.

A közelmúlt nagy “Watergate-botránya” volt a Julian Assange nevű számítógépes hacker által életre hívott WikiLeaks nevű oldalon közzétett szupertitkos információk özöne, melyekben lehullt a lepel egy csomó amerikai kormányzati titokról, illetve egyéb más (pl. a szcientológusokat érintő) botrányosnak bizonyuló dologról. Az információ szabad áramlása létünk, s egyben a szabad világ alapfeltétele, még akkor is, ha azok tartalma nem tetszik. A WikiLeaks-botrány (Film4, 20.00) című mozi természetesen elmeséli az inkriminált oldal megszületésének körülményeit is, de elsősorban Assange (Benedict Cumberbatch) és a másik alapító, Daniel Domscheit-Berg (Daniel Brühl) közti barátságra, majd az azt követő konfliktusra koncentrál. Emellett, persze, azért is érdekes ez a történet, mert fény derülhet általa arra a gondolati “tőkére”, vagy szellemi információhalmazra is, mely termékeny táptalajául szolgál a manapság világszerte tapasztalható populista, a tudomány és a hivatásos politika eredményeit, eredményességét sokszor megkérdőjelező, szélsőséges politikai irányzatok sikereihez is. (A képen Benedict Cumberbatch és Daniel Brühl.)

Johnny Depp hátranyalt hajjal, a kék kontaktlencsében, fojtott hangon játssza Scott Cooper filmjében, a Fekete misében (Film+, 23.15) bizonyos James “Whitey” Bulgert, aki a második legkörözöttebb személy volt az FBI listáján, Oszama bin Laden után (nagy karrier ez egy alapvetően suttyó, bostoni ír utcagyereknek). Sajnos, azonban a pasas kettő percig nem maradt volna életben azokban a szituációkban, amibe Cooper rendezte Deppet, annak ellenére, hogy film száraz, szinte realista szemléletű, minden drámai ív, minden meglepő fordulat nélkül. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A bűnözők mindig lebuknak elébb vagy utóbb, a korrupt zsaruk szintén. Komoly arcok (pl. Benedict Cumberbatch, Kevin Bacon) jelentéktelen szerepekben. Egyedül Joel Edgerton korrupt FBI-ügynöke dicsérendő alakítás.

A Világok között (Duna, 23.15) címében valószínűleg arra utal, hogy az igazság valahol kultúrák között ragadt, melyek sok tekintetben még az egzakt, kilométerben mérhető földrajzi távolságnál is messzebb vannak egymástól. A sokszor, sokféleképpen feldolgozott afgán-konfliktusnak csak egyik vetülete az, hogy mit keresünk mi (amerikaiak, franciák, oroszok, magyarok, angolok, ausztrálok, svédek – jelen esetben németek) ott? Mi a küldetésünk, mi a célunk vele, aztán, van-e értelme rákényszeríteni kultúránkat egy olyan népre, amely jelentős részben ezt nem akarja, még akkor sem, ha ez -szerintünk- nekik is jó lenne? Képesek vagyunk valaha is megérteni ezt? Miért nem hagyjuk őket békében lődözgetni egymást abban a kietlen vidéken? Illetve, megengedhetjük-e magunknak, hogy ellenőrizetlenül hagyjunk egy olyan potenciális veszélyforrást, amely életünket veszélyeztetheti? Megéri-e ez azt a rengeteg anyagi és emberi áldozatot, amibe ez kerül nekünk? Ezek, és az ebből a tőből fakadó összes többi kérdés mellett azonban viszonylag ritkán esik szó arról, ami valahol mindennek az origója: miért haragszanak egymásra az afgánok? Milyen konfliktusok feszítik szét ennek a mérhetetlenül szegény és elmaradott ország társadalmát? (Bővebben)

A Testvérek (Paramount Channel, 21.00) című filmet Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből készített Jim Sheridan, tehát egy remake-ről beszélünk, aminek minősége azonban simán azonos az eredetivel. A sztori a felszínen egyszerű, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam… (A képen Tobey Maguire és Jake Gyllenhaal.)

Utána érdekes mozi a Vanília égbolt (Paramount Channel, 23.10) is, ugyanitt – máshol ugyanis semmi. Ez is egy remake. Tulajdonképpen Alejandro Amenábar Nyisd ki a szemed című filmjének hollywoodi verziójáról van szó, aminek sikere nagyban köszönhető a feldolgozó Cameron Crowe nyilvánvaló tehetségének, de Amenábar aktív közreműködésének is, valamint az eredeti filmmel részben azonos, szemrevaló és tehetséges szereplőgárdának is: Pénelope Cruz mindkét film egyik női főszereplője, mellette most Cameron Diaz domborít, Tom Cruise őszinte csodálatára. (Bővebben)

Az Összeesküvés-elmélet (AMC, 21.00) tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulása, illetve megjelenésük viszont tűpontosan van ábrázolva ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

A Tolvajtempó (Paramount Channel, 21.00) az, ami: egy padlógázzal tolt autótolvajos akciófilm, amiben nagyon gonosz arcok egy jó útra tért hajdani autótolvajt (Nicolas Cage) zsarolnak meg öccse esetleges meggyilkolásával, amennyiben nem csinálja meg a nagyon veszélyes tuti bulit. A filmben intellektuális mélységek nincsenek, viszont amit vállal, azt teljesíti is. Angelina Jolie ráadásul szőke hajjal látható egy fontos mellékszerepben. 🙂

Egy igen izgalmas akció-thriller lesz a Védhetetlen (Moziverzum, 21.00) a titokügynökös akció-vonulatból, mely ezúttal egzotikus dél-afrikai környezetben játszódik. Denzel Washington alakítja a történetben azt a hajdani CIA-s nagymenőt, aki aktív korában inkább dolgozott saját zsebére, mint országa hasznára – ez okból most egy fokvárosi védett házban őrzi őt Ryan Reynolds, a karrierjének beindulására váró, leendő CIA-ügynök. A kétkulacsos nagymenőnek azonban nyomára jutnak megbízói… Hommage á Tony Scott.

James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (Film+, 21.00) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizációs (Avatar), de az igazi vicc az, hogy szerintem ez jobb film azoknál – mert még mértéktartó, arányos.

Steven Spielberg 1977-es scifije, a Harmadik típusú találkozások (Filmcafe, 22.55) pontosan mutatja a hetvenes években szárnyaló űrkorszak okozta közhangulatot: Talán lehetséges? Talán mégsem vagyunk egyedül a Világegyetemben? Szó sincs félelemről, az ismeretlen, idegen létformáktól, civilizációktól való félelemről, csupán féktelen kíváncsiságról és izgalomról. Zsigmond Vilmosnak mindenesetre Oscart hozott e film fényképezése… (A képen a film egyik emlékezetes karaktere – Cary Guffey)

Charles Dickens klasszikus regényének, az árva Pip és a gazdag, gőgös, ám gyönyörű Estellának történetét elmesélő Szép reményeknek (TV4, 20.00) egy 2012-es adaptációja kelthet -egyebek mellett- szép reményeket eme szombat estvét illetően. Stílusos, korrekt film ez amúgy, minden különösebb egyéni jegy nélkül, Holliday Grainger, Jeremy Irvine, Helena Bonham Carter és Ralph Fiennes főszereplésével. Aztán csak nehogy csalódjunk…

Al Pacino Oscar-díjával jön ma is az Egy asszony illata (AMC, 20.00). Annak idején még moziban láttam ennek olasz eredetijét, Vittorio Gassmannal, na azt nézném újra, de mindig ezt adják… Amúgy messze nem rossz film ez az amerikai verzió sem, sőt a dráma szempontjából talán ez még erősebb is, mert úgy rémlik, az olasz verzió inkább komédia volt. De lehet, hogy tévedek…

I.Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája az Elizabeth (Filmcafe, 21.00), az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (SuperTV2, 21.00), mondhatni három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, ahogyan a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni. (A képen jelenet a filmből.)

A második anya (m2, 21.10) című -erősen ajánlott!- brazil drámában viszont egy gazdag családban dolgozó dadust ismerünk meg, aki áldozatosan teszi a dolgát, sajátjaként neveli a család egyetlen fiát és tökéletesen elfogadja saját sorsát. Saját lánya azonban ezalatt távoli rokonoknál él, és egészen más életpályát képzel el, mint amit anyja élete talán predesztinálna neki. Alapvetően derűs, szórakoztató, de mégis igen mély, általános érvényű tanulságokkal teli történetet láthatunk, melynek szerencsére nincs sok köze a latin szappanoperák cukros, elrajzolt, túláradó és émelyítő ál-világához. (Bővebben)

A jobbára kreatív horrorokra specializálódott spanyol Jaume Balaquero igen komoly sikereket aratott, mondhatni, alműfajt teremtő [Rec] (Paramount Channel, 22.00) című filmjében Amíg Önök alszanak címmel készít dokumentumfilmet egy spanyol tévé stábja, éppen a tűzoltókról. Az éjszakai szolgálat első bevetése egy házba szólít, ahol kezdetben úgy tűnik, mindössze egy ajtót kell kinyitni. Mosolygós felkonf, mosolygós tűzoltók, mosolygós lakók. Az ajtó mögött azonban szörnyű dolgok bújnak meg, de a kamera már forog… (Bővebben)

Alan Parker 1978-ban készítette el Oliver Stone forgatókönyvéből legendás Éjféli expressz (ATV Spirit, 22.20) című filmjét, melyben egy amerikai fiatalembert tartóztatnak le a török határon, kábítószer-csempészet vádjával. Jutalma 30 év “a pokolban”, vagyis egy átlagos török börtönben. Kemény lesz.