Mit nézzünk ma a tévében?

A mai nappal beköszönt a cudar, kegyetlen tél, így akár még aktuális is lehet az Édes november (Sony Max, 20.00), egy igazi, könnyekben bővelkedő, romantikus dráma. Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz – és ezt értsd szó szerint. 

Mel Gibson, a hajdani nőverő, masszív hímsoviniszta-masiniszta, részegen randalírozó, vérnősző zsidófaló, a feszes seggű szexidol és pisztolyhős ezúttal egy kifejezetten emberi figurát alakít A hódkóros (Paramount Channel, 20.15) című drámában (és nem mesefilmben, nem komédiában!), akinek gondjai vannak az élettel, és általában önmagával. Méghozzá igen komoly gondjai vannak. A történetbeli menő játékgyáros mély depressziójában egy furcsa terápiát talál ki saját maga meggyógyítására. Attól azonban, hogy valaki menő játékgyáros, még nem biztos, hogy remek pszichiáter/pszichológus is, így az önterápia hamarosan nem várt “sikert” -egy újabb, ám teljesen más természetű- mentális defektust okoz. Az igen bizarr, zavarba ejtő vezérmotívumot görgető, furcsa, de mégis figyelemre méltó film másik főszereplője, a gyáros aggódó feleségét játszó Jodie Foster egyben a film rendezője is. (Bővebben)

Ehhez képest, például az Ilyen az élet (Cool, 20.45) című romantikus komédia tökéletesen semmilyen. Műbalhé, műhiszti, műboldogság, Katherine Heigl és Josh Duhamel részvételével.

Biztonsági program ma a Játsz/ma (Filmcafe, 21.00), David Fincher műfaji remeke, melyben Michael Douglas, Deborah Kara Unger és Sean Penn szívatja egymást körbe nagyon durván. Annyi baj van ezzel a filmmel mindössze, hogyha egyszer már láttad, akkor már tudod a csavarokat, tekeréseket és fordulatokat és annyira már nem lesz szórakoztató (bár a színészek és a rendezés még mindig elsőrangú). “Újszülöttek” azonban mindig vannak…

Tán már a sci-fi műfajának rajongói is unják már az Aeon Fluxot (RTL Spike, 21.00), még a feszes gumiruhába bújtatott Charlize Theron idomai, a film egészen egyedi látványvilága, különös dizájnja ellenére is. Ráadásul a történet sem ás túl mélyre: egy utópikus társadalom kívülről gondtalannak, boldognak látszik, ám belülről rohad. A “földalatti erők” azonban forradalomra készülnek – nem túl eredeti szüzsé. Mindegy, szóltam.

Lenyűgöző élmény nézni viszont A vadász (m2, 21.10) című filmet, már annak, aki amúgy szívesen bandukol, barangol és bóklászik az erdőben, főleg a kijelölt turistautaktól távol. Vagy legalább néhány kilométerrel messzebb minden népszerű látványosságtól, dobogó kövektől, csobogó forrásoktól és kilátóktól, ott ahol legfeljebb csak az erdészet fakitermelő szakmunkásai járnak. Azok szinte minden pillanatát élvezni fogják e filmnek, hiszen Tasmánia gyakorlatilag érintetlen mérsékelt égövi őserdeje alig változott valamit az elmúlt néhány tízezer évben – ez a film márpedig legnagyobbrészt itt játszódik. Robert Humphreys operatőr pedig komoly természetfilmeseket idézően parádés képekkel mesél e tájról. A film sztorija amúgy egy meglehetősen közhelyes öko-thriller sablonjaira épül: egy fiktív európai gyógyszerkonszern okosai azt találták ki, hogy a híres, de mára már kipusztult tasmán erszényes farkas olyan bénító hatású mérget termelt, amiből fantasztikus hatású új gyógyszereket lehetne kifejleszteni. Állítólag azonban valahol a tasmán dzsungel mélyén láttak még élő példányt a tasmán farkasból… Itt jön képbe a vadász (Willem Dafoe – a képen). (Bővebben)

George Sand és Alfred de Musset (egy évszázaddal közelebbi) híres-hírhedt románcát dolgozza fel 132 hosszú, de rendkívül romantikus percben Az évszázad gyermekei (Duna, 21.20) című, 1999-ben készült dráma. A cigarettázó, horribile dictu, nadrágot viselő, proto-feminista Sand-t a mindig kitűnő Juliette Binoche, míg a részeges, kártya-és szexfüggő Musset-t Benoît Magimel alakítja.

Veretes, igen expresszív képi világú film Jean-Jacques Annaud Umberto Eco-verziója, A rózsa neve (Duna, 23.40), melyet tulajdonképpen akár tekinthetünk úgy is, hogy vele egy alműfaj született: a történelmi krimi. Nyilván voltak korábban is efelé tendáló filmek, de a történelmi megalapozottság, a tudományos hitelesség ezelőtt talán még soha nem járt ennyire kéz a kézben a krimi műfaji eszköztárával. Hibátlan kísérlet, ahogy hibátlan Eco könyve is, amivel 1980-ban hangosan debütált a világirodalomban. Pontosan, lényegre törően érinti a középkori katolicizmust érintő, szinte összes filozófiai és teológiai problematikát, úgy, hogy ez mégsem megy a cselekményként fűződő sorozatgyilkosságos krimi izgalmának rovására – miközben mindvégig megmarad hívő, bölcs katolikusnak.

A Casino Royale (TV2, 19.55) szerintem minden idők legjobb James Bond-filmje. A valóban fergeteges akciók és a témától elvárt módon bugyuta egyszerű cselekmény közepette végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja. Tonnányi tesztoszteron tonnányi tesztoszteron ellen. Ez így kerek meccs.

Van aztán egy míves kivitelű Farkasember-történet (AMC, 21.00) is, ezúttal Joe Johnston rendezésében. Benicio del Toro az egyik producere a filmnek és ő játssza el a címszerepet is ebben a klasszikus, viktoriánus, romantikus horrorban. Erős a szereposztás: a sztori vázát adó apa-fiú konfliktusban az apa figuráját Sir Anthony Hopkins adja, míg a további szerepekben Emily Bluntot, Geraldine Chaplint és Hugo Weavinget láthatjuk, mások mellett. 

Egyik első jelentkezése volt a Hollywoodban mára megkerülhetetlenné avanzsált Coen-tesóknak, Joelnek és Ethannak, az 1987-es Arizonai ördögfióka (RTL Spike, 21.00) című krimikomédia. A sztori azonban már tipikus coeni: egy kiöregedett piti bűnöző (Nicolas Cage) és egy magányos rendőrnő (Holly Hunter) egymásba szeretnek, ám nem lehet gyerekük. Így rabolnak maguknak egyet, egy dúsgazdag bútorgyáros ötösikrei közül, hátha nem veszi észre senki az egyik poronty hiányát… A groteszk történet természetesen már itt is felvonultatja az összes, későbbi Coen-sikerre jellemző dramaturgiai arzenált. E -mindezek ellenére is- kedves film mellékszerepeiben pedig már láthatjuk John Goodmant, és Frances Mcdormandet is.

Elég jó kis thriller aztán A leskelődő (Film Mánia, 21.00) is, melyben egy munkájába lassan belezakkanó zsarut (James Spader) egy ördögi sorozatgyilkos (Keanu Reeves) paráztat sorozatos gyilkosságaival. A gyilkost azonban nem a gyilkolás érdekli, hanem az igazi kiszemelt áldozat, az utána nyomozó zsaru, valamint reakciói… Amikor a róka vadászik a vadászra…

A New York-i afférok (Duna, 21.35) címe mögött valami könnyed, bohókás, pergő ritmusú és felelőtlen vígjátékot sejthetünk, holott e film tényleg csak egy New York-i fiúról szól (a képen a fiút alakító Callum Turner, Jeff Bridges társaságában), az ő életéről és családjáról. Még akkor is, ha az eredeti címben említett fiú életében történik is némi szerelmi affér, hiszen egy huszonéves fiú életében egyáltalán nem meglepő az efféle, ám a történet egy röpke enytyem-penytyemnél azért több. Hogy még jobban érzékeltessem a különbséget, olyan ez, mintha valami laza, kokainos-hiphopos medenceparti partira indulnánk, de egy pulóveres, beszélgetős, vörösbort kortyolgatós, Simon & Garfunkelt hallgató bölcsészbuliba érkeznénk (a film címe amúgy hajaz a Simon & Garfunkel ismert számára, amely fel is hangzik a filmben ott, ahol arra éppen szükség van). (Bővebben)

A végtelenített X-faktor show miatt késő éjszakába száműzött A bíró (RTL Klub, 23.30) című film cselekménye, párbeszédei olykor tobzódnak a trágárságban, mégis azt mondom, hogy régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak (Robert Duvall kontra Robert Downey Jr.). Ráadásul mindez az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve tárul szemünk elé, miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… Remek film. (Bővebben)

Viszonylag régen volt adásban a Hideghegy (Paramount Channel, 21.00): egy igazi “nagyfilm”, mely valószínűleg szétkaszálta volna magát a 2004-es év Oscar-díj ceremónián, ha nem éppen a Gyűrűk ura – A király visszatérrel kellett volna versenyre kelnie. Nagyívű családi és szerelmi dráma a történelem viharában, egészen elképesztő szereposztással (a képen Renée Zellweger és Nicole Kidman). (Bővebben).

Roland Emmerich, aki általában az egész világot szereti lerombolni, ma este megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (Mozi+, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon piff-puff, nagyon dirr-durr. (Bővebben)

Az Összeesküvés-elmélet (AMC, 21.00) viszont tipikusan az a film, amelyik megmutatja, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy színész túl mélyen beleéli magát szerepébe… 🙂 A viccet félretéve, Mel Gibson valószínűleg nem ebben a filmbe kattant be, ő már régóta ilyen, a konspirációs teória-mechanizmusok kialakulása, illetve megjelenésük viszont tűpontosan van ábrázolva ebben az izgalmas moziban. Mindig vannak, mindig voltak és lesznek is olyanok, akik tisztán (értsd: mindenkinél tisztábban, hiszen mindenki hülye, idióta, ostoba, sőt, vak és süket is, ráadásul át vagyunk verve) látnak mindent, és átlátják azt a mindent átszövő pókhálót, melynek közepén ott csücsül a csúnya, karvalyorrú, kígyóvállú, kapzsi banyapók (az UFO, Soros, az ENSZ, az EU, a komcsik, a kínaiak és egyáltalán, az idegenszívű migráncsok – tetszés szerint behelyettesíthető, illetve felsorolható). A film amúgy vicces is, főleg a Julia Roberts által jegyzett romantikus szál fényében…

Nem először találkozunk A belső emberrel (Filmcafe, 21.00) sem, ami egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Agyonjátszott ismétlések. Blöff. “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?” – ezt mondja (nagyjából) Brad Pitt (a képen, illetve) Guy Ritchie Blöffjében (Moziverzum, 21.00), mely a 2000-es évek elejének hangulatát komolyan meghatározó komolytalan műfajnak egyik cégéres darabja. Szerintem sokadjára nézve is szórakoztató marhaság ez, és nemcsak a mókásan hadaró roma csávót játszó Pitt miatt. A filmben “érdek ütközik érdekkel, ököl arccal, pisztolygolyó fejjel, joghurt szélvédővel, autó emberrel…” Nagy benyögések, elrajzolt fazonok, de hát mindezt tudjuk már jól.

Ugyanekkor A tökéletes trükk (AMC, 21.00) című Christopher Nolan-film sem először kerül ma este adásba. Két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el ez a látványos és izgalmas mozi, ráadásul nem is akármilyen asszisztenciával: David Bowie-t például a legendás tudós, Nikola Tesla szerepében láthatjuk, Michael Caine-t és Scarlett Johanssont pedig más, fontos mellékfigurákként. (Bővebben)

XVI. Lajos fényűző, pompázatos udvarát is unhatjuk már a Búcsú a királynémtól (Film Mánia, 21.00) című francia történelmi drámában. Miközben itt Marie Antoinette (Diane Kruger) mazsolás kalácsot majszol, pezsgőt kortyol és idióta, együgyű férje helyett udvaroncokkal kényezteti magát, a nép odakint éhezik és egyre dühösebb. A királynő ifjú társalkodónőjét (Léa Seydoux) azonban mindez egyelőre hidegen hagyja, élvezi a pompát, a fényűzést és a gondtalan napokat… A nagy francia forradalom, ezúttal a királyi budoárból nézve.

John Cassavetes feleségének, a nagyszerű Gena Rowlandsnek rendezett jutalomjátékot Premier (m5, 21.50) címmel 1977-ben. Filmmúzeum. A Vígszínházban színpadon is látható történet egy öregedéssel küzdő színésznő hajmeresztő lelki hullámvasút-utazását mutatja be, amit átél egy bemutató előtt. Rowlands és Cassavetes metszően pontos és hátborzongatóan őszinte feltárulkozása örök élmény mindenki számára, aki valaha is szemtanúja volt.

Zolnay Pál -szintén muzeális korú és értékű- Fotográfia (Duna, 23.30) című filmje egy igen fontos és érdekes művészetelméleti paradoxont fogalmaz meg. A filmbeli fotós egy barátjával (Zala Márk és Iglódi István) a vidéket járja az igazság és a valóság megtalálása érdekében, és régi, elfeledett foglakozásokat űző, idős mestereket, kemény munkában megőszült és megtört parasztokat fényképez, akik viszont mereven elutasítják a róluk készült szuggesztív, pontos és hiteles fotográfiákat, és helyettük inkább kiszínezett, idealizált, kiretusált, hamis portrékat látnának inkább.

John Cusack alakítja James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (Viasat3, 21.00) főhősét is, aki egy éjjel autóbalesetet szenved egy hirtelen lecsapó, igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

Az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája a Csempészek (AMC, 21.00), mely -meglepetésre- a csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek benne nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájaira hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikába, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg. Satöbbi.

Anthony Hopkins alakítja az Ösztön (Filmcafe, 21.00) főhősét (lásd a képen), aki, amolyan Tarzanba oltott Robinzonként, több évet töltött a dzsungelben, mindenféle emberi társaság híján, egy gorillacsaládban. Már lemondott róla mindenki, amikor hirtelen újra feltűnik a civilizációban – ám a gorillák társaságában már lefoszlott róla minden emberi. Ruha, kultúra, artikulált beszéd, stb. Hogy aztán ez jó, avagy rossz-e, arra választ ad ez a 1999-ben készült film. Van benne még sok minden, még egy krimi-szál is a cselekményben, valamint Cuba Gooding Jr., Donald Sutherland és Maura Tierney a Vészhelyzetből.

A Harry és Sally (Paramount Channel, 21.00) című romantikus komédia ma már inkább arról híres, hogy Meg Ryan itt mutatja be egy zsúfolt étterem, valamint filmbéli partnere, Billy Crystal legteljesebb elképedésére azt az igen látványos, de annál hangosabb kamuorgazmust, amivel -szerinte- a nők szédítik férjeiket. Hogy a film amúgy milyen, az már ennek fényében tényleg részletkérdés: szórakoztató kis izé arról, hogy létezik-e férfi és nő között igazi barátság, vagy csak szex, szerelem, örihari.

Az Ígéret földje (Film4, 20.00) című drámában a nagy, gonosz, csúnya palagázkitermelő tröszt rámenős, cinikus ügynökei (Matt Damon és Frances McDormand) egy elszegényedő kisváros farmerei alól vásárolnák ki földjüket a valódi ár töredékéért, de a pasast rabul ejti a hely, valamint a helyi tanítónéni (Rosemarie DeWitt) bája és szépsége, és közben rájön, milyen rossz céget szolgált eddig… Vaskos, ormótlan zöld propaganda, mondanám, ha alapvetően nem értenék egyet a film üzenetével. De ahogyan Gus Van Sant tálalja azt… Nos, az minimum zavarba ejtő és akkor a lehető legfinomabban fogalmaztam. 🙂

Viszont a Micsoda csapat (Paramount Channel, 21.00) tulajdonképpen egy feminista sportkomédia, melyben bevállalós hölgyek (pl. Geena Davis – a képen- , valamint Madonna, Lori Petty, és még sokan mások) csapnak bele a lecsóba. Bizonyos világháborús okok miatt elfogytak a férfiak az amerikai baseball-bajnokság csapataiból, ám the game must go on, és az otthon maradt sánta, béna, nyomorék, alkalmatlan, tápos, hadirokkant stb. férfiaknak baseball nélkül nincs életük. Egy vad ötlettől vezérelve azonban azt találják ki, hogy a hiányzó posztokat vállalkozó kedvű, ám a baseballhoz semmit nem konyító csajokkal töltik fel, ami értelemszerűen bőven tartalmaz előre nem látható buktatókat. Vicces lesz a film, egyben megható is.

Relatíve újdonság (a tévében) ma este a Viharlovagok (Viasat3, 21.00) című katasztrófafilm (egyesek szerint filmkatasztrófa). A film megtörtént eseményeket mesél el: egy óriási viharban kettétört tartályhajó legénységének (Casey Affleck, mint első tiszt vezetésével – a képen középen) a túlélésért való küzdelmének, valamint a partiőrség egy mentőegységének (Eric Bana, mint mentőtiszt és Chris Pine, mint parancsnok) a hajó legénységének megmentéséért vívott harcának érzékletes, drámai és izgalmas, de igazából mégis elég sablonos megjelenítése ez a mozi. Aki élt már át tengeren, nagy tavon vihart, hajóban, vagy akár csak egy csónakban, vagy csak kíváncsi arra, milyen érzés lehet ez, az azért értékelni fogja…

Az viszont ma már igen vicces, még alapszintű internetes ismeretekkel is, ahogyan a még szinte kislány Sandra Bullock küzd az akkor még szintén gyerekcipőben járó, internet nevű “szörnnyel”, a virtualitás mágiájával az 1995-ben készült A hálózat csapdájában-ban (AMC, 21.00)… Hát, múlik az idő.

A ma esti filmmúzeumunkban a meglepetésszerűen Oscar-esőben részesített Rocky (Moziverzum, 21.00) kerül levetítésre, mely ugyan mese habbal, ám ettől függetlenül a boxfilmek non plus ultrája. Sylvester Stallone e filmmel futott be, ebben püföli az azóta közhellyé nemesedett hűtőházi jelenetben a fagyott félmarhákat, és ebben fut fel azon a híres lépcsőn (a philadelphiai művészeti múzeumot azért már kihagyja). Irtózatosan patetikus, túlheroizált giccs – egyben imádni való pop-kulturális ikon. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál, akár még bokszbajnok is lehetsz, csak el ne hízzál! – mondta volna Mickey, a vén tréner (Burgess Meredith), ha ismerte volna Madáchot.

Azt nem mondom, hogy a főnyereményt nyerjük meg Nicolas Cage-el, aki ezúttal a Sorsjegyesekben (TV4, 20.00) adja -James Stewart állandó reinkarnációjaként- a végletekig tisztességes, kiscserkész-erkölcsű, megbízható zsarut (férfit, családapát, stb.), akit egy nap mégis megkísért a szerencsétlenség. A kávézóban, ahol minden reggel elkölti reggelijét, ezúttal nem tudja honorálni a csinos pincérnő (Bridget Fonda) munkáját, mert nincs nála elég készpénz. A hölgy ráadásul különösen rossz napot fogott ki, link pasija az éjszaka zsebelte ki. A jó zsarunál azonban van egy kitöltött lottószelvény, így adja magát az ötlet, hogy felajánlja a hölgynek, hogyha nyer vele, a nyereményt megfelezik. Természetesen, a szelvény számait kihúzzák, a nyeremény pedig négymillió dollár. Ezzel így önmagában semmi baj nem lenne, legfeljebb egy film sztorijának lenne karcsú – a jó zsarut azonban otthon pénzéhes, zsörtölődő rossz felesége (Rosie Perez) várja, aki tudja, hogy a férje nyert, így egy bájos és tanulságos romantikus komédia kerekedik ki ebből a kínos szituációból.

Az ausztrálok híres nép hősét, amolyan “Rózsa Sándor-t”, Ned Kellyt ma este a tragikusan fiatalon elhunyt Heath Ledger játssza a 2003-ban bemutatott Ned Kelly – A törvényen kívüli (Film Mánia, 21.00) című moziban – igen jelentős asszisztenciával, hiszen mellette feltűnik a kosztümös, kalandos történetben Naomi Watts, Orlando Bloom és Geoffrey Rush is. Nem láttam, de saccra megér egy pillantást.

Lesz ma este egy csomó agyonjátszott ismétlés is. Nem tudom, létezik-e a Földön olyan ember, akinek ne jönne már kifelé a könyökén például szegény Bridget Jones, meg az ő naplója (SuperTV2, 21.00)? Mindenesetre, ha van ilyen, ma este megnézheti újra. Mondjuk a nyuszifark tényleg cuki, no, de ennyiszer?

Sokat megy A Zodiákus (Viasat3, 21.00) is. Azt hiszem, David Fincher filmjét annak idején kissé félreértettem: egyfajta műfaji kísérletnek, fikciós dokumentum-thrillernek tekintettem. Túl hosszúnak, túl unalmasnak találtam, a végét pedig túl bosszantónak. Viszont amikor mostanában újranéztem, már nagyon tetszett… Nem csak arról van szó, hogy valóban megtörtént eseményeket, egy brutális sorozatgyilkos utáni nyomozás történetét meséli el a film, hanem arról is, sőt, talán sokkal inkább arról, hogyan működik/nem működik az amerikai rendőrség nyomozati munkája, hogy használja (ki) egy elmebeteg, ám igencsak intelligens gyilkos a médiát, s ezzel együtt, akkoriban még mennyire nem tudta ugyanezt tenni a rendőrség… Fincher mesterien fűzi a sok éven át húzódó sztorit, és meséje által világosan látjuk a képtelen szituációk tömkelegét és pontosan bele is tudunk helyezkedni a képtelen, de mégis valóságos nyomozásba. Remek Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal, valamint az összes többi jól ismert színész (Mark Ruffalo, Albert Finney, Anthony Edwards, stb.).

Remek film azonban a Hideg nyomon (RTL Spike, 21.05) is, ha eddig netán nem láttuk volna. Ben Affleck komoly problémákat felvető sztorija masszív lábakon áll a valóság talaján, emellett egy izgalmas műfaji kísérlet is a film noir egyfajta aktualizálására, méghozzá erősen realista szemléletű, kritikai attitűddel. Messze vagyunk az álomgyártól, amit itt látunk, az Amerika nagyobbik, meglehetősen fekélyes fele. Gyermekrablás, drog, korrupció, maffia, simlis rendőrök a téma, melybe Ben keményen és egyenesen bele is száll. Ötletes profizmussal görgeti a cselekményt, mely egészen a végéig tartogat meglepő fordulatokat, miközben mindvégig erős gondolati tartalommal is párosul: komolyabb elemzést, esszét is megérne a Casey Affleck (az öcsi) által alakított, elsőre meglehetősen nyeglének tűnő magánhekus által elkövetett tettek logikájának, jogosságának, erkölcsi és etikai értelemben vett helyességének vizsgálata. Casey eszköztelenül is igen jó színészi teljesítményt nyújt, csakúgy mint a már sokszor atombiztosan bizonyított Ed Harris, illetve, tulajdonképpen mindenki más is a filmben.

Ben Affleck filmje a 2013 legjobb filmjének járó Oscart elnyerő Az Argo-akció (Sony Movie Channel, 21.00) is John Goodmannel, Alan Arkinnal, mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbeli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Érdekes film a Veszélyes vizeken (Filmcafe, 21.00) is, csak éppen ezt is sokszor láthattuk már. Egy látszólag sima, átlagos thrillernek tűnik ez a film, ügyes helyszínválasztása és meghökkentő szereposztása azonban mindenképpen magasan az átlag fölé, figyelemre méltóvá emeli. Nem mintha nem láthattunk volna eddig extrém sportkörülmények között játszódó thrillert, azonban e filmben Curtis Hanson rendező igen sikeresen fokozza az amúgy sem veszélytelen raftingot egy thriller kellően feszült hangulatot keltő dramaturgiai szervezőelemévé. Kevin Bacont is láttuk már thrillerben, az azonban mindenképpen meglepetés, hogy Meryl Streep (a képen) milyen magabiztosan mozog ebben a számára nyilvánvalóan ismeretlen, rázós és vizes közegben. Mindketten jogosan kaptak e filmben nyújtott alakításukért egy-egy Golden Globe-jelölést, ami szintén tovább fényezi e filmet. Akár meg is kaphatták volna…

Alapvetően egy szokványos, bankrablós akciófilm a Nyomd, bébi, nyomd (Mozi+, 21.00), illetve ennek egy “gengszterek sofőrje” címkével ellátott alfajának szép példánya, annyi azonban mégis biztos, hogy kevés jobb dolog történhetett ezzel a méltán/méltatlanul szétgyepált műfajjal, minthogy Edgar Wright hozzányúljon. A musical-betétekkel (!!!) színesített virtigli akciómoziban ugyan semmi olyan nem történik cselekmény-, illetve akciószinten, amit eddig máshol ne láttunk volna, ám ahogyan ez az egész össze van rakva, azok a karakterek, azok a kis színes nüanszok, poénok és tréfák, amiktől valóban süt a cucc, az mindenképpen unikum. Remek zenék szólnak végig, nálam külön piros pont az üldözéses finálé alatt szóló Focusért és Golden Earringért. Az erős Pumped Gabó-allúziók ellenére is cuki karakter a címszereplő (Ansel Elgort), cuki az élettörténete is, és ha a minap még leszemétládázott Kevin Spaceyt a jövőben ilyen filmekben fogjuk látni, akkor fogdosson még sok feneket, mert kellenek a jó színészek az efféle lenézettebb műfajokba is. Üdítő élmény volt számomra ez a film.

Viszont szerintem nem látták sokan még A férfiak nem sírnak (m2, 21.10) című bosnyák-szlovén-német-horvát drámát, amely -talán a gyártó kooperációból talán sejthetően- a délszláv polgárháborúról fog szólni. Én sem láttam, úgyhogy… A sztori annyi, hogy sok évvel később hajdani veteránok találkoznak egy hegyi fogadóban, olyanok, akik annak idején egymás ellen harcoltak. Gondolom, ennyiből is érezni a helyzet komolyságát…

Köbli Norbert jegyzi forgatókönyvíróként Az örök tél, A berni követ, vagy a Félvilág mellett például a Bergendy Péter által rendezett A vizsga című filmet is. Ez utóbbi kollaboráció alkotta meg a ma este Nemzetközi Emmy-díjra esélyes Trezor (Duna, 21.15) című filmet is, mely egy szajréfilm koordináta-rendszerében mesél el egy történetet az ’56-os forradalom leverését követő néhány nap zűrzavarából. Néhány belügyes elvtárs szeretné megszerezni egy köteg kompromittáló személyi adatot rejtő iratot a Belügyminisztérium trezorjából, csakhogy a felfordulásban valahol levesztek a bombabiztos páncélszekrény kulcsai… Főbb szerepekben Anger Zsolt, Tasnádi Bence, Hámori Gabriella és Scherer Péter.

A szemtelenül fiatal Damien Chazelle azért ma a világ egyik legfigyelemreméltóbb rendezője, mert simán bevállal olyan jeleneteket, sőt, még olyanabbakat is, amiket más nem. És láss csudát, nála mégis működik az, ami más filmjét agyonvágná, vagy rosszabb esetben közröhej tárgyává tenné. Példa erre a 2017-ben hat darab Oscar-szobort begyűjtő Kaliforniai álom (La La Land) (RTL II, 23.00). (Bővebben és bővebben)

Ma este a Mamma Mia! (Prime, 21.00) kísérli meg, hogy számottevő alternatívát állítson a nézettségben verhetetlennek tűnő X-faktornak. Engem három dologgal lepett meg ez a film, még anno. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical cselekményébe szervesen illeszkedve, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- ezúttal egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (ezt megelőzően én csak thrillerekben láttam). A film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak azóta egészen biztosan nem kell aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…

A Tiszta vér (Film Mánia, 21.00) című filmben ezalatt egy sajátos személyisége miatt már csak ex zsaru (Samuel L. Jackson) takarítja szakmányban a bűntények után maradt mocskot, jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül egy nagy port felverő bűntény bizonyítékai is felmosódnak az elkövetés helyszínén, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító… Tudom, volt már ez is.

Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű (Duna, 21.35) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. (Coenék filmje csak jelöléseket kapott, igaz, abból rengeteget – például a képen látható Jeff Bridges a címszerepért, mint Legjobb Férfialakítás.) A vicc kedvéért, nézzünk bele a ’69-es filmbe… Érdekes lehet összehasonlítani a látottakat Coenék filmjének idevágó jeleneteivel. Coenék filmjéről bővebben itt.

A szikla (Paramount Channel, 21.00) címszereplője ma este is maga a híres Alcatraz nevű sziget lesz, mely hajdanán börtönként szolgált, olyan híres lakókkal, mint például Al Capone. Ma turistalátványosság. A San Francisco-öbölben megtalálható sziget aztán Öböl Mihály (avagy, Michael “San Francisco” Bay) hírneves látványfilmes fantáziájába is szöget ütött, hiszen a filmbeli gonosz ember, egy hivatásában és identitásában meghasonlott tábornok (Ed Harris) katonáival épp ezt foglalja el, túszul ejtve az ott bámészkodó turistákat, valamint halálos vegyi fegyvereket telepítve oda, amiket aztán el is süt (San Francisco öt millió lakosának kárára), ha nem teljesítik követeléseit. Nem számol azonban a castinggal, hiszen ha a stáblistában ott van még Sir Sean Connery és Nicolas Cage, akkor itt egy ugribugri tábornoknak nem nagyon teremhet babér. Nem is terem. Piff-puff, dirr-durr és bő két óra múlva magasan, büszkén leng a csillagsávos lobogó.

Oliver Stone Vietnam-filmjei, a Szakasz és a Született július 4-én tulajdonképpen egy trilógia első két részét képezik. A ma este levetítendő Ég és föld (RTL Spike, 21.10) című 1993-as filmmel zárul e trilógia. Nekem azonban abszolúte semmi nem rémlik erről a filmről… Szóval, ez a történet egy vietnami asszony szemszögéből meséli el a nyilvánvalóan elmesélhetetlent. Megrázó, gyomorszorító élményre van kilátás. 140 perc.

A hajdan kitűnő tévésnek megismert M. Kiss Csaba (Rohonyi Gábor rendezői segédletével készült) Brazilok (RTL II, 23.00) című mozija gyökeresen szakít mindazzal, amit a magyar film cigánysággal foglalkozó darabjaiban eddig megszokhattunk. Természetesen akadtak korábban olyan filmek, melyek hitelesebben, a nyilvánvaló problémák gyökereire pontosabban tapintottak a lényegre (pl. Koportos, Cséplő Gyuri), voltak olyanok is, melyek megcsúsztak a témán (pl. Dallas Pashamende, Vespa), viszont olyan szórakoztató, mint amilyen ez az acsai putrisor csodacsapatának meséjét elénk táró film, még nálunk nem készült. A Brazilok hangvételét legjobban talán Kusturica két roma-filmjéhez tudnám hasonlítani, bár kevésbé elrajzolt és bombasztikus, mint a Macska-jaj, viszont a Találkoztam boldog cigányokkal is-hoz igen közel áll – de talán a Mi kis falunk és a Drága örökösök nézői is meg fogják találni benne számításukat. (Bővebben)

A belga Dimitri Verhulst igen komoly nemzetközi sikert aratott regényéből a belga film egyik üdvöskéje, Felix Van Groeningen adaptálta ezt a kíméletlen, tiszteletlen és naturalista filmet, a ma esti első ajánlatot, melyből megtudhatjuk, hogy az alkoholizmus és a gyermeknevelés tárgykörében Európa szívében is igen Szarul állnak a dolgok (Cinemax, 20.00), nem csak nálunk. (Bővebben és bővebben)

Minden kisgyermekes szülő legszörnyűbb rémálmát filmesíti meg a múlt század kilencvenes éveinek elején bemutatott, ám a mai napig is hatásos thriller, mely A kéz, amely a bölcsőt ringatja (Filmcafe, 21.00) címet viseli. Biztosan tudjuk, hogy a kedves, megbízhatónak tűnő bébiszitter, akire gyermekünket bízzuk, valóban olyan kedves és megbízható, mint amilyennek mutatja magát?

A Seraphim Falls – A múlt szökevénye (Paramount Channel, 21.00), hülye magyar alcímével ellentétben, nem valami időutazós, békategóriás scifi, hanem egy western. A poszt-polgárháborús történetben borotvált arcú Liam Neeson üldözi bajszos-szakállas Pierce Brosnant. Hogy miért, valamint hogy elkapja-e, az kiderül a filmből. Simán nézhető darab.

A beat-korszak Eszkimó asszony fázik-ja, vagy Kutya éji dalá-ja volt a Szép lányok, ne sírjatok! (m5, 21.50), Mészáros Márta filmje, melyet legtöbben elsősorban a benne felhangzó (és néha látható) Illés-, Kex-, Syrius– és Metró-dalok miatt néztek meg – pedig a dalok mögött, körül látható film sem érdektelen, a tragikusan fiatalon elhunyt Zala Márk, valamint a fiatal Blaskó Péter, Bujtor István vagy Balázsovits Lajos főszereplésével. Több mint pontos kordokumentum. (A képen Zala Márk, Balázsovits Lajos és Jaroslava Schallerová)