Mit nézzünk ma a tévében?

Ha azt mondom, hogy Brooklyn legmérgesebb embere ma este az év embere, akkor mondtam valamit, amit nem biztos, hogy mindenki ért is. Robin Williamsről beszélek, aki Az év emberének (Film!4, 20.00) szerepében tűnik fel ma este. Az illető egy ismert tévékomikus, amolyan korabeli Bödőcs Tibor, aki nagy kanállal osztja a politikusokat. A 2006-ban bemutatott, a “megöntözött öntöző” klasszikus dramaturgiájára épülő komédiában “az év emberét” egy társadalmi méretű trollkodás és egy buta szoftverhiba miatt megválasztják Amerika elnökének, és tanúi lehetünk annak a sokszor vágyott pillanatnak, amikor is a nagyhangú megmondóembereknek kell megcsinálni azokat a dolgokat, amiket előzőleg oly annyira kritizáltak… Vagy most ugrik a majom a vízbe. Ilyenek.

Komoly darab viszont a Ronin (Mozi+, 21.00). A régi szamurájtörténeteket (ezekre utal a film címe is) idéző visszafogott, ám kőkemény krimiben (rendezte John Frankenheimer) munkanélküli titkosügynökök próbálnak saját szakállukra dolgozni. Robert De Niro mellett igen jó a filmben Jean Reno és Stellan Skarsgaard is.

Az Ál/Arc (AMC, 21.00) című akciófilm eközben -bár rengetegszer láttuk már ezt is- műfajának egyik nehezen elvitatható csúcsát jelenti. Izgalmas, pörgős, látványos és kellően agyafúrt is, Nicolas Cage és John Travolta egyaránt csúcsformát fut, John Woo pedig virtuóz módon rendezte meg a filmet.

Ma már tudjuk, hogy A visszatérő (Paramount Channel, 21.00) elsősorban Leonardo diCaprióról szól. Annyira akarta már mindenki, hogy Leó megkapja már végre az amúgy régen kiérdemelt Oscart, amit valószínűleg ő maga is szívesen venne, hogy számomra úgy tűnik, ebben a filmben tényleg minden ennek van alárendelve. Szegény Leó pedig tényleg mindent el is követ az ügy érdekében: két és fél órán keresztül kúszik nyögve, hörögve a jeges hóban, fagyott sárban, döglött lóba bújik meztelenül, a megfagyást elkerülendő, szakadékba zuhan és sebes folyású zúgókon szánkázik le magatehetetlenül, a nép pedig nyilván hüledezve csóválja fejét, hogy mekkora színész, micccsodda alakítás… És jött a Golden Globe és jött az Oscar is… (Bővebben)

A Szürke senkik (m5, 21.50) egy első világháborús magyar thriller, melynek egyik fő jellemzője, hogy nem teremt hősöket (lásd a képet). Köbli Norbert forgatókönyvíró (A berni követ, Félvilág, A vizsga) és Kovács István rendező tulajdonképpen szűz talajra lép ezzel a mindössze alig egy órás tévéfilmben. Filmes szempontból alig feldolgozott terület ez a kor és ez a problémahalmaz, mely azonban a magyar történelemben, a történelmi emlékezetben a mai napig is igen jelentős súllyal képviselteti magát, elég csak három földrajzi kifejezést említenem: Isonzó, Doberdó, valamint a háború következményeképpen Trianon. Az alkotók azonban, igen okosan, nem vállalták túl magukat, tudva tudván, hogy egy biztonságos kis lépéssel mindig tovább lehet jutni, mint egy vakmerő, nagy ugrással a semmibe. Nem kívánták egy csapásra elmesélni az összes córeszt, ami az első világháború kapcsán eszükbe juthat; az egyórás filmbe éppen egy órányi drámát, feszültséget és arányosan elegendő akciót pakoltak bele. (Bővebben)

Tom Hanks oldszkúl kutyás-zsaru vígjátéka, az Egyik kopó, másik eb (Paramount Channel, 19.55) biztonsági opció lehet ma estére, bár a kutyások nyilván ki nem hagynák, mert az olyan “édi”, amikor a benga nagy Hooch pofájából szanaszét freccsen a ragadós nyál… (A képen Hooch és Tom.) A film ennek ellenére is működik, vicces és szórakoztató.

Azonban Családi üzelmekkel (Cool, 21.00) is tölthetjük az estét. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Steven Soderbergh bárhol-bármikor bevethető, laza, nagystílű szélhámosfilm-sorozatának első része is feltűnik ma este Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (Viasat3, 21.00). (Bővebben)

Bruce Willis lesz még A sebezhetetlen (AMC, 20.00) ma este, hiszen karcolások nélkül él túl egy vonatkatasztrófát, s miután egy üvegcsontú képregénybuzi (Samuel L. Jackson) felvilágosítja természetfeletti képességeiről, magára veszi a rászabott keresztet. M. Night Shyamalan filmje, és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

A Felhőatlasz (Filmcafe, 21.00) egy nem kevesebb, mint hat (6!) tér- és idősíkon játszódó, igen összetett cselekményű, ám ennek ellenére mégis könnyedén filozofikus látványmozi, mely David Mitchell azonos című scifi-fantasyjének nagyigényű megfilmesítése, Tom Tykwer, valamint a Mátrix-trilógiáért is felelős Wachowski-testvérek által. Tom Hanks 4, Hugo Weaving 6, Halle Berry, Jim Sturgess és Hugh Grant 2-2 szerepben – nem akármilyen mozi ez. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy felismered-e, pl. Tom Hankset, összes szerepében? 🙂 (Bővebben)

Egyszer született egy novella egy lányról, aki koporsómanöken volt. Az volt a dolga, hogy belefeküdjön a koporsókba, míg azokat lefényképezték a temetkezési vállalkozó prospektusába. Nos, a Körberajzolva (m2, 21.10) című francia komédia főhősét (François Damiens) hasonló munkára kényszerítette az élet. A hajdan közepesen sikeres színész ma rendőrségi helyszíneléseken helyettesíti az áldozatokat. Főhősünből azonban rendre előtör az élettapasztalat, valamint korábbi, ócska krimikben szerzett “tudás” és okítani kezdi a rendőröket, mit s hogyan kéne csinálniuk a tettes előkerítése érdekében… Arra emlékszem, hogy valami szerelemféle is szövődik a filmben és hogy egy szép, alpesi faluban játszódik.

Juliette Binoche egyike a legtermészetesebben játszó színésznőknek. Ő a 40 éves főszereplője a Valaki más élete (Duna, 21.20) című romantikus történetnek, melyben egy nap tizenöt évvel fiatalabban ébred (sokan vagyunk így ezzel reggelente, egészen a fürdőszobatükörig…). Így, eltelve életenergiával, rögvest neki is áll visszahódítani éppen elhidegülőben lévő élete párját (akit a komoly magyar vonatkozásokkal is bíró Mathieu Kassovitz alakít).

Kerekesszékes bérgyilkosokról szól a Tiszta szívvel (Moziverzum, 22.50) című produkció, ami egy mese, aminek nyilvánvalóan semmi köze nincs a valósághoz. Ezt a mesét azonban Tilla (Till Attila) egy ügyesen elképzelt és ugyanilyen ügyesen kivitelezett ötlettel mégis bele tudja ágyazni a valóság szigorú tényszerűségébe, így a filmet is rögtön átemeli a tagadhatatlanul furcsa, de mégis csak sablonos akciófilmek mezőnyéből egy kedves, optimista, ám valóságosnak tűnő világba (ami csak filmben van Magyarországon). Mindemellett, ez egy igazán jól fényképezett, jól zenélt és jól vágott mozi is, rendkívül ízléses főcímmel, ügyes grafikus betétekkel: egy valódi, szinte hibátlan, szórakoztató közönségfilm – lenne, ha a közönség is leszakadna már azokról a dögunalmas hollywoodi sablonokról. (Bővebben)

A ma esti kérdés ismét az, hogy ha nem az X-faktor, akkor Mi kell a nőnek? (Prime, 21.00) Talán egy új ruha? Talán Mel Gibson? Esetleg mindkettő, egyszerre (lásd a képen)? (Bővebben)

Rossz az, aki rosszra gondol. Már vége a ma esti cécónak, amikor a Viktor/Viktória (Duna, 22.20) kezdődik. Blake Edwards sikamlós transzvesztita-komédiája mintegy tárháza a klasszikus, szereptévesztős vígjáték jellemző sajátosságainak. Az annak idején díjesővel meghintett, 1982-ben készült filmben olyan régi, nagy filmcsillagokat láthatunk, mint Julie Andrews a címszerepben, vagy például James Garner.

Daniel Day-Lewis brutálisan nagyot alakít Paul Thomas Anderson sokak által igen nagyra tartott Vérző olaj (Paramount Channel, 23.45) című monstre mozijának címszerepében, de a zene (Jonny Greenwood) is nagyot szól. Elég jól dolgozik az operatőr (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján PTA). Járható út lehet az is, egy nagyregény filmadaptációja esetében, hogy csupán egyetlen szálat bont ki a rengetegből, és azt boncolgatja, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elvész a részletgazdag, szinte betűhű megfilmesítésben. Ettől még azonban kissé nyúlik a film, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet mindenképpen szimpatikus. PTA kitűnő rendező, és ahogy e filmben a korai kapitalizmus részletgazdag természetrajzát, s benne egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

A Becstelen Brigantyk (AMC, 21.00) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova. (Bővebben)

Jön azonban A hazafi (Moziverzum, 21.00) is, a kegyetlen, rettenthetetlen, kiismerhetetlen és engesztelhetetlen Mel Gibson képében, Roland Emmerich 164 perces, amerikai függetlenségi háborús eposzában. Békés parasztember a címszereplő, aki vállát vonja a háború hírére, ő családját akarja csupán eltartani, földet akarja túrni és köpni nagyot a lenyugvó nap felé, csak úgy. Hagyják őtet békén. Legnagyobb fia (Heath Ledger) keblét azonban forradalmi hév feszíti, s hogyha kell, halni is mer a hazáért, a szabadságért, a függetlenségért. A háború azonban igen csúnya dolog, amit a harcra tüzelő röpiratok rendre el is hallgatnak, természetesen a fiú is besokall és dezertál a seregből. Az otthonmaradó öccse próbálja megvédeni, de az ostor rajta csattan. Immár az apának is ott kell hagynia az eke szarvát, szemében őrült láng gyúl, kérges tenyere fegyvert markol… A végén természetesen magasan leng a csillagsávos lobogó és megtanulhatjuk azt is, hogy senki nem lehet független saját nemzete függetlenségi háborújában.

Elsősorban Billy Bob Thornton parádézásának, valamint a film finom (olykor meg egészen abszurd) vizuális, valamint verbális poénjainak köszönhetően lett felejthetetlen krimikomédia a Banditák (Film Mánia, 21.00). A megszokott módon kőprofi Bruce Willis mellett Billy Bob egy hipochonder bankrablót alakít. A páros agyafúrt bankrablásaival hamar a környék kedvenceivé válik, mígnem megjelenik a színen egy csengő hangú lány (Cate Blanchett). Afféle Tarantino Light, vagy Bonnie és Clydes, szolid csattanóval a végén. Láttuk már?

Az oroszlán ugrani készül (m5, 21.50) viszont minden idők legviccesebb magyar krimi-vígjátéka. Klauberg, az elmebeteg náci orvos (Ajtay Andor) a “Pestis XX” nevű baktériumfegyverrel rémisztgeti környezetét. Az ampullákért azonban harcba száll a rendkívüli ügyességű magyar titkos ügynök, Menő Fej (Bujtor István – a képen) is. 🙂 James Bond? Az kicsoda? 🙂 Az én nevem Fej. Menő Fej. 🙂 

Gyakori az a vád, hogy a magyar filmesek feldolgozatlanul hagyták “minden mai baj origóját”, a rendszerváltást. Ez a véd így azonban nem teljesen megalapozott, hiszen itt van például András Ferenc izgalmas és fordulatos krimije, az 1994-ben készült Törvénytelen (Duna, 21.50), melyben András régebbi, ma már kultikus státuszba került Dögkeselyű című filmjének emblematikus főszereplője, Cserhalmi György alakítja azt az értelmiségit, aki a neki törvény szerint járó kárpótlási jegyek kapcsán keveredik bele az ezekkel üzletelő, ügyeskedő, bűnös körökbe. A Káli-medence, valamint a Balaton-felvidék rajongóinak különösen ajánlott.

Quentin Tarantino, a filmművészet legzseniálisabb videotékása, amolyan virtuóz stílus-, és műfajbravúrként, egyszerre ommázsolja a japán kaszabolós szamurájfilmeket a mangákkal és a westernnel egy himnikus ívű bosszúfilmmé. Az összesen jó bő négyórányi Kill Bill (Moziverzum, 21.00) első része lesz ma – naná, hogy egyben lenne az igazi… (Bővebben)

A háborús filmek kedvelői megnézhetik ezalatt újra A Sólyom végveszélybent (Paramount Channel, 21.00), Ridley Scott -szintén- maratoni háborús drámáját (kb. 144 perc), mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal (2 Oscar+2 Oscar-jelölés).

John Turturro 2013-ban rendezett egy tökéletes (régimódi) Woody Allen-filmet, Bérgavallér (Duna, 21.35) címmel, melynek főszerepét -a vicc kedvéért- Woody Allen játssza. Érdekes a további szereposztás is, tehát mindenképpen érdemes belenézni a filmbe. Nem nevetős, de végig mosolygós…

John Cassavetes az amerikai film Bergmanja, hiszen pont olyan mániákusan fordul az emberi lélek mélységeinek feltárása felé, mint a svédek “Cassavetese”. Az amerikai fickó legtöbb filmje szinte kizárólag a középkorú nők és férfiak között köttetett házasságok felbomlására koncentrál, méghozzá döbbenetesen szuggesztív drámai erővel, mélyen átélt színészi alakításokkal és figyelmes érzékenységgel megmutatva az okokat és okozatokat. A szereplők arcára premier plánban koncentráló, s ezt mintegy vizuális koncepcióvá is avató Arcok (m5, 21.50) Cassavetes egyik legerősebb filmje. Idén augusztus 15-e óta nem láthattuk a tévében…

Az Erőszakik (AMC, 22.50) viszont az európai, független válasz Tarantinóra. A kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné (a képen), akinél kevés cinikusabb figurát láthatunk eddig a filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.

Reese Whiterspoon egy nagyra vágyó, s azért tenni is hajlandó, tehetséges vidéki lány, aki az “édes otthonból, Alabamából” egészen New Yorkig utazott, hogy megtalálja az álompasit (Patrick Dempsey). A sármos férfi feleségül is venné a lányt, aki szemlátomást Mindenütt nő (Paramount Channel, 21.00), ám van egy bökkenő: a menyasszonynak már van otthon, Alabamában egy férje (Josh Lucas): egy igazi sörszagú, a dolgokat nevükön nevező és az adódó problémákat radikális hatékonysággal megoldani szerető vidéki srác személyében. Romantikus komédia a műfaj neve.

Ugyanekkor egy nem teljesen agyatlan politikai komédia A válságstáb (Viasat3, 21.00), mely arról mesél, hogy az, hogy éppen ki irányítsa egy ország, egy minisztérium, egy város élén közvetve/közvetlenül az életünket, alig különbözik attól technikai értelemben, mint hogy mit eszünk, milyen autóval járunk, mit fújunk magunkra, hogy ne legyünk büdösek, milyen nadrágot és cipőt veszünk fel és ezeket hol szerezzük be – a megfelelő marketing kérdése mindez. Egy ilyen politikai marketinges a főszereplője ennek a történetnek. Jane (Sandra Bullock) azonban messze nincs szakmája csúcsán, leszálló ágban lévő karrierje a bolíviai elnökválasztási kampányba sodorja, ahol azonban egy régi, de nála sokkal sikeresebb ellenlábasával (Billy Bob Thornton) találja szemben magát. Természetesen a történet ezek után nem marad meg a politikai kommunikáció természetének száraz vizsgálatánál, hiszen Jane világosan látja, hogy az utolsó esély adatott meg számára, így minden létező mocskos trükköt a győzelem érdekében. Hát, nem egy Finkelstein a csaj, de azért tanulságos a sztori, amellett, hogy talán szórakoztató is.

A Szenvedélyek birodalma, az annak idején közbotrányt okozó Érzékek birodalma, vagy a Tabu című filmekről ismert japán rendezőlegenda, Nagisa Oshima készítette a második világháború idején játszódó Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence! (Duna, 22.30) című drámát. A történet 1942-ben játszódik és egy japán hadifogolytábor mindennapi életéről szól, némi homoerotikus felhanggal. Egy renitens angol hadifogoly (David Bowie – a felső képen) áll szemben a tábor brutális parancsnokával (Ryuichi Sakamoto), illetve “bulldogjával”, Gengo Hara őrmesterrel (Takeshi Kitano). Ez a szereposztás már önmagában is figyelemreméltó: az elsősorban korszakos rocksztárként ismert Bowie elképesztő alakítása, a film zenéjét is szerző világhírű zeneszerző, Sakamoto Bowie-val egyenrangú teljesítménye, vagy a későbbi japán kultszínész, és -rendező Takeshi Kitano egyszerre kegyetlen, vicces és cinikus jelenléte akár külön-külön is elég egy filmre. Így együtt viszont igazi ínyencség minden igazi filmrajongó számára.

Eközben az A38 Hajó színpadán (m2, 23.20) Kamondy Ági új projektjét hallgathatja az, aki kíváncsi a kortárs magyar zene egyik ritkán, de akkor legendás dolgokat alkotó előadójára. Ági (az alsó képen – Dudás Zsombor, Keszei Krisztián, Gyenge Lajos, Kamondy Ági, Vajdovich Árpád, Roszik Hella, Ádám Rita és Darvas Benedek) új dalainak szövegeit saját maga, valamint Karafiáth Orsolya, Kiss Llászló, Li Jü császár, Müller Péter Sziámi és Simon Márton írta, a zenében pedig egyszerre halljuk Ági különleges zenei univerzumának minden bolygó elemét, a népzenétől a klasszikus kamarazenén keresztül a progresszív és alternatív rockzenéig.

Van mára egy Woody Allen-film, a 2014-ben bemutatott Káprázatos holdvilág (Film Mánia, 19.05), melyben Colin Firth alakítja Wi Ling Szut, a világhírű kínai bűvészt, aki természetesen valójában egy tőről metszett, sótlan angol. De tényleg bűvész. Feltűnik azonban a színen egy fiatal illuzionista (Emma Stone), akiről az a hír járja, hogy ismeri a jövőt – na ő, a kókler. Viszont kedves és bájos, bele is habarodott a Cote D’Azure lényegi része. Szórakoztató marhaság, csodás képekkel (Darius Khondji).

Sokszor, de talán nem elégszer látott fausti történet Az ördög ügyvédje (Film+, 21.00). Ma este elsősorban Al Pacino miatt is nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét  Istenről.

A Férfias játékok (Paramount Channel, 21.00) című 1992-es moziban ma este is Harrison Ford (a képen) adja a visszavonult CIA-ügynököt, aki bájos feleségével (Anne Archer) nem vágyik már másra, mint unalmas, nyugodt életre – ám sorsa újra kísérti, amikor nyaralás közben belecsöppen egy terroristaakció kellős közepébe. A vér nem válik vízzé, a vén kecske is megnyalja a sót, csalánba nem üt a mennykő, stb. Kicsit poros, de azért ez is elmegy két fröccsel.

Az 1992-ben készült (naná, hogy ma sem lesznek újdonságok!) Halhatatlan szerelem (Filmcafe, 21.00) legfőbb érdekessége az, hogy írója az a J.J. Abrams, akinek a Lostot köszönhetjük/akit a Lostért átkozhatunk, egyéb más, furcsa film mellett. A még szinte hamvasan ifjú Mel Gibson és az örökké hamvas Jamie Lee Curtis játszik ebben a hibernációs-szerelmes, romantikus-misztikus drámában.

A léha, semmirekellő, felelőtlen férfira bízott ártatlan kisgyermek sablonos, de mindenképpen tanulságos történetét variálja a Kislány a küszöbön (Film Mánia, 21.00) című nem túl régi, német romantikus komédia. A filmet rendezte, és szokása szerint a főszerepét is eljátssza Til Schweiger, a német film egyik nemzetközi sztárja, partnere viszont ezúttal saját kislánya, Emma – s ez különösen érdekessé, de főleg igazivá teszi ezt a bájos, aranyos kis filmet.

Ugyanekkor a Véres gyémánt (AMC, 21.00) jóval több egy agyatlan, egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thrillernél, hiszen egy (efféle) filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja rá a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Szinte mindennaposak a törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beállt a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy elindulnak Európa felé, amit viszont már nem fog megállítani semmilyen szögesdrót, vagy politikai kampány… és nem fognak otthon maradni sem, mert egy messziről jött okostojás ezt mondja nekik…) (Bővebben)

Nem árt talán újranézni a Vírus (Film+, 21.00) című, ma már bőven felnőttkorúnak, de műfajában klasszikusnak is számító katasztrófafilmet, melyben Dustin Hoffman menti meg a világot egy hasonlóan pusztító vírus elől, Morgan Freeman, René Russo, Kevin Spacey, Donald Sutherland és mások által alakított karakterek ellenében, illetve segítségével. Az itt felvetett probléma ma is, és a jövőre nézve is fenyegető.

A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódik a Pénz beszél (Paramount Channel, 21.00). Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino, a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Budapestet láthatjuk Varsó szerepében A lopás művészete (Viasat3, 21.00) című krimi-vígjátékban, mely, minden előzetes sejtésünkkel ellentétben, nem a kelet-európai országok rendszerváltás utáni kormányainak mérhetetlen lopásairól fog szólni – csupán egy ergya könyvrablásról (egyáltalán, ki az, aki könyvet lop manapság?!). Főbb szerepekben Matt Dillon és Kurt Russell – a film elmegy, főleg, hogy tévében nemigen láthattuk még…

Budapest viszont nagyon Budapest a mai utolsó, ám legfontosabb ajánlatban: Jó, hát akkor itt fogunk élni. – mondja anya Dininek a szétbombázott pesti bérházak felett… Benn mi volt? Miért? Kinn mi volt?! Vigyázz, Dinikém édes, nehogy megetessenek, ne ugrálj, ne feltűnősködj! Aki kérdez, az faggat, mert őt is faggatják. Tanulj, jegyezd meg a tananyagot, mondd vissza nekik! Ne ellenkezz, ne szólj soha feleslegesen! Nem beszélve a nőkről… (A képen Znamenák István és Őze Lajos.) Megáll az idő (Duna, 21.30). Hűha! Lívia! Ha még egyszer így néz rám, engem is rákenhet a szendvicsére! Hajrá egyedül! Ne legyen SEMMI! C’mon lets twist again! Éljenek a hülyék! ALAPmű.

Nekem úgy tűnik, hogy A Kulcsfigura (RTL Spike, 21.00) című krimi alkotói mintha kicsit sokat vállaltak volna magukra… Az alapötlet talán elég lett volna egy rendes drámára, melyben a hajdani, főiskolás hokibálvány (Joseph Gordon-Lewitt) elveszti emlékezetét egy baleset következtében és élete további részét “kétbites” munkakörben, a társadalom perifériáján kénytelen leélni. Egyetlen segítsége a lakótársa, egy vak férfi (Jeff Daniels). Ebben a szituációban bőven van annyi lehetőség, amennyi egy jó filmhez kell – de hogy miért kellett ezt egy kissé közepes bankrablós történetté variálni? Vagy miért éppen így? Nem értem.

Az előbbi ajánlathoz képest A kém (Prime, 21.00) című film maga a bűnös élvezet. Egy elementárisan szórakoztató kémfilm-paródia, melyben Paul Feig író-rendező a kémfilmek egyik jellegzetes mellékszereplőjét, a számítógépes adatbázisok előtt gubbasztó, általában kövér, randa “geek-csajt” teszi meg főszereplővé – és ezt a ziccert Melissa McCarthy (Börcsök Enikő pazar szinkronjával) be is húzza, NBL-nyelven szólva. Ha láttunk már legalább egy James Bond-filmet, és túl tudunk lépni az olykor tényleg kicsit túltolt trágárságon, akkor harsogva röhöghetjük végig a nagy részben Magyarországon forgott filmet. McCarthy öniróniától duzzadó komédiázásához remek asszisztenciát nyújt két “profi” ügynök, Jude Law és Jason Statham (utóbbi ráadásul ismét bizonyítja, hogy bármikor képes kilépni az akciófilmesek által rákényszerített szerepskatulyából). Végre új, friss és ropogós szállóigék!

Ridley Scott sok Oscarra jelölt története, a Mentőexpedíció (SuperTV2, 21.00) amolyan marsbeli robinzonád, Péntek, azaz itt&most marslakó nélkül – viszont Matt Damonnal. Látványos, izgalmas film, fantasztikus filmnek viszont túl tudományos. Annyira, hogy bár a cselekmény fősodra szinte mindvégig az űrben, illetve a Marson játszódik, minden teljesen reális, legalábbis a tudomány mai állása szerint. Vicces látni viszont a budapesti MÜPÁ-t kínai űrközpontként, a magyar stáb -merthogy a film szintén nálunk forgott- jól dolgozott.

Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik, így annak romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A Holt költők társaságában (Filmcafe, 21.00) például egy független gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban meg tudja szerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

Van aztán még 10 dolog, amit utálok benned (Cool, 21.05). Itt valójában Shakespeare William Makrancos Katájának 1999-es, amerikai tinikomédia-verziójáról van szó, modern köntösbe öltöztetve, Heath Ledgerrel és sokan másokkal az illető szerepekben (a képen Ledger Julia Stilesszal). Nem tudom, milyen ez a film, de könnyen meglehet, hogy “fájni” fog… vagy nem.

Picit később, a Megérzés (m2, 21.10) című -közepes- thrillerben Sandra Bullock alakít egy családanyát, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy férje és családja autóbaleset áldozatai lettek. Másnap, amikor felébred, mintha semmi nem történt volna, a háza zeng az élettől, a nap süt, a madarak csicseregnek… Egy másik nap viszont üres házra és síri csend ébreszti. És így tovább, míg a nő lassan teljesen bekattan – velünk együtt, ha nem figyelünk eléggé.

Egy érdekes vizuális kísérlet az Örökké (Duna, 21.20) című francia-belga mozi, mely száz éven keresztül, különböző helyzetekben mutatja meg az szerelem-élet-halál-elválás örök körforgását, a vietnámi származású Tran Anh Hung rendezésében. A rendezőt a Zöld papaya illata című Oscar-díjra is jelölt filmről ismerhetjük, így tán nem meglepetés, hogy ezúttal is egy lassú ritmusú, meditatív, filozofikus képáradatra számíthatunk.

Charlotte Rampling és Tom Courtenay megérdemelten nyerte el a 2015-ös Berlini Filmfesztivál legjobb női, illetve férfi alakításáért járó szobrait, hiszen megejtő, őszinte, természetes és intim bájjal formálják meg Andrew Haigh gyakorlatilag kétszereplős kamararámájában a 45 évnyi házasságot megünnepelni készülő angol, vidéki házaspárt. A 45 év (Duna, 23.20) című film által feltárt cselekmény a címszereplő, nevezetes nap előtti öt nap történéseit meséli el, melyben Kate, a feleség számot vet érzelmeivel, Geoffal való, hosszú házasságával, de legfőképpen végre végére jár férje hajdani nagy szerelmével való, előtte eltitkolt kapcsolatának, miközben Geoff is nagyjából ugyanezt az utat járja végig, csak a saját “ritmusában”. (Bővebben)

Tölthetjük az estét ismét Egy ágyban az ellenséggel (Prime, 21.00) is (nézzük az X-faktort…), ezúttal a minap szülinapos Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta (lásd a képen). Thriller lesz ez, nem romkom.

Az Inferno (Mozi+, 21.00) gyakorlatilag az, ami maradt a Da Vinci-kódból, az Angyalok és démonok után. Ugyanaz a stáb, ráadásul a filmet Magyarországon forgatták. Inferno, naná. Hol máshol…

Nem lenne rossz scifi ez A gömb (Viasat6, 21.00), egészen a végkifejletig. Ráadásul Dustin Hoffman, Sharon Stone, Samuel L. Jackson és még sokan mások a szereposztásban… Szóval, nem tudom.

A Férfias játékok (RTL Spike, 21.05) című 1992-es moziban ugyanekkor Harrison Ford adja a visszavonult CIA-ügynököt, aki bájos feleségével (Anne Archer) nem vágyik már másra, mint unalmas, nyugodt életre – ám sorsa újra kísérti, amikor nyaralás közben belecsöppen egy terroristaakció kellős közepébe. A vér nem válik vízzé, a vén kecske is megnyalja a sót, csalánba nem üt a mennykő, stb. Kicsit poros, de azért ez is elmegy két fröccsel.

Szabó István 1966-ban készült szép filmje az Apa – Egy hit naplója (Duna World, 21.35), melyben egy fiatalember (Bálint András) növeszti az égig Budapest 1944-es ostroma alatt elhunyt édesapjának (Gábor Miklós) alakját. A fiú élete azonban a földön, a hatvanas évek magyar valóságában zajlik…

Szerintem ennyi.