Mit nézzünk ma a tévében?

A karantén hatodik napja. Vasárnap, de hát minden nap vasárnap… Ízlésesen szép, szikár, karakán és férfias film A régi város (Sony Max, 19.00). A legjobb férfialakítás Oscar-díját nyerte 2016-ban ezzel a filmmel Casey Affleck, egy olyan alakítással, amit általában észre sem szoktak venni Hollywoodban. Nem arról van szó, hogy rossz lett volna ebben a szerepben, csak éppen Oscart általában valami nagy, látványos alakításért szoktak adni (lásd Leo DiCaprio is mit össze nem szenvedett azért a rohadt szoborért, holott eddig szinte mindegyik alakításáért jobban megérdemelte a díjat, mint A visszatérőért…). Casey Affleck tulajdonképpen fád pofával végigmotyogja ezt a visszafogott, mindvégig eltitkolt, elrejtett érzelmekben tobzódó, csendes és mélyen emberi történetet, és jól teszi, mert ez a figura, akit játszik, ilyen. Egy szélesebb gesztussal, egy látványos kiborulással hiteltelenné, olcsó melodrámává tette volna az önhibájából, illetve saját szerencsétlenségéből bekövetkezett szörnyű tragédiáért vezeklő férfi történetét – így viszont igaz az egész, az elejétől a végéig. Kenneth Lonergan (pl. Margaret) elegánsan alkalmazott flashbackes történetmesélésében feltáruló, valahol banális, de ezzel mégis egyetemes érvényű filmje arra tanít, hogy mindannyiunknak megvan a maga személyes története és soha, semmikor nem szabad megítélni senkit első ránézésre, mert soha nem tudhatjuk, milyen történet miatt olyan és miért éppen azt csinálja akkor, amit.

Jane Austen kultikus Értelem és érzelem (Film4, 20.00) című történetének ma este ismét az Ang Lee-féle 1995-ös filmváltozata kerül műsorra. Ez kifejezetten egy olyan történet, amiben bármikor, bármennyiszer érdemes elmerülni, mint egy kád langymeleg vízben, egy fárasztó és idegölő nap után. Emma Thompson forgatókönyve Oscar-díjat ért, főszereplése majdnem, de láthatjuk is őt a filmben, Alan Rickman, Greg Wise, Kate Winslet, Hugh Grant, sőt még Hugh Laurie társaságában is, mielőtt ez utóbbi Dr. House-zá vált volna.

Ugyanekkor a Viggo ‘Aragorn’ Mortensen címszereplésével készült bő két és fél órás Alatriste kapitány (Film Mánia, 20.00) egy nagyszabású, látványos történelmi kalandfilm a spanyol történelem nemzeti hőséről. (Bővebben)

Később Családi üzelmekkel (Cool, 21.00) is tölthetjük az estét. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

1990-ben több Oscarra is jelölték Stephen Frears filmjét, a Svindlereket (Filmbox Prémium, 21.00), melyben két nő, Myra (Annette Bening), a szerető és Lilly, az anya (Anjelica Huston) küzd meg a köztük lévő “kapocs” (John Cusack) kegyeiért, miközben “bűn az élet”. Nem emlékszem, hogy láttam volna, bár ez tulajdonképpen semmit nem jelent. Én kíváncsi vagyok…

Egy kimért modorú, kínosan elegáns, régimódi idős angol hölgy Az eltakarítónő (Filmcafe, 21.00), akit a minap születésnapját ünneplő Maggie Smith alakít a tőle elvárt fanyar humorral és maró hatású megjegyzésekkel. Lila átmeneti kabátkájában tempósan rója a tipikus angol kisváros rozoga utcaköveit, az égadta világon semmi különös nincs benne. Hacsak nem az ormótlan nagy utazóládája nem az. Ez az idejétmúlt szállítóeszköz 43 évvel ezelőtt már okozott bizonyos problémákat tulajdonosának. Pontosabban nem is a láda, hanem annak tartalma… Kuncogós angol krimikomédia lesz ez, Smith néni mellett Kristin Scott Thomasszal,  Rowan Atkinsonnal és Patrick Swayze-val. (Bővebben)

Theodore Melfi 3 Oscar-díjra is jelölt tripla-életrajzi drámája, A számolás joga (Moziverzum, 21.00), mondhatni három legyet üt egy csapásra. Egyrészt emléket állít három remek, rendkívül tehetséges nőnek, akik többszörös hendikepjük (afro-amerikaiak, ráadásul nők) ellenére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az USA felvegye, és tulajdonképpen meg is nyerje a Szovjetunióval folytatott hidegháborús űrversenyt (legalábbis annak kezdeti szakaszát); másrészt, úgy jó amerikai módjára, hozzájáruljon az ún. “amerikai álom” mítoszának fenntartásához. Harmadrészt sikerül elérnie azt is, hogy közben ne unjuk magunkat halálra, de ne is hányjuk tele a WC-t a gyomorforgató pátosztól, ahogyan azt sok más efféle tárgyú dolgozat esetében nem mindig tudjuk megúszni. Ízléses darab ez, mely ugyan nem tartózkodik az érzelmektől, az igazság érvényre jutásának katarzisától, ahogyan a kissé didaktikus narrációtól, valamint a jól bevált hollywoodi sablonok használatától sem – mégis működő, tanulságos mozi. Persze, éppen az előbbiekből fakadóan talán picit jellegtelen, középszerű is, de egyáltalán nem rossz nézni.

A Z világháború (SuperTV2, 21.10) gyakorlatilag azt mutatja be, ami most van. (A képen elöl Brad Pitt)

Vincent Lindon egy középkorú gépkezelőt játszik a Mennyit ér egy ember? (m2, 21.10) című kőkemény francia drámában, aki munkahelye megszűntével munkanélkülivé válik, s akiknek a helyzete a jóléti Franciaországban csupán egy paraszthajszállal jobb, mint a mi kis “nemzeti együttműködéssel” sújtott, szegény, árva hazánkban. Stéphane Brizé filmje üt, mint a kurva élet. (Bővebben)

Bár Paolo Virzi filmje, a Toszkán szépség (Duna, 21.20) címében inkább Sam Mendes Amerikai szépségére, avagy Paolo Sorrentino A nagy szépségére hajaz, inkább Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok című családtörténete juthat eszünkbe (bár Virzi filmje az “idősebb”). Én imádtam azt is, ezt is szeretem, a témán és a kissé frivol, gunyoros, helyenként morbid hangvételen kívül viszont nehéz összevetni a két filmet – két teljesen eltűnő temperamentum, korszak, történelem és kultúra. Virzi (filmbeli) anyja a klasszikus olasz “mamma”, aki nagy hangon szeret, nagy hangon élvezi az életet, szüli a gyermekeket és még halála pillanatában is árad belőle a közmondásos, de valós féktelen életöröm. Nincsenek e filmben olyan összegző erejű allegóriák, olyan szúrós élveboncolás, mint Mendes, de főleg Sorrentino említett alkotásaiban, nem “nagy” film ez, csupán egy jó film, ami jó nézni, ami örömet okoz. Főleg eredeti nyelven.

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (AMC, 21.35) egy fiatalember (Joaquin Phoenix) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nem, nincsenek áthallások semmilyen aktuális témára. 😀

Ben Thomas (azaz Will Smith) ma éjszaka is azt találta ki magának, hogy saját, beteg lelkét hét, számára teljesen idegen ember életének pozitív irányba terelésével fogja meggyógyítani. Szerencsés szerencsétlenségére, beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet (Filmcafe, 23.05) egy izgalmas, (NAGYON!) érzelmes, ám mégis provokatív hangú romantikus dráma a szokásos nagy kérdésekről, életről, halálról, szerelemről és barátságról. (Bővebben)

A karantén ötödik napja (nekem legalábbis). Az Éjsötét árnyékban (RTL II, 20.40) Tim Burton rendez (ma este is) Johnny Depp köré gótikusan éjsötét boszorkányos-vámpíros szatírát (lásd a képen). Depp itt egy nőfaló telepest alakít Amerika (h)őskorában, akit egy nap utolér a végzete: egy boszorkány szívét töri össze, akinek viszont megvannak az eszközei a méltó és kegyetlen bosszúra… Johnny fiú körül Helena Bonham Carter, Michelle Pfeiffer és Eva Green ropja dévaj körtáncát.

Jim Carrey filmje, A Minden6ó (Viasat6, 21.00) természetesen komédia. Bár ahogy Jim is öregszik, humora is kezd kissé visszafogottabbá válni – bár az ürítés-motívum azért nem kopott ki teljesen, itt a kutyáját kell szobatisztaságra nevelnie, nagy-nagy nehézségekkel. Bruce, a címszereplő-főszereplő, akit Carrey alakít, egy elfuserált, ám karrierre vágyó tévériporter, aki szentül meg van győződve arról, hogy sikertelenségének csak misztikus okai lehetnek, ezért sűrűn átkozza a Jóistent, mintha ő tehetne egyáltalán valamiről. A Teremtő (Morgan Freeman) megelégelve a sok istenkáromlást, úgy dönt, szabadságra megy, és helyettesítésével Bruce-t bízza meg, tapasztalja csak meg, mily nehéz a Mindenható-élet. Bruce persze a nem várt hatalmat először saját érdekeinek érvényesítésére használja: pl. hogy barátnőjének (Jennifer Anniston) kebelméret-növekedést idézzen elő, a csillagokat lehozza a Földre, illetve vetélytársát kiüsse a vágyott hírolvasói székből. Egy kezdő mindenható is mindenható, Bruce élete fenekestül felfordul. Siker a munkában, siker a nőknél, ez azonban barátnőjének már nem tetszik, ezért elhagyja az egyre fennhéjázóbb Bruce-t. Hősünk azonban látja, hiába minden siker, minden csillogás, ha szerelme elhagyja, mit sem ér az egész, ezért újra Főnökéhez fordul… (Bővebben)

Az eheti betevő Becstelen Brigantykot (AMC, 21.00) csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból is. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan megmutatja az utat, mit s hogyan, kiknek és hova. (Bővebben)

Alfie – Szívtelen szívtipró (Duna, 21.40) limuzinsofőr történetét mostanában -az utóbbi években- láthattuk néhányszor, Jude Law címszereplésével. Ez alkalommal az eredeti, 1966-os verziót nézhetjük meg, Michael Caine-nel, aki semmivel sem lesz kevésbé sármos és kevésbé önző szívtipró, mint tehetséges utóda. 

Az érdekes filmekkel (Wilbur öngyilkos akar lenni, Egy lányról, stb.) előálló dán Lone Scherfig első hollywoodi bérmunkájában szintén nem adja alább, hiszen egy teljesen banális, hétköznapi szerelmet mesél egy egy egészen egyedi nézőpontból: Egy napot (RTL II, 23.00) tesz meg a film cselekményének (ha lehet ezúttal itt ilyenről beszélni) fő szervezőelemévé. Egy napot, amikor a két szerelmes (Anne Hathaway és Jim Sturgess) megismerkedett 1988. július 15-én, továbbá az összes többi július 15-ét, húsz éven át és az összes örömet, bánatot, veszekedést és kibékülést, amit ezeken a napokon átéltek.

A Legbelső félelem (RTL Spike, 23.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.

Mai, égető problémát boncolgat Sean Penn 2016-os filmje, Az utolsó próba (Prime, 23.25). A történetben egy nemzetközi segélyszervezet vezetője (Charlize Theron) találkozik egy orvossal (Javier Bardem), valahol Afrikában, egy politikai és társadalmi forradalom közepén, és hamarosan nehéz döntések meghozatalára kényszerülnek… A filmet nem láttam, a korabeli kritikák földbe döngölők, az alkotók viszont jó nevek – a kérdés nyilván az, hogy Sean vajon tényleg fullba’ nyomja itt is?

Nicole Kidman projektje az Engedd el! (Film4, 20.00), ő a főszereplője (a képen – kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését próbálja a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) különböző utakon feldolgozni, ám ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető, igen érdekes film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.

Egy segélyszervezet orvosa (Monica Bellucci) ragad az afrikai őserdőben A Nap könnyei című, ma duplán (AMC, 21.00/Film4, 21.50) is látható -ennyire azért  nem jó- akciófilmben, miközben kitör egy helyi lázadás. Egy rutinos, de már nem eléggé motivált katonát (Bruce Willis) küldenek érte, hogy kimenekítse a veszélyes övezetből, a doktornő azonban nem hajlandó hátrahagyni betegeit. A film legnagyobb hibája, hogy már ennyiből is tudjuk, mi lesz a vége – és nem is fogunk ebben csalatkozni.

Az Éjszakai járat (Paramount Channel, 21.00) című thrillert Wes Craven, a műfaj mestere rakta össze: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úti célja felé… A színészek jók, a hangulat fojtott és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze nettó 85 perc a film).

Szabó István Redl ezredese (m5, 21.05) is megkapta a digitális felújítást. A film az ún. “német trilógia” középső darabja (a Mefisztó és a Hanussen között), rengeteg komoly elismeréssel, Cannes-i különdíjjal, Oscar-jelöléssel, stb. A film egy igen alulról indult, majd magasra ívelő, onnan pedig a mélybe zuhanó (a címszerepben ismét Klaus Maria Brandauer) katona-karriert mutat be, különös tekintettel annak lelki, szexuális és pszichológiai vonatkozásaira. Amúgy KuK, hapták, Radetzky-marsch, ezrssúr, méltóztassék. (Bővebben)

Vagy egy lusta pancsi A kék lagúnában (SuperTV2, 22.40), ami természetesen szentimentális is, meg főleg giccs is, de legalább Brooke Shields/Christopher Atkins (kinek ki), valamint a mézédes történet helyszínéül szolgáló sziget szép. Mint a zálom.

Vladislav Vancura regényéből készítette Jirí Menzel 1989-ben bemutatott filmjét, melyben Vége a régi időknek (m5, 20.45). A történet főszereplője egy jószágigazgató (Marián Labuda), aki egy szerencsés (már amennyiben egy világháborút lehet szerencsének nevezni…) véletlennek köszönhetően egy igazi grófi kastély teljhatalmú ura lesz. Hősünk örömmel veszi az új, számára kényelmes szituációt és fejest ugrik a főúri életbe . Persze, egy jószágigazgató attól még nem főrend, hogy annak házában lakik… Az én kis falumból ismert Labuda mellett feltűnik ebben a kedves, bohókás, joviális filmben Menzel sok más kedvenc színésze, pl. Jaromir Hanzlik a Hóvirágünnepből, vagy például a Sörgyári Capriccióból, az utolérhetetlen Rudolf Hrusínský, de láthatjuk abból a városszéli kórházból megismert Blazsej doktort, azaz Josef Abrhámot is – ezúttal nem orvosi szerepben.

Elsősorban Jane Austen habos-babos, ám mégis okos, kissé pre-feminista felhangú komédiáinak, valamint a viktoriánus-kor iránt bárminemű nosztalgiát táplálóknak ajánlott az Emma (Filmcafe, 21.00) című kosztümös darab, Gwyneth Paltrow-val (a képen) a cserfes, kissé túlzottan is magabiztos címszerepben, mellékesen pedig Jeremy Northammel, Ewan McGregorral, illetve Greta Sacchival és Toni Collette-tel. ’97-ben Oscar-jelölést kapott a Douglas McGrath által rendezett film kosztümtervezője (Ruth Myers), ami azért garancia a kiállítás minőségére is.

Egy remekbe szabott, kőkemény filmdráma a Tolvajok városa (Sony Movie Channel, 21.00), mely tulajdonképpen Boston “nyóckeréről”, s benne a sok-sok szomorú, számítását csak a bűnben megtaláló emberről szól. Ben Afflecket a hajlamosak vagyunk inkább színésznek, általában afféle tejfelesszájú bájgúnárnak letudni, pedig ez az ábra is azt mutatja, hogy amellett, hogy valójában jó színész, igen jó forgatókönyvíró és rendező is. (Bővebben)

Egyesek által lefitymált, szerintem csupán egy ártatlan, ám igen bájos kis történet a Hétmérföldes szerelem (Viasat3, 21.00), mely azért képes érzékletesen létező problémát is artikulálni. Sok ifjú, nagyreményű szerelmespárt szakít szét az élet, a munka vagy iskola miatti távolság, amit egyesek fel sem vesznek, és lazán túllépnek rajta, míg mások képesek akár bele is pusztulni. No, drámáról itt szó sincs, a történet viszont annyira van atipikus, hogy érdekes legyen azoknak, akik nem vágynak feltétlenül cukormázra, önmegvalósító művészetre vagy földbedöngölő tragédiára, valamint azoknak, akik nem akadnak fenn azon, hogy a valóságban is egy párt alkotó (vagy már csak alkotott?) Drew Barrymore és Justin Long együtt játszik egy filmben.

Egy mogorva, szomszédai által embergyűlölőnek tartott, a pletyka szerint sötét múltját takargató, ronda vénember (Robert Duvall) állít be egy nap az isten háta mögötti városka temetkezési vállalkozójához A temetésem szervezem (Duna, 21.40) című filmben, hogy megrendeztesse vele saját temetési szertartását – ám vannak különös igényei is. Például, ő maga is részt kíván venni az eseményen, méghozzá életben, valamint hogy minden résztvevőtől elvárja, hogy mondjanak el egy történetet a még élő, majdani elhunytról. Duvall mellett mellett a mellékszerepekben feltűnő Bill Murray vagy Sissy Spacek nevei is érdekessé teszik e filmet… (Bővebben)

Végül is, nincs rossz idő – csak éppen a lábunkat nem tesszük ki otthonról. A dán Jussi Adler-Olsen Q-ügyosztályról szóló történeteinek talán legerősebb filmverziója A 64-es betegnapló (Moziverzum, 21.00), pedig a korábbi darabok (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta) sem gyengék. Mondanám, hogyha elfogadjuk a skandináv krimit afféle alműfajnak, akkor ez annak egyik csúcsa. Perfekt, fordulatos, mindvégig izgalmas, emellett olykor még kifejezetten érzelmes krimi ez, stabil lábakon állva a valóság erkölcsi és etikai értelemben ingoványos talaján. Mörk nyomozó (Nikolaj Lie Kaas) magának valóbb, Assad (Fares Fares) pedig szimpatikusabb, mint valaha (a képen ők). Van kiért szorítani. (Szerintem magyar nyelven tévépremier.)

A következő két ajánlat viszont ismétlés. A Tony Scott által -nagy részben- Budapesten forgatott Kémjátszma (Filmcafe, 21.00) című krimiben, egy igazi, hamisítatlan, régimódi kémhistóriában, Brad Pittet nézhetjük a még nála is sármosabb Robert Redford társaságában. (Bővebben)

Sylvester Stallone mozija, A specialista (Film+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone, méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, “hús a húson”-típusú szexjelenetében. Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez.

Tulajdonképpen hiánypótló műként is tekinthetünk Az ígéret (Duna, 21.55) című, igen nagyszabású romantikus drámára, hiszen benne a világtörténelem egyik szégyenletesen keveset emlegetett szégyenletes eseménye adja a hátteret. A haldokló Ottomán török birodalom egyik utolsó rúgása volt 1915 és 1917 között az örmény holokausztként ismert szisztematikus népirtás, melynek során sok százezer törökországi örményt gyilkolt le az új hatalom, pusztán származásra való hivatkozással. Ez a borzalom zajlik, mialatt mi nézők egy tragikus szerelmi háromszögnek vagyunk szemtanúi: egy amerikai újságíró küzd meg egy helybéli orvostanhallgatóval a helyi szépség kezéért (az újságírót alakító Christian Bale az ismert név, bár ő éppen eléggé ismert…). Terry George filmje ugyan magában hordozza mindazt a feltáró erejű, dolgokat nevükön nevező igazságcunamit, amivel a hasonló témában készült, mélyen felkavaró és felzaklató Hotel Ruandában is szembesítette a nézőt, a kritikák azonban felróják neki, hogy a romantikus szál ezúttal túlzottan elkeni az ennél sokkal fontosabb történelmi, humanitárius mondanivalót.

A lobogó fehér inges-tökös gatyás, kardozós romantikus filmek nagymestere, Philippe de Broca 1997-ben mutatta be A púpos (Film Mánia, 21.00) történetét, ám mi, fiúk ekkor már régen ismertük a vagány Lagardere lovagot és a félelmetes “növervágást” (lásd a képen), hiszen a vásárokban beszerezhető műanyagkardjainkkal rendszeresen gyakoroltuk azt lenn, a téren. Lagardere története ugyanis kb. olyan toposz franciáknál, mint nálunk -mittudomén- Toldi Miklós. Vagy Ludas Matyi. Mi még valószínűleg a hatvanas évek Jean Marais-féle “púposát” vettük mintául, de ez az újabb, Daniel Auteuil-féle Lagardere is ott van a szeren – azaz a lovon.

Ezen kívül az van, hogy Megszólít az éjszaka (Filmcafe, 23.05), ám nyugodtan engedjünk a borzongató csábításnak. E Richard Gere főszereplésével készült film a Molyember mifelénk közepesen ismert mítoszának ügyes, visszafogott, ám mégis hatásos feldolgozása. (Bővebben)

Még később egy utópikus, szép és kényelmes világban találhatjuk magunkat Spike Jonze filmje által. A nő (Sony Movie Channel, 23.25) című, 2014-ben 5 Oscarra jelölt (s a legjobb forgatókönyvért egyet is be is gyűjtő) filmben az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygósan kényelmes, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)

Önfeláldozó igaz, hétköznapi hősökről nézhetünk egy katartikus drámát. A bátrak (Film+, 21.00) e történetben tűzoltók, akik egy pusztító erdőtűz megfékezésében küzdenek életre-halálra. A Josh Brolin, Jennifer Connelly, Andie MacDowell, Jeff Bridges, Taylor Kitsch és mások által játszott megrázó, egyben felemelő történet valós eseményeken alapul.

Edward Zwick háborús eposza, A bátrak igazsága (Paramount Channel, 21.00) arról szól, hogy vajon mit kell tennie egy női katonának (Meg Ryan) ahhoz, hogy megkaphassa a Hűség érdemérmet. Denzel Washington, aki itt egy önhibája okán lefokozott ezredest alakít, kideríti. Vagy inkább arról, hogy mit kell tenni egyáltalán ahhoz, hogy kitüntessenek valakit…

A Napsütötte Toszkána (Viasat3, 21.00) ma este sem több, de nem is kevesebb, mint egy utazási ajánlatnak is beillő romantikus komédia. Diane Lane játssza a filmben azt a sikeres, ám boldogtalan írónőt, akit egy barátnője toszkánai utazással lep meg, mintegy pihenési és regenerálódási célzattal. Az írónőnek azonban annyira bejön Toszkána, hogy hagyja a régi életét Amerikában és megveszi azt az ódon házat, ahol pihen… (Akár erre is mondhatná Woody Allen, hogy “Ha minden ilyen ilyen flottul menne!”, ugybár?)

Amennyiben idült kemény drogosok vagyunk, választhatjuk az életet a Trainspotting (Film Mánia, 22.35) című alapműben javasolt metódusok szerint is. “Válaszd az életet. Válaszd a munkát. Válaszd a karriert. Válaszd a rohadt nagy tévét. Válaszd a mosógépeket, kocsikat, cédélejátszókat és elektromos konzervnyitókat. Válaszd az egészséget, az alacsony koleszterinszintet és a fogászati ellátást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkölcsönt. Válassz első otthont. Válaszd meg a barátaidat. Válassz szabadidőruhát és hozzá illő sporttáskát. Válassz egy háromszobás lakosztályt -részletre- egy ócska sorházban. Válaszd DIY-t és kérdezd meg egy vasárnap reggel, hogy ki a fene vagy. Terülj el egy fotelben és nézd a lélekölő-agypusztító tévés kvízjátékokat. Tömd tele a szádat ócska szemét ételekkel. Válaszd a végén a rothadást. Pisálj utoljára egy szánalmas otthonban. Élj pusztán zavaró körülményként rohadék kölykeid számára, akiket azért nemzettél, hogy magadat helyettesítsd. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért akarnék ilyesmit csinálni? Úgy döntöttem, hogy nem választom az életet: mást választottam. Hogy mi az oka? Nincs semmi oka. Kinek van szüksége okokra, ha a heroint választotta?” Remek film, remek színészek, remek látvány, remek rendezés. (A képen Ewan McGregor.)

Maradj, magyar, a fenekeden, ha csak nem sétálnál egyet a friss levegőn… Úgyis zárva nagyjából minden, ami meg nem, ott viszont jó esélyed van elkapni a koronavírust. Úgyhogy, maradj a fenekeden. Estére van a Kémek a Sasfészekben (Film Mánia, 20.00), egy igazi, régimódi háborús kalandfilm, melyben a szövetséges csapatok egyik speciális osztaga a híres Sasfészek nevű alpesi kastélyból szándékozik kiszabadítani “egy fontos célszemélyt”. Clint Eastwood az amerikai, Richard Burton az angol összetevője a szövetségnek, Mary Ure pedig a vendéglátók csapatát erősíti… vagy gyengíti. Meg fogjuk látni. (A képen Clint és Richard.)

Látszólag egy megszokott bankrablós akciófilm a Nyomd, bébi, nyomd (Mozi+, 21.00), illetve ennek egy “gengszterek sofőrje” címkével ellátott alfajának szép példánya, annyi azonban mégis biztos, hogy kevés jobb dolog történhetett ezzel a méltán/méltatlanul szétgyepált műfajjal, minthogy Edgar Wright hozzányúljon. A musical-betétekkel (!!!) színesített virtigli akciómoziban ugyan semmi olyan nem történik cselekmény-, illetve akciószinten, amit eddig máshol ne láttunk volna, ám ahogyan ez az egész össze van rakva, azok a karakterek, azok a kis színes nüanszok, poénok és tréfák, amiktől valóban süt a cucc, az mindenképpen unikum. Remek zenék szólnak végig, nálam külön piros pont az üldözéses finálé alatt szóló Focusért és Golden Earringért. Az erős Pumped Gabó-allúziók ellenére is cuki karakter a címszereplő (Ansel Elgort), cuki az élettörténete is, és ha a minap még leszemétládázott Kevin Spaceyt a jövőben ilyen filmekben fogjuk látni, akkor fogdosson még sok feneket, mert kellenek a jó színészek az efféle lenézettebb műfajokba is. Üdítő élmény volt számomra ez a film.

Egy sakkjátszmánál, illetve két sakkozó küzdelménél nem nagyon tudok kevésbé filmre való témát mondani, ám Edward Zwick mégis igen izgalmas mozit csinált Bobby Fischerről, a sakk Muhammad Alijáról és Mozartjáról. Az egy dolog, hogy a furcsa, különc személyiségek, a zsenik mindig érdekesek a “porbafingó” átlag számára, s ebben Tobey Maguire egészen jól megfogja Fischer karakterét; ennél azonban fontosabb, hogy Zwick igazi drámaiságot a Szpasszkij (Liev Schreiber szintén remek alakítása) elleni, 1972-es sakkvilágbajnoki döntő -amúgy reális- hidegháborús kontextusba emelésével vitt a filmbe. A Gyalogáldozat (RTL Spike, 21.00) című, igen korrekt életrajzi dráma hollywoodi dramaturgiája pontosan működik. Fischer zseniális döntő lépése szinte katartikus erővel “húzza be” a csúcspontot, amit még az is érteni, érezni fog, akinek fogalma sincs a sakklépésekről. A lecsengés száraz tényszerűsége, mely Fischer életének további fordulópontjait ismerteti, gyorsan visszaránt a földre.

A Legbelső félelem (Paramount Channel, 22.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.

A mai nemzeti ünnepre Sára Sándor remek 80 huszárja (Duna, 22.20) jöhet szóba – az igen gyenge Hídemberrel inkább ne kínozzuk magunkat. A film azt a történelmi eseményt idézi meg, melyben a Habsburg-birodalom védelmére felesküdött Lenkey-huszárok az 1848-as év tavaszának pesti eseményeinek hírére úgy gondolták, hogy helyük a felkelők oldalán van és lengyelországi állomáshelyüket elhagyva (az ezért járó súlyos hadbírósági ítélet és az esküszegés teljes tudatában), elindultak haza a Kárpátokon keresztül. A hosszú, viszontagságos úton aztán előjön minden, ami annyira jellemzi a magyar történelmet a kezdetektől mostanáig (és nyilván majd ezután is…). Pontos, szép és tanulságokkal is terhes film ez az ún. magyar sorsról, a kérdés csak annyi, hogy hogyan pozicionáljuk bele magunkat, illetve a jelen kor szereplőit, eseményeit ebbe a történetbe…

Később még két volt fegyenc rabol ki és tesz a földdel egyenlővé -igen határozott módszerekkel- egy szállodát a Milliókért a pokolba (Film Mánia, 22.50) című akciókrimiben. A film sztorija itt kezdődik, ugyanis az egyik (Kurt Russell, a rosszfiú) hamar átveri a másikat (Kevin Costner, a “jó” fiú) és a szajréval dél felé menekül. A jó utánaered a rossznak, közben belibben a képbe egy kalandra vágyó vidéki fruska (Courteney Cox) is, aki azonban korántsem csúf… Piff-puff, dirr-durr, égett gumiszag, vijjogó szirénák egy korrekt zsánerfilmben.

Ha a holnapot túléltük, nézzük meg ma este, mi lesz Holnapután (SuperTV2, 21.00). Roland Emmerich ezúttal nem rombolja le, nem gyalulja földbe New Yorkot, megelégszik annyival, hogy lefagyasztja. Ennek az öko-öntudatos, globális felmelegedéses blockbusternek sztorija meglehetősen gagyi, talán csak a leghiszterizáltabb huhogók emelik magasba mutatóujjukat, ám lássuk tisztán, hogy egy katasztrófafilmben nagyjából annyira lényeges a cizellált cselekmény, mint mondjuk a klasszikus operáknál: semennyire. Ami lényeges, az a látvány, a pusztulás félelmetesen gyönyörű látomása, valamint hogy jó sokszor lehessen expresszív beállításokban fotózni benne a hősöket és az áldozatokat. Ezt hozza a film, s ha netán még néhányunk fejébe szöget is üt a környezettudatosság gondolatának némi foszlánya, hát akkor már tényleg nem lehet ok panaszra.

De jöhet Az új világ (AMC, 21.00) is. A kortárs film egyik legfurcsább alkotójakét tartjuk számon Terrence Malickot, aki ebben a 150 perces “eposzi” tablóban például nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy elmesélje nekünk, szájtáti nézőknek, Amerika ma ismert új arcának megteremtésének meséjét, Pocahontas indián “királylány” és John Smith angol tengerésztiszt szerelmén való költőien méla, réveteg és rebbenékeny elmélkedésében. Óriási látvány és Hollywood színe-java, még az apróbb szerepekben is.

Vár ránk aztán Tim Burton hideglelős animációja, A halott menyasszony (RTL II, 21.00) is. Sötét lesz, elborult és szívet melengető. 

A Hat nap, hét éjszaka (RTL Klub, 21.05) viszont nem akárhol játszódik, mint egy déltengeri szigeten, ahol az élet -állítólag- valóban szép. Harrison Ford, a hiperlaza bérpilóta kényszerleszáll ebben a paradicsomban, Anne Heche társaságában, aki felbérelte őt s gépét, és kezdetben ezért nagyon mérges… Kaland! Romantika! Fehér homok! Pálmafák!

Az Ipcress ügyirat (Duna, 21.35) egy 1965-ös brit kémfilm-klasszikus, főszerepben az akkor még ifjú Michael Caine-nel. Az alkotók az ugyanekkor induló James Bond-sorozat ellenpárjának szánták, sajnos, ebben a versenyben a Bond-széria győzött. Ez annál egy reálisabb, izgalmasabb és tán okosabb történet…

Benevezhetünk még A nagy Gatsbyre (RTL II, 22.45) is. A bombasztikus Moulin Rouge-zsal és Rómeó és Júlia bravúros Shakespeare-variációjával igen nagyot gurító Buz Luhrmann is levezényel egy olyan partit, hogy annak láttán a fülünk is kettéáll. Sajnos később, F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, a film szép lassan belesimul a decens hollywoodi mainstream unalmába. (Bővebben)

Quentin Tarantino havas Aljas nyolcasa (Film+, 23.00) szerintem hajaz egy kicsit Agatha Christie klasszikus történeteire. Ebben a sztoriban egy kicsi néger (Samuel L. Jackson – a képen) és hét kicsi fehér (Kurt Russell, Tim Roth, Walton Goggins, Jennifer Jason Leigh, Michael Madsen, Bruce Dern és Demian Bichir) verődik össze egy isten háta mögötti helyen, a havas-jeges wyomingi télben, több különböző céllal, melyek közül legalább kettő egymással ellentétes. Mindenki megvan győződve a saját erkölcsi igazáról, ám Tarantino ördögi csavarral éppen ezeket az önigazoló megállapításokat ütközteti egymással, így bizonyítva be, hogy nincs olyan, hogy valakinek “igaza van”. Nincs olyan, hogy valakinek bármi, bárki felhatalmazást adjon arra, hogy megölje a másikat. Egy aljas világ a benne élő emberek miatt aljas, s ebben nem különbözik maga a rendező sem, hiszen végső soron ő szolgáltat igazságot aljas szereplői között – azonban ugyanazzal az eszközzel, amiért “hőseit” elítéli. Vagy inkább csak jellemzi. (Bővebben)

Na, ráadásul péntek 13… Mi lesz még? Miközben még a Viszkis Rabló néven közismert Ambrus Attila -kiérdemelt büntetését leülve- sem árulja cserepeit a hétvégi búcsúban, akár otthon is nézheti Antal Nimród filmjét, A Viszkist (Moziverzum, 21.00), ami egy viszonylag jól összerakott, jól fényképezett, jól zenélt, stílusos krimi. Ennyi. Ennél nem több, de nem is kevesebb. Hogy aztán a valósághoz mennyi köze van, azt már csak Attila, a címszereplőhöz mintát adó hajdani hokikapus és bankrabló, mai fazekas tudja…

Viszont soha nem volt még ilyen aktuális Bacsó Péter örökbecsű szatírája, A tanú (m5, 21.50), hiába tiltotta azt be annak idején Aczél elvtárs, ma cinikus vigyorral engedi műsorra, ráadásul digitálisan felújítva, a mai Bástya elvtárs. A főhős Pelikán gátőr, (Kállai Ferenc), az örök kisember, a gonosz pedig a mindenkori hatalom Virág (itt Őze Lajos), vagy éppen Bástya elvtársai (itt Both Béla – lásd a képen). A film összes “poénját” nap mint nap, óráról órára és percről percre érezhetjük a saját bőrünkön: sötétben úszkáló, gyíkember-jelmezes, “nemzetmérgező” külföldi ügynökök, a tárgyalás előtt aláírt ítéletek, ízletesnek, világraszólónak, étvágygerjesztőnek hazudott ehetetlen, használhatatlan, csúfságos magyar termékek… A szemünkbe röhögött átverés jön velünk szembe ma is, bárhová nézünk és ne higgy, ne remélj, talán már a fekete autó is kanyarodik az utca elején.

A Szeretet nélkül (Duna, 22.00) című film arról szól, milyen ma Oroszországban élni. Nem láttam még Andrey Zvyagintsev Oscar-díjra is jelölt alkotását, azonban nagyjából ismerem a világát (lásd pl. Leviatán, Elena), elementáris, földrengésszerű élményt okoztak eddigi találkozásaink. Vélelmezem, hogy ez a mai film sem adja alább, ezért még nekem is muszáj felkötni a gatyát… (ezekben a vészterhes időkben.)

Az Erőszakos múlt (Viasat6, 22.00) David Cronenberg filmje, mely kissé elmarad a kanadai mester korábbi kultuszfilmjeinek (Karambol, Meztelen ebéd, stb.) színvonalától. Bár még ez is egy korrekt, még emészthetően moralizáló krimi-thriller, Viggo Mortensennel és Ed Harrisszel – a téma a jogos ön- és vagyonvédelem.

John Grisham regénye alapján készült Sidney Pollack nagystílű bírósági drámája, A cég (RTL Spike, 22.00). A sztoriban Tom Cruise alakítja a feltörekvő, fiatal, még kellően idealista ügyvédet, aki csúnya dolgokra lesz figyelmes annak a nagynevű, tekintélyes ügyvédi irodának – a “Cégnek” – működésében, amelyik felvette őt közvetlenül az egyetem után. Igen komoly a további szereposztás is: pl. Gene Hackman, Ed Harris…

Alternatívaképpen szóba jöhet a Felkoppintva (SuperTV2, 22.40), Katherine Heigllel, a Grace klinika hajdani sztárjával. Szórakoztató kis limonádé, nincs benne semmilyen szájbarágós jellemfejlődés, erkölcsi szentbeszéd, meg hasonlók, mindenféle szentimentalizmustól mentes, friss és szórakoztató alkotás Judd Apatow filmje. (Bővebben)

Az Erőszakik (Filmcafe, 23.00) viszont az európai, független válasz Tarantinóra. A kortárs drámaíró-sztárként is ismert Martin McDonagh belga-angol filmjében nevek, mint Ralph Fiennes, Colin Farrell, vagy mondjuk Bruges városa tűnnek fel fontos jelenésekben, ám az abszolút főszerep Brendan Gleesoné, akinél kevés cinikusabb figurát láthatunk eddig a filmvásznakon. Egy igen morbid, abszurd humorú, mocskos szájú, őrült gengszterfilm lesz ez.