Mit nézzünk ma a tévében?

Ma este nem marad éjszakára az Aki legyőzte Al Caponét (Paramount Network, 21.00). Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy miközben a kollégái rendszerint valamiféle heroikus pózban festették tablóikat a huszadik század nagy bűnözőiről, ő azzal férkőzött be a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy e filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos szopógolyó. A jellegéből fakadóan kissé valóban propagandaízű, jó kisfiús (Kevin Costner, na ja) sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro (a képen középen) szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig azért volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza. Oscart azonban Sir Sean Connery kapott egy mellékszerepért.

A Get Carter!  magyarítást kapott a keresztségben: Az igazság fáj (Film Mánia, 21.00). Amúgy Sylvester Stallone egyik legjobb “komoly” filmje ez, egy kőkemény krimi a hasonló című és a Francia kapcsolattal egykorú klasszika remake-je. Érdekesség, hogy láthatjuk benne az eredeti verzió főszereplőjét, Michael Caine-t is, csak éppen az eredetihez képest más, ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepben… Jack Carter hűvös profi. Ha kell, adósságot hajt be, ha kell, büntet, ha kell, leszámol. Semmi nem okoz gondot neki, hiszen senkihez nincs viszonya. Kivéve bátyjához, aki viszont igen gyanús körülmények között hirtelen egy autóbaleset áldozata lesz…

Én általában szeretem James Mangold filmjeit, Meg Ryannal és Hugh Jackmannel sincs különösebb bajom, ám ez a Kate és Leopold (Filmcafe, 21.00) annak idején azért eléggé aláment az én “magas” ízlésemnek. Szegény kis brooklyni lány egy nap időkaput talál volt pasijának lakásában, ahonnan egy igazi, XIX. századi úriember lép elő. Amolyan mézédes, romantikus baromság lesz ez, csipetnyi, még éppen emészthető misztikummal, de talán ma belefér.

Kronológiai és meteorológiai nonszensz az Idétlen időkig (Sony Max, 22.00) című romantikus filmvígjáték ma esti vetítése. Tulajdonképpen még csak most kezdődik a tél, tehát Punxsutawney Phil, a szőrmók időjós mormota, a tél végét megjövendelendő, még egy darabig várhat a sorára. Így ma még nem igazán van aktualitása e filmnek, ha csak az nem, hogy remek kis darab. Idétlen címe ellenére ez egy igen komoly vígjáték, melyben egy nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray) kapja meg élete leckéjét egy életre; azonban mint ahogy talán Salamon Béla bácsi is mondotta volt: Viccelni csak komolyan szabad. Nettó őrület.

Ma is A lánc (RTL Spike, 22.05) az utolsó ajánlat, melyben Samuel L. Jackson egy szétcsúszott életű blueszenészt alakít. Christina Ricci pasija, Justin Timberlake pedig éppen beállni készül a Nemzeti Gárdába, miközben szabadjára engedett csaja pedig csak úgy, beállni, ám azt minél jobban, és ennek érdekében bármire hajlandó. Egy nap Samuel éppen hazafelé bóklászik veteményeskertjéből, és Christinát találja vérbe fagyva a háza előtt… (Bővebben)

Az 1995-ben készült Holtidő (Paramount Network, 21.00) című thrillert rendezőjének (John Badham) tapasztalata, valamint két főszereplőjének (Johnny Depp és Christopher Walken) teljesítménye emeli ki az átlagból. A feszült cselekményű, izgalmas film egy lehetetlen helyzetbe került szürke kis könyvelőről szól, akinek unalmas élete egy pillanat alatt vesz teljes fordulatot. Ráadásul Depp itt még azt játssza, hogy színész (nem pedig Disney-figura)…

Ridley Scott duzzadó vádlis és bicepszes Gladiátorja (Mozi+, 21.00) viszont a hatalmas Római Birodalomban játszódik (ma este is). Jézus halála után 180-ban járunk, amikor Maximust (Russell Crowe), a kiváló hadvezért az éppen aktuális őrült császár, pillanatnyi paranoiája következtében, megfosztja címétől és rangjától. Vértől csöpögő, de legalább jó hosszú, jó látványos film ez, mely az agytekervényeinket sem veszi túlzottan igénybe – ami pozitív olvasatban jelentheti azt is, hogy közérthetően szól olyan alapvetőnek tartott férfiúi erényekről, mint bajtársiasság, önfeláldozás, a küzdés és a küzdelem fétise…

Werner Herzog, a legendás német rendező, aki hajdan képes lett volna az amazónai őserdőbe is operaházat építeni (Fitzcarraldo), ismét a dzsungelben tapicskol. A Hajnali mentőakcióban (Film Mánia, 21.00) magát (az egyik) Batmant szívatja meg alaposan, bár meg kell vallani, Christian Bale igen keményen állja a sarat. Herzog tehát ismét kedvenc témáját boncolgatja: főhősét egy számára idegen környezetbe pottyantja, majd nézi, hogy mihez kezd most. Szerintem gyerekkorában legtöbbet azzal szórakozott, hogy hangyákat, bogarakat potyogtatott vízbe, tűzbe, mindegy hová, ahol azoknak biztos nem jó, és nézegette őket. Később filmjeiben ugyanezzel szórakozik, csak már emberekkel. (Bővebben)

Liam Neeson mindeközben Sírok között (Filmcafe, 21.00) barangol ma este is, azokat keresve, akiknek “köszönhetően” feltűnően gyarapodnak azok a sírok. 12 = egy tucat, de legalább nem 11, tehát nem mindegy.

Nézhetjük Donald Trumpot is a Két hét múlva örökké (RTL Klub, 21.35) című romantikus komédiában: itt csak egy villanásnyi cameo-szerepet játszik, mintsem a világ látványosan idióta urát a valóságban, a Fehér Házban (szerencsére, már nem sokáig). Hugh Grant amúgy ma este is a tőle megszokott módon léha bugyibubus (egy nagyvállalat fejese) ebben a filmben, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én már tudom a végkifejletet.

Késő este, sőt, már inkább éjszaka megnézhetjük Charlie Hunnamot Steve McQueenként, illetve Rami Maleket Dustin Hoffmanként. Henri Charriére annak idején legendás regényéről, a Pillangóról (Film+, 23.00) van szó, pontosabban annak  1973-as, klasszikus filmfeldolgozásának 2017-es remake-jéről. Hogy aztán a Sons of Anarchy “Hamletje”, azaz Jax Tellerje, illetve Freddie Mercury Mick Jaggerrel kevert szerelemgyereke hogyan működik együtt, azt nem tudom. Nem láttam ezt a filmet. A priori igen felesleges próbálkozásnak gondolom. (A képen Rami Malek és Charlie Hunnam.)

De még mindig átkapcsolhatunk egy Kalandtúrára (Filmcafe, 23.25), ami egy jó közepes thriller. A címből tán sejthetően, végig gyönyörű tájakon játszódik a film, amit Dante Spinotti le is tudott fényképezni. Sokat dob még a mozin a két remek főszereplő is: John Cusack és Morgan Freeman. Lúzer tornatanár és hülye fia véletlenül egy veszélyes bűnözőbe botlik a dzsungeltúrán – a tét így fokozottan a túlélés.

Tim Burton szellemes, mesés, édesbús hangulatú története a Nagy Hal (Filmcafe, 21.00). Tulajdonképpen ez a film egy életrajz Edward Bloomról, egy érdekes emberről, aki egyfajta modern, jó szándékú Münchausenként élte le életét. Egyszerű ügynök volt, aki szürke hétköznapjait szárnyaló fantáziával feldúsítva mentette le memóriájába, és ezt, ha lehet, még jobban kiszínezve mesélte el fiának. Persze, a színes mese ellenére van nemzedéki ellentét, a fiú el is menekül papától jó messzire, Párizsba. Az apa betegségének hírére tér csak haza, ám ez ad apropót arra, hogy kiderítse, mi is igaz abból, amit a papa korábban összehordott. Albert Finney az öreg Bloomként zseniális. Mellette komoly sztárparádé: Danny De Vitótól Ewan McGregoron át Helena Bonham Carterig (Burton nejéig) sokan vannak jelen. Burton egyik legjobb filmje ez, elsősorban  a világot komplexen meghatározni szándékozó, egyetemes érvénye és mély humanizmusa miatt. (A képen Matthew McGrory a film egyik kulcsszerepében.)

Rendkívül látványos, nagyszabású, ám klisékkel teli háborús történet a Midway (RTL Klub, 21.30), mely a híres Midway-szigeteknél lezajlott tengeri ütközetet dolgozza fel, természetesen amerikai szemszögből. Ha jól emlékszem a gimnáziumi történelemkönyvben olvasottakra, akkor ez a volt a világtörténelem első tengeri ütközete, amiben a két fél nem is látta egymás hadihajóit. Sok neves színész, de ők ezúttal csak pici bábuk a bazi nagy terepasztalon.

A Duna tévére meg rászakadhatott egy régi, eldugott párizsi videotéka raktára, ugyanis remekebbnél remekebb lejárt szavatosságú, ám azért még bőven fogyasztható francia krimikkel állnak elő egy ideje. A fejvadász (Duna, 22.35) 1976-os film és benne az ekkor csúcsformában játszó Jean-Paul Belmondo a fejvadász. Van, amikor ennyi ajánló is elég.

Quentin Tarantino havas Aljas nyolcasa (Film+, 23.00) szerintem hajaz egy kicsit Agatha Christie klasszikus történeteire. Ebben a sztoriban egy kicsi néger (Samuel L. Jackson) és hét kicsi fehér (Kurt Russell, Tim Roth, Walton Goggins, Jennifer Jason Leigh, Michael Madsen, Bruce Dern és Demian Bichir) verődik össze egy isten háta mögötti helyen, a havas-jeges wyomingi télben, több különböző céllal, melyek közül legalább kettő egymással ellentétes. Mindenki megvan győződve a saját erkölcsi igazáról, ám Tarantino ördögi csavarral éppen ezeket az önigazoló megállapításokat ütközteti egymással, így bizonyítva be, hogy nincs olyan, hogy valakinek “igaza van”. Nincs olyan, hogy valakinek bármi, bárki felhatalmazást adjon arra, hogy megölje a másikat. Egy aljas világ a benne élő emberek miatt aljas, s ebben nem különbözik maga a rendező sem, hiszen végső soron ő szolgáltat igazságot aljas szereplői között – azonban ugyanazzal az eszközzel, amiért “hőseit” elítéli. Vagy inkább csak jellemzi. (Bővebben)

A kanadai Denis Villeneuve filmje, a Fogságban (SuperTV2, 23.35), talán a közelmúlt egyik legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere… Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága, illetve annak igen hiteles ábrázolása. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Jake Gyllenhaal és Hugh Jackman. (Bővebben)

Éjszakára marad az Aki legyőzte Al Caponét (RTL Spike, 23.40) is. Brian De Palma rendezői zsenialitását jelzi, hogy miközben a kollégái rendszerint valamiféle heroikus pózban festették tablóikat a huszadik század nagy bűnözőiről, ő azzal férkőzött be a maffiafilmek élmezőnyébe, hogy e filmjében éppen a maffia szájában van az a bizonyos szopógolyó. A jellegéből fakadóan kissé valóban propagandaízű, jó kisfiús (Kevin Costner, na ja) sztorit kitűnően ellenpontozzák az olyan parádés jelenetek, mint a szeszszállítmány lekapcsolása a kanadai határnál, vagy az obligát Eizenstein-ommázs, a Patyomkin páncélos híres lépcsőjelenetének megidézésével. Robert De Niro szerintem itt nyújtja élete alakítását (pedig azért volt néhány), egyenesen lidérces, ahogyan az alacsony, köpcös, erősen kopaszodó, szétfolyt arcú, nettó pszichopata Caponét játssza. Oscart azonban Sir Sean Connery kapott egy mellékszerepért.

A ma este első kérdése nagyjából annyi lenne, hogy Miről álmodik a lány? (Cool, 20.50) Nyilván rávágjuk, hogy szép, okos és humoros szőke hercegről, egy hófehér Audi Q7-en, Gucci-táskával és korlátlan hitelkerettel bíró AmEx kártyával, aki ezeken felül szereti őt, dédelgeti és még saját rózsadombi kulipintyót is vesz neki. Ezúttal (Amanda Bynes) azonban arról álmodik, hogy végre megismerkedhessen régen nem látott apjával. A várva várt pillanat aztán el is jött, meglepetésre azonban az apuka (Colin Firth) Anglia egyik legbefolyásosabb politikusa… A film romantikus lesz a továbbiakban és komikus.

Az 1987-es Arizonai ördögfióka (RTL Spike, 21.00) című krimikomédia egyik első jelentkezése volt a Hollywoodban mára megkerülhetetlenné avanzsált Coen-tesóknak, Joelnek és Ethannak. A sztori azonban már tipikus coeni: egy kiöregedett piti bűnöző (Nicolas Cage – a képen) és egy magányos rendőrnő (Holly Hunter) egymásba szeretnek, ám nem lehet gyerekük. Így rabolnak maguknak egyet, egy dúsgazdag bútorgyáros ötösikrei közül, hátha nem veszi észre senki az egyik poronty hiányát… A groteszk történet természetesen már itt is felvonultatja az összes, későbbi Coen-sikerre jellemző dramaturgiai arzenált. E -mindezek ellenére is- kedves film mellékszerepeiben pedig már láthatjuk John Goodmant, és Frances Mcdormandet is.

A Mephisto (ATV Spirit, 21.00) a magyar film második Oscar-díjjal jutalmazott alkotása. Megkerülhetetlen, máig érvényes erejű alapvetés a művész, a művészi szabadság és a politikai diktatúra viszonyának vizsgálatában. Szabó István ezt a filmet nagyon odatette, de Klaus-Maria Brandauer sem akármit játszik itt…

A Holt költők társaságában (Duna, 22.00) egy független, progresszív gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő, konzervatív angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban képes megszerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

A bakancslista (RTL Klub, 22.25) című filmnek a megtekintése ott kell legyen mindenkinek a bakancslistáján. A lélekemelő történet két főszereplője Morgan Freeman és Jack Nicholson, akik itt éppen halálos beteget játszanak, akik azért még nem teljesen adták fel. E film a könnyedebb részén ragadja meg a könyörtelen elmúlás komor témáját.  (Bővebben)

Éjszakára egy egészen jó drámai thriller lehet A lánc (RTL Spike, 23.00), melyben Samuel L. Jackson egy szétcsúszott életű blueszenészt alakít. Christina Ricci pasija, Justin Timberlake pedig éppen beállni készül a Nemzeti Gárdába, miközben szabadjára engedett csaja pedig csak úgy, beállni, ám azt minél jobban, és ennek érdekében bármire hajlandó. Egy nap Samuel éppen hazafelé bóklászik veteményeskertjéből, és Christinát találja vérbe fagyva a háza előtt… (Bővebben)

A Testvérek (Paramount Network, 21.00) című filmet Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből készített Jim Sheridan, tehát egy remake-ről beszélünk, aminek minősége azonban simán azonos az eredetivel. A sztori a felszínen egyszerű, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam…

Julia Roberts ma este is kitűnően adja a tenyeres-talpas, nagypofájú tramplit, aki kisgyermekeivel a karján száll szembe a gaz, gátlástalan, kizsákmányoló és hazug kapitalistákkal, sőt, a végén még jól tökön is rúgja őket. (A történet a valóságban is megtörtént.) Én imádom Erin Brokovich zűrös természetét (Filmcafe, 21.00). Juli teljesen megérdemelt Oscart kapott ezért az alakításért.

Oriana Fallaci az oknyomozó újságágírás, az elkötelezett politikai propaganda és a bulvárfilozófia metszetében alkotó, sok botrányt okozó, nagy hatású személyiség volt a múlt század utolsó harmadában. Aki olvasott tőle valamit, az minden bizonnyal érdeklődéssel fogadja a róla készült, Oriana (m5, 22.45) című olasz portréfilmet. (A képen Vittoria Puccini a címszerepben.)

Az Inferno (Moziverzum, 21.00) gyakorlatilag az, ami maradt a Da Vinci-kódból, az Angyalok és démonok után. Ugyanaz a stáb, ugyanazok a fő karakterek, ráadásul a filmet Magyarországon forgatták. Inferno, naná. Hol máshol… Izgi lesz – ha még nem láttuk.

Nézhetjük akár romantikus Bonnie és Clyde-történetként is Jean-Luc Godard filmművészeti jelentőségű alkotását, a Bolond Pierrot-t (m5, 21.05), hiszen a néhány szavas történet lényege gyakorlatilag a szerelem, illetve annak korlátlan, szabad megélésének korlátai és buktatói, beleértve a szabadon szárnyalás következtében mások szabadon szárnyalásának akadályozását is 😉 . Godard vad balos, anarchista gondolatisága e filmben már teljes erővel megjelenik, az ehhez méltó expresszív vizualitással, valamint (Godardné) Anna Karina és Jean-Paul Belmondo ikonikus szereplésével (lásd a képen).

Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (RTL Spike, 22.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben) (A képen Ciarán Hinds, Eric Bana, Mathieu Kassovitz, Hanns Zischler és Daniel Craig.)

Késő estére jön még a Csapd le, csacsi! (Duna, 23.25) is, Tímár Péter egyik térdet csapkodósan röhögős filmje, az ekkor még igen jó formát futó Eperjessel, a mindig kitűnő Pap Verával és Gáspár Sándorral (és a többiekkel…). Ez a harc lesz a végső!

Okay, Houston, we’ve had a problem here. (Úgy érti, hogy szökik a levegő az űrkabinból, valahol félúton, a Hold és a Föld között…) Ezt az igen kínos helyzetet dolgozza fel ismert hollywoodi sztárokkal (Tom Hanks, valamint Ed Harris, Kevin Bacon, Gary Sinise) és precízen működő dramaturgiával Ron Howard az Apollo 13-ban (Filmcafe, 21.00).

Az ausztrál pop-kult guru George Miller post-war-dream sagájának második része a még mindig Mel Gibson fenekével és sebesség-fétisizmussal villantó Mad Max 2. – Az országúti harcos (AMC, 21.00), mely sokak szerint a legjobb a sorozatban, engem azonban mégis inkább egy elfajult, meleg szadomazo klubdélutánra emlékeztet. Az első az igazi, ez már csak vicces.

A Mocsokváros utcáin (Film4, 21.55) egy meglepően valóságszagú, de mégis érzelmes hajléktalan-, illetve apa-fiú-dráma a nagyváros pereméről, valahonnan Amerikából. Az apa (Robert de Niro – a képen) nagy írónak képzeli magát, ám a kaján sors a fiát (Paul Dano) teszi azzá. A film legnagyobb erénye, hogy az utóbbi évek ripacskodásai után ismét jó színésznek láthatjuk benne Robert De Nirót – a történet azonban nem annyira kemény, mint amennyire talán lennie kellene és mint amennyire szentimentális.

Na, ha tegnap nem lett volna elég Mark Wahlbergből, akkor mára is van egy belőle. Nem mondom, hogy unszimpatikus a srác, csak olyan jellegtelen. Jóképű, de nem nagyon jó képű, mindig olyan jólfésült, ki van pattintva, de nem olyan látványosan, színészként is teszi a dolgát, nem esik le a vászonról, de azért nem dobunk tőle általában hátast, hogy ez meg az mekkora alakítás… Unalmas, de megbízható színésznek mondanám – nyilván ezért is szeretnek vele dolgozni. Nem lehet vele nagyot bukni, bár nagyot aratni se. A mai Orvlövész (Mozi+, 21.00) című filmben egy hightech mesterlövészt alakít, újfent megbízhatóan. Ugyan kissé sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épül a film cselekménye, a főhős tevékenységének ábrázolása viszont mégis hatásos. Rejtekben ül Mark, megbújva gubbaszt hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

A rejtélyes, felderítetlen bűnügyek mindig is sokat foglalkoztatták az embereke, így például az angolok híres sorozatgyilkosának, Hasfelmetsző Jacknek kiléte több, mint száz év távlatából sem ismert. Személyét titok fedi, indítékai a borzongató homályba vesznek. Személye a filmtörténetben legalább olyan gyakran feldolgozott, mint Draculáé vagy Frankensteiné. A pokolból (RTL Spike, 22.00) című 2001-ben bemutatott -igen remek- thriller az egyik újabb változat, Albert és Allen Hughes rendezői látomásában. A misztikus sorozatgyilkos történetét az egyik legnagyobb képregény-guru, Alan Moore műve alapján készítették, megtartva annak alapos és finom művű történetvezetését, szuggesztív képi világát sikerrel transzformálták mozivászonra, elkerülve más képregényből készült filmek digitális technikával felturbózott, túlburjánzó sémáit, mégis hiteles és érzékletes képet adva a bűn mocskában fortyogó XIX. századi Londonról. Kitűnő a szereposztás: Jack után például a még jó formában lévő Johnny Depp, azaz Abberline felügyelő (lásd a képen), nyomoz, mellette egyéb karakterek szerepében Sir Ian Holmot, Ian Richardsont, Robbie Coltrane-t és nem utolsósorban Heather Grahamet láthatjuk. (Bővebben)

Egy nem egészen sima (több halálesettel járó, veszett menekülésbe forduló) rablás történetét dolgozza fel a Kelepce (Film Mánia, 21.00) című thriller, melyben a bűntettet elkövető testvérpár (Olivia Wilde és Eric Bana) olyan helyzetbe (egy ismeretlen család –Sissy Spacek, Kris Kristofferson és Charlie Hunnam– hálaadásnapi vacsorájának kellős közepébe) kerül, melyben a kiutat egymás elárulása jelenti. Izgalmas kis (tehát nem olyan “nagy”) mozi.

Egy meglehetősen sablonos forgatókönyvre épülő katasztrófafilm a Mélytengeri pokol (Film+, 21.00), melynek sztorija azonban egy valóságos eseményen (2010-ben, a Mexikói-öbölben gyulladt ki egy olajfúrótorony) alapul. Peter Berg filmje korrekten működik, hatásos, izgalmas mozi, attól függetlenül, hogy ezúttal teljesen hétköznapi hősök (Kurt Russell, Mark Wahlberg, stb.) egy gyakorlatilag hétköznapi katasztrófában élnek túl és halnak hősi halált. Egy kicsit bátrabb multikonszern-fikázás azért elfért volna és akkor talán John Malkovich is többet nyújthatott volna…

A Csempészek (Filmcafe, 21.00) viszont az izlandi film világhírű reprezentánsaként ismert Baltasar Kormákur (pl.: 101 Reykjavík, Dermesztő mélység) hollywoodi bérmunkája, mely -meglepetésre- a csempészekről mesél. Sajnos, a filmbeli csempészek benne nem Izland lélegzetelállító tájak látványának tömkelegét nyújtó, izgalmas és egzotikus tájain hozzák-viszik a drogot, hanem az uncsi Amerikában, de azért a film simán elmegy a két lábán így is. A sztori amúgy az ismert klisé: egy hajdani kábítószercsempész (Mark Wahlberg – itt is) már régen felhagyott “hivatásával”, azonban az üzletben rekedt rokona balfékeskedésének hála, hajdani főnöke (Giovanni Ribisi) egy utolsó, ám visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg (a család – Kate Beckinsale – visszafogott örömére). Satöbbi.

Lenne azonban Az olasz meló (Mozi+, 21.00) is… Ez a mozi az 1969-ben, Michael Caine főszereplésével bemutatott Az olasz munka remake-je. Korrekt szajréfilm ez így is, neves szereplőgárdával, akik lazán formálják meg a bandatagokat: Mark Wahlberg (ma este harmadik verzióban – lásd a képen) a főszerepben érző szívű, ám szikrázó intellektusú bankrabló. Ellenlábasa Edward Norton, Sean Penn-esre vett figurával a régi haver, aki mindenkit át akar verni, de természetesen a végén… Charlize Theron érzékien duzzadt ajkai és babapofija mögött erős és kemény nő lakozik, Seth Green ügyefogyott komputer-zseni, Jason Statham pedig megmutatja, a kopaszodó férfiak a legszívdöglesztőbbek. Mos Def süket, de nagyot robbant. Az egésznek a kulcsfigurája pedig Donald Sutherland, aki mintaszerűen adja elő, hogyan kell úgy jelen lenni végig egy filmben színészi értelemben, hogy effektíve tíz percet láthatjuk. (Bővebben)

Késő estére újra előkerült az Amerikai pszicho (Filmcafe, 23.10) is. Bret Easton Ellis korszakos kultuszregénye alapján készült igen véres történetben Patrick Bateman karakterét, a gátlástalanul törtető, végletesen cinikus, erőszakos yuppie-t rajzolja meg Christian Bale, méghozzá igen vastag kontúrokkal.

Ron Howard éppen bezsebelte a Csodálatos elméért járó szobrokat, amikor, mintegy mellékesen, elkészítette ezt az Eltűntek (Film Mánia, 20.00) című ígéretes westernt, Tommy Lee Jones-szal és Cate Blanchett-tel. Ígéretes western ez, hiszen Tommy Lee ekkoriban ígéretes formát fut, westernekben pedig különösen. A film elején látunk is néhány szinte pszichedelikus tájképet, de a végére csupán (!) egy jó kis hagyományos kalandfilm kerekedik ki az egészből. Tehát nem afféle nu-western ez, filozofikus elmélkedésekkel, posztmodern műfaji keresztezésekkel, bár azért itt az indián misztika elég hangsúlyosan, és eleddig a mainstreamben különösebb hagyományokkal nem rendelkezően szivárog be, mint komoly cselekményszervező elem, hanem afféle üldözős, lövöldözős, emberrablásos, a műfaj összes elmaradhatatlan kliséjével operáló, klasszikus zsáner. Ron Howard pedig az ilyeneket tudja. (Bővebben)

A Jerry Maguire – A nagy hátraarc (Filmcafe, 21.00) című darab egy meglehetősen idealisztikus komédia arról, hogy egy gátlástalanul törtető, sikeres sportmenedzser (Tom Cruise) egy nap ott hagy csapot, papot, plüssfotelt, a hajléktalanoknak ajánlja fel összes lakását, méregdrága, nem-gagyi Vuitton Lajos hátizsákját, arany karórát nagytoronnyal és egy sátorban kiköltözik a helyi Margit-szigetre. Na ja, álmodik a nyomor. Viszont, álmodni jó, mert azt senki nem veheti el tőlünk…

A Jean-Pierre Melville neve által fémjelzett, ballonkabátos, cinikus, “keménytökű” francia zsarufilmek egyik jellegzetes darabja a(z Egy) Zsaru (Duna, 21.15), melyben Alain Delon, a rendőrfelügyelő egy bárban flörtöl Catherine Deneuve-vel, miközben a bárban ott kuksol az a gengszter, aki egy heroinszállítmányt készül lenyúlni a konkurenciától. Jó kis klasszikus krimi 1972-ből. (A képen jelenet a filmből.)

A klausztrofóbiától nem szenvedők megnézhetnek egy katasztrófa-filmet a Kurszk (RTL Klub, 22.50) című atomtengeralattjáró elsüllyedéséről, az agg Max von Sydow-val, mint ruszki tengernaggyal és még egy csomó sztárral – én kihagyom, már csak azért is, mert a ruszkik tuti nem mesélik el Hollywoodnak, hogy valójában mi is történt 2000 augusztusában a Barents-tengeren. Meg izé…

A Nobel végakarata (Duna, 23.00) viszont egy fancy svéd krimi lesz, az Annika Bengtzon-történeteket ismerők már nyilván tervezik is, hogyan maradjanak fenn ilyen kései órán. Amúgy sok szempontból tipikus skandináv bűnügyi történet lesz ez, a könnyedebb, csajosabb verzióból – sokan szeretjük ezeket.