Mit nézzünk ma a tévében?

A már nem éppen kölyök Clint Eastwood legújabb rendezése, a Fiúk Jersey-ből (Cinemax, 20.00) nagyjából pont olyan, mint egy középkategóriás Mercedes. Precíz, perfekt, tökéletes munka. Senki nem fordul meg utána, semmi feltűnő külcsín, csupán visszafogott, konzervatív elegancia, emellett megbízható, gyors és kényelmes. 100%-ig biztos lehetsz abban, hogy az autón nem fog múlni semmi, hogy elérjen a végcéljáig. Nincs semmi meglepetés. A sztori amúgy a Frankie Valli és a Four Seasons nevű amerikai énekegyüttes évtizedeken átívelő történetét meséli el, akikről a film előtt én sem tudtam semmit, de ahogy néztem a történetüket, szinte mindegyik dalukat felismertem már az első taktusról.

Minden idők legjobb filmje azonban A remény rabjai (SuperTV2, 21.00), legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 1 682 762 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont, Stephen King, Morgan Freeman, Tim Robbins – az utóbbi a képen. (Bővebben)

A 2 kaliber (Mozi+, 21.00) című zsaru-haverfilm (Denzel Washington és Mark Wahlberg) hibátlan mestermunka, aki mást mond, az semennyit nem ért a film műfajához. Nem egy nagy film, nem borít fel életeket, nem változtatja meg a világot, de nem is erre szólt a felkérés – hanem egy korrekt, pikkpakk, összeszedett akció-vígjátékra, amit Baltásar Kormákur, a világ legjobb izlandi rendezője lazán, megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal abszolvált. Kreativitás nagyjából annyi van benne, mint egy szép ívű, tökéletes Thonet-szék elkészítésében: ne tessék legyinteni, hanem előtte tessék készíteni egy ilyen széket. (Bővebben)

Olivier Van Hoofstadt Gyors meló (Film Mánia, 21.00) hasonló, bár kissé durvábban faragott darab. E francia film tétje az, hogy lehetséges-e elegyíteni a Delonos, Belmondós francia zsarufilmek hagyományait a Taxi-filmek agyatlan száguldozásával, úgy, hogy az végeredmény még viszonylag hiteles képet is adjon arról, honnan a frászból, milyen úton-módon kerül Európába az a ménkű sok kábítószer? (Bővebben)

A Mátrix – Újratöltve (Viasat3, 21.00) a Mátrix 2. Ebben vannak az albínó ikrek.

Az Apacsok (Duna, 22.15), Török Ferenc filmje a Radnóti Színházban játszott Kovács-Bereményi darab tévéváltozata, mely a rendszerváltás előtti besúgós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá. Bemutatása idején, 2010-ben napi aktualitása is volt a filmnek, hiszen épp akkoriban szüntette meg a ma is regnáló kormány az ügynöki jelentések feldolgozását végző Kenedi-bizottság munkáját (Tehát, kvázi kivonta az ügyből a civil ellenőrzést és ezzel teljes bizonytalanságba sodorta a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát. Egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum…). A filmben Kishorváth (Csányi Sándor), a fiatal filmes, élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, kivonulnak a társadalomból. “Játékukat” szigorú erkölcsök uralják, melyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyorsan gyanússá válnak az ’56-ot követő megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, sőt mi több, még találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon…

Ridley Scott kitűnő Thelma és Louise (RTL II, 17.30) című filmjéért már korán be kell kapcsolni a tévét, de egyben érdemes is, mert ennél sokkal jobb film nem lesz ma este. Egyrészt. Másrészt, egyik kedves olvasóm, a Hella, állandóan azzal basztat, hogy a tévéműsort pasiknak szerkesztik a pasik – nos, itt van akkor neki is egy igazi csajos fim. A történetben ugyanis átlagos háziasszonykák szeretnének egyszer igazán kirúgni a hámból, ám a csajbuli kissé eldurvul – ahogyan az már csak lenni szokott (álmainkban, de tán a valóságban is néha). Parádés szereposztás (Susan Sarandon és Geena Davis – a képen, valamint Harvey Keitel és Brad Pitt) egy klasszikus menekülős road-movieban, mely nem véletlenül lett egy kosár Oscarra jelölve, és ebből nem véletlenül nyerte meg a legjobb forgatókönyvnek járót.

Én, a pasi, baromi régen láttam a Mátrix első részét (Viasat3, 21.00), nyilván még anno, a moziban. Úgyhogy a kérdés számomra/számunkra: melyik bogyót válasszam?

A csajok ekkorra már végeztek Thelmával és Louise-zal, de nyilván azon fel fogják húzni magukat, hogy már megint Csak szexre kellesz (SuperTV2, 21.00). Pedig őket célozza ez a meglehetősen súlytalan baromságnak tűnő romantikus komédia is, aminek lényege kiolvasható már a címéből is  – nyilván az is, Natalie Portman ide, vagy Ashton Kutcher oda.

A Nem vagyunk mi angyalokban (Paramount Channel, 21.00) viszont ezalatt Robert De Niro öltözik papi reverendába Sean Pennel, miután -igaz, önkényesen- éppen befejezték büntetőintézetben való tartózkodásukat. A kérdés tehát az, hogy teszi-e az embert a ruha? A filmet Neil Jordan rendezte David Mamet forgatókönyvéből – régen tetszett, nemrégiben viszont nem nagyon…

A Sára-Csoóri-Kósa alkotóhármas ’68-as Feldobott kő (Duna, 21.30) című filmjében egy apja bűne miatt kényszerpályára sodródó, filmrendezőnek készülő fiatalember (Balázsovits Lajos) szembesül az élet árnyékos oldalával: erőszakos téeszesítéssel, megalázott romákkal, a hatalmasságok szemébe vágott igazságok okozta bonyodalmakkal találkozik. Nézzünk magyar filmeket, a fullasztó uborkaszezonban is.

Maestro Federico Fellini kései filmjében, A hold hangjaiban (Duna, 23.30) az olasz komédia egyik jellegzetes fazonjából, Roberto Benigniből varázsol egy naiv, méla költőt, aki a jellegzetes olasz kisváros utcáit járva éjjelente “a hold hangjait” hallgatja, miközben rajta keresztül hullámokban áramlik a szeretet…

Egy igazán szép filmmel indíthatjuk az estét a tévé előtt. A Maverick – Ahol a hullámok születnek (Duna, 19.30) Jay Moriartyról (Jonny Weston), minden idők egyik legnagyobb szörf-legendájáról szól, ahogyan barátjával, Fosty Hessonnal (Gerald Butler) nekivágnak, hogy meglovagolják a Föld legnagyobb hullámát, a Mavericket. Korántsem üresfejű hülyegyerekekről szól a történet, ahogyan azt előítéleteink talán diktálnák, valódi sportdrámát látunk Curtis Hanson kitűnő rendezésében, valamint szép példáját a barátságnak, valamint az ember és a természet közötti harmónia fontosságának.

Az, hogy Mr. Bean játssza Georges Simenon legendás figuráját, Maigret felügyelőt, kb olyan lehetetlennek tűnik, mint az előző filmben felhágni a sokemeletes háznyi hullámra – Rowan Atkinsonnak (lásd a képen) azonban szintén van elég mersze a lehetetlennek tűnő tettre. A Maigret csapdát állít (RTL Klub, 19.50) című, vadonatúj brit-magyar (!) produkció vélhetőleg nem bizonyul csapdának a nézők szórakozni vágyása előtt…

Persze, tölthetjük az estét Egy ágyban az ellenséggel (RTL II, 20.00) is, vagyis Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta.

Egy elhagyott, vad tengerparton magányosan álló kastélyban játszódik az Árvaház (Filmcafé, 20.10) című közhelyes, de azért igen jól működő mexikói-spanyol thriller. A kastélyban árvák élnek, akiknek nincs hova menekülniük, és jól magukra tudnak maradni a bizonyosan eljövő rettenettel. (Bővebben)

Az Űrcowboyok (RTL+, 20.20) című vicces, színes és szélesvásznú vígjáték arról szól, hogy az öreg űrhajós (Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, James Garner és Donald Sutherland) nem vén űrhajós. (Bővebben)

Viszont az, Amikor megállt a Föld (TV2, 20.50), az rettenetes(en rossz). Ufóisten (Keanu Reeves) leszáll a Földre, hogy megmentse a Földet, az Univerzum kevés élhető bolygói közül az egyiket, lakóitól, az emberektől. Aztán meghallja Bach zenéjét, találkozik néhány emberrel, beszélget egy jót, lát néhány könnycseppet – aztán elbizonytalanodik és meggondolja magát. Legalább látványos lenne, de még csak az sem.

Ugyanekkor viszont az Ellenség a kapuknál (Paramount Channel, 21.00) című full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.

Az Édesek és mostohákban (FEM3, 21.00) azonban (újra) az ifjú, egészséges Julia Roberts, mint új feleség, küzd meg Susan Sarandonnal, a halálos beteg ex-szel Ed Harrisért, a férjért és a családért. Bőgünk a végén.

A Beépített szépség 2. (Viasat3, 21.00) pont olyan, mint a Beépített szépség 1. Sandra Bullock, a pasik közt pasiszerű nővé érett, bumfordi zsaru a szépségiparban tesz rendet. Felelőtlen, szórakoztató baromság.

A Blöff (mozi+, 21.00) nem blöff, hanem mára kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel és ilyen szövegekkel: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”

A Szemfényvesztés (Galaxy, 21.40) egy átlagosnak mondható, 1994-ben készült krimi, melyben Madeleine Stowe alakít egy vak hegedűművészt, aki egy műtét következtében részlegesen visszanyeri a látását. A műtét következtében azonban a lánynak furcsa látomásai, például látta a gyilkost, aki a szomszédjában lakó nőt meggyilkolta. Senki nem hisz neki, csak a fiatal nyomozó (Aidan Quinn). Körülbelül úgy vagyok én is ezzel a filmmel, mint a filmbeli nő a gyilkossal – láttam valamit annak idején, de hogy pontosan mit?

Az olasz meló (Duna, 21.30) “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)

A napokon belül kezdődő olimpia előtt, úgy gondolom, kötelező penzum megnézni Fernando Meirelles óriási hatású filmjét, az Istenek városát (Filmcafe, 22.00), mely az olimpia helyszínének, Brazíliának valódi arcát mutatja meg. Úgy gondolom, hogy ilyen briliánsan összerakott történetet dokumentumjellegű fikcióban én még nem láttam. A történet dramaturgiája csak a legnagyobb szerkesztőkhöz, pl. Robert Altmanhoz (vagy a korai Tarantinóhoz) mérhető, ám amit közöl az tényleg brutális, ám egy percig sem gondolom, hogy hamis. Minden kockája hiteles és igaz ennek a filmnek, amit a bravúros és stílusos fényképezés is segít. Úgy gondolom, a filmben ábrázolt helyzet reális, valós, nemcsak a dél-amerikai megapoliszokban, hanem akár itt Pesten is, és nem kevesebbet, mint a homo sapiens, mint faj végét jelenti.

Sokszor láthattuk már a Halálsoront (Viasat3, 21.00), viszont talán nem elégszer. Ez a remekmű egy komoly, nagy lélegzetű kaland, az ehhez méltó tekintélyes hosszal: 188 perc a film játékideje. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely megtisztító, méregtelenítő kúra lehet ma estére, amellett, hogy közérthető, populáris transzcendencia, valamint egy mélyen emberi üdvtörténet.

Az életrajzi filmek kedvelői Grace Kelly, a tragikus sorsú monacói hercegnő és hollywoodi filmsztár életével ismerkedhetnek meg a Grace – Monaco csillaga (Filmcafe, 21.00) című -általam látatlan- filmben. Ígéretes azonban a szereposztás: Grace-t Nicole Kidman, míg férjét, a monacói herceget például Tim Roth kelti életre.

Egy másik tragikus sorsú, ígéretes pályája elején elhunyt hollywoodi filmsztár, River Phoenix viszont az egyik főszereplője Peter Bogdanovich zenés drámájának, A szerelem nevű dolognak (Paramount Channel, 21.00). A film egy karriertörténetet mesél el a vidéki Amerikából, ahol minden lány countryénekesnő akar lenni, de csak keveseknek teljesülhet az álma. Miranda (Samantha Mathis) azonban mindent elkövet, hogy valóra váljon álma, s ezen a rögös úton van segítségére egy angyali ifjú (Phoenix), egy igazi cowboy (Delmot Mulroney), valamint egy tűzről pattant déli menyecske (Sandra Bullock). Szép, tiszta, egyenes vonalú mese lesz ez, sok, remek countryzenével – annak, aki szereti.

Rendkívül idegesítő, ám adott esetben mégis igen szórakoztató darab a Promenád a gyönyörbe (Film Mánia, 22.50), a sok híres filmjéről (Madárka, Angyalszív, Evita, stb.)  ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, Sir Anthony Hopkins megszemélyesítésében (lásd a képen). Gasztro-filozófusoknak, életmódszakértőknek, gasztroenterológusoknak és minden táplálkozástudósnak, valamint fogyó- és hízókúrásoknak azonban megtekintése kötelező!

A Capote (FOX, 23.00) című film viszont az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába ezúttal a szintén idő előtt eltávozott Philip Seymour Hoffman bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Sofía Coppola nevében ott van, honnan jött, de lassan már saját maga jogán is legendává válik. Made in Hollywood (Paramount Channel, 23.30) című filmje ekképpen egy önreflexiókkal teli furcsa, szabálytalan “látomás” arról, hogy honnan jön, hová megy, kicsoda és micsoda. (Bővebben)

Szerintem Koltai Lajos elsősorban a tengerentúli közönség egy bizonyos rétegének, illetve annak ízlésvilágának próbált megfelelni első igazi amerikai játékfilmjével, az Estével (Film Mánia, 19.00). Egész egyszerűen arról van szó, hogy túl sok benne minden – túl sok a sztár, túl sok az érzelem, túl sok a pasztellszín bűbáj és túl sok a melankólia. Persze, lehet az is, hogy ez csak simán egy csajos film, Claire Danesszel, Glenn Close-zal, Vanessa Redgrave-vel, Meryl Streeppel és még hosszan sorolhatnám, kikkel… (Bővebben)

A kilencvenes évek egyik nagy magyar mozisikere volt A miniszter félrelép (Duna, 20.35), melyben a másik Koltai, a Róbert, valamint Kern András idézték meg a harmincas évek magyar filmjeinek habos-babos, felhőtlen világát. Azóta a darab megy a színpadokon is, a közönség szereti – ami nem meglepetés, hiszen tulajdonképen ez egy kevés hibával bíró, klasszikus és tipikus sitcom.

James Mangold briliáns thrillerjének, az Azonosságnak (film+2, 20.50) hőse (=antihőse: John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe.

Nem Pszichoszingli (Paramount Channel, 21.00) és nem vígjáték Jason Reitman Young Adult (tehát Fiatal felnőtt) című filmje. Kézenfekvő a hasonlat (el is lőtték már páran), hogy e filmbeli “fiatal felnőtt” (Charlize Theron – a képen) maga Juno, húsz évvel későbben. Vagy éppen a Rém, szintén jó néhány év múlva, kikupálva, de nem javulva… (Bővebben)

Az Orvlövész (Mozi+, 21.00) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben ugyanekkor Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

Az Egy drága társ (SuperTV2, 21.00) hősnője (Diane Keaton) jobban szereti a kutyáját, mint a férjét (Kevin Kline)… Na tessék. Állítólag dráma ez a film – nem láttam, de nincs is benne sok bizodalmam.

Fazakas Péter 2008-ban bemutatott Para (Duna, 22.25) című krimi-vígjátéka lényegéből fakadóan nem az, aminek mély barázdákat kellene vágnia agyunkba és/vagy szívünkbe, funkciója általában kimerül a röpke szórakoztatásban – viszont ha ezt értelmesen teszi, akkor ezzel nincs is nagyobb baj. Négy lúzer (egy biztonsági őrként tevékenykedő ex-rendőr – Csuja Imre, egy szorongó paramatyi – Scherer Péter, annak ezoterikus felesége – Bánsági Ildikó, valamint ezek konspirációs elméletekben hívő barátja – Fellinger Domokos) egy nap visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy alvilági műkereskedőtől. Ez önmagában még nem lenne baj, azonban iskolapéldája e film annak, hogy mennyire nem lehet eldönteni egy ígéretes forgatókönyv vagy ötlet alapján, hogy milyen lesz később az abból elkészített film. A reklámiparból érkezett rendező dolgozata bosszantóan ügyetlen, ritmustalan, elbénázott munka, miközben mindvégig látni benne a lehetőséget egy jó kis Guy Ritchies-Thomas Anders Jensenes krimi-komédiára.

Matthew McConaughey még bőven harmincon túl is a mama kosztján, mosógépén él és gyerekkora óta megszokott ágyikójában alszik. Az Anyám nyakán (SuperTV2, 21.00) arról szól, hogy anyucinak egyszer csak elege lesz, és rászabadítja fiacskájára Sarah Jessica Parkert, hogy az -szakértő profiként- rázza már gatyába, ha neki eddig nem ment. Értelemszerűen, ez sikerül is neki,méghozzá túlságosan is jól, hiszen a műfaj csacska romantikusocska komédiácska.

Rendőrcsalád két örökösét alakítja a rendszerint kitűnő Joaquin Phoenix és Mark Wahlberg Az éjszaka urai (Universal Channel, 21.20) című filmben, ami se nem több, se nem kevesebb egy jó közepes akció-kriminél. Az egyik fiú marad a családi hagyományoknál, becsületes, kiscserkész mentalitású “jó zsaru”, míg a másik fekete bárány: a másik oldalon keresi a kenyerét. Az orosz maffiát -a történetbeli gonoszt- jellemző közhelyek azonban néha már fájnak…

Jancsó Miklós 1968-ban bemutatott Fényes szelek (Duna, 21.30) című parabolájában inti az akkortájt forrongó fiatalságot a forradalomban rejlő hatalmi mámor, a gátlástalan terror veszélyeire, visszásságaira. A történet 1948-ban játszódik, amikor lobogó inges népi kollégisták szállják meg a számukra ódon, túlhaladott értékeket képviselő papi líceumot. A film – ha jól emlékszem- Veszprém történelmi belvárosában játszódik.

A környezettudatos magatartás, úgy tűnik, már a horrorzabálók kasztjába is befészkelte magát, ami egyrészt nem baj, másrészt viszont ez nem szabad, hogy az érintetteket “meggondolatlan cselekedetekre vezérelje”. Nem arról van szó, hogy a jobb híján öko-horrornak becézett alműfaj alkalmatlan lenne nívós alkotások keretbe foglalására, inkább az van, hogy maga a horror horrorsága az, ami elég nehezen vesz fel magára, mintegy tanulság- vagy üzenetképpen, bármilyen okosságot: elég nehéz ugyanis gondolkodni és gondolkodtatni, amikor közben azt nézzük, hogy teszem azt, egy kétkezes zöldségaprító bárddal próbálja valaki leválasztani valakinek az arcáról az állát, ami viszont azért könnyen elképzelhető egy horror műfajú alkotásban. Kivételek, persze, vannak, de ez A kolónia (AMC, 22.00) című cucc nem az. (Bővebben)

Szorgos propagandisták talán már feledtetik velünk, az ügyben nem érintettekkel a minapi Budacash-, vagy Quaestor-balhét (az érintettek nyilván ezzel másként vannak…), ráadásul, mivel nálunk is mindennaposak az óriási pénzek gigászi lenyúlásai, ezért ajánlandó ma is A Wall Street farkasa (Mozi+, 22.40 – ez milyen csatorna? ). Martin Scorsese filmje pont effélékről szól, konkrétan Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio valóban Oscart érő alakításában – lásd a képen), aki azonban csak szerény vizesnyolcas a mi “tarsolycsabáinkhoz” képest… (Számoljunk utána, ha nem hisszük.) Legyünk tehát nagyon, de nagyon dühösek, mert csakis mi tehetünk arról, hogy ezek a “belfortok” és “tarsolyok” gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Az életet, az élet szépségét ünnepli Ang Lee Woodstock a kertemben (Paramount Channel, 22.55) című színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája, mely a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről mesél. A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

A Nader és Simin – Egy elválás története (Duna, 23.00) című filmet a jelenkori iráni film egyik legelismertebb alkotója, Ashgar Farhadi rendezte. A két címszereplő válásának bonyolult történetét feldolgozó, kissé szappanoperás eszközökkel operáló melodráma számomra túl színes, túl hangos, azt azonban semmi szín alatt nem lehet elvitatni tőle, hogy elég szép kis rést nyit az egyik legszigorúbb iszlám állam minden szennyest (és minden értéket) elrejteni kívánó vastag függönyén és betekintést engedett e sajátos szokások, rítusok és hagyományok uralta színes társadalomba. Farhadi persze tévésorozatokkal kezdte pályáját, így ehhez a kifejezésmódhoz való ragaszkodása talán érthető is, főleg, ha azt ezúttal valódi tartalommal is sikerül megtöltenie… (Bővebben)

Később még A furcsa srácban (SuperTV2, 23.05) lesz anyunak (Marisa Tomei) új pasija (John C. Reilly), akit viszont a címbeli gyermek (Jonah Hill) nem akar igazán elfogadni – ez az alapszituáció, s ami ebből származik, az ebben a furcsa humorú, talán megosztó, de minden híresztelés ellenére egyáltalán nem ostoba filmben látható.

Tök jó filmek, így uborkaszezonban… Wim Wenders 2004-ben készült A bőség földje (D1 TV, 19.10) című alkotása egy izgalmas filmesszé például, Wenders mániájáról, Amerikáról szól, egy vietnami veterán és egy fiatal, hívő katolikus lány szemszögéből nézve, hogyan élik meg a 09.11-i terrortámadás okozta sokkot. A férfi (John Diehl) igazi hazafi, aki mára eszményeiből kiábrándulva, céljait vesztve sodródik, s aki számára a terrortámadás új célt, új ellenséget jelent. A lány (Michelle Williams) viszont évtizedeket élt Afrikában és Palesztinában, így mélyen át tudja érezni azt a motivációs erőt, ami akár a terroristákat is hajthatja…

A bizarr szépségű Isabelle Adjani, a kilencvenes évek szexikonja, Sharon Stone és a mackós termetű olasz-amerikaiak egyik állandó megszemélyesítőjeként ismert Chazz Palminteri játssza Az ördög háromszöge (Paramount Channel, 21.00) című thriller főszerepeit. A szerelmi háromszög-történet valójában egyik kedvenc filmemnek, Henri-Georges Clouzot 1955-ös Ördöngösök című hideglelésének negyven évvel későbbi, ráadásul amerikai remake-je – úgy emlékszem, annak idején nagyon utáltam. De hát ki szereti, amikor másolgatják kedvenceit? Clouzot amúgy egy elég méltatlanul elfeledett zsenije a krimi/thriller műfajának, nem véletlenül tartotta fontosnak Tarantino is, hogy az ő egyik filmjét vetítse az a mozi a Becstelen Brygantikban, amelyikben később a végkifejlet is lezajlik. A mai film… Nos, talán meglátjuk. A sztori durva, az biztos.

Egy jó ötlet kissé elpuskázott lehetősége A nyolc tanú (SuperTV2, 21.00) című film. Pete Travis rendező egy fiktív elnökgyilkosságot kíván nyolc különböző szemszögből elmesélni, aminek akciórészét viszonylag ügyesen meg is oldja, a neves színészi gárdával azonban sajnos nem igazán tud mit kezdeni (a szabadjára engedett színészek pedig szokás szerint, irtózatos ripacskodást rendeznek). Ráadásul ahogyan tisztul a kép, a film is menthetetlenül belesüllyed a középszerbe. Kár érte – de megtekintésre mégis érdemes ez a darab.

A dél-koreai Park Chan-wook a kétezres évek elején berobbant (és mára elég rendesen kifulladt…) távol-keleti filmbumm egyik legendás alakja, akinek ún. Bosszú-trilógiáját áhítattal nézik újra s újra a mester rajongói. A mai Oldboy (AMC, 22.00) a középső darab (A bosszú ura az első, és A bosszú asszonya a harmadik rész), mely azonban önállóan is értelmezhető, szuverén alkotás a bosszú lelki és fizikai természetrajzáról. Végletekig kifinomult, szinte esztétizáló erőszak-ábrázolás, fröcsköl a vér, szakad a hús és törik a csont egy izgalmas, nyugati szemmel és aggyal is követhető történetben. (A képen Choi Min-sik az emblematikus főszerepben.)

A Cry Baby (Duna, 22.20) az excentrikus amerikai filmes zseni, John Waters elképesztően extrém rock&roll panoptikuma, a megszokottan excentrikus kompániával: a gumiarcú Iggy Poppal, Traci Lordsszal, kora pornóhercegnőjével és másokkal, valamint és nem utolsósorban Johnny Deppel. Én ha rocka-psychobilly csávó lennék, akkor naponta megnézném ezt a filmet, már csak miheztartás véget is, de még így is szórakoztató, hogy nem vagyok az.

A Martha Marcy May Marlene (SuperTV2, 22.55) című igen jó és igen nyomasztó társadalomkritikus thriller egy fiatal lányról szól, aki minden jóval ellátott, gondtalan életét, s egyben annak tétlen unalmát rúgja fel azzal, hogy világgá megy. Világgá megy, és meg sem áll egy aktív, tevékeny és boldog élet ígéretét zengő, gyanús szektáig. A több fontos díjat is elnyert remek filmből látni fogjuk a valóság szépséges szivárványzuhatagát, valamint Elizabeth Olsen (a kissé nyálbő kislányfilmekből ismert Olsen-nővérek nővérének) parádés alakítását. (Bővebben)

Ken Loach késő esti Halál sugárút (Duna, 23.45) című filmjében a háborúról moralizál és nem meglepetés, hogy nem szereti. Célkeresztjében az iraki (afgán, stb.) háborúban magukat degeszre kereső zsoldosszervezetek embertelen cinizmusa, ítélete pedig radikális. Egy iraki veterán nyomoz barátjának Irakban történt halála ügyében, és olyan mélyre jut, ahonnan nincs kiút. Lelkileg, pszichológiailag hiteles bosszúdráma ez Mark Womack megrázó alakításával.