Mit nézzünk ma a tévében?

Az elmúlt években egyre másra jelentkeznek olyan új, magyar, történelmi tárgyú filmek, melyek -rendszerint- egészen korrekt “műfaji köntösbe” öltöztetve a remény egyfajta sugaraként jelentkeznek a közel-, s félközelmúlt történelme iránt érdektelen ifjúság megszólításért vívott, kilátástalan küzdelemben. Vagy másként mondva, igen érdekes próbálkozások ezek a magyar műfaji film tulajdonképpeni megteremtése érdekében. E történetek mögött egy viszonylag fiatal, szerintem még mindig csak a harmincas éveit taposó férfi tehető “felelőssé”: Köbli Norbert jegyzi forgatókönyvíróként Az örök tél, A berni követ, vagy a Félvilág mellett például a Bergendy Péter által rendezett A vizsga című filmet is. Ez utóbbi kollaboráció alkotta meg a ma este bemutatandó Trezor (Duna, 19.45) című filmet is, mely egy szajréfilm koordináta-rendszerében mesél el egy történetet az ’56-os forradalom leverését követő néhány nap zűrzavarából. Néhány belügyes elvtárs szeretné megszerezni egy köteg kompromittáló személyi adatot rejtő iratot a Belügyminisztérium trezorjából, csakhogy a felfordulásban valahol levesztek a bombabiztos páncélszekrény kulcsai… Főbb szerepekben Anger Zsolt, Tasnádi Bence, Hámori Gabriella és Scherer Péter (utóbbi a képen, középen).

Christopher Nolan egyik első filmje a Memento (RTL Spike, 20.00), egy meglehetősen csavaros, mondhatni, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely azonban akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező.

Johnny Deppet is láthatjuk ma, ráadásul Betépve (Viasat6, 21.00), ami ezúttal tényleg egy élmény lesz. Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, még régen, valamikor a diszkógömbös hetvenes években.

Sólyom András egy fiatalember naplóját dolgozza fel lírai hangulatú filmjében, a Pannon töredékben (m5, 21.05), melyben 1956 forrongó hevülete keveredik össze az első nagy szerelem bizsergető élményével.

Picit később, a Megérzés (Duna, 21.10) című -közepes- thrillerben Sandra Bullock egy családanyát alakít, aki egy nap azt a hírt kapja, hogy férje és családja autóbaleset áldozatai lettek. Másnap, amikor felébred, mintha semmi nem történt volna, a háza zeng az élettől, a nap süt, a madarak csicseregnek… Egy másik nap viszont üres házra és síri csend ébreszti. És így tovább, míg a nő lassan teljesen bekattan – velünk együtt, ha nem figyelünk eléggé.

Az a Srác a biciklivel (m2, 21.10) viszont egyáltalán nem rossz gyerek. Csak éppen szar neki az élet: anyjáról nem tud semmit, ám apja is elhagyta, ezért nevelőintézetben él. Az élet őt igen korán érő kihívásaira adott ösztönös válaszait nem szabad bármiféle rosszaságként felfogni, hiszen e filmből is nyilvánvaló, pusztán csak túlélni akar, egyetlen igazi “barátjával”, a biciklijével együtt. Éppen olyan játszani, hülyéskedni akaró, szeretetre vágyó kisfiú ő, mint minden más kortársa. A belga Dardenne-testvérek (Jean-Pierre és Luc), mint az európai film egyes számú szociális lelkiismeretei, az ő tanulságos sorsát tárják a nézők elé eme soron következő tanmeséjükben. (Bővebben)

A felvidéki illetőségű Prikler Mátyás dokumentum-hatású játékfilmje, a Köszönöm, jól! (Duna, 22.55) természetesen nem Magyarországról, nem a magyar társadalomról, nem magyar problémákról szól, és minden más értelmű híreszteléssel ellentétben szlovák film. Ugyanis, a 2010-es fülkeforradalmat követő időszakban hivatalosan nálunk nem készülhetett olyan film, mely ne a reményt, szépséget, harmóniát, a boldogságot, valamint a jövőbe (és a többibe) vetett töretlen hitet ábrázolná – márpedig ez a film tele van gonddal, bajjal, reménytelenséggel és keserűséggel, ami a mi gyönyörűséges országunkban, ugyebár, elképzelhetetlen. (Bővebben)

Nem véletlenül hajaz címében Dan Trachtenberg bemutatkozó rendezése J.J. Abrams 2008-as Cloverfield című produkciójára, amiben Abrams szintén egy “nyeretlen kétévessel”, Matt Reevesszel vitette el a balhét (és csinált filmtörténelmet). A Cloverfield Lane 10 (SuperTV2, 23.25) is egy (természetesen fiktív) földön kívülről érkező katasztrófa földlakókra gyakorolt pszichológiai hatásaival foglalkozik (főszerepben az igen meggyőzően alakító Mary Elizabeth Winsteaddel), mivel azonban láttuk már a korábbi filmet, joggal sejthetjük, hogy mi okozza a film cselekményében elmesélt történéseket. Így, ha történetesen nem igazolódna be sejtésünk, azért lennénk morcosak, ha meg igazunk van (merthogy elspoilerezhetem: igazunk van), akkor azért. Viszont ne legyünk morcosak, mert a film tényleg érdekes. (Bővebben)

Első ajánlatként az ifjú Woody Allent láthatjuk színészként az 1965-ben bemutatott Mi újság, cicamica? (Film Mánia, 19.00) kezdetű klasszikus bugyutaságban. Ő játssza a történetben Victor Skakapopulis elementáris figuráját, amellett, hogy “civilben” a forgatókönyvet is jegyzi. A filmet a magyar származású Badal János fényképezte, további szerepekben Romy Schneidert, Ursula Andresst, Peter O’Toole-t, Peter Sellerst láthatjuk, miközben a világslágerré vált kísérőzenét Burt Bacharach szerezte. (A képen Peter O’Toole és Ursula Andress)

Mivel van már űrkutatási kormánybiztosunk is, ráadásul majdnem ingyen, csupán milliós havi fizetésért, megnézhetjük Jodie Fostert is a Kapcsolat (RTL II, 20.00) című, amúgy igen remek történetben. Jodie ugyanis egy rádiócsillagászt alakít, aki óriási rádióteleszkópjain keresztül fürkészi a világűrt, esetleges Földön kívüli intelligenciáktól érkező rádiójelek után kutatva. A Robert Zemeckis által rendezett film azzal a feltételezett esettel játszik el, hogy mi van, ha ezek a jelek megérkeznek? Felismerjük-e őket egyáltalán, s ha ezek a jelek tényleg azok, aminek hisszük őket, akkor képesek leszünk-e egyáltalán felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, s ha igen, az milyen hatással lesz az emberiségre? A film műfajilag természetesen sci-fi, de annak a filozofikus, ám izgalmas cselekménnyel is bíró válfajából, a végén nem kevés érzelmi ki- és lecsapódással.

Kevin Smith-el is tölthetjük az estét (ha be merjük vállalni). Shop-stop (Comedy Central, 20.00) című mozija például egy alapvető X-generációs embléma, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a rendes nyitvatartási időn túl. Utána sincs kegyelem, ugyanis Jay és Néma Bob visszavág (Comedy Central, 22.00). Erről bővebben itt.

A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (RTL+, 20.55), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték, kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jó néhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.

Az Éjjeli féreg (Filmcafe, 21.00) sem piskóta. Az utóbbi évek egyik legjobb, legfrissebb thrillerében Jake Gyllenhaal ámokfutását élvezhetjük. Az izgalmas történet egy olyan híradó-operatőrről szól, aki tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy minden reggel használható anyagot tegyen le szerkesztője asztalára… (Bővebben)

Lesznek Családi üzelmek (Cool, 21.00) is. A többszörös szereptévesztésekkel operáló, igen rázós, de azért éppen eléggé szórakoztató történet egy kamucsalád körül zajlik, szolidan elrajzolt karakterekkel. Jason Sudeikis és Jennifer Aniston, a két hajdani sorozatsztár simán elviszik a balhét a hátukon, ráadásul még saját, hajdani karakterüket is megmosolyogják.

Meryl Streep egyik Oscar-jelölése volt a rengetegből a Silkwood (Duna, 21.25) című, 1983-as film címszerepe. Meryl ezúttal egy tragikus sorsú munkásnőt alakít ebben a valóságos eseményeken alapuló filmdrámában, aki elkeseredett küzdelmet vív az érzéketlen, felelőtlen, csakis a saját hasznukat néző menedzsmenttel annak érdekében, hogy azok az életveszélyes, sugárzó anyagokkal dolgozó munkások munkavégzéséhez biztosítsák a megfelelő, biztonságos körülményeket.

Később azonban megint Jennifer Aniston jön, aki ezúttal Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. De azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Cool, 23.10) azonban nem a sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas drámai thriller lesz.

Első ajánlatom egy igazi romantikus, csajos, bár talán meglepetésre, nem éppen szerelmi tárgyú történet. A Barátnők (Duna, 20.55) két barátnőről szól. A két, teljesen eltérő egyéniségű lány még gyerekként barátkozott össze, és évtizedek múltán találkoznak újra. Az egyik (Bette Midler) sikeres, szép karriert fut be énekesnőként, a másik (Barbara Hershey) pedig boldog családanya, egy boldog családban. Csakhogy ez mindkettejüknél a látszat, de mire való egy barátnő, ha nem arra, hogy végre ne kelljen “szerepelni”… Szóval, lesz itt minden IS. 🙂 Én szóltam. (A képen Hershey és Midler)

Aztán a Kedves John! (Filmcafe, 21.00) című, szintén romantikus, ám ezúttal háborús drámában egy rendes, becsületes katonafiú (Channing Tatum) érkezik haza szabadságra a vidéken egyedül éldegélő öregapjához, a szomszédban azonban éppen ott vakációzik a gyönyörű, táguló pupilláit szempillaerdőbe rejtő diáklány (Amanda Seyfried)… Naná, hogy egymásba szeretnek, ami önmagában nem lenne baj, csupán az a bökkenő, hogy éppen háború van! A filmet rendezte Lasse Hallström, aki ebben a műfajban ritkán ismer mértéket.

Mi sem bizonyítja jobban Wim Wenders híres Párizs, Texasának (Duna, 23.05) kultikus státuszát, mint hogy anno még kocsmát is neveztek el róla Budapesten, a Ráday utcában (Vajon, megvan az még?). Annak idején, a kilencvenes évek fordulóján én is bírtam (már a filmet), amikor a művészmozik és filmklubok műsorán volt. Még ilyen piros baseballsapkát is szereztem, mint amit Harry Dean Stanton hordott. Fogalmam sincs viszont, hogy így huszonév múltán mennyire tetszik majd Wenders road movie-ja, mellyel egy szerelmét, életkedvét, múltját, jelenét s jövőjét feledni akaró, összetört férfi magára találását mutatja be nagy-nagy részvéttel, szeretettel és mérhetetlen férfibúval…

A többi alternatíva felejtős.

Egy kissé élemedett korú, ám annál inkább figyelemreméltó komédiával tölthetjük az este korai szakaszát. A zseniális Billy Wilder az írója, rendezője és producere az Avanti! (Film Mánia, 18.15) című történetnek, melynek bár látszólag komoly, a mai nap szellemiségéhez igencsak passzoló a témája, valójában mégis inkább fogunk mosolyogni, sőt nevetni közben, hiszen, ahogyan a címből sejthető, az életet fogjuk ünnepelni általa. Olaszország, az ismert sztereotípiák igazsága szerint erre van predesztinálva. A műfajhoz képest igen tetemes hosszúságú, de cseppet sem unalmas történetben a zseniális Jack Lemmon partnere Juliet Mills.

Maradhatunk utána ezen a csatornán. A Mallory szerint a világ (Film Mánia, 21.00) című dráma címszereplője (Kristen Stewart) egy önfejű vadóc, aki megszökött otthonról. Véletlenül találkozik Douggal (James Gandolfini), aki tönkrement házasságát próbálja valahogyan maga mögött hagyni, ami viszont évekkel korábban, éppen lánya elvesztésével kezdődött. Lois (Melissa Leo), Doug felesége eközben kétségbeesett kísérletet tesz ugyanarra, amit férje is szeretne: ő is házasságukat szeretné megmenteni… A körünkből, sajnos, túl hamar eltávozott Gandolfini egyik utolsó szerepe volt ez a kedves, őszinte, egyszerű, de mégis tartalmas film. (A képen Gandolfini és Stewart.)

Sandra Bullock Oscar-díjat kapott A szív bajnokaiban (RTL Klub, 22.20) nyújtott teljesítményéért – ahogyan azt a közelmúltban már többször is láthattuk. Amúgy, ebben a valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról (Quinton Aaron) és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól, amit a Sandra által alakított családanya egyenget. (Bővebben)

Percekkel később azonban a habos-babos romantikus komédiák mesterasszonya, Nancy Meyers bonyolítja Egyszerűen bonyolult (TV2, 22.25) kapcsolatba a szarkalábacskáira fittyet hányó Meryl Streepet és a viccesen pohos középkorúvá érett Alec Baldwint. A történet témája nyilvánvalóan az ezüstös szerelem: rutinos, nyugodt, lelazult munka, mint amilyen egy randi is például, bőven túl a negyvenen. Már, ha az nem bonyolultabb, mint volt a hamvas tinédzserkorban…

A kaland egy hegymászónak valószínűleg a Mount Everest megmászását, egy berepülőpilótának a Holdra szállást, egy kommandósnak mondjuk egy horgászhétvégét, egy orvosnak pedig a vitorlázást jelentheti. Márai Sándor hőseinek a kaland, néha úgy tűnik, elsősorban az önmagukkal való szembenézést jelenti; azt, hogy kimondhassák, mennyire boldogtalanok. Sipos József Márai-adaptációja, A kaland (Duna, 22.35) viszont nem mond ki semmit. Ez egy rossz film. (Bővebben)

A Mosás, vágás, ámítás (Film Mánia, 23.00) című habkönnyű francia romantikus komédia a dél-francia nyár napfényes hangulatát csempészi a mai, szürke, napfényes, langyos magyar őszbe. Audrey Tautou ezúttal Emilie-ként csippenti össze hamiskásan huncut, fekete szemeit, világjobbító szándéka azonban cseppet sem lankad: ezúttal egy kisvárosi fodrászüzletből kutyulja a szálakat… (Bővebben)

A szerelem hullámhosszán (Filmcafe, 19.00) akár még a vallásos révületig is eljuthatunk ma este. Meg Ryan és Tom Hanks között rezeg a kémia először, szól a rádió és a végén sírni is fogunk.

Tehát Első a szerelem (Filmcafe, 21.00) ma este (is). 🙂 Meryl Streep ezúttal egy pszichológust játszik ebben a jó közepes romantikus komédiában, aki egyik páciensének (Uma Thurman) lelkét ápolgatja annak válása után. A terápia annyira jól sikerül, hogy a beteg hamarosan ismét szerelembe zuhan, ráadásul egy nála fiatalabb, ám igen bohém fiúval (Bryan Greenberg) kapcsolatosan. A pszichológusnak csak hosszú idő után esik le, hogy páciensének új szerelme a pszichológus saját fia…

Ryan közlegény is megmentésre kerül a Ryan közlegény megmentése (Mozi+, 21.00) című, nagy lélegzetű és igen látványos háborús eposzban, Spielberg Pista bácsi egyik Oscar-hegyekkel jutalmazott filmjében. (Meg kéne nézni már egyszer rendesen ezt a filmet, mert már nem emlékszem belőle semmire.)

A Palmettoban (Sony Movie Channel, 21.00), a német Volker Schlöndorff ezúttal film noirban utazó, igen stílusos, pöpec, pikkpakk krimijében -hollywoodi bérmunkájában- a remek Woody Harrelson alakít egy lúzer újságírót, aki egy csokorra való csinos nő gyűrűjében valahogyan mindig a rossz utat választja.

Ha az előző filmben nem, akkor Luther Márton életét feldolgozó 2003-as német drámában egészen biztosan megtapasztalhatjuk a megvilágosodás élményét. Az igen egyszerű eszközökkel fogalmazó Luther (m5, 21.55) című film igen szép szereposztást villant, hiszen Joseph Fiennes alakítja a nagy vallásreformert, mellette különböző szerepekben olyan nagyságokat láthatunk, mint Peter Ustinov, Bruno Ganz, Alfred Molina vagy Jonathan Firth. Ilyen nevekkel elég nehéz igénytelen fércművet forgatni, és talán az, hogy Luther végső soron a megtisztulás, a szerénység mellett és a képmutatás ellen harcolt egész életében, e róla szóló filmet is megtartja a jó ízlés keretében. (A képen Bruno Ganz és Joseph Fiennes.)

Csak sokadszori ismétlések. Amúgy először talán a Zöld darázs (AMC, 20.00) jöhet szóba, azonban ezt a szuperhős-paródiát tényleg csak Michel Gondry rendező neve és tagadhatatlan szakmai respektje, illetve az ezúttal egy fontos mellékszerepet alakító Christoph Waltz színészi zsenialitása miatt ajánlom. (Bővebben)

Danny Boyle (például a Trainspottingot és a Gettómilliomost rendezte korábban) 127 óra (Paramount Channel, 21.00) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében, a címben jelzett időtartamra, a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

A komoly kiterjedtségű és befolyással bíró brit Fiennes-klán Martha nevű nőtagja második, Kromofóbia (Filmbox Extra HD, 21.00) című, 2005-ben bemutatott filmjében ügyes forgatókönyvírói munkával, valamint pazar szereposztásban (a képen Penelope Cruz) elegyíti össze a klasszikus családregény-film műfaját Robert Altman lassúdad hömpölygésből bepörgő, sok szálon futó cselekményt görgető, savas humorú, apokaliptikus társadalomkritikájával és a politikai krimi zsánerével. (Bővebben)

A szemtelenül fiatal Damien Chazelle azért ma a világ egyik legfigyelemreméltóbb rendezője, mert simán bevállal olyan jeleneteket, sőt, még olyanabbakat is, amiket más nem. És láss csudát, nála mégis működik az, ami más filmjét agyonvágná, vagy rosszabb esetben közröhej tárgyává tenné. Példa erre a 2017-ben hat darab Oscar-szobort begyűjtő Kaliforniai álom (La La Land) (Filmbox Prémium, 21.00). (Bővebben és bővebben)

A V, mint vérbosszú (Sony Movie Channel, 21.00) című film (egy másféle jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(A V…) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.”

Michael Douglas és Kathleen Turner ma esti szerelmi légyottja viszont egy kifejezetten vicces háborúba torkollik, ami persze, nézhető is lenne, ha nem láttuk volna már 1989 óta jó néhányszor. A rózsák háborújában (Filmcafe, 21.00) Danny deVito tartja a gyertyát, sőt, még ő is mondja meg, mikor, ki vágja a másik fejéhez (értsd ezalatt, hogy ő a rendező is egyben…).

Színes, szélesvásznú, rendkívül gazdag kiállítású történelmi dráma lesz Az admirális (Film Mánia, 21.00), mely a hadtörténet általa egyik legnagyobb tengernagyaként ismert, holland Michiel de Ruyter életét meséli el szépen, hosszan (151 percben), alaposan.

Clint Eastwood 2014-ben 6 Oscar-díjra jelölt háborús életrajzi drámája, az Amerikai mesterlövész (Film+, 21.00) a ma esti első ajánlat. Amerikában (és műfajában) jegyeladási rekordokat döntögetett ez a mozi, ám a kritikát mégis alaposan megosztotta. A közönség gondolkodó része is megütközött a film néhány jelenetén, illetve annak etikai vonatkozásain (a másik viszont diadalittasan bokszolt a levegőbe: America is great again!). A film valós történetet mesél el, Chris Kyle történetét, aki könyvben írta meg, hogyan vált egy egyszerű texasi parasztgyerekből Legendaként (az ellenfeleknél pedig el Shaitanként, “az Ördögként”) ismert háborús mítosszá, akinek számlájára 150 “gaz muszlim” áldozatot ír a Pentagon. (Bővebben)

Sötét erők indulnak útjukra A Faun labirintusában (Filmcafe, 21.00) is, mely a spanyol/mexikói Guillermo Del Toro mindeddig legjobb filmje (az Ördöggerincen kívül). A spanyol polgárháború utáni Franco vezette sötét, fasiszta időszak megkapóan lírai, misztikus, fantasy-, sőt horrorelemekkel átszőtt, látványos látomása ez, minden bűbájjal felszerelve, melyek közül valamelyik biztosan fogva tartja majd érzékeinket.

Andy Warhol óta tudjuk, hogy 15 perc hírnév (Sony Movie Channel, 21.00) mindenkinek jár. A baj csak az, hogy sajnos túl sokan visszaélnek ezzel, míg mások annyira akarják a tünékeny közismertséget, hogy bármire hajlandóak érte… Két kelet-európai suttyó New York-i ámokfutása is a média érdeklődésébe tud kerülni nagyjából 15 percre, ez azonban ennél sokkal nagyobb mértékű gondot okoz a rendőrség médiasztárjának, a páváskodó főzsarunak, akit Robert de Niro alakít.

2016-ban hat Oscarra jelölték a Carolt (m5, 21.55), mely egy szép, hiteles mese a szerelemről. Főszerepben finom, visszafogott, illedelmes hölgyeket látunk. A történet írója, Patricia Highsmith (adaptálóját, az apja révén magyar származású Phyllis Nagyot is jelölték az arany szoborra) az igényes amerikai lektűr egyik visszahúzódó életet élt nagyasszonya Hollywood egyik legtöbbet megfilmesített írónője. Pszichológiai mélységekben kalandozó krimijeit imádta például Hitchcock is, aki egyet meg is filmesített közülük. A Carol azonban nem krimi, de lelki, illetve érzelmi motivációiban logikusan felépített igaz, valószerű történet, két nő (Rooney Mara és Cate Blanchett – a képen) kapcsolatáról. (Bővebben) és (bővebben).

Paul Verhoeven 1985-ös Hús és vér (Film Mánia, 22.45) című, természetesen Rutger Hauer által főszerepelt történelmi akciófilmje is megér egy pillantást: akár nosztalgiából, hiszen egy virtigli VHS-legendáról van szó, de mihez-tartás végett is, mert a film, élemedett kora ellenére, jó. 1500-as évek, pestis, fosztogatás, erőszak, sok erőszak, szerelem, hús, vér és vérbosszú.

A Ki nevel a végén?-t (Paramount Channel, 19.50) sokszor láthattuk már, legutóbb kb. egy hónapja. A kérdés itt annyi, hogy vagy Jack Nicholson süllyedt le Adam Sandler humorának kakipuki szintjére, vagy Jack emelte magához Ádit (persze, tudjuk, hogy Sandlernek vannak egészen jó filmjei is, de mégis mindenkinek a gatyaszintű filmjei ugranak be először…). Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy a megöntözött öntöző, illetve, amikor a fagyi visszanyal klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

A Sötétkamra (RTL Spike, 20.00) viszont egy kompakt, az agyonunt kliséket ügyesen kerülő, illetve azokat kreatívan használó thriller (vagy inkább thriller-elemekkel feldúsított lélektani dráma?), egy igen jó teljesítményt nyújtó, komoly Robin Williamsszel. (Bővebben)

Picit később a L’ecsó (Viasat3, 21.00) című animációs film nagyjából ugyanannyit mond el a kulinária és gasztronómia lényegéről, mint amennyit Fördős Zé vagy az éppen beosztott, ninjagurunak öltözött sztárséf szokott előadni a hihhettettlen fődíjért ujjukat szeletelő, rebbenő szemű szerencsétleneknek, az illető tévé-főzőshowban. Ha nem többet.

A főzéssel foglalkozik Julie & Julia (Sony Max, 21.00) is. Két nő (Meryl Streep és Julia Roberts), és egy recept (Nora Ephron). Jó kis csajos bájzli ez, de az összecsapott végétől eltekintve kifejezetten szórakoztató, és ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi. (Bővebben)

Ebben az egyre szomorkásabb őszben talán némi nosztalgiával gondolunk vissza régi nyarak vízitúráira, vadkempingezéseire, mondjuk Szurdi Miklós 2001-es Vademberek (Film Mánia, 21.00) című -szerintem- thrillerje kapcsán. A történetben négy hajdani gimnazista haver (Kamarás Iván, Szabó Győző, Szakács Tibor és Lippai László) ver sátrat érettségi után évekkel kedvenc dunai szigetükön, hogy felelevenítsék a “régi, szép időket”. A táborozás jól indul, ahogyan az efféle filmekben jól szokott indulni – mígnem beúszik a képbe egy szerb uszály, rajta a marcona Predraggal (Cserhalmi György)…

A belga Dardenne-testvérek 2014-ben Arany Pálmára jelölt, igen fajsúlyos darabja a Két nap, egy éjszaka (m2, 21.05). Sandra, a kétgyermekes, fiatal anya (Marion Cotillard – Európa díj és Oscar-jelölés, lásd a képen) súlyos depressziója miatti betegszabadságából menne vissza a munkájához, azonban mialatt beteg volt, a munkahelyén a tulajdonos szavazás elé állította a brigádot: a gazdasági válságra és az olcsó, távol-keleti konkurenciára hivatkozva szavazhattak a brigádtagok, hogy vagy az 1000 eurós bónuszt választják, heti pluszmunkáért cserébe, vagy megtartják a hozzájuk hasonlóan nehéz életet élő Sandrát, viszont akkor nincs bónusz és nincs túlmunka. A dolgozók többsége a bónuszt választotta, azonban a brigád szakszervezetise, arra hivatkozva, hogy a brigádvezető befolyásolta a szavazást, eléri, hogy újraszavazzanak Sandra sorsáról. (Bővebben)

Jó kis krimi A kis szemtanú (Duna, 21.00), még akkor is, ha eredetileg 1985-ben mutatták be. Én még rendes moziban láttam. Szegény amisok, akik a történet kulcsszereplői, hogy küzdenek az ellen, hogy a rohanó, gonosz és modern huszonegyedik (pontosabban, a film idején még bőven huszadik) század belevigyorogjon az ő szigorúan védett XVII.- századi életükbe, pedig már ez a film is elhozta számukra a Gyehenna tüzét. Azóta állítólag már valóságshow-kban is szerepelnek… Egy kis amis szemtanú véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak (na ja, minek teszi ki a lábát ebbe a bűnös külvilágba…), és egy zsaru (Harrison Ford) hisz neki. Ki avat be kit, s mibe.

A Fekete Péter (m3, 19.55) Milos Forman első filmje. A klasszikus mozi a “hétköznapok világában értetlenül vergődő” fiatalemberről szól, akit a ” kamaszkor szexuális zűrzavara, a mindenáron elvesztésre szánt szüzesség és a szerelem tiszta illúziói, a társadalom morális, csak nehezen teljesíthető követelményei, s az ezekkel szemben álló tapasztalatok kevernek könnyed válságba”. Mindezek ellenére a Fekete Péter kötelező alapfilm, a cseh új hullámként ismert filmtörténelmi jelentőségű irányzat egyik alapköve.

A nyolcvanas-kilencvenes években még meghökkentően pikánsnak tűnő alkotásokkal nevet szerző Adrian Lyne (pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…), a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből készítette el 2002-ben A hűtlen (RTL II, 20.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A film némi meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához (illetve, filmes műveltségünkhöz) mérten fogjuk jónak, illetve rossznak látni.

Bár imponáló szereposztást (Emma Thompson és Maggie Gyllenhaal mellett például Dustin Hoffman) villant a Felforgatókönyv (Paramount Channel, 21.00) című, meglehetősen abszurd komédia (is), számomra már a főszereplő karaktert (egy informatikus, akinek egy írónő -Emma Thompson- beszél a fejében és saját regényét meséli, aminek nem tudja még a végét…) alakító Will Ferrell elviselése is problémát okoz. Ehhez képest még egy romantikus szál is bonyolítja a dolgokat…

Sidney Lumet provokatív és gondolatébresztő Védd magad! (Film Mánia, 21.00) című, megtörtént esetet elmesélő filmjében a vádlott, aki tényszerűen bűnök tucatjait elkövető maffiózó, az amerikai jogtörténet egyik leghosszabb perében védi önmagát – élve törvény adta lehetőségével. DiNorscio azonban, akit a leginkább akciósztárként ismert Vin Diesel alakít kitűnően, a tárgyalássorozatot laza szövegelésével, pontos és szúrós beszólásaival egyszemélyes show-műsorrá változtatja. Rajongók kezdik el látogatni a tárgyalásokat, füttykoncert, ováció övezi a virtigli maffiózó minden megszólalását. A képtelen, abszurd előadás Lumet értelmezésében az amerikai jogrendszer maró, savas karikatúrája.

Persze, tölthetjük az estét ismét Egy ágyban az ellenséggel (Filmcafe, 21.00) is, vagyis (ezúttal) Julia Robertsszel, aki a boldog nász pillanataiban még nem sejthette, hogy leendő férje (Patrick Bergin) milyen vad érzelmeket táplál iránta. Thriller lesz ez, nem romkom.

Nézhetjük később Alfiet (Cool, 23.00) is, aki egyéb szolgáltatások mellett gazdag nőket fuvarozgató, New York-i limuzinsofőr – aki aztán, már fuvaron kívül, maliciózus, pikírt megjegyzésekkel illeti őket.  Természetesen, egy idő után ő sem marad ennyire magabiztosan nyeregben, mert jön egy nő. Vagy kettő. Vagy ki tudja. Ez a film egy 1966-os, hasonló című angol film remake-je, abban az akkor még fiatal Michael Caine volt a hímsoviniszta, piperkőc puncibubus sofőr, akit ez alkalommal Jude Law alakít (lásd a képen). A hölgyek: Susan Sarandon, Sienna Miller, Marisa Tomei, és mások.