Mit nézzünk ma a tévében?

Péntek, április 21.

Egy jó házasság (Filmcafe, 21.00) titka az őszinteség. Ha azonban egy történet Stephen King laptopjában született, akkor sejthetjük, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy az a címbeli házasság valóban jó-e. De hogy őszinte nem, az egészen biztos. Hogy aztán ebből mi fog kisülni, az kiderül a Joan Allen és Anthony LaPaglia főszerepélésével bemutatandó thrillerből.

 

 

 

A Tőke (HBO, 21.00) nem Marx Károly közgazdaságtani alapművének drámai filmadaptációja, hanem azt meséli el, mennyi esélye van egy nőnek, hozzávetőleges tisztességgel talpon maradnia a férfiak uralta Wall Street-i pénzvilágban. Nem láttam ezt a filmet, ahogyan az előzőt sem.

Láttam már viszont Keira Knightleyt a Kódjátszma (SuperTV2, 21.00) című, 8 Oscarra jelölt (a forgatókönyvért egyet el is nyert) Alan Turing-életrajzban, bár az igazat megvallva, itt Benedict Cumberbatch viszi a pálmát Turing alakjának érzékeny, bravúros megformálásával (a képen Keira Kinghtley-val). Remek, sokatmondó, komplett mű. (Bővebben)

De nézhetjük Tom Cruise-t is, ki tudja hányadszorra Az utolsó szamurájban (Viasat3, 21.00), amint polgárháborús hadi tapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is… (Bővebben)

Külsőre csupán egy remek film noir Roman Polanski méltán elismert alkotása, a Kínai negyed (Duna, 22.45), valójában azonban egy mélyen cinikus, kiábrándult egotrip a Manson-rettenetet feldolgozni nem képes alkotó művész lelkébe, valamint az nagy amerikai álom hetvenes évek közepére nyilvánvalóvá vált csúnya igazságára. Állítólag Robert Towne forgatókönyve lényegesen gazdagabb cselekményt görget, Polanski azonban merészen és határozottan megvágta, mint a filmben Jack Nicholson orrát. Így lett klasszikus.

Csütörtök, április 20.

A Bízz a szerelemben (Filmcafe, 21.00) című, amúgy messze nem agyatlan romantikus komédia egy szerelemből kiábrándult, idősödő író (Greg Kinnear), valamint szintén írói ambíciókat dédelgető, a szerelembe éppen beleszerelmesedő lánya (Lily Collins), és ezzel az egésszel kezdeni mit sem tudó, de szintén írónak készülő fia (Nat Wolff) közti zűrzavaros – helyenként szórakoztató – viaskodást mutatja be.

 

 

 

A Kiképzőtábor (Film+2, 21.10) viszont az akciófilm-specialista John  McTiernan alkotása, melynek főszereplője Samuel L. Jackson, aki ezúttal egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak, ám a brutális trénernek is nyoma vész. Egy hajdani tanítványa (John Travolta) kezd nyomozni az egyre szövevényesebb ügyben… Örülünk, Vincent?

Ne ölj! – mondta. Krzysztof Kieslowski, a nagy lengyel moralista a bibliai Tízparancsolat ötödik passzusán elmélkedik Rövidfilm a gyilkolásról (m5, 22.05) című, 1988-as filmalkotásában. Egy csendes, hallgatag fiatal fiú brutálisan meggyilkol egy taxisofőrt, egy fiatal, ambiciózus védőügyvéd pedig a siralomházban próbál rájönni a szörnyű, érthetetlen tett okára. Rendkívül sűrű, nagy erejű film. (A képen jelenet a filmből.)

Igen szórakoztató, de emellett tűpontos szatíra is a Veri az ördög a feleségét (Duna, 23.50) című ’77-es András Ferenc-film, mely akár ma is történhetne, hiszen a benne kikarikírozott, annyira tipikus mentalitás mit sem változott azóta. Az Alkotmány és az új kenyér ünnepének (akkor még így hívták) időszaka, valahol a Balaton-felvidéken. Vasutasékhoz látogatóba érkezik odafent, Pesten dolgozó rokonuk, aki magával hozza nagy hatalmú főnökét. Vasutasék csirkét vágnak, palacsintát sütnek, felforgatják az egész kamrát, hogy lenyűgözzék a vendégeket, elsősorban azzal a hátul, kisagyban mocorgó szándékkal, hogy semmirekellő, léha, buta gyermekeiket is beprotezsálják valami jó állásra. A “nagy elvtárs” azonban gyomorbajos, egy falatot sem tud lenyelni, ráadásul nagyon utálja az egész cécót – és a meleg, nyár végi napsütésben még a zápor is elered. Bereményi Géza írását Kertész Ákos írta filmre, ami így önmagában is elég izgalmas páros, a film pedig karcol.

Szerda, április 19.

Perry barátunk ajánlotta a minap a Szeretteink körében (HBO, 20.00) című filmet, melyet ma meg is nézhetünk. A történet egy fiatalemberről szól, aki nagy álmokkal hagyta ott a vidéki kisvárost, ahol született, hogy aztán néhány év múltán, oldalán várandós feleséggel visszatérjen oda – az ok édesanyjának súlyos műtéte. (Bővebben)

 

 

 

Az Életem értelme (Story4, 21.00) sok tekintetben hasonló történet. A drámában Meryl Streep egy rákban haldokló anyát alakít, akit lánya (Renée Zellweger – a képen) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Az Ocean’s-sorozat második darabját valamilyen okból nem láttam (vagy csak keverem már a többivel), de a többit alapvetően bírom. Habkönnyű, szórakoztató baromság, sztárok lazulnak, agy zsibbad. Gondolom, ilyen az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét is. (Film+, 21.00)

Ugyanekkor a Fújd szárazra, édes! (Filmcafe, 21.00) egy hamisítatlan, ember- és életszagú angol komédia, ami egy vidéki fodrászverseny történetét meséli el imponáló szereposztásban, Alan Rickmannel, Natasha Richardsonnal, Hugh Bonneville-lel és Bill Nighyvel.

Mike Nichols rendezte Közelebb (TV2, 22.15) című szerelmi négyszög egy tipikus bulvárdarab (játszották nálunk is színpadon), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Kedd, április 18.

Van a férfiaknak egy bizonyos tulajdonsága (bár talán a nőknek is), hogy mindenáron azon vannak, hogy bebizonyítsanak valamit, amihez amúgy se tehetségük, se alkalmasságuk nincsen. Ennek egészséges “szintje” az életösztön. Egyesekben azonban olykor túlteng ez a vágy… Példának okáért, katonakoromban volt egy katonatársam, aki majdnem meghalt a 30 kilométeres menetgyakorlaton, méghozzá azért, mert eltitkolta öröklött szívbetegségét. Azt hitte ugyanis, és nyilván nem minden alap nélkül, hogy szülőfalujában kiközösítették volna a férfiak, ha kiderül, hogy még katonának se jó… Így viszont csak az mentette meg az életét, hogy volt köztünk egy orvosi egyetemet végzett tisztes. Nos, ennyire nem fatális az Annapolis – Ahol a hősök születnek (Paramount Channel, 21.00) című dráma, de azért ugyanerről a mentalitásról beszél. Itt egy átlagos amerikai srác a főszereplő (James Franco), akinek minden álma, hogy tengerészgyalogos lehessen, és mundérban szolgálhassa a csillagsávos lobogót. Be is jut az Akadémiára, ahol azonban az ott támasztott követelményeket csak nagyon nehezen tudja teljesíteni. Hogy mégis meg tudjon felelni az általa, és otthoni környezete által támasztott kihívásoknak, hogy kivívja bajtársai tiszteletét, bokszmeccsre hívja ki a vadbarom kiképző őrmesterét…

 

 

 

Ugyanekkor a Palimadár (Story4, 21.00) egy ártalmatlan krimikomédia a boldog békeidőkből, 1990-ből, amikor Mel Gibson még szimpi volt és vicces. Itt az isten háta mögött éldegél, és lassan már ő maga sem tudja magáról, hogy kicsoda, hiszen már többször változtatott személyazonosságot, nehogy rátaláljon az a banda, akik ellen évekkel ezelőtt vallott a bíróságon. A banda persze, ettől még a nyomában van – szerencsére rátalál hajdani barátnője (Goldie Hawn), még akkor is, ha a pali őt sem akarja megismerni. A hajsza csak most kezdődik…

Érdekes választás lehet ma estére azonban a Szelektív vallás (Film+2, 21.05) című -igen humoros- dokumentumfilm is, mely a világ legvallásosabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban jár utána a lehető legkülönfélébb, olykor kifejezetten extrém módon megjelenő vallásos megnyilvánulásoknak, szektáknak, a hitgyakorlás furcsa módozatainak és más efféle dolgoknak.

Bármennyire is tiltakozott szegény Olvasztó Imre az országos ismertség, a gyereksztárság összes ódiuma ellen, és hiába próbált meg felnőve tisztességes átlagéletet élni, annak kihívásaiba ő is belebukott. Emblematikus gyerekkori figurája (lásd a képen) azonban örökre a képernyőbe égett, emlékére nézzük meg tehát újra az Indul a bakterházat (m3, 21.15)!

Hétfő, április 17.

Nem könnyű nap a mai. A tévé előtt sem… Napközben végignézhetjük például az összes Karib-tenger kalózait a Viasat3-on. Máshol hasonlóan “értékes” filmek, bár lesz az igazi Pál utcai fiúk is a TV2-n. A halászkirály legendája (Filmcafe, 18.20) viszont bőven a kedvenc filmjeim közé tartozik. Terry Gilliam egy igen romantikus korszakában elkövetett mozija egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A történet végén obligát tűzijáték.

 

 

 

 

Robert Schwenke romantikus filmje, Az időutazó felesége (Duna, 19.25) ugyan nem merészkedik túl a nagysikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, főleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével, de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Eric Bana viszont nem több mint sármos, Rachel McAdams azonban helyes, és most talán elég ennyi is. (Bővebben)

Az HBO elindítja A hátrahagyottak (HBO, 20.00) harmadik évadát, aki érintett volt az első kettőben, az nyilván már készül. (Az első évadról bővebben itt.)

Megmondom őszintén, előzetesen vajmi kevéssé hozott lázba egy olyan történet, amely arról szól, hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson – a képen Hanksszel), hogy adja oda neki a filmjogokat, tudva jól, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom még erősebb a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Cool, 20.25) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Van aztán ma estére egy igazi nagyszabású, szandálos, kardozós, partra szállós film is, a Trója (Viasat3, 21.00). Sok-sok egymásnak feszülő, egymáshoz simuló izmos test (pl. Brad Pitt és Eric Bana), kockahas, lábikra. Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

A Prime műsorszerkesztői viszont átaludhatták az iménti ünnepcunamit, ugyanis Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén tűzik műsorra Mel Gibson erőszakpornóját, A Passiót (Prime, 21.00), mely viszont a Názáreti kereszthalálát meséli el – aminek stációi elsősorban a pénteki naphoz kötődnek.

A Gyilkos folyó (film+2, 21.00) című krimi-thrillerben a Ray Liotta által alakított nyomozó olyan sorozatgyilkos után nyomoz, akinek áldozataihoz neki is volt köze. Az ügyet elveszik tőle, de ő tovább nyomoz… A nyilvánvaló klisék ellenére is korrekt, pik-pakk film ez.

Arséne Lupin (Filmcafe, 21.00) a jópofa csaló archetípusa, egy stílusos szélhámos, a női szívek és fűúri pénztárcák kizsákmányolója. Alakja ma egy 2004-es francia-olasz-spanyol-stb. kalandfilmben jelenik meg azok számára, akik a mai estét romantikus bohóságokkal töltenék.

Hugh Grant lesz Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (m2, 21.30) című angol romantikus komédiában, amely az első világháború idején játszódik egy walesi faluban, valamint a hozzátartozó dombon. Hegyen. Majd kiderül a filmből. Nem nagyon emlékszem már rá, csak annyira, hogy Grant egy angol térképész, aki idegenül mozog a bájos, maguknak való, furcsa modorú emberekkel lakott faluban. Meg hogy cuki film.

Viszont, arra még jól emlékszem, hogy kicsit csalódás volt számomra a mexikói (most már persze inkább amerikai) Alejandro González Iñárritu 9 Oscarra jelölt (s ebből négyet be is kaszált) Birdmanje (Cool, 22.55). Persze, az azért előre sejthető volt, hogy a nép rögtön beájul, ha valami számára furcsát, szokatlant lát. (Illetve, séróból elutasít, mint ahogy van példa arra is.) Az mindenesetre fix, hogy formailag, technikailag nagy trüváj a mozi, mely gyakorlatilag egyetlen nagyon hosszú snittből áll (valójában persze nem, de erről a linkelt posztban), amit ha szegény Jancsó Miki bácsi láthatott volna, besírt volna rajta fájdalmában/gyönyörűségében. Nem mintha nem csináltak volna már egysnittes teljes hosszúságú mozifilmet a filmtörténelemben, a Birdman azok közül azért mindenképpen a leglátványosabb. (Bővebben)

Vasárnap, április 16.

Természetesen, lesz ma este is minden, mint a bazárban, és én nem is sorolnám fel az összes romantikus komédiát, kalandfilmet, satöbbi. Csak azt, amit talán én is megnéznék, ha nem láttam volna már valamikor… A Sok hűhó semmiért (Film Mánia, 18.50) például Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációja, melyben eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.

 

 

 

Később A bűn árfolyama (AMC, 20.00) című nemzetközi mozi azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Üdítőbb, frissebb fuvallat lehet a mai estében egy mai Könnyű nőcske (RTL II, 20.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz a vége…

A bakancslista (Viasat3, 21.00) című filmnek a megtekintése viszont ott kell legyen mindenkinek a bakancslistáján. A lélekemelő történet két főszereplője Morgan Freeman és Jack Nicholson, akik itt éppen halálos beteget játszanak, akik azért még nem teljesen adták fel (lásd a képen). E film a könnyedebb részén ragadja meg a könyörtelen elmúlás komor témáját.  (Bővebben)

A kilencvenes évek népszerű tévésorozatával, a Váratlan utazással népszerűvé vált kanadai Sarah Polley, több későbbi, olykor még el is ismert filmszerep után ezúttal messzebb merészkedik, amikor mindenféle fikciós narratíva nélkül, saját családi filmjeinek közszemlére tételével tárja nagyközönség elé saját családjának rendes esetben nem éppen kiteregetni való történetét, minek mélyén ott a kínos kérdés: ki is az ő édesapja tulajdonképpen? Igen érdekes kis darab az Apáim története (m2, 21.05). (Bővebben)

Dumas legendás regényalakjának, D’Artagnannak egy kissé rendhagyó jelenése a mai utolsó ajánlat. A Bertrand Tavernier által rendezett film a hős testőr eltitkolt lányának történetét meséli el. A D’Artagnan lánya (Duna, 21.05) címszerepében Sophie Marceau látható, ami önmagában elég, de azért jár hozzá kíséret is, Philippe Noiret személyében (aki az idős D’Artagnant alakítja).

Szombat, április 15.

Tegnapra megkaptam egyik gyerekkori kedvencemet, Verne Gyulát (a Sándor Mátyás ma is lesz a harmadik-negyedik résszel), ma jön a másik, a May Károly. A német író állítólag úgy írta meg indiántörténeteit, hogy igazi indiánt csak képről látott, ez azonban nem érdekelt, az indián ünnepi tolldísz minden valamirevaló kissrác szobájában ott díszelgett, alkalomadtán -némi identitászavarral- szegecses cowboyövvel párban. Winnetou történeteit viszonylag ritkábban láthattuk, ugyanis a Pierre Brice-filmek nyugatnémet produkciók voltak, és azokért kemény valutában kellett fizetni, különben is, nekünk volt saját indiánunk, Gojko Mitic, a jugoszláv tornatanár személyében, aki az endékás indiánfilmek vezéralakja volt. Ezek viszont nem May Károly-történetek voltak… Ma este viszont egy zseniálisnak (vagy rettenetesnek, ki tudja?) ígérkező crossoverben feltűnik az immár agg Gojko Mitic is, azonban egy Winnetou-történetben: ő játssza Incsu Csunnát, az öreg törzsfőnököt a Winnetou – Apacsok földjén (RTL Klub, 19.20) című, vadiúj német minisorozatban, akinek fia a címszereplő. A mai történetben Winnetou (Nik Xhelilaj – hát, ezt nem lesz könnyű megjegyezni…) megismerkedik majdani vértestvérével, a fehér Old Shatterhanddal (Wotan Wilke Möhring – na, ez is…).

 

 

 

Sokszor ment mostanában a kanadai Denis Villeneuve Fogságban (RTL II, 20.00) című filmje, az utóbbi évek talán legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere is… Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága, illetve annak igen hiteles ábrázolása. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal. (Bővebben)

Nagyjából ugyanazt hozta a tavaly hat Oscarra is jelölt Carol (HBO, 20.00), mint amit Ang Lee 2005-ös Brokeback Mountain című mozija: egy szép, hiteles mesét a szerelemről. Főszerepben azonban nem kockás inges, munkában izzadt testű, borostás cowboyokat, hanem finom, visszafogott, illedelmes hölgyeket látunk. A történet írója, Patricia Highsmith (adaptálóját, az apja révén magyar származású Phyllis Nagyot is jelölték az arany szoborra) az igényes amerikai lektűr egyik visszahúzódó életet élt nagyasszonya Hollywood egyik legtöbbet megfilmesített írónője, pszichológiai mélységekben kalandozó krimijeit imádta például Hitchcock is, aki egyet meg is filmesített közülük. A Carol azonban nem krimi, de lelki, illetve érzelmi motivációiban logikusan felépített igaz, valószerű történet, két nő (Rooney Mara és Cate Blanchett) kapcsolatáról. (Bővebben)

Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik, így annak romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A Holt költők társaságában (Paramount Channel, 21.00) például egy független gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams – a képen, a helyzet magaslatán) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban meg tudja szerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

Semmi kétség, korunk társadalmi, politikai, gazdasági válságainak legfőbb okozói a gonosz, nagy hatalmú, gátlástalanul kapzsi oligarchák, akik idejük túlnyomó részében tömpe ujjacskáik között sodorgatják a világ sorsát. Természetesen, ezúttal sem a mieinkről lesz szó, Simicska Lajosról, Mészáros “Orbán Viktor” Lőrincről, Garancsi Gáborról, Demján és Csányi Sándorokról,  meg a többi hazai nagyúrról csak a legmegveszekedettebb sorosista-kommunista-balliberális-karvalyfirkászok állítják, hogy oligarchák; tudjuk jól, hogy ők kicsi szívük teljes erejével a magyar emberek sorsának javításán fáradoznak. Naná. Viszont ezek a mai Végzetes hazugságok (Film+2, 21.00) a jól ismert Tel Aviv-Brüsszel-New York-tengely nyugati végén történnek, hiszen hol máshol történhetnének? Nálunk ilyen nincs! Persze. A főbb szerepeket Richard Gere, valamint Susan Sarandon és Tim Roth alakítják. (Bővebben)

A John Grisham regényéből készült Siralomházban (Galaxy, 21.00) viszont két akkora színészt láthatunk, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, itt azonban még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá thriller-köntösben.

A Fék nélkül (Filmcafe, 21.00) a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel bemutatott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban célba érjen a közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban, nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

A mai nap -Nagyszombat- szellemiségéhez leginkább talán a Páduai Szent Antal életét feldolgozó A szó, mely éget (Duna, 21.20) című olasz tévédráma kapcsolódik. Azonban mi már régóta tudjuk, hogy a legnagyobb szentek életén nincs semmi ki-, és nevetnivaló, és általában ezek az olasz szent-életrajzok sem szoktak nézhetetlenek lenni. Oké, pátoszban, gondolom, itt sem lesz hiány, de hát ez egy ilyen műfaj… Példákra, példamutatóan áldozatos életek megismerésére márpedig mindig szükség van, főleg a mai dölyfös, önző, kirekesztő világban.

Érdekes film az Éli könyve (AMC, 22.00). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A Híd a Kwai folyón (Duna, 23.10) viszont egy egzotikus helyszínen játszódó, igen jó kis háborúsfilm-klasszikus, híres, jól ismert füttyös kísérőzenével és egyéb érdekességekkel súlyosbítva. (Bővebben)

Péntek, április 14.

Nagypéntek lévén, az ember manapság már bármi felkészül, de azt talán senki nem látta jönni, hogy a Hit vezérelte ATV egyenesen kabarépéntekkel ünnepli meg Jézus Krisztus keresztre feszítését…

 

 

 

Nem mondom, hogy pontosan vág a mai nap szellemiségébe a Warrior – A végső menet (Filmcafe, 18.20) című igen klassz film, de legalább nem is üti azt. Ne tévesszen meg senkit az idióta, bombasztikus cím. A történet olyan mint egy állcsúcsra elhelyezett, masszív alapállásból, egész törzsből meghúzott jobbhorog. Egyszerű mozdulat, de ha talál, akkor csengettek. Kiváló sport-, egyben testvérdráma ez a film, katarzissal, mindennel, ami kell egy ilyenbe, egy tiszta, becsületes rendezésben (Gavin O’Connor) és el-ké-pesz-tő színészi alakításokkal (Tom HardyJoel Edgerton és Nick Nolte). (Bővebben)

Persze, gondolunk a gyerekekre is, hiszen Johnny Depp ezúttal a Charlie és a csokigyárban (Viasat3, 18.40) tűnik fel, amely Tim Burton adaptációja Roald Dahl világhírű meséjéből. Csoki, ami a csövön kifér, ezúttal a szoros értelmében, Burton fékezhetetlen vizuális fantáziájával előadva.

Újra kezdődik, egyből az első két résszel a Sándor Mátyás (m3, 20.25), gyerekkorom egyik nagy kedvence. Rongyosra olvastam Verne Gyula regényét (az összes többivel együtt), de ezt a filmváltozatot is számtalanszor láttam – és nincs kizárva, hogy ma még egyszer elkezdem.

Igen frivol opció ma estére a Ha eljön Joe Black (SuperTV2, 21.00) is, aminek Jézus személyéhez nem sok köze van, sőt, éppen ellenkezőleg… 3:) Sir Anthony Hopkinst (lásd a képen), vagyis az általa alakított oligarchát egy nap eléri az a pillanat, amikor teheti a pénzét oda, ahová akarja, rajta az már nem fog segíteni, hiszen tarkóját borzongatja a kérlelhetetlen Halál jeges lehelete. Eljött hozzá egy furcsa, lidérces figura (Brad Pitt), aki ezután majd’ három órán keresztül oktatja (őt s minket) a valódi értékekre Martin Brest parádés és igen romantikus filmjében. (Tudnám, kikkel kéne ezt a filmet megnézetni egy teljes parlamenti plenáris időszakon keresztül, végtelenítve, kipeckelt szemekkel és leszíjazva.)

Igen izgalmas választás lehet a 11:14 (Filmcafe, 21.00) című thriller is ma estére, igen érdekes szereposztással (Hillary Swanktől Patrick Swayze-ig). A cím a kulcsa mindennek, s minden ki is fog derülni a végére, mi miért történik 11:14-kor. Érdemes tehát kivárni, akkor is, ha közben esetleg nem mindig értjük, miről van szó.

David Fincher A Zodiákus (Paramount Channel, 21.00) című filmjét leginkább talán amolyan műfaji kísérletnek tekinthetjük, fikciós dokumentum-thrillernek például. A rendező ügyes pali, ez vitán felül áll, de ez a filmje nem sikerült túl jól. Túl hosszú, túl unalmas és a vége pedig túl bosszantó – bár ehhez tudni kell, hogy valóban megtörtént eseményeket, (egy a rendőrség által soha kézre nem kerített) brutális sorozatgyilkos elképzelt történetét meséli el, de legalább rengeteg jól ismert színész (Robert Downey Jr., Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Anthony Edwards -anno Green doktor-, stb.) részvételével.

A katolikus szentek filmes életrajzaiban az olaszok a menők, akik a temperamentumuknak megfelelően, rendszerint nem nagyon ismernek határokat a rajongásban és a szívhez szóló üzenet szívhez szóló érzelmektől túlcsorduló kézbesítésében. Kis Szent Teréz élete viszont egy angol produkcióban mesélődik ma el nekünk, így talán visszafogottságában lehet érdekes a Teréz – A szeretet kis útja (Duna, 21.15) című film, egyenesen Vatikán áldásával és ajánlásával.

Csütörtök, április 13.

Ó, ezt szeretem. Nincs nagy választék (nem kell sokat írni), de ami van, az nagyon rendben van. Egy utópikus, szép és kényelmes világban találjuk magunkat Spike Jonze filmjében, a 2014-ben 5 Oscarra jelölt (s a legjobb forgatókönyvért egyet is be is gyűjtő) A nőben (Filmcafe, 21.00). Az élet békésen és jólétben folydogál, minden mosolygós, idillien pasztellszínű. Theodore (Joaquin Phoenix) is jól megél munkájából, kézzel ír és leveleket fogalmaz, majd nyomtat számítógépén mások helyett, akiknek imponál, ha ilyeneket kapnak, ilyeneket küldenek, de ők maguknak ehhez már nincs meg a “hozzáférésük”. Theodore azonban boldogtalan, hiszen a közelmúltban szakított kedvesével, hiába, békés jólét még nem garantálja önmagában a biztos, boldog és kielégítő párkapcsolatot – eddig, ugyanis kijött egy új operációs rendszer, amelynek mesterséges intelligenciája képes tanulni, képes érzelmeket megélni, valódi virtuális társként működni. Képes egy test nélküli, önálló, érző, szerető és szeretetre vágyó személyként létezni – aki alkalomadtán ugyanúgy faképnél tud hagyni, mint egy élő, hús-vér nő… (Bővebben)

 

 

 

 

Eric Toledano és Olivier Nakache, a jelentős sikert aratott Életrevalók alkotói viszont újra megmutatják, hogy még a mi érték-vesztett, rohanó és egyre embertelenebb jóléti társadalmainkban is lehet élni, van miért élni és van szeretet, és van jókedv is, ha rendesen megküzdünk érte. Életrevalók a Samba (Film Mánia, 21.00) hősei is, bármennyire tűnik is úgy, hogy a sors inkább az élet “sáros oldalára” kényszerítette őket. A címszereplő srác, a szenegáli születésű Samba Cissé (Omar Sy) már tíz éve él Franciaországban abból a célból, hogy egyszer majd igazi, éttermi szakács váljon belőle. Jellemző módon még mindig a feketemosogatóban “csellózik” fillérekért – aminek nagy részét küldi is haza családjának. Mondjuk ki, szolid nyomorban tengődik nagybátyja alagsori garzonjában. Samba jó kiállású, bivalyerős, de szelíd, jólelkű fiatalember, a rendőrség mégis bezsuppolja: arca, bőrszíne alapján szúrják ki és kitoloncolás vár rá, mert nincs meg a hivatalos tartózkodási engedélye. Alice (Charlotte Gainsbourg) fehérként, diplomás nőként és franciaként látszólag jóval kedvezőbb helyzetben van (bár korántsem annyira, mint az Életrevalók kerekesszékes fele), ám őt meg egyszerre sújtja a burnout szindróma, a depresszió és a magány ördögi szentháromsága, mint a fejlett társadalmak egyik jellemző kórtünete. (Bővebben)

Nem mondható túlságosan bőbeszédű filmesnek a lengyel születésű, de filmográfiáiban britnek tartott Pawel Pawlikowski, aki -kis túlzással- minden szökőévben egyszer jelentkezik új alkotással, melyek közül ráadásul egy sem haladja meg az általában mozifilmtől minimálisan elvárt 90 percet. Legújabb, 2013-ban készült filmje ráadásul hangsúlyozottan épít a manapság már szintén szokatlannak, archaikusnak tűnő fekete-fehérben komponált, míves, hangsúlyos transzcendenciát sugalló képekre, és a dialógkönyv sem lehet több 20 oldalnál… Ennek ellenére, az Ida (m5, 21.05) méltán nyert eddig egy raklapnyi fesztiváldíjat, beleértve a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart is, a New York Times nem éppen tekintélytelen kritikusa pedig egyenesen az utóbbi évek legjobb európai filmjeként emlegette a zsidó származású lengyel apáca (Agata Trzebuchowskaa képen) út- és identitáskeresésének, egyfajta hitpróbájának történetét. Valóban rendkívüli, megkapó szépségű film. (Bővebben)

Szerda, április 12.

… Akár a könyökünket is, mert ott jön ki minden. Először a Csak barátok (Filmcafe, 19.10) című romantikus komédia boncolgatja azt az örök kérdést, miszerint létezhet-e barátság fiú és lány között? Nem tudományos hitelességű kutatások szerint valamilyen okból a lányok szerint igen, a fiúk szerint nem. Persze, mindkettő a másikat akarja, de míg rendszerint a fiúnak EZ a lány tetszik, a lány általában AZT a fiút akarja. Nem ezt, akivel ebédelni, fagyizni, vásárolni jár, akivel minden titkát megosztja, hanem azt, akinek feszes fenekére kacsint a gimi összes csaja, aki a menő csávó a suliban. Kimondhatatlan katasztrófa ez a “barát státusz” a langymeleg és rózsaszín tétlenségében leledző kamasznak. Főleg, ha kövérkés, félénk, igazi vesztes típus, a menő csávók céltáblája, a nyuszi sapkával/sapkátlan. Aztán telik múlik az idő, s a kövérkés bénaságból Ryan Reynolds lesz, akire Anna Faris, vagy Amy Smart már egészen másként rebegteti hosszú szempilláit… (Bővebben)

 

 

 

Nézhetjük aztán Az árulót (AMC, 19.50) is, ami egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thriller (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

Bár imponáló szereposztást (Emma Thompson és Maggie Gyllenhaal mellett például Dustin Hoffman,) villant a Felforgatókönyv (Filmcafe, 21.00) című, meglehetősen abszurd komédia, számomra már a főszereplő karaktert (egy informatikus, akinek egy írónő -Emma Thompson- beszél a fejében és saját regényét meséli, aminek nem tudja még a végét…) alakító Will Ferrell elviselése is problémát okoz. Ehhez képest még egy romantikus szál is bonyolítja a dolgokat…

Steven Soderbergh bárhol-bármikor bevethető, laza, nagystílű szélhámosfilm-sorozatának első része is feltűnik ma este: Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi (Film+, 21.00). (A képen a stáb.) (Bővebben)

A Cannesban Arany Pálmára jelölt Az újságos fiú (Film+2, 21.30), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmje, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Matthew McConaughey, vagy éppen Zac Ephron, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A Bűnös szándék (AMC, 22.00) című, igen sötét krimiben játszotta egyik utolsó filmszerepét az ún. gengszterrap vitán felül leghitelesebb sztárja, Tupac Shakur, akit nagyjából pontosan olyan körülmények között gyilkolták meg 1996-ban, mint amilyeneket szövegeiben leírt előtte. Nem volt “hangember”. E történetben egy korrupt, rendőrségileg lefoglalt kokaint saját zsebre áruló zsarut alakít a tehetséges faszi, aki társával (James Belushi, aki a világ legismertebb albán származású filmsztárja) egyre mélyebbre süllyed a bűn örvénylő mocsarába. Kemény, tökös, realista krimi.

A III. Richárd (Filmcafe, 23.05) Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámájának egyik leghatásosabb adaptációja. A filmet rendező Richard Loncraine és az adaptáció írásában is közreműködő, valamint a címszerepben zseniálisat alkotó Ian McKellen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi történetét a múlt század harmincas éveibe helyezi át, mely ebben az olvasatban döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a főszereplők sorsa is hasonló…

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!