Mit nézzünk ma a tévében?

A Bízz a szerelemben (Filmcafe, 21.00) című, amúgy messze nem agyatlan romantikus komédia egy szerelemből kiábrándult, idősödő író (Greg Kinnear), valamint szintén írói ambíciókat dédelgető, a szerelembe éppen beleszerelmesedő lánya (Lily Collins), és ezzel az egésszel kezdeni mit sem tudó, de szintén írónak készülő fia (Nat Wolff) közti zűrzavaros – helyenként szórakoztató – viaskodást mutatja be.

A Kiképzőtábor (Film+2, 21.10) viszont az akciófilm-specialista John  McTiernan alkotása, melynek főszereplője Samuel L. Jackson, aki ezúttal egy keménykezű kiképzőt alakít, akinek táborában egy hurrikán után négy kopaszt holtan találnak, ám a brutális trénernek is nyoma vész. Egy hajdani tanítványa (John Travolta) kezd nyomozni az egyre szövevényesebb ügyben… Örülünk, Vincent?

Ne ölj! – mondta. Krzysztof Kieslowski, a nagy lengyel moralista a bibliai Tízparancsolat ötödik passzusán elmélkedik Rövidfilm a gyilkolásról (m5, 22.05) című, 1988-as filmalkotásában. Egy csendes, hallgatag fiatal fiú brutálisan meggyilkol egy taxisofőrt, egy fiatal, ambiciózus védőügyvéd pedig a siralomházban próbál rájönni a szörnyű, érthetetlen tett okára. Rendkívül sűrű, nagy erejű film. (A képen jelenet a filmből.)

Igen szórakoztató, de emellett tűpontos szatíra is a Veri az ördög a feleségét (Duna, 23.50) című ’77-es András Ferenc-film, mely akár ma is történhetne, hiszen a benne kikarikírozott, annyira tipikus mentalitás mit sem változott azóta. Az Alkotmány és az új kenyér ünnepének (akkor még így hívták) időszaka, valahol a Balaton-felvidéken. Vasutasékhoz látogatóba érkezik odafent, Pesten dolgozó rokonuk, aki magával hozza nagy hatalmú főnökét. Vasutasék csirkét vágnak, palacsintát sütnek, felforgatják az egész kamrát, hogy lenyűgözzék a vendégeket, elsősorban azzal a hátul, kisagyban mocorgó szándékkal, hogy semmirekellő, léha, buta gyermekeiket is beprotezsálják valami jó állásra. A “nagy elvtárs” azonban gyomorbajos, egy falatot sem tud lenyelni, ráadásul nagyon utálja az egész cécót – és a meleg, nyár végi napsütésben még a zápor is elered. Bereményi Géza írását Kertész Ákos írta filmre, ami így önmagában is elég izgalmas páros, a film pedig karcol.

Perry barátunk ajánlotta a minap a Szeretteink körében (HBO, 20.00) című filmet, melyet ma meg is nézhetünk. A történet egy fiatalemberről szól, aki nagy álmokkal hagyta ott a vidéki kisvárost, ahol született, hogy aztán néhány év múltán, oldalán várandós feleséggel visszatérjen oda – az ok édesanyjának súlyos műtéte. (Bővebben)

Az Életem értelme (Story4, 21.00) sok tekintetben hasonló történet. A drámában Meryl Streep egy rákban haldokló anyát alakít, akit lánya (Renée Zellweger – a képen) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Az Ocean’s-sorozat második darabját valamilyen okból nem láttam (vagy csak keverem már a többivel), de a többit alapvetően bírom. Habkönnyű, szórakoztató baromság, sztárok lazulnak, agy zsibbad. Gondolom, ilyen az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét is. (Film+, 21.00)

Ugyanekkor a Fújd szárazra, édes! (Filmcafe, 21.00) egy hamisítatlan, ember- és életszagú angol komédia, ami egy vidéki fodrászverseny történetét meséli el imponáló szereposztásban, Alan Rickmannel, Natasha Richardsonnal, Hugh Bonneville-lel és Bill Nighyvel.

A Mike Nichols rendezte Közelebb (TV2, 22.15) című szerelmi négyszög egy tipikus bulvárdarab (játszották nálunk is színpadon), a szó jó, egyszersmind rossz értelmében; egyben óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen, akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Nem könnyű nap a mai. A tévé előtt sem… Napközben végignézhetjük például az összes Karib-tenger kalózait a Viasat3-on. Máshol hasonlóan “értékes” filmek, bár lesz az igazi Pál utcai fiúk is a TV2-n. A halászkirály legendája (Filmcafe, 18.20) viszont bőven a kedvenc filmjeim közé tartozik. Terry Gilliam egy igen romantikus korszakában elkövetett mozija egy könnyes, édesbús csavargómese a szeretetről, boldogságról, valamint az egymás iránti féltés diadaláról. Robin Williams, a modern Diogenész karon fogja Jeff Bridges-t, a kiégett, cinikus, ám tán éppen ezért sikeres rádiós DJ-t és megkeresik együtt a Szent Grált. A történet végén obligát tűzijáték.

Robert Schwenke romantikus filmje, Az időutazó felesége (Duna, 19.25) ugyan nem merészkedik túl a nagysikerű lányregény mozgóképes illusztrálásánál, azonban amit tesz, azt ízléssel teszi: a lányok, asszonyok cinikus férfitársai is el tudják viselni e filmet, főleg némi utólagos ellenszolgáltatás beígérésével, de semmiképpen nem rohannak ki a szobából öklendezve, mint általában az ilyen filmeknél. Eric Bana viszont nem több mint sármos, Rachel McAdams azonban helyes, és most talán elég ennyi is. (Bővebben)

Az HBO elindítja A hátrahagyottak (HBO, 20.00) harmadik évadát, aki érintett volt az első kettőben, az nyilván már készül. (Az első évadról bővebben itt.)

Megmondom őszintén, előzetesen vajmi kevéssé hozott lázba egy olyan történet, amely arról szól, hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson – a képen Hanksszel), hogy adja oda neki a filmjogokat, tudva jól, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom még erősebb a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (Cool, 20.25) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Van aztán ma estére egy igazi nagyszabású, szandálos, kardozós, partra szállós film is, a Trója (Viasat3, 21.00). Sok-sok egymásnak feszülő, egymáshoz simuló izmos test (pl. Brad Pitt és Eric Bana), kockahas, lábikra. Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

A Prime műsorszerkesztői viszont átaludhatták az iménti ünnepcunamit, ugyanis Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén tűzik műsorra Mel Gibson erőszakpornóját, A Passiót (Prime, 21.00), mely viszont a Názáreti kereszthalálát meséli el – aminek stációi elsősorban a pénteki naphoz kötődnek.

A Gyilkos folyó (film+2, 21.00) című krimi-thrillerben a Ray Liotta által alakított nyomozó olyan sorozatgyilkos után nyomoz, akinek áldozataihoz neki is volt köze. Az ügyet elveszik tőle, de ő tovább nyomoz… A nyilvánvaló klisék ellenére is korrekt, pik-pakk film ez.

Arséne Lupin (Filmcafe, 21.00) a jópofa csaló archetípusa, egy stílusos szélhámos, a női szívek és fűúri pénztárcák kizsákmányolója. Alakja ma egy 2004-es francia-olasz-spanyol-stb. kalandfilmben jelenik meg azok számára, akik a mai estét romantikus bohóságokkal töltenék.

Hugh Grant lesz Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (m2, 21.30) című angol romantikus komédiában, amely az első világháború idején játszódik egy walesi faluban, valamint a hozzátartozó dombon. Hegyen. Majd kiderül a filmből. Nem nagyon emlékszem már rá, csak annyira, hogy Grant egy angol térképész, aki idegenül mozog a bájos, maguknak való, furcsa modorú emberekkel lakott faluban. Meg hogy cuki film.

Viszont, arra még jól emlékszem, hogy kicsit csalódás volt számomra a mexikói (most már persze inkább amerikai) Alejandro González Iñárritu 9 Oscarra jelölt (s ebből négyet be is kaszált) Birdmanje (Cool, 22.55). Persze, az azért előre sejthető volt, hogy a nép rögtön beájul, ha valami számára furcsát, szokatlant lát. (Illetve, séróból elutasít, mint ahogy van példa arra is.) Az mindenesetre fix, hogy formailag, technikailag nagy trüváj a mozi, mely gyakorlatilag egyetlen nagyon hosszú snittből áll (valójában persze nem, de erről a linkelt posztban), amit ha szegény Jancsó Miki bácsi láthatott volna, besírt volna rajta fájdalmában/gyönyörűségében. Nem mintha nem csináltak volna már egysnittes teljes hosszúságú mozifilmet a filmtörténelemben, a Birdman azok közül azért mindenképpen a leglátványosabb. (Bővebben)

Természetesen, lesz ma este is minden, mint a bazárban, és én nem is sorolnám fel az összes romantikus komédiát, kalandfilmet, satöbbi. Csak azt, amit talán én is megnéznék, ha nem láttam volna már valamikor… A Sok hűhó semmiért (Film Mánia, 18.50) például Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációja, melyben eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal, Denzel Washington, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.

Később A bűn árfolyama (AMC, 20.00) című nemzetközi mozi azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Üdítőbb, frissebb fuvallat lehet a mai estében egy mai Könnyű nőcske (RTL II, 20.00), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz a vége…

A bakancslista (Viasat3, 21.00) című filmnek a megtekintése viszont ott kell legyen mindenkinek a bakancslistáján. A lélekemelő történet két főszereplője Morgan Freeman és Jack Nicholson, akik itt éppen halálos beteget játszanak, akik azért még nem teljesen adták fel (lásd a képen). E film a könnyedebb részén ragadja meg a könyörtelen elmúlás komor témáját.  (Bővebben)

A kilencvenes évek népszerű tévésorozatával, a Váratlan utazással népszerűvé vált kanadai Sarah Polley, több későbbi, olykor még el is ismert filmszerep után ezúttal messzebb merészkedik, amikor mindenféle fikciós narratíva nélkül, saját családi filmjeinek közszemlére tételével tárja nagyközönség elé saját családjának rendes esetben nem éppen kiteregetni való történetét, minek mélyén ott a kínos kérdés: ki is az ő édesapja tulajdonképpen? Igen érdekes kis darab az Apáim története (m2, 21.05). (Bővebben)

Dumas legendás regényalakjának, D’Artagnannak egy kissé rendhagyó jelenése a mai utolsó ajánlat. A Bertrand Tavernier által rendezett film a hős testőr eltitkolt lányának történetét meséli el. A D’Artagnan lánya (Duna, 21.05) címszerepében Sophie Marceau látható, ami önmagában elég, de azért jár hozzá kíséret is, Philippe Noiret személyében (aki az idős D’Artagnant alakítja).

Tegnapra megkaptam egyik gyerekkori kedvencemet, Verne Gyulát (a Sándor Mátyás ma is lesz a harmadik-negyedik résszel), ma jön a másik, a May Károly. A német író állítólag úgy írta meg indiántörténeteit, hogy igazi indiánt csak képről látott, ez azonban nem érdekelt, az indián ünnepi tolldísz minden valamirevaló kissrác szobájában ott díszelgett, alkalomadtán -némi identitászavarral- szegecses cowboyövvel párban. Winnetou történeteit viszonylag ritkábban láthattuk, ugyanis a Pierre Brice-filmek nyugatnémet produkciók voltak, és azokért kemény valutában kellett fizetni, különben is, nekünk volt saját indiánunk, Gojko Mitic, a jugoszláv tornatanár személyében, aki az endékás indiánfilmek vezéralakja volt. Ezek viszont nem May Károly-történetek voltak… Ma este viszont egy zseniálisnak (vagy rettenetesnek, ki tudja?) ígérkező crossoverben feltűnik az immár agg Gojko Mitic is, azonban egy Winnetou-történetben: ő játssza Incsu Csunnát, az öreg törzsfőnököt a Winnetou – Apacsok földjén (RTL Klub, 19.20) című, vadiúj német minisorozatban, akinek fia a címszereplő. A mai történetben Winnetou (Nik Xhelilaj – hát, ezt nem lesz könnyű megjegyezni…) megismerkedik majdani vértestvérével, a fehér Old Shatterhanddal (Wotan Wilke Möhring – na, ez is…).

Sokszor ment mostanában a kanadai Denis Villeneuve Fogságban (RTL II, 20.00) című filmje, az utóbbi évek talán legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere is… Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága, illetve annak igen hiteles ábrázolása. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal. (Bővebben)

Nagyjából ugyanazt hozta a tavaly hat Oscarra is jelölt Carol (HBO, 20.00), mint amit Ang Lee 2005-ös Brokeback Mountain című mozija: egy szép, hiteles mesét a szerelemről. Főszerepben azonban nem kockás inges, munkában izzadt testű, borostás cowboyokat, hanem finom, visszafogott, illedelmes hölgyeket látunk. A történet írója, Patricia Highsmith (adaptálóját, az apja révén magyar származású Phyllis Nagyot is jelölték az arany szoborra) az igényes amerikai lektűr egyik visszahúzódó életet élt nagyasszonya Hollywood egyik legtöbbet megfilmesített írónője, pszichológiai mélységekben kalandozó krimijeit imádta például Hitchcock is, aki egyet meg is filmesített közülük. A Carol azonban nem krimi, de lelki, illetve érzelmi motivációiban logikusan felépített igaz, valószerű történet, két nő (Rooney Mara és Cate Blanchett) kapcsolatáról. (Bővebben)

Minden merev, kőtáblákba vésett elvek alapján működtetett konzervatív rendszer elébb-utóbb kivívja az ellene való lázadást. Nincs kivétel. Ráadásul a forradalom sokszor a legváratlanabb irányból, a rendszer belsejéből érkezik, így annak romantikus, idealisztikus hevülete, valamint igazságtartalma ilyenkor még kevésbé megkérdőjelezhető. A Holt költők társaságában (Paramount Channel, 21.00) például egy független gondolkodású, lendületes irodalomtanár (Robin Williams – a képen, a helyzet magaslatán) alakítja át a szigorúan hagyománytisztelő angol fiúiskola merev, kőtáblákba vésett rendjét azzal, hogy tanítványaival valóban meg tudja szerettetni az irodalom, a művészetek és ezeken keresztül az élet nagyszerűségét. Kötelező érvényű, katartikus film minden diák, de főleg minden pedagógus számára!

Semmi kétség, korunk társadalmi, politikai, gazdasági válságainak legfőbb okozói a gonosz, nagy hatalmú, gátlástalanul kapzsi oligarchák, akik idejük túlnyomó részében tömpe ujjacskáik között sodorgatják a világ sorsát. Természetesen, ezúttal sem a mieinkről lesz szó, Simicska Lajosról, Mészáros “Orbán Viktor” Lőrincről, Garancsi Gáborról, Demján és Csányi Sándorokról,  meg a többi hazai nagyúrról csak a legmegveszekedettebb sorosista-kommunista-balliberális-karvalyfirkászok állítják, hogy oligarchák; tudjuk jól, hogy ők kicsi szívük teljes erejével a magyar emberek sorsának javításán fáradoznak. Naná. Viszont ezek a mai Végzetes hazugságok (Film+2, 21.00) a jól ismert Tel Aviv-Brüsszel-New York-tengely nyugati végén történnek, hiszen hol máshol történhetnének? Nálunk ilyen nincs! Persze. A főbb szerepeket Richard Gere, valamint Susan Sarandon és Tim Roth alakítják. (Bővebben)

A John Grisham regényéből készült Siralomházban (Galaxy, 21.00) viszont két akkora színészt láthatunk, mint Faye Dunaway és Gene Hackman. Ez önmagában is elég sokszor, itt azonban még egy izgalmas családi dráma is kibontakozni látszik, méghozzá thriller-köntösben.

A Fék nélkül (Filmcafe, 21.00) a nagyvárosok utcai gerillái, a fék nélküli fixikkel bemutatott hajmeresztő mutatványokkal járó munkájukat végző biciklis futárok világában játszódik. Az életveszélyes sport/munka/életforma lényege, hogy a kézbesítendő küldemény minél gyorsabban célba érjen a közlekedési dugóban fuldokló nagyvárosban, nem mellesleg azonban a virtus is csábítja ezeket a hiperlaza adrenalin-junkie-kat. Joseph Gordon-Lewitt alakítja az amúgy elég egyszerű történet főszereplőjét, akinek egy alkalommal olyan csomagot kell kézbesítenie, amire olyanoknak is fáj a foguk, akik nincsenek feltüntetve címzettként. Az üldözési jelenetek azonban frenetikusak.

A mai nap -Nagyszombat- szellemiségéhez leginkább talán a Páduai Szent Antal életét feldolgozó A szó, mely éget (Duna, 21.20) című olasz tévédráma kapcsolódik. Azonban mi már régóta tudjuk, hogy a legnagyobb szentek életén nincs semmi ki-, és nevetnivaló, és általában ezek az olasz szent-életrajzok sem szoktak nézhetetlenek lenni. Oké, pátoszban, gondolom, itt sem lesz hiány, de hát ez egy ilyen műfaj… Példákra, példamutatóan áldozatos életek megismerésére márpedig mindig szükség van, főleg a mai dölyfös, önző, kirekesztő világban.

Érdekes film az Éli könyve (AMC, 22.00). A ritkán, de mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus western, nem kevés vallásos tanítással. A történetben vallásháború pusztította el az emberiség nagy részét. A mai, iszlám (és más) terrorizmus, az újra megjelenő globális diktátorok réme által fenyegetett, a rohamosan fogyó kőolaj- és ásványi kincskészlet kapcsán zűrzavaros korban nem nehéz valamiféle kulturális/gazdasági világvégére asszociálni, így a film felvetése, problematikája reálisabb, mint szeretnénk. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A Híd a Kwai folyón (Duna, 23.10) viszont egy egzotikus helyszínen játszódó, igen jó kis háborúsfilm-klasszikus, híres, jól ismert füttyös kísérőzenével és egyéb érdekességekkel súlyosbítva. (Bővebben)