Mit nézzünk ma a tévében?

Éric Rohmer, a francia film új hullámában született “fecsegő filmek professzora” készített ilyen filmeket pályája második felében, végében, mint amivel a fiatal, dán-francia illetőségű Mia Hansen-Løve (korábban pl: Eden, Viszlát, első szerelem, Gyermekeim apja) a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medvét nyerte idéntavaly Berlinben. Sokan majd nyilván legyintenek is rá: Á, nem történik benne semmi, csak az a nő jár-kel benne végig, és rengeteget beszél benne… És végül is, tényleg így van, Az eljövendő napokban (Cinemax2, 20.30) tényleg egy nőt (Nathalie-t, a filozófiatanárnőt – Isabelle Huppert játssza, vagyis inkább megjeleníti a történetben – lásd a képen) látunk végig, ahogyan éli az életét, megküzd az éppen demokratikus jogaikat érvényesíteni tanuló diákjaival, ahogyan megküzd esszékötetének promóciója helyett inkább a profit hajhászása felé forduló kiadójával, magányos, lányát érzelmeivel zsaroló, beteg anyjával, valamint annak nagy, lusta macskájával, ahogyan elválni kényszerül szintén filozófiával foglalkozó, de a tanítványai bájai felett szemet hunyni nem tudó férjétől, ahogyan bátortalanul segítségért fordul jóképű, tehetséges, ám igen öntörvényű tanítványához; ahogyan a tőle telhető tettrekészséggel megpróbálja túlélni az életében következő eljövendő napokat. (Bővebben)

A mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Film Mánia, 21.00) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben a kitűnő Vincent Vaughn is. A zenét a kitűnő John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lyme-kórja miatt már régen visszavonultan él.

Ma folytatódik az Átok (Duna, 21.25) újabb két résszel, majd a Nyom nélkül (Duna, 22.55) című krimi a tökéletes bűntény misztériumát járja körül a kora nyolcvanas évek Magyarországán. Hiába azonban a zseniális ötlet, hiába a modern bűnüldözés (profilalkotás, számítógépes társadalomelemzés!), a zsigeri, emberi irigységgel semmi nem veszi fel a versenyt. Fábry Péter filmjének sajnos úgy van vége, mint a botnak – de ettől függetlenül korszakos mű, Cseh Tamással a főszerepben.

Oké, szóval ez a mai este sem igazán a tévézésé, ugyanis olyan szinten nincs semmi nézhető, ajánlható film, mintha műsorszünet lenne, mint a régi, ilyen-olyan időkben…

Talán A bűn árfolyama (AMC, 19.50) című nemzetközi mozit mondanám, ha valamit mégis muszáj lenne… De ez meg pont egy hónapja ment utoljára. Szóval, ez a történet azt példázza tökéletesen, hogy mennyi esélyünk van nekünk, kis porbafingóknak beleszagolni abba az üstbe, ahol az igazán nagy dolgokat főzik ki az igazán nagy fiúk. Azt az utat, amit a szokásos “tiszta tekintetű igazság bajnoka” szerepben Clive Owen (a képen Naomi Watts társaságában) bejár, az utolsó néhány lépés kivételével ugyan már láthattuk az eddigi nagyjából kismillió politikai-ügynökös thrillerben, ám az az utolsó néhány lépés tényleg nagyon igazira sikeredett. Mert az csak a buta hollywoodi filmekben van, hogy Bruce Willis, Matt Damon, Nicolas Cage, Tom Cruise vagy maga Jack Bauer sziszifuszi munkával, vértől csatakosan maga alá gyűri a világot éppen agyonsanyargatni kész Gonoszt. Tom Tykwer, a mai legmenőbb német rendező nem tagadja meg identitását, földhöz ragadt európai gyökereit: igazi rosszkedvű, cinikus, ám gyaníthatóan a legreálisabb befejezés elé állítja hősét ebben a jó kis filmben. (Bővebben)

Vannak aztán ilyen popkulturális ikonok, mint a Terminátor 2. (SuperTV2, 21.00), vagy a Mad Max 2. (Film+, 21.00), de hát ezek meg tényleg olyan agyonjátszott izék, hogy már én szégyellem leírni címeiket, nemhogy ajánlóba tegyem őket… (Aztán mégis itt vannak.)

A bármikor nézhető Jack Nicholsont, illetve az általa alakított, középkorúnál picit korosabb, pohosabb puncibubust kísérti meg a halál szele a Minden végzet nehéz (RTL II, 20.00) című laza romantikus komédiában. Gyógyulásában aztán leckét kap a nőkből, a nőktől… Jack óriási színész, de azért komédiákban tud rengeteg is lenni, mint például itt is, Diane Keaton viszont még nála is több (az az ordító sírás!). A film ennek ellenére szórakoztató, és a célközönséget (50+) nyilván meg is hatja majd.

Jackie Chan és Will Smith fia, Jaden főszereplésével újították fel A karate kölyök (RTL Klub, 19.55) című történetet. A karate itt ugyan kung-fu, a helyszín pedig Kína, de ez végül is mindegy. A film működik, és ami benne van, azt ki is hozza belőle: látványos verekedések, pici filozófia, a végén a rossz megbűnhődik. A kis Smith pedig ügyes srác, Jackie-ről pedig elhiszem, hogy már sifu (azaz „apa, tanító”, kantoni nyelvjárásban 師傅 vagy 師父).

Roland Emmerich általában az egész világot szereti lerombolni, de ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (SuperTV2, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon pifpuf, nagyon dirrdurr. (Bővebben)

Victor Hugo klasszikusát, A Notre Dame-i toronyőrt (Galaxy, 21.00) Michael Tuchner dolgozta fel 150 percben, 1982-ben. Quasimodót, a torz arcú, púpos, ám menthetetlenül szerelmes toronyőrt Anthony Hopkins alakítja, nyilván a tőle megszokott intenzitással. Természetesen, a tragikus szerelmi történet mindenképpen ajánlandó penzum, már csak a benne kulcsmomentumként megbúvó másság kontra csőcselék-problematika aktualitása miatt is.

A Gyerekek (m5, 21.10) című szlovák filmről csak annyit tudok, hogy egyik szereplője, Bándor Éva játszik a minap moziba került, egészen jól sikerült Out című moziban is… A csatolt leírás ennyit mond: “Mai röntgenlátlelet több generációs családról, a tiszta, ártatlan gyermeki tekinteten át- és túl. Több epizódból álló filmdráma, s a család minden tagjának aspektusán és lelkén keresztül láttatja a rendező, rendkívüli érzékenységgel és hitelességgel a valóságot. Poétikus film, ugyanakkor dokumentarista stílusban ábrázolja a széthulló családokat. Minden egyes embernek más- és más az útja. Egy a közös bennük, az egyedüllét és a számkivetettség. Esendő emberi sorsok, a mai világ fénytörésben.” Én kíváncsi vagyok.

Charles Dickens kora a viktoriánus kor volt, a maga magasan a nyakban záródó, körmönfontan aggályoskodó erkölcsével, melyhez pontosan passzoltak Dickens ártatlanul érzelmes, mégis valóságos történetei. 24 éves korában jelent meg első regénye, és ezután Dickens (valamint felesége és tíz gyereke) egyre javuló anyagi helyzetben, élete utolsó évtizedeiben pedig kifejezett fényűzésben, elképesztő társadalmi figyelem és szeretet közepette élt – immár azonban külön a feleségétől és népes családjától. Ennek az időszaknak feldolgozása, Claire Tomlin azonos című regénye alapján, Ralph Fiennes A titokzatos szerető (m2, 21.10) című filmje. (Bővebben)

A Maraton életre-halálra (m3, 21.20) egy régimódi, ám ettől még igen remek krimi, melyben Dustin Hoffman (aki itt egy egyetemista futóbajnok) és Roy Schreider (a bátyja, látszólag olajkereskedő, valójában CIA ügynök) egy öreg, náci rohadékot (Sir Lawrence Olivier) üldöznek, aki a történet idején már dél-afrikai gyémántkereskedő. (A képen Hoffman és Olivier a film forgatási szünetében.)

Később Martin Scorsese és Robert de Niro megkerülhetetlen, filmtörténeti jelentőségű Taxisofőrje (Duna, 22.45) fog hozzá, hogy kitakarítsa New Yorkból a mocskot.

Matthew McConaughey ma éjszaka a Michael Conelly-regényből adaptált Az igazság ára (RTL Klub, 22.50) című izgalmas tárgyalótermi dráma főszerepét alakítja. A film amúgy azzal a meglehetősen kényelmetlen kérdéskörrel játszik el, hogy mi van akkor, ha a vádlottról (Ryan Philippe) biztosan tudja az ügyvédje (őt játssza Matyi), hogy ártatlan és meg is tesz mindent ennek bebizonyítására, a vádnak azonban olyan megdönthetetlen, bár nyilvánvalóan hamis bizonyítékai vannak, hogy a vádlottat elítélik? Illetve, mi van akkor, ha az ügyvéd tudja, hogy bűnöst véd, de mégis mindent el kell követnie felmentéséért? (Bővebben)

2013 legjobb filmjének járó Oscarját kapta Az Argo-akció (RTL II, 20.00), Ben Affleck (a képen középen) filmje, mely az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) belügyeibe avatja be a nézőt, egy közelmúltbéli mentőakció történetének elmesélésével. (Bővebben)

Amennyiben dögmeleg volt ma, jól fog esni a Kutyahideg (RTL Klub, 20.00) is. Ez egy izgalmas családi kalandfilm, sok hóval, jéggel és cuki kutyákkal. A való világban tragikus sorsú Paul Walker alakít a történetben egy tudóst, aki egy vihar miatt kitelepítendő antarktiszi bázison teljesít szolgálatot, aki inkább az ebek harmincadjára magukra hagyott szénhúzó kutyákat választja a biztonságos meleg menedék helyett.

16 utca (AMC, 20.00) nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.

Az Angelina Jolie és Johnny Depp főszereplésével készült Az utazó (SuperTV2, 21.00) című akció-thriller ugyan elég gyenge film, ráadásul Depp is olyan alkoholtól felpüffedt pizzaképpel jelenik meg benne, hogy simán elhiszek róla bármilyen bulvárpletykát… De Velence, mint helyszín csodás. A film azonban így csak amolyan nosztalgikus képeslapként működik.

Egyszerű lenne lecsapni a legyet annyival, hogy ellopott idő megnézni ezt a mai Lopott idő (Mozi+, 21.00) című scifi-thrillert, de mint sokszor, a helyzet most sem ennyire szimpla. Az idő pénz, mint tudjuk, the time is money. A korábban is igen karakteres filmekkel előálló Andrew Niccol író-rendező e gondolat köré fűzte fel e történetet, melyben az az alapszituáció, hogy bizonyos genetikai hókuszpókuszoknak köszönhetően, a közeli jövőben az emberiség nem öregszik tovább 25 éves koránál, s az ezentúl megélendő perceket, órákat, éveket, optimális esetben akár évmilliókat, a mi általunk ismert pénzhez hasonlóan, egyfajta sajátos technikával adják-veszik. Akinek elfogyott az ideje, annak kampec. Akinek kevés van, az mindenhová rohan, aki pedig időmilliomos, az ráér mindenre. (Bővebben)

Picit később az Éberség (RTL II, 22.15) című thriller dúsgazdag főszereplője (Hayden Christensen) szívműtétje közben él meg egy elég kellemetlen élményt: a nem tökéletes altatás következtében tudata tiszta marad, csak látszólag alszik. Közben azonban mindent hall, mindent érzékel, ami körülötte zajlik, még azt is, hogy közben az operációt végző orvosok éppen az ő meggyilkolását tervezgetik… muhahaha. (Sajnos, számomra a főszerepet alakító srác olyan szinten ellenszenves karakter, hogy már szinte az orvosoknak drukkolok közben – de ez legyen az én bajom. Az ötlet viszont kiváló.)

A múlt század végének egyik meghatározó színházi guruja volt Peter Brook, aki mellesleg filmeket is rendezett – nem kisebb hatással, mint amilyenek színházi kísérletei voltak az üres tér kihasználását illetően. William Golding klasszikus regényéből, A legyek urából (Cinemax, 20.00) készített adaptációja is ilyen: alapmű, minden kétséget kizáróan. “Mi történik egy lakatlan szigeten egy magukra hagyott gyermeksereggel? Egykor Isten áldását kérték a kadétiskola növendékei és Shakespeare-t olvastak. “Nem vagyunk mi vademberek, angolok vagyunk” – hangzik el egy gyermekszájból. A gyermekek eleinte megpróbálnak valamiféle demokratikus rendet tartani: akinél a kagyló, az szólhat. A megpróbáltatások, az éhség, a magukra maradottság azonban hamarosan kikezdi a józan, s egyben játékos gyermeki gondolkodást. A rend felbomlik, s a fiúk két táborra szakadnak. Természetesen az a csapat népszerűbb, amelyikben nem kell semmilyen szabálynak megfelelni. A másik csapat parancsnoka, Ralph félelemmel tapasztalja, hogy már csak néhányan maradtak a fékezhetőbb gyermekek közül. A két tábor között végeláthatatlan küzdelem kezdődik.”

Ehhez képest sokkal nyugodtabb téma A hiúság vására (Story4, 21.00), ami egy szép, veretes romantikus dráma –William Makepeace Thackeray műve alapján- egy árva kislányról (Reese Whiterspoon), aki minden energiájával, tehetségével azon van, hogy nyomorúságos helyzetéből kiemelkedve az ujja köré csavarja Anglia felsőbb osztályait. Mira Nair rendezése míves, igényes, mondhatni, méltóságteljes munka, a szereposztás pedig itt is kiváló: Jonathan Rhys-Meyers, Gabriel Bryne, Rhys Ifans, Romola Garai, és még sokan mások.

A mai negyvenesek közül nyilván sokan eljátszadoztak a gondolattal a Kádár-korszak “vigyorgó barakkjának” alkonyán, milyen jó lenne egy este elkötni a szomszéd maszek zöldséges (gebines vendéglátós, maszek autószerelő, butikos, stb.) Mercédeszét (neadjisten, ezeröcsijét) és vagánykodni vele egyet a szomszéd városban. Ez persze, nem feltétlenül politikai rendszer-függő vágy, hiszen csóróbbak mindenhol vannak, inkább valami homályos köztes tudomány a szociológia és szexuálpszichológia határmezsgyéjéről. Matthew Broderick az akkor is gazdagnak számító USA-ban cseni el haverja faterjától a tűzpiros Ferrari slusszkulcsát, hogy aztán a haverokkal boldogan kiálthassa világgá: Meglógtam a Ferrarival! (Paramount Channel, 21.00). Ezzel persze csak azok a többé-kevésbé humoros bonyodalmak kezdődnek el, amiket már sokan láttak a nyolcvanas évek végén – és ma újra.

Mátyássy Áron 2009-ben bemutatott Átok (Duna, 21.25) című tévé-minisorozatát nyugodtan lehet nevezni a ma mai magyar sikersorozatok, az Aranyélet, a Terápia és mások elődjének, ugyanis talán ez az a széria, melyben először jelentek meg azok a stílusjegyek, melyekből az utána következők profitáltak: a feszes cselekmény, a markáns látványvilág és a remek, eltalált színészi játék. Egy napos, balatoni hétvégén játszódik a sztori egy család körében, akik ama szomorú esemény kapcsán gyűltek egybe, hogy a tóba szórják a hirtelen elhunyt családfő hamvait. Közben aztán kiderülnek dolgok… (Bővebben)

A Screamers – Az elhagyott bolygó (AMC, 21.55) Philip K. Dick regényének filmváltozata, Peter Wellerrel a főszerepben. A film első fele szerintem kifejezetten izgalmas, teljesen egyedi, markáns, apokaliptikus-üldözéses hangulatot teremt. Jellegzetes motívum a sivatag és a homok. A második fele sem rossz, bár itt azért már picit belecsúszunk a B-kategóriás, átlag akció sci-fik kliséhalmazába.

James Ivory mozija, a Napok romjai (Duna, 22.25) viszont pacekba’ remekmű. A szögletes komornyik (Sir Hopkins) és egy szúrós komorna (Emma Thompson) mérhetetlenül szomorú szerelmi történetében a múlt század elejének vidéki angol társadalmába nyerünk betekintést, méghozzá teljes keresztmetszetben, ahogyan például a Downton Abbeyban is már megszokhattuk. Hopkins és Thompson (lásd a képen) ráadásul irtózatosan nagyot játszanak…

Kezdetnek a Férfibecsület (AMC, 19.40) nem több, mint egy patetikus, zászlólengető baromság – pont jó azoknak, akik szeretik a patetikus, zászlólengető baromságokat. Tamás bátya (Cuba Gooding Jr.) katonai búvár akar lenni, de ezt a Robert de Niro alakította szemét kiképzőtiszt mindenáron megakadályozná.

Julian Schnabel eredetileg élvonalbeli amerikai festőművész. Azonban filmesként is érdekes pályát fut, hiszen eddig kizárólag életrajzokat készített, tragikus sorsú művészekről. A graffiti királya Jean-Michel Basquiat, a new yorki suttyó graffitisből az elegáns kiállítótermek sztárjává vált heroinista művész portréja volt, ezzel mutatkozott be, mint elsőfilmes rendező, azonban elég csak egy pillantást vetni a stáblistára, rögtön láthatjuk, egy szimpla wannabe filmesnek azért viszonylag ritkán asszisztál ennyi ikonikus arc, mint ez esetben. A Mielőtt leszáll az éjben (Cinemax2, 20.30) is cameózik két nagy sztár: Sean Penn és Johnny Depp. Jelenlétük ugyan alig észrevehető, azonban a gesztus mindenképpen értékelendő – nyilván nem pénzért vesznek részt egy ilyen filmben, hanem azért, mert fontosnak tartják annak ügyét. Az ügy pedig Reynaldo Arenas, kubai homoszexuális író élete és halála, illetve, az ezen keresztül kifejezhető vágy a megértésre, a szabadságra. A szexuális irányultsága miatt meghurcolt író alakjában Javier Bardem (lásd a képen) remekel, amiért jelölték is a legjobb férfi alakítás Oscarjára. (Bővebben)

Clint Eastwood ma este egy nyugdíjas betörőt játszik az Államérdek (SuperTV2, 21.00) című ’97-es thrillerben, aki utolsó balhéjának egy helyes, gazdag házat néz ki magának – nem tudja azonban, hogy a villa az amerikai elnök titkos légyottjainak helyszíne. Öreg rabló, nem vén rabló, de ha már a rendőrség mellett az egész titkosszolgálat is a nyomában van, akkor az már könnyen megfekszi az ember gyomrát. Laza a szereposztás: Clint bácsi rendez és főszerepel, mellette Gene Hackman az elnök, Ed Harris pedig zsaru. Jó film.

A világhírű sztárok világhírű fotósának, Anton Corbijnnak nyilvánvalóan nagyon jó szeme van, amit bizonyít eddigi életműve is. Talán ezért is bízta a deres halántékú, manöken alkatú George Clooney-ra első igazi mozifilmjének, a munkáját éppen abbahagyni készülő bérgyilkos történetét feldolgozó Az amerikainak (Filmcafe, 21.00) abszolút főszerepét. (Bővebben)

Darren Aronofsky filmjét, A forrást (Prime, 21.00) rengetegen szeretik, én nem. Szerintem egy bombasztikus és fellengzős, émelyítően ragacsos giccs, mások szerint viszont a zsenialitás határán egyensúlyozó, cselekményében ezer évet átölelő, filozofikus himnusz (a szeretetről)… Aki kíváncsi, (számára) mi az igazság, ma tesztelheti.

Alternatíva lehet például J.J. Abrams (és Matt Reeves) régen látott zseniális szörny-reality showja, a Cloverfield (Paramount Channel, 21.00). (Bővebben)

Újabban már támadják, sőt, egyesek kifejezetten rasszista felhangokat tulajdonítanak Giacomo Puccini operájának, a Pillangókisasszonynak (m5, 21.05). Én már nem csodálkozom semmin sem, szerintem ez egy klasszikus darab – ezúttal egy jó előadásban, mely 2016-ban történt, a milánói Scalában.

Egészen más jellegű legenda az X Polgártárs (Cinemax, 21.40) című 1995-ös dráma. Nagy titkolózás övezte a “rosztovi rém” ténykedését a Szovjetunióban. A kommunista embereszménnyel ugyanis összeegyeztethetetlen volt, hogy a szocialista világ vezető államában kannibál sorozatgyilkos garázdálkodjon. Andrej Romanovics Csikatilo több mint ötven áldozatot hagyott maga után. Burakov nyomozó mindent megtett annak érdekében, hogy elkapja. Miközben a –Stephen Rea és Donald Sutherland főszereplésével, valamint rengeteg ismert magyar színésszel a mellékszerepekben készült- film bemutatja a Csikatilo utáni hajszát, lerántja a leplet a bürokratikus és korrupt szovjet rendőrségről és igazságszolgáltatásról, amely másfél évtizeden keresztül lehetővé tette az elvetemült gyilkos garázdálkodását.