Mit nézzünk ma a tévében?

Vladislav Vancura regényéből készítette Jirí Menzel 1989-ben bemutatott filmjét, melyben Vége a régi időknek (Duna, 20.50). A történet főszereplője egy jószágigazgató (Marián Labuda), aki egy szerencsés (már amennyiben egy világháborút lehet szerencsének nevezni…) véletlennek köszönhetően egy igazi grófi kastély teljhatalmú ura lesz. Hősünk örömmel veszi az új, számára kényelmes szituációt és fejest ugrik a főúri életbe . Persze, egy jószágigazgató attól még nem főrend, hogy annak házában lakik… Az én kis falumból ismert Labuda mellett feltűnik ebben a kedves, bohókás, joviális filmben Menzel sok más kedvenc színésze, pl. Jaromir Hanzlik a Hóvirágünnepből, vagy például a Sörgyári Capriccióból, az utolérhetetlen Rudolf Hrusínský, de láthatjuk abból a városszéli kórházból megismert Blazsej doktort, azaz Josef Abrhámot is – ezúttal nem orvosi szerepben. (A képen jelenet a filmből)

Ködben úszó, elhagyott kastélyos, kísértő lelkes történet lesz A fekete ruhás nő (Film Mánia, 21.00), melynek valódi tétje azonban az volt, hogy Daniel Radcliffe túl tud-e lépni Harry Potter figuráján? Nos, túl tudott, igazi színész lett belőle (aki színpadon is remekel állítólag). A film is hozza az elvárt szintet, igényes, borzongató, a vége pedig divatosan sötét. Műfajilag rendben van ez a dolog, bár az eredetiség bélyegét nehezen lehetne rásütni.

A Casino (Filmcafe, 21.00) című igen remek moziban viszont ma este is arról lesz szó, hogy hogyan működtet a maffia egy kaszinóvárost (pont úgy, ahogy, ne legyenek kétségeink, minden mást, akár országokat is), ami úgy tejel legálisan milliárdokat (dollárban), hogy közben tisztára is mos egyéb, közel sem legális eredetű, további milliárdokat (dollárban). Martin Scorsese közel háromórás filmeposzában Las Vegas hétköznapjaiba tekinthetünk be, olyan remek színészek által, mint Joe Pesci és Robert De Niro, valamint Sharon Stone.

Gárdos Péter saját szüleinek szerelmét elmesélő regénye nagy siker volt a magyar könyvpiacon, így nyilván nem volt nagy elvárás, hogy a belőle készült film, a Hajnali láz (m5, 21.50) is az lesz. Hogy nem lett az, az szerintem csak a -mondjuk azt- sajátos magyar mozilátogatási szokásoknak köszönhető, ugyanis kevés Gárdosnál profibb, szakmaibb magyar filmes él és dolgozik a magyar filmszakmában. Ez a film is csodaszép, igényes és szeretni való, kivitelében, dramaturgiájában egyaránt. Átgondolt, lírai cselekményvezetés, jól megírt, eleve filmre kívánkozó narratíva, meglepő bátorsággal felvállalt érzelmesség, valamint ízléses és indokolt fekete-fehér fényképezés (Seregi László) jellemzi a filmváltozatot – ma a moziközönséget ez viszont nem érdekli. Nem elég “vicces”, nincs benne látványos tűzijáték, túl lassú és/vagy csendes a cselekmény és már megint ez a “zsidós” téma – ezek lehetnek az elutasítás főbb okai. Ezzel szemben, a film gyenge pontja szerintem inkább a szereplőválasztás: a főbb karakterek fényképarcok csupán, főleg a hozzájuk képest igen markánsan megjelenő mellékalakok (Kovács Lehel, Petrik Andrea, Scherer Péter) mellett.

Késő este megint Bergman, ezúttal az ő kíméletlenül alapos és mélyre szántó Personája (Duna, 22.30). A klasszikus alkotásban két nő, egy bekattant színésznő (Liv Ullmann) és ápolójának (Bibi Andersson) bonyolult lelki kapcsolatába bonyolódhatunk bele – csak aztán mi tudjunk valahogyan kijönni belőle…

Jennifer Aniston ma este Clive Owennel szűri össze a levet, holott mindkettejüknek biztos és takaros családi háttér duruzsol a háttérben. Csak azok a hűvös, huzatos metróperonok, minden áldott kora reggel… Brrr. A Kisiklottak (Paramount Channel, 21.00) azonban nem a műfaji közhelyeknek megfelelően sejthető romantikus vizek felé, hanem épp az ellenkező irányba evez tovább. A borzongató reggeleket felmelengető, édes együttlétek lassan vérfagyasztó rémálomba fordulnak, amihez sok köze lesz az időközben felbukkanó Vincent Casselnek is… (Jegyeket, bérleteket kérem! 🙂 – lásd a képen) Mikael Hafström filmje feszült, izgalmas, drámai thriller lesz.

Azt mondja a ma ki tudja, hányadszorra levetítendő Tükör által homályosan (m5, 21.15) című filmjéről Ingmar Bergman: “Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata.” Szóval, így. Szerintem senki nem fogja ma ezt a filmet megnézni.

Főleg, hogy eközben Roland Emmerich, aki általában az egész világot szereti lerombolni, ma megelégszik annyival is, hogy Az elnök végveszélyben (Sony Movie Channel, 21.00) legyen. Terroristák rohanják le a Fehér Házat, de egy nyugdíjas ügynök, szabadságon lévő, lefokozott CIA-ügynök, takarítónő, stb., stb. Nagyon piff-puff, nagyon dirr-durr. (Bővebben)

Talán nem meglepetés, hogy Frank Herbert közfelkiáltással megfilmesíthetetlennek tartott kultikus regényfolyamához, a Dűnéhez (RTL Spike, 22.00) először David Lynch mert hozzányúlni. Persze, az 1984-ben bemutatott film vizuális megoldásai a mai bombasztikus látványmozik által már alaposan elrontott szemünkkel nézve már megmosolyogtatóan gyermetegnek tűnhetnek. Ráadásul, ma már azt is tudjuk, hogy maga, Lynch sem volt túlzottan elégedett filmjével… Ám Herbert -aki végig felügyelte a forgatást- áldását adta a mozira, és igazából ez az, ami dönt, már a hitelességet illetően. Mint regényadaptáció, mindenképpen igen érdekes, vagy inkább bátor vállalkozás ez a film, tekintve, hogy maga az alapanyag nem éppen az a 100 oldalas papírfüzetecske…

Igen szánalmasnak tartom, ha egy filmet Szexvideó (Sony Movie Channel, 21.00) címmel próbálnak eladni, nem is igazán a nyilvánvaló, bulvárszintű “áthallás” miatt, hanem inkább azért, mert erősen hajaz egy bizonyos Szex, hazugság, videók című mozira, ami azért egy más minőség. Cameron Diaz ide, Jason Segel oda.

Az emberek azt hiszik, hogy lakóhelyük határain túl gonosz, ártó lények laknak, s ezért nem hagyják el lakhelyüket és szigorú, embertelen törvények szerint sanyargatják magukat. M. Night Shyamalan misztikus, borzongató, de valahol mégis szép és egy picit elgondolkoztató filmjében, A faluban (Filmcafe, 21.00) egy fiatalember (Joaquin Phoenix) mégis fittyet hány a mendemondáknak, helyi törvényeknek és hiedelmeknek, és elindul a falu határain túlra… Nem, nem, itt nincsenek áthallások. 😀

Izgalmas vitorláshajós, viharos tengeren túlélős, bálnavadászos történet lesz A tenger szívében (Viasat3, 21.00), mely egy valóságban is megtörtént esetet mesél el, mely később alapjául szolgált Herman Melville híres Moby Dick című regényének is (a képen jelenet a filmből). Elég jó a szereposztás: a tengerészeket mások mellett Chris Hemsworth, Cillian Murphy, Brendan Gleeson és Benjamin Walker alakítja, míg Herman Melville szerepében Ben Whishaw-t láthatjuk.

Szolgálati közleménnyel kezdeném. Mivel lakásfelújításba kezdek, ezért elképzelhető, hogy nem mindig fog időben -úgy értem, reggel, a szokásos időben- megjelenni a napi tévéajánló. Pánikra azonban semmi ok, hiszen úgyis uborkaszezon van, ki-hagy-ha-tat-lan újdonságról úgysem fogunk lemaradni – estére azért igyekezni fogok mindig ajánlani valamit. Már ha lesz mit. 🙂 Ma például megnézhetjük gyermekkorunk összes hősét, ráadásul egy kupacban, avagy lássuk, mire jut a rendkívüli emberek szövetsége a világ megmentéséért! Némó kapitánytól Tom Sawyeren át hosszú a szereplők sora Dr. Jekyllig és Mr. Hyde-ig, akik viszont itt nem egészen lesznek olyanok, mint amilyennek olvastuk őket anno… A szövetség (Moziverzum, 21.00) egy látványos képregény-mesefilm, pl. Sir Sean Conneryvel (a képen).

A ma esti Legyőzhetetlent (Paramount Channel, 21.00) ne keverjük össze Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajzával, de a minap ajánlott Werner Herzog-filmmel se. Azonban ez is egy életrajz… Elég jó kis mozi ez (is), főleg, ha szeretjük a sportot, a sportdrámákat. Egy vidéki srácról szól a történet, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. Vince azonban soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -valamint óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már jócskán benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga az amerikai álom és ezzel együtt egy igaz történet.

A kultuszrendezőnek tartott Paul Verhoeven otthon, Hollandiában forgatta Fekete könyv (Film Mánia, 21.00) című, holokauszt-témájú filmjét. A film nem igazán jó. Az akciójelenetek suták, a cselekmény kesze-kusza, zavaros, a jelenetek kötései logikailag sem stimmelnek. Úgy tűnik, Verhoeven úlságosan sokat markolt ezúttal, és az egész nyamvadt világégés összes rohadtságát bele akarta zsúfolni egyetlen filmbe. Pozitívum viszont, hogy kísérletet tesz az árnyalt jellemábrázolásra, hiszen van (majdnem) jó német és gazember holland, de a felszabadító angol és skót katonákról is megtudható, hogy brutalitásban semmivel sem voltak gyengébbek, mint ivánék, ahogy azt tudni szokásos… Ha kb. 50 perccel rövidebb lenne, akkor lehet, hogy jobb lenne ez, így azonban -szerintem- csak megfelelő elszántsággal rendelkező, kipihent nézőknek ajánlható.

Egy pörgős Spílerrel (Sony Movie Channel, 21.00) is tölthetjük az estét. A film egy krimiszerűség, bár nem éppen a legjobban sikerült munkája Tarantino angol “párhuzamának”, Guy Ritchie-nek. A megszokott piti gengszteres, lúzer drogosos, nagymenő vállalkozósos történet, nagy dumákkal és a Ritchie-től megszokott vizuális trükkökkel – csak éppen láttuk már ezt korábban a Blöffben, vagy A ravasz, az agy satöbbiben. (Bővebben)

Az, hogy manapság már csak elvétve lehet mainstream filmben cigarettázó karaktert látni (vagy ha mégis, akkor az szinte kivétel nélkül negatív karakter), annak sok köze van ahhoz az annak idején nagy port felverő -amerikai- esetnek, melyben egy nagy cigarettakonszern kirúgott fejlesztő vegyésze eskü alatt vallotta meg, hogy a cigarettagyárak kémiai úton manipulálták a cigaretta nikotintartalmát, hogy így szoktassák gyorsabban és erősebben hozzá a dohányosokat a termékükhöz. Michael Mann 160 perces drámája, A bennfentes (Filmcafe, 21.00), ezt az ügyet dolgozza fel igen alaposan az egyaránt remek teljesítményt nyújtó Russell Crowe (a kirúgott vegyész) és Al Pacino (az ügyet médiaeseménnyé és országos botránnyá formáló újságíró) segítségével. A történet azonban tökéletesen megvilágítja azt is, hogy miért tartják sokan Amerikát a szabadság földjének még akkor is, ha ott is akadnak korrupt politikusok, profitéhes kapitalisták és számító, cinikus gazemberek, ugyanis eddig minden körülmények között és ellenére, mindig volt arra esély, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését, illetve, akinek igaza van, az meg a jutalmát; hogy győzhet az igazság. A film amúgy hossza ellenére is igen feszült, hatásos alkotás, már ha hajlandóak vagyunk odafigyelni rá ezen a fullasztó estén.

Harrison Ford a címszereplője A szökevény (Film+, 21.00) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-kriminek. A címbeli szökevény egy jól szituált orvos, akit minden felmentő bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt mégis halálra ítél a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee Jones által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut. Oscar-díjat azonban Tommy Lee kapott ezért az alakításért.

Rejtett kincs ma este a svéd Koronaékszerek (Filmbox Plus, 21.00). Ella Lemhagen 2011-es drámája egy különös mese, mely két elcserélt csecsemő születésének tragikomikus zűrzavarából szürreális érzelmi hullámvasúton hömpölyög át évtizedeken keresztül a meghökkentő, nyugtalanító, egyben katartikus végkifejletbe. Az egyik csecsemő szegény családba születik, míg a másik nagyon gazdagba – és így tovább. Nagy ívű, fantáziadús, remek film.

Afféle szürke ló viszont (számomra) az Egy nemzet születése (Moziverzum, 21.00), mely természetesen a nagyszerű Amerikai Egyesült Államokról szól – azonban egy XIX. század első felében élt írástudó fekete rabszolga szemszögéből nézve azt. Rendezte és a főszerepet alakítja Nat Turner (lásd a képen), aki civilben épp filmje bemutatása idején futott bele az akkoriban mindent felborító #metoo cunamiba – tán ezért sem hallunk róla, s nagyszabású filmjéről azóta. Pedig érdekes lehet…

Sok magyar film. Antal Nimród filmje, A Viszkis (TV2, 18.55) egy viszonylag jól összerakott, jól fényképezett, jól zenélt, stílusos krimi. Ennyi. Ennél nem több, de nem is kevesebb. Azt viszont már kevésbé értem, hogy egy személynek, egy -nálam két évvel fiatalabb- ex-bankrablónak miért kell még bőven életében szobrot állítani? Mert a film is kvázi szobor! Nem az a kérdés, hogy most milyen színben tűnik fel Ambrus Attila, a Viszkis Rabló (Szalay Bence), mert ebből a szempontból a film tulajdonképpen korrekt, már erkölcsi értelemben. Azonban egy torz, elcseszett, groteszk szobor is szobor, egy hősies, példaképként állított szobor is szobor és egy realista szobor is szobor. Ez a film talán az utóbbi, de Ambrus Attila mégiscsak hős benne. Ő a főhős, akinek a filmet nézve akarva-akaratlanul szurkolunk és tapsolunk (mint ahogy ezrek és ezrek tapsoltak akkor, amikor amolyan modern Ludas Matyiként fosztogatta a “gonosz bankokat” és tapsolnak ma is). Neki azért, mert az igazságszolgáltatásból ki tudja, hányszor űzött csúfot. Sok egyéb ok mellett például a Viszkisnek is köszönhető, hogy mára a rendőrség megbecsülése a Kádár-korszak szintjére süllyedt – és ha ehhez hozzávesszük a film kisszerű, frusztrált nyomozóját (Schneider Zoltán), akkor egész egyszerűen nincs más választásunk, minthogy drukkoljunk a Viszkisnek, aki persze, se nem hős, se nem profi, a történet szerint egy tök átlagos srác. Viszont, egészen biztosan jó az nekünk, egyszerű állampolgároknak, ha a rendőrségünk nevetséges, hőseink pedig köztörvényes rablók, akik tojnak a törvényekre? Azokra, melyek elvileg minket védenek? Végiggondolta ezt már valaki? Látjuk egyáltalán, mi megy itt?

Szintén a valóság ihlette A berni követ (Duna, 19.35) sztoriját is. Az izgalmas, thrillerszerű film egy 1958-ban megtörtént eseményt mesél el, melynek során két, ismeretlen fegyveres hatolt be a Magyar Népköztársaság berni nagykövetségére. A főszerepben Kulka Jánost, valamint Szabó Kimmel Tamást, Kádas Józsefet és Szikszai Rémuszt láthatjuk. (Bővebben)

A mai Vasember (Duna, 20.50) tulajdonképpen a Márványember kettő, azaz Andrzej Wajda gigantikus és mélyen szántó lengyel történelmi tablójának második része, melyben a felszínen a márványember, azaz Birkut, a tragikus sorsú sztahanovista munkás fiának, Maczieknek történetét ismerhetjük meg – mely tulajdonképpen egybeesik a Szolidaritás születésével és a hetvenes évek viharos lengyel történéseivel. Be is dobozolta a kommunista cenzúra szépen a filmet – ami azonban nem akadályozta meg abban,. hogy Cannesban elnyerje az Arany Pálmát.

A Magyar rekviem (m5, 21.00) Makk Károly 1991-ben bemutatott filmje. Úgy kezdődik, mint egy Rejtő-történet: A börtönben heten várnak kivégzésükre: a Tengerész, a Kölyök, a Tanár úr, a Cigány, az Őrnagy, Lux és a Néma. Mivel azonban a történet ideje 1958, ez nyilván anakronizmus. 1956 után ez csak tragédia lehet.

Steven Spielberg részben Budapesten forgatta München (RTL Spike, 21.00) című drámáját, ami amellett, hogy sok magyar színész és ismert magyarországi helyszín is feltűnik benne, néha alig, máskor éppen eléggé felismerhetően, azért is érdekes, mert a mester ezúttal nem mesét mond, hanem valós történelmi eseményt, a müncheni olimpián az izraeli sportküldöttség ellen elkövetett véres merénylet körülményeit eleveníti fel. (Bővebben)

Sokan a jelenkor legjobb rendezőjének tartják Christopher Nolant. 2014-ben bemutatott filmjét, a Csillagok között-et (Film+, 21.00) is a rendezőtől korábban már megszokott borongós, negatív jövőkép jellemzi. A Földet a globális felmelegedés következtében porviharok sújtják. A megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzve a Föld összes haszonnövényét, belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

A mára minősíthetetlen médiacölöppé torzult, ám hajdan szép reményekkel, szép pályát kezdő francia színész, Gérard Depardieu temérdek bájos, kedves romantikus komédiában játszott a nyolcvanas-kilencvenes években. Az Apám, a hős (Filmcafe, 21.00) egyike ezeknek, melyben Gérard a címszerepet alakítja, aki 14 éves, élénk fantáziájú leányával (Katherine Heigl) szeretne eltölteni két hetet egy varázslatos, egzotikus szigeten – amit a leányzó, érthetően, élből utál. Nem a nyaralást, hanem azt, hogy a nyaralást apjával kell eltöltenie, miközben bimbózó nőiessége bőszen tombol a falatnyi bikini alatt… (A képen Katherine és Gérard.)

Adam Sandler tulajdonképpen lekaszálja a szombat estét a magyar tévécsatornákon, ugyanis minimum három filmjével lesz jelen. Tudom, őt mindenki utálja, még akkor is, ha ritkán szalad filmjeinek tetszési indexe 7.0 alá, nézzük bármelyik filmes oldalt is – tehát akinek ma este is ő kell, az tudja, hol keresse. Igen szórakoztató darab lehet viszont az Égető bizonyíték (Filmcafe, 21.00), Joel és Ethan Coen konditermes-kémes groteszkje, vicces pofákat vágó híres színészekkel (pl. John Malkovich, Frances McDormand, Tilda Swinton, George Clooney, vagy Brad Pitt – utóbbi a képen). Ha jól kap el, simán végigröhögöd a filmet, ha viszont nem jól, akkor nagyon fogod utálni. (Bővebben)

Bár nem több egy szórakoztató szélhámos-filmnél, A tehetséges Mr. Ripley (RTL Spike, 21.00) is igen jó választás lehet ma estére. A címszereplő Tom Ripley (Matt Damon) egy csóró New York-i srác, aki egy valamiben biztos, hogy nem akar csóró lenni, s ennek érdekében különös képességet fejleszt ki magában: bárkit képes hitelesen utánozni. Tom meredeken kúszik felfelé a társadalmi ranglétrán, de meddig még? Damon partnerei Gwyneth Paltrow, Cate Banchett, valamint Jude Law és Philip Seymour Hoffman, a filmet pedig Anthony Minghella (pl. Hideghegy, Az angol beteg) rendezte.

A romantikus komédiák kökényszemű hősnője, Jennifer Aniston alakítja az Azt beszélik (RTL Klub, 22.00) című filmben azt a rámenős újságírónőt, aki a húga esküvőjén megismerkedik egy jóképű milliomossal (Kevin Costner). A rend szerint össze kellene jönniük, azonban a film itt kezd -szolidan- érdekessé válni, mert nem jönnek össze. Viszont kiderül, hogy a nő nagymamája (Shirley Maclaine) nem más, mint a híres Mrs. Robinson, a Diploma előtt című filmből. Hogy aztán ebből hogyan lesz a végére happy end? Pedig lesz.

Miközben Magyarország kormánya a “nemzet ellenségének” kiáltja ki a civil társadalmat, Magyarország kormányának nemzeti televíziója bemutatja a civil kurázsi diadalának egy nagyon szép példáját. Az angol Ken Loach katartikus hatású filmje, az Én, Daniel Blake (Duna, 20.30) 2016 egyik legnagyobb európai filmsikere volt a kritika és a nézőközönség körében egyaránt. (Bővebben)

Sokszor került már adásba Terrence Malick háborús tablója, Az őrület határán (Paramount Channel, 21.00), de nem vagyok biztos abban, hogy mindig a megfelelő helyen és időben. Talán most… Amúgy sem egyszerű falat ez a jó méretes film, még a tapasztalt, cinikus, egyben katonaviselt férfiaknak is embert próbáló bevetés a megtekintése… Bár Malick alkotásai rendszerint látványosak, azért mégsem könnyű nézni azokat az olykor már elviselhetetlen melankóliájuk, terjengősségük és sekélyesen bölcselkedő modorosságuk miatt – miközben az így feldolgozott fontos, megkerülhetetlen témák miatt az illető mégis a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Ez alkalommal a háború természete lesz feltárva, jó hosszan, el-elmélázva, egy szakasznyi jól ismert sztárral (Sean Penn, Woody Harrelson, George Clooney, Nick Nolte, Adrien Brody, Jim Caviezel és még sokan mások) telezsúfolt, fantasztikusan fényképezett, nagyszabású filmben.

Műfaji mestermű a Hetedik (Moziverzum, 21.00). David Fincher igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillerjét azonban igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a(z amúgy katartikus) végkifejletet. Bár Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nyilván még mindig nagyon tud ütni…

Clint Eastwood, az ízig-vérig konzervatív, hithű republikánus és feltétlen amerikai hazafi újra előadja kompakt nagydoktori-szintű kiselőadását az egészségesnek vélt honderű korrelációjában megjelenő tömeges migráció által keltett társadalmi méretű idegengyűlölet témájában. A Gran Torino (Mozi+, 21.00) remek film, nem túlzás: remekmű, mely tulajdonképpen arról szól, amin mi, magyarok is megyünk keresztül mostanában. (Bővebben)

Sajnos, nem igazán jó film A csendes amerikai (Filmcafe, 21.00) című Graham Greene-adaptáció. Az irodalmi alapanyag viszonylag száraz, de ízléses romantikáját a rendező Philip Noyce-nak sikerült hatásvadász szentimentalizmussá gyúrnia, aminek megvan az az eredménye, hogy a film működik, már ha a működés a papírzsepkendő morzsolgatását jelenti. A film amúgy a múlt század ötvenes éveinek Saigonjában játszódik, mikor Vietnám még francia gyarmat, de Ho apó kommunistái már izgágáskodnak, orosz, angol és amerikai kémek szívatják egymást; a fősodor azonban a kelet és nyugat találkozása egy fiatal amerikai önkéntes és egy gyönyörű vietnámi lány személyében. Én sajnos nem tudom elfogadni Brendan Frasert romantikus amorózó-szerepben (s tán egyáltalán semmilyenben), de tagadhatatlan, itt igyekszik. Zsigeri bumfordiságát azonban nem tudja levetkőzni, így nem tudom őt szeretni. Michael Caine viszont remek, mint mindig, a vietnámi lány (Do Thi Hay Yen) pedig gyönyörű.

A Bizalom (m5, 21.50) Szabó István talán legérzékenyebb, legszebb és legőszintébb filmje, nem véletlenül kapott annak idején nemzetközi (és hazai) elismeréseket, berlini rendezői díjat, Oscar-jelölést, stb. Mondanám, hogy szinte bergmani mélységben és részletezettségben ábrázolja a film címében jelzett, igen bonyolult lelki folyamatot, ha nem lenne a film tökéletesen egyenrangú a nagy svéd rendező bármelyik filmjével, akár szellemi, intellektuális, akár esztétikai értelemben. Bánsági Ildikó és Andorai Péter egyaránt óriásit játszik a filmben és Koltai Lajos is nagyon nagy művész. (Bővebben)

A legyőzhetetlen (Duna, 22.15) ma este nem az a Clint Eastwood-film, amiben Morgan Freeman játssza Nelson Mandelát, de nem is az a sokszor vetített, Mark Wahlberges amerikai foci-film, hanem Werner Herzog 2001-ben készült drámája, melynek címszereplője egy kicsiny lengyel falu zsidó patkolókovácsa, akit rettenetes fizikai erővel áldott meg az, akinek nevét nem mondjuk ki. A legyőzhetetlen Zishét (Jouko Ahola) szerencsétlen sorsa a harmincas évek Berlinjének revü- és kabarévilágába repíti, ahol Hanussen, a kor híres illuzionistája (Tim Roth – a képen) mint Siegfriedet, a világ legerősebb emberét jelenti be. Zishe az éjszaka sztárja és az árja németek bálványa lesz, egészen addig, amíg Zishe be nem jelenti valódi származását, ami ott és akkor egyenlő az életveszéllyel. Nem láttam még a filmet, ezért kíváncsian várom.

Ma este egyrészt Eladó a családom (Filmcafe, 21.00). A történet kizárólag a külsőségeknek élő, sznob újgazdagokról szól. Jól ismerjük őket. Ők állnak előttünk és utánunk is a sorban a szupermarket pénztáránál, ők foglalják el az utolsó mozgássérülteknek fenntartott parkolót is túlméretezett, hófehér BMW terepjárójukkal, és senki meg nem mondaná róluk, hogy… Amúgy ez egy elég okos komédia Demi Moore-ral és David Duchovnyval.

Másrészt. Wim Wenders Portugáliában forgatta meglehetősen önironikus témájú, ám ezzel együtt megdöbbentően sorsszerű filmjét, A dolgok állását (m5, 21.50). Egy német művészfilmes -Friedrich Munro (Patrick Bauchau), nevével kicsit hajazva a nagy német expresszionista filmes legendára, Murnaura- amerikai filmet forgat (lásd a képen), de forgatás közben elfogy a pénz és a nyersanyag. A producer elmenekül, a rendező pedig utána, kezében egyetlen fegyverével, a kamerával – melyben nincs nyersanyag. Az igazán szép történet azonban a film körül zajlik, miközben természetesen a film is jóval gazdagabb mondanivalóval bír, mint ami e röpke ajánlóból kiderülhet: zeneszerzőként bizonyos Jim Jarmuscht jegyez a stáblista, aki első nagyjátékfilmjét, a kultikus Florida, a paradicsomot éppen arra a fekete-fehér nyersanyagra tudta leforgatni, amely A dolgok állásából fennmaradt.

Két ajánlat van mára. Az 1995-ben bemutatott A skarlát betű (Filmcafe, 21.00) egy hagyományos, veretes adaptációja Nathaniel Hawthorne klasszikusának, Roland Joffé mesteri rendezésében. A gyönyörű, a kor erkölcsein bátran átlépő Hestert az akkor még tán természetes szépségében tündöklő Demi Moore, míg szerelmét, Dinsdale tiszteletest Gary Oldman alakítja (a képen Demi Moore-ral), miközben a megcsalt férj (Robert Duvall) csak néz, mint mi a róluk szóló filmet.

Szegény Bryan Cranston a Beépülve: Az Escobar ügy (Moziverzum, 21.00) című filmben talán még sikerrel lovagolja meg a nyugodtan korszakosnak nevezhető Breaking Bad mára azért már lanyhuló hullámait, de azért sok nincs már ebben a középkorú fazon pro és kontra drogbiznisz-topikban. Az amúgy megtörtént eseményeket feldolgozó filmben egy nyugdíj előtt álló amerikai zsaru épül be, magát pénzügyi befektetőnek kiadva, a hírhedt kolumbiai Medellín-kartellbe, igen sok letartóztatást eszközölve ki a későbbiekben. Potenciál természetesen lenne a sztoriban, hiszen elég szerteágazó, bonyolult történet ez, de talán éppen ezért mindez benne is maradt a filmben. Másképpen mondva, kicsit uncsi volt. Szegény Cranstonnak is jobban elhittem a kristályos metamfetamint főző hajdani kémiatanár figuráját, mint ezt. Pedig jó színész, az fix, de ide már öreg egy kicsit – ez főleg a fináléban szúrt szemet. Még úgy is, hogy a szerepe szerint is nyugdíjas…