Mit nézzünk ma a tévében?

Láttuk már A specialistát (Film+, 21.00), mely manapság már leginkább arról híres, hogy itt volt meg Sylvester Stallone-nak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb és legkínosabb hús a húson-típusú szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi ez a film…

Guidóról (Roberto Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól Az élet szép (Paramount Channel, 21.00), akit a második világháború alatt származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok, egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Roberto Benigni ezt -a tőle megszokott sziszifuszi munkával- képes el is hitetni velünk. Olyannyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet.

Klaus Kinski viszont Werner Herzog (egyik) “arca”, vagy inkább inkarnációja legfontosabb filmjeiben, az Aguirrében, a Woyceckben, a Nosferatuban és ebben a mai darabban is. A Fitzcarraldo (m5, 21.15) tán a legfontosabb ezek közül. Mi más szimbolizálhatná jobban a klasszikus és sokszor megénekelt művészsorsot, a szájtáti tömeg számára érthetetlen, sokszor önpusztító, máskor csupán szimpla bolondságnak tűnő küszködést, mint egy operaház építése a semmi közepén, amely semmi ráadásul a Föld legburjánzóbb vegetációja. Nagyon nagy film (ez is).

Minden idők leghamisabban éneklő énekese volt Florence Foster Jenkins, akinek tanulságos élete egyszerre két filmest is megihletett a közelmúltban, köszönhetően talán a televíziókban igen divatos énekes tehetségkutató showműsorok bevezető, selejtező részeiben felbukkanó önjelölt, ám rendkívül tehetségtelen énekes “sztárok” óriási számának (érdemes meghallgatni Mozart Varázsfuvolájából a híres Éj királynője-ária egy részletét Jenkins előadásában), valamint fülsértő produkciójuk által keltett széleskörű elképedésnek. Meryl Streep konkrétan Jenkinst jeleníti meg Stephen Frears 2016-os filmjében – a francia Xavier Giannoli viszont az utánozhatatlan karaktert átköltöztette Európába, Franciaországba és elnevezte Marguerite Dumontnak (Catherine Frot – a képen). Az ő története a Marguerite – A tökéletlen hang (Duna, 21.55) című film. Szerintem jobb film, mint Merylé. (Bővebben)

A neretvai csata (Film Mánia, 23.10) a második világháborúban zajlik, a csodás, vadregényes boszniai hegyek között, ahol a jugoszláv partizánok vívták hősi csatájukat a túlerőben lévő német náci-olasz fasiszta egyesített haderő ellenében. Klasszikus mértékű, de viszonylag realista háborús jugoszláv filmeposz (közel három órában!), mely komoly nyugati segítséggel készült, ikonokkal különböző szerepekben, mint Orson Welles vagy Yul Brynner, a főszerepben viszont Ljubisa Samardzicot, vagyis Surdát láthatjuk, ő Novák, a partizán.

Elsőként a Mallory szerint a világ (Film Mánia, 18.55) című drámát elmlíteném ma estére, melynek címszereplője (Kristen Stewart) egy önfejű vadóc, aki megszökött otthonról. Véletlenül találkozik Douggal (James Gandolfini), aki tönkrement házasságát próbálja valahogyan maga mögött hagyni, ami viszont évekkel korábban, éppen lánya elvesztésével kezdődött. Lois (Melissa Leo), Doug felesége eközben kétségbeesett kísérletet tesz ugyanarra, amit férje is szeretne: ő is házasságukat szeretné megmenteni… A körünkből, sajnos, túl hamar eltávozott Gandolfini egyik utolsó szerepe volt ez a kedves, őszinte, egyszerű, de mégis tartalmas film.

Emma Thompsonnal és Dustin Hoffmannal gyakorlatilag bármit el lehet adni, még egy ilyen szögegyenes romantikus sztorit is, mint a Szerelem második látásra (Filmcafe, 21.00) – ebben egyetért a kritika nagy része. A két valóban nagyszerű színész -parádés, önironikus, fesztelen és őszinte- játékán kívül tényleg nincs mit nézni ezen a mozin, ez viszont annyi, hogy el is viszi az egész mozit. Joel Hopkins író-rendező kiváló meglátással semmi mást nem csinált, mint helyzetbe hozta e két zseniális színészt, hátradőlt és nézte őket. Nem tudom, a tízen-huszonévesek mit gondolnak erről a filmről, de az náluk kicsit öregebbek már nyilván fogják az alapszitut: van úgy, hogy az ember, legyen bármilyen tehetséges, mégis lapátra kerül. Van úgy, hogy semmi nem jön össze, és még a családjában is előbbre van nála mindenki. Van úgy, hogy lassan már tényleg lecsengetnek és ilyenkor igen sokan összetörnek, összeomlanak, magukba zuhannak. Nekik viszont kifejezetten gyógyír lehet egy ilyen mellébeszélés nélküli, tömény pozitív életérzés-dózis. Kérem szépen, van még élet az ezüstösödő hajszálak megjelenése után is!

A Sötétkamra (Paramount Channel, 21.00) viszont egy kompakt, az agyonunt kliséket ügyesen kerülő, illetve azokat kreatívan használó thriller (vagy inkább thriller-elemekkel feldúsított lélektani dráma?), egy igen jó teljesítményt nyújtó, komoly Robin Williamsszel (lásd a képen).

Brooklyn legmérgesebb embere (Duna, 23.50) is az imént említett úr lesz, bár őt ebben a filmben már csak a baglyok fogják látni… Az amúgy meglehetősen sablonos történet -egy mindenkivel perlekedő, kiállhatatlan, önző fráter megtudja, hogy gyógyíthatatlan betegségének következtében már csak kevés ideje van hátra, és ezt, gyökeresen változtatva eddigi életfelfogásán, szeretné jól kihasználni- éppen a címszerepet alakító Robin Williams saját, személyes sorsán keresztül válik torokszorítóan megkapóvá. Nem sokkal a film forgatását követően ugyanis a színész önkezével vet véget életének. A tett okai nem tisztázottak: sokan mély depressziót, mások egy bizonyos visszafordíthatatlan elbutulással járó betegséget emlegetnek… Ahogy nézzük a filmben Williamst, és visszaemlékszünk arra az elementáris, életerőtől és energiától duzzadó pacákra, akit mondjuk a Halászkirályban láttunk, kétségünk sem lehet, hogy itt már tulajdonképpen egy haldoklót látunk. Williams mozdulatai fáradtak, arcára rideg maszkként rögzült Harlekin, a szomorú bohóc sírásra fittyedő szájszélű grimasza, tekintete gyakorlatilag nincs. És ennek fényében a történet… tényleg megkönnyeztem.

Lehetne opció ma estére a Vakító fehérség (AMC, 20.00) című thriller, aminek azonban nem igazán erőssége a logikus cselekményvezetés. Kezdjük azzal, hogy miért pont a csini Kate Beckinsale a seriff azon az antarktiszi bázison, ahol kemény férfiak vannak jó fél évre összezárva, bár tagadhatatlanul egytől egyig frissen fodrászolt frizurában… Aztán. Mínusz 50 fokban még viháncolva futkosnak meztelenül a részeg kutatók a hóban (persze, már ez is nonszensz), de 55 fokban már odafagy Kati keze a vashoz (aminek így is kell lennie a fizika és a kémia törvényszerűségei miatt). Zsé-kategória tehát ez a film, de annak is a rosszabb fajtája, mert túl komolyan veszi magát. Amúgy ilyen “holtestet találtak, de ki a gyilkos?”-típusú történet lesz.

Hasonlóan borzongató telet láthatunk a Fehér pokol (Film+, 21.00) című kalandfilmben is, melyben Liam Neeson a másik sarkvidéken küzd meg egy misztikus farkasfalkával. Sztrogoff Mihály, a klasszikus Delta-főcím, Életben maradtak 2. – effélékre asszociálhatunk közben…

Mike Leigh díjözönben részesített, és még 3 Oscarra is jelölt 2004-es Vera Drake (Filmbox Prémium, 21.00) című filmjében nagyon sokáig minden rendben van. Tipikusan angol, észak-londoni kispolgári környezetbe helyezkedünk bele a film által. 1950-et írunk, még mindenkiben élénken élnek a minapi háború szörnyű nélkülözéseinek emlékei, de azért már béke van. Vera Drake (Imelda Staunton – a képen) családja a lehető legnormálisabban éli az angol kispolgári családok szolid életét. Teáznak, teáznak, aztán sütiznek és megint teáznak, s közben persze, rengeteget dolgoznak. Tereferéikben kínosan ügyelnek az illedelmes társalgás pontosan körülírt témáinak betartására, tehát: Milyen szép időnk van ma! De inkább: Ma is igen hideg napunk van! Senki nem sejti, Vera mivel foglalkozik szabadidejében… (Bővebben)

Harrison Fordot ma este is nézhetjük a CIA keretében dolgozó kábítószermaffia-ellenes ügynökeként, méghozzá Végveszélyben (Paramount Channel, 21.00), ahogyan a feje fölött fonódnak össze a szálak a főnökei és az ellenségei között. Ez egy korrekt 1994-es thriller, sok sztárral: annyi, amennyi, se több, se kevesebb.

A 2 kaliber (Sony Movie Channel, 21.00) című zsaru-haverfilm (Denzel Washington és Mark Wahlberg) hibátlan mestermunka, aki mást mond, az semennyit nem ért a film műfajához. Nem egy nagy film, nem borít fel életeket, nem változtatja meg a világot, de nem is erre szólt a felkérés – hanem egy korrekt, pikkpakk, összeszedett akció-vígjátékra, amit Baltásar Kormákur, a világ legjobb izlandi rendezője lazán, megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal abszolvált. Kreativitás nagyjából annyi van benne, mint egy szép ívű, tökéletes Thonet-szék elkészítésében: ne tessék legyinteni, hanem előtte tessék készíteni egy ilyen széket. (Bővebben)

Az utca királyai (SuperTV2, 21.00) mindeközben korrupt Los Angeles-i zsaruk, többek között Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakításában. Jó dumák, ötletes akciók egy igen tökös filmben.

A Gyula vitéz, télen-nyáron (m3, 19.55) kapcsán még mindig emlékszem a nézők arcára, ahogy a röhögéstől szinte fuldokolva jöttek ki a vetítésről, amikor vagy húsz éve a Tabán mozi akkori stábja előkaparta és műsorra tűzte ezt a filmet… A legnagyobb! – mondták, mutatták, jelezték szinte egybehangzóan. És igazuk is van, hiszen Bácskai Lauró István 1970-ben (!!!) készült filmje, bizony, mind a mai napig helytálló és korrekt média- és társadalomkritika, s ez ma este újra bebizonyosodik. 🙂

Rendkívül jól szerkesztett, helyenként valóban lélegzetelállítóan látványos háborús freskó a Dunkirk (HBO, 20.00), ám én azoktól a szuperlatívuszoktól mégis tartózkodnék, amellyel az első körös kritikák túlnyomó többsége él. Szép film, jó film Christopher Nolan mozija, de hogy ilyet még nem láttunk, az azért erős túlzás. (Bővebben)

Ugyanekkor Robert De Niro, Michael Douglas, Morgan Freeman és Kevin Kline, mintegy utolsó bevetésként, ma este is mulattírozni megy Las Vegasba a Last Vegas (RTL II, 20.00) című kabaréban, amely ugyan mint történet, nem sokkal érdekfeszítőbb egy telefonkönyvnél, mégis látta már több Magyarországnyi közönség. (Bővebben)

Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (RTL Spike, 20.00) című filmje is egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco alakítja ebben a rendkívül feszült, sokkolóan izgalmas, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Nem éppen friss, de ettől még bőven izgalmas thriller a Nincs kiút (Film Mánia, 21.00), melyben az amerikai hadügyminisztérium belső köreibe merülhetünk le. Tom Farrell (Kevin Costner), az új összekötő tiszt a hírhedten keménykezű hadügyminiszter, David Brice (Gene Hackman) mellett, a Pentagon fogadásán megismerkedik a csodaszép Susannel (Sean Young). Szinte azonnal szerelmi viszony szövődik közöttük, pedig a lány a miniszter titkos szeretője. Egy intim együttlétet követően – alighogy Tom távozott – a féltékeny Brice ront be az ajtón, s felelősségre vonja hűtlen barátnőjét. Az indulatok elszabadulnak, s a lány holtan marad a helyszínen. A hadügyminiszter a gyilkosságot az általa ismeretlen vetélytársára akarja kenni, s a vizsgálat felügyeletét Tomra bízza. Farrellnek 48 órája van, hogy igazolja ártatlanságát, miközben saját maga ellen vezeti a nyomozást, s a főnöke a tettes… Tehát, mondhatjuk azt is akár, hogy több mint tettes.🙂

Láthatjuk ma este Roman Polanski Szellemíró (Filmbox Extra HD, 21.00) című thrillerjét is, mely egy tehetséges íróról (Ewan McGregor) szól, aki más, nála jobban menedzselt, jobb kapcsolatokkal rendelkező, avagy csupán szerencsésebb írók nevében írja meg azok sikerkönyveit. Afféle stróman. Ez alkalommal azonban megkapja ő is a “nagy ajánlatot”: az ex-miniszterelnök (Pierce Brosnan) életrajzát kell megírnia, idő előtt, furcsa körülmények között elhalálozott elődje helyett… (Bővebben)

A szőke, butus nőcike sztereotípiájával játszik el a Reese Whiterspoon több fontos díjra is jelölt címszereplésél készült Doktor Szöszi (SuperTV2, 21.00). Semmi különös, csak egy szórakoztató mozi. Lehet néha rajta röhögni…

A remény bajnokának (Duna, 21.05) jó két és félórás történetével is elüthetjük a mai este nagy részét. A címszereplő Braddock nevű profi bokszoló valóban élt, 1974-ben halt meg 69 éves korában. A harmincas években már majdnem abbahagyja az addig igen alacsonyan ívelő karrierjét, amikor kizárólag pénzért elvállalja egy mérkőzésen a “bokszzsák” szerepét. Meglepetésre azonban kiüti erősebb és nagyobb nevű ellenfelét, minek köszönhetően a közönség a vállára emeli és végre kinyílik előtte “a dicsőséges  bajnokok csarnoka”. Ron Howard igazi, nagyívű hősi eposszá komponálta a keménytökű ír “Dávid” karakterét, az akkoriban (2005-ben) legjobb formáját futó Russell Crowe pedig adekvát választás erre a karakterre.

Sírós-nevetős hangulatban, könnyed, érzelmes módon, életkedvvel, de ami a fő, hitelesen mesél az embert fenyegető egyik legrettenetesebb veszedelemről és annak lehetséges ellenszeréről a Lány kilenc parókával (m2, 21.10) című még elég friss német film. (Bővebben)

Federico Fellini örökbecsű filmjéről, a 8 és 1/2-ről (m5, 21.20) csak annyit mondanék, hogy lásd a blog nevét és fejlécét. (Illetve Marcello Mastroiannit a képen)

Egy kiégett, ám hajdan neves író (Jeff Daniels) küzdelme a mai utolsó ajánlat, melyet feleségével, a feltörekvő, sikeres bestseller-szerzővel (Laura Linney) vív végtelen A tintahal és a bálnában (Duna, 23.35). A harc tétje a család. (Bővebben)

Párizsban, az Elnöki Palotában igazi forradalom zajlik: a palota dölyfös, ám vitathatatlan főszakácsát egy vidéki fogadósnéra cserélik, mivel az elnök egyszerűbb, vidéki, rusztikus konyhára vágyik, a kifinomult művészet helyett. Mi, porbafingó magyarok meg csak ámulunk, hogy az Ízek palotája (Duna, 19.35) “paraszti” menüje is olyan vastagon keni a szarvasgombás libamájpástétomot, mint Ilus néni nálunk, falun a zsíros deszkát. (Bővebben)

Láttuk már A mexikói (RTL Spike, 20.00) című pikk-pakk, perfekt, korrekt akció-komédiát (is), így most legyen elég annyi, hogy Brad Pitt alakítja benne Jeffrey-t, az ügyefogyott kis maffiózót, akitől Sam, a barátnője (Julia Roberts) azt követeli, hogy hagyja már abba a piszlicsáré gengszterkedést, inkább házasodjanak össze és menjenek el Las Vegasba, ahol nekik biztosan jó lesz. De hősünknek még egy utolsó melót meg kell csinálnia, el kell hoznia Margolesi maffiafőnöknek a Mexikóit (egy régi, értékes pisztolyt), természetesen Mexikóból. (Bővebben)

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Film Mánia, 21.00) című film alapjául szolgáló könyvet nem olvastam (az emberek állítólag szeretik), a film viszont igen vicces (a képen jelenet a filmből). Sajátosan humoros. Egyszerre blőd, abszurd, morbid és gyermeteg, valahol Guy Ritchie-n is túl, de még Menzelen innen. Ha akarom, a huszadik század parabolikus történelmi tablója, ha akarom, egy északi módra fergeteges krimi-vígjáték, ha akarom a svéd Forrest Gump, vagy egy önazonos északi Zelig. Annyi dologra hasonlít, és mégis teljesen egyedi. Jókat röhögtem…

Jön ma este A Profi (Filmcafe, 21.00) is. A film forgatása idején már erősen középkorú, de még mindig csibészesen sármos Jean-Paul Belmondo egyik emblematikus szerepe ez, Ennio Morricone talán legjellegzetesebb filmzenéjének dallamai közepette, melyek tulajdonképen az egész film hangulatát megszabják. Bosszúvágy témájából pedig nem sok ehhez fogható színvonalas kalandvígjáték született.

Több okból is érdekes az Amikor minden változik (Duna, 22.05), hiszen rendezője és főszereplője is Helen Hunt, aki színésznőnek remek, rendezőként viszont ez az első próbálkozása. Segítségére olyan nem kis nevek siettek, mint Bette Midler, Matthew Broderick, vagy például a dadogós királyként beoscarozódott Colin Firth. Meglátjuk,  milyen sikerrel…

Figyeljünk, mert ez a ma esti Legyőzhetetlen (Cool, 23.00) nem Clint Eastwood hasonló című Mandela-életrajza, ám ettől függetlenül szintén jó mozi. Ráadásul szintén életrajz, ugyanis egy olyan vidéki srácról szól, aki addig álmodozott, míg álma valóra vált. Vince (Mark Wahlberg) valós figura, egy átlagos kisember, akinek egész életében az volt a vágya, hogy profi amerikai futballista legyen. De Vince soha nem került be egyetlen menő csapatba sem, így felnőve csaposként és helyettes tanárként -és óriási futballrajongóként- élte életét. Egy nap azonban, már benne a harmadik X-ben, a Philadelphia Eagles nyílt játékosválogatójára jelentkezve kiválasztják, hogy profi futballista legyen. Vince története maga, az amerikai álom és igaz történet.

Csavaros cselekményű és immár méltán klasszikussá vált második világháborús történet a Tű a szénakazalban (Filmcafe, 23.10), melynek írója Ken Follett, zeneszerzője Rózsa Miklós, főszereplője pedig Donald Sutherland. A cím arra utal, hogy nagyjából olyan könnyű megtalálni egy Angliában tevékenykedő, angolul tökéletesen beszélő náci kémet, mint egy tűt a szénakazalban. Talán ezért is Tű a kódneve az illetőnek…

Engem ma este viszont igazán az érdekel, hogy Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? (m3, 23.10)

Mindig ajánlom A messzi dél vadjait (Paramount Channel, 21.00), ami egy sajátos hangulatú, varázslatos világú különleges film a hírhedt Katrina-hurrikán okozta traumáról, de áttételesen a pusztító, pusztuló világban való túlélésről, egy elbűvölő és életrevaló kislány (Quvenzhané Wallis – a képen) főszereplésével. (Bővebben)

Egy másik (kis)lány (Erin Moriarty) a hajdani nem éppen szelíd motoros (Mel Gibson) életét borítja fel Az utolsó emberig (SuperTV2, 21.00) című, majdnem friss akciófilmben. A Mel játszotta karakter ma tetováló művészként magányosan tengeti életét a sivatag közepén egy lakókocsiban, mikor felbukkan lánya, nyomában a teljes mexikói drogkartellel… Semmi extra amúgy, néhány ismert klisé kellemesen egymásra pakolva egy szórakoztató moziban.

Lehetne egy ismeretlen Rejtő-feldolgozás, vagy az eredeti angol címet tekintve (kb. Az örök kertész), mondjuk egy növénynemesítés érdekfeszítő problematikáját boncolgató öko-vígjáték is Az elszánt diplomata (Filmcafe, 21.00). Ugyan a címszereplő Ralph Fiennes valóban elszánt diplomata lesz a film közepére-végére, de még csak erről sincs igazából itt szó. A forgalmazó romantikus thrillerként jelöli eme alkotást, ami azért már jobban közelít a valósághoz: amely egy unalmas diplomata és egy nagy szájú, minden lében kanál emberi jogi aktivista (Rachel Weisz) között húzódik. (Bővebben)

Mondanám, hogy Klaus Kinski fejével gyerekjáték eljátszani Woyzeck (m5, 21.15) figuráját, de nem! Ilyen mértékű azonosulást a szereppel ritkán lehet látni filmvásznon, mint amit Kinski művel Woyzeck, a tébolyult baka figurájában (manapság már nem szokás őrültnek játszatni Woyzecket, ez viszont még a régi, hagyományos olvasat). De nem (csak) Kinski miatt nagyszerű e film, hanem Werner Herzog rendezése miatt is, hiszen lényegre törő, töretlen ívű drámát alkotott Büchner torzójából. Gyakorlatilag csontvázra csupaszította a mű testét, hogy aztán az utolsó pillanatban összerombolja, szilánkokra törje. Mindezt tette Kaspar David Friedrich ecsetjére méltó festőiséggel. A társadalom kitaszítottainak, a másoknak, a “furáknak”, a lúzereknek örök mementója e film.

Később megnézhetjük A dunai hajós (m3, 22.20) első részét, Koncz Gabi bácsival a címszerepben és olyan szereposztással, hogy elbőgöm magam (Agárdy, Bujtor, Kállai, Latinovits). Üzenet a gyermekkorból, amikor még Verne Gyula mesélte nekünk az univerzumot.

Az éjszakában levetítendő még Bódy Gábor múlt héten elkezdett monstre filmjének, Psyché (Duna, 00.10) történetének második része is.

Mindössze egyetlen filmet találtam ma estére.

Persze, az sem újdonság, de azért kedves kis mozi. A Szerelem a hatodikon (Paramount Channel, 21.00) című francia filmben egy dúsgazdag bróker (Fabrice Luchini) értelmezi át sajátosan a társadalmi mobilitást, egy váratlanul beköszönő szerelem (Natalia Verbeke) miatt… A szolid, tiszta vonalú, nemesen egyszerű romantikus történet inkább dráma, mint komédia, vendégmunkásokról, azaz gazdasági bevándorlókról, valamint gazdag helybéliekről szól. (Bővebben)